Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-23 / 161. szám

# DUNANTOll NAPLÓ 1973. június 23. Magyarország a ViuigfdngiíSia élén j — üeiyeyossze- áiiiti$o*oan i 1850-ben c. frafcilgai télen, Nel- i son admirális szobrának talap- j zatánál gyűltek össze az első bé- ; lyeggyűjtők. Bogaras úriemberek, : akik akkoriban még nem sejtették, hogy feltaláltak egy hobbyt. Vala- mennyiüket ugyanaz a bélyeg ér­dekelte — 1847-ben kiadott egy- | pennys és kétpennys Mauritius, j amelyekből mindössze 12 darabot i bocsátott ki az angol posta. Azóta a játékos fantázia sokféle ! hobbyt hozott létre. Mégis, nap- I jóinkban a bélyeggyűjtők tábora a legnépesebb: 140 millió szerve­zett gyűjtőt tartanak számon. Kezdetben kizárólag az uralko­dók arcképét, a koronát illetve számokat ábrázoló, kincstári jel- I legű bélyegek kerültek forgalom- i ba. A technika fejlődése, vagyis \ a repülőgép feltalálása forradal- j másította a témát: forgalomba kerültek az első repülőposta­bélyegek. Ezt követte a sportbé­lyegek és a történelmi témájú ki­adványok sora. Ma már a képző- művészettől a csipketörténeti so­rozatig készülnek többszínnyomású tetszetős kiadványok. Magyarországon tavaly 102 féle új bélyeg jelent meg — tájé­koztat Bíró Imre, a Filatélia igaz­gatóhelyettese. Jelenleg csaknem 250 ezer szervezett gyűjtőt tarta­nak számon. A bélyeggyűjtés egyébként Magyarországon 1884- I ben kezdődött, amikor megalakult I a Levélbélyeggyűjtók Első Hazai Egyesülete. Az elmúlt esztendő­ben például csaknem százmillió forint értékű bélyeget adtak el belföldön. A különböző országok postái évente több mint 4000 új bélyeget i jelentetnek meg. A nemzetközi piacon a verseny rendkívül nagy. Magyarország Európában az egyik legnagyobb bélyegexportáló ál­lam. A bélyegösszeállítások tekin­tetében a világranglistán az első helyet foglaljuk el. Mindez a ki­váló szakembergárdának köszön­hető, amelynek tagjai tavaly pél­dául százezer, — összesen száz­millió bélyeget tartalmazó — a világ minden tájáról származó bélyegösszeállítást készítettek. — Egy 112 ezer darabból álló ősz- szeállítást nemrég küldtek meg japán megrendelőknek. A teljes gyűjteményt a földünkön eddig kibocsátott 200 ezer féle bélyeget azonban aligha sikerül valakinek is összegyűjteni. Fülig Jimmy, Tiiyi-Tötyi és társaik A diéknevek és a kutatók A fiatalkor játékos, teremtő kedve számos formát ölthet: ezek egyike a önkényes névadás. [ A fiatalok bizony ,,keresztelő” i természetűek. A legtöbbször sem- ] mitmondó anyakönyvi nevekkel j szemben olyan neveket alkotnak,' 1 amelyek gyakran szemléletesen fejezik ki — legtöbbször persze társaik — testi-lelki tulajdonsá­gait. A kutatókat is foglalkoz­tatja az iskolai ragadványnevek — diáknevek, kamasznevek — tipo- togizálása, és hosszú megfigyelés, gyűjtőmunka után gyakran rend­szerezik is az erre vonatkozó érdekességeket. Egybehangzó a vélemény: eb­ben a sajátos névadásban az el­sődleges szerepet a diákság tré­fálkozó kedve játssza. A kamasz­név a fiatalok játékos, kötekedő, tréfacsináló kedvének, a serdülő­kor túlburjánzó képzeletének szü­leménye. Oka ugyanúgy lehet a gúnyolódás, mint a kedveskedés vagy a bosszantás. Az apró, ala­csony növésű diákok természete­sen a Tökmag, Csöpi, Tojás, Pesztonka nevekre, számíthatnak leginkább. Tüskés, bozontos vagy éppen vörös gyerekek a Sündisz­nó, Göndör, esetleg Róka becé- zésben részesülnek. A soványak ne csodálkozzanak a Csontos vagy a Cincula néven, a kövérek számára azonban bőségesebb a választék: Dagi, Döme, Hájas, Gombóc, Pocó, Pókhasú, Szalonna lesz a legtöbbjük. A kreolbőrű srácok és lányok Füstös, Kormos, Néger vagy Brazil névre hallgat­hatnak. A folyton nevetőket Fülig Jimmynek, az indulatos, hirtelcn- haragúakat Pulykakakasnak, a makacsokat Tökfejűnek, a sok- beszédűeket rendszerint Kofának becézik. Sajátos mozgású fiata­lokra utal a Tityi-Tötyi és a Csámpás kifejezés. Kell-e haragudni ezekért a diák- nevekért? A névadás feltétlenül őszinte, de gyakran tapintatlan is. Es a legérzékenyebb életkor­ban bizony nem minden fiatalt tölt el boldogsággal társaik ,,reá akasztott" ragadványneve. Hosszú­hosszú évek után azonban mint minden, ezek az emlékek is meg­szépülnek Érettségi találkozókon ■ szinte el sem képzelhető, hogy egymást a hajdani diáktársak ne [ a kialakult becenevén szólítsák, j Tisztes naoyapák, tudósok, ko­moly államférfiak csapják ilyenkor j hátba egymást, mondván: Isten hozott Fejenagy, mi van veled ; Vaddisznó, hogy megy nz életed j Papaaá'T BiJtvök, Csöpi. Egér, i Fácán. Patkónv. Mr,tvurke. Bendó, Mackó meg Medvehocs — ilyen­kor már megbocsájtóbb. Vadászkaland elefántokkal Baráti levelek Széchenyi Zsigmondtól Széchenyi Zsigmond A szoba, a vadászat és a természetszeretet „házi kápol­nája". A falakon százhuszon- nat értékes trófea, állatokat áb- ázoló festmények; rajzok, ényképek, a mennyezetig érő könyvszekrényben vadászati tár­gyú kötetek százai, agancsból, csontból, fogból készült dísz­tárgyak, - Geréby György, pé­csi mezőgazdasági mérnök ott­hona.- összeállítottam Széchenyi Zsigmond lőjegyzékét. Egészen pontosan 1692 nagyvadat lőtt Ebből kérem, Európában 1140- et, Ázsiában 38-at, Ameriká­ban 9-et, Afrikában pedig 505- öt. Ez tulajdonképpen nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy egész életét a vadászatnak szentelte, — de Széchenyi Zsig­mond igazi vadász volt. Zsilá- fot, vízilovat és strucckakast csak egyetlen egyet lőtt, azért hogy teljes legyen a gyűjtemé­nye. Ezeket az állatokat ugyan­is könnyű puskavégre kapni, s ő méltatlannak tartotta volna magához, hogy könnyű prédá­ra vadásszon. A veszélyes vad­állatok az már igen, az méltó a nagy vadászhoz. Tudja há­nyat lőtt? Hatvanegyet. Tig­rist például hatot . . . Geréby György kapásból so­rolja az adatokat, csak néha pillant gondosan dossziéba rendezett jegyzeteibe. Egyéb­ként olyankor sem használ , „segédeszközt", amikor a nagy 1 magyar vadász és vadász;ró valamelyik könyvéből idéz: azt mondja, szerényen számolva is százszor olvasta mindegyiket, a legszebb fejezeteket betéve tudja. Innen az ismeretségük is Széchenyi Zsigmonddal. Geréby György 1947-ben egyszerűen csak beállított az író budapesti lakásába, azzal, hogy ő nagy tisztelője, lelkes olvasója, sze­retné személyesen is megismer­ni. Hát azt nem lehet mondani, hogy a nagy ember rögtön keblére ölelte volna, — hanem amikor egy szép elefántokat ábrázoló festmény láttán hosszú percekig idézte Széchenyi Zsig­mond egyik elefántkalandját - felengedett a feszültség. Oly­annyira, hogy egy életre szóló barátság lett belőle ... — Hetven—nyolcvan levelet n-zök tőle. Kiderült, hány azo­nos a szenvedélyünk, ő is a vadászati tárgyú könyveket gyűjtötte, a legtöbbször ez volt a téma. De megírta ám azt is, hogy milyen fegyverei voltak. Mór mondom is, csak nagyon pontosan tessék jegyezni, a va­dászok nagyon kényesek az ilyesmire. A legtöbb vadat nyolcszor hatvanas Magnum I fegyverrel lőtte, a nehézvadot i 11,5 milliméteres Schüler Mau­ser puskával ejtette el, az ele­fántokra pedig 577 es Cordite Express fegyverrel vadászott, ez 13 milliméteresnek felel meg. A többi puskája 12-es kalibe­rű, angol gyártmányú volt. Ta­lán az is érdekes, hogy a nagy vadász legkedvesebb vadja az őz, a fácán, az egzotikus álla­tok közül pedig a kafferbi- valy... A lelkes olvasó Széchenyi Zsigmond összes munkáit ösz- szegyűjtötte. Minden könyvé­nek, minden kiadása ott sora­kozik a szekrényben, — ez a világon egyedülálló gyűjte­mény. Egyetlen egy kötet hi­ányzik, az Elefántország angol kiadása, de ez a könyv még Széchenyi Zsigmondnak sem volt meg. Geréby György ösz- szeállította a katalógust is, — ez annyira pontos és „napra­kész”, hogy az író özvegye az ő nyilvántartása alapján kapja a szerzői jogdíjat. A népszerű vadászirónak egyébként 11 munkája jelent meg 36 kiadós­ban és összesen 988 300 pél­dányban, lefordították német, angol, hollond és cseh nyelv­re. — A neves vadász egyetlen szakkönyvet írt, a szarvas se­lejtezése címmel. Ragyogó munka, azt hiszem minden va­dász megvenné, ha lehetne, — de csak a feketepiacon lehet kapni, persze nem bagóért . . . Geréby György maga is szenvedélyes vadász volt, — in­nen a falakat boritó agancs- erdő — és elismert szaktekin­tély, a budapesti vadászati vi­lágkiállítás három szakbizottsá­gában is tevékenykedett . . , Hosszú ideje már csak el­méletben vadászik: négy táv-, csővel járja az erdőket, s ha sikerül becserkészni, lencsevég­re kapni a vadat, elégedetten mondja: „na, te is meg­vagy . , D. K. J. — Ékszermásolatok, A keszt­helyi múzeum régészeti gyűjte­ményében sok ezer évesnél ré­gibb ékszer van. A legkorsze­rűbbekről az állami pénzverde — ezüst hatású krómötvözetből — másolatokat készít. Az e célra kiválasztott germán, avar és longobárd eredetű ékszerek má­solatait ajándéktárgyként áru­sítják majd. A vizsga ötvenötezer fiatal írta meg május 11—19-e között érettségi dolgozatát. Hazánk ötszáznegy­ven középiskolájában több mint huszonkilencezer gimnazistát, és huszonötezerhatszáz szakközép- iskolást vizsgáztatnak a peda­gógusok. E napokban a Pécsi Tanárképző Főiskolán ezernégy­száz nappali és ezer levelező hallgató készül a vizsgákra. Ér­demes tehát tanácsokat ad­nunk a vizsga lélektanával ke­veset foglalkozó diákjainknak. A vizsgáknak külön pszicholó­giai kiimája van. Más az írás­beli, és más a szóbeli vizsgák légköre. A szóbeli vizsga pszi­chikai atmoszféráját a vizsgázó és vizsgáztató között keletkezett személyközi, társaslélektani kap­csolat határozza meg. A vizsgázók a vizsgaterembe lépés időszakában különböző lelkiállapotot mutatnak. Közér­zetük o sportversenyzők pszichi­kumához hasonló. A vizsga kí­vánta szellemi igénybevétel koncentrálásra készteti a holl- aatót. A vizsgák, versenyek nem- kívánatos velejárója az izga­lom. A vizsaaizqalmat o vizsgá­zók egyéniségüktől függően kü­lönböző módon élik át. Legkevésbé kívánatos az eredménvesséq szempontjából az apátia. A vizsgázó ernyedt, tompult, álmos. Közömbös a vizsgával szemben, - hiányzik a szükséges kedv és lendület. Magától nincs benne ötlet és I kezdeményezés. Kedvezőtlen je­lek esetén menekül az akadály elől. Megkísérli a vizsga elha­lasztását. Betegségre, kimerült­ségre hivatkozik. Jobb esetben a véletlenre, szerencsére ha­gyatkozik. Ha ez nem sikerül, nem várt tétel esetén hamar föladja a küzdelmet. Valamennyivel jobb érzelmi élménnyel indul a rai'tlázas vizs­gázó. Természetesen ő is izga­tott, ideges. Lámpalázasnak és gyöngének érzi magát. Pillanat­nyilag úgy érzi, hogy minden tudása elveszett. Állapota ked­vezőtlen, legalább is a kezdet időszakában, mert a kapott fel­adattól és saját hangjától is nekibátorodik, Az indulás ne­hézségei befolyásolják teljesít* ! ményét, Nagyobb eséllyel Indulnak a kontaktusra kész lelkiállapottal rendelkezők. Bennük is érződik az idegfeszültség. E mellett azonban önbizalom, egészséges öröm és lelkesedés állapotát mutatják. Küzdelemre késznek érzik magukat. Szeretnének mi­nél előbb túljutni a feladat- megoldáson. Állapotuk kedvező a teljesítmény szempontjából. Az egészséges idegfeszültség kellő koncentrációt biztosít a | lényeglátáshoz, vázlatkészítés- ! hez, és a vizsgáztató által fel­lélektana tett következtető, összefüggést kereső, önálló gondolkodásra késztető feladatok megoldásá­hoz, Lámpalázuk nem gátlások­hoz, hanem örömteli izgalom­hoz, és a teljesítőképesség fo­kozásához vezet. Az átélt erő­feszítés későbbi munkájukra és tanulmányaikra is igeit ösztön­ző erővel hat. A rutinos vizsgázó különös egyéniség. Élvezi a vizsgáztató kérdését, az alkotó egyének lelki állapotához hasonló él­ménykörrel rendelkezik. Az ihlet tüneteit mutatja, tudata maxi­málisan megvilágosodik, a vár­ható jó eredményért lelkesedik. Kifejező képessége plasztikus, engedelmeskedik akaratának. Többet mutat az átlagnál. Sze­replő helyzetében olyan anyag­részekben is tájékozott, amiről már nem is tudja, hogy mikor és hol hallotta. Képességei is­meretében némelyik osztályzatát már előre kikalkulálta, és ° rendűségébe beszámította. Az anyaq egészébén és részletei­ben egyformán eligazodik. Büsz­ke tudására anélkül, hogy ké­pességét és teljesítményét má­sok balszerencséjére túlértékel­né. A kapott minősítést igaz­ságosnak és indokoltnak tartja. Tudja, hogy a ráfordított ener­gia mértékének, és a nyújtott teljesítmény értékének megfele­lő érdemjegyet kopott. Izgalom­mentesen, megnyugodva, jóleső érzéssel távozik a mások szá­mára kellemetlen klímájú te­remből. A nehézségeken nem a vizsgán, hanem már a fel­készülés időszakában túljutott, Tapasztalatokkal gazdagodva készül a kővetkező vizsgáira. A vizsga mindenki számára megterhelés. Az életre készít fel, mert az élet is tele van meg­terhelésekkel és nehéz problé­mák megoldásának sorozatával. A vizsgán bízni kell önmagunk­ban. Aki okosan és rendszere­sen tanul, és megfelelő időben érkezik, ügyel megjelenésére, jó vázlatot készít, nem a mások feleletét figyeli, hanem saját feladatára összpontosít, és tér. mészetesen a szorgalmi időt be4 csületesen kihasználta, nem be­csüli le, de nem is értékeli túl a vizsgát, sikeresen küzdi le az akadályokat Azt is tudni kell, hogy a vizsga légköréhez a vizs­gáztató tanár, a bizottsági tag is afkotóan járul hozzá. Vala­mennyien voltok fiatalok, főisko­lások, egyetemisták. Szívesen segítenek azokon, akik arra ér­demesek. Aki bízik önmagában, a vizs­gáztatóban, és vizsga előtt ki­piheni magát nincs szüksége sem serkentőszerre, sem nyug­tatóra, nyugodt lelkiisméretteJ ülhet a vizsgáztatók elé. Nagy Ferenc főiskolai docens Komolytalan rőtet JAVASLAT PÉCS VÁROS KÖZLEKEDÉSÉNEK MéQOLDASARA Nehéz helyzetben vagyok. Elvárják tőlem, eddigi korszak- alkotó javaslataim alapjan, hogy most olyasmibe is bele­üssem az orrom, amihez nem értek. De gondolom, nem olyan nagy akadály ez, mert amihez értek, ahhoz úgy sem merek hozzászólni. Olvastam a Dunántúli Nap­lóban, hogy Pécs város közle­kedése megoldásra' szorul és minden valamire való ember ieteszi az obulusát, hogy eb­ből o felmerült kátyúból kive­zesse városát. Nekem is hozzá kell tehát szólnom, mert lokálpatrióta va­gyok és mert hecceinek sze­mélyesen, levélben, telefonon, hogy egyedül bennem bíznak, mert az eddigi megoldások és iavaslatok nem nyerték meg tetszésüket. Tudom, hogy az enyém sem fogja megnyerni a közvéleményt, sőt még a köz­lekedéssel foglalkozó szakem­bereket sem. Mégis remélem, | hogy néhány felismerésem gyö- j keret ver városunk polgárainak l tudatában és ha nem is azon­nal — mi megy azonnali — de később lesz valami eredmé­nye. Induljunk ki tehát a lényeg­ből. Városunk közlekedésének háromféle akadálya van: a gyalogosok, az autók és a tö­megközlekedési eszközök. Kezdjük a gyalogosokkal. Velük a legnehezebb. Legfőbb érték az autó és ezt a gyalogos állandó mósz- kálásóval jelentősen zavarja. Miattuk kell állandóan kap­kodni. Itt van pl. a Kossuth La­jos utca. Art kellene elérni, hogy ebből az utcából tiltsák ki a gyalogosokat. Gondolom pillanatnyilag ez még nem valósítható meg a gyalogosok maradi szemlélete miatt. Tehát átmeneti időre olyan táblákat kellene felsze­relni, amelyiken azt kellene kö­zölni, hogy a gyalogos mikor teheti be a lábát az utcába. Eddig csak az autókról és lo­vakról tudtuk, hogy mikor jö­hetnek be. Van még egy más javasla­tom is. A gyalogosokra olyan­fajta ruhát kellene húzni, ame­lyik a fényben világít. Olyasmi­re gondolok, mint pl. az utca­seprőké, csak persze formá- sabbakra, Formaterveket kelle­ne készíteni, ezzel megelőz­nénk az európai városokat. El kellene rendelni a gyalo­gosok hajnali és este 11 óra utáni közlekedését. Ebben az esetben már nem lenne olyan veszélyes a helyzet, mert azt a néhány autót ki tudnánk ke­rülni, A gyalogosok érdekét szolgál­ná a pécsi Canale Grande ki­alakítása is Amint tudjuk. Pécs város tele van földalatti pince- rendszerrel. Ez látványosan, olyankor derül ki, amikor mond­juk néhány ház összeomlik. Né­ha egy-egy utcasor is. Sok elgondolás merült lel mór ezekkel a pincékkel kap­csolatban. Volt, aki gombater­melést javasolt, sokat átalakí­tottak pinceklubbá. De ezek mind csak lokális megoldáséit. Ha azon bon a pincerendszert mind felkutatnánk, ahol kelle­ne, falat törnénk, beszereznénk csónakokat és ezen a föld alatti pincerendszeren — mert van ott viz bőven — nyugodtan közle­kedhetne Pécs város lakossá­ga és nem lenne útban. Ennek a megoldásnak több­féle haszna lenne. Idegenfor­galmi nevezetességnek is érde­kes lenne. Végre klórmentes vi­zet is ihatna a pécsi. A leve­gő is jobb lenne ott lenn. És krónikus vizisport hiányunk is megoldást nyerne. Térjünk rá oz autókra. Bu­dapest utón Pécsett van a leg­több autó. Ezt következetesen végig kell vinni és rendeletet kell hozni, hogy minden pécsi polgár szerezzen be autót. Eb­ben az esetben kitilthatok lesz­nek a tömegközlekedési esz­közök, a taxi, buszok és o gyalogosok sem idétlenkedné- nek az autók előtt. : Lehetne manipulálni a köz­lekedést jelző táblákkal is. Legutóbb egész jól megin­dult ez a mozgalom. Ahol ed­dig az autók kelet felé men­tek, most nyugatra, ahol dél­re, most északra, ahol eddig nem parkírozhattak, most lehet és fordítva. Ha ereket a táblá­kat naponta cserélgetnék, a [ gyalogosok is rovarba jönne- I nek, az autósok is és tele len- j ne a város tétova emberre! és ! autóval. A tétova ember és autós pedig álldogálno. Van itt egy otavisztikus ellen- tét a tömegközlekedési eszkö­zök és az autók között. Tud­juk azt, hogy a magánautónál fontosabb nincs! Annak állan­dóan útjában van az a bö- hönc nagy busz. Ezért az autó­busz pályaudvarokat ki kellene helyezni a városból és körjá­ratokat szervezni, hogy autó­busz csak a város határáig jö­hessen. Mindezek a javaslataim, vagy közülük néhány alkalmas len­ne arra, hogy megoldja Pécs közlekedését és városunkban csak autósok lennének, már úgy értem a föld felett. ők aztán majd áttennék egymást c föld olá. Von azonban egy távolabbi reményem is. (Ez nem javas­lat.) Bízom benne, hogy néhány év alatt háromszor annyi gép­kocsi lesz a városban, mint most, ezek majd mozdulni“ sem tudnak egymástól és utána be­következik az «z állapot, ami minden rendnek és fantáziának ellene mond, hogy a város ha­tárán kívül létesülnek a ga­rázsok és onnan autóbuszokon járnak be még az autósok is. Adja isten és a KRE5Z. Stőllősy Kelmén

Next

/
Oldalképek
Tartalom