Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-05 / 204. szám

Pillantás Finnországra Mór az előre kézhezkapott program is jelezte, hogy különleges, élmény­szerű napok várnak a Finn—Magyar Baráti Hét magyar vendégeire július 6—10 között északi barátainknál „Egynapos kirándulás lappföldre, vi­torlázórepülés Riihimoki város felett, a világhírű ASKO bútorkombinát min­tabemutatójának a megtekintése Lah tiban, egyéni kérést is teljesítő szak­mai konzultációk” — olvastuk az egyes testvérvárosok speciális prog­ramjában. És mindezekhez jöttek a Helsinki által szervezett élménykülón­rendben a negyedik legnagyobb va­ros Finnországban. (Helsinki, Tampere és az ország korábbi fővárosa Turku előzi meg) és egyben a téli sportok ismert központja. Leghíresebb ipari üzeme a későbbiekben még külön említett ASKO bútorgyár, mely o leg­nagyobb egész Skandináviában. Az általunk is megtekintett üveggyárá­nak termékeit szintén döntő többség­ben exportálja. A gyár elsődleges profilja a lakberendezési üvegfigurák, de termelésének jelentős hányadát teszi ki az ipari-üvegalapanyag gyár­tása. Jóleső érzéssel tudtuk meg: a gyár főmérnöke, tehát a termelés első­számú irányítója magyar származású. A Ami a legmeglepőbb: Skandináviá­ban szinte kivétel nélkül az előre- gyórtott fahózakat gyártó üzemek meglehetősen leszűkítik gyártási pro­filjukat. Nem foglalkozik például a gyár a ház alépítményének és komplett tetőszerkezetének a gyártásával, de az összes nyílászáró ajtó-ablak előállí­tása is más cég feladata. A szakmá­ból valók' udvariasan mosolyogtak: tudjak, ez a ház minőségigényes és a reklamációs témák leggyakoribb területe. Furcsa felismerés volt szá­munkra az is, hogy a gyár nem fog­lalkozik az alapanyag feldolgozásával sem. Vagyis nem maga dolgozza fel a kívánt méretre és profilra a fűrész­árut, hanem készen, összeállításra ki­munkálva vásárolja. így aztán a ház vóz-keretanyagainak, vagyis a külső­belső falelemek gyártásaival egy 25G főt foglalkoztató modern gyár mint­egy 150 millió Ft nagyságrendű ter­méket állít elő egy évben. . Tapiola a modern finn építészet városa legességek: utazás Dipoliba az Európai Biztonsági konferencia előkészítő Ta­nácskozásának színhelyére, Tapiola a modern finn építőművészet mintavá- rosónak a megtekintése, ESPOO a hipermodern egyetemi város bemu­tatása. Tehát programok melyek jog­gal válthattak ki mindannyiunkban egy telítettségig feszített belső várakozó, egy minél hamarabb indulni akaró ér­zetet, és ezek után art hiszem érthető, hogy milyen megnyugtatóan . hatott az utazókra a levegőbe emelkedő Super Caravelle légikisasszonyónak a beje­lentése: Helsinki nincs messzel város egyik büszkesége a Oululainen sütő-élelmiszer kombinát. Személye­sen győződhettünk meg, hogy a mo­dern felszereltségű üzem elsőosztályú termékeivel nem véletlenül vívta ki az elsőséget az export piac területén. „ASKO" ez a név Skandináviában fogalom. A legnagyobb északi bútor­gyár és termékei képviselik ezt a már­kanevet. Hatalmas cégtáblái már messziről megállásra késztetik a váro­son átutazót. Mintaterme pedig egye­nesen meghökkentő. Valóságos ter- mékparódé. Anyagok, színek, stílusok kavalkádja. Bútorremeket a múltból és Ezekről az élményekről, északi test­vérnépünknél ért hatásokról, újakról és számunkra meglepőkről lesz a kö­vetkezőkben szó. Vagyis vessünk egy pillantást Finnországra I T est vér városunk: Lahti „Az éjféli nap sohasem nyugszik le” — mondja a finnek dala. Ennek fel­ismerése, a világos, hangulatos nyári éjszakák, a korán kelő nap kellemer melege is hozzájárult ahhoz, hogy az egyébként is kimondottan kedves, tisz­ta, szép testvérvárosunk, Lahti mely benyomásokat hagyjon küldöttségünk minden tagjában. Ez az igen forgal­mas, fiatal ipari város és kereskedel­mi központ, 87 ezer lakosával sor­A házhoz szükséges és előzőkben felsorolt anyagok gyártását nagyon precíz, tervszerű kooperációval (anyog, szín, méret egyeztetés) más vállalatokkal csináltatják helyszíni szereléshez. Érdekes, hogy nemcsak o finnek, hanem egész Skandináviában nem a szép, esztétikus külsőre, a ház megjelenésére, környezetbe illesztésé­re törekednek. Az elsőrendű funkció, amit a foháznak kell betöltenie: fizi­kai jellemzőkben kell hoznia azt amit egy kőépület. Időtálló, masszív, jó hő­szigetelő legyen, és egyáltalán: be­költözés utón egy olyan érzést adjon, mintha az épület kőből vagy télgából lett volna felépítve. Barátság ünnepe Mukkulában Még testünkben éreztük a saunázós frissítő, kellemes hatását, még ben­nünk volt a háromórás hajózás gyö­nyörű emlékei, még nyelvünk alatt éreztük Osmo Sipilo gazdálkodónál ivott házi sör különleges ízét, amikor az élményekban gazdag lahti prog­ram befejező része következett. A tői környezetű, kéklő tavakkal és sötét­tői környezetű, kélő tavakkal és sötét­zöld fákkal övezett nyári parkban. Először a vendéglátó finnek adtak műsoros programot. Helyi, illetve kör­nyékbeli táncokat láthattunk, majd Helsinki o finnek fővárosa a jövőbe. Gyönyörű, vételre csábító bőrgarnitúrák, szinte három személyre méretezett szövetfotelok, királyi időkre emlékeztető aranyszínű bársony fek­helyek a terem egyik oldalán. Aztán függő, műanyag ülő, csésze lila-zöld bontással a terem másik oldalán. Vagyis minden kapható. Csak egy kell hozzá: sok pénz. Faházgyár Lahtiban „Finnország egész területe 337 1P0 km3. Az ország 3/4 része erdőség Érthető, hogy az erdőgazdálkodásnak és a fafeldolgozó iparnak igen nagy a jelentősége a finn gazdasági élet­ben” — kezdte cégük bemutatásánál a lahti faházgyár igazgatója, aki a Városi Tanács fogadásán tudta meg, hogy komoly érdeklődők vannak gyá­ruk és termékeik iránt. És az érdek­lődés nem volt hiábavaló. Sok érde­kes, számunkra egészen új dolgokat tapasztaltunk ebben a kimondottan modern gépi-technikai felszereltségű nagy kapacitású exportüzemben. lahti látképe népi zenéjüket tolmácsoló zenekarnak tapsolhattunk. És következtek mindkét nap barátsági társaságának illetve delegációjának vezetőinek beszédei. Alig halkult el az ünnepi beszédet követő taps, amikor újabb vihaios taps szakította meg a programot. A külföldi turnéjáról küldöttségünkhöz csatlakozó világotjárt RAJKÓ zenekar, valamint a KISZ Művészegyüttesének szólótáncosai arattak olyan sikert, amire egyikünk sem gondolt. Játékuk közben, bravók és a felcsattanó tap­sok, a műsorukat állandóan ismétlésre hívások jelezték: meghódították kö­zönségüket ezek a roppant szimpati­kus és egészen kiemelkedő tudású fiatalok. A béke és a tenger városa: Helsinki Nyugodt szivei mondhatjuk a fin nek fővárosáról: a tenger és az Észak világoskék égboltjának a városa. A Gustav Vasa által 1550-ben alapítót* és számtalan tűzvész által pusztított város, melyet három oldalról tenger vesz körül 1812-ben lett az orszjg fő­városa. Az 500 ezer lakosú város lé- lekszámával nem, de kereskedelmi centrumainak hihetetlen árúbőségé­vel, ragyogó, figyelmet felkeltő építé­szeti alkotásaival, kulturális életének kiemelkedő eseményeivel a világ bár­melyik fővárosával felveszi a versenyt. Helsinki empire stílusú városrészéről azt mondták, hogy ez az utolsó euró­pai város, melyet egységesen tervez­tek meg és remekműként alkotlak meg. A Székesegyház, az Egyetem, a Minisztertanács empire stílusú épületei ma is Európa egyik legszebb építő­művészeti alkotásai. Látványosságnak is beillik a Töölöi öböl partján épült kongresszusi és hangverseny palota. Ez a gyönyörű város, mely a „Balti tenger lánya” jelzőt viseli volt a ma­gyar delegáció legfontosabb állomá­sának színhelye. Éz a város részesí­tett bennünket olyan felejthetetlen él­ményben, mint például az Európai Biztonsági Konferencia előkészítő ta­nácskozás színhelyének a megtekin­tése, a tanácskozáson résztvevő kül­ügyminiszterünk Péter János elvtárs részvétele, felszólalása és kötetlen beszélgetése a küldöttség tagjaival a Helsinki Városi Tanács fogadásán. És ez a város gondoskodott arról is, hogy a sokszor már kimerültségig fá­radt küldöttségünk felfrissüljön: 4 órás vidám kirándulást szervezett jég­törő hajóval ragyogó időben az öböl legszebb vidékeire. Tapiola, a modern kertváros A főváros közelében fekszik a híres, modern kertváros Tapiola. Ez a város a modern finn építőművészet egyik büszkesége, mely felépítésekor az a cél vezette a tervezőket és kivitelező­ket hogy egyesítsék a modern városi élet előnyeit a terrr)észet közelségével és nyugalmával. „Alvó város” ahogy a fővárosiak mondják. És ez a jelző csak nyugalmára, valóban pihentető, szemet nyugtató környezetére vonat­kozik. A számunkra furcsa, sokszor a leg­elképzelhetetlenebb geometriai alak­zatokat követő épületóriások termé­szetes környezetbe, erdők, virfigoV, v4* zek társaságában, annak szoros egy­ségében lettek tényleg művészien b«y építve. Ahol már egy kicsit is fárasztó len­ne a szemnek a modern építőanyag, ott azonnal hangulatos virágkertek, cserjék, bokrok bontják meg a ce­ment — festék lehangoló hatását. Medence nagyságú, több fokozatú szökőkutak, erdőrészletek veszik körül az eldugott bevásárló helyeket. Tudni­illik, nem véletlenül mondják a vá­rosra: alvó város. Ugyanis ez a lakó­negyed azzal a céllal épült, hogy itt csend és nyugalom uralkodjék és el­sődleges funkció amit be kell töltenie: a pihenés. Hogy ne zavarja a laká­sában pihenőt az árut szállító teher­kocsik zaja. hogy ne remegjenek a lo- kások falai, a szórakozókombinátok földöntúli zajaitól, így jött létre, és él ma Európa egyik legkülönlegesebb kí­sérleti pihenő-lakóvárosa: TAPIOLA. Nagygyűlés és búcsúest Évszázadokkal ezelőtt épült, rönkfd- bál összeácsolt hangulatos és eredeti kivitelű faházak, buja cserjék és dús lombú fák, szél és víz mozgatta el­més kis vízimalmok környezetében a nemzeti skanzen parajában, ahova nem ért a háború pusztítása, itt tar­tották meg a Finn—Magyar Baiáti Hét záró nagygyűlését. Az ünnepségen megjelenő finn miniszterelnök, valo- mint a diplomáciai testület tagjai je­lenlétükkel is jelezni kívánták milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a két testvéri nép szoros barátságának. A nagygyűlés befejező részeként egy nagysikerű műsor résztvevői lehettünk újból. Zenekarok, láncegyüttesek ad­tak hangulatos, vidám programot. A legnagyobb sikert újból a Rajkó fiúk aratták, pattogós, vérpezsdítő muzsi­kájuknak még a finn miniszterelnök sem tudott ellentállni és az ünnepsé­gen jelenlevő finn pénzügyminiszter feleségével nagy tapssal jutalmazott csárdást táncolt. Vidámság, kacagás, önfeledt szórakozás következett ez­után, Szólt a zene, táncolt kart karba öltve finn és magyar. Maletics Mikié* lappföldi kép I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom