Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-01 / 169. szám

Beszélgetés dr. Jerszi István elvtárssal A hősök emlékműve Lvovban Június 18. és 23. között dr. Jerszi István elvtársnak, a Me­gyei Pártbizottság titkárának vezetésével megyei pártküldött­ség tett látogatást Lvovban, Ba­ranya megye tesvérmegyéjében. A küldöttség útjának tapaszta­latairól, programjáról kértünk tájékoztatást dr. Jerszi István «ívtárstól. — A magyar—szovjet baráti, testvéri kapcsolatok erősítésének egyik láncszeme Baranya és Lvov megye többéves baráti kapcsolata. Már eddig is több pártmunkás, szakszervezeti és ifjúsági küldöttség cseréjére ke- rült sor, több alkalommal szer­veztek idegenforgalmi irodák kölcsönös társasutazásokat, kul­turális és sportkapcsolatok fű­zik egymáshoz a két megyét, közismertek azok a látogatások, melyeket a két megye felsőok­tatási intézményeinek, a megyék bányászainak képviselői tettek eddig. A mi küldöttségünk a ti­zenötödik pártküldöttségként isit látogatást Lvovban. Minde­nekelőtt azt szeretném hangsú­lyozni, hogy szovjet barátaink nagy szeretettel fogadtak ben­nünket, találkozásaink baráti, őszinte légkörben zajlottak le, mindenről szívesen tájékoztattak bennünket, kérdéseinkre őszinte választ kaptunk. Pórtdelegáci- énkot a magyar—szovjet hatá­ron fogadták, és a látogatás végén odáig kísérték vissza, mindvégig velünk volt a Lvov megyei pártbizottság egy-egy titkára, vagy Pirozsák elvtárs, az Ideológiai titkár, vagy Vandelkó eJvtórs, a mezőgazdasági titkár. — Milyen látogatások sze­repeltek a küldöttség prog­ramiában? — Látogatást tettünk a me­gyei pártbizottságon, ahol Ku- eevol elvtárs, a Lvov megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatást munkájukról, ter­veikről, feladataikról. Három járási pártbizottság vendégei voltunk, s látogatást tettünk a Lvov városi pártbizottságon és egy kerületi pártbizottságon. M egismerkedtünk a Ivovi mű­szaki egyetemmel, melynek nao- pali, esti és levelező tagozatain 25 ezren tanulnak — köztük ma­gyar diákok is — modern épü­letekben, jól felszerelt tantermek­ben. kényelmes kollégiumokban. Lvovban két üzem munkáját te­kingettük meg: a televíziós-ké­szülékek nyarának vendégei vol tunk, ahol 16 ezer munkás do1 gozik és évente 600 ezer készü­léket gyártanak, valamint egy borkombinát munkájával ismer­kedtünk meg. A Ivovi megyében 1958-ban kezdték mea egy kén- feldolaozó telep létesítését, mely jelenleg egymillió 200 ezer ton na ként termel évente. Küldött «égünk itt is látogatást tett. Al­kalmunk volt megismerkedni né­hány kulturális, sport- és üdülő- létesítménnyel is. Jártunk egy kolhoz és egy üzem művelődési házában, megtekintettük a tele­víziós-készülékek gyárának sport- kombinátját, meghívtak a tele­víziós-készülékek gyára és a kéngyór üdülőjébe, mindkettő egy-egy mesterséges tó partján épült fel, ahol a vízisportok mellett, kellemes pihenést, üdü­lést biztosítanak dolgozóiknak. Természetesen programunkban szerepelt ismerkedésünk a vá­rossal, Lvov több középületének, emlékművének megtekintése, s egy alkalommal megnéztünk egy balettbemutatót a város színházában.- Testvérmegyénk életéről, ai ott dolgozók munkájáról, a pártszervezetek tevékeny­ségéről milyen ismereteket szerzett a küldöttség? — Mint ahogyan az egész szovjet nép, s valamennyi párt- szervezet, úgy a Ivovi megye kommunistái és dolgozói is el­sősorban az SZKP XXIV. kong­resszusa határozatainak megva­lósítását tartják legfontosabb feladatuknak, Bármerre is jár­tunk, pártvezetők, gazdasági ve­zetők ennek jelentőségét han­goztatták, beszámoltak eredmé­nyeikről, gondjaikról. Ezzel egy­idejűleg nagy erőfeszítéseket tesznek ötéves tervük teljesítése érdekében. A Ivovi megye jelen-» légi helyzetének megértéséhez szükséges azt tudni, hogy ez a terület, igen elmaradott körül­ményekkel, kevés iparral, sze­gény és nyomorúságos körül­mények között élő dolgozókkal, 1939-ben vált a Szovjetunió ré­szévé, két év múlva már német megszállás alá került, és csak a háború végén szabadult fel. Nehéz gazdasági helyzetből in­dultak, új ipart, fejlett mezőgaz­daságot hoztak létre a felsza­badulás óta eltelt évtizedekben. Jelenleg két és fél millió ember él a megyében. A gyors iparo­sítás eredményeként a háború előttihez viszonyítva harminc- nyolcszorosára növekedett a me­gye ipari termelése. 380 ipari üzemük közel négymilliárd ru­bel értékben termel évente. Töb­bek között fejlett az autóbusr- ayártásuk, évente 9 ezer dara­bot gyártanak, 17 ezer autóra szerelhető darut készítenek évente, mezőgazdasági gépgyá­ruk. szerszámgépgyártásuk, te­levíziós képernyő- és -készülék- gyártásuk országos jelentőségű. A megyében az említett kénbá­nyán kívül, mely az ország kén­termelésének kb. 70 százalékát biztosítja, tizenegy szénbánya működik. A Ivovi meayén keresz­tül |ut el a szocialista orszá­gokba a Barátság olajvezeték és a Béke villamos távvezeték. a Baranya megyei pártküldöttség Lvov megyei látogatásának tapasztalatairól s a közeljövőben épül meg egy Európa felé irányuló földgáz- vezeték. Többszázezer ember dolgozik a megye építő- és szolgáltató ipa­rában. Bennünket is meglepett az a nagyarányú építkezés, me­lyet a megyében, bármerre is jártunk, tapasztaltunk. Üj gyá­rak. takarmánykeverők épülnek, nem beszélve a nagyszámú la­kásépítésről, Lvovban 6—10 ezer •lakást építenek évente. Az ipari termelés fejlesztésében most legfontosabb feladataiknak a termelékenység növelését, az automatizálás fejlesztését, a ne­héz fizikai munkák gépesítését, a számítástechnika fejlesztését tartják. A XXIV. kongresszus határo­zatai végrehajtásával foglalko­zó 1972. decemberi központi bi­zottsági plénum részletesen fog­lalkozott a mezőgazdaság fej­lesztésének soronlévő feladatai­val, melynek végrehajtása érde­kében komoly erőfeszítéseket tesznek a Ivovi kommunisták, dolgozók is. A megyében 450 ezer hektár szántóterület, 400 ezer hektár legelő és kaszáló, 900 ezer hektár erdő van, 430 kolhoz és 50 állami gazdaság működik. A mezőgazdasági ter­melést nem a legkedvezőbb adottságok mellett kell meg­szervezniük: gyenge minőségű földeken, s sokszor kedvezőtlen időjárás mellett Az adottságai­kat figyelembe véve elsősorban az állattenyésztés fejlesztésére fordítanak nagy gondot, a kol­hozokban, állami gazdaságok­ban a szarvasmarha-állomány meghaladja az ötszázezret, de a háztájival együtt kb. egymilliós szarvasmarha-állomány van a megyében. Több komplex ser­harcok színhelyére, az általuk ismert városokra, s szívesen hall­gatták azok fejlődéséről, mai életéről szóló tájékoztatásunkat. Több olyan elvtárssal beszélget­tünk, akik éveket töltöttek ha­zánkban. munkában, szolgálat­ban, közelebbről megismerve népünket, munkánkat, vagy a különböző cserelátogatások so­rán jártak megyénkben. Ezek gyakran emlegették a jól ismert tálakat, Pécs, Siklós, Villány, Mohács szépségeit. Jártunk Lvovban a Lenin Múzeumban és örömmel fedeztük fel, hogy abban a teremben, ahol szüle­tése 100. évfordulójára készült ajándékokat állították ki, ott szerepeltek megyénk ajándékai is: eay vörös eozin Lenin-portré, s a fővárosi felszabadulási em­lékmű kicsinyített mása. Egy kedves epizódról szeret­nék még beszámolni. A televí­ziós-készülékek gyárában van egy olyan szokás, hogy vendé­geiket a gyár vezetősége, párt­szervezete, szakszervezete tisz­teletbeli munkássá fogadja. Ezek sorában vannak többek között a szovjet űrhajósok is. Látoga­tásunk alkalmából a gyár tisz­teletbeli munkásaivá avattak bennünket is. nevűnket beje­gyezték az emlékalbumukba, emlékérmet és az „aranykezű" munkásoknak járó váll-szalagat adományozták nekünk is. Már mint a gyár „munkásai" jártuk végig a termelóműhelyeket, ahol tapssal, virágokkal köszöntöttek bennünket Elektron 205 — a Ivovi televíziós-készülékek gyárának legújabb terméke téstelepet létesítettek, melyek­ben átlagosan 8—10 ezer sertést hizlalnak. Nagy figyelmet fordítanak az ipari, mezőgazdasági szakem­berek oktatására, a tudomá­nyos kutatómunka elősegítésére is. A megyében 120 ezer diók tanul, 17 egyetem és főiskola működik, évente tízezer szak­embert képeznek ki. A pártszervezetek a kongresz- srus határozatai alapján fog­lalkoznak a gazdasági felada­tokkal, az ipar és a mezőgazda­ság fejlődésének elősegítésével, a tervek teljesítésének biztosító sóval. Nagy feladatot jelent számukra a most folyó tagkönyv- csere, melynek során minden párttaggal a járási, városi, ke­rületi pártbizottságok vezetői el­beszélgetnek. — A látogatások során bi­zonyára sok kellemes él­ményben volt része a kül­döttségnek, melyek i mára- dandóak lesznek, — A már említett baráti fo gadtatáson túl, mindenekelőtt arról szeretnék szólni, hogy sike rült több személyes ismeretséget kötnünk pórtvezetőkkel, állami és gazdasági vezetőkkel, akik­kel remél|ük, hogy a jövőben is találkozunk majd, feltehetően módjuk lesz megyénkbe látogat ni. Nagy hatást tett ránk néhány olyan elvtárssal való találkozá­sunk. akik személyesen is részt vettek hazánk felszabadításá­ban, visszaemlékeztek « nogf- Látogatásuk alkalmából tettek-e javaslatokat a két megye testvérkapcsolatainak további szélesítésére? — Igen. Megyei párt-végre- hajtóbizottsógunk megbízásából elmondtuk szovjet barátainknak, hogy nagyon hasznosnak, gyü­mölcsözőnek tartjuk a két me­gye eddigi kapcsolatait, mely az elmúlt évek során több terü­letre is kiterjedt Javaslatot tet­tünk arra, hogy az eddigieken túl a jövőben legyen szervezett kapcsolat tapasztalatcsere o megyei tanácsunk és a Ivovi megyei szovjet között, jöjjön lét­re együttműködés a Dunántúli Napló és Lvovszkaja Pravda között, hogy a két lap a maga erejével eredményesebben járul­jon hozzá a kölcsönös megisme­réshez. a két megye fejlődésé­nek, eredményeinek népszerűsí­téséhez. Ezen kívül javasoltuk, hogy szovjet barátaink a jövő­ben nagyobb számban vegye­nek részt a TIT által szervezett megyei nyári és téli szabad- egyetemeken. Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy látogatásunk hasznos, eredményes volt bizo­nyára hozzájárul majd testvér- kapcsolataink további erősödé­séhez, szélesedéséhez s küldött­ségünk valamennyi tagja meg­tiszteltetésnek vette, hogy részt vehetett ezen or úton, képvisel­hette megyénk kommunistáit dolgozóit MStrto St*« A „Brüsszeli Misszálé" (Kővári Ferenc felvétel*) egt fronffbcfe nyomában Királyi könyvek Közei hárommillió kötetes ál­lományával a brüsszeli Királyi Könyvtár, Belgium nemzeti könyvtára, a földkerekség egyik legjelentősebb könyvgyűjtemé­nye. Alapjait még II. Fülöp ve­tette meg 1559-ben azáltal, hogy a burgundi hercegek és egyéb rangos németalföldi sze­mélyiségek könyvtárait Brüsszel­ben egyesítette. Ekkor vették ál­lományba a napjainkban „Ms 9008” jelzet alatt megtalálható könyvet, mely nem más, mint Mátyás király egykori könyvtárá­nak „idegenbe szakadt" darab­ja, méghozzá hiteles korvináink, nak talán a legeslegszebbike. A „Brüsszeli Misszálé” néven ismert, díszes címlapokkal, lap- széldíszekkel és ragyogó minia- túrákkal ékes pergamen-kódex a híres-nevezetes firenzei Atta- vante műhelyében nyerte el vég­ső formáját az 1480-as évek­ben. Hogy Németalföldön — nem is annyira mint könyvet, de sokkal inkább mint „kincses” nemzeti ereklyét —, mekkora becsben tartották, mutatja, hogy a németalföldi helytartók több mint kétszáz éven át erre a kor­vinára tették le a „hivatali” es­küt. Tanúsítja ezt számos be­jegyzés s némiképp az is, hogy a „nemzeti” jeíleg kihangsúlyo­zása végett a kódexben fellel­hető .Mátyás-címerek nagyrészét átfestették és Habsburg-címe- rekkel helyettesítették. A „Brüsz- szeli Misszálé” ma is „nagy­ágyú" a Királyi Könyvtár nem csekély számú középkori ritka­ságainak a sorában, mint ezt számos ismertető és kiállítási katalógus bizonyítja. De vajon hogy került ez a Corvin-kódex — így egymagá­ban — Brüsszelbe? Mária királyné, II. Lajos kirá­lyunk özveqye révén, aki, tudjuk, a mohácsi vereség hírére kísé­retével együtt előbb Pozsonyba, ma|d külföldre menekült. Köny­veket nagyobb szómban tudo­másunk szerint nem vitt magá­val, bár a Bibliotheca Corvrnia- na maradványaiból még ekkori­ban is jócskán lett volna mit merítenie. Csupán a szóban forgó „kis” misszálét vette ma­gához, mely azonban Csapodi Csaba szerint nem a könyvtár, hanem a várkápolna kincseihez tartozott ebben az időben. Ami. kor aztán 1530-ban Mária, bátyja, V, Károly császár ösz­tönzésére, elvállalta a német- alföldi helytartóságot, vele együtt Mátyás könyve is Brüsz- szelbe, végül halála után, mint említettük, a Királyi Könyvtárba került. Köztudott, hogy Habsburg Mária rövid magyarországi sze­replése alatt is elsősorban il­lusztris családja dinasztikus ér­dekeit szolgálta. Ezért munkál­kodott olyan szívósan Mohács után fivére, Ferdinánd királlyá választanának előkészítésén, s vetette el — ha komoly fonná bon egyáltalán szó esett erről — a Szapotyaival való házasság gondolatát Távozása irtán, rrv­után Ferdinánd ügyei „megfe­lelőképp" elrendeződtek, igazá­ból inkább csak magyarországi birtokainak sorsa érdekelte. Vi­szont korai özvegysége, fél Eu­rópát kézben tartó rokonsága s nem utolsó sorban Erasmus, uralkodói körökben is igen ma­gasra értékelt, megkülönböztető figyelme révén mondhatni „eu­rópai hírű" személyisége hosszú időn át az elhagyott „hazára”, az ország bajaira irányította a nyugati világ figyelmét. Bár ennek a figyelemnek az áldá­saiból mi magyarok különös, képebben nem részesültünk, II, Lajos özvegye, akit mindmáig „Magyarországi Mária” néven tart számon a történetírás, csu­pán markáns reneszánsz egyé­nisége révén is megérdemli, hogy egyebek közt könyvgyűjtő tevékenységére is odafigyeljünk. Mária királyné németalföldi könyvtára előbb a mecheleni, majd pedig a turnhouti kastély­ban, tehát a mai Belgium terü­letén, nyert elhelyezést, mígnem Fülöp király „megörökölte" az értékes gyűjteményt. Könyvtárának legnagyobb ér­tékű ritkaságai a nagyműveltsé­gű és „széplélek” Ausztriai Mar. git rendkívül becses gyűjtemé­nyéből származnak. Margit szer. zeménye volt a nevezetes „Co­dex Aureus” is, melyet most a spanyolországi Escorialban „mu­togatnak", minthogy ezt Fülöp megkülönböztetett figyelemmel kezelte, s nem olvasztotta be az általa alapított Királyi Könyvtár anyagába. Harminc és egynéhány évvel ezelőtt Brüsszelben nagyszabású könyvkiállítást rendeztek Ma­gyarországi Mária és Ausztriai Margit nagyértékű gyűjteményé­nek bemutatásával, melynek da­rabjai jórészt ma is Brüsszelben vannak. A kiállítás rendezői ak­kor abbéli reményüknek adtak kifejezést, hogy egyszer még Margit és Mária azon könyvei­ről is tudomást szereznek, ame­lyek különböző külföldi gyűjte­ményekben rejtőznek. Korábbi cikkünkben bemutattunk egy Kölnben 1538-ban megjelent nyomtatott munkát, Albertus Pi- ghius „Hierarchiáé ecclesiastt- cae assertio” című művét, me­lyet Mária királynő még életé­ben Oláh Miklósnak, az egykori pécsi püspöki titkárnak s a ké­sőbbi esztergomi érseknek aján­dékozott, viszont néhány évig az ő birtokában vott Ezt a nagy­értékű könyvet, mintegy válasz­képp a „brüsszeli felhívásra”, nemrégiben sikerült a Pécs! Egyetemi Könyvtár régi állomá­nyában azonosítanunk. Boda Miklós lull VASÁRNAP! MELlÉKliT * Barátok között

Next

/
Oldalképek
Tartalom