Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-30 / 259. szám
Hivatásuk: a haza védelme A bátorság bajnokai Gajdár Miklós ök sem különleges emberek. Katonák, tisztek. Tehetségük, szorgalmuk, akaratuk maximális kihasználásával teljesítik kötelességüket, néphadseregünk tagjaiként védik hazánkat. Hivatásuk avatta őket a bátorság bajnokaivá. Az őrnagy ejtőernyős, a százados pilóta. fi zuhanás mámora Ejtőernyős verseny a szolnoki MHSZ-repülőtéren. Ö csak edzőként, csapatvezetőként, oktatóként érkezett. Csapatának egyik tagja szerencsétlenül esik, p lábát töri. A közösség érdeke úgy kívánja, hogy pótolja a séfültet. Ö maga ugrik. Előtte magyaráz, segít, bátorít, tanácsokat oszt, figyelmeztet, „összefázza" a csapatot. Még egy második helyezést Is elcsípnek. Harminckilenc éves. Még legelőbb tíz évig szeretne ugrani. Fizikai állóképessége, kondíciója kifogástalan. Mindez a fegyelmezett élet eredménye. Egyetlen, soha nem lanyhuló szenvedélyéért áldoz mindent Munkája a laikus szerint romantikus, a kívülálló szemével Izgalmas, a vágyokozónak látványos. Neki életeleme. A fő cél nem a sportteljesítmény. A repülőgépvezetőket kell ejtőernyővel kiszolgálnia, a repülést kell biztosítania fékernyőkkel, mentőernyökkel. A külföldről behozott és a nagyjavításból kikerülő ernyőket ugorja be. Ejtőernyő-beugró, ahogy például von berepülő pilóta. A veszély állandóan ott leselkedik körülötte. Anyagfáradás miatt szakad o zsinórzat, a szövési fogyatékosság hibás kupolaszériát okozhat. A legváratlanabb gondok sem érhetik felkészületlenül. 1500 méterről 15 másodperces stabil zuhanás után nyit, amikor a terhelés a legnagyobb. Évente 50—60 ernyőt ugrik be. Az életét kockáztatja? Társainak teremti meg a biztonságos ugrás feltételeit. Az 1500. és a 2000. ugrást Miskolcon, a 2500-at Budaörsön hajtotta végre. Mennyiségileg 1968 volt a legjobb éve, ekkor 270-szer érezte a zuhanás mámorát, a lebegés örömét. Szíve még mindig hazahúzza. A miskolciak edzőjeként utazott len- gyeiországba, szovjet, NDK és több lengyel katonacsapattal versenyeztek. Elsők lettek a csapatversenyben, az éjszakai vetélkedéseken, az egyéni összetettben és az egyéni célbaug- rásban. Mindent megnyertek. Feleség, hatéves fiú — a család. A gyereket három éves korában vitte fel magával először a levegőbe. A srác nem nyűgös- ködött, nem szédült, nem félt a repülőtől. Azóta is ez a legnagyobb élménye! Apjával, aki az ország különböző repülőtereinek mindennapos látogatója. Szólítja a katonai feladat — utazik. Bemutatóra hívják — illik megjelenni. Versenyt rendeznek — ott b helye. Két balesete volt: 1959-ben és 1960-ban. Az utóbbi volt a súlyosabb. Az orvosok akkor végleg eltiltották. Négy helyen tört el a lába, borda- és válltörés nehezítette a helyzetét. A félelmetes hírű „Rakéta" ernyőket ugrotta be. Ez a típus 8-10 métert süllyedt másodpercenként, a jelenlegiek dupláját, és emellett még forgott is. Egy év alatt felgyógyult. Elkezdte a harcot. Lassan fokozta a terhelést, kiegészítő sportokat űzött, „feketén" ugrott, az edzéseken eljutott az önsanyargatásig. 1962 óra balesetmentes. 1951. szeptemberében avatták műszaki tisztté. A levegőbe vágyott, a magasság vonzotta, önszorgalomból járt az MHS ejtőernyős tanfolyamára. Eljutott a 25. ugrásig. A hobbyt élethivatásának akarta fejleszteni. Kérvényeket fogalmazott, támogatókat szerzett S végül a hadseregben is engedélyezték az ejtőernyőzést. 1954 óta hivatalosan ugrik. 19 évvel ezelőtt lett ejtőernyős. Ha a legnagyobb ellenfél, a szél nem szól közbe, akkor 1974. április 4-én felcsatolja majd ernyőjét, beül a gépbe, a helikopter a magasba emelkedik, kétezer méterre o földtől kinyílik az ajtó, lába elrugaszkodik, a mómorító zuhanás utón háromezredszer lobban Gaidán Miklós őrnagy ejtőernyőjének a selyme. Megremegett a géptest Mahler Ferenc százados fiatalember, alig harminc éves, a zubbonyán ott csillog a Vörös Csillag Érdemrend. Mivel érdemelte ki ez az ifjú hajózó ezt a magas kitüntetést?- Csendes, nyugodt reggel volt. A váratlan, a különleges események előtti percek mindig csendesek, túlságosan, gyanúsan egyszerűek. Minden rendben volt, rómfeszült a pilótaruha, felmásztam a lépcsőn a kabinba. Viszontlátást intettem, a szavakat elnyomja a hajtóművek sistergő dübörgése. Egyre gyorsabban gurultam, a gép felágaskodott, belefúródtam a felhőkbe. Az ég mindig kék. Néha ezt a földről is láthatjuk, de gyakran tucatnyi fehér, szürke gomolyog fölé kell kerülnünk, hogy ez a megnyugtató kékség körénk magasodjon. Többezer kilométeres száguldásnál az embernek csak pillantásnyi szabad ideje van. A kéz, a szem, az agy szünet nélkül dolgozik. Repülök, egyedül vagyok. De a társak figyelnek, segítenek. A rádiókapcsolat láthatatlan ívként feszül közöttünk. A lokátor képernyőjén apró, fényes pont vagyok. A zűrt előre megsejti az ember. Egy éles, a szivartestet re- megtető meredek fordulót fejeztem be, amikor megborzongtam. Nem adhatom fel a reményt. A gépi Az én gépem is. Órákat töltöttünk együtt a levegőben. Sorsára hagyjam? Pusztulásra ítéljem? Nem tehetemI Csak az utolsó másodperc végső pillanatában válhatunk el egymástól. Mit követelt a biztonság? És o lelkiismeret parancsa? Épségben kell földet érnem! A géppel együtt. Ismerős város, ismerős házak. Minden műszerem béna. Csak magamban, a szememben, a kezemben bízhatok. Süllyedek. Fut felém a beton. Nem jó! Mellé szállók. Emelni! Fel! Újabb kísérlet. Sikerül? Most! Esőtől nyirkos, néhol tocsogó, csodálatos beton. A földön vagyok! Váratlanul, idegenül érkeztem. Rohannak felém. Mahler Ferenc Mi történhetett? Először semmit sem vettem észre. Aztán a műszerekre pillantottam. Káprázik a szemem? Ez nem lehet igaz! Minden mutató o holtponton, alapállásban nyugodott. De hiszen én repülök! Többezer méter magasságban száquldok! Miért ól! minden?! A rádió halkan recsegett. „Jelentkezzen! Jelentkezzen!" — ismételgette egy távoli hang. Hiába szóltam. A földön nem hallhatták. Elment az áram!" — villant át agyamon a felismerés. Én még nagyon halkan hallok valamit, de az irányítótoronyban már nem érthetik a szavaimat. Milyen magasan vaqyok? Mennyi az üzemanyagom? Hány perce repülök? Minden süket. A megbénult műszerek nem válaszolhattak a kérdéseimre. Elvesztettem az irányítást. Magamra maradtam. Leszállók! A döntés egyszerű. De hol találok repülőteret, szabad betonpályát? Megpróbálom! Sorra vettem az ismert reptereket Elvesztetten kóvályogtam a légtérben. Vigyáznom kellett magamra, és másokra. Az egyik, landolásra alkalmasnak ígérkező helyen éppen repülés volt. Percenként emelkedtek fel, szálltak le a gépek. Nem kockáztathatok. Valaki belémrohan, vagy én ütközöm neki a semmit sem sejtének. Tovább! A következő próbálkozást az alacsonyra ereszkedő felhők, a laposan elterülő ködtenger hiúsította meg. Tudtam, hogy bajtársaim keresnek, kutatnak, nem mondtak le rólam. Repülni! Repülni, tartani a magasságot. Csak találok valahol leszállásra alkalmas helyet. Katapultálni? - ötlött fel a tétova kérdés. Elhessegettem a gondolatot. Magasságom, üzemanyagom van. Még van! Aztán ölelgetnek, némán szorongatjuk egymás vállát. Az egyik műszaki közli: az üzemanyagtartály száraz! Az utolsó másodpercben szálltam le. Csak másnap utaztam haza. A feleségemet értesítették az elmaradásomról. A laktanya kapujában várt. Kezünk összekulcsoló- dott, s úgy néztünk egymásra, mintha életünkben először találkoznánk. Tóth István Miniatűr könyvek A miniatűr könyvek előállítása technikai bravúrnak számít Egy- egy kiadvány előállítása sajátos szakmai elmélyülést kíván és komoly feladatok elé állítja a tipográfust. Napjainkban világszerte mind nagyobb az érdeklődés a könyv- világ legapróbb termetű tagjai iránt. A kiadványok többféle technikával készülnek. Egy részük közvetlenül szedésről nyomódott 3—6 pontos betűkből, magasnyomó eljárással. Másik részük fotóeljárással, kicsinyített nyomóformákról, részben ofszet eljárással, részben cinklemezekről magasnyomású eljárással. Előfordulnak azonban olyan kiadványok is, amelyekben az egyes szöveglapokat parányi rézvésetekről nyomták. A XIX. század végén már használtak egyes miniatűrkönyveken fűzés nélküli kötést is, lapragasztással. Ezt a technológiát közönséges könyvek kiadásában csak századunk dereka óta alkalmazzák. Érdekes, hogy korra és nemre való tekintet nélkül megragadta az embereket a kis könyvek bűA Csontváry-képtár avatásával nyit a múzeumi hónap Néhány éve minden októberben megrendezik az ország múzeumai az országos múzeumi és műemléki hónapot. A Janus Pannonius Múzeum idei programjáról, terveiről Hárs Éva múzeumigazgatóval folytattunk beszélgetést. Bevezetőben a múzeumi hónap általános tapasztalatairól, jelentőségéről érdeklődtünk. — A múzeumi hónapot az az alapvető igény hozta létre, hogy legyen egy időszak, amikor az ország figyelme koncentráltan a múzeumügyre irányul. A rendezvénynek tehát az volt a célja, hogy a szokásosnál nagyobb hírveréssel hívja be a közönséget a múzeumi kiállításokra, s a múzeumok ugyanakkor maguk is lépjenek ki, közeledjenek jobban a közönséghez. Mivel azonban időközben az idegen- forgalom, mindenekelőtt a hazai turizmus növekedésével a múzeumok látogatottsága állandóan emelkedik, azt mondhatjuk, hogy a múzeumi hónap kitágul, lassan széthúzódik az egész esztendőre. Nem kampánymunkát akarunk tehát a múzeumi hónapban. Néhány jelentős esemény esik ugyan októberre, de ami többletet az egész évi megfeszített munka mellett nyújtani tudunk, az éppen a múzeum „kifelé fordulása”, néhány tárlatvezetés, előadás, műteremlátogatás. — Mi lesz tehát az idei múzeumi hónap programja? — A múzeumi hónapot a Csontváry-múzeum avatásával nyitiuk. Egy természettudományi kiállítást nyitunk meg, a Környezetünk rovarvilóqa című, többrészesre tervezett kiállítás első részét, amely a lepkéket mutatja be. Ez mindenképpen indokolt, mert amúgy is szép lepkeanyagunkat a múzeum új kutatója szakértőén és lelkesen egészítette ki. Minden kedden, a múzeum más-más kiállításában tárlatvezetést tartunk az érdeklődőknek. Szeretnénk, ha üzpmi csoportokkal, jelentkező brigádokkal, tanulócsoportokkal megtelnének ezek a kijelölt napjaink. Műemléki sétát szervezünk a Doktor Sándor Művelődési Központtal együtt a pécsi történelmi városban. A Múzeumbaráti Kör éves közgyűlését is ekkor tartjuk, amelynek keretében vezetőségválasztásra is sor kerül. Két műteremlátogatást szervezünk, Kovács Diána textiltervező és Fürtös Györqy keramikus műhelyébe. Mindkettőt egy-egy olyan brigáddal, amely- lyel már évek óta igen jó kapcsolata van a múzeumnak. Jó lenne ezeket a kapcsolatokat erősíteni, bővíteni, de ez az a terület, amire valóban nem marad erőnk év közben. Néhány előadást tartunk még a hónap folyamán Pécs peremvidéki művelődési házaiban. Tavaly kezdtük ezt, mivel ezekbe a művelődési házakba különben nagyon ritkán jutnánk el. — A lanus Pannonius Múzeumnak komoly munkát jelentett az idei múzeumi hónap fővárosi programjába való „bedolgozás" is. Miből áll ez? — Először is a már megnyitott, A megyék népművészete című kiállításra készítettük el a baranyai anyagot. Ez a kiállítás egyben a budapesti művészeti hetek nyitánya is volt. A november 25-ig nyitvatartó kiállításon a megyék egy-egy napot is rendeznek, így Baranya október 7- én rendezi meg o maga népművészeti napját. Ekkor magyar— német-délszláv népművészek adnak hangversenyt, és két néprajzi tárgyú kisfilmet vetítenek. Egy másik program: Budapesten rendezi az ICOM, az UNESCO múzeumi bizottsága azt a nemzetközi konferenciát, amelynek főtémája a múzeumok és a nevelés kapcsolata, a múzeumok nevelőmunkája lesz. Ezen minden múzeum egy-egy anyaggal vesz részt, mi a Természet - látás — alkotás című kiállításunkkal. Itt jegyzem meg, hogy elkészült ennek a sorozatnak a harmadik része is, ezt egyelőre helyhiány miatt nem tudjuk bemutatni.- Hirt adtunk év közben arról, hogy néhány értékes, tudományos múlttal rendelkező szakember megvált a múzeumtól. Ml a helyzet jelenleg a múzeum személyi feltételeivel?- Nagyon balszerencsés évűnk volt ilyen szempontból az idei. Sajnos, törvényszerű, hogy a vidéki múzeumokban széles körű tapasztalatokat szerzett szakembereket a jobb feltételekkel, nagyobb perspektívákkal rendelkező helyek sok esetben- elszippantják. Külön „súlyosbító" körülmény nálunk, hogy sok itt a házaspár. Ennek egyébként sok jó oldala van, de ebből a szempontból csakis hátránya. így történt, hogy amikor a régészeti osztályunk vezetőjét, dr. Bándl Gábort a Vas megyei Múzeumok igazgatójának hívták meg, mi egy tapasztalt népművelővel is szegényebbek lettünk, s amikor dr. Kiss Attila régészt a Nemzeti Múzeum hívta meg egy nyugalomba vonult munkatársának helyére, régész-antropológusunk is a Nemzeti Múzeumhoz távozott. Különböző más körülmények egybejátszása révén végül is ez évben nekünk két régészt, egy népművelőt, egy művészettörténészt, két restaurátort és egy néprajzost kellett — vagy kellett volna — szereznünk. Ez nem könnyű feladat Választhatnánk a „csábítás1* módszerét, de ez több okból reménytelen és nem is vonzó megoldás. Marad a most végző vagy végzett fiatal szakemberek szerződtetése. Itt azonban többoldalúan felmerül a vidéki múzeumok hátrányos helyzete. Az országos múzeumok folyamatban lévő erősítését nemcsak a vidéki múzeumokban kibontakozott munkatársakkal, hanem a legjobb fiatalokkal Is próbálják megoldani. Másrészt az egyetemeken folyó képzés úgy alakult az utóbbi években, hogy a hallgatókat egészen szűk tudomány- területre képzik. Ezáltal kevesen képesek azt a sokoldalú, rugalmasságot, széles látókört kívánó, s persze igen fárasztó munkát ellátni, ami a vidéki múzeumokban measzokott. Végül azonban, kettő híján, mégiscsak sikerült a státusokat betöltenünk, s reméljük, jövőre már nem is lesz a munkában fennakadás. H. E. A doboz gyufa szemlélteti Borsy Károly, a Pécsi Szikra Nyomda osztályvezetőjének gyűjteményéből a törpe- és mini könyvek méretét. Jobboldalt alul nagyítás tokban egy holland 5X6 milliméteres mikrokönyv. völete. A mikrobiblio-mánia, a kiskönyvök iránti szenvedély a gyűjtőket arra ösztönzi, hogy minden e tárgyról szóló irodalmat felkutassanak. Magyarországon a kiskönyvkedvelők három kiemelkedő magángyűjteményt tartanak számon: az első 1230, a másik kettő mintegy 700, illetve 400 kötetből áll. A gyűjtők zöme 15 —100 példánnyal rendelkezik, sokan pedig most kezdik el a gyűjtést. A legtöbb nagy példányszámú miniatűr-kiadvány az Athenaeum és a Zrínyi Nyomdákban készült, q kereskedelmi forgalomban kapható kis könyvek nagy részé pedig a Kossuth és a Táncsics Kiadók kezdeményezéseit dicséri. u 4 I I
