Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-14 / 273. szám

Kultúránknak rangja, súlya, szerepe van a világban Zenetanítás színes ceruzával Szellemi exportunk Az utóbbi években nagy eredményeket értünk el a ma­gyar kultúra külföldi terjeszté­sében, s most örömmel tehe­tünk jelentést kultúránk újabb sikereiről, a határokon túl. Négymillió könyv Nagy örömmel, de nem tú­lozván el a dolgot, mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a lehetőségek, kiváltképpen az irodalmi művek exportja tekin­tetében korlátozottak, hiszen a nagy világnyelvekkel nem ve­hetjük fel a versenyt. Egy an­gol, orosz, német vagy fran­cia nyelven megjelenő kiemel­kedő írói erényeket mutató regény például a mai informá­cióáramlás mellett hónapo­kon • belül az egész világon ismertté válhat. Ugyanilyen kvalitásokat t tartalmazó ma­gyar nyelvű írásnak ehhez sok­kal hosszabb időre, némi sze­rencsére, s szívós terjesztő munkára van szüksége. Annál értékesebbek az eredmények, amelyeket elértünk. Több mint kétmillió könyv hagyta el az országot —- nem számítva az idelátogató külföl­diek egyéni vásárlásait, mert arról nem készíthető statiszti­ka — a tavalyi évben. Az Aka­démiai Kiadó és a Corvina Kiadó idegen nyelven megje­lentetett magyar könyveinek a száma is csaknem ugyaneny- nyi volt 1972-ben. Tehát egy esztendő alatt összesen négy­millió magyar könyv került a világ könyvesboltjaiba! Legna­gyobb vásárlóink—s az egyez­mények szerint részben part­nereink — a többi között az Egyesült Államok. Brazília, Ka­nada, a Szovjetunió, Ausztria, a Német Szövetségi Köztársa­ság, Jugoszlávia. Említhetnénk — kisebb és alkalmi könyvvá­sárlásokkal — olyan országo­kat is, mint Ecuador, Colum­bia, Elefántcsontpart vagy Zam­bia. A magyar nyelvű irodalmi művek iránt — természetesen elsősorban az elszármazott magyarok s azoknak az anya­nyelven értő utódai körében a legnagyobb az érdeklődés. De csaknem valamennyiből vásá­rolnak tudományos intézetek, nagy világkönyvtárak és egye­temek, az utóbbiak közül ki­váltképpen azok (Göttingen, Yale, Harward, Lomonoszov, London, stb.) amelyeknek tan­székein magyar nyelvű oktatás, illetve tudományos képzés fo­lyik. Négymillió könyv, — s a világpiac felvevőképessége még korántsincs kimerítve. Tájéko­zott szakemberek véleménye szerint ez a szám még százez­rekkel növelhető. Kotta harminc országba Kottáink exportjánál nincse­nek nyelvi korlátok. A felvéte­leket, előadásokat természete­sen szerzői jogok szabályozzák (nálunk is úgy van, mint a vi­lágon mindenütt, hogy nem lehet egyszerűen „kivinni” a koncertteremben, egyéb nyil­vános előadáson, rádióban vagy televízióban felhangzó művet), a kották terjesztése elé azonban, éppen mert nincse­nek nyelvi akadályok, kevesebb nehézség tornyosul. Zeneműex­portunk első számú partnere a Szovjetunió. 1972-ben például a teljes zeneműexport egyne­gyedének felvevője volt. Moszk­vai, leningrádi, harkovi, ir- kutszki és más szovjet zenemű­vészeti főiskolákon, konzerva­tóriumokban tanárok százai tanítanak magyar kottákból. Közkedveltek a kortárs zene­szerzők művei is, ezeknek ex­portja a korábbi évekéhez ké­pest jelentősen meg növekedett és csaknem minden szovjet ze­neműkereskedés kirakataiban, polcain láthatók. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat több mint 30 országba szállított a múlt évben kottát; a Szovjet­unió után a legtöbbet az Egye­sült Államokba, a Német Szö­vetségi Köztársaságba, Cseh­szlovákiába, Angliába és Nor­végiába. S mint a könyveknél, itt is elmondhatjuk: a kottaex­port reményteljes folytatás előtt áll. Tízezer oratórium A Neue Zürcher Zeitung cí­mű svájci lap — amely hazánk iránt egyébként enyhén szólva gyakran nem mutat rokonszen- vet — lemezkritikai rovatában így írt: „Magyar hangot hal­lani hanglemezről, magyaror­szági felvétel hangját, mind nagyobb megelégedésünkre szolgál. Lemezeik bármely nagy világcég felvételeivel bátran felvehetik a versenyt előadói koncepcióban és technikai megoldásban egyaránt. Bartók és Liszt művei, Ránki és Kocsis zongorajátéka — hogy csak néhány nevet és lemezt emel­jünk kj a Hungaroton kiadvá­nyaiból — olyan magas színvo­nalúak, hogy a kritikus keres­ve sem találhat bennük hibát, tisztelettel említi tehát a pro­dukciókat és érdeklődéssel vár­ja az újabbakat.” Az elismerés jólesik. S az el­ismerésre a legnagyobb mér­tékben rá is szolgál a magyar hanglemezkiadás. Egy adat, mennyiségi pusztán, de , igen sokat mond: 1971-ben minden ötödik, 1972-ben minden má­sodik magyar hanglemez került külföldi piacokra. Legnagyobb vásárlóink a baráti országok. Az első helyen közülük is Csehszlovákia. S felzárkózódott mögéje Lengyelország, sok ezer lemezre szóló új megrendelé­seivel. A Kultúra Külkereske­delmi Vállalat partnerei és üz­letfelei a legismertebb világ­cégek, — közöttük a franciaor­szági DISC'A, a londoni DEC- CA, a svéd EMI és mások. A legnagyobb sikerek — ezeket vásárolják a legszívesebben — a klasszikus és mai magyar müvek, Elsősorban Liszt, Bar­tók és Kodály. Ismeretes, hogy a nagy hanglemezforgclmazó vállalatok, gyakran a rádió és a televíziótársaságokkal közö­sen koncerteket rendeznek és dijakat tűznek ki. A nemzetkö­zi hanglemezdíjak kitüntetett­jei között mind több magyar van. Az egyik legutóbbi fran­cia nagydíj jutalmazottja, az Eszterházy Pál Harmonia Coe­lestis-éből készült lemezsoro­zat, amelyről a nemzetközi szaksajtó a legmagasabb elis­merés hangján irt. A mennyisé­gi rekord: Liszt Ferenc Kisztus- oratóriumának Hungaroton-fel- vétele, amelyből edig több mint tízezer került külföldre és a további megrendeléseknek csak nagy nehézségek árán tud ele­get tenni a Hanglemezgyártó Vállalat. Magyar hanglemezt vásárol Del-Amerika sok országi, a Szovjetunió, Japán, Kanada, — és sorolhatnánk tovább a vi­lágrészeket és az országokat, olyan ritkán hallottakat is, mint például Hong-Kong. Mű­vészlemezeink ismert és kedvelt cikkek lettek a „szellemi áruk” ‘orgalmas és mind jobb minő­séget követelő világpiacán. Rangunk a világban Áttekintésünkben nem szól­tunk speciális tudományos mű­vekről, folyóiratokról, filmek­ről, propaganda-kiadványok­ról. De hiszen nem is „leltároz­ni” akartunk. Mindössze arról szólni, hogy az elmúlt évekhez képest hallatlanul megnőtt a magyar szellemi export könyv­ben, zenében, hanglemezben. Valamennyi, még a klasszikus mű és a klasszikus felvétel is, a mai magyar művészetről, elő- odóművészetröl ad hírt a vi­lágnak. S jó hírt ad; ezt a „visszaigazolások" bizonyítják, vagyis az a tény, hogy a kül­föld még többet kér belőlük Ami kezdetben nagyon nehéz volt: felhívni magunkra a fi­gyelmet a magas szintű művé­szi produkciókkal, most már nem próbálkozás, hanem fo­lyamat. Folyamat, amely akként szélesül, amiként itthon széle­sítjük a medrét. Mert amiről. Keleten-Nyugaton dicsérettel írnak o lapok, aminek tapsol a koncert-közönség, amit eset­leg díjjal jutalmaznak: az a hazai szocialista kultúrából sar- jadzik ki. A legnagyobb öröm, a szá­mokon, mennyiségeken, meg­rendeléseken és üzleti sikere­kén túli: ennek a szocialista kultúrának rangja, súlya, sze­repe van a világban: mind többen figyelnek ró, mind több ember számára vonzó. A szellemi export eredmé­nyei tehát önnön értékünket is mérik. Tamás István * i »«II .x'.yv yxf’ryxipy.fi ■ A huszadik századi magyar festészet egyik német nyelvű Corvina kiadása A komlói kísérlet A tehetős polgár hajdan zon­gorázni is taníttatta leány- gyermekét. A kislánynak masnit kötöttek a hajába, leültették a csillogó zongorához, s ha elját­szotta a Für Elizet, a család örö­me teljes volt. A tanulékonyabb leánygyermekek érzelgős német románcokkal bővítették a házi repertoárt ... Azóta sokminden megválto­zott. * A komlói zeneiskolában Apa- gyi Mária zongoratanár egy ide­je érdekes, teljesen újszerű mó­don végzi a zongoratanítást. Miből indult ki? — Abból, hogy a zene is nyelv, amely ugyanúgy összefüggésben van a valósággal, mint a be­széd és a közlés más formái. A zene nem a széplelkek idő­töltését szolgálja, hanem a vi­lággal való kapcsolattartásnak egyik sajátos, fontos módja és eszköze. A zene mélyén a vi­lág lényeges összefüggései tük­röződnek. A zenei oktató-neve­lő munkában tehát nem a zene különállását, hanem a zene ál­talános érvényességét kell hang­súlyozni. Vagyis: azokat az ösz- szefüpaéseket kell elsősorban a zenében megkeresni, amelyek másutt is érvényesek. Minél több oldalról világítunk meg egy kérdést, annál érthetőbbé és meggyőzőbbé válik, és ha a gyerekek rájönnek arra, hogy a zene, az irodalom, a képzőmű­vészet, a fizika, a biológia és más emberi dolgok össze­függő, egységes rendszert ké­peznek a zene specifikumait is fontosabbnak tartják, * A komlói zeneiskola — 300 növendékkel — majd tíz eszten­deje „vendégeskedik" a műve­lődési házban. Talán 75-re meg­lesz az új, akkor sokminden megváltozik, tágasabb, jobb hely lesz az oktatáshoz. De a külső feltételek — nem minden. Egy kis teremben — amelyet csaknem egészen betölt a zongora — nyolc gyerek szor­goskodik. Ennek az újszerű zon- goratanítósnak ez az egyik, szemmel látható jellegzetssége: envszerre nem egy ayerekkel ‘oglalkozik a tanár, hanem töb­annak felépítési rendszerét álta­lánosabb összefüggések rend­szeréhez viszonyítva vizsgáljunk. Ha azokat a pontokat keressük, ahol a zenét kapcsolatba lehet hozni a valóság más területei­vel, több érdekes problémához jutunk. Ilyenek a variáció, a rit­mus, az azonosság, a különbö­zőség és a hasonlóság, a pár­huzamos és tükrös szerkezetek stb. Mindezt mindjárt illusztrálják is a gyerekek a zongoránál. A tanqrnő megadja a hangokat, „a dé a tengely, Zsuzsi, csinálj erre egy tükörképet!”, aztán: „toldd el a tengelyt egy tiszta kvintte! lefelé", aztán Pisti játsz­hat el egy dallamot, három hang szabad variációjaként, va­lóságos kis mű kerekedik belő­le. Ez már tudatos zenei építke­zés.- Alkotó jellegű munka. így megértik a zenei művek szerke­zetét, közelebb kerülnek a ze­néhez, jobban is játsszák a mű­veket, sőt, érzelemmel is telítet­tebben. A legegyszerűbb ilyen zenei feladatokkal kezdjük (már a legelső órára jövő növendék is tud egy hanggal játszani!), aztán fokozatosan bonyolultabb feladatok felé haladunk. Ezzel párhuzamosan zenei elemzése­ket végzünk, rengeteg lemezt hallgatunk, verset olvasunk, raj­zolunk. A gyerekek tökéletesen fölszabadulnak, aátlásaik, ked­vetlenségük eltűnik. Az egyik kislány kezdetben úgy kínlódott, hogy a tanárnő már le akarta beszélni a szü­leit, hogy ide járassák, A kis botfülű, kedvetlen gyerek ma felszabadultan, szépen játszik a zongorán. * Ez a zeneoktatás tehát nem szigetelődik el az élet más terü­leteitől. Bizonyíték erre a nagy halom rajz, szöveges „dolgozat” is, amiben lapozgatni kezdünk. rolás jelenségéről... Egy döcö­gős vers, amelynek négy sora a négy évszakot jellemzi, pontos képe annak, hogy a tanítványok értik a szerkesztés szabályait. Ugyanígy végignézhetnénk a ritmussal kapcsolatos gondola­tok, ötletek, felismerések rajz­ban, szövegben megfogalmazott sorát. A Bartók Mikrokozmosz­ban elemzett aranymetszés sza­bályát rengeteg ügyes kis rajz rögzíti. S mindezt a zenei feladatok, vagyis a zongora hangjaival végzett önálló építkezések egé­szítik ki. — Ezek egyrészt a hangszeren rögtönzött gyakorlatok, másrészt a kottapapíron szerkesztett, al­kotó jellegű „művek”, természe­tesen az életkornak megfelelő szinten. De ez nem zeneszerzés. Mint ahogy a beszédben sem jelenti azt az improvizáló kész­ség, hogy valaki költő vagy szó­nok. A zenei feladatok legegy­szerűbb megadott kiindulópont­jai: mit lehet kezdeni egy hang különböző ritmikai változataival, két hanqgal, egy intervallummal, három hanggaí, mi a homofon- polifon szerkesztés különbsége, az imitáció és kánon lényege, és így tovább. * Mindez itt, ebben a kis te­remben játéknak tűnik. Játéknak tűnik maga a teljesítmény is, és a jutalom az, ha a tanár és a többiek elismerően bólogatnak az egyik kis darab eljátszása után. Az egész könnyed és jó­kedvű zenetanulásban csak egyetlen gond akad: hogy egy csomó gyerek otthon nemigen tud gyakorolni. Pedig már sze­retnek. De ha a bányász-apuka éjszakás, vagy ha éppen a szomszédban szeretnének alud­ni délután ... Ez persze nem­csak komlói probléma. Dehát végül is mi a célja a zongoratanulásnak? — A gyerekek őrülnek, ha S tanár értelmes feladatot biz rá­juk - mondja Apagyi Mária. — Már korán rá lehet vezetni őket, mert igénylik is, hogy tudásukat ne csak a tanárnak mandiák el „felelet” formáidban, hanem társaiknak is „tanítás” formáié­ban. Ez a gyakorlat az élet min­den területén hasznos és szűk- séaes. S ha valaki mondjuk egy viráqban felfedezi ugyanazokat az összefüggéseket, amelyek például egy zeneműben is érvé­nyesek, s ezt másoknak is el tud­ja mondani, akkor ez az értel­mes emberi kapcsolatok mellett mindkét félnek a világhoz való viszonyát is alapvetően motivál­ja. Eddigi kísérleteim szerint ez Tükörkép kis és nagy fércekkel bel. Rendes körülmények körött hetente kétszer 30 perc jut egy gyerekre, itt egy órára két gye­reket rendelt be a tanárnő, de időközben a gyerekek „ideszok­tak”. Most már mindig többen vannak, a szülők nem haragsza­nak érte, hogy a zeneiskolában lebzsel a gyerek, „Így legalább jó helyen van." Egy kislány leül a zongora túlsó végéhez színes ceruzákkal, papírral. Rajzolgat a saját ked­vére. A zongoránál a vizsgadara­bok gyakorlása folyik. Mert a vizsga itt is vizsga. De míg Il­dikó játszik, Pisti mellette ül, meg-megállítja, kijavítja, mások is beleszólnak. Többé-kevésbé spontán módon kialakultak ezek a „tanulópárok", az alacso­nyabb osztálybeliekkel egy-egy felsős foglalkozik, akár valami kis tanársegéd. — Az órákon mindig a mű­vekből indulunk ki — magyaráz­za a tanárnő. — Fontosnak tar­tom, hogy minden zenei művet. A gyerekek körülállnak, nézik a saját munkáikat, érdeklődve és kritikusan. — A világban például minden variációs formában jelenik meg. így az emberek, a növények, az állatok egy-egy nagyobb kate­górián belüli variációk, ugyan­akkor kisebb kategóriák va­riációit is magukban foglalják. Ahogy egy-egy zenemű is a han­gok, ritmusok, hangértékek, hangközök, hangmagasság, di­namikák stb. variált kapcsolatá­ból áll, még akkor is, ha nem kimondottan variációs formájú műről van szó. íme, az idekapcsolódó önálló gyerek-munkák, Pisti szereti a biológiát, ő tehát elkészítette az állatfajok táblázatát, a variáció jelenségének példázására. Az eayik kislán/ — talán magyar ta­nár lesz -, nyelvtani analógiá­kat dolgozott fel. A rajzok pe­dig a legkülönfélébb témakör­ben mozognak; van itt ember- variáció, lakás-variáció, levél­variáció, rajztanulmányok a so­a módszer a „botfülűek” számá­ra is hasznos és fejleszthető, mert nem passzív befogadásra épül, hanem a zenéhez kapcso­lódó sokirányú aktivitást iqényel. Ezzel az eszközzel is elő lehet segíteni az ember egyéni és tár­sadalmi kiteljesedését... A reneszánszban az emberek a hangszerekkel természetes módon tudtak „beszélni". A ze­ne ma lényegében mindenki számára hozzáférhető ... A zongorázás nemcsak élet­pálya lehet, hanem - a tömeg számára — egyfajta kifejezési eszköz, örömszerzési lehetőség, s az életről megszerzett ismeretek szerves, fontos része. H. E. VASÁRNAPI MEltEKlÉT i k A I _k .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom