Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-12 / 211. szám
Hazai utazás Tulajdonképpen igaza van az Idegentje szakadt hazánkfiának. Néhány éve együtt bámészkodtunk Amszterdamban. Néztük a szabadság emlékmű körül a vakaródzó hippiket, a csatornák hídjalról mustráltuk a városnéző hajók utasait, együtt hömpölyögtünk a délutáni tarka löbánkánál. A neve is csupa zene. Elfelejtet minden döccenőt, pornyelést, tengelytörés-veszélyt. Utána évekig csak azt kérdeztük vissza a külföld szépségeitől ámulóktól: és Csobánkán jártatok-e már? Többen ta'ón meg is orroltak ezért az apró Balatonja. Ámde hol a Siófck- ja, hol a félszigete, amelyik Tihany szépségeit idézhetné. Hát nincs. Mi van? Víz, napfény, csend. Kemping? Van. A Józsi bácsi padja az iroda, a társalgó, a tudakozó, a pénztár, a minden. Józsi bácsi pedig természetesen maga a megtestenyelvek szerint a helybeliek nem szeretnék, ha amolyan zsivaly- gó Siófok válna a tó környékéből. Pediq — sajnos — nehéz lesz elkerülni a „zsivaly” állapotot A víkendtelepen máris úgy nőnek a házak, mint a gombák. A telep már legalább akkora, mint az orfűi. A vállalati üdülők száma is tekintélyes már. Aki egyszer ott járt, az szétviszi a tó hírét. Néhány év múlva minden szűk lesz. A kis fűszerüzlet, a Tó vendéglő, a szövetkezeti csárdák és borozók, a maszek palacsintasütő. A tavat viszont jóidéig nehéz lesz kinőni. Hiszen öt kilometer hosszan nyúlik ei, ma még csak egy kis darabja szolgálja a fürdőéletet. Majd meglátjuk öt év múlva ... meggel a szűk utcákon. Minden érdekes volt és minden szép volt. A miniszoknyás Indonéz lányok, a nagyranőtt szakállas fickók, a napfény, ami külön örömet okozott mindenkinek. Ekkor a tizennégy éves kora áta Hollandiában élő meglett ember elgondolkodva, kissé koA kondorod csárda gonoszkodásért, hiszen hogyan lehet Csobánkát Nápoly mellé állítani...? No Igen. A Szelíd! tő sem hasonlítható össze a Genfi tóvaL Nem járnak rajta hófehér yach*-,í A gyulai fürdő gyógymedencéi megszólalt: tudja, azért nekem a legszebb Pesten a tizennegyedik kerület Pedig huszonhárom éve nem láttam Pestet és utoljára is gyerekként láttam,., Érdemes, talán kell Is néha összehasonlítást tennünk, hazánk és a nagyvilág között Érdemes tengert látni, hogy jobbon tudjunk örülni a Balaton szépségének. De érdemes és kell hazát is látni, hogy élvezni tudjunk Idegen szépségeket — és örökre szeretni tudjuk a magunk kincseit és merjük vállalni az összehasonlítást bármivel. Ügy, hogy érezzük is: nekünk többet jelent a hara földje minden másnál. Hogy ne szégyelljük a tizennegyedik kerületet a világ legszebb városában sem ... Egyszer Pilisvőrösvárná! a legrövidebb úton akartunk Szentendrére jutni. Mentünk hát Csobánkán keresztül Pomáz felé. Néhány száz méter után kiderült, hogy Csobánkára földút vezet. Azaz nem is annyira földút, inkább tankodrom, amolyan harckocsi gyakorlópálya-féleség. Tizenöt kilométeren át izzadtunk a zárt kocsiban, kerülgettük a teknőnyi árkokat — aztán bejutottunk Csobánkára. i&evés bájosabb falu lehet Csőtök, nem építenek a partján villákat unatkozó milliomosok. A tizennyolc szobás elegáns kis szálloda sem luxushotel, meg a Tó vendéglő sem egy Onassis igényeit hivatott kiszolgálni, az egész mégis egy cseppnyi csoda az Alföld szélén, Solttól délre, Dunapataj mellett. Bács-Kiskun megyében szívesen mondják rá, hogy a megye sült kedélyesség. Érdekli a tó múltja? Ó uram, már a törökök is itt gyógyították a sebesültjeiket. Olyan ez a víz, hogy huszonnégy óra alatt minden seb begyógyul tőle. Tizennyolcfajta „Izé" von benne. Es tudja, van egy olyan forrása, amiből színtiszta sósvíz jön föl. A búvárok mondták, mert azok is jártak Itt, kitapasztalni az összes forrást. Konnektor könyörgöm? Minek az? Borotválkozni? Minek az itt, ettől a víztől olyan szép selymes szakálla női. majd meglátja ... Ilyen lehetett mindenütt a fürdőélet kezdete. A víz valóban sás, sok benne a jód, a kalcium, a magnézium, a sebeket valóban gyorsan' gyógyítja. Kipróbáltuk. Hiszen egy ugrás- nyira van Kalocsa. Vettünk borotvaszerszámot, garantáltan kitűnő pengét, eltüntettük a háromnapos szakállunkat — a többit a gyógyító vízre bíztuk ... A víz nem csalt meg bennünket. A tó medre homokos, a vize tiszta, kellemesen üdítő, nem csoda, hogy a vizek és fürdőkultusz nagy ismerői, a törökök is felfedezték. És az sem csoda, hogy később a kalocsai érsekség gondosan elszeparálta a tavat. Egyszerűen nem csináltak itt fürdőéletet. Csak a jezsuita gimnáziumnak volt egy nyári fürdőtelepe, meg egy földbirtokos építtetett kastélyt a közelben. A tó körül homoki szőlők voltak, néhol nádasok. Talán tíz éve, hogy a térképek jelzik legalább, hogy tó van itt. A propagandája ma sem mondható nagynak. A rosszBékéscsabát húsz év múltáé láttam viszont. Hajdan még kisvasút járt a Tanácsköztársaság útján, nagy fütyüléssel fordult balra a Csaba szálló előtt és mérges fújtatással dohogott el a nagytemplom utáni megállóig. Ma éppen az akkori állomásépület az Autóklub megyei székháza ... A Tanácsköztársaság útja most osztottpályás úttestjével akár autópályának beillenék. A kisvasút eltűnt. Autóbusz jár helyette. A városban is, a közeli községekbe is. És egész Csaba megnőtt. A Tanácsköztársaság útján bontják a földszintes, falusias házakat, helyükbe emeletes, üzlethelyiséges szép épületek kerülnek. A gyulai út mellett felépült a Hotel Körös. A régi Csaba szállá Immár szegényes múltnak tűnik, különösen, hogy odalátszik az új Kner Nyomda toronyháza is. Persze semmi csoda nincs abban, ami Csabán történt. Hiszen Kecskemét jóformán a A gyulai fürdőkombinát 33 méteres fedett uszodája figyelmünket arra, hogy hosszú út után jólesik egy kávé, a szemben lévő presszóban pedig kitűnő kávét főznek. Na, nézzük a presszót. Kívülről egy tágas ÉRDÉRT faház. Belül ragyogó ' berendezés, jó kiszolgálás, jó kávé. Mai pusztai romantika... A tegnapi roKecskemét esti fényei szomszédban van, gyakrabban látom is, de átutazóban is úgy tűnt, jövőre már akár el is tévedhetek benne. Az pi város- központ nagyvárossá varázsolja a „hirös" várost. Dehát nemcsak a városokkal van ez így. Valahol Lakitelek és a Tisza között, a 44-es út mellett megálltunk egy benzitkútnál. Ritka dolog: a benzinkutas felhívta a Alkony a Szelidi-tavon mantikát a kondorosi csárda jelentette. Ma már csak vendéglő, piszkos abroszokkal. A romantikát a tisztára sepert kéményféljáró jelenti, amelyen keresztül annakidején a betyárok menekültek a pandúrok elől. Óh szegény naiv pandúrok ... Valamikor betyárképek lógtak a falakon. Ezek most a padláson porosodnak. Rózsa Sándor és a többiek képére a pókok borítanak fátylat... Az ivóban, (vagy étteremben?) csak egy szörnyű kép tölt be egy egész falat. Szörny-lovakon gatyás, árvalányhajas daliak karikásostorral sápadt, fony- nyadt egyenruhás osztrákokat kergetnek. A jelenet Rózsa Sándort ábrázolja a szabad sógharcban . .. Este pedig felgyújtják a neonbetűket és messziről látszik: KONDOROSI CSARDA. Egyre nehezebb ma már a romantikából megélni. Két évtizede az ember még találkozott Gyulán egy született gyulaival, hallgathatta a sirámokgt. Elvitték a megyeszékhelyet Csabára .. . Pedig Csaba nem is város... Tönkretették Gyulát, tönkre ... Most pedig Gyula tűrnie a világ egyik közepének. No Igen, most is kínlódás az élet Gyű. Ián. Elönti a várost az autófo- lyam. Mert jönnek a magyarok, a környező és a távoli országok lakói. Mert Gyula fürdővárossá lett. És a megifjodott vár révén nyári játékok városává. Nyoma sincs már a melankóliának Gyulán. A gyulaiaknak van mivel büszkélkedniük. Nem, nem a kolbásszal. (Azt Gyulán Is ritkán ka-ni - akkor is csabai...). A fürdőkombinót ma a vá-os éltető eleme, ami pezsgésben tartja az év nagy részében. Persze az ipara is fejlődött, új utcasorok Is nőttek, a múzeumok nem kevesebb látnivalót kínálnak, mint régen, de végül- is a nemzetközi áramlásba a termálvíz „sodorja”. Tíz medencében várja a fürdőző közönséget a termálvíz. Dt medencében kimondottan gyógyvíz van, a többiben kellemes hőfokú kevert víz. A régi lovardában, ahol egykor zöldséget tároltak, most egy 33 méteres uszoda található. Ha a közeljövőben Gyula hallat magáról az úszósportban is, hát ennek a fedett uszodának köszönheti az úszóit.., A huszonhat holdas fürdőtelep tíz-tizenkétezer embert zökkenőmentesen képes kiszolgálni, ellátni vízzel, árnyékkal, étellel, itallal. Az éves forgalom háromnegyedmillió látogató körül ingadozik. De inkább felfele ingadozik, mint lefele. A kemping például alig egy éves, de máris kinőtték. A szállodákról a szezonban nem kerül le a megtelt tábla. Mondhatnánk, hogy Gyulának sikerült megfogni az isten lábát. De hát végsősoron nem erről van szó. Egyszerűen jól éltek a nagyszerű természeti adottsággal, a sötétbarnás termálvízzel. Alig több, mint tíz éve fúrták meg a nagyobbik kutat és láttak hozzá a fürdőtelep építéséhez, és máris az ország egyik ) legnevezetesebb fürdőhelyévé varázsolták a két évtizede még elhanyagolt vár környékét. Mi jobb? Világot látni, vagy hazai utazásokat tenni? Ez is, az is. Kell mind a kettő. De aki csak a külföldi utazásokra esküszik, hadd tegyem fel a kérdést: látta ön már Csobánkát, fürdött a Szelidi tóban, járt már Gyulán ...? Kurucz Pál
