Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-23 / 252. szám

Emeljük az alapszervezeti munka

színvonalát

A X, pártkongresszus útmutatása szerint a pártmunka fejlesztésében nagr fontossága van az alapszervezeti munka javításának. A pártalapszervezetek működési területükön a párt politikájának érvényesítésére, célkitűzéseinek megvalósítására törekednek. Nem lehet közömbös, hogy ezt a munkát milyen módon, formában tudják végezni. Éppen ezért a Dunántúli Naplóban szeretnénk véleményt cserélni erről o nagyon fontos kérdésről. A vitában kérjük az alapszervezetek, a pártbizottságok vezetőitől, hogy minél többen írják meg véleményüket, s az eddigi tapasztalataik közreadásával is segítsék az alapszervi munka színvonalának emelését

A X. kongresszust követően az irányító pártszervek vizsgálni kezdték az alapszervezeti munka színvonala javításának lehetőségeit Ilyen munkát végeztek az alapszervezeteket közvetlenül irányító városi és járási pártbizottságok. De ilyen irányú munkába kezdtek a Központi Bizottság osztályai is. A kétirányú munka nyomán, az alsóbb pártszervek tapasztalatainak hasznosításával különböző határozatok készültek, amelyek az alapszervezeteket irányító pártbizottságokra és közvetlenül az alapszervezeti munkára hatottak. Ezek sorában a KB 1972- ben határozott a járási pártbizottságok, a községi párt- bizottságok, illetve csúcsvezetőségek, 1973. júliusában pedig a városi pártbizottságok munkájának továbbfejlesztéséről, 1972 decemberében pedig állást foglalt az alapszervezeti munka színvonalának emeléséről. Az MSZMP Központi Bízottsáqa

1972. novemberi állásfoglalása is erre ösztönzi pártunk tagjait, vezető testületéit. A Dunántúli Napló szerkesztősége is ehhez ez erőfeszítéshez kíván hozzó- árulni, amikor vitát indít o lapban az alaosz»-'ezeti munka fejlesztésének elvi-gyakorlati, módszerbeni tapasztalatairól.

Rendszeres taggyűlésekA pártélet fejlesztése alapvetően azon múlik, milyen mértékben biztosított az alapszervezet munkájában a tagság folyamatos, aktív részvétele, a feladatok vállalása és végzése. Ennek feltételeit elsősorban a rendszeres pártszervezeti élet teremti meg. A pártdemokrácia erősödése, a párttagságnak az az igénye, hogy fokozottabban szerepet kapjon a döntések előkészítésében és meghozatalában, ez mind feltételezi a színvonalasabb alapszervezeti munkát.

Az alapszervezeti munka javítását a taggyűlések rendszeres megtartásával, gondosabb előkészítésével kell kezdeni. A pártszervezetek nagy része havonta, de egyre több helyen kéthavonként tartják gyűléseiket. Erre a Szervezeti Szabályzat lehetőséget ad, mikor rögzíti, hogy: „Az olapszervezet legfőbb szerve a taggyűlés, cimelyet legalább kéthavonként egyszer össze kell hívni”. Ez cizonbon csak lehetőség. Vannak speciális munkahelyek, ahol a párttagok havonkénti összehívása nagy nehézségekbe ütközik, itt elfogadható a kéthavonkénti taggyűlés. Az Inari, mezőgazdasági, hivatali, intézményi területeken viszont helyesebb a bevált gyakorlatnak megfelelően havonta ősz- szehívni oz alapszervezet legfőbb szervét. Ez nem formalizmus, nem azért történik, hogy több legyen a gyűlések száma. Ha ritkán tartunk taggyűlést:

— csökken a párttagok lehetősége, hogy élni tudjanak jogaikkal;

— kevesebb lehetőség adódik a helyi kérdések megvitatására, a politika helyi feladatainak kialakítására;

— összersúfolódnok a kötelezően előírt és a vitára megérett helyi napirendek;

— csökken a párttagok aktív részvétele a vitában;

— a taggyűlés jogkörét egyre többször — megbízás nélkül — a vezetőség vagy a titkár veszi át, stb.

Még hosszan lehetne sorolni a ritkán tartott taggyűlések negatív következményeit, azonban a felsoroltak is mutatják, hogy itt nem formai, hanem nagyon fontos tartalmi kérdésről van szó.

A taggyűléseken jelentős mozzanat — s ezt minden alkalommal meq kell tenni — a vezetőség beszámolója a két taggyűlés között végzett munkáról Ezt nem pótolják az éves beszámoló taggyűlések. Szerepük, hogy a vezetőség vagy a titkár folyamatosan tájékoztassa a párttagságot az adott terület fontos politikai, gazdasági, kulturális stb. eseményeiről, döntéseiről, azokról a feladatokról, melyek végrehajtásában a párttagoknak részt kell vállalniuk. Helyes, ha a párttagság tájékozatást kap a döntést megelőző vitákról, hogy lássa mi miért, és miért úgy alakult, ahogy az információt kapja. Mindez lehetőséget ad arra, hogy a párttagok figyelemmel kísérjék a vezetőség munkáját, erőfeszítéseit, s hogy reálisan értékelni tudják a vezetőség tevékenységét az éves beszámoló taggyűlésen vagy a vezetőségválasztás alkalmával. Csak így biztosítható a rendszeres kapcsolat a vezetőség és a tagság között.

A pártcsoportok lehetőségei

A taggyűlések előkészítésében fontos szerep hárul a párt- csoportokra. Ezen a fórumon lehet a párttagoknak előzetes tájékoztatást adni a taggyűlés témájáról, a vezetőség előzetes elképzeléseiről, esetleg a határozati javaslatról. Mindezzel több eredményt érhetünk el:

— megteremthetjük a lehetőségét, hogy a párttagok fel- készülten, meggondolt véleménnyel vegyenek részt a taggyűlés vitájában;

— a vezetőség o pártcsoport- bizalmiaktál előzetesen is tájékozódhat a pártcsoportban kialakult nézetekről, azokat figyelembe veheti a beszámolóban;

— alkalmat ad a párttagoknak, hogy a környezetükben jelentkező politikai, gazdasági, személyi és más problémákat jelezzék a pártvezetőségnek;

— itt megismerheti a vezetőség azon párttagok véleményét fs, akik a taggyűlésen valamilyen okból, pl. a nagyobb tömeg miatt, nehezebben vagy egyáltalán nem mondanak véleményt. A vezetőségnek ezen kívül is törekednie kell az úgynevezett „nem aktív párttagok” véleményének megismerésére.

Természetesen a felsoroltak sem merítik ki a pártcsoport nyújtotta lehetőségeket. A jól szervezett pártcsoport a kommunisták olyan kollektívája, ahol legjobban ismerik egymás gondjait, jó és rossz tulajdonságait. Itt fokozottabban alkalmazzák — sokszor keresetlenebb szavakkal — a bírálatot, az érintettek kevésbé tudják kimagyarázni magukat. A közös munka emberformáló hatása ezen a szinten érvényesül leginkább.

A pártszervezetek jelentős része munkájában nem hasznosítja megfelelően a pártcsoportok által adott lehetőségeket. A szervezed életben sok o formális vonás. Eluralkodott az a gyakorlat, hogy két taggyűlés között tartanak egy pártcsoport megbeszélést. így a kéthavonként tartott taggyűlés, ugyanannyi időnként tartott pórtcsoport értekezlettel párosul. Az ilyen helyeken — sokszor kényelmességből — akor- va-akaratlanul nehezítik a pórtélét folyamatos menetét, leszűkítik a pártdemokrácia, a párttagok jogai és kötelességei fokozottabb érvényesítésének a lehetőségeit.

Határozatok,

pártmegbizatások

A taggyűlések fontos mozzanata a vita alapján kialakított egyértelmű, konkrét döntés, a határozathozatal. A párt politikájából adódó feladatokat a párttagok többsége elsősorban a saját alapszervezetében teljesíti. Ennek hatékonysága azon múlik, mennyire ismerik, értik a pórt politikai céljait, sikerült-e azokat meg felelően átültetni saját munkaterületükre. A mindenki számára érthető, konkrét feladatokat megjelölő határozat adja a párttagok egységes cselekvésének, aktivitása növekedésének alapját.

Ma még sok alapszervezetben problémát okoz a határozatok hozatala, Van, ahol szükségtelenül sok, a saját erőiket meghaladó döntést hoznak, vagy nem fogalmaznak meg határozatot. Helyenként a felsőbb pártszervezet határozatait automatikusan lemásolják, nem alkalmazzák a saját viszonyaikra, figyelmen kívül hagyva lehetőségeiket, sajátos helyzetüket. A másolás pedig sokszor veszélyeket hord magában. Elsekélye- síti, túl általánossá teszi a feladatokat, amelyeket a párttagság nem érez magáénak, nem mozgósít a végrehajtásra.

Az a lap szervezeti munka színvonalának növelése feltételezi, hogy minden párttag aktívan részt vegyen annak munkájában. Ez a párthoz való tartozásnak Szervezeti Szabályzatban rögzített feltétele. Természetesen a kommunisták nemcsak a saját párta lapszervezetükben dolgoznak. Közülük nagy számban vesznek részt felsőbb pártszervek testületéiben, sokan a vezető szervek aktivistáiként, más alapszervezetek munkáját segítik, ellenőrzik. A párttagok ezrei teljesítik becsülettel megbízatásukat a tanácsokban, a szakszervezetben, a KISZ-ben, a különböző tömegszervezetekben és mozgalmakban. Mindez a társadalom és a szűkebb közösség számára egyaránt fontos tevékenység, a pártmunka szerves része, végzőit a párt megbecsülése övezi. Azonban helytelen, ha ezeknek az elvtársaknak egy része más feladatokra hivatkozva elhanyagolják saját pártszervezetüket, sokszor még taggyűléseiken sem vesznek részt Ezek az elvtársaink általában a képzettebbek, o nagyobb tapasztalattal rendelkezők, nem kevés esetben vezető beosztásúak köréből kerülnek ki. Távolmaradásuk nehezíti saját alapszervezetük munkáját. Más területen végzett jó munkájuk ellenére is gyengítik munkaterületük kommunista közösségét, ónnak egységét Ezért szükséges, hogy az irányító pártszervek is megköveteljék aktíváiktól a saját párt- szervezetben végzett munkát még azon az áron is, ha csökkenteni kell egyesek társadalmi funkcióinak számát.

Vannak alapszervezetek, ahol nem fordítanak kellő gondot a pártmegbízatásokra. A párttagok egy részének nincs konkrét feladata, egyesek kérésük ellenére sem kapnak megbízatást — vagy a megbízatáskor nem veszik figyelembe a párttag képességeit, érdeklődési körét A beszámoló taggyűlések előtti pártcsoport megbeszéléseken ennek sok párttag hangot is adott. Az alapszervezeti vezetőség fontos feladata, hogy lehetőleq minden párttag számára képességének megfelelő konkrét pártmegbízatást adjon, figyelemmel kísérje azok végrehajtását, ismerje el a jól végzett munkát és személyre szólóan vesse fel azok felelősségét, akik nem teljesítik megbízatásukat, a párttagsággal járó, önként vállalt kötelezettségüket.

Helyi tennivalók

Az alapszervezeti munka javulását eredményezi, ha a vezetőség egyre többet és jobban foglalkozik a helyi tennivalók kiválasztásával. Sok még a felsőbb szervek áltat kötelezően előírt téma, amit csökkenteni szükséges. Lehetőséget kell adni, hogy az alapszervezetek hatékonyan foglalkozhassanak saját gondjaikkal. Többet kell foglalkozniuk a termelés vagy a hivatali munka egy-egy konkrét területével, olyan problémákkal, amelyek a dolgozók között politikai üggyé váltak, vagy válhatnak. Már unalmassá válik az a megjegyzés, hogy ..javítsuk a belső információt”, mégis újra és újra ismételni kell, mert a párttagságot az egyéb kérdések mellett nem utolsó sorban érdekli, mi történik munkaterületükön, környezetükben. A helyi kérdések gondos kiválasztásával, a problémáknak a párttagsággal együtt történő megoldásával a pártvezetőség nagyban elősegít

heti a tudati fejlődés olyan tényezőit, mint az egymás iránti felelősség, a kollektivizmus, a szocialista építő munka sikerérzete stb.

A termelő munka kérdései mellett természetesen más kérdésekkel is kell a pártszervezetnek foglalkoznia. Növelni szükséges az ideológiai kérdések vitáját, az oly fontos kérdések megismertetését, mint oktatás- és művelődéspolitikánk, kultúrpolitikánk kérdései stb. Ezeket is elsősorban a helyi feladatok szemszögéből vizsgálva kell tárgyalni.

Nem utolsó sorban fontos, hogy az alapszervezetek foglalkozzanak a várospolitika, a községfejlesztés kérdéseivel is, hiszen ozok, ha távolóllónak tűnnek is, mégis közvetlenül érintik a párttagságot, de a területen élők összességét is. Egyetlen tanács vagy társadalmi szerv sem nélkülözheti a kommunisták véleményét a helyi politika alakításában.

Párttitkári értekezletek

Az alapszervezetek rendkívül változó körülmények, különböző feltételek mellett végzik munkájukat. Más az állami iparban vagy a mezőgazdasáqi termelő- szövetkezetben, a közlekedésben, a kereskedelemben, iskolában, intézményben vagy hivatalban, megint más a városi körzetekben o pórtmunka feltétele. Rendkívül eltérő a pártalapszervezetek taglétszáma. Sok az 5—10 főt tömörítő, de van 100—200 párttagot magába foglaló olapszervezet is. Mindezek a különbségek a párt- szervezeteket egymástól eltérő módszerek alkalmazására ösztönzik.

A különbségek, az eltérő feltételek mellett is biztosítani kell a párta lapszervezetekben felgyülemlett tapasztalatok hasznosítását. Az alapszervezeteket irányító pártbizottságok — felismerve ennek szükségességét — egyre gyakrabban tartanak jelleg szerinti titkári értekezleteket, amelyek jó lehetőséget teremtenek a tapasztalatok kicserélésére. Ez a módszer még arónylaq új a pártmunka gyakorlatában. Fellelhetők gyengeségei. A titkárok felkészülése helyenként felületes, nem lényegre törő. A résztvevők sok esetben nem vitáznak, mondvacsinált kollegialitás alapján nem bírálják egymást, nehogy legközelebb ők kerüljenek hasonló helyzetbe. Mindez akadályozza a tapasztalacsere hatékonyságát, közvetve pedig az alopszervezeti munka javulását. Jelentős segítséget adott az alapszervezeti munka javításához az irányító pártbizottságok munkatársainak terület-felelősi beosztása. Az új rendszerben erősödött a helyszíni segítő, ellenőrző munka, ennek nyomán, rendszeresebbé vált a pártsrer- vezetek élete, a vezetőségek munkája.

A Politikai Bizottság 1972, december 14-j ülésén állást foglalt:

„Az alopszervezeti munka helyzetéről, színvonalának fejlesztéséről”. (Megjelent a Titkári Tájékoztató 1973. évi 1. számában.)

Az állásfoglalás nagy segít séget jelent az alapsrervezetek számára. A rövidebb vagy hosszabb ideje funkcionáló alapszervezeti titkárok és vezetőségi tagok együtt találják benne az alapszervezeti munka tapasztalatait, az előbbre haladást biztosító feladatokat.

Fördős László,

az MSZMP Közponft Bizottságának munkatársé

Két új szobor

A

sárkánykát

Meloeeo

Miklós:

A SARKANYKUT

Melocco Miklósnak ez oz első szobra Baranyában. Megbízást a Képző- és Iparművészeti Lektorátustól kapott. Különösebb élménye, előzménye nem volt, mielőtt hozzáfogott volna a munkához.

— Bár azelőtt nem jártam Or- fűn, amikor megnéztem a szobor tervezett helyét, egész sor élmény támadt bennem, olyan helyekről, ahol sokat jártam, s amelyek hasonlítanak ehhez: erdő, fák, szurdok, forrás, hegyoldal ... A. sárkánykút legendája régebbi élményeket érintett meg bennem: a szűzleányokat követelő sárkány „más sárkányokat" juttatott az eszembe, más legendák hőseit. A feladat azért is kedvemre volt, mert igy indokolt volt, hogy aktot formáljak. Sokszor a szobrászok minden indíték és ok nélkül csinálnak aktot, ezúttal ennek is fontos funkciója volt

A leányt szorongató sárkányt kőből formálta a szobrász, a sárkány fejébe egy barokk kerítést épített be, a sárkány taréja gyanánt. A szobor'életnagyságú — legalábbis a lány, hiszen ki tudja, mekkora egy sárkány „életnagyságban” ., .

Fehér

kerámia

Abaligeten

Amikor Gádor István aboll- geti kerámia plasztikájával először találkoztam, az még a mester budapesti műtermében állt. Ö kedvtelve járta körül, megmutatta, hogy - ha akarjuk - három alaknak is felfoghatjuk a szobrot, két nagyobb és egy kisebb „személynek", akár egy békésen nézelődő családnak is. A szobor, éppen úgy, mint Gádor István legújabb kerámiái, a kész gyári elemek variációs lehetőségeit kutatja, illeve egy a lehetséges s esztétikailag hatásos, kifejező variációk közül.

A szobor anyaga dunaújvárosi samott. A gyári elemek közül hengereket, téglaformákat válogatott ki a művész, ezekből vágta és rakta össze a szobrot. A samott fehér mázat kapott.

— Én a színes kerámia pártján vagyok — mondta a művész, — hiszen a samottot nem kell okvetlenül színtelenül hagyni, mint azt az ifjú művészek oly gyakran, néha szinte kötelezően teszik. Próbálkoztam az abaii- geti plasztikánál is többféle színnel. Végül azért kötöttem ki a fehérnél, mert abban a környezetben, fák, víz, zöld háttér előtt, véleményem szerint a fehér mutat a legjobban. Amúgyis megszerettem a fehér mázat . .

Nemrégiben Major Máté építész egy cikkben azt írta Gádor Istvánról: „Igy lettünk kollégák, én, aki régóta csak beszélek az építészetről és ö, aki folyton- folyvást építészetet csinál”

Való igaz. Gádor István Kos- suth-díjas keramikusművész most is építészetet csinál, építészeti kerámiát. Hosszú munkássága folyamán végigcsinálta a kerámiának szinte minden lehetséges vcV'aját, s most, nyolcvanévesen, fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel foglal kozik az építészeti kerámiával.

— A gyárakban található kész elemekből olcsó, változatos, nagyon dekoratív építészeti IteráMelocco Miklós 38 éves, pestinek vallja magát, bár szülei eredetileg nem magyarok. A művész Ady-szobrai Tatabányán és a debreceni Nagyerdőben látható volt azon* a kiállításán, szített egy, a szokványos ábrázolásnak ellentmondó emlék- sZobrot. A sárkánykút szobra is látható volt azon a kiállításon, amelyet nemrégiben rendeztek meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A sárkánykút alkotóját arról kérdeztük, mi az, ami mint szobrászt elsősorban foglalkoztatja?

— Aligha tudnám elmondani szavakkal. Szobrászként úgy érzem magam, mint az alanyi költő ... Ha egy új szobrot formálok, mindenekelőtt az érdekel, hogy amit csinálok, érdekes legyen. Véleményem szerint minden művészi alkotásnak ez oz egyik alapkövetelménye. Ilyen értelemben állítom, hogy az emberek általánosságban „értenek” a szobrokhoz is. Ha valamire azt mondják, unalmas, az többnyire valóban érdektelen•

Gádor István szobra Abaligeten

mia válhat, csók művészi fantázia és ötletesség kell hozzá. Nem arról van szó, hogy talál- • juk fel a kerámia felhasználását az építészetben, hiszen azt mór nagyon régen feltalálták. Inkább azt szeretném, ha a fiatalok érdeklődése is e felé a nagy lehetőség felé fordulna.

A pécsi Zsolnay gyár már meghívta a mestert, dolgozzék kedve szerint a gyárban, hozzon létre műveket, kísérletezzen. Ő pedig tele van tervekkel és elképzelésekkel.

— Az építészeti kerámia szélesebb körű művelése azért se lenne közömbös, mert a gyári termelésnek is létezik egy kultúrája, s e téren lenne még mit fejlődnünk. Ezért is, anyagi haszon szempontjából is jól jár az a gyár, amely gazdájául szegődik ennek, a műfajnak.

Az abaligeti plasztika a siklósi után Gádor István második kerámiaszobra, amelyet köztéren állítottak fel.

Mindkét szobrot, Baranya legújabb két köztéri plasztikáját, ez év augusztus 20-án avatták fel.

h. e.

1

k