Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-12 / 211. szám
Kerámia-, textil- és ötvösművészet irány: Toronto Rl tudja, hányszor hallottuk ezt a sóhajt, televíziós vetélkedők közben; de talán azok érzik át leginkább ennek a megállapításnak a súlyát, akik a héten felkeresték az Iparművészeti Múzeum dísztermét. Itt láthatták azt a 60 alkotást, amelyet a magyar nemzeti előkészítő bizottság kiválasztott a kanadai Torontóban megrendezésre kerülő I. Iparművészeti Világkiállításra. Érdemes figyelemmel kísérni a nemzetközi rendezvény előzményeit: a világ iparművészeinek szervezete kerek tíz évvel ezelőtt alakult és most a jubileum megünneplésére rendezik meg a 80 tagország részvételével a világkiállítást A rendezvény csak 1974 júliusában nyílik, de ahhoz, hogy a nemzetközi válogató zsüribizottság eldöntse, mely alkotások kerülnek a nyilvánosság elé, hosszú időre van szükség. Ezért már ez év elején minden országnak ki kellett küldenie azt a 60 iparművészeti alkotást illetve annak színes dia pozitív-felvételét, amellyel nevezni kíván a világkiállításon való részvételre. A hazai előkészítő bizottság a kerámia, a textil és az ötvös- művészeti ágakat jelölte meg, mint amelyekben a hazai iparművészet világviszonylatban is — várhatóan — állja a versenyt A felkért művészektől összesen 101 alkotás érkezeti be és azok közül válogatták ki azt a hatvanöt, amelyet most — augusztus 6-tól 12-ig — a hazai közönség is láthatott az Iparművészeti Múzeumban. A kiválasztott három művészeti ágon belül azon igyekezett a magyar zsűri, hogy azt a legszélesebb skálán mutathassák be. Ennek megfelelően állították össze a nemzeti kollekciót: helyet kaptak benne az idősebb generáció és a fiatalabb nemzedék képviselői is, de a legsúlyosabb érvként maguk az alkotások jöttek számításba. Néhány közülük — a szakértők szerint — világviszonylatban is ritkasóqnak tekinthető. így például Moharos Lajos kézzel vésett ezüstserlege, vagy Pölös- kei József zománcozott fém kerti figurái. Különlegessége a kiállításnak Nagy József sakkkészlete, ahol minden egyes figura önálló ötvös műremek. A kerámikusoknál az ősi magyar fazekasművészet hagyományait is felhasználta például Németh János Karnevál című alkotása. A textiiiparművészek voltak a legnehezebb helyzetben, mert alkotásaik kevésbé látványosak, de remélhető, hogy a nemzetközi zsüribizottság felfigyel majd a népi motívumokkal díszített kézi és gépi megmunkálást újszerűén ötvöző megoldásokra. A kiállítás anyagának további útja, hogy a Kanadából érkező döntés alapján a világkiállításon részt vevő műveket azonnal útnak indítják. Azok többé nem is kerülnek vissza, mert a rendezőség a világ híres múzeumainak ajándékozza az alkotásokat Az Iparművészeti Vállalat, amely megvásárolta a pályaműveket, ezzel a kiállítással teremtett módot arra, hogy a hazai közönség az egész anyagot együtt láthassa. P. M. BEGAZY CSABAI RÉSZLET A KIÁLLÍTÁSRÓL A „tudás fája” végtelenül terebélyes... Vezess, Nem ördögi óhaj. Ellenkezőleg, a legemberibb kérés. Lucifer — nevében: Fényhozó — tulajdonképpen emberi énünk jobbik fele. Az értelem, a nagy titkokat kutató ész, a mindenható, tekintélyekben és kinyilatkoztatásokban kételkedő ráció. Az ember, amióta meglopta a „tudás fáját" és az első kő- szerszámoktól eljutott az elektronikus számológépekig — lényegében ennek a benső parancsnak engedelmeskedett: Vezess új utakra, Lucifer! Vezess a mindenség titkainak, a természet és a társadalom törvényszerűségeinek megismerésére. Vezess, mert az embernek — különösen a ma és a jövendő emberének — egy életen át tanulnia kell. Korunk parancsa ez. Marx György írja Jövőnk az univerzum című könyvében: „A tudományos, technikai forradalom olyan kor küszöbére vitt, amelyben egy élet folyamán többször kellene fejet cserélni". A fejcserén természetesen nem fővesztés értendő, Inkább a kobak régi ismereteinek kicserélése, felfrissítése új ismeretekkel. Az emberiség gyermekkorában az ükapók ugyanúgy csiszolták a kőszerszámokat, mint ükunokáik. „Ma, a XX. század középső évtizedeiben a jövőre gondoló apák már úgy nevelik fiaikat, hogy azok feje más legyen „azok keze más munkára álljon, mint amire az övék van beidegződve" — írja Marx György, Meglehet, hogy a fia* NÉMETH JANOS: KARNEVAL tolok ma még fel sem talált termelési folyamatokat irányítanak majd, olyan gépeken, amelyeket csak ezután terveznek meg. Minden valószínűsége megvan annak, hogy egy szakember „menetközben” új szakma elsajátítására kényszerül. A tudomány és a technika rohamosan fejlődik. Az emberiség tudományos kincse tízévenként megduplázódik. A legtöbb megtanult adat 10—20 éven belül elégtelennek bizonyul, elavul. Míg az ókorban a technikai és tudományos felfedezések duplázódásl ideje ezer esztendő körül járhatott, addig korunkban ez az időszak rövidebbé vált az emberi életkornál I A fenti adatokat Marx György könyvének „Gyorsuló tdő’’ című fejezetéből idéztem, szemléltetésül arra, hogy felgyorsult életünk milyen szokatlan ritmust diktál az embernek — a tanulásra. Egy kis pátosszal mondhatnék: tanulásra ítéltettünk I S akár tetszik ez, akár nem — korparancs. Snow angol tudós írja: „Azt mondani, hogy művelődnünk kell, vagy elveszünk, kissé melodramatikusabb, mint a tények mutatják. Azt mondani, hogy művelődnünk kell, vagy már saját életünkben egy meredek hanyatlás tanúi leszünk, az nagyjából helytálló”. Felvetődik a kérdés: képes-e az ember effajta fejcserére? Vagyis — Marx György megfogalmazása szerint — „nem szab ugyanez az agy (tudniillik, mely a fejlődés felgyorsítását lehetővé tette — szerk. megj.) biológiai korlátot, amikor az emberiség a történelem motorját még szédítőbb száguldásra szeretné kapcsolni?” Válasza egyértelmű: az emberi agy képességei még ko- rántslncsenek kimerítve. Nem marad tehát más, mint a kérés: Vezess új utakra, Lucifer. Az ember vállalja a tanulás és teremtés nyűgét-küzdelmét Társadalmunk megteremti az egész életre szóló tanulás feltételeit, kint az életben és bent az emberben. Oktatásügyünk olyan iskolai programot dolgozott ki, mely korszerű ismeretek és készségek megszerzésére készíti fel a fiatalokat. Szemléletesen fogalmazta meg ezt a gondolatot Szent- györgyi Albert, Nobel-díjas tudós: „Számos fejezete ellenére az oktatásnak lényegében egyetlen tantárgya van: olyan emberek nevelése, akik lábán nem lötyög a felnőttek cipője, és akik képesek egyenesen állni, tekintetüket szélesebb látóhatáron hordozva”. Azaz elsajátították az elődök tudományát, és tudják, mit kezdjenek azzal, hoqy általa életünk gazdagabb legyen. Nos, ennyi nagy ember magvas véleménye után az újságírónak csupán „apróságokra” kéne figyelmeztetnie. Arra, hogy a qyorsuló idő kevésbé gyorsuló művelődésén hogyan lendíthetne iskola és népművelés. Együtt! Tulajdonképpen sokan, sók cikkben szorgalmazták ezt, midőn óz iskolai és közművelődési könyvtárak művelődési hátak és iskolák, ifjúsági klubok és a tudomány, művészet valamely ágában amatőrködők közös munkálkodásáról szóltak. Vagy sürgették az ismeretterjesztés és a klubszerű vitaszellem, illetve az amatőr művészeti mozgalom és az esztétikai nevelés egybekapcsolását. Mindezt miért?... Hadd Idézzem Ismét Srentgyörgyi professzort: „Az eleven oktatás, amely a lelket és agyat kielégíti, hozzásegíti az embert, hogy szembeszálljon minden problémák legszömyűbbikével, azzal, hogy ti. mit kezdjen önmagával. Eleven művészetet és tudományt tanítva az iskolák feltárhatják a művészi és tudományos élet kihívásait azok végtelen horizontját.. .* És álljunk meg • gondolatnál: mit kezdjen önmagával? Ez a téma azt a kérdést érinti: kit hová vezessen „Lucifer"? Az ember (az Ifjú) személyisége milyen szakterületen, miiyen gyakorlati, tudományos vagy művészeti tevékenységben gyarapszik hasznosan. Hermann István A szocialista kultúra problémái című könyvében így utal e tennivalókra: Az ember «... a szükséges pihenés mellett a szabad idő egy részét is alkotásra használja fel, s nemcsak tárgyakat alkot, hanem a tárgyalkotással és amellett önmagát Is alkotja. Ilyen értelemben oz ember önmagát alkotó lény." Közművelődésünk társadalmi hivatása az, hogy valamennyi emberben ébren tartsa az önművelés vágyát. És megteremtve hozzá a feltételeket, kielégítse ezt az igényt. A népművelés — bár nagy erőfeszítéseket tesz — még jobbára adós ezzel. Kevés a helyi kezdeményezés, hiányzik az adottságok és tennivalók józan ismerete. A gazdasági szakemberek többsége sajnos még nem sokra tartja oz ember művelődésének szerepét a termelésben. Lebecsüli a legfontosabb „termelő erő” ezen önmegújító szellemilelki szükségletét. Hermann István éppen Marxra hivatkozik midőn kifejti, hogy a „kultúra igazi nagy funkcióját csakis abban lehet látni, hogy az ember, aki kikerül a termelési folyamatból, a kultúra segítségével .., más szubjektumként kerüljön vissza a termelésbe", "VCigyÍS többet tudó, kiegyensúlyozottabb dolgozóként lépjen a munka műhelyébe. A termelés új „titánja" — a tudomány, mely oz emberrel egyesülve válik naqy teremtő erővé. Ez az egyesülés pedig — tanulás! önművelés. Vezess, Lucifer, a „tudás fája" végtelenül terebélyes; gyümölcsét szakítani, s általa gyarapodni — emberi, történelmi parancsolat Balogh Ödön Mint az asszonyok A nyárból már csak a meleget érzem, átformálom a füveket kezem és arcod nézem a napsütésben. Parkokból és terekről összeszedem a szökőkutak összetört vizcseppjeH, átnyújtom a levelek zöldjét virágot hozok, mielőtt megköszönnéd tavakért futok, felhőt hozok, nevetésedből szövöm a palástod, hogy boldog légy, mint az asszonyok. MEZEI ANDRASi Egy pedagógushoz Ki volt ki újra irt számot és feledve bugyrod iszonyát történelem? S ki szólított a Miféle pádból ugrottam talpra combhoz szorított karral, s kiáltva: jeleni Miféle angyal irt számot és betfit? Milyen türelem kötött megállni, helytállni helyemen? Ki az, ki nem lankad minify az alapműveleteken? Hadd lássam tiszta arcodat Itt vagyok, jelenj hived a fényben lélegezve lát ahogy megindulsz népet és hasát menteni vizen, s kenyéren —■ Értek én minden vonó sóidból, eltűnődöm minden kis jeleden: fenn az Iskolatábla fényes feketesége. Homlokod fényessége is áldott legyen: ki mindig újra lm számot és betűt hazát teremtő értelem Ingázó szerelem A szerelem a vonaton kezdődött. Álltak hétfőtől péntekig minden hajnalban szorosan egymás mellé zsúfolva a peronon, miközben mindenféle kacsba ábrát rajzoltak a piszkos ablakokra. Ettől a művelettől ugyan enyhén szutykos lett a került, do rá se hederítettek. Csak nevettek rajta jóízűen. A fiatalság harsány örömével. Pedig nem túl sok illúziót tartogatott számukra ez a szerelem. Gyűrötten és álmos szemekkel rohanták meg minden reggel négykor a szerelvényt, mely már többnyire zsúfolt volt és levegője a félbemaradt éjszakák megszakított álmaitól fülledt Valahogy mindig a peronra keveredtek. Kezdetben talán véletlenöl, később azonban mór tudatosan, egyre Inkább bontakozó szándékkal. Reggel négytől fél hatig tudtak beszélgetnL Este mór nem együtt jöttek, mert Karcsi általában túlórázott különösen amikor mór javában art hitte, hogy komolyra fordult közöttük a dolog és így gyűjtenie kell közös életük megalapozásához. Reggel négytől fél hatig edződött téhát ez a szerelem. Több idejük nem volt egymás számára. Ebbe a hajnali sietős másfél órába kellett belegyö- möszölniök minden mondanivalót Szépet érzelmeset gira- korlatias jeüegűt Ebbe a hajnali másfél órába kellett sűríteni az életűket Amint beértek a Nyugatiba, még elvegyültek kicsit a lassan oszladozó tömegben, belevegyültek az imbolygó, tétova sodrásba, hogy ezzel is húzzók- halasszák az időt Amíg a kijáratig értek, Iz _dtra gyötörték e gymás kezét a villamosnál pedig, amikor elváltak, Karcsi olyan hosszan csókolta meg a lányt hogy a reggeli csúcsforgalomban időnként majdnem- hogy forgalmi akadályt képeztek. Karcsi azelőtt az ultisokkal utazott. Már úgy értve, mielőtt ez a szerelem elkezdődött. Akkor nem is a peronon utazott, hanem bent a kocsiban, mert a fürge ultisok mindig tudtak helyűt szerezni maguknak, hegy ölükbe rakva egy táskát ked- vükre verhessék a blattal Kedélyes és hangos hajnali utazások voltak ezek. Miután azonban Karcsi felfedezte a vonaton Marikát, szép lassan lemorzsolódott az ultisoktól. Egy reggel Marika elmaradt Karcsi először azt hitte, elkerülték egymást Ezért végigfura- kodott a tömött kocsik sorón, hogy megtalálja a lányt Ez a szorongó, lámpalázas igyekezet azonban hiábavalónak bizonyult Mert Marika nem volt sehol. Az ilyen esetek többségében viszont mindig keres és ha nagyon akar, akkor talál is mentséget az ember ideálja számára. Karcsi például azzal nyugtatta magát hogy Marika talán elaludt és lekéste e vonatot azért nem találkoztak..; Marika azonban másnap sem jött, harmadnap sem... Negyednap végül az ultisok megszánták Karcsit — Gyere ülj közénk, megvon a helyed — mondták neki, miközben összébb húzódtak a zöld műbőrrel bevont padokon. — Ne várj arra a lányra, nem jön az többet vonattal. A Rabié Jóska fuvarozza minden reggel motoron, lay kényelmesebb is neki, meg gyorsabb k. Minden reggel fél órával többet altiért. Karcsiban egy világ emiatt össze. Sokáig mindenféle buta, borongás hangulat környékezte. Oh, hogy tudta akkor gyűlölni Rabic Jóskát aki a nagyképű motorjával minden KRESZ-sza- bólyt félrerúgva belegázolt az életébe. Haragja nem is engesztelődön meg Rable Jóska iránt, csak hetek múlva, amikor kitudódott, hogy Marika a motorjával együtt őt is éppen úgy faképnél hagyta a reggelenként piros Skodájával Pestre furikázó Kárász Sanyi miatt, mint annak idején a vonaton őt... Ágh Tihamér É 1 1
