Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)
1973-07-22 / 190. szám
\ Művészi kerámia nagy szériákban A Zsolnay- márka jövője A Pécsi Porcelángyár nagy rekonstrukció előtt áll, amelynek 1976-ra kell befejeződnie. A bővítés, átalakítás a gyár arányaiban is jelentős változást okoz: a művészi kerámia az összes termelési érték kétharmadát teszi majd ki, szemben a mai egyharmaddal. Létrehoztak egy úgynevezett Zsol- nay-gyáregységet, ennek területét a gyáron belül háromszorosára növelik. Ez a gyáregység a díszműgyártást látja el. Mindenekelőtt az eozint. Ehhez csatlakozik az edénygyártás, amelyben választékbővítést terveznek. Készít a gyár még porcelán díszműárut, máz alatti és máz feletti festésű, valamint a régi Zsolnay-féle porcelán-fajansz tárgyakat (krémszínű alapon finom, színes és arany, kidomborodó minták), továbbá pirogránit tárgyakat, főleg plasztikát, kertivázát, padlóvázát, belső építészeti tárgyakat. Ide csatlakozik még az építészeti kerámia, ami különféle anyagú és technológiájú burkolólapokat jelent. Ezekről lesz szó ai alábbiakban. Ismét m Zsolnay gyár Bosnyák Jónás igazgató bizakodóan ítéli meg a lehetőségeket: — Kifizetődő ágazat lesz. Ezeket a cikkeinket az ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül értékesítjük. Máris vannak próbarendelések, Japán, Ausztrália, Olaszország, Kanada, Anglia érdeklődik. Néhány év jelentős pécsi igények mutatkoztak erre a nem kom- mersz-igényt kielégítő árufajtára. Alkalmazkodunk a megváltozott igényekhez. A gyár kérte, hogy visszakaphassa a köztudatban még ma ís így élő „Zsolnay-gyór” nevet. Sok jó régi szakemberünk van, s mór három éve folyamatosan képzünk ipari tanulókat és érettségizett szakmunkásokat. A festőlétszám pár éve 80 volt, ma 230. Fontos ágazatnak tartjuk az épületkerámiát, ami épületdíszítő elemeket, tetőcserepet, padlóburkoló lapot jelent Szeretnénk erőteljesen ráállni a padlóburkolat gyártásra. Most kezdjük majd gyártani, s éves szinten ' százezer négyzetmétert tervezünk. A Zsolnay-gyáregység vezetője, Kovács István régi meste- te az eozingyártásnak. — Mindig tudtuk, hogy díszműből többet kellene gyártani, de kezdetben fontosabb volt a szigetelőgyártás, sürgetett az ország villamosítása. Ma már más a helyzet, az emberek szépítik a lakásukat, telik dísztárgyakra, szebb étkészletre. Évi kétmillió helyett tízmillió tárgy ... Főleg eozin. Olykor a zöldet keresik, olykor a pirosat, de az eozin sose „megy ki a divatból". A Pécsi Ipari Vásáron már bemutattuk, hamarosan árusítjuk is a régi tárgyakat. Ezeket nem a „múzeumból hoztuk ki”, mint a vásárban néhányon vélték, hanem az eredeti megmaradt modellek alapján az eredeti technológiával most gyártjuk. Felújítottunk húszféle terméket, a pávás és rákos tálból a keselyűs hamutálon át a táncosnőiq és a tudós bagolyig ... Művészek a gyárban A Zsolnay — régen márka volt. Azután évekre szerény méretűvé zsugorodott a díszmű- gyártás, így a márka fénye, rangja megszürkült. Ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt években gyártott Zsolnay-tár- gyak általában nem voltak színvonalasak. De hogy valamit jól ismerjenek, ahhoz az kell, hogy megtekinthető, megvehető, megcsodálható legyen. A nagy mennyiségi növeléssel ismét világmárka lehet a Zsolnay-porcelán, kerámia. A gyár azonban, amely művészi tárgyakat készít, sokban különbözik egy olyan gyártól, amely iparcikkeket gyárt Nem elég a műhely, a kemencék, a jó angay, a jó mesterek, az eozin „titka", de még a — remélhetően — kialakuló nagy piac sem. Újfajta szemléletre Is szükség van, a gyárnak olyanná kell válnia, hogy a művészek otthon érezzék benne magukat. A művészi terméket készítő gyárnak ezer szállal kell kötődnie a művészeti élethez, hisz maga is a művészet egyik műhelye. — Jelenleg a gyár négy tervezőművészt foglalkoztat — mondja Bosnyák János igazgató — ezt a létszámot bővíteni szeretnénk kettővel. De vannak a gyárban sokan, akik szintén terveznek, technikusok, ügyeskezű porcelánfestők. Tervezzük, hogy tekintélyes művészeket meghívunk, dolgozzanak a gyárban, ismerkedjenek az anyaggal, hozzanak létre műveket. Martyn Ferenc és Gádor István már elfogadták a meghívást. Egyik fő patrónusa vagyunk a siklósi kerámikus szimpozionnak, művészeink gyakran dolgoznak ott nyaranta. Próbáltunk építészekkel is tárgyalni, hogy az épületkerámia iránt felkeltsük az érdeklődésüket. Budapesten a Finomkerámiaipari Művek művészeti stúdiójában kaptunk egy termet, ebben a „Zsolnay teremben" heti két szakmai napot tartunk, s az építészeknek adunk mintakollekciókat. A Pécsi Tervező Vállalattal van egy megállapodásunk, hogy együttműködünk egyes épületek esetében. « Néhány probléma A gyár négy tervezőművésze közül hárman, Török János, Gazder Antal és Nádor Judit a gyár egyik kis szobájában dolgoznak, a negyedik, Fürtös György egy zsúfolt műhelyben, a kerámiaműhelyben, amelynek ő a vezetője. A jelenlegi állapotról már kár lenne panaszkodni, hiszen a küszöbön álló rekonstrukció bizonyára sok problémát megold majd. A gyárban megtervezett egy- egy tárgy a következő utat járja be: a művész elkészíti a tervet, a műhelyben kérésükre megcsinálják az első készterméket, de olyan műhely, ahol kimondottan mintadarabokat csinálnak, ami tehát a tervezőket szolgálná ki, nincsen. Azután a tárgyak a gyári zsűri elé kerülnek, amelyben Török János, a tervezők vezetője is ott van, de, amely gazdasági vezetőkből áll, ez a gyári zsűri dönt arról, hogy a tervből gyártás lesz, vagy sem. A végső szót — művészeti színvonal tekintetében — a budapesti központi zsűri mondja ki. Melyek a tervezők problémái? Ügy hírlik, hogy készül majd közös műterem, ahol például a gyárba meghívott vendégművészek is dolgozhatnak. Nekik azonban olyan műterem lenne az ideális, ahol ki-ki a maga munkáinak gyártását is figyelemmel kísérhetné, hiszen nagyjából kialakultak a területek: Nádor Judit eozinfigurái és kerti plasztikái, Gazder Antal edényei és pirogránit vázái, Török János eozin és porcelán- tárgyai a legismertebbek. Török János szerint a munkafolyamatok szervezését olyan szellemben kellene megoldani, hogy az a legoptimálisabban szolgátja a „kézi munkát", hiszen ezeknek a cikkeknek az értékét a kézműves jellegük od- ja meg. Gazder Antal véleménye az, hogy a művészek munkáját nagymértékben hátráltatja, nehezíti — s a gyáron belüli helyzetüket is rendkívül zavarja — a közvetett és pontatlan információ. Akkor, amikor például egy konkrét igényt kell kielégíteni a művészeknek, az információ sokszor részletekben, bizonytalanul, sok áttétellel jut el hozzá. Felvetődik, hogy egy nagy hatáskörű művészeti vezetőre lenne szükség, vagy a vezetőségben egy olyan emberre, aki ezekben a kérdésekben igen járatos. A gyár művészi kerámiatermelése rendkívül szerteágazó, s ha még az építészeti kerámiát is ideszámítjuk, való igaz, hogy az igények pontos felmérése, a „konkurrencia" nagyon pontos és részletes ismerete, az ízléses-rétegektől a művészeti hagyományokig terjedő hatalmas területen való jártasság — mindez szükséges lenne még a legkisebbnek látszó döntés esetében is. A gyár művészi kerámia termelése ma is jóval nagyobb, mint a Zsolnayak idején volt A méretek tovább növekednek. A hajdani, jóhírű, de kicsiny, a mesterek kezemunkájára épülő gyár modem arányokban termelő és gondolkodó nagyüzemmé van alakulóban. Hallatna Erzsébet A Kommunista Pórt felfigyelt az eszperantó levelezésben rejlő propaganda lehetőségekre, s a szervezett eszperantistákat bevonta a pártmozgalomba.' Pécsre Papp Ferenc és Ruzsics József elvtársak jártak le Budapestről. Ök voltak a felső kapcsolat. — Ennek alapján a 30-as évek elején bekapcsolódtunk a Vörös Segély akcióba. Bélyegeket adtunk el és pénzt gyűjtöttünk a börtönben szenvedő forradalmárok számára. Már nem emlékszem pontosan, mennyi pénzt gyűjtöttünk össze egy- egy akció folyamán. Persze a pénz összege is fontos volt, mert több elvtársat segíthettünk. De a szegény, munkanélküli dolgozók néhány fillérje sokkal nagyobb politikai jelentőséggel bírt. A Vörös Segélynek társadalmi bázisa volt Pécsett is. Komoly politikai feladatot látott el az eszperantista mozgalom azzal, hogy rendszeres kirándulásokat szervezett a Mecsekbe, ahol csoportokra oszolva vitattuk meg az illegális folyóiratok időszerű cikkeit. Ugyanakkor külföldi partnereink fs küldtek újságokat, folyóiratokat. Én rendszeresen kaptam a Szovjetunióból a Sarló és Kalapács-ot, az Új Márciust, valamint egyéb magyar, eszperantó nyelven írt sajtótermékeket. Az eszperantisták egy része bekapcsolódott a Haraszti-féle illegális kommunista mozgalomba. A csendőrség árulót épített be közénk és lebuktunk. A hosszú pernek 1932—33-ban 47 vádlottia volt. A szombathelyi csendőrkülönítmény válogatott legényei vallattak bennünket. Mindenáron azt a vallomást akarták aláíratni velünk, hogy megalakult az Eszperantó Kommunista Titkárság Pécsett. Még ilyen tervezet sem volt. A tárgyalás napján hatalmas tömeg döngette a bíróság kapu iát, de a büntetéseket kirótták. Én két hetet kaptam. A per lefolyását megírtam szovjet levelező partneromnak. Ezt a levelet azonban elkapták, s 1934-ben ismét bebörtönöztek, lakásomat teljesen feldúlták, kegyetlenül megkínoztak. Tíz hónapot töltöttem a pécsi fogházban. A fogházban 1935 karácsonyán Párizsból csomagot kaptam. A francia elvtársak meleg ruhát, sok csokoládét, sajtot, halat, kekszet, stb; küldtek. Ekkor már tudatosan vallottam, teljes szívemből éreztem, hogy a haladásért vívott harcban nem vagyunk egyedül, erő is van mögöttünk, s győzni fogunk. Kiszabadulásom után tovább folyt a küzdelem. A német megszállás után, mint megbízhatatlan egyént ismét letartóztattak a budapesti toloncházba, majd a nagykanizsai internálótáborba vittek. Az internálást néhány hónap múlva házi őrizetté változtatták. A nyilas rémuralom első napjainak egyik éjszakáján karszalagos fegyveresek akartak elvinni, de súlyos beteg voltam, itthon hagytak. A felszabadulás után, 1944. december elején alapító tagja lettem a legálissá váló Kommunista Párt Pécs—Baranyai Szervezetének. Nyugdíjazásomig, 1955-ig a pártapparátusban dolgoztam. Prassnig elvtársnő nem lett hűtlen az eszperantó nyelvhez. Széleskörű levelezésből hadd mutassak be néhány sort! A vietnami nép Igazságos harcának támogatósa érdekében az 1960-as évek folyamán 200 aláírást gyűjtött Pécsett, s a levelet elküldte a Vietnami Eszperantisták Szövetségének. A köszönő levél fordítása: Kedves Elvtársnő! Meg- hatottan vettük át a küldeményt, a sok aláírást. A fontos anyagot átadtuk a nemzetközi ellenőrző bizottságnak bizonyítékául annak, hogy a vietnami nép igazságos háborúját az egész haladó világ támogatja. Prassnig Irén 1928 óta tagja a pártnak, mint nyugdíjas, ma is rendszeresen végez társadalmi munkát. A hosszú küzdelmek elismeréseképpen egymás mellett sorakoznak a magas kitüntetések: Munka Érdemrend arany fokozata, Szocialista Hozóért Érdemrend, Szabadság Érdemrend, stb. Amikor elbúcsúztunk, csak annyit kért, nehogy cikkemben hőst csináljak belőle, hiszen ő mindig egyszerű ember volt, amit tett, kötelességszerűen tette. Én csak szerényen lejegyeztem életének néhány mozzanatát. Nem én csináltam hőst belőle. Dr.. Fehér István Mit tenne Ön a Kossuth térre? Az utóbbi hetekben sok híradás látott napvilágot o Kossuth tér építéséről, illetve a keletkezett problémákról. Néhány „drámai" tudó sítás is, amelyből kiderül, hogy az eredeti terveket a talajmozgások következtében némileg módosítani kellene. Pécs egyik központi helyéről van szó, ennek hosz- szútávú jövőjéről. Közös érdekünk, hogy a téren emelkedő épületek, az egész terület kialakítása célszerű legyen és esztétikusán illeszkedjék a városképbe. Mi erről a pécsiek véleménye?. BÁLINT JÁNOS építész, főiskolai tanár — Mindenekelőtt kitenném onnan az autóbuszpályaudvart, fontos dolog az, de nem odavaló. Csak parkosított teret alakítanék ki. Az épületeket körülbelül olyan tömeggel, mint régen volt, meghagynám, de meghagynám a régi Hal teret is. Minden épületet le kellene ott bontani és egy áruházat kitűnően fel lehet építeni, de csak a régi magasságig ... Egy-két méter lehet a maximális eltérés. Ezt meg is tudom indokolni: nemcsak a modern áruház funkciójával ellenkezne a nagyobb magasság (a korszerű áruházakat inkább pinceszintekkel látják el), hanem beárnyékolná a teret, összezsugorítaná, a tér léptéke és nagysága megkívánja a közel egyforma magasságú épület- együttest ,., TULAJ ERNŐ építész — Egy szép piacot tennék oda, színes ernyőkkel, az olasz városok stílusában. Délután kettőre már lesikált asztalokkal. — Parkolóhelyeket lehetne köröskörül kialakítani. Az áruház? Ha már oda tervezték, megoldható, nem is rossz, ha a Kossuth tér felé nyitják meg. Az összkép szempontjából oda kétszintes épület kívánkozik. A közvetlen környezetet és a városképet egyaránt elrontaná egy magasház ... SEBOK IMRE a Centrum Aruház igazgatója, a városi tanács vb-tagja — Fölépíteném ott az új Centrum Áru házat... De ha a realitások talajára szádunk le, mivel most már a megváltozott körülmények miatt megszűntek az eddigi kötöttségek, át kellene tervezni a MÉSZÖV áruházát, hogy egy befejezett, a városképbe illő, esztétikailag is kielégítő épület kerüljön oda. Van egy másik lehetőség is véleményem szerint: kiegészíteni egy többszintes garázzsal az áruház épületét, ami a garázs- és parkolási gondokat is enyhítené... HÁMORI ARTOR. a H. Belgyógyászati Klinika igazgatója — Először félreértettem, azt hittem, beépítik az egész teret, s majd elájultam... Aztán kiderült, hogy nem erről van szó. Az áruház helyett nincs más propozícióm. De a rozoga épületeket nem volna szabad ott hagyni. A mi klinikánk is elég rozoga, de legalább zölddel vagyunk körülvéve ... És ez a másik! Ha azt kérdi, mi legyen a térrel, habozás nélkül válaszolok: zöld, zöld, zöld ... Dnm 7
