Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-27 / 134. szám
Autóval fenyőországban Egyszer csak meseországban futunk. Az út szalagként köti. csokorra a tájat, valahol lent a völgyben szinte képeslapszerű valótlanságban házak, fazsindelyes, sok csipkés templomok bújnak, kakaóbarna tehenek bóklásznak a merész lejtésű réten, — és a horizont valahol a fenyőfák csúcsánál végződik. Egy erős ívű, váratlan kanyar és már bele is szaladtunk a „képeslapba”, az utcarendnek fity- tyet hányó házak közé — de mire tudomásul vennénk, hogy egy faluba érkeztünk, már vége is az egésznek. Újból felfelé kaptat az út, s megint csak a fenyők állnak őrt mellettünk . . . Alacsony-Tótra. Váratlanul, minden bevezetés nélkül fut az ember szeme elé, - ahogy Besztercebányáról igyekszünk Ru- zsomberok felé - és szemérmetlenül, minden szépségét felkínálja az utazónak. A zöld megmutatja összes árnyalatát, a vidám, harsogótói egészen a komor hangulatot árasztó, már- már a kékbe hajló mélyzöldig. Fenyők. Magányosak, melyek egyedül vigyázzák a rétet és zárt hadrendbe tömörülve még a pillantást sem engedik maguk közé. S ha néhány lépésre behatol az ember a mogorva sötétbe, az eget záró fakoronák között értelmét leli a szónak: „rengeteg”. Néhol pedig olyan Igézőén nyugodt a vidék, hogy szinte csábítja az autóst: állj meg, hagyd itt dübörgő motorodat, felejtsd el gondjaidat, heveredj le és ne gondolj a fákon túli világra... A természet a leghívebb szerető: áldozz rá néhány percet, mindepe a tiéd — és mindenkor visszatérhetsz hozzá ... Sziklák. Csipkék, tornyok, gerincek csoportos és magányos tömbjei. A Tátra fenyők és sziklák szimfóniája, melyben a szél adja a kádenciát, a patakok, vízesések a szólót. A víz képzőművész is:, csodálatos építményeit a föld alá rejti. Az Alacsony-Tótra legszebb és egyben a világ egyik legnagyobb cseppkőbarlangját a Demönov- ka folyócska felszín alatti vize mosta ki. A karsztvíz nagyot alkotott évezredek alatt: húsz és félkilométeres, százharminc méter mély cseppkővilágot épített türelmes munkával, A barlangi tavacskák felszínén cseppkő- tavirózsák virulnak, s a víz oldotta ásványi sóktól színesre festett cseppkő-vízesések egyik ámulatból a másikba ejtik a látogatót. Egy szusszontás a Demőnov- ko folyócska völgyében, amely a maga nemében egyedülálló egész Szlovákiában. A falu, De- manovska Dolina, önálló köz- igazgatási egység állandó lakosok nélkül. Idegenforgalmi és turisztikai létesítmények, szállodák, üdülők alkotják, melyek elszórtan, 10 kilométernyi hosz- szúságban húzódnak a demö- novói völgyben. A völgy két, egymástól teljesen elütő részr bői áll: alul mészkőbe vájt mély völgy — ebből nyílik a barlang bejárata is — feljebb pedig igazi turista- és síparadicsom. Innen indulnak a sífelvonók az Alacsony-Táfío egyik legkedveltebb síterepére, a Chopok lejtőire. Testes, mogorva hegyek Még néhány kilométer és vége a varázslatnak: szelídebbek a kanyarok, engedékenyebbek de előttünk is, mögöttünk is a Tátra. Az igazi, kékesszürkén, hófoltosan - és valahogy hihetetlennek tűnik, hogy ez a komor monstrum embert enged hegyráncai közé. Taszít is, vonz is egyszerre, borzongatóan szép. És lassan befogad bennünket . .. A Magas-Tátrába fenyóalag- úton futunk. A .sebes folyású, köveket görgető patakok, a toronymagas fenyők, a „széthaji- gált” sziklák gyerekkori olvasmányok vadregényes tájait idézik. Szinte várjuk a valamelyik sziklafal mögül üvöltve elővágtató indiánokat. De csak békés turisták kocognak hatalmas hátizsákkal valamelyik kiránduló- hely, menedékház felé. A széles műút enyhe emelkedővel kaptat az ismeretlen felé. Csak egy-egy éles kanyar figyelmeztet: lassabban a gázzal. Az út mentén, ahonnan a legszebb a kilátás az Alacsony-Tátrára és a poprádi fennsíkra, autóknak Mint egy fordított piramis — a Panoráma-szálló. a kaptatok és egy kicsit odébb már asztalsima tájon futunk tovább. Az ember kicsit becsapva érzi magát, fitymálva nézi a vidéket. Ennyi hát az a híres Tátra? ...És akkor megkapja a magáét. Olyan testes, mogorva hegyek zárják le a szemhatárt, hogy a felhőknek bujdokolniuk kell közöttük, s valahogy félelmetes lesz tőlük a szolid alföld is. Mintha egy gyerek szeszélyes játéka lenne, aki megunta már simítani a homokot, s hirtelen, minden átmenet nélkül csúcsokat épít. Megyünk és az ördög tudja hogyan, bekerítenek bennünket a hegyek. Még mindig a síkon futunk tovább, Mesebeli házak a szikiák alatt: Zsgyór épített teraszok állnak ki a hegyoldalból. Itt minden a természetet, a látnivalót szolgálja, A természet az úr... Az ember is. Együtt élnek a Tátrával. Vasúttal, úttal lovagolják’ meg a hegyek gerincét, és vasárnaponként a sok száz út melletti patak partján ki lehetne tenni a táblát: megtelt. Nálunk vadkempingezőknek neveznénk őket — két-három család szövetkezik táborverésre ott, ahol a legszebbnek találják a vidéket — pedig a vadság távol áll tőlük: olyan mélyen ivódott beléjük a természet szeretete, hogy távozásuk után nem lelni nyomukat. Egyébként az egész Tátrára a pedáns tisztaság a jellemző, a rend. a háboritát- lonság. Itt fordított a viszony: a természet az úr. Óriási kitér- >-jedésú erdők, ahonnan kitiltották az embert, ahol a terme szét a maga kedve és törvényei szerint él. Elaggott fenyőket kényszerít térdre a vihar, cse- nevész fák halnak meg égre- töró társaik árnyékában, —sen ki nem nyúl hozzájuk, az idő majd elvégzi a maga munka jót. A napsütötte lankákon cseppnyi fenyők bújnak a földből — az erdő minden emberi segítség nélkül „újratermeli” önmagát. .. Egyetlen fát sem vágtak ki a víkendházak, üdülők kedvéért, az épületeket telepítették — szinte szemérmesen elbújtatva — a fák közé. Minden fára, minden bokorra, minden kőre vigyáznak. Pedig von bőven ... fgbe nyúló csúcsok között a Csorba-tó. Az egész Magas-Tátrát védett nemzeti parkká nyilvánították, még gyalogolni is csak a turistautakon szabad. A célszerűség és a kifinomult ízlés találkozik a Tátra építészetében is: a kifestőkönyvbe illő házikók nemcsak mint építőanyagot használják a legtermészetesebbet, a fát, de tüntetnek is a fa változatosságával, szépségével. A kerítés Ismeretlen ... Szállodák az „álom- világban” Szaporodnak a kanyarok, egyre magasabban járunk, a motor ís „tiltakozik" a ritkább levegő ellen. Feltűnik a kimondhatatlan nevű Strbské Pleso, magyarul a Csorba-tó. Azaz csak az üdülőközpont, mert maga a tengerszem valamivel feljebb, 1355 méter magasan fekszik a hegyek ölében. A Csorba-tó környéke az üdülőtelepítés iskolapéldája. A turistaszállókat, hotelokat, üdülőket elszórták a természetben, nem építettek be minden talpalatnyi helyet. És íme, semmi sem megoldhatatlan: e síknak éppen nem nevezhető tájon is tudtak építeni több száz autó elhelye zésére alkalmas parkolóhelyet. A Csorba-tó a legmagasabban fekvő tátrai település, s kitűnő közlekedési összeköttetése révén az egyik leglátogatottabb is. Különösen az utóbbi években, az 1970-es sí-világ - bajnokság óta — melyet itt rendeztek meg - jött divatba. Akkor épüli a rendhagyó építészeti megoldású, fordított piramisra emlékeztető Panoráma szálló, feljebb, a sziklatornyok között a FIS-szálló. A tó felett, a Szolinszkó derekán ívelő karcsú síugrósáncot „Areal snov- nak” nevezték el, melyet magyarra — kissé költőien - álomvilágnak fordíthatnánk. S valóban: a Csorba-tó körül látványosan csoportosuló sziklotűk, gerincek és csúcsok között nem mindennapi' élmény a síelés. A tó partján pezsgő az élet. A csodás fekvésű magas-tátrai tó nemcsak úticél, hanem remek kiindulóközpont is a hófödte hegycsúcsok felé. Nyáron is villamosok, autóbuszok, autók ezrei szállítják o turistákat a tó partjára. A Csorba-tónál van a villamosvasút végállomása, mely a tátrai üdülőhelyeket köti össze Popráddal. Nyáron, forró napsütésben - bár a tó meglehetősen „hűvösen” fogadja a fürdőzőket — fürödni is lehet. A víz ugyan kristálytiszta, de egy hónapja még száraz lábbal lehetett átkelni — a jégen. A Csorba-tótól indul a Tátra főtúra vonala, a magisztrális, mely a magyar országos kék jelzésnek felel meg. Egy jó erős bakancsban szinte az egész Magas-Tátrát besétálhatja az edzettebb turista. Aki ném vágyik ilyen babérokra, a kitűnő minőségű tátrai körúton, a Szabadság útján járhatja végig a Magas-Tótra legszebb üdülőhe lyeit — autóval. Ótátrafüredet, Tátralomnicot, a népi építészetéről nevezetes Zsgyárt, és tovább Lengyelország felé Jávori nőt. Ótátrafűred a századfordulón épült Grand Hoteljével és elegáns szállodáival ,nevezetes és előkelő üdülőhely, akárcsak Karlovy Vary, vagy Abbázia. Abbáziában nyaralni, Útatrafü-' reden telelni sikk volt. Ma I» az ... Ótátrafűred rangját éi szépségét persze nem csupán az árak szabják meg: környéke a Magas-Tótra talán leg-, szebb kirándulóhelyét rejti. A tarpataki vízesés messze földön híres látnivaló. Tátralornnic — alig 6 kilométerre Tátrafüredtől — a Magas- Tótra második legnagyobb üdülőközpontja. A Prága Nagyszállótól indul a drótkötélpálya, népszerű nevén „magyarul” is lanovka, az fisten lábához”, a 2632 méter magas Lomnicí csúcsra. Ügy látszik sokan vágynak arra, Hogy lenézzék a világot, mert már hajnalonként sorban állnak lanovka- jegyért .. „ Zsgyár, a fa-falu A tátrai körút Zsgyár felé kanyarog tovább.“l'Ar’feélai-Tátra lábainál fekvő. Zsgygr „a szó valódi értelmében a vidék egyetlen faluja. Messziről feltűnnek tarkára festett szép faházai. Az utcarendet nem Ismerő zsgyá- riak szinte eródítményszerű épületeket emeltek. Kerítés és kémény nélkül. A tintakékre festett hatalmas tulipános-láda. „az én házam, az én váram’* lakóépületből, istállóból, pajtából és fészerből egybeépített négyszögalakú erődítmény. A tűzhelyet kivéve, majd minden fából van. A „cserepek”, a „kémény”, már amennyire a mi fo- galmaink szerint kéménynek lehet nevezni: a füstöt ugyanis az eresz alatt húzza ki az örökmozgó tátrai szél. Közben meg- füstölődik a „disznóság" is, melyet a füst útjába akasztanak a padláson. Az erődítményépítés egyébként nem valamiféle várúr-szemléletet takar: nem az emberek, a természet ellen védekeznek az itteniek. A két sor gerendából emelt falak közé mohát tömnek, így védekeznek a robusztus, de mégi* könnyednek tűnő épületekben az időjárás ellen. A falubon ünnepnapokon még hordják a díszes népviseletet, s ősi szokás szerint kenyérrel és sóval kínálják az idegent.. Zsgyártól csak egy ugrás a lengyel Tátra híres üdülőhelye, Zakopane. Javormán keresztül vezet az út Lengyelország, Krakkó felé. Javorina Közép- Európa egyik leghíresebb, védett vadaskertjének, a Hohenlohe uradalomnak volt a központja. Az egykori hercegi uradalom ma is meglevő igazgatási épületei üdülőként szolgáinak. Minderre csak egy pillan- , tósnyi idő jut, futunk tovább... Elfárasztott szépségével a Tátra. Olyanok lettünk, mint az elkényeztetett gyerek, — már csak a szépnél Is több, a kuriózum kötötte le figyelmünket, Néhányszáz kilométer Komárom, a Duna. És újból szép lett minden. Hazajöttünk ... D. Kónya József —• Panics György Fotó; Erb ián©*
