Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-01 / 169. szám

BERTHA BULCSU Miroslav Krleza köszöntése Nyolcvon éve, 1893. július 7-én született Zágrábban, majd a gimnáziumi évek után a pécsi hadapródisko­la növendéke lett. (Pécsett képezték ki ugyanis a hon­védség horvát tagozatának tisztjelöltjeit is.) 1908-1911. közt élt városunkban, s mind szépirodalmi művei­ben, mind önéletrajzi Föl­jegyzéseiben fel-felbukkon- nak a pécsi emlékek. Min­den lokálpatriotizmus nélkül mondhatjuk: Krleia a miénk, pécsieké isi ö maga sem tagadja ezt A legmegren- dítőbb dokumentum talán az a mondat, amelyet 1943. május 7-én jegyzett napló­jába. Fantasztikus alkotás ez a napló, kézirata - amint nekünk évekkel ezelőtt Sin- ká Ervin Zágrábban elmond­ta — több ezer oldalt tesz ki: a zágrábi Forum most közti egyes töredékeit. Alom és valóság, élmény és fan­tázia, jelen és múlt néha már szinte szürrealista mó­don összefonódik. Ha moza- ikszerűen is, összerakhatjuk belőle Krleza életének szá­mos mozzanatát. 1943 májusa: a fasiszta háború és az usztasa-állam kora. Krleza, aki élesen visszautasította az együtt­működést a jobboldali rend­szerrel, afféle félillegalitás­ban él Zágrábban, s érzi fe­nyegetettségét, kivertségét. Ekkor íródik ez a mondat: „Es halaszthatatlanul elha­tároztam, hogy menekülök, csak éppen nem tudom ho­vá; legjobb volna vissza­menni Pécsre, ott minden hadapródmódra ártatlan volt, ott elrejtőzhetnék úgy, hogy senki se találjon meg minket" íme. Krleza az aszta so­fa siszta Zágrábból vissza­vágyódik ifjúkora színhelyé­re, Pécsre! Persze, ez csak álomkép és fantázia: ébe­ren az író is jól tudhatta, . hogy Magyarország ugyan­csak a nácik szövetségese, és Pécs is csak átmeneti „menekülést” jelentene szá­mára. Mégis: pécsi remi­niszcenciák,' a kadettiskolai élet, a Jakabhegy, a Szé­chenyi tér a Nádor szálló­val gyakran előkerülnek ezekben a víziószerű jegyze­tekben. És gyakran fölmerül „Petar”, azaz Petar Dobro- vic, a pécsi származású nagy szerb festő, aki írónk legjobb művész-barátja volt, s akinek szép kismonográ­fiát is szentelt A Pécs-élmény azonban ezzel nem merült ki. Amikor 1971-ben Predrag Matveje- vic zágrábi docens kiadta beszélgetéseit Miroslav Krle- zóval (Razgovori s Mirosla- vom Krlezom), ezekben is szó esik Pécsről: itt tanult meg a fiatal horvát kadett ma­gyarul — ma is kitűnően be­széli nyelvünketI — itt olvas­ta, sőt kezdte fordítani Az apostolt, itt lelkesedett Kos­suth eszméiért, sőt — német fordításban — itt került ke­zébe Ibsen is (A tenger asz- szohya). Lőkös István részletesen felkutatta a pécsi nyomokat Krleía életében és életmű­vében, ezért csak annyit te­szünk hozzá: 1947-ben me­gint meglátogatta városun­kat. Ekkor történt első szemé­lyes találkozásunk is, amelyet több más zágrábi és buda­pesti találkozás követett. A horvát író, aki műveiben olyan kemény, szigorú, sőt könyörtelen tud ienni, az életben atyai jóságú ember. Mi ilyennek ismertük meg. Angyal Endre vasárnapi M I l l É K l í 1 DU A Balaton számomra bel­tenger, hatszáz négyzet­kilométernyi szabad vízfelület, ahol a fényben és a vízben egyszerre fürödhet az ember, hajózhat, boldogan feszítheti izmait, dacolhat az észak- nyugati viharokkal, győzhet az elemek felett, s ugyanúgy ve­szíthet is. A Balatonba bele lehet fulladni, meq lehet hal­ni az ölelésében ... Télen meg lehet fogyni a jegén ... Bele lehet szakadni a rianásokba, lékekbe... A Balaton szelíd partján állva ómulni lehet a hegyek, vulkánkúpok kék gyöngysorán. S a hegyeken túl, Diszel és Zalahaláp között el lehet veszni a hóviharokban. A jéq kékeszöld törései, s a ba­zalt szakadások szürke fénye, egyetlen mélykék tengerré ol­vad az égen. Ha felnéz az ember a téli égboltra, meg­szédül és elzuhan. A Balaton számomra állandó szélzúgás, halászmadarak jajongó kiáltása, fény, félelem, szabadság ... Lehetőség az arcvonások meg­őrzésére, az élvemoradásra, s a naiv vfdékiségre.., De a Balaton sokaknak, az emberi küzdés zűrzavarában csak kenyérkereset, műhely, üz­let, tőzsde, csak nyereség vagy veszteség. A Balaton a pénzt markolók számára óriási kiter­jedésű Manhattan, egy 33., vagy egy 36. utca. Eladó és megvásárolható a gyümölcs, a kenyér, a selyem, a tégla, , hús, a föld, a napfény és a tizenhat éves lányok szerelme is, A nyári három hónapban felfokozódik az élet, lüktet az ideges vér. Ilyenkor a nyári kereskedők az egész esztendőre valót igyekez­nek összeszedni.., (...) Napfény, víz és szélvihar centrikus „Balaton-lllúziómból” 1966-ban zökkentett ki az élet. 1966 nyarán Szemes és Bola- tonföldvár között forgatták a Harlekin és szerelmese című filmemet A filmgyár nagyon elő­zékenyen, a stáb főhadiszállá­sán, Földváron bérelt a szá­momra szobát. A hatalmas, kétszintes családi ház, melyben a szobámat lefoglalták, közvet­lenül a 7-es számú balatoni fő­útvonal mellett állt Nem volt sok kedvem a dologhoz, de az egyik gazdasági ember unszolá­sára megtekintettem azért a szállást. A nászágyak, szekré­nyek és csipketerítók láttán aztán sietve kihótróltam az elő­szobába. Közlsen nyílott a szom­szédos szoba ajtaja, % egy pon- gyolás asszonyság toppant elénk. Tanácstalanul ránk nézett, az­tán a fehér éjjeliedényre, amit a kezében tartott. Végül meg­szólalt: — Nem tudják, hogy melyik á fürdőszoba? Nyolc-tíz ajtó nyílott áz elő­szobába. Elképzeltem, hogy az ajtók mögött emberek állnak, le. selkednek, és szorongva várják, hogy mikor szabadul fel a für­dőszoba vagy WC ... Sietve tá­voztam. Beültem öreg autómba és végigjártam <j szomszédos fal­vakat. Lellén aztán a vízparttól mindössze húsz méterre talál­tam egy kiadó házikót. A házikó eqy kertben állt, s kerítés vette körül. A vaskapura drótozott papírtálca állított meg, melyen a következő felirat díszelgett: „Ágy kilenc személynek kiadó". Ezt ugyan furcsállottam, de a kert tetszett, s a terméskőből rakott házikó is. A kőházon kívül az udvaron méq egy fa­rostlemezből épített bódé is állt... A kapu zárva volt... A szomszédoktól megtudtam, hogy a tulajdonos egy pesti pin­cér, aki a szezont mindiq a Balaton mellett „tölti”. Javasol­ták, hoqy menjek be Földvárra, s ott a Motelben megtalálom a pincért Nem mentem. Kide­rült, hogy a pincér szabadnapos, s így teljesen véletlenül dél táj­ban előkerült. Sovány ötvenes férfi volt. V. J.-nek hívták. — És a többiek hol von­nak? — kérdezte V. J. — Egyedül vagyok... — Nem lesz jó ... Közben bejutottam a kövek­ből rakott házikóba. A belső tér egyetlen, háromszor négy­méteres, cementpadlójú szobá­ból állt. A helyiségben nem volt asztal, szekrény, mosdó, vált, viszont égy szék és kilenc katonai vaságy. Az ágyak so­kasága természetesen csak emeletesen, egymásra rakva fért el a szobában. Elképedtem... De fújt a szél és kintről be­hallatszott a hullámverés lük­tető raja. Arra gondoltam, hogy reggel csak húsz métert kelle­ne szaladnom és belevethet­ném magamat a Balatonba. Nagy úszás, artán reggeli a A napfény ára (részletek) kertben... A fa alatt esetleg, ha időnként át kell írnom egy- egy jelenetet, szépen eldolgoz­gatnék. Persze venni kellene egy camping-asztalt és két szé­ket hozzá, de annyi baj le­gyen ... — És ön hol alszik? — kér­deztem V, J.-t, — Kint a bódéban ... — Értem ... És mennyi lenne ennek a háznak a bére? — Ágyanként harminc fo­rint ... A filmgyár gazdasági embere másnap beszorozta a kilenc ágyat harminccal, s amikor ki­jött neki a napi 270 forint, csaknem elájult. Hogy lebeszél­jen őrült tervemről, a követke­zőket mondta: — Nézze író úr, ez eqy rongy hely, de ehhez nekem semmi közöm ... Viszont a rendező úr szobájáért csak kétszázat fizetünk naponta ... Érti ugye? Ekkor a rendező úr is meg­tekintette a terméskőből rakott vízparti házat és a következő­ket mondta: — Irtózatos ... Itt a sok vas­ágytól nem lehet lakni... De ha gondolod, hogy itt tudsz dolgozni, szólok a gyártásveze­tőnek ... — A kert szép, és a hely nyu­godt . .. Csend van itt.. , — Igen, de hol mosakszol? — Majd a Balatonban. V, J. bólogatott és a csend­ről, nyugalomról nekieresztett néhány mondatot. .. Arra hivat­kozott, hogy ő ugye pincér, és helyért és a WC használatáért napi harminc forintot fizetett V. J.-nek. Kellemes emberek voltak ... Az asszony reggelen­ként dudorászott, a kamaszok esténként tollteniszeztek, s szo­lidan hallgatták a táskarádió­jukat. Egy hét elteltével kezd­tem hozzászokni a kerthez és a sátor lakóihoz ... Ekkor újabb fordulat állt be az életünkben. Szombaton fel kellett utaznom Budapestre, a Gyarmat utcába, s csak vasárnap délben térhet­tem vissza Leltére. — Tikkasztó melegben, kiszáradt torokkal, hűs italokra és nyugalomra vágyva érkeztem meg a kert elé. A kapuban kővé dermed­tem, Az udvar közepén egy ha­talmas, színes sátor állt, a sá­tor mögött egy autó. A sátor fedett előterében a tatár kán ebédezett. A terített asztalt sű­rűn körülülték az emberek: a kán, a kánné, két kis kán, és egy serdülő kánlány... A sá­torból aztán előlépett a kán anyósa is, s egy lábasból ételt zúdított a tányérokba. A fűben elhelyezett táskarádió vidám cigányzenét sugárzott. — Be­tántorogtam az udvarra és azon kezdtem gondolkodni, hogy a filmgyár miért is fizet az én szállásomért napi 270 forin­tot ... Bementem a ház mögé, és megkerestem a régi sátrasé- kat. — Ml történt itt? — érdek­lődtem. — Reggel érkeztek... V. J. art mondta, hogy régi véndé­Kotbe Mihály rajza soha nincs itthon, így valójá­ban én leszek a házigazda ... Úgy érezhetem magamat, mint ö sajátomban. A filmgyár kibérelte számom­ra a házikót. V, J. ekkor 800 forint előleget kért. A filmgyár azt mondta, hogy előleget nem tud adni. így én adtam. Meg­ígérték, hoqy a végelszámolás­nál levonják V. J. járandóságá­ból, de elfelejtették. V, J. pe- diq nem volt hajlandó vissza­adni a 800 forintomat. De mindez még semmi... Ezután következett a tanfolyam. Beirat­koztam V. J, szemináriumába. Szemináriumába? Az egyetemé­re. Néhány hét alatt megtanul­tam, hogy a „Balaton” tulaj­donnévre nem a szélzúgós, nem a víz türkizkék színe, nem a sirályok kiáltozása asszociál, hanem egyetlen szó: a Pénz. M ásnap, amikor estefélé hazaértem Földvárról Lei- lére, á kertben egy idősebb asszonyba és két kamasz gye­rekbe botlottam. Csodálkozva néztek rám, én Is rájuk. Bemu­tatkoztam, ők is. Kiderült, hogy á ház mögött áll a sátruk, s már egy hete ott áll . .. V. J. nem beszélt nekem a sátorról, én pedig elfelejtettem bertézni a ház mögé. Az asszóny úgy mozgott a kertben, mint a „gazda". Ez érthető, • *áter­géi, minden évben visszatér­nek ... Valamilyen orvosék Sze­gedről ... ötvén forintot fizet­nek naponta ... — Kán, nem ...? — Lehet, hogy kán, a nevé­re nem emlékszem, pedig az asszony kezet fogott velünk. Éjfél utón két óráig lestem a pincért. Amikor beosont á kert­be, azonnal beintettem a kilenc vaságy közé. — Ide figyeljen ... Nem er­ről volt szó... Ért a kert nyu­galmáért fizetek mágának nap! 270 forintot... De maga két sátrat is betelepített ide. Egyi­ket 30, a másikat 50 forintért naponta... Ez már napi 350 forint. Nem sokallja egy ki­csit ...? — És a ház...? — Milyen ház? — Amit államosítottak Bu­dapesten ... Tudja, milyen ká­rom van nekem ...? És a tel­kem itt a parton, amit kisajátí­tottak ... Miből élek majd öreg kóromban .. ,? Legyen elnéző, író úr... Ez a szegedi orVós nekem régi kuncsaftorrt ... Négy napig Maradnak... Nem dobhatom ki á pértzt az abla­kon . .. Csak áll itt éz a kert üresen ... Az író úr réggel él­megy és este jön haza ... Nem zavarják az író urat. De jó, hogy tetszett szólói, mert éópén meg akartam kérni, hogy innan a konnektorból kivezethessem az áramot... Reggel jönnek a fiamék Bécsből ,.. — Becsből? és hol akarnak lakni? — Csendesek azok ,., Tes­sék csak nyugodtan alkotni... — mondta V. J., s körben át­ugrott a bódéjába a villany­drótért. Letekerte a drótot, az­tán a banándugókat a helyük­re illesztette. Néhány perc múlva mór a bódéban is égett a villany. Akkor láttam, hogy abban is két ágy van, méghoz­zá emeletesen elhelyezve ... Az ajtómat egy kicsit ne­hezebben lehetett zárni, s o villa nydrótban az első héten kétszer is orra estem, de artán megszoktam a körülményeket. M ásnap egy Volkswagen állt be az udvarba. A bécsi rokonok, szám szerint hárman, beköltöztek a bódéba. IgyV. J.-vel eqyütt négyen alud­tak a két ágyon. V. J., továb­bá V. J. fia, annak felesége, és tíz év körüli gyermekük ... Mivel V. J.-vel szerződést kö­tött a filmgyár, kénytelen vol­tam a helyemen maradni, s a kertet és a WC-t megosztani tizenhárom emberrel. Júliusban artán ránktőrt az autóüzlet. V. J. kitűnő érzékkel felfedezte, hogy a külföldi tu­risták féltik az autójukat, s éj­szaka szívesen parkolnának va­lamilyen zárt helyen. V. J. há­rom nyugatnémet autót fejen­ként és naponként tíz forint el­lenében bebocsátott a kertbe. A dolognak csakhamar híre ment a külföldiek között, mert egy hét múlva már kilenc autó parkolt a kertben, plusz a bécsi rokonok Volkswagenje, a tatár kán Taunusza, és az én öreg Skodám. Ekkor már nem lehe­tett á kaput zárni, mert V. J.- nek csak három kulcsa volt a kapuhoz, holott tizennégy kulcs kellett volna. Aludni sem lehe­tett, mert volt olyan külföldi, akinek este tízkor támadt ked­ve autókázni, míg a másiknak éjfélkor. Az is előfordult, hogy délután az összes kocsi elment, s este kilenc-tíz óra tájban kezdtek hazatérni. Éjfélig befu­tott hat, de az utolsó három csak reggel négykór. V.- J. ár­nyas udvarában éjjel-nappal benzinfüst szállongott, örökké zúgtak, dn'-ngtak a faraié, to­lató autók, s á kapun körülbe­lül huszonkét ember járt ki-be teljesen jogosan. Az álmatla­nul töltött éjszakákon végső el­keseredésemben V. J. nyári jö­vedelmét számolgattam. Amit biztosan ki tudtam mutatni, az napi 440 forint volt. Mert igaz, hogy a tatár kán két hét múlva elment, de jött helyette egy má­sik nomád, még nagyobb sá­torral és még nagyobb család­dal ... V. J. tőlem kapott naponta 270 forintot, a ház mögé rejtett sátraséktól 30-at, a tatár kán­tól 5Ó-et, 0 kilenc autó után pedig napi kilencvenet, ez ösz- szesen 440 forint. Igaz, hogy augusztusban V. J. vérszemet kapott és az autók parkolási díját 12 forintra emelte, s ki­lenc helyett tizenegy autót bo­csátott be a kertbe, de az egy­szerűség kedvéért maradjunk a 440 forintnál. Ez ugye tíz nap alatt 4400, harminc nap alatt 13 200, á három nyári hónap alatt tehát összesen 39 600 fo­rint Szép pénz . .. S ezen kí­vül V. J. még pineérkedett is a Motelban, ahol a borravalóval együtt naponta biztosan meg­kereste az ötszáz forintot. így V. J. nyaranta összehozott nyolcvanezer forintot Az emberek többsége termé­szetesen tisztességes munká­val keresi meg a kenyerét. Csak neirt úgy mint hajógyári mun­kás, hanem mint üzletvezető, londiner, portás, pincér, sza­kács, takarítónő ... A Balaton ügye, gondja nem „csúszott ki 0 kézből” ... Erről szó sincs. Az állami és a párt­vezetés az Országos Idegen- forgalmi Tanáccsal, továbbá a Balatoni Tárcaközi Bizottsággal, korábban a Balatoni Intéző Bi­zottsággal pontos, átgondolt fejlesztési terveket készített az egész balatoni partszakaszra. Az egyes idegenforgalmi terü­letek politikai vezetői tudato­sán felmérték megyéjük helyzé-. tét és reálisan számoltak az idegenforgálmi gondokkal és lehetőségekkel,,. VIHAR BÉLA: Kör íme, a kör pontja. Minél messzibbre távozik kiindulási helyitál, annál közelebb lesz hozzá. Ilyen kör vagy te b. Egy napon át kell élned mindazt a szenvedést, amelyeket másoknak okoztál FODOR ANDRAS : Felhőit futása Vittem a parti fénybe, — hadd süsse át — fejem, felhők fekete nyája legelt a borsózöld vizen. Ezüstbe forgó ágak, örökmozgó karok rázták a szél szitáin agyamba csillámló napot. De tudtam, hegy csak látszó* a tündöklő anyag, hogy kényszerek rugóin vergődik minden pillanat, tudtam, az önfeledtség nem csaphat már be, mig örvények gyilkos tűhegyén feszíti szárnyait, — nincs merre áthatolni a táguló körön, fenyitő égi lösszé kerengj földi ösztönöm. Hagytam hót számolottan a sok futó jelet sakkozni győzhetetlenCH a játszó viz felett. A Jelenkor július-augusztusi száma Gazdag, változatos tartalommal értékes szépirodalmi és tanulmány» anyaggal jelentkezik a pécsi folyó­irat hagyományosat» összevont, ket­tős nyári száma, A lirai rovatban többek között Sió ezeli A. Károly, Fodor András, Fodor József, Galambos! László, Gyürke- vies Tibor, Jékely Zoltán. Jobbágy Károly, Rózsa Endre, Tímár György, Teldalagi Pál és Vihar Béla új ver­seit olvashatjuk. A szépprózai Írások sorában Kolozsvári Qrandpiérm Emil, Kolozsvári Papp László és Hilary Ár­pád elbeszéléssel jelentkezik. Mészöly Miklós írását Bélád! Miklós és Stö- rényi László elemző, vitázó jegyzek» kíséri. Figyelmet érdemel Bertha Bulesa Balatón-szoclográf iá jónak új részlete és Csányi László „Szekszárdi napló**« la. A művészeti tanulmányok, jearze- tek között Bodri Ferenc képzÖndl- szeti krónikája, valamint Futaky Haj- na pécsi, Walllnger Endre kaposvári és Tazner Ernő budapesti színházi beszámolója kapott helyet. A «in­hó rhoz kapcsolódik Weöres Sándori Karagöz e. írása. Az irodalmi tanulmányok Sárában Angyal Endre, Miroslav Krleia, Lökés István Ivó Andrié művészetét méltat­ja. Pomogáts Béla Jékely Zoltán köl­tészetének motívumait, Kabdebó Lóránt pedig Szabó LÓrihc Sivatag­ban e. versét elemzi, Ojabb könyvek recenziói, kritikái és krónikaanyag zárja a Jelenkor nyári számát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom