Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-19 / 187. szám

6 DUN4NT0LI NAPIO 1973 július 19. Pécs Rózsadombján. Modem házak a Kalinyin úton (Fotó: Szósz) Hová lettél, drága völgyünk? Lámpás A pécsi Nagy Lajos Gimnázium története (8.) Munkás népet a harmadik évezrednek 1/ eresem a régi Lámpás F' völgyet, virágos rétjét, kertjeit, a gyükési oldalra kúszó szólóit, a völgyben megbúvó és dombra tapadó házait, — kere­sem régi lakóit.... Szálerdős oldalról ereszkedem alá a mélyen a Mecsekbe nyúló völgy utolsó házaihoz. Valaki idemerészkedett egyszer, azóta őrként állt háza az erdőszélen. Most az Erdőgazdasáqhoz tar­tozik a három házból ólló cso­port, Egy fiatalasszony 2 hóna­pos kislányát dajkálja. Férje az erdőgazdasáq dolgozója, ő az újságokat hordja szét a kör­nyéken, — Messze a város — mond­ja. Nem szeret itt lakni. A la­kás is qyakran beázik, bejönnek az egerek, hangyák. Nagyobbik lánya, Hajnalka az úton kerékpározik. Ő is a vá­rosba vágyik. Jobb volna paj­tásokkal biciklizni, s az iskola is messze esik innen. — A városban annyi érdekes dolog van — mondja, pedig sok városi gyereknek lenne ér­dekes, amit Hajnalka naponta lát, élvez, és talán észre sem vesz: a szabad levegő, fák, bok­rok, hosszúszárú füvek, virágok, madarak, nyulak, bogarak, csi­gák, patak, és télen méq őzek is merészkednek a házak köze­lébe. * Mély árok mentén vezet to­vább az út a völgy hosszában. Alján kevés víz csordogál, csak esők után szokott megduzzodni. Nagyobb házhoz érek, udvarán több melléképület. Szontaghék 500 tyúkot nevelnek tojásho­zamra. Gondolom megéri. Még­is elkészülnek innen ők is: sok u esződség, s nem fiatalok már. A réqi ismerősök közül sokon hiányoznak. Hodoli bácsi meg­halt, felesége a városba költö­zött. Ott lakik a Rábainé és Méhészné is. Csapóékhál és Beckéknél hiába keresem az öregeket. Benézek Vasváriékhoz. Nagy szorgalommal kezdték néhány éve, mikor idejöttek a faluról. Az öreget autóbaleset érte, az­óta csak unokáját őrizgeti. Szamosmentiéket a szőlőben találom. Felettük is múltak az évek, de a szőlő és a kert a szép ezüstfenyőkkel példás rend­ben van. Rücker bácsi még fefballag fájós lábával néha-néha a hegyoldalra is, de szomszédja Pregl János csak a kertben „tücskörészik". 100 százalékos szilikózissal nyugdíjas 46 éves kora óta. Müller bácsi a völgy legré­gibb lakója, 68 évéből negyve­net a bányában töltött. Emlék­szik méq a régi aknákra, Kasz- sziánra, Gyula-aknára, meg egy „maszek bányáról0 is tud. Va­laki szenet talált a pincéjében, akkor iöttek rá, mikor már el­adni is kezdett belőle. Ök a legöregebbek már itt maradnak, nem is tudják elképzelni más­hol az életet, mint itt Lámpás­ban. A völgy közepetáján áll Hellók háza. A qazda az ud­varban „bütyköli’’ autóját. Mint lakóbizalmi néhány adatot közöl a völgy lakosságáról, ötven kö­rüli a házszám, 2—3 személyt számítva házanként százötvenen lakhatnak itt. Elférnének egy nc'-'.gbb emeletes házban, i 15 iskolás, 7 szakmunkás- tanuló, 6—7 6 éven aluli gyerek van. A? öregeket lassan fel­váltja a fiatalabb nemzedék. Többen faluból jönnek. Megvá­sárolnak egy pincét, vagy prés­házat, lakóházzá bővítik. Van, aki rendbehozza a szőlőt, újat telepít — más inkább a város felé tekintget... Sokban megváltozott az élet, megváltozott viszonyuk a bá­nyával, a szénnel. A szén nem­régen barát és ellenséq volt; munkát, megélhetést adott, — de veszedelmet is jelentett. Ma a völgylakók javarésze a vá­rosban dolgozik és olajjal fűt. A régi gyaloglásra a várostól a munkahelyig csak a legöre­gebbek emlékeznek, mikor a Fekete-hegyen télen háttal a szélnek mentek fel a „gráne- rek”, mert az autóbuszjárat rit­ka és drága volt. Most „be­kerítve" érzik magukat. Néhány év előtt alig negyedóra út volt a városig, most a káposztás­völgyi kerülővel egy órát is rá kell szánni, ha a városba akar­nak jutni. A völgy vegyes-bolt­jára nincs panasz, de ha valaki „minőségi kenyeret” kíván, áruházba, nagypiacra óhajt menni, számít a távolság. Persze a fiatalok munkahelye is távol esik. Tíz személyautó van a völgyben. Számukra a Borbála­telepen átvezető „terelő-út’ nem jelent megoldást, mert nehezen járható, inkább választják a nagyobb kerülőt. ♦ A völgy egy darabig szélese­dik. Gyükés felé házak, telkek, a Fekete hegy meredekebb ol­dalán alacsony fák, bokrok. Ha­marosan a bányaművelés terü­letére érünk. Földmarók haropdálják a kassziáni domboldalt, a fejtés átvágja az utat, házakat bont, szőlőket hasogat, dömperek szé­les kerekei szántják a rétet, amelyen a ZIL-ek száguldva I hordják éjjel-nappal a fekete i szenet. Napfényre került a bá­nya titokzatos, félelmetes föld alatti élete és feketén dübö- ] rögve, dohogva, csikorogva árad szét a szabad éq alatt. Rudnay László nyugdíjas fő- bányamesterrel beszélgetünk. Itt a Lámpás völgyben volt talán az egész Pécs környéki bónyá szat kezdete. Elmondja a régi legendát az itt legeltető pász­torról, akinek tüze nem akart kialudni; szén volt a vékony földréteg alatt. Az 1900-as évek elején az Istenáldós völgyben levő bányo telepei kibújtak a Lámpás völgy­ben. Déli torkolatánál pedig az akkori Éger-hegy (a mai Fekete hegy) környékén létesült a Kasz- szián-akna, amelyet 1930-ig mű­veltek. A völgy közepén a Zwang-aknában végződött az András-bányavölgyből idáig érő fejtés. Csaknem 20 évi szünetelés után 1952—53-ban másodlagos művelést kezdtek itt. 1958-ig a völgy közepétől északra kornoly jó szenet adó külső fejtést üze­meltetett o Széchenyi-akna. 1968-ban a Czerék völgyben levő tanbánya kutatásai arra engedtek következtetni, hogy a Lámpás völgytől délre, a város felé nagyobb mennyiségű szén- vagyon fekszik, amely olyan geológiai adottságokkal rendel­kezik, hoqy külszíni fejtése lát­szott célszerűnek. A feltárás 1968-ban indult meg. Bár az­óta újabb területek bizonyultak 1973. június h6 18-án jelent meg a* ÉVM 27/1973. sí. közleménye o Technikusminösitö Vizsga Szabályza­tának közzétételéről. Tekintettel a nagy érdeklődésre, a Szabályzatot ki­vonatosan ismertetjük. A technikusmi nősítő vizsgára csak az a személy jelentkezhet, aki munka- viszonyban (tagsági viszonyban) áll, aki a 18/1972. (XI. 17.) ÉVM számú rendeletben előirt feltételeknek meg­felel. A FELTÉTELEK: építőipari szakkö­zépiskolai érettségi, 24 hónap szak­mai gyakorlat, a dolgozók tagozatain végzettek szakmai előképzettsége, va9T gyakorlata beszámít, munkálta­tói javaslat. A nappali tagozaton végzettek je- j lentkezése június 10—20. között tör- I ténik, a v^sga megtartása kijelölt I iskolához (Del-Dunántúlon: Pollack ! Mihály Építőipari Szakközépiskola, Pécs. Székesfehérvár u. 4. sz. Tel.: 10-957). Tekintettel orra, hogy a szabályzat csak most jelent meg, az 1973—74. i évben az iskolo igazgatósága Július l 25-ig fogad el jelentkezéseket. . . hol a zöld rétek kiégtek, most és örökké éljenek, minden másra vált át, végleg, iszonyú szépség született." (Yeats) művelésre alkalmasnak, de éve­ken belül kimerüléssel kell szá­molni. Egyszerű, tömör mondatai egy bányásznemzedék történetét ad­ják. Azokét, akik hosszú, kemény éveken át megküzdöttek minden méterért a föld alatt, helytálltak a széncsaták legnehezebb évei­ben, amikor nem csak kitünte­tést és jutalmat, de szilikózist is kaphattak. * Képzeletben egy tervrajzot te­rítek a Lámpás völgy fölé: az új út tervét, amely a gyükési oldalon fog nekivágni a Mi­sinának, vizmarta utak, zegzu­gos kerítések, elszórt házakon keresztül. A domboldal pislogó lámpáit egyenlő távközökben neonfényű oszlopok váltják fel a széles autóút mentén, ame­Fotó: Erb János lyet majd messze kerülnek a vadnyulak és az őzek. De addig a völgyben és a dombon élnek, dolgoznak, épí­tenek az emberek. ültetik a szőlőt, gyümölcsfákat, diófát — és évelő virágokat is. Konkoly Thege Aladár I A legköielebbí vizsga 1974. január, • február hóban lesz. A vizsga írásbeli ! és szóbeli részből áll, a vizsgára való ! | felkészülés történhet egyéni felkészü- j léssel, az iskola szervezésében, kon- . zuiiációs, vagy tanfolyami formában, vagy vállalati előkészítéssel. A vizsga tárgyai: középszintű veze­tői ismeretek, szervezési ismeretek, gazdasági és tervezési ismeretek, vagyis a vizsga tantárgyai nem azo­nosak a szakmai érettségi tantárgyai- | val, de a vizsgán ellenőrizni kell, hogy a középfokon tanult anyag a két-, vagy többéves gyakorlat és az önképzés útján szerzett ismeretek szintetizálásának készségét is, illetve a gyakorlati hasznosítására vonatkozó jártasságot, készséget. A technikusminősítő vizsga anyaga a közeljövőben jegyzet-formában meg­jelenik. A Pécsett működd technikusminősitö vizsga mélyépítő és magasépítő szak­ágon vizsgáztat. A jelentkezés „Jelentkezési lap««* történik. 1948. szeptember 1-vel nyi­totta meg kapuit a most már állami Nagy Lajos Gimnázium. Tanulói a volt cisztercita gim­názium és a volt Széchenyi Ist­ván Gimnázium növendékeiből tevődtek össze. 13 osztályban 532 tanuló volt. Nagyobb része (az A és B osztály) humán ta­gozat, a kisebb (C osztály) re­ál tagozat. Ez utóbbi teljes egészében a volt Széchenyi gimnázium diákjaiból tevődött ki. Közben a VKM elrendelte egy különleges tanmenettel dolgozó osztály megszervezését. Ez lett az V/D., az úgynevezett Révai osztály, melynek célja volt azoknak a munkásszárma­zású fiataloknak a továbbtanu­lását biztosítani, akik a népis­kola Vili., illetve a polgári isko­la IV. osztályát végezték az el­múlt években és iskoláztatásuk valami oknál fogva abbama­radt. ök most különbözeti vizs­ga nélkül kerültek a gimnázi­um V. osztályába és külön ta­nári felügyelet mellett tartott délutáni foglalkozásokon pótol­ták a gimnázium alsó négy osztályának anyagát. POLITIZÁLÓ ISKOLA Ettől kezdve általában jel­lemző a „politizáló iskola" ki­alakítása, igen nagy mérték­ben megnövekszik az iskola belső életére vonatkozó főigaz­gatói, illetve miniszteri utos;tá- sok száma, és ebből következő­en a gimnáziumi tanárok eddi­gi gyakori „társadalomfelettisé­ge" megszűnik. A gimnáziumi tanár is a társadalmi gyakorlat szintjére száll le. A tanulók lét­száma fokozatosan emelkedik, különösen 1952-től, amikor az iskolának tanulóotthoni elhelye­zési lehetősége is lesz. Az 1955 —56-os tanévben a beírt tanu­lók száma 670 fiú. Időközben, 1954-ben a meg­szüntetett tanítóképző folytatá­saként létrejövő gimnázium — amely a Líceum épületében van elhelyezve — felveszi a Széche­nyi István nevet. Ezzel azonban ez az iskola nem a régi Szé­chenyi Gimnázium jogutóda, hanem a volt tanítóképző jog­utóda lett. így a volt Széchenyi István Gimnázium onyaga a mai napig iskolánk irattárában van, mert hisz az az iskola tel­jesen beleolvadt a Nagy Lajos Gimnáziumba. 1955-ben Végh István igazga­tó áthelyezés folytán megvált az iskolától. Az új igazgató dr. Fekete Miklós lett, aki igen nagy pedagógiai érzékkel és határozottsággal látott hozzá, hogy a kor szellemének megfe­lelően fegyelmezett diákokat neveljen. Ebbe a légkörbe rob­bant bele 1956 viharo, melynek szelei iskolánkat is érintették. Az iskolavezetésnek megvolt az ereje ahhoz, hogy a túlfűtött légkörű megmozdulásoktól az ifjúságot távoltartso, és így a vihar iskolánk felett nagyoob megrázkódtatások nélkül múlt el. Ü] UTAK Az új utak keresésének jele volt az 1958/59-es tanévben az a kisérlet, amellyel iskolánkban első írben szerveztek egy ki­sebb létszámú (23 fős) orosz tagozatos osztályt. Ennek az osztálynak négy éven keresztül kiemelkedő eredménye jelezte a tagozatos osztályokban elér­hető jobb eredmények lehetősé­gét, viszont a tanári karban nagy vitákra is adott okot. So­kan a Horthy-korszak zilahys kitűnőek iskolájának folytatását látták ebben a kísérletben. Az 1963/64-es tanévben kezdődött meg aztán iskolánkban a tago­zatok kiépítése, de most már nem ilyen kislétszámú, viszony­lag válogatott gyerekanyaggal; hanem a jelentkezéseknek meg­felelően az iskolánkban szoká­sos, átlagos 40-es létszámmal. 1963-ban kezdtük meg isko­lánkban a koedukált nevelést. Ez a tény ismét viták sorát vál­totta ki. A nevelőtestület egy része pedagógiai, fiziológiai és pszichológiai érvekkel küzdött a koedukáció ellen. Az elrendelt koedukáció aztán különösebb vál­tozást nem eredményezett isko-i Iánkban. Az 1957-től fokozottan han­goztatott politechnikai képzés kísérleteiben Iskolánk igen tevé­kenyen vett részt, és a tanári értekezleteken és tanulmányok­ban elemezték az eredménye­ket. A hangoztatott „munkára nevelés” problémájával kapcsoJ latban visszatérő nevelői állás-j foglalás, hogy a munka fogal­mát nem szabad leszűkíteni a fizikai munkára, hanem tudato­sítani kell a tanulóban azt, hogy a tanulás is munka. Az ilyen irá­nyú nevelésnek tehát a tanulás^ ra is ki kell terjednie, 800 DIÁK 1959 augusztusában ér. Fek«J te Miklós távozik iskolánkból) és az iskola igazgatójává a Vá­rosi Tanács művelődésügyi osz­tálya Dobay Józsefet nevezi ki. ö a harmadik igazgató az ál­lamosítás óta. Az ő vezetess alatt működő iskolába az 1972 —73-as tanévben 22 osztály­ban 806 tanuló járt. Ebből 400 fiú és 406 lány volt. Ezeket a gyerekeket 52 tanár és 6 óra­adó oktatta, akik elődeik nyom­dokain haladva bíznak abban, hogy a jelenlegi iskolánk a harmadik évezred számára is képez olyan munkás népet, amilyeneket az elmúlt századok során adott a magyar és a kör­nyező népek társadalmának. Befejezésül o sorozat írójának szabad legyen válaszolni egyes, hozzá érkezett levébe, illetve megkeresésre. Köszönöm, hogy cikksorozatomnak figyelmet szenteltek. A forrósok felsorolá­sára lehetőségem itt nincs. Dp o valószínűleg Pécsett tanult Ti­nód községből, — a mai Rózsa­fa határában — származó Se­bestyén diák szavaival zárom sorozatomat: „Igazmondó jám­bor vitézektül, kik ez dolgokban jelen voltának, érteköztem; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, — az mi keveset írtam, igazat irtom; ha valahol penig vétők volna benne, azt ne én vétkömnek, hanem az kiktől ér­teköztem. tulajdonítsátok; és kérlek titokét, énnéköm megbo­csássatok.” Dr. Rajczi Péter Tech mkus-mi nősítő vizsgák az építőiparban / \ « *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom