Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-23 / 252. szám

K ilencre mér véreres a szem, bizonytalan a tekintet. Séf és hányásillatú a zakó. Kócos, zsíros a haj, gyűrött a nadrág. És fenemód keseredett a lélek. Majd, ha ö... megmondtam neki: az édesanyjával játsza­dozzon öregem . . . nem ér ez az egész élet kutvabagót se . . . Kirúgtam art a vén ganét. Fontos tárgyalások mindenütt. Asztali bor, asztali sör és aszta­li pálinka a pecsétes abroszo­kon. Razziaszaa. öreg utcalá­nyok . . . apaardon. Hiszen ezek tisztes családanyák! Ezer bo­csánat hölgyeim. Gyermekük édesdeden alszik otthon, a pu­ha családi fészekben vagy — és ez a valószínűbb — csavarog. Anyuka még megissza ezt a né­hány fröccsöt, eay kukásedény tetején üzletszerűen kéieleg ez­zel a vonzó külsejű bácsival, ez­tán hazatántorog. Apuka is nemsokára megjön, ezzel a szíj­jal megigazítja anyukát, aztán kibékülnek. Sírnak is. Záróra. Eljött a népvándorlás kora — bóva tekintetek mered­nek a kővetkező kocsma fe'é, az tizeneavig tárt nvitva. Ott méa rá*ö|thetnek. Ott még meabeszélhetik. Ott maid meg­oldják. Ott valami történik. Füst, ismerkedések, új bará­tok. Lányok. Fiatalok és miiven szépek! Kedvesek. Hamar kö­tődnek a kapcsolatok. Eay va­csora — mehetünk a kéglire . .. Hoppá, hová lett? Fene vitte, hiszen ez mealóaott. Utána! És futás o sötét utcában. Ni- csak, itt verik a kisédest. Félre, gyerekek, ez a mi kis madár­kánk. Hadd rúgjak bele. Tőle­tek is meglógott a mocskos? Bi­zony, éppen most. Tőlünk két óráia . .. Csattognak a hatalmas pofo­nok. tompán puffan a derékon a cioellő. Leánykánk ottmarad a földön, töpreng, hogy meg­érte-e? Sebaj. Félóra múlva ott talóMuk a kocsmában. Uj veréb akadt. Zárnak. Tovább. Még tovább. Végül nincs más — egyetlen h«-lv. Ott összeavűlnek a nehéz fiúk, könnyű lányok. Könnyű dolga van a hivatalos ember­nek. Itt megtalálja őket. Be le­het gyűjteni a társasáaot. Dol­gozik a „mosoda", a GAZ fur­áén szállítja a dolgozókat a ki­józanítóba. De nem tud min­denkit oda küldeni, aki megér­demelné. Az alkohol, bűn, félhomály, szellemi sötétség apokalipszise. Fortyogó nagy katlan, amely bűzt árasztó kénaőzöket go- molygat, s amely fölé, mint egy nagy kíayó, lassan kúszik egy sörpisztolv. Megmered, kobra- nvakát felfújja, bűvöli a katlan lakóit. Aztán sisteregve fröcskö­li ki nyelvét - a habzó sört, el­árasztja az egészet. Ezt nevezik perifériának. A1- janépségnek. Belőlük kerül ki a rendőrség „jóismerőseinek” so­ra, mindazok, akiket rendőrha- tósóoi felügyelet alá helyeznek. A REF-esek. * A REF nem új találmány. Ré­gen időben korlátlan volt — akadt olyan felügyeletes, oki húsz évig állt a hatóság fel­ügyelete alatt. Olyan megkülön­böztetések is voltak, hogy pél­dául autóbuszra, villamosra sem szállhatott az illető. Persze, jó eszköz volt ez a-Horthy-éra alatt a munkásmozgalom elfoj­tására — már amennyire ez si­került nekik . . . Általában kom­munisták ellen alkalmazták. És most? Az 1'1957-es BM rendelet szépen fogalmaz, va­lahogyan úgy, hogy a társada­lomra káros, aggályos magatar- tósú illetőkkel szemben alkal­mazzák. Magyarul: csavargók, közveszléyes munkakerülők, prostituáltak, elzüllött öreg va­gányok, bűnözésre hajlamos „ki, ha nem én” fajankók, iszá­kosok kerülnek a rendórható- sáa ilyetén bűvkörébe. Egy pillanat: az iszákosság szintén finom árnyalata az alko­holizmusnak. Mert ezek szinte valamennyien alkoholisták. Kró­nikus, vissza-visszatérő, folyton súlyosbodó állapotú alkoholis­ták. Elvonókúra? Javulás? Na­gyon nehéz ügy. A tapasztalat az, hogy a javulás — ha egy­általán lehet említést tenni ró­la — csak időleges Aki egy­szer beírta magát a REF törté­netébe, az beiratkozik másod­szor is . . . Természetesen van­nak itt is szabályt erősítő kivé­telek. Milyen emberek ezek? Mi so­dorta őket a társadalom peri­fériáiéra? 5 főkéopen: mi tart­ja ott őket? Helyrehozhatatlan konfliktusok? Vagy csak egy­szerűen az alkoholizmus egyik jellegzetes tünete: az akarat talanséa? Az önkontroll töké­letes hiánya? Er az utóbbi a valószínű. Hi szén helyrehozhatatlan konflik tus nincs, mindent meg lehet oldani. De ezek az emberek nem tudják megoldani dolgai­kat, mert isznak. Almabort, ezt, azt, mindent. Amit kapnak. Mert nálunk ital van bőven. Sokféle. Az kiváló üzlet. Érvel­hetnének ugyan e szenvedé­lyes hang ellen a vendéglátó­sok: ezeknek az embereknek nem nagy a számuk. Valóban, néhány száz csupán. De a ha­táresetek? Nagy ám az után­pótlás-válogatott! Ott isznak a csehókban, lerészegednek, ran­dalíroznak. Hol élnek ezek az emberek? Milyen a környezetük? Dolgoz­nak? örülnek a felügyeletnek? Használ nekik? Betartják a sza­bályokat? A REF-es nem hagyhatja el o számára kijelölt — rendszerint állandó lakhelye szerinti — köz- igazgatási területet. Meghatá­rozott időben mozoghat sza­badon, munkába mehet, de ál­talában reggel öí és este nyolc óra között sétafikálhat. Este nyolckor már otthon kell tar­tózkodnia. Kivételes esetekben engedélyezhetik az időpontok megváltoztatását. Italmérő he­lyeket nem látogathat. (Még nappal sem!) És van olyan, akit egy áruházból, vagy utcá­ból, térről is kitiltanak. Vasár­naponként a kerületi rendőr­őrsön jelentkezniók kell. Ha vét e szabályok ellen, el­mászkál, nincs otthon, beballag a kocsmába — csak egy po­hár sörre ebben a melegben! — vagy netán vasárnap „elfe­lejt" bemenni jelentkezni, jön a fekete leves. Pénzbüntetés, vagy tíztől harminc napig ter­jedhető elzárás. Hát ez hasz­nál-e? Van olyan REF-es, aki hússzor ült már harminc napot. Már szinte hazajönnek. Notórius, konok fickók ezek. Hajdan dologházba kerültek, ott kényszerítve voltak a mun­kára, italt nem loptak, muszáj volt jónak lenniök. Most sem ártana egy ilyen intézőt * E z egy furcsa pár — mondja a rendőrtiszt — a nő legalább húsz évvel idő­sebb a fiúnál ... Szuterin. Téglolépcsők, doh­szag. Az ajtó előtt seprő, sze­métlapát és egy stelázsi poros edényekkel. Zörgúnk. Odabent- ről mocorgás, aztán egy kis csend. Még zörgünk. — Na mi van? És nyílik az ojtá. A küszö­bön áll — de inkább imbo- lyog — a delikvens. Mozgé­kony barna szem. Borzasztó mocskos gatya. Akadozva be­szél. .Élettársa az. ágyban fek­szik. Békesség és tömény em­berbűz van, rá lehet támasz­kodni. Az asztalon egy tálban uborka. Falvédő: plakát az öt­venes évekből. Tíz perc múlva már mérges a hangulat. Röpködnek a vá­logatott kifejezések. „Szíjjal vert a piszok, tessék megnézni” és húzza is fel szutykos kombiné- ját. „Hol a pénzem, te szemét- láda?" Folyik a huzavona száz­negyven forint körül. „Te be­szélsz? Nézzék csak, mi min­dent lopott!” „Én-e? Ezt néz­zék meg I” Két szekrény szajré tornyosul elő pillanatok alatt. Fröcsköl az utálat, a szesz szaga, primitív indulatok. Végül: felbomlik az életközösség — ki tudja, há­nyadszor? — az idős hölgy „költözik”. Pakol egy kockás lepedőbe („Ezt is lopta, száza­dos úr, kérem”) és megy... Elhatározása végleges. Me­gyünk hát mi is. „Viszlát, aztán csak semmi ..." „Nem, száza­dos úr kérem, ha most kijövök majd a sittről, már nem is jö­vök vissza Pécsre." Hoppá. Korábbi stikliért már megvan az ítélet, nemso­kára „bevonul”. * T etszik látni, itthon va­gyok, kérem. Aprótermetű emberke. Sofőr — volt. . . Nem részeg. Lágyan bugyognak elő a szavak a tor­kából. Szépen, vigyázzban áll és fogadkozik. Hát persze, hogy így jobb, kérem. Jobb rendes­nek lenni. Dolgozni. — Nem iszik mostanában? — A, dehogy, kérem. Tekintetében viszont ott buj­kál a vágy. A leküzdhetetlen vágy. Ez egy kissé mohó arc­kifejezés, az orreimpák alig észlelhető rezdülésével, az alsó ajak parányi vibrálásával. A nyelvhegy önkéntelen kalandra indul — hja, a gondolatoknak nem parancsol senki! Mit nem adna ez most egy fröccsért! Elhisszük a jó szándékot. Ta­karos és tiszta minden. — Elképzelhető, hogy megja­vul? — kérdem odakint az el­lenőrzést vezető rendőrtisztet. Csak rámnéz, nem válaszol. * T iltsanak Iri innen, ké­rem. Ez mégiscsak bor­zasztó! Nyolcszóz forintra bün­tetnek, azért, mert dolgozom. Mit csináljak, ha elhúzódott a munka. Nem hagyhatom ott a maszekot! Az emberben meg­van a szándék, és akkor kap a pofájára. Tiltsanak ki innen! Adjanak valami készpénzse­gélyt és tiltsanak ki a városból! Elmegyek én innen, higgyék el, a nyavalya akar itt élni. De el se mehetek. Se nem engednek, maradni meg... Hogyan bol­doguljak? Rendesen dolgozom, és nyolcszáz forintra büntetnek. Nem bánom, akármi lesz is, holnap is elmegyek. Legfeljebb lecsuknak. Inkább a börtön... Szuterinablak. Itthon van a koma, nem jön ki, csak kiordít. Régi ismerős. Diskurzusunk rö­vid. Itthon van, máskor ne mu­lassza el a jelentkezést. Viszont­látásra. Majd még készpénzsegélyt is adnak nekik! * S zuterin. Pinceajtó, rajta a névkártya. Embertelen kosz Egy bódogteknőben feke­te mosóvíz, benne úszik vala­mi kelengye. Büdös van itt is. Itthon van, igen, tessék befá­radni. Ez itt a barátom. Nézése kissé együgyű. Úgy tűnik, hogy alkoholmámorban van. Szóval részeg. De azért ő is szépen, feszesen áll hajdan fehér gatyájában és mindent megígér az égvilágon. Végül fi­gyelemre méltó megjegyzést tesz: — Elhiszi, hogy inkább há­rom évet ülök, mint még egy­szer felügyelet? Félnek a REF tői, mint az ör­dögök a tömjéntől. * K etten nincsenek otthon. Vajon merre lehetnek? Ezen tűnődöm. Valahol biztosan elkapják őket. Az pedig nagy hiba, mert rögtön be is viszik őket a kapitányságra. És ott is tartják. Fogda. — Lehet, hogy itt fetreng va­lahol, valamelyik bokorban — mondja az egyik rendőr —, mór sokszor összeszedtük. Ez minden nap belefullad az almaborba. Szép, kétszobás lakása van a lakótelepen. Veszélyes bűnö­ző is. Alkoholista. REF alatt van. Félóra múlva már egészen másról beszélgetünk. — Hát, elég kicsi helyen la­kom — mondja a szakaszveze- tó — egyszobás kis lakásban™ * K éső este van. Langyme- leg nyár. Valahol ép­pen záróra van. Valahol meg­indul az ármádia. Valahol el­csattant már egy pofon, kinyílt a bicska. Vagy megindul a küz­delem az úrhölgy kegyeiért, amelyet egy félhomályos kapu­aljban nyerhet el a győztes, né­hány nyakleves ellenében... Dolgoznak a csaposok, a rezes­orrú felszolgálók. Fröccsen a szóda, bugyog a sör. A sörpisz­toly gumikígyója lustán nyúlik el a bádogpulton, a kígyó még les, de már ugrásra készülődik. Valahol elkanyarodik egy élet. Á vidék legnagyobb nyelviskolája ­Ezerötszázan tanulnak iedegen nyelvet Megkezdődött az oktatás Pécsett, a TIT Baranya me­gyei nyelviskolájában. Több mint ezerötszáz hallgatójuk van ebben az övben a tan­folyamoknak, ami a tavalyi­nál mintegy 10 százalékkal magasabb. Ez egyben azt is jelenti, hogy a főváros után nálunk tanul legtöbb ember nyelveket. Mind népszerűbbé válik az üzemek, vállalatok körében is a nyelvoktatás, és csak­nem tíz intézmény kötött szerződést a TIT-tel, hogy bekapcsolódhassanak a ta­nulásba. A megyében Kom­lón, Mohácson, Szigetváron, Siklóson, Sásdon és Har­kányban szerveztek tanfolya­mokat. A tavalyi adatokból az is kitűnt, hogy nálunk legkevesebb a lemorzsolodás, alig haladja meg a 20 szá­zalékot. Az idei évben angol, fran cia, német, olasz, orosz és szerb horvát nyelveken indul meg a tanítás. Az utóbbi években egyre nagyobb az érdeklődés a lengyel és a spanyol nyelv iránt. Tan­könyv hiányában azonban nem indulhat tanfolyam. A jelentkezők között mind több a fizikai dolgozó, de számuk még így is kevés. Igen sok műszaki tanul nyel­vet, akiknél a szakirodalom tanulmányozásához elenged­hetetlenül szükséges leg­alább egy világnyelv ismere­te. A korábbi évekkel ellen­tétben a hallgatók zöme már nemcsak időtöltésnek szánja a nyelviskolát, hanem célsze­rűen tanul. Számos ürem szakemberei azért járnak a tanfolyamokra, mert munka helyük külföldi cégekkel tart üzleti kapcsolatokat, így nél külözhetetlenné vált a nyel­vet tárgyaló szinten ismerő szakember. A jelentkezők egy másik része pedig külföldi társasutazásra készül. Igen magas azoknak a hallgatók- nak a száma is.- akik a ké­sőbbiekben különböző fokú nyelvvizsgákat szeretnének tenni. Eddig több mint tízezer hallgató sajátított el egy vagy két idegen nyelvet, és több százan nyelvvizsgát is tettek. Néhányon á jelenlegi oktatók közül is a TIT nyelv­iskoláján ismerkedtek meg az idegen nyelvvel. Jellemző a tanfolyamok népszerűségére, hogy egy francia haladó szintű társalgó csoport az idén hetedszer indul be, ugyanazokkal a résztvevőkkel. Ebben az évben a legnép­szerűbb idegen nyelvek az angol és a német. Minde­gyikből 8—10 kezdőcsoportot indítanak, hagyományos, au­diovizuális és intenzív mód­szerekkel. Bár egyes tanfo­lyamok már pénteken be­indultak, néhány csoport azonban csak később kezdi meg a tanulást, mert a tava­lyihoz képest pillanatnyilag négyöt teremmel kevesebb ál! a TIT rendelkezésére. N éha — hát persze, hogy azért nem teljesen sö­tét ez a dolog, már volt szó a szabályokat erősítő kivételekről — mulatságos esetek is történ­nek. Részben öröm, hogy el­vétve megjavul valaki, más­részt jó szórakozás azoknak az embereknek, akik ezt a hálát­lan és piszkos munkát végzik, ízelítőül egy-kettő: A REF mindenfajta italmérő helyiségtől eltiltja az illetőt, s ez alól voltaképpen nincs kivé­tel. Azazhogy . . . Egyszer volt. (Többször nem. nehogy most azt gondolják, hogy szabad a vásár! Ez éppolyan, mint a ku­tyavásár — az is csak egyszer volt Budán .. .) Bejött a kapi­tányságra az egyik REF-es, és meglepő bejelentést tett. Meg­nősül, mondta, ekkor és ekkor lesz az esküvője. Kéri, hogy az esküvő utáni bankettet a vá­ros egyik elegáns vendéglőjé­ben tarthassák meg . .. összenéztek. Mondják most azt, hogy ott tarthat esküvőt, ahol akar, hiszen elmehet min­denki: menyasszony, násznép a vendéglőbe, csak éppen ő nem? A REF az REF, Végül is. Meghányták-vetették a dolgot. Jól viselkedett az utóbbi idő­ben, nem volt bevarrva a fog­dába, pénzbírságot sem ka­pott, betartotta a játékszabá­lyokat. Hót, fejcsóválva bele­egyeztek, hogy meghatározott időpontban két órát a vendég­lőben tartózkodhat... Az es­küvő szépen lezajlott, nem volt semmi baj. Egyszer meg azért keresték meg .az igazgatásrendészeti osztályt, hogy engedélyezzék a városból való eltávozást. Miért? Hát az illető tagja egy szo­cialista brigádnak, ahol kitű­nően dolgozik, mindenki meg van elégedve vele, és kirándul­ni mennek a Balatonhoz. Öt is elengedték, persze, miért ne vegyen részt a közös kirándu­láson, ha a közös munkában kitűnt? Biztos, hogy betértek vendéglőbe is, dehát ott volt az egész brigád... * A jtónyitás, erélyes kopo­gás után. Belép, meg­áll a szoba közepén. Két sasz- szé jobbra. Azt hiszem, hogy a falat nézi, de csak kifelé kan- csalit annyira részeg. — Be vagyok idézve kérem. 6s nem tudom, hogy miért. Ne­kem még soha nem volt dol­gom a rendőrséggel. Egyszer azt is el kell kezde­ni. Ha nem tudja, hót türelem. Kiderül a faggatásnál. A rend­őrtiszt elmegy. Leül a székre, rágyújt. Harmadszorra sikerül. Átveti lábát — A Bandi hogy van? — kérdezi. Rámeredek. — Az magának őrnagy elv- társ — mondom szelíden. — Együtt jártunk iskolába — mondja csodálkozva — is­merem én ezeket mind. — Nem úgy viselkedik — vélekedem —, mint aki egyál­talán iskolába járt ,• .Ebben maradunk. Csönd van. Később kiderül, hogy nem­csak egyedül idézték, tízre megjön az egész társaság. Oly részeg volt, hogy az utcán el­terelt ivócimborája finoman rugdosta, hogy keljen fel, de hát ez nem ment Feleségek jelentek meg a színhelyen, maszek borozóban némi vere­kedés, papucs-csata, mentők, rendőrség. kijózanító állo­más ... És. az elmaradhatat­lan közönség. Mindenki mindent tagad. Mindenki rendes ember. A többiek? Azok voltak minden baj okozói. Az nem úgy volt Van kérdése? Van hát, idefi­gyeljen maga ne higgyen ezeknek ... Fölényes, nyegle, szemtelen hang a meghallga­tást vezető rendőrtiszttel szem­ben ... Rendreutasítás, isten tudja, hányadszor már ezen a héten. Beszéljen tisztessége­sen és akkor, ha kérdezik. Határozat születik dél felé. Addig: rabolják az idejét min­denkinek, báránytürelemre kényszerítenek embereket. Né­hány korhely, dülöngélő részeg fráter miatt. . . Alakul a REF. Ezekkel még találkoznak itt. * K ilencre már véreres a szem fehérje, báva a tekintet. Hányás illatú' a ruha. Fortyog a katlan, a szesz, bűn, szellemi sötétség katyvaza bűzlik. Kígyógumi mered mind­ezek fölé, sisteregve fröcsköli a habzó sört. átnok nyelvét, el­áraszt vele mindent - Él-a társadalom perifériája, Kampis Péter Zenei testvérvárosunk Magyar szó — Fermóban Fermo az olasz Adria partján Ancona közelében fekvő kisváros. Néhány éve arról nevezetes, hogy „Ten­ger és muzsika" címmel itt rendezik meg minden év augusztus 2-19. között az olasz ifjú zenebarátok nyári táborát. Agócsy László pécsi zenetanár immár negyedik alkalommal meghívott elő­adójuk. Az iskolai ének- zeneoktatás magyar mód­szere Kodály tanításai alap­ján címmel tart előadás- sorozatokat. Részvétele pé­csi kisugárzású, mivel az el­ső pécsi nemzetközi ifjúsági zenei táborban végzett mun­kássága alapján hívták meg a következő évben meginduló olasz táborba. Alapvető különbség az, hogy amíg a pécsi ifjúsági zenei táborban elsősorban hangszeres zeneakadémista fiatalok találkoznak, az ola­szoknál két szekció indul: iskolai énektonároknak (kar­vezetőknek) és amatőröknek vagyis a nemhivatásos kó­rustagoknak külön is. Össze­sen 140 hallgatóval műkö­dik a fermói zenei tábor az ottani hittudományi főiskola hatalmas, modern épületé­ben. A magyar előadás- sorozat iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy az idén mór kezdő és haladó tan­folyam is indult, egy asszisz­tens, Horváthné Agócsy Erika közreműködésével. Elő­adásaikban az iskoloi ének­zenei nevelés lényegét és módszertanát ismertették, gyakoroltatták a hallgatók­kal.- Kodály tanítása alap­jón: „flőbb a zene - vagyis az élmény azután az okoska-, dós" — mondotta Agócsy László. A dallamok meghallga­tása után a kézjeleket, majd az írott dallamanya­got gyakorolták szolmizáció- val. Eleinte magyar nép­zenei anyagot használtak ehhez. Most azonban már Énekeljünk olvasva, kottá­ról!" címmel megjelent az első olasz szolfézs példatár is, egy torinói karmester szerkesztésében, aki művét Kodály emlékének ajánlotta. Ez már olasz népdalkincset használt az iskolai énekta­nításhoz, ami rendkívül nagy jelentőségű Olaszországban. Ugyanis —, bármennyire is furcsán hangzik —, de a szolfézs „őshazájában" -, magyar mintára — most kez­dik szélesebb körben alkal­mazni a kottával, ' szolfézs- zsel való énekoktatás mód­szereit. Az olasz énektan- terv ugyanis nem ír elő kötelező oktatási formá­kat, Ahány iskola, annyiféle­képpen tanítiák az éneket. Általában hallás után, vala milyen hangszerrel való „elöiátszás” seqítséaével. Következésül az olasz ének­tanárok is, ahoayan a ta; nulók, elsősorban opera- részleteket, kórusokat és ún. I „canzonéket” énekelnek, de azokat naqyon szépen, a „bel canto” módján. A pécsi zenei tóbor olasz­országi megfelelője a képek után ítélve is festői környe­zetben talált otthonra. Több mecénása között igen tekin­télyes részt vállalt magára a támogatásban a város, a mintegy 50 ezer lakosú Fer­mo. Zeneiskolájuk, a Liceo Musicale igazgatója immár harmadik éve a város vá­lasztott polgármestere is. Az érdeklődés énekokta­tásunk módszerei iránt min­den évben növekszik ar olasz zenetanárok között, így okkal várhatjuk, hogy az elkövetkezendő években is — immár haavományosan — magyar szóval és magyar népdalokkal hangzik el az ének-zenei nevelés módsze­reiről szóló előadássorozat Fermóban, Pécs zenei test­vérvárosában. W E 1 I A i

Next

/
Oldalképek
Tartalom