Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-12 / 211. szám
Holnaptól Pécsett Színházi levél Szegedről »//yen nemzetközi kultúrünnepet Hellász óta nem látott a világ. A salzburgi játékok Becsnek, majd Reinhardtnak a jegyében történtek, Bayreuth Wagnert ünnepelte, Szegeden világkultúra történik, népek barátkozása, nemzeti szellemek ismerkedése, egymáshoz szokása, a humanizmus legnagyobb ideáljának való- sulosa.. A felújított Szabadtéri E lelkesült szavak Balázs Bélától származnak, aki első sürgetője volt a felszabadulás utáni Szabadtéri Játékok felújításának. Mindez a — népek színháza — gondolat még 15 évvel ezelőtt is szinte csak álomnak tűnt, mégis — immár jó negyedszázada — eszmei tartalmában ő fogalmazta meg először o legpontosabban és tegvilógosabban azt, omi az utóbbi másfél évtizedben Szegeden nyaranta megvalósul. Ez az út sajátos, aligha vethető össze bármelyik hasonló törekvéssel. A kezdeteire pedig ma már csak az idősebb generáció emlékszik. Haladó eszmék — és „kultúr fölény" Erre az indulásra a kontrasztok összetettsége, a kor sajátos ellentmondásainak ősszetettse- qe a jellemző. A játékok haladó szellemi örökség, haladó színházi eszmék szülötte — a harmincas évek Magyarországán, létrehozó gondolata a jeles rendező, színháztörténész és észtéin; baloldali értelmiségi, a későbbi kommunista művelődéspolitikus, Hont Ferenc nevéhez fűződik, aki már a húszas években kapcsolatban állt a mozgalommal, és aki 1935-ben megírt Színház és munkásosztály című tanulmányával tett hitet a közösségi jellegű és politikai szerepet magas művész/ színvonalon betöltő színház mellett. Hont párizsi tanulmányai utón már 1927-től szorgalmazta a szabadtéri játékokat a szeged! Dóm téren, ahol 1930-ban épült fel a neo-gótikus „fogadalmi templom”, s»a körülötte U-alak- ban magasodó egyetemi tömb- lsei együtt nagyszerű szabadtéri feltételeket ígért, pontosabban sejtetett a szakember számára. Kezdeményezésére 1931 júniusában hangzott el az első előadás: Voinovich Géza Magyar Passiója, Hevesi Sándor rendezésében. Ezt követően 1933-tól 1937-ig váltak rendszeressé a játékok Szegeden. Sorozatuk Az ember tragédiája első szabadtéri előadásával indult meg. Hont rendezésében. Ezekre a hagyományokra ma is büszkén emlékezhetünk. Akkor Is, ha sikereit akkor, a fasizáló- dó Mogyarországon Klebersberg Kuné „kultúrfölény" elméletének Igazolására használták fel. A játékok mai felújítói okkal szívesen idézhetik Mascagni lelkesült szavait is — egy alkalommal 6 vezényelte Szegeden a Parasztbecsületet —, a Dóm tér akusztikájáról és a játékokról, mint „Szeged jövőjéről”, noha rögtön eszükbe juthat az olasz—magyor kulturális kapcsolatok akkori politikai háttere is. Régi szegediek büszkén és szeretettel mesélik, hogy a francia trikolórból sokáig csak a vörös lobogott a statisztáló szegedi munkások kezében a Tragédia párizsi színében. De jól tudjuk, hogy ez a srm a harmincas évek derekán legfeljebb a „szegedi gondolatra” büszke közönség bosszantására szolgálhatott és nem a muo- kásközönség lelkesítésére ... Ezeknek az ellentétpároknak n sora hozzátartozott a Szegedi Szabadtéri Játékok kezdeteihez, amikor néhány éven át Szegedre figyelt az ország, a külföld. 1958— 5? Amíg a negyvenöt etőni újabb játékok megvalósulhattak, amíg a Balázs Béla-i gondolat egyáltalán útjára indulhatott, addig Szeged történetében is lepergett több, mint két évized. Olyan változásokkal, amelyek már alapul szolgálhattak a megújulásnak, a szabad téri játékok reneszánszának. 1959- ben nemcsak folytatódott, hanem szinte teljesen elölről kezdődött valami ezen a színpadon. Szocialista indítékú eszmék, egyetemes hitvallású humanista művészet talaján és gyökerében más közönség előtt, mint a harmincas években. 1958-ban született meg a Városi Tanács határozata a játékok felújításáról, amely „... a kulturális élet fellendítésén túl a város gazdasági fejlődését is szolgálja, ... tehát politikai, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt időszerű, kívánatos”. Ez az év, más szempontból Is fontos, várostörténeti jelentőségű. Szeged akkor kezdett zsendülni a mellőzés évei után. Újra megyeszékhely lett, általános fejlődését biztató számok jelezték. Ez az összefonódás, egymásra utalság a gazdasági fejlődés eredményei, közgazdasági mutatói és a játékok között mindvégig, ma is megmaradt, programjában Is jelezve Szeged vásárváros és mezőgazdasági centrum jellegét. Ami pedig a szabadtéri játékok műsorszerkezetét, belső tartalmát, karakterét illeti, a 15 év mérlege bőséges igazolást nyújt felújításának helyességéről, hasznáról, értékeiről. Sajátoé népszínház Persze ez nem ment viták nélkül, és a kritika ma is okkal bírálhat bizonyos döntéseket, művészi koncepciókat De ez részletkérdés. A lényeget Illetően Szeged okosan bizonyította o játékok létének szükség- szerűségét Kitért az irrealitások elől, és mindenekelőtt a magyar kulturális forradalom s abban a színházi kultúra terjesztésének szükségletei szerint alakította ki műsorprofilját Helyét szerepét abban jelölte meg, hogy a művelődés nyári üresebb hónapjaiban tartalmas, vonzó, művészi programot kínáljon tíz- és tízezreknek; nagy műveket Igényes előadásban, reprezentatív szabadtéri kivitelben, a hazcri művészgárda legismertebb előadóival és jeles külföldiekkel; megalapozva ezzel a játékok nemzetközi tekintélyét, Is. Ez sikerült Évente visszatérő nyári törzsközönséget szerzett ez a színpad, ugyanakkor a híre eljutott már minden kontinensre, elsősorban a színházi világban. Tizenöt év alatt egymilliónál is több néző, közöttük mintegy százezer külföldi látta az előadásokat A produkcióknak ereje és vonzása van. Szeged játékai koncepciójában elsőrangúnak tartja az új kőzönségigény teljesítését magára vállalva egyfajta sajátos népszínház szerepkörét Ennek jegyében egyaránt figyelemmel fordultak a hazai és az egyetemes művészet kincseihez; Erkel, Verdi, Puccini, Gounod, Honegger, Kodály, Strauss és Farkas Ferenc muzsikáját; Shakespeare, Madách, Koós Károly, Illyés Gyula prózáját; Zaharov, Vajnonnen és Eck Imre koreográfiáját valamint a népzene és a néptánc kincseshózának értékeit egyaránt megszólaltatva, színpadra állítva. A Szegedi Szabadtéri Játékok tehát népszínháznak vallja magát, amely — ott így emlegetik: — színházi kultúránk „népstadionjában" százezrekhez a látvány varázsával juttatja el a Tragédiát, a Bánk bánt, a Hunyady Lászlót, az Aidát, a Rómeó és Júliát, a Hamletet és sorolhatnánk. Részben ez a koncepció, részben a kivételes, egyedülálló színházi élmények világra szóló kínálatának — ma még fennálló — anyagi megalapozatlansága Játékok jubileumán késztette szerkezeti elemmé o visszatérő, szinte „repertoárdo- robok” (pl. a nyitódarab két Erkel-opera, a János vitéz, Az ember tragédiája) előadását Ezért nincs, nem lehet igazuk e koncepciót bíráló fellengzős véleményeknek, ezért nem önismétlés, ez^rt helyes, jó út a játékoké. A távlatok A fövő persze más kérdés. Ehhez álljon itt a rá vonatkozó vb-határozat néhány passzusa, amely Igazolja, hogy a további fejlesztés koncepciója biztos próbaköve Szeged majdani rangjának az európai fesztiválok sorában: „...A szegedi fesztivál gyors fejlesztése nem választható el a város gazdasági, kulturális fejlődésétől, sőt függvénye annak. Európai rangú fesztiválváros kialakítása hatalmas anyagi erőforrásokat igényel, ehhez viszont még hosszú évek kellenek. ... A továbbfejlődés feltétele továbbá: a nézőtér korszerűsítése, a krónikus szállásgondok megoldása; ' a fesztiválhoz méltó szálloda építésével és az idegenforgalom céljainak is megfelelő kollégiumok létrehozásával.” Amikor többnapos telexezés, telefonálgatás utón is a város összes szállodájától „sajnos ...” elutasíthattam és csak szegedi kollégáim segitségevel jutottam szálláshoz, bizony eszembe jutott, hogy vajon miért van ez így? Mert örvendetes a jubileumi évkönyv optimista záró- gondolata: „..az újraszületés másfél évtizedes jubileumán semmivel sem kevesebb a gond — de mind izmosabb a remény és az ügy szolgálatában született meggyőződés”. De vajon csak ezen múlik? Ha arra gondolok, hogy az utóbbi háromnégy évben felépült „megye- székhelyi” luxusszállóink közül pl. a győri Rába 50, a szekszárdi Gemenc 40, a székésfehér- várí Alba Regia 26, a szombat- helyi Claudius Hotel nem egészen 20 (0 százalékos „telítettséggel” működik, akkor óhatatlan. hogy a beruházások tervezésével, legalábbis sorrendiségében nincs rendben minden. Szegednek egyetlen igazán korszerű, mai szállodája sincs ... A vendéglátásban mégis minden tőle telhetőt elkövet. Lép- ten-nyomon úgy tűnik, „hazafias”, városi ügy a vendég tisztelete, kényelme, öröme: az, hogy jó szívvel távozzon és térjen vissza jövőre ismét. Porgy és Bess Sokféle élményemről jó lenne itt beszámolni, ám a helyem korlátozott. így sok közül a legnagyobba! zárom e színházi levelet Ez pedig o tér, a maga monumentalitásával, hétezer ülőhelyével, a hatalmas^ színpadtérrel, zenekarral; a fények játékával és az előadások szinte minden mozzanatának a maga külön sajátos színpadi élményével. Az idei esztendőben Gershwin operáját, a Porgy és Bess-t sikerült kifognom o műsor öt bemutatója közül: a Magyar Állami Operaház együttesétől, Mikó András rendezésében; a fesztiválzenekart Pál Tamás vezényelte. A három éve az Erkel Színházban nagy sikerrel bemutatott és azóta is műsoron levő darabot nem láttam, így nincs közvetlen összehasonlítási alapom. Egy biztos: Itt, Szegeden, egy rendkívül színvonalas, melegen sugárzó előadás részeseként ismerhettem meg az originális néger dzsessz-elemek- ből szőtt, megkapóan szép Gershwin-operát Az együttes, a szólisták, a kórus és a zenekar pontos, korrekt előadásban, de úgy érzem, nem eléggé „dzsesszesen” a spirituálékat, néger egyházi kórusokat idéző muzsika sajátos, eredeti színei nélkül tolmácsolta Porgy, a nyomorék néger koldus és a szép, emberi vonásaival is megcsillanó utcalány, Bess drámáját. Kü- fön-külön, egy-egy alakításban érezhető volt a mű eredeti ízeire való törekvés, pl. Szirmai Márta (Serena), és Házy Erzsébet (Bess), vagy a számomra legnagyobb zenei élvezetet nyújtó, gyönyörű, orgonaszerű basszus, Begányi Ferenc (Porgy) énekében, vagy az első felvonásban hangulatos zongora- parafrázisávcrl (Módos Tamás)' kísért tóncjelenetében. Muzikálisan és a cselekmény ihletett drámaiságának megteremtésével, az egész előadás artiszti- kus szépségével mindenképpen magávalragadó volt ez a szegedi Porgy és Bess. Am a négernegyed naturális nyomorát jelző díszletvilág, és a felette magasodó elegáns, neo-gótikus tornyok kényszerű kontraszthatását az előadás értékei sem tudták teljesen közömbösíteni. Ebből az a konklúzió jöhetne, hogy Gershwin operája nem való a Dóm térre, s ebben sok igazság lehet. Ha viszont a rendezők nem vállalják ennek az „ódiumát”, akkor — húszegynéhány ezer magammal, hisz a négy előadás „előre táblás” házakkal ment —, aligha jutottam volna hozzá másutt vagy más módon. így pedig láttam a Porgy és Besst. És szempontnak ez sem kevés. Sőt, egy népszínházkoncepció esetében — alap vető, Waíímger Endre Ifjú zenebarátok tábora Holnap •hatodí^5e" "T'4/® meg kapuit Pécsett az Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Tábora. Ezt olvashatjuk a tábor prospektusában: „...szeretettel várjuk a pécsi zenei táborba azokat az ifjú zenebarátokat, akik szívesen töltik a nyári vakáció egy részét tanulással egybekötött szórakozással, akiknek örömet szerez a kamaramuzsika, a zenekari játék és a rögtönzés gyakorlata. Számítunk azoknak o leendő tanároknak és fiatal pedagógusoknak a részvételére is, akiket érdekel a magyar zenei nevelés módszere, a magyar kóruséneklés, a karvezetés.” A fentiekből kivehető, hogy az Ifjú Zenebarátok szervezete, o zene aktív szeretetére neveli tagjait Az a céljuk, hogy ténylegesen műveljék, terjesszék vagy legalább rendszeresen hallgassák az értékes, jó zenét a fiatalok. Szakmai és a zenei szakmán kívüli fiatalokat egyaránt magába foglal a szervezet. Foglalkozásaik kötetlenek, klubszerűek. A foglalkozásokat többnyire tanár vagy művész vezeti, gyakori vendégeik zeneszerzők, zenetudósok, hangszeres művészek. A „szakmai” tagok rendszeresen adnak hangversenyeket társaiknak, ezek a hangversenyek mindig ingyenesek és mindenki részére nyilvánosak. Kölcsönösen hasznos, hogy o diploma-hangversenyre és a versenyekre készülők klubjukban vagy szélesebb nyilvánosság előtt, sokszor több alkalommal is eljátsszák műsorukat Érdekes kezdeményezésük az „új koncertek" egyre szélesebb sora, amelyeken elsősorban kortórs zenét játszanak és az előadás előtt az előadók — esetleg a szerző bevonásával — nyilvánosan „beszélgetnek” az elhangzó zenéről. Egyaránt céljuk az új hangversenylátogató közönség és az új ismeretterjesztő gárda kinevelése. Legkedvesebb foglalkozásaik, találkozásaik azonban a nemzetközi zenei táborok. Sorolhatnánk azokat a fiatalokat, akiknek művészi kibontakozásához döntő lökést adtak az intenzív zenei munkával eltöltött hetek. Mások, még többen, életreszóló indítékot kapnak a zene amatőr műveléséhez, igény ébred bennük a rendszeres zenehallgatáshoz. De a legfontosabb talán a zenei légkörben eltöltött huzo- mos együttlét A magyar Ifjú zenebarátok mintegy tíz európai állam zenei táborait látogatják évek óta. A pécsi tábort mintegy 150—200 fiatal keresi fel évről évre. Ezeknek nagyobb része külföldi, a szélrózsa valamennyi irányából érkeznek, gyakran más kontinensekről is. A hazaiak között egyaránt találunk zeneművészeti főiskolásokat és szakközépiskolásokat, de nem egyedülálló a szegedi gimnazista kislány, a miskolci egyetemista és a balmazújvárosi zeneiskolás sem. A pécsi tábor mint azt kérdésünkre Szávai Nándorné, a magyar Ifjú Zenebarátok főtitkára elmondta, nemzetközi viszonylatban is a legjobb, legvonzóbb táborok egyike. Ennek okát a város szépségében, történelmi és egyben zenei légkörében, am szakmai munkát vezető tanárok jó munkájában és a táborban hagyományosan kialakuló baráti légkörben látja Szávai Nándorné. A táborral kapcsolatos egyetlen, de annál súlyosabb problémát abban látja, hogy a pécsi tanács áldozatvállalása ellenére, mai napig sem sikerült megnyugtató módon megoldani a tábor állandó (Ideális) helyét és időpontját Az ifjú zenebarátok magyarországi szervezetének közel száz csoportja és mintegy hatezer aktív tagja van. Tágjai lehetnek a 16 és 30 év közötti fiatalok, de 12 éves kortól kezdve a kisebbek is tagjelöltekként részt vehetnek a foglalkozásokon. Csoportjaik működnek a Zeneművészed Főiskola intézeteiben, a zenei szakközépiskolákban, művelődési házakban, zeneiskolákban, gimnáziumokban, tanító- és tanárképző főiskolákon ifjú zenebarát-csoportokat képeznek olyan neves együttesek, mint Andor Ilona Kodály-kóru- sa, a Győri Leánykor, a Váci KISZ-kórus, a központi Ifjú Zenebarát-vegyeskor is. A szervezet új törekvése, hogy az iskolán kívüli zenei nevelést sajátos eszközeivel és lehetőségeivel ott is meghonosítsa, ahol nincs rendszeres zenei nevelés: az egyetemeken és kollégiumokban, de elsősorban a szakközépiskolákban és szakmunkás- képző intézetekben. Az Ifjú Zenebarátok nemzetközi szervezetét — a Jeunesses Musicales-t — ezelőtt harminc évvel, a második világháborúban alapították francia és belga fiatal muzsikusok. A sebesült katonáknak akartak vigaszt nyújtani muzsikálásukkal. A háború befejeztével céljaik is módosultak: az oly sokat szenvedett emberiségnek kívántak örömöt szerezni. Felismerték, hogy a zene, a közös muzsikálás milyen nagyszerű eszköz a különben gyakran ellentétes világnézetű, nemzetiségű fiatalok közelebb hozására. Kezdeményezésükre a legtöbb államban sorra megalakultak az Ifjú Zenebarát szervezetek, amelyek mind azt tűzték ki célul, hogy o zene szeretetére és a zene megszerettetésével neveljék a fiatalokat. A szervezetek nemzetközi együttműködése igen sokat tesz azért hogy a különböző országok fiataljai a zene nyelvén megértsék egymást. Az európai szocialista államok is — tagként vagy megfigyelőként — valamennyien csatlakoztak a nemzetközi szervezethez. Hazánk 1965 óta tag, jó munkánk elismeréseként és felmérése, bemutatása céljára 1969-ben Budapesten tartotta a Jeunesses Musicales kongresszusát, amelyen mintegy ezer külföldi vendég adózott elismeréssel a magyar iskolai és iskolán kívüli zenei nevelés, valamint hangversenyéletünk eredményeinek. Holnaptól kezdve thennyolc napon át Pécs otthont od sok-sok ország közel kétszáz ifjú zenebarátjának. Megismerik, reméljük, megszeretik hazánkat, városunkat Gazdagabbá, tartalmasabbá teszik Pécs zenei életét: muzsikálásukkal tevékeny részt vállalnak nyáron viszonylag szegényesebb hangversenyéletünkben, de ők is várják a pécsieket, a tábor kapuja reggeltől estig nyitott a pécsiek részére. A tábor résztvevőinek 'azt kívánjuk, érezzék jól magukat Pécsett, tanuljanak sokat dolgozzanak legalább olyan jól, mint az elmúlt években. Szélesítsék és mélyítsék táborukat: lelkesítő munkájukkal, kívánatos együttlétükkel szerezzenek új és új híveket szép mozgalmuknak, maguk pedig gyarapodjanak ittlétük alatt olyan zenei és emberi élményekkel, amelyek örökre emlékezetessé teszik számukra a hatodik pécsi Nemzetközi Ifjú Zenebarát Tábort. Szesztay Zsolt VASÁRNAPI MtLlfKIÉT A PÁLOSOK KORNYÉKE PÉCSETT Foto; Erb János