Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-08 / 207. szám

tVTS. augusztus 8, DUNANTOLI NAflO Az új tanév feladatairól 2. Általános iskolák „Minél kevesebb délutáni terhelést!...“ Ai elmúlt tanév végén befe­jeződtek a tananyagcsökkentés előkészítő munkálatai. A Műve­lődésügyi Közlöny közreadta a tanterv módosítását elrendelő miniszteri utasítást és a tan­anyagcsökkentés végrehajtásá­nak irányelveit. Ezt megelőzően pedagógusa­ink országszerte megvitatták a várható intézkedések, az okta­táspolitikai határozatból követ­kező rendelkezések irányelveit. Erről a pedagógusok szakmai folyóirata, a Köznevelés részle­tesen beszámolt. A vita néhány jelentős vonására azonban nekünk, szülőknek is érdemes odafigyelnünk. Az alábbiakban erről, illetve a tananyagcsök­kentés végrehajtásának néhány fontosabb irányelvéről szeret­nénk tájékoztatni a Köznevelés cikke alapján. A pedagógusok közt lezajlott vitát általában a helyeslés alaphangja jellemezte. Egyetér­tettek az irányelvek főbb megál­lapításaival, s helyeselték azt is, hogy az általános iskolában óraszámcsökkentést nem haltá­nak végre, és az oktató-nevelő munka hangsúlya az új tan­anyagot feldolgozó órák szám­arányának csökkentésére helye­ződik, hogy a gyakorlásra, az ellenőrzésre, illetve a szükséges korrekciókra megfelelő idő le­gyen. Felmerült a pedagógiai-mód­szertani korszerűsítés szükséges­sége is. Tehát, voltaképpen an­nak az általános megértéséről van szó, hogy a terhelés csök­kentése, az egészségesebb ta­nulói életritmus érdekében fej­leszteni kell a tanulás egész folyamatát, különösképpen a pedagógia-módszertani kultú­rát. Természetesen fontosak en­nek a szervezeti feltételei is. Azonban a tanulói túlterhelés csökkentésében szükséges lépé­seket nem lehet csak a rendel­kezésektől függővé tenni. Van­nak ebben olyan lépések, ame­lyek a nevelői szemlélettel, a nevelők pedagógiai és politikai színvonalával függenek össze. A mostani új tanterv, vagy ép­pen a tananyagcsökkentés vég­rehajtása elsősorban attól függ, mennyire sikerül fejleszteni a korszerű eljárásokra vonatkozó szemléletet. Pedagógusaink egy része a tanulók egészségének fejleszté­sét a tornaterem létével azono­sítja. Vagyis, a testnevelési órák számának felemelése szerintük csak a tornatermekkel függhet össze. Kétségtelenül roppant kevés országszerte — különösen vidéken — a tornaterem. Pótlá­sáról a távlati fejlesztési prog­ram keretében feltétlenül gon­doskodni kell. Eközben azonban nem szabadna megfeledkezni például arról, hogy a gyerekek pár perces frissítő tornát végez­zenek a tanítási órák között, vagy éppen kirándulást, játékot szervezzenek havonta számuk­ra. Mindez pedig nem tornate­rem-kérdés. fogásában ugyanis lényeges he­lye van annak, hogy a tanulók az ifjúsági szervezetben, továb­bá hajlamaiknak, érdeklödés'eik- nek megfelelően más, órán kí­vüli foglalkozásokon is részt ve­gyenek. Olvassanak, sportolja­nak, kapcsolódjanak bele a tá- gabb értelmű közművelődésbe és szórakozásba is. Mindez időt is igényel, de ugyanakkor a tár­sadalmi életre jobban felkészí­ti a személyiséget. A pedagógusoknak szóló ja­vaslat felhívja a figyelmet a tananyagcsökkentés céljának tanulmányozására. Azzal, hogy a felesleges és túlméretezett anyagrészek elhagyása meg­szüntetni hivatott az egyoldalú emlékezeti terhelést és lehető­séget biztosít a szilárdabb alap­ismeretek kialakítására. Vagyis az egészséges és fejlesztő meg­terhelés határait kell megtalál­ni a jövőben. A Köznevelés cik'.e ráirányít­ja a figyelmet arra a tényre, hogy az egyes tantárgyak tanu­lása során nem fejlődik eléggé hatékonyan tanulóink világné­zete, erkölcsi, politikai tudata, jelleme. Ebből következik egy további lényeges feladat; az új rendtartás alapján az iskola egész belső életének további korszerűsítése. A párthatározat hangsúlyoz­za: fel kell oldani azokat a kö­töttségeket, amelyek az iskola egyoldalú tanító funkciójából erednek és a világot az iskola falaival tulajdonképpen lezár ják. A párthatározat és más fontos dokumentumok is kieme­lik, hogy miközben az ifjúság nevelése társadalmi feladat, az iskola a többi nevelési tényező (tömegszervezetek, szülői ház, stb.) között vezető funkciót és felelősséget visel. Ugyanaz a tanuló részben az iskolai kö­zösségi rendszernek, részben az ifjúsági közösségi rendszernek tagja, miközben természetesen tagja a családnak is. A szocia­lista nevelés közösségi rendsze­re általános iskoláinkban az út­törő szervezetre épül. Amikor tehát a demokratizmus fejlesz­téséről beszélünk, tulajdonkép­pen a tényezők összehangolá­sát kell megfogalmaznunk. Ezt ma még több mozzanat akadá­lyozza. Az előbbrelépést olyan fontos alapdokumentum is szol­gálja, mint az új rendtartás, amelyben megfogalmazzák a demokratizmus fejlesztésének alapkérdéseit, szervezeti és jogi összefüggéseit. Ez pedig vonat­kozik mind a tantestületre, az úttörő-mozgalomra, csak úgy, mint a szülői szervezetekre. (Folytatjuk) A népművészei mestereinek országos jubileumi találkozója Elkészült az augusztus 17—20. I között lezajló kecskeméti nép­zenei találkozó programja. Az I idén is Kodály Zoltán törekvé­seinek szellemében rendezik meg. Mintegy százötven hazai és külföldi népzenészt, népi énekest, népzenekutatót, írót és költőt várnak a háromnapos ta­lálkozóra, amely egybeesik a 4. Duna menti folklórfesztivál­lal és annak eseményeit gaz­dagítja. A program keretében meg­rendezik a népművészet mes­tereinek országos jubileumi ta­lálkozóját is, abból az alkalom­ból, hogy húsz éve adták át elsőízben a „népművészet mes­tere'1 kitüntetést. A népi elő­adók ajándékműsorokat adnak majd a kecskeméti ipari üze­mekben és a városkörnyéki ta­nyaközpontokban, a kecskeméti Katona József Színházban pe­dig népzenei esten mutatkoz­nak be augusztus 18-án. Az idei népzenei találkozót nép- művészeti kiállítások gazdagít­ják. Laborcz Monika kerámiái A házi feladatokkal kapcso­latos témakörben meglehetősen eltérőek voltak a pedagógus vélemények. Némelyek túl radi­kálisnak tartják az írásbeli házi feladatok új, rendelét szerinti mérséklését, azt, hogy általános iskolában csak anyanyelvből, idegen nyelvből és számtan- mértanból szabad házi felada­tot adni, mérsékelt mennyiség­ben. Mások szerint mindent az iskolában kell megoldani. A leghelyesebben azok fogalmaz­tak, akiknek álláspontja végül is a miniszteri utasításban is ki­fejeződik: „minél intenzivebb iskolai tanárai munkát és minél kevesebb délutáni terhelést." Általában a többség helyesli a házi feladatokra vonatkozó korlátozásokat, de kételkedők is vannak. Náluk nyilvánvalóan a régi iskola évszázados, mély beidegződéseiről van szó. A „tanító iskola” régi modell­je ugyanis, abban jelölte meg feladatát, hogy a tanórák lebo nyolítása segítse elő a tananyag megértését, s utána az úgyne­vezett „bevésés” a tanuló fel adata, a családi ház ügye. A korszerű felfogás szerint az is kólának a tanulás egész folya­matát le kell bonyolítania. Az iskola funkciójának új fel­A rossz nyelvek szerint, La- I borcz Monika úgy nőtt fel, hogy ! már a pólyában egy marék I gyúrmát adtak a kezébe csörgő ! helyett. Annyit maga is bevall, j hogy mindig agyaggal játszott ! édesapja — Laborcz Ferqnc — I szobrász-műhelyében, s bizony j már mindent meggyúrt, megmin­tázott, mire megtudta, hogy amivel eddig játszott az - ke­rámia. Azt szerencsére senki sem mondta neki, hogy a kerámia nem játék, így ma is a játékát halálosan komolyan vevő gye­rek őszinteségével törekszik az önkifejezésre, miközben végig­játssza a műfaj adta szélsősé­gek minden lehetőségét. Miközben dolgozik, zenével doppingolja magát — ezért produktumai is ritmusból, har­móniából ötvöződnek. Funkcionális tárqyai - tálak, virágtartók, sörös és boros kész­letek — impozáns méretekben, mélytüzű, intenzív színekben pompáznak. E mázas cserepek egyértelmű dekorativitósa a leg­különbözőbb ízlésű emberekre egyaránt vonzást gyakorol. A modern művészet barátai számára azonban igazi izgal­mat, egyedi kerámiái jelente­| bek. A sz'obrászi igénnyel és vé­nával alkotott pirogránit-kom- pozíciók. Fali kerámiái romantikus in­dulatok, hangulatok őrzői. Az érző, haragvó, játszó ember megszelídített indulatait, sok­szor a legegyszerűbb gesztussal formálja jellé a sárban. A massza képlékenységével ját­szik. E munkákon a diszkrét, fol­tokban jelentkező színezésnek is, csak anyagszerűséget hang­súlyozó funkciója van. Am ahogy a masszát gránit kemény­ségűvé égette, a művek archai­kus hatást kapnak. Az anyag időtállósága sugárzik, ezért tű­nik úgy, mintha igen régi érté­kek ingerelnék esztétikai érzé­kenységünket. Bravúros fogás volt e matt színű pirogránit kompozíciókat tükrös fényű fém­lemezekre röqzíteni. A kemény­ségnek, mint anyagtulajdonság­nak, e kétféle, szélsőséges meg­jelenése kellemes feszültséget teremt. A téglatestből, kockából - negatív formák beiktatásával — létrehozott konstruktív kompozí­ciók fő érdekessége, hogy a mértani alakzat felismerhetősé­ge ellenéle semmi sincs ben nük a megszokott szögletesség­! bői. A formákon lágy ívek vo­nulása dominál. Különböző cí- ! meik ellenére ezek a talpazatra helyezett kompozíciók az áram- j lás szobrai. Kihasított darabjai a térnek, érezhetően folytatha- j tók minden kiterjedésükben. Frappáns termékeket kapunk, j ha a kerámikusnő funkcionális tárgyakat készít pirognánitból, Két kerti asztala, ülőkéi, sza­badtéri grillsütője és parazsas rostsütője megannyi lelemény­ről tanúskodik. Az alkotó női volta itt sem tagadja meg ma­gát. A pirogránit ülőkékre hosz- szú szőrű kék subahuzatot ad. A kék s a barna; a selymes hu­zat a kemény ülésen, ismét kontraszt-keresésének bizonyí­tékai. Katalógusában a zenére s a mozgásra hivatkozik. Am mindig moll-ban fogalmaz, s plasztikai ritmusai mindig sze­lídek, elegánsak, mint a szellőt ringató víz. A Képcsarnok pécsi bemuta­tó-termében rendezett kiállítása augusztus 18-ig tekinthető meg. Kulturális jegyzet „Kurszalón“ — di — A harkányi fürdőigazgatóság előtt egy irányító tábla: „cour-presso”. A külföl­diek részére jelzi az épület földszintjén levő csinos kis presszópultot a két asztallal. Nincs különösebb jelentősége. A kurszalón, ez a franciából — nem a legszerencsésebben - átvett szóösszetétel már fonto­sabb, tartalmasabb fogalmat rejt. Általában a nemzetközi gyógyüdülőhelyek tágas, ké­nyelmes berendezésű olvasó­társalgó helyiségét jelenti, ahol a gyógyszállók vendégei csend­ben (zene nélkül) pihenéssel, olvasgatással tölthetik idejük tetszés szerinti részét vagy az esős napok enélkül nagyon unalmassá váló óráit Nálunk szinte ismeretlen a szó. ahogyan konkrét tartalma is az. Gyógyhelyeink között ta­lán két-három ilyen, vagy pon­tosabban ilyesmi található oz országban. Gyógyfürdő helve- ink közismerten zajosak, inkább elsősorban turista fürdőhelyek, fejlesztésüknél pedig a kisebb gorid is nagyobb annál, hogy a kultúrált, csöndesebb igényű szórakozás, művelődés lehető­ségeiről is gondoskodjanak a tervezők, illetve a beruházók. Harkányban mégis bárki eliga­zítja az idegent, hogy a kur­szalón a fürdőigazgatóság földszintjén található, ott, ahol az idegenforgalmi. így alakult ki. így nevezik ezt a hallszerű, szép ülőgarnitúrák­kal berendezett, óriás filodend- ronokkal díszített L-alakú he­lyiséget, amely télen a helyi fiatalok klubjául, fürdőidényben pedig az érkező vendégek vá­rakozó helyéül szolgál, amíg idegenforgalmi ügyeiket inté­zik. A szó tehát itt sem fedi tel­jesen a tartalmát. Régóta hi­ányzik innen a könyv, az olvas­nivaló. De örömmel hallottuk, hogy ez a gond a következő nyárig megoldást nyer. Siklós nagyközség Tanácsa több módon is bővíteni kívánja a neves fürdőhely ma is elké­pesztően csekély és szegényes kulturális lehetőségeit. Mint Harkányban köztudott, ezeknek a köre a mozielőadósokra és a heti egyszeri, mindössze két­órás (!) könyvtári kölcsönzésre korlátozódik, ehhez számíthat­juk a nagyobb üdülők saját kis könyvtárát és esetleg még az Ideqenforgalmi Hivatal kör­nyékismertető sétáit,^kirándulá­sait. Középponti klub, jól fel­szerelt játékterem, vagy műve­lődési otthon — nincs. Az itt tartózkodók átlagos létszáma pedig a nyári hónapokban megközelíti a tízezret... És Harkány vonzásköre minden év­ben nagyobb sugarú. Nyilván ennek a sürgető igénye \nét- tóttá a fürdőhely állami veze­tőit arra a felismerésre, hogy a község művelődési lehetősé­gein javítsanak. A tanács ki- rendeltségében átalakítással még az ősz folyamán korszerű klubkönyvtárat alakítanak ki, megfelelő berendezéssel, a könyvállomány megfelelő gya­rapításával és állandó, függet­lenített könyvtárossal. A közel­ben, a „kurszalónnak” nevezett várócsarnokban pedig a ta­nács, az Idegenforgalmi Hiva­tal és a fürdővállalat közös alapjából folyóiratolvasót léte­sítenek, az igényeknek megö­lelő számú külföldi és belföldi folyóirattal, napilappal, maga­zinokkal. És természetesen gon­doskodnak arról is, hogy erre alkalmas, nyelveket beszélő fo­lyóiratkönyvtárost szerződtesse­nek ide a nyári fürdőidényben. Ezt a szolgáltatást azután az idegenforgalmi igények szerint bővítenék a jövőben. Ilyenformán 1974-ben már több és kulturáltabb művelődé- si-szórákozási lehetőség várja Harkány vendégeit. Persze, ez még nem minden. Őszintén szólva így is nagyon hiányos­nak érezzük a fürdőhely nyári kulturális programját. Jó, hogy már van „Harkányi nyár", a szabadtéri színpadon. Ám jósze­rével ez az egyetlen megterve­zett szórakoztatási program egész nyáron. (Hetente két es­te, ha nem mossa el az eső.) De vajon - immár hosszú ide­je - miért hagyjuk elmenni az ország különböző tájairól ide- sereglett üdülővendégeket anélkül, hogy magáról a fürdő­helyről, annak kialakulásáról, a környék történelmi emlékeiről, hagyományairól, Pécsről, a Me­csekről, Baranyáról stb. bármi­lyen ismeretet is adnánk szá­mukra útravalóul? Végtére nem lehet mindegy nekünk se, meny­nyire sikerül megismertetni, megszerettetni szűkebb hazán­kat. Jelenleg - és mindeddig — ilyen természetű TIT-előadások nincsenek és nem is szerepei­nek a távlati tervekben sem Pedig, ha a folyóiratolvasóval is ellátott központi társalgóban legalább egy-két diavetítéses előadás végighallgatására vol­na lehetősége annak a — tur­nusonként — 30—40 vendégnek, akit érdekel maga a fürdőhely és a baranyai táj — hiszen van­nak ilyenek — már akkor is töb­bet tettünk a semminél. E z viszont még „előttünk álló feladat”... Teljesíté­se, úgy gondoljuk, meg­érné a fáradozást, és akkor a mostani „kurszalón” is jobban rászolgálna a nevére. W. E. Bőrtáska már nincs, feles rajztábla még nincs Itt o tanszervásárlás ideje Az ellátás jó — kivételek akadnak A különböző iskolai cikkekből elegendő mennyiség van a szaküzletekben. Kivétel azonban akad. Legalábbis pillanatnyilag. A pécsi 7-es számú, Sallai utcai papír-írószer boltban már nem kapható bőr iskolatáska, feles méretű rajztáblából pedig még egyetlen darab sem érke­zett. Ezeknek a cikkeknek hiányá­ról Knapp Tibortól, a P1ÉRT pé­csi kirendeltségének igazgatójá­tól kértünk tájékoztatást: — A diákok jobban kedvelik a színes, divatos műanyag-tás­kákat, amelyek azonban nem olyan tartósak, mint a bőrből készítettek. Sajnos a bőr alap­Szeretettel várjuk új kerth^jyi§égünkh^ A , MECSEK? VADaSÍTANYA5 vendéglő do’gozói FELVESZÜNK MAGAS TELJESÍTMÉNYBÉRBE asztalos szakmunkásokat. betanított munkásokat és férfi segédmunkásokat PÉCS! BÚTORGYÁR, PÉCS, SOMOGY! BÉLA U, 6. anyaghiány miatt a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat nem gyártott kellő mennyiséget. A feles rajztábla, amit az általá­nos iskolások használnak, kül­földről érkező áru, talán a III. negyedév végétől már folya­matosan szállítják. A belföldi gyártó cég — ahogy tájékoz* tattak — alapanyag- és munka­erő-hiánnyal küzd. Áz elmúlt években nem volt folyamatos a kék csomagoló papír ellátás sem. Az 1974—75-ös tanévre rendelt mennyiség jelentős ré­szének leszállításával most is adós az ipar. de reméljük, hogy egy két hónap múlva az üzle­tekben lesz a kért mennyiség, igaz, jobb lenne, ha már a rak­tárainkban lenne, A belföldi és külföldi Írónőkből bővítettük a választékot és kapható az is, ami tavaly hiányzott1 a nagy­méretű bőr tolltartó. Megjegyzem; a szüiők és a diákok már most megvásárol­hatják az előre elkészített —- osztályok szerint összeállított — füzet- és iskolaszei csomagokat. 4 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom