Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-23 / 252. szám
K ilencre mér véreres a szem, bizonytalan a tekintet. Séf és hányásillatú a zakó. Kócos, zsíros a haj, gyűrött a nadrág. És fenemód keseredett a lélek. Majd, ha ö... megmondtam neki: az édesanyjával játszadozzon öregem . . . nem ér ez az egész élet kutvabagót se . . . Kirúgtam art a vén ganét. Fontos tárgyalások mindenütt. Asztali bor, asztali sör és asztali pálinka a pecsétes abroszokon. Razziaszaa. öreg utcalányok . . . apaardon. Hiszen ezek tisztes családanyák! Ezer bocsánat hölgyeim. Gyermekük édesdeden alszik otthon, a puha családi fészekben vagy — és ez a valószínűbb — csavarog. Anyuka még megissza ezt a néhány fröccsöt, eay kukásedény tetején üzletszerűen kéieleg ezzel a vonzó külsejű bácsival, eztán hazatántorog. Apuka is nemsokára megjön, ezzel a szíjjal megigazítja anyukát, aztán kibékülnek. Sírnak is. Záróra. Eljött a népvándorlás kora — bóva tekintetek merednek a kővetkező kocsma fe'é, az tizeneavig tárt nvitva. Ott méa rá*ö|thetnek. Ott még meabeszélhetik. Ott maid megoldják. Ott valami történik. Füst, ismerkedések, új barátok. Lányok. Fiatalok és miiven szépek! Kedvesek. Hamar kötődnek a kapcsolatok. Eay vacsora — mehetünk a kéglire . .. Hoppá, hová lett? Fene vitte, hiszen ez mealóaott. Utána! És futás o sötét utcában. Ni- csak, itt verik a kisédest. Félre, gyerekek, ez a mi kis madárkánk. Hadd rúgjak bele. Tőletek is meglógott a mocskos? Bizony, éppen most. Tőlünk két óráia . .. Csattognak a hatalmas pofonok. tompán puffan a derékon a cioellő. Leánykánk ottmarad a földön, töpreng, hogy megérte-e? Sebaj. Félóra múlva ott talóMuk a kocsmában. Uj veréb akadt. Zárnak. Tovább. Még tovább. Végül nincs más — egyetlen h«-lv. Ott összeavűlnek a nehéz fiúk, könnyű lányok. Könnyű dolga van a hivatalos embernek. Itt megtalálja őket. Be lehet gyűjteni a társasáaot. Dolgozik a „mosoda", a GAZ furáén szállítja a dolgozókat a kijózanítóba. De nem tud mindenkit oda küldeni, aki megérdemelné. Az alkohol, bűn, félhomály, szellemi sötétség apokalipszise. Fortyogó nagy katlan, amely bűzt árasztó kénaőzöket go- molygat, s amely fölé, mint egy nagy kíayó, lassan kúszik egy sörpisztolv. Megmered, kobra- nvakát felfújja, bűvöli a katlan lakóit. Aztán sisteregve fröcsköli ki nyelvét - a habzó sört, elárasztja az egészet. Ezt nevezik perifériának. A1- janépségnek. Belőlük kerül ki a rendőrség „jóismerőseinek” sora, mindazok, akiket rendőrha- tósóoi felügyelet alá helyeznek. A REF-esek. * A REF nem új találmány. Régen időben korlátlan volt — akadt olyan felügyeletes, oki húsz évig állt a hatóság felügyelete alatt. Olyan megkülönböztetések is voltak, hogy például autóbuszra, villamosra sem szállhatott az illető. Persze, jó eszköz volt ez a-Horthy-éra alatt a munkásmozgalom elfojtására — már amennyire ez sikerült nekik . . . Általában kommunisták ellen alkalmazták. És most? Az 1'1957-es BM rendelet szépen fogalmaz, valahogyan úgy, hogy a társadalomra káros, aggályos magatar- tósú illetőkkel szemben alkalmazzák. Magyarul: csavargók, közveszléyes munkakerülők, prostituáltak, elzüllött öreg vagányok, bűnözésre hajlamos „ki, ha nem én” fajankók, iszákosok kerülnek a rendórható- sáa ilyetén bűvkörébe. Egy pillanat: az iszákosság szintén finom árnyalata az alkoholizmusnak. Mert ezek szinte valamennyien alkoholisták. Krónikus, vissza-visszatérő, folyton súlyosbodó állapotú alkoholisták. Elvonókúra? Javulás? Nagyon nehéz ügy. A tapasztalat az, hogy a javulás — ha egyáltalán lehet említést tenni róla — csak időleges Aki egyszer beírta magát a REF történetébe, az beiratkozik másodszor is . . . Természetesen vannak itt is szabályt erősítő kivételek. Milyen emberek ezek? Mi sodorta őket a társadalom perifériáiéra? 5 főkéopen: mi tartja ott őket? Helyrehozhatatlan konfliktusok? Vagy csak egyszerűen az alkoholizmus egyik jellegzetes tünete: az akarat talanséa? Az önkontroll tökéletes hiánya? Er az utóbbi a valószínű. Hi szén helyrehozhatatlan konflik tus nincs, mindent meg lehet oldani. De ezek az emberek nem tudják megoldani dolgaikat, mert isznak. Almabort, ezt, azt, mindent. Amit kapnak. Mert nálunk ital van bőven. Sokféle. Az kiváló üzlet. Érvelhetnének ugyan e szenvedélyes hang ellen a vendéglátósok: ezeknek az embereknek nem nagy a számuk. Valóban, néhány száz csupán. De a határesetek? Nagy ám az utánpótlás-válogatott! Ott isznak a csehókban, lerészegednek, randalíroznak. Hol élnek ezek az emberek? Milyen a környezetük? Dolgoznak? örülnek a felügyeletnek? Használ nekik? Betartják a szabályokat? A REF-es nem hagyhatja el o számára kijelölt — rendszerint állandó lakhelye szerinti — köz- igazgatási területet. Meghatározott időben mozoghat szabadon, munkába mehet, de általában reggel öí és este nyolc óra között sétafikálhat. Este nyolckor már otthon kell tartózkodnia. Kivételes esetekben engedélyezhetik az időpontok megváltoztatását. Italmérő helyeket nem látogathat. (Még nappal sem!) És van olyan, akit egy áruházból, vagy utcából, térről is kitiltanak. Vasárnaponként a kerületi rendőrőrsön jelentkezniók kell. Ha vét e szabályok ellen, elmászkál, nincs otthon, beballag a kocsmába — csak egy pohár sörre ebben a melegben! — vagy netán vasárnap „elfelejt" bemenni jelentkezni, jön a fekete leves. Pénzbüntetés, vagy tíztől harminc napig terjedhető elzárás. Hát ez használ-e? Van olyan REF-es, aki hússzor ült már harminc napot. Már szinte hazajönnek. Notórius, konok fickók ezek. Hajdan dologházba kerültek, ott kényszerítve voltak a munkára, italt nem loptak, muszáj volt jónak lenniök. Most sem ártana egy ilyen intézőt * E z egy furcsa pár — mondja a rendőrtiszt — a nő legalább húsz évvel idősebb a fiúnál ... Szuterin. Téglolépcsők, dohszag. Az ajtó előtt seprő, szemétlapát és egy stelázsi poros edényekkel. Zörgúnk. Odabent- ről mocorgás, aztán egy kis csend. Még zörgünk. — Na mi van? És nyílik az ojtá. A küszöbön áll — de inkább imbo- lyog — a delikvens. Mozgékony barna szem. Borzasztó mocskos gatya. Akadozva beszél. .Élettársa az. ágyban fekszik. Békesség és tömény emberbűz van, rá lehet támaszkodni. Az asztalon egy tálban uborka. Falvédő: plakát az ötvenes évekből. Tíz perc múlva már mérges a hangulat. Röpködnek a válogatott kifejezések. „Szíjjal vert a piszok, tessék megnézni” és húzza is fel szutykos kombiné- ját. „Hol a pénzem, te szemét- láda?" Folyik a huzavona száznegyven forint körül. „Te beszélsz? Nézzék csak, mi mindent lopott!” „Én-e? Ezt nézzék meg I” Két szekrény szajré tornyosul elő pillanatok alatt. Fröcsköl az utálat, a szesz szaga, primitív indulatok. Végül: felbomlik az életközösség — ki tudja, hányadszor? — az idős hölgy „költözik”. Pakol egy kockás lepedőbe („Ezt is lopta, százados úr, kérem”) és megy... Elhatározása végleges. Megyünk hát mi is. „Viszlát, aztán csak semmi ..." „Nem, százados úr kérem, ha most kijövök majd a sittről, már nem is jövök vissza Pécsre." Hoppá. Korábbi stikliért már megvan az ítélet, nemsokára „bevonul”. * T etszik látni, itthon vagyok, kérem. Aprótermetű emberke. Sofőr — volt. . . Nem részeg. Lágyan bugyognak elő a szavak a torkából. Szépen, vigyázzban áll és fogadkozik. Hát persze, hogy így jobb, kérem. Jobb rendesnek lenni. Dolgozni. — Nem iszik mostanában? — A, dehogy, kérem. Tekintetében viszont ott bujkál a vágy. A leküzdhetetlen vágy. Ez egy kissé mohó arckifejezés, az orreimpák alig észlelhető rezdülésével, az alsó ajak parányi vibrálásával. A nyelvhegy önkéntelen kalandra indul — hja, a gondolatoknak nem parancsol senki! Mit nem adna ez most egy fröccsért! Elhisszük a jó szándékot. Takaros és tiszta minden. — Elképzelhető, hogy megjavul? — kérdem odakint az ellenőrzést vezető rendőrtisztet. Csak rámnéz, nem válaszol. * T iltsanak Iri innen, kérem. Ez mégiscsak borzasztó! Nyolcszóz forintra büntetnek, azért, mert dolgozom. Mit csináljak, ha elhúzódott a munka. Nem hagyhatom ott a maszekot! Az emberben megvan a szándék, és akkor kap a pofájára. Tiltsanak ki innen! Adjanak valami készpénzsegélyt és tiltsanak ki a városból! Elmegyek én innen, higgyék el, a nyavalya akar itt élni. De el se mehetek. Se nem engednek, maradni meg... Hogyan boldoguljak? Rendesen dolgozom, és nyolcszáz forintra büntetnek. Nem bánom, akármi lesz is, holnap is elmegyek. Legfeljebb lecsuknak. Inkább a börtön... Szuterinablak. Itthon van a koma, nem jön ki, csak kiordít. Régi ismerős. Diskurzusunk rövid. Itthon van, máskor ne mulassza el a jelentkezést. Viszontlátásra. Majd még készpénzsegélyt is adnak nekik! * S zuterin. Pinceajtó, rajta a névkártya. Embertelen kosz Egy bódogteknőben fekete mosóvíz, benne úszik valami kelengye. Büdös van itt is. Itthon van, igen, tessék befáradni. Ez itt a barátom. Nézése kissé együgyű. Úgy tűnik, hogy alkoholmámorban van. Szóval részeg. De azért ő is szépen, feszesen áll hajdan fehér gatyájában és mindent megígér az égvilágon. Végül figyelemre méltó megjegyzést tesz: — Elhiszi, hogy inkább három évet ülök, mint még egyszer felügyelet? Félnek a REF tői, mint az ördögök a tömjéntől. * K etten nincsenek otthon. Vajon merre lehetnek? Ezen tűnődöm. Valahol biztosan elkapják őket. Az pedig nagy hiba, mert rögtön be is viszik őket a kapitányságra. És ott is tartják. Fogda. — Lehet, hogy itt fetreng valahol, valamelyik bokorban — mondja az egyik rendőr —, mór sokszor összeszedtük. Ez minden nap belefullad az almaborba. Szép, kétszobás lakása van a lakótelepen. Veszélyes bűnöző is. Alkoholista. REF alatt van. Félóra múlva már egészen másról beszélgetünk. — Hát, elég kicsi helyen lakom — mondja a szakaszveze- tó — egyszobás kis lakásban™ * K éső este van. Langyme- leg nyár. Valahol éppen záróra van. Valahol megindul az ármádia. Valahol elcsattant már egy pofon, kinyílt a bicska. Vagy megindul a küzdelem az úrhölgy kegyeiért, amelyet egy félhomályos kapualjban nyerhet el a győztes, néhány nyakleves ellenében... Dolgoznak a csaposok, a rezesorrú felszolgálók. Fröccsen a szóda, bugyog a sör. A sörpisztoly gumikígyója lustán nyúlik el a bádogpulton, a kígyó még les, de már ugrásra készülődik. Valahol elkanyarodik egy élet. Á vidék legnagyobb nyelviskolája Ezerötszázan tanulnak iedegen nyelvet Megkezdődött az oktatás Pécsett, a TIT Baranya megyei nyelviskolájában. Több mint ezerötszáz hallgatójuk van ebben az övben a tanfolyamoknak, ami a tavalyinál mintegy 10 százalékkal magasabb. Ez egyben azt is jelenti, hogy a főváros után nálunk tanul legtöbb ember nyelveket. Mind népszerűbbé válik az üzemek, vállalatok körében is a nyelvoktatás, és csaknem tíz intézmény kötött szerződést a TIT-tel, hogy bekapcsolódhassanak a tanulásba. A megyében Komlón, Mohácson, Szigetváron, Siklóson, Sásdon és Harkányban szerveztek tanfolyamokat. A tavalyi adatokból az is kitűnt, hogy nálunk legkevesebb a lemorzsolodás, alig haladja meg a 20 százalékot. Az idei évben angol, fran cia, német, olasz, orosz és szerb horvát nyelveken indul meg a tanítás. Az utóbbi években egyre nagyobb az érdeklődés a lengyel és a spanyol nyelv iránt. Tankönyv hiányában azonban nem indulhat tanfolyam. A jelentkezők között mind több a fizikai dolgozó, de számuk még így is kevés. Igen sok műszaki tanul nyelvet, akiknél a szakirodalom tanulmányozásához elengedhetetlenül szükséges legalább egy világnyelv ismerete. A korábbi évekkel ellentétben a hallgatók zöme már nemcsak időtöltésnek szánja a nyelviskolát, hanem célszerűen tanul. Számos ürem szakemberei azért járnak a tanfolyamokra, mert munka helyük külföldi cégekkel tart üzleti kapcsolatokat, így nél külözhetetlenné vált a nyelvet tárgyaló szinten ismerő szakember. A jelentkezők egy másik része pedig külföldi társasutazásra készül. Igen magas azoknak a hallgatók- nak a száma is.- akik a későbbiekben különböző fokú nyelvvizsgákat szeretnének tenni. Eddig több mint tízezer hallgató sajátított el egy vagy két idegen nyelvet, és több százan nyelvvizsgát is tettek. Néhányon á jelenlegi oktatók közül is a TIT nyelviskoláján ismerkedtek meg az idegen nyelvvel. Jellemző a tanfolyamok népszerűségére, hogy egy francia haladó szintű társalgó csoport az idén hetedszer indul be, ugyanazokkal a résztvevőkkel. Ebben az évben a legnépszerűbb idegen nyelvek az angol és a német. Mindegyikből 8—10 kezdőcsoportot indítanak, hagyományos, audiovizuális és intenzív módszerekkel. Bár egyes tanfolyamok már pénteken beindultak, néhány csoport azonban csak később kezdi meg a tanulást, mert a tavalyihoz képest pillanatnyilag négyöt teremmel kevesebb ál! a TIT rendelkezésére. N éha — hát persze, hogy azért nem teljesen sötét ez a dolog, már volt szó a szabályokat erősítő kivételekről — mulatságos esetek is történnek. Részben öröm, hogy elvétve megjavul valaki, másrészt jó szórakozás azoknak az embereknek, akik ezt a hálátlan és piszkos munkát végzik, ízelítőül egy-kettő: A REF mindenfajta italmérő helyiségtől eltiltja az illetőt, s ez alól voltaképpen nincs kivétel. Azazhogy . . . Egyszer volt. (Többször nem. nehogy most azt gondolják, hogy szabad a vásár! Ez éppolyan, mint a kutyavásár — az is csak egyszer volt Budán .. .) Bejött a kapitányságra az egyik REF-es, és meglepő bejelentést tett. Megnősül, mondta, ekkor és ekkor lesz az esküvője. Kéri, hogy az esküvő utáni bankettet a város egyik elegáns vendéglőjében tarthassák meg . .. összenéztek. Mondják most azt, hogy ott tarthat esküvőt, ahol akar, hiszen elmehet mindenki: menyasszony, násznép a vendéglőbe, csak éppen ő nem? A REF az REF, Végül is. Meghányták-vetették a dolgot. Jól viselkedett az utóbbi időben, nem volt bevarrva a fogdába, pénzbírságot sem kapott, betartotta a játékszabályokat. Hót, fejcsóválva beleegyeztek, hogy meghatározott időpontban két órát a vendéglőben tartózkodhat... Az esküvő szépen lezajlott, nem volt semmi baj. Egyszer meg azért keresték meg .az igazgatásrendészeti osztályt, hogy engedélyezzék a városból való eltávozást. Miért? Hát az illető tagja egy szocialista brigádnak, ahol kitűnően dolgozik, mindenki meg van elégedve vele, és kirándulni mennek a Balatonhoz. Öt is elengedték, persze, miért ne vegyen részt a közös kiránduláson, ha a közös munkában kitűnt? Biztos, hogy betértek vendéglőbe is, dehát ott volt az egész brigád... * A jtónyitás, erélyes kopogás után. Belép, megáll a szoba közepén. Két sasz- szé jobbra. Azt hiszem, hogy a falat nézi, de csak kifelé kan- csalit annyira részeg. — Be vagyok idézve kérem. 6s nem tudom, hogy miért. Nekem még soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Egyszer azt is el kell kezdeni. Ha nem tudja, hót türelem. Kiderül a faggatásnál. A rendőrtiszt elmegy. Leül a székre, rágyújt. Harmadszorra sikerül. Átveti lábát — A Bandi hogy van? — kérdezi. Rámeredek. — Az magának őrnagy elv- társ — mondom szelíden. — Együtt jártunk iskolába — mondja csodálkozva — ismerem én ezeket mind. — Nem úgy viselkedik — vélekedem —, mint aki egyáltalán iskolába járt ,• .Ebben maradunk. Csönd van. Később kiderül, hogy nemcsak egyedül idézték, tízre megjön az egész társaság. Oly részeg volt, hogy az utcán elterelt ivócimborája finoman rugdosta, hogy keljen fel, de hát ez nem ment Feleségek jelentek meg a színhelyen, maszek borozóban némi verekedés, papucs-csata, mentők, rendőrség. kijózanító állomás ... És. az elmaradhatatlan közönség. Mindenki mindent tagad. Mindenki rendes ember. A többiek? Azok voltak minden baj okozói. Az nem úgy volt Van kérdése? Van hát, idefigyeljen maga ne higgyen ezeknek ... Fölényes, nyegle, szemtelen hang a meghallgatást vezető rendőrtiszttel szemben ... Rendreutasítás, isten tudja, hányadszor már ezen a héten. Beszéljen tisztességesen és akkor, ha kérdezik. Határozat születik dél felé. Addig: rabolják az idejét mindenkinek, báránytürelemre kényszerítenek embereket. Néhány korhely, dülöngélő részeg fráter miatt. . . Alakul a REF. Ezekkel még találkoznak itt. * K ilencre már véreres a szem fehérje, báva a tekintet. Hányás illatú' a ruha. Fortyog a katlan, a szesz, bűn, szellemi sötétség katyvaza bűzlik. Kígyógumi mered mindezek fölé, sisteregve fröcsköli a habzó sört. átnok nyelvét, eláraszt vele mindent - Él-a társadalom perifériája, Kampis Péter Zenei testvérvárosunk Magyar szó — Fermóban Fermo az olasz Adria partján Ancona közelében fekvő kisváros. Néhány éve arról nevezetes, hogy „Tenger és muzsika" címmel itt rendezik meg minden év augusztus 2-19. között az olasz ifjú zenebarátok nyári táborát. Agócsy László pécsi zenetanár immár negyedik alkalommal meghívott előadójuk. Az iskolai ének- zeneoktatás magyar módszere Kodály tanításai alapján címmel tart előadás- sorozatokat. Részvétele pécsi kisugárzású, mivel az első pécsi nemzetközi ifjúsági zenei táborban végzett munkássága alapján hívták meg a következő évben meginduló olasz táborba. Alapvető különbség az, hogy amíg a pécsi ifjúsági zenei táborban elsősorban hangszeres zeneakadémista fiatalok találkoznak, az olaszoknál két szekció indul: iskolai énektonároknak (karvezetőknek) és amatőröknek vagyis a nemhivatásos kórustagoknak külön is. Összesen 140 hallgatóval működik a fermói zenei tábor az ottani hittudományi főiskola hatalmas, modern épületében. A magyar előadás- sorozat iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy az idén mór kezdő és haladó tanfolyam is indult, egy asszisztens, Horváthné Agócsy Erika közreműködésével. Előadásaikban az iskoloi énekzenei nevelés lényegét és módszertanát ismertették, gyakoroltatták a hallgatókkal.- Kodály tanítása alapjón: „flőbb a zene - vagyis az élmény azután az okoska-, dós" — mondotta Agócsy László. A dallamok meghallgatása után a kézjeleket, majd az írott dallamanyagot gyakorolták szolmizáció- val. Eleinte magyar népzenei anyagot használtak ehhez. Most azonban már Énekeljünk olvasva, kottáról!" címmel megjelent az első olasz szolfézs példatár is, egy torinói karmester szerkesztésében, aki művét Kodály emlékének ajánlotta. Ez már olasz népdalkincset használt az iskolai énektanításhoz, ami rendkívül nagy jelentőségű Olaszországban. Ugyanis —, bármennyire is furcsán hangzik —, de a szolfézs „őshazájában" -, magyar mintára — most kezdik szélesebb körben alkalmazni a kottával, ' szolfézs- zsel való énekoktatás módszereit. Az olasz énektan- terv ugyanis nem ír elő kötelező oktatási formákat, Ahány iskola, annyiféleképpen tanítiák az éneket. Általában hallás után, vala milyen hangszerrel való „elöiátszás” seqítséaével. Következésül az olasz énektanárok is, ahoayan a ta; nulók, elsősorban opera- részleteket, kórusokat és ún. I „canzonéket” énekelnek, de azokat naqyon szépen, a „bel canto” módján. A pécsi zenei tóbor olaszországi megfelelője a képek után ítélve is festői környezetben talált otthonra. Több mecénása között igen tekintélyes részt vállalt magára a támogatásban a város, a mintegy 50 ezer lakosú Fermo. Zeneiskolájuk, a Liceo Musicale igazgatója immár harmadik éve a város választott polgármestere is. Az érdeklődés énekoktatásunk módszerei iránt minden évben növekszik ar olasz zenetanárok között, így okkal várhatjuk, hogy az elkövetkezendő években is — immár haavományosan — magyar szóval és magyar népdalokkal hangzik el az ének-zenei nevelés módszereiről szóló előadássorozat Fermóban, Pécs zenei testvérvárosában. W E 1 I A i
