Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-30 / 259. szám
Mándy Iván? A szflV. kopott előszobában álltak, felsorakozva a kapitány előtt. Nebulók az osztályfőnök előtt A kapitány valami katedraféle mögött ült Rosszkedvűen nézett a legénységre. Micsoda társaság! Ezekre bízzon valamit? Ezek kapnak el egy bankrablót, egy gyilkost? Gonosz, kis pamacsszakáll a kapitány állón. Dühösen ugrándozott parancskiadás közben. — A riehmondi rém erre felé vette útját Elrendelem a riadókészültséget! Rátok vár az a feladat hogy ... A Keystone zsaruk majd egymásra zuhantak a rémülettől. Ó, Istenem, méghogy rájuk vár az a feladat! A sor szélén a kövér Fatty csuklani kezdett és majd elejtette gumibotját Zsámboky jól ismerte a legénységet. Sorra meg tudta volna (nevezni őket, ahogy ott álltak rémülettől reszketve. A sor szélén a kövér Fatty. Mellette a Conklin testvérek: Chester és Heinie. Az első pillanatban talán össze lehetett volna őket téveszteni, nadehát azért...! Először is Chesternek jóval nagyobb, lomposabb a bajusza, aztán meg Heinieben van valami kopottság. Kopott a homloka, az orra, a tekintete. A hosszú, sovány Síim, majd a horpadtképű AI St. John. Végül pedig az aprótermetű Hank Mann. A kapitány senki más, mint maga Ford Sterling, a régi bur- leszkek első nagy sztárja. Nyugodtan mondhatjuk, Chaplin előtt ő volt a Chaplin. Mindenesetre akkor még együtt volt a legénység a Keystone cégnél. Az elszórt barakkok inkább fa- kitermelésre emlékeztettek, mint filmgyárra. Egyszerre több műteremben dolgoztak. Ha ugyan műteremnek lehet nevezni azokat az apró színpadokat Rácsos ablakok mögött ültek az utalványozók és utalványokat írtak. Ford Sterlingnek többszóm- jegyű, tekintélyes összegről. Fatty se panaszkodhatott. A Conklinok is megkapták a magukét, akárcsak Slim Summerville. Az aprócska Hank Mann- nek aprócska összeg jutott Amit pedig AI St. John kapott, azt már nem is lehetett ösz- szegnek nevezni. Odakint sűrű, vastag pely- hekben hullott a hó, csaknem elborította a barakkokat A fiúk odabent forgattak o műteremben. Vagyis inkább egy szoba sarkában.. Mindenkinek megvolt a maga bur- leszkje, és a maga színpada. Az egyiken Fatty dplgozott a stábjával, a másikon a Conklin testvérek, a harmadikon Ford Sterling. Ha véletlenül Fatty előbb végzett, mint Ford, akkor azonnal átment hozzá. De már ott találta AI St. Johnt, a Conkli- nokat, Hank Mannt. Igaz, Ford volt a sztár, mindenki őt próbálta utánozni. Azért nem szédült meg, azt igazán nem lehet mondani. Talán egy kicsit nogyképű lett, dehát Istenem! Egyébként, ha csak ideje engedte, ő is megnézte a többieket. Szóval tippeket adtak egymásnak. Mindent megbeszéltek. A forgatás szünetében átszaladtak az utca túlsó oldalára, a kis boltba. Mi mindent lehetett ott kapni! Frissítőket, sajtot, felvágottat, parizert. A Co- noklinok mindig parizert kértek. Fatty sörözött, Ford kávét ivott. Megesett, hogy Síim egy kis sót szórt a kávéjába, és ilyenkor majd felrobbant. Körbe kergette az üzletben Síimet. De amikor visszatértek a barakkokba, hogy tovább folytassák a munkát, már el is felejtette az egészet. — Egy zord atyát alakítok — magyarázta Ford —, aki egy cseppet se bízik a lánya erkölcseiben, és egy alkalommal bebújik a szekrénybe ... — ...és itt jön ki! A könyökömön jön ki! — szólalt meg mögötte Chester egy parizeres zsemléből. mm VASASNAPI MÉilÉKLÉT Dl y Zsámboky mozija — Idefigyelj, Chester I Nem szeretem, ha valaki teleszájjal beszél. — Márpedig akkor is megmondom! És megmondta. Ford pedig megmondta, hogy Chester olyan, mint egy könyökvédős kettőskönyvelő. Akármit is csinál, egy unalmas kettőskönyvelő. Egy vén trotty. Hogy Heinieről ne is beszéljünk. Mert ő egyszerűen nincs. Nem is létezik. Chester neki akart ugrani, de Heinie visszafogta. — Hagyd! Csak bolondozik. Ford még kiabált egy darabig, aztán eltűnt a műteremben. Este együtt villamosoztak hazafelé. Chester egyszerűen nem tudta megakadályozni, hogy Ford Sterling meg ne váltsa a jegyét De nemcsak oz övét — Heiniejét is. Megtörtént hogy munka után nem mentek mindjárt haza. — Fiúk! — mondta Fatty. — Azt hiszem, nem árt ha kifújjuk egy kicsit magunkat Irány a mulató. Az egész társaság betódult a Trocade- róba, ahol persze mindenki ismerte őket Mégis az volt oz igazi, amikor házimulatságot rendeztek. Amikor vendégül látták egymást Fatty, mint házigazda. Lázasan készülődött a vendégek fogadására. A legelőkelőbb cukrászdából hozatta a tortákat süteményeket Felfogadta a legjobb étterem szakácsát Na és, aki az italokat összeválogatta! Hót az meg éppen nem volt más. mint egy lecsúszott angol arisztokrata. Szóval, minden a legnagyobb rendben. Fatty igazán nyugodtan ülhetett volna bordóhuza- tú karosszékében. Csakhogy egyáltalán nem ült nyugodtan. Ide-oda pattogott mint egy izgatott gumilabda. Hol a konyhában bukkant fel, halálra idegesítve a szakácsot hol a borospalackokon kapargatta a vignettákat — Az évjárat! Meg kell néznem az évjáratot! — De uram! — A letört angol arisztokrata félelmetes pillantást vetett rá. Fatty egy darabig az ebédlőben ődöngött Hirtelen oz órára pillantott — Úristen! Mindjárt nyolc, és nem jönnek. Egyszerűen nem jönnek. Kilógott az ablakból, úgy leste a barátait Lerohant az utcára. Izgatottan szimatolt a ház körül. Senki! Senki! Visszakullogott a kapuhoz. Csakhogy egyszerűen nem tudott bemenni. Hiába .rángatta a csengőt. Senki se nyitott ajtót. — Na, mi az? — hallatszott fentről egy meglehetősen sértődött hang. — Ford! Ó, Ford! Úgy ám, Ford Sterling hajolt ki az ablakból cilinderben, zsakettben, sétapálcáját az ujjai között pörgetve. Hátraszólt valahova a szobába. — Egy dagadt alak rumlizik odalent. Feltűntek a többiek is. Mind őt nézték, akárcsak a páholyból. Slim, a két Conklin, Hank Mann, AI St. John. Fatty csak hüledezett odalent. (Fatty kiválóan tudott hü- ledezni. Kevesen tudtak úgy hüledezni.) — Mi az? Mikor jöttetek? És egyáltalán ... Ford fagyosan felkacagott. — És egyáltalán! Mit gondoltok, fiúk, nem kéne rendőrt hívni? A Keystone zsaruk — Alattomos fráternek látszik a dagadt — Lehet hogy fegyver van nála. — Az ilyenek a legveszélyesebbek. Fatty a kezét tördelte. — Ne hülyéskedjetek! Fatty könyörgött, kiabált, fenyegetőzött. Egy pillanatra még a portás is kidugta fejét fülkéjéből. Ügy nézett rá, mint egy csavargóra, ö meg lerogyott az ablak alatt. — Ne tegyétek ezt velem! Fölpattant a kapu. A fiúk kitódultak. Nevetve fellapátolták Fattyt a járdáról és bevonszolták. — Éljen a házigazda! Éljen a mi kedves házigazdánk! — Heinie Conklin a zongorához ült, és kuplézott. Ford Sterling énekelt. Hank Mann az asztal alatt mászkált. Sajátos, de Hank Mann nagyon szeretett az asztal alatt mászkál nL Ford Sterlingnél mindez másképp zajlott le. Leereszkedő fölénnyel fogadta a vendégeket. Mint aki tulajdonképpen egy kicsit csodálkozik, hogy élni mertek a meghívással. Különben sehol olyan finom italokat nem lehetett kapni, mint nála. A Conklinok süteményei! Síim citromtortája! AI St John teája! Hank Mann-nél semmit se lehetett kapni. Az aprótermetű komikus soha nem hívott meg senkit. Síim szerint nem is lakott sehol. Csak Fattynél az asztal alatt, a szőnyegen, a Conklinoknál a zongora alatt, meg AI St. Johnnál a konyha- asztal alatt Együtt mulattak, és együtt dolgoztak. Mindegyiknek megvolt a maga kis műterme a ba- rakokkban. De mégis az volt a nagyszám, amikor együtt forgatták a bátor legényeket A kapitány valami katedraféle mögött ült. Éppen telefon- hívást kapott. Közben rendkívül bizalmatlanul tekintett a fiúkra. Ott álltak felsorakozva. A sor szélén a kövér Fatty. Sisakja állóig csúszott, ö maga szinte haldokolt a rémülettől. Hova kell kivonulni? Kivel kell szembeszállni? Mellette a Conklinok: Chester és Heinie. Egymásra dőltek. Bajuszuk összecsúszott, karjuk összegabalyodott Slim Summerville idétlenül vigyorgott AI St John kihajolt a sorból, előregörbült a katedra felé. Hank Mann legszívesebben eltűnt volna a lábak között (gy álltak parancsra várva. A kapitány letette a telefon- kagylót Az asztalra helyezte tiszti csákóját. Felállt és levette zubbonyát Elhagyta az emelvényt A legénység magára maradt Talán azt várták, hogy valaki majd elfoglalja Ford Sterling helyét De akkor Fatty bevágta sisakját a sarokba. Búcsút intett a fiúknak, és eltűnt. Öt követték a Conklinok, majd Síim Summerville. És mire a horpadtképű AI St John körülnézett már Hank Mann is elpárolgott Odakint bontani kezdték a barakkokat. Vasdarabok emelkedtek ki a földből. Furcsa acélvázak. AI St. John odabent állt az* őrszobában. Odament a telefonhoz. Beleszólt. Mindenféle neveket kiabált a készülékbe. — Ford! Hé, Ford, ne hülyéskedj! Chesterl Mi van veletek?! Rekedtes, hörgő hang felelt örvénylő zúgás. Letette a kagylót. Belebó mult a levegőbe. — Alighanem lóvá tettek, így állt egy darabig. Megigazította a sapkáját és elindult, hogy megkeresse a többieket A FURDÖZÖ LÁNYOK A tengerparton futottak a fürdőző lányok. Fodrosszélű fürdőruhában futottak a fürdőző szépségek. Hatalmas strandlabdát dobáltak egymásnak. Ha valamelyik lány túlságosan sokáig tartotta magánál a labdát, a többiek rávetették magukat. Kibokszolták a hóna alól a labdát őt pedig lerántották a homokba. A fekete Gloria Swanson úgy kígyózott át közöttük, hogy egyszerűen nem tudták elkapni. Oldalt ugrott, elsiklott mellettük. Egy pillanatra megállt. Magasra emelte a labdát, és odadobta Sub Pollardnak, a kövér, nagybajuszos masszőrnek. Sub Pollard csíkos trikójában a gyúrópad mellett állt. Néhányszor feldobta a labdát a levegőbe, majd elhajította. Sodort egyet a bajuszán, és a lányok után vetette magát Azok sikoltozva menekültek. Hirtelen megfogták egymás kezét, és körbe ugrálták a fürdómes- tert. Sub csípőre tette a kezét, egyik szemét lehunyta. Egy váratlan mozdulat, és máris elkapta az egyik szépséget. Az aztán kapálózhatott, vitte a gyúrópadra. Végigfektette a pádon, elkezdődött a dögönyö- zés. — Egyetlen egy fölösleges dekát se tűrök! Egyetlen egyet se! — A fürdőző szépségek a fürdő sétányán futottak, apró kis napernyőiket lobogtatva. Köztük Gloria Swanson. Nyomukban $ub Pollard. — Hohó, kisasszonyok! Hohó, szépségeim! A fürdőző lányok keskeny hegyi úton kapaszkodtak fölfelé. Akadt, aki visszacsúszott, de a társnője elkapta a karját Éppen idejében. Sub Pollard már ott fújtatott, lihegett a nyomukban. Hóbuckók között ugrándoztak a szépségek. És ha valaki azt hiszi, hogy fodrosszélű fürdőruhájukat valami melegebb holmival cserélték fel, hát az nagyon téved. Ügy hógolyóztak fürdőruhában. Sub Pollard a befagyott tó jegén állt a gyúrópadja mellett. Csípőre tette a kezét. Szemmel láthatóan azon törte a fejét, hogy férkőzhetne a lányok közelébe. Ebben a pillanatban egy jókora, keményregyúrt hógolyó képen találta. Telibe trafálta. I Akárcsak egy havas hegyoldal zuhant volna rá. Látni nem látott semmit Csak azt az éles, gúnyos nevetést hallotta. — Ég veled, Sub! Gloria Swanson Sub Pollard felé intett. Átugrott egy hóbuckán, faképnél hagyta a barátnőit. — Ég veletek! Azok meg csak nézték, ahogy kecsesen integetve átszalad a jégen, és eltűnik valahol a végtelenben. Csorba Győzőt KÉSŐ Félatkony-délutánba rendeltetett vidék már-már az est porával is beszór az ég Deleidet nem ismerem mégúgyse reggeleid nem botiok az ifjúval össze sem a gyermekkel Itt Ezek a bágyadt örömök csak úgy gyökértelen lengenek napjaimon mint föltépett hínár a vizen ezek a bágyadt örömök — itt bennszülött soha leszek e vonzó földnek inkább gyarmatosa Az árokban a tó felé szederbokor-sorok piros-fekete szedreikbe belé se kóstolok Csak ízt adnak de semmi mást nem 6 van útszél hol egy hibás szem böségszarut zúdít rám: csak kapkodom fejem ahol ha lépek seregek lépnek együtt velem Próbálom belakni e tájat aligha sikerülhet amikkel barátkoznék ijedten menekülnek Hibátlan konspirációi Azzal vigasztalódom nyilván csak magukat védik ily furcsa módon zajgó szerelmük ellen hogy majd könnyebb legyen élniük egyszer itt már végképpen nélkülem. Dobrovics Péter: Lakoma A Jelenkor októberi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának élén Csorba Győző hét költeményét olvashatjuk. Ezt követi Tüskés Tibor tanulmánya Csorba Győzőnek „Március" c. jelentős verséről. Az októberi Jelenkorban folytatódik Bertha Buicsu interjú- sorozata. Ezúttal Gáli István prózaíró műhelyébe látogatott a riporter-író. (A Jelenkorban korrábban közölt Interjúk második kötete a közeljövőben jelenik meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál.) A szépprózai rovatban Gáli István elbeszélése, Mándy Iván „Zsámboky mozija" c. ciklusának két novellája és Varga Imre Elzbiéta c. elbeszélése kapott helyet. Figyelmet érdemel Garai Gábor: A lebegő Atlasz c. drámájának részlete. Az ismert költő első drámáját a pécsi Nemz«- ti Színház mutatja be. A képzőművészeti rovat közli Aradi Nórának a magyar ak- tivizmusról szóló tanulmányát, amely a pécsi kiállítás megnyitóján hangzott el. Ehhez kapcsolódik Béládl Miklós írása a magyar avantgarde-mozgalom első szakaszáról. Az új számot záró kritikai rovatban kiemelkedik Tóth Dezső tanulmánya a kritika pártosságáról, valamint Bécsy Tamásnak Szabolcsi Miklós tanulmánykötetét és Futaky Halnának Rákos Sándor verseskötetét elemző írása. A szám képillusztrációi a magyar aktivizmus pécsi kiállításának jelentős műveit mutatják be. I I A
