Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-01 / 81. szám

Az indiánok pusztulása Wounded 1800 000 könyv otthona Az Országos Széchenyi Könyvtár Az elmúlt hetek során szinte naponta olvashattuk sajtónk ha­sábjain Wounded Knee nevét és az ott elsáncolt indiánok szívós kitartását jogaik védői mében. E kis település neve jól ismert az indiánok történe­tében: Wounded Knee véres mérföldköve az amerikai kolo- nizációnak. A vadnyugaton A „sápadtarcúak" az T600-as évek elején vetették meg lábu­kat a mai Egyesült Államok te­rületén. Egymás után keletkez­tek a települések a keleti par­ton. s terjeszkedésük során rö­videsen összeütközésbe kerültek a terület őslakóival, az indiá­nokkal. A brit bevándorlók nagy része földművelő volt és már az első időktől fogva a megművelhető földbirtok meg­szerzésére irányuló törekvés vált az angolszász telepesek fő cél­jává. A pompás amerikai őser­dők faanyagát is felhasználták, a fakereskedés és hajóépítés fontos ipaVággá fejlődött. A kezdetben alapított prémkeres­kedő állomások mindjobban nyugat felé tolódtak és a prém­termő területek, az erdőjárók­kal és a cserekereskedést Űző indiánokkal együtt fokozatosan húzódtak vissza a megművelt területek előnyomuló frontja elől. A telepesek az indiánokat alsóbbrendű népelemnek tar­tották. Nem az volt a cél, hogy hasznos polgárokat neveljenek belőlük, hanem az, hogy kiszo­rítsák őket területeikről. A fehér ember előnyomulása eleinte lassan nyert tért, így a XVII. század során az indiánok nagy része még nem is került kapcsolatba velük. Az egymás­sal rivalizáló angol, francia és spanyol politika egyaránt az in­diánok szövetségét kereste és bár ezáltal szinte állandósultak a törzsek közötti háborúk (ezek­ről szólnak Cooper Bőrharisnya történetei), mégis bizonyos le­hetőség, mozgási szabadság nyílott az indiánok előtt. Gyö­keresen megváltozott a helyzet a XVIII. század végén az önálló Egyesült Államok megalakulá­sával. Az Unió megnyitotta a sorompókat nyugat felé és megindult a világtörténelem legnagyobb arányú modern népvándorlása. Természetesen a határvidék nemcsak becsületes települőket csalt nyugatra, ha­nem a törvény keze elől mene­külő kétes egzisztenciákat is. A határszéleken nem volt semmi­féle közigazgatás. így közbiz­tonság sem. Mindenkinek saját magát kellett megvédelmeznie és a döntőbíró szerepét d lő­fegyver töltötte be. Az Ohio ví­zén bárkák és tutajok szállítot­ták nyugat felé az úttörőket, a prérik úttalan rónaságain ökör­vontatta ormótlan járműveken gördültek előre a telepesek. Tecumseh Az amerikai hatóságok meg­kísérelték a mohó földszerzés­nek a törvényesség látszatát kölcsönözni és igyekeztek „meg­vásárolni" e területeket az ős­lakóktól. E megállapodások leg- kirívóbbja Fort Wayneban 1809- ben megkötött egyezmény. Két indián törzset sikerült rávenni, hogy 1 200 000 hektárt kitevő területet, mely egyébként más törzseknek telephelye is volt, eladjanak. A shawnee törzs te­hetséges főnöke Tecumseh ek­kor megszervezte népe ellenál­lását a betolakodókkal szem­ben. Mikor a felkelést 1811-ben az amerikai katonák leverték, Tecumseh szíwel-lélekkel csat­lakozott az angolokhoz o meg­induló angol-amerikai háború­ban. Kétezer főnyi keményen fegyelmezett sereget szervezett és oly eredményesen harcolt, hogy György király tábornokká nevezte ki. Reményeire súlyos csapást jelentett oz angolok csatavesztése oz Erie-tó mellett. A visszavonulást a koalíciós há­borúk szokása szerint ő fedezte indiánjaival és Chatam város­ka mellett vette fel árharcot az üldöző amerikaiakkal. A csatá­ban Harrison jobban felszerelt serege került ki győztesen és mago Tecumseh is elesett. A XIX. század első évtizedei­ben a Mississippitől nyugatra elterülő síkvidékre és o Sziklás- hegység környékére voltak kény­telenek az indiánok húzódni. A menekülő törzsek szakadatlan háborúságokba keveredtek e te­rületek eredeti tulajdonosaival. Az indiánokat ily módon nem­csak a fehérek irtották, hanem egymást is pusztítaniok kellett. A fehérek nyomása alatt a nyu­gati indián törzsek kénytelenek voltak egymás után olyan szer­ződések aláírására, amelyek re- zervációkba tömörítették őket, ugyanakkor az Unió kormánya kötelezettséget vállalt, hogy gondoskodik az oda telepített indiánok szükségleteiről és élel­mezéséről. A kormányzat lelki- ismeretlen ügynökei ■ penészes lisztet, romlott húst, molyrágta takarókat szállítottak az indiá­noknak s emellett nagyszerű üzleteket kötöttek. * Dull Knife Az idők folyamán oz egyes törzseket még az „örök időkre" átengedett rezervációkról is to­vább kergették, ha ott termé­szeti kincsekre bukkantak, vagy egyszerűen, ha a rohamosan szaporodó népességnek földre volt szüksége. 1865-ben a Har- ney-Sanborn egyezményben az északi síkság törzseinek, a sziu, arapahoe és cheyenne indiá­noknak engedték át az általuk megszállt Powder River egész medencéjét. Úgy látszott abban az időben, hogy ezt a jelentős területet nemzedékeken keresz­tül birtokolhatják az indiánok. Bőséges volt a vadban, messze a vasútvonalaktól és másfélezer mérföldnyire ay legközelebbi ál­lattenyésztő területtől. Az Union Pacific vasút építése során ki­derült, hogy nincs jobb legelő e vidéknél, ahol’a fű a lövök hasáig ért. A texasiak odate­relték jószágaikat — ez a cow- boy-romantika hőskora —, ki­épült a Chisholm vasútvonal, és a kormányzat erődöket emelt az indiánok ellen. A vasútépí­tőket, aranyásókat élelmező va­dászok tízezrével pusztították el a bölényeket, az indiánok leg­főbb élelmét szolgáló állato­kat. Mikor az indiánok véde­kezni kezdtek, felmondták oz 1865. évi egyezményt és kato­nasággal szorították ki őket te­rületükről. Az egészséges, folytonos moz­gással járó vadászélet, az egy­szerű megszokott táplálék meg­edzette az indiánokat, ismeret­ién volt körtük a fehér ember sok betegsége és minden törzs­ben jónéhány száz évesnél is idősebb ember akadt. A rezer­váció rendszer átmenet nélkül megváltoztatott életmódja és tápláléka, a fehérekkel való gyakoribb érintkezés katasztro­fális hatással járt. Az egykor büszke, harcias, férfias indián úgy érezte, hogy kijátszottak és végső r I kese red és ében fegyver­hez nyúlt. Tompakés (Dull Knife) 1877- ben pacifikáit cheyenne indián­jai kitörtek oz oklohomai rezer- vációból és véres csaták során egészen a kanadoi határ köze­lébe jutottak. Erről a legendás- hírű több ezer kilométeres ano- bázisrról szól Howard Fast könyve, az Utolsó határ. Sitting Bull A wyomingi sziukkal az Unió 1867-ben kötött egyezményt, mely szerint területüket meg­tarthatják, amíg a „fű nő és a víz folyik”. Néhány évvel ké­sőbb aranyleletre bukkantak a sziuk földjén, aranyásók ezrei lepték eh nem törődve e szer­ződéssel. Ülő Bikának (Sitting Buil) a sziuk messze földön hí­res orvosságos emberének és Eszeveszett Lónak (Crazy Hor­se) az ogalala-sziuk kiváló ha­difőnökének sikerült csaknem az összes nyugati síksági in­diánt tömörítenie egy utolsó nagy szabadságharcra. E harc legkimagaslóbb fegyverténye volt Custer amerikai tábornok lovas-escadronjának bekerítése és felmorzsolása a Little Big Horn folyócska mentén. Har- madfélszáz amerikai lovas esett el az ütközetben, melyet az in­diánok csatának, a fehérek mészárlásnak neveznek azóta is, A felkelésből 1884-ben Ülő ismét a rezervációkba lehetett szorítani. A megtorlástól félve sokan Kanadába menekültek. Kanada volt az „ígéret földje” József főnöknek és Néz Percé törzsének, amikor 1879-ben a deportálást jelentő rezervációba telepítés helyett felkerekedett Oregon állambeli szálláshelyé­ről és másfélezer kilométeres stratégiai visszavonulással ju­tott el a határ közvetlen köze­lébe. Bika vezetésével háború lett s évekig tartott, míg a gerilla - harcot folytató indiánok törzseit Már Grant elnöknek vs fel­tűnt, hogy amíg Kanadában a fehérek és indiánok közötti vi­szony egészen rendezett volt, addig az Unió területeken csak pusztulás, árulás és háború urolkodott a határvidékeken. Arra a megállapításra jutott, hogy az angolok tiszteletben tartották az .indiánok jogait és megbecsülték őket, míg az amerikaiak ünnepélyes nemzet­közi szerződéseket kötöttek ve­lük, minfha civilizált nagyhatal­mú nemzetek lennének, a gya­korlatban pedig kiirtandó fér­gekként kezelték őket. Wounded Knee Az utolsó jelentős indián­megmozdulás Dél-Dokotában történt 1890-ben a tetőn sziuk között, akiknek rezervációját a kormányzat felére szűkítette ösz- sze. A végsőkig kiéheztetve a korrupt hivatalnokok jóvoltából, rituális táncokkal próbálták vé­get vetni az őket sújtó száraz­ságnak és visszahozni a régi jó időket. A katonaság könyörte­lenül lépett fel az összesereg- iett indiánokkal és Wounded Kneenél több mint 200 indiánt lőttek hálámra nemre és korra való tekintet nélkül a gyorstü­zelő Hotcjhkiss fegyverek. Ezekben az években az évti­zedes háborúk és a letelepítés káros hatásai következtében az indiánok száma oly rohamosan fogyott, hogy köztudottá vált a vélemény: az észak-amerikai in­dián kihalóban van. A XX. század során azonban lassan hozzáidomultak az új életmódhoz, némely törzs terü­letén olajforrósokra bukkantok, mely gazdaggá tette őket, má­sok természeti adottságaikat, a szédülés nem ismerését kama­toztatták a felhőkarcolók épí­tése során, másutt a földműve­lés honosodott meg közöttük. 1935-ben önkormányzatot biz­tosított a törvényhozás az össz­lakosság mintegy 0,2 százalé­kát kitevő, körülbelül 400 000 fő­nyi indiánnak. A második világ­háborút követő világméretű tu­rizmus során a rezervációk las­san a skanzenek szerepét töl­tik be, jövedelmező foglalko­zás lett újra a népművészet; Kérdés, hogy oz indiánok akar- nak-e panoptikumi tárgyak len­ni. A legutolsó idők eseményei, a Jane Fonda által támogatott szígetfoglalás és Wounded Knee azt bizonyítják, hogy nem. Dr. Páva István A Nemzeti Múzeum Könyv­tára: sokáig így nevezték. Pon­tosan: 1808-tól, amikor a ren­dek életre hívták a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Szé­chenyi Könyvtárat ennek a ke­retébe illesztették be. 1949-ben, egy új kormányrendelet értel­mében, a könyvtár jogilag ki­vált a múzeum szervezetéből és hivatalosan is nemzeti könyv­tárrá nyilvánítva, önálló állami intézménnyé lett, Kölcsönzés nincs Az Országos Széchenyi Könyv­tárat minden tizennyolcadik életévét betöltött magyar illet­ve külföldi állampolgár látogat­hatja, ha fényképes személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel rendelkezik. Kölcsönzés nifics, mégpedig azért, hogy az ér­deklődők sose jöjjenek rossz­kor, hogy minden könyvet bár­mikor megtaláljanak, A Széchenyi Könyvtár Pesten, 1803. augusztus 20-án nyílt meg. A hazafias érzésű főne­mes, Széchenyi Ferenc alapí­totta. Az ő személyes érdeme, hogy a régi nemzeti könyvkin­cset országszerte felkutatta, nagy anyagi áldozatvállalással gyűjteménnyé egyesítette, majd közhasználatra bocsátotta. Az alapító gyűjtemény 13 000 nyomtatott könyvből, kétezer kéziratos műből, valamint sok száz térképből és metszetekből állt. Az intézmény fenntartását hosszú időn át szinte kizárólag a társadalom áldozatkészsége biztosította. Később, országgyű­lési felhívásra a vármegyék és városok már kötelező járulék formájában bocsátották a könyvtár rendelkezésére o leg­szükségesebb összeget. Az intézmény 1804-ben meg­kapta a kötelespéldány-jogot, vagyis az újonnan megjelenő nyomdatermékek ingyenes el­nyerésének kiváltságát. A Szé- chenyi-állományt részben ma- gánojándékok, részben vásárlá­sok áltol néhány évtized alatt sikerült jelentősen bővíteni. 1846-ban aztán elkészült a Nem­zeti Múzeum épülete, mely a mai napig is a könyvtár ottho­na. Nehéz időszakok is sújtották nemzeti könyvtárunkat. 1838 ta­vaszán, az egész várost elöntő árvíz hosszú időre' megakadá­lyozta a működését. A szabad­ságharc leverése után pedig a Habsburg politika, amely vala­mennyi nemzeti intézményünket megbénította, súlyos csöndet parancsolt a könyvek szép biro­dalmára. Mátray Gábor, a könyvtár akkori vezetője, egy évtizeden át egyetlen munka­társára támaszkodva, a maga erejéből igyekezett használha­tóvá tenni a gyűjteményeket! A politikai feszültség enyhülé­sével, 1866-ban — huszonnyolc évi zárvatartás után — nyílt meg újból a könyvtár az olvasókö­zönség előtt. Egyedülálló anya­gáról, országos és nemzetközi feladatköréről, jövőjéről dr Fajcsek Magda, az Olvasószol­gálat vezetője tájékoztat: I7Il-től — Könyvtárunk a magyar il­letve magyar vonatkozású anya­gokat gyűjti. Az alapítástó! kezdve érvényesülő kötelessé­günk, hogy az állományt oz utókor számára, mint a magyar könyv múzeuma, megőrizzük. A központi könyvgyűjteménybe — bizonyos ritkaságok kivételével — a Magyarország mindenkori területén 1711-től, illetve kül­földön 1600-tól megjelent ma­gyar nyelvű könyvek tartoznak. Hagyatékok révén sok nemzeti nagyságunk, így Kossuth Lajos, Madách Imre, Kisfaludy Sándor magánkönyvtárát is őrizzük. Könyvek, hírlapok és folyóiratok gyűjteményén kívül különgyjj- teményeink a következők: Régi Nyomtatványok Tára, Kézirattár, Kisnyomtatványtár, Zeneműtár, Térképtár, Színháztörténeti Tár, Mikrofilmtár. — Hozzávetőlegesen, mekko­ra ma a Széchenyi Könyvtóról-, lománya? — Csaknem ötmillió. Ebből 1 800 000 a könyvállomány. Saj­nos, az anyagok tárolásával komoly gondjaink vannak, szá­mos külső raktárhelyiséget is igénybe kell vennünk. Ezért a kutatók részére előkészítő mun­kát is vállalunk: előre benyúj-. tott jegyzék szerint összeállít­juk a kért anyagot. — Milyen országos, illetve- nemzetközi feladatköre van • könyvtárnak? — A többi könyvtár módszer­tani irányítása, a belföldi könyvforgalmi és központi ka­talógusra vonatkozó feladatok ellátása, a nemzetközi cserék szervezése. A keszthelyi, a zirci és a gyöngyösi műemlékkönyv­tárak is a Széchenyi Könyvtár gondozása alá tartoznak. — Vidéki intézmények és mo- gánkutatók számára milyen le­hetőséget nyújt az Országos Széchenyi Könyvtár? — ök a könyvtárközi kölcsön­zés útján kaphatják meg a kért anyagokat. Á nálunk található központi katalógusok alapján továbbítjuk a kéréseket a meg­felelő intézményekhez és könyv­tárakhoz. 22 000 egyetemista — Kik a leghívebb látogatók? — Az egyetemisták. A múlt évben 22 000 egyetemista, 18 000 tudományos kutató és 17 000 ál­talános olvasónk volt — Milyen különleges kérések­kel keresik fel az Olvasószolgá­latot? — Idősebb embereknek néha eszükbe jut egy-egy könyv, me­lyet fiatal korukban olvastak-; nem emlékeznek sem címére, sem szerzőjére, olykor a borító­lap színe vagy egy szereplő ne­ve alapján kérik, hogy keressük elő nekik a könyvet. Erre ter­mészetesen nem vállalkozha­tunk, mint ahogy azoknak az „élelmes" diákoknak sem segí­tünk, akik iskolai dolgozatok kérdéseit teszik fel. De örömmel állítottuk össze az egyik debre­ceni gimnázium diákjainak ké­résére a Debrecenből és kör­nyékéről szóló helytörténeti anyagot. Szép feladat volt a koppenhágai Királyi Könyvtár­ral végzett közös munkánk: An­dersen Magyarországon kiadott műveinek példányait kérték kölcsön, egy bibliográfiai mun­kához. — Milyen fontos feladatok várnak a könyvtár dolgozóira? — Egyik legfontosabb, évtize­deket felölelő munkánk a régi, poriadásnak indult sajtótermé­kek mikrofilmre vitele. És vala­mennyien nagy örömmel ve­szünk részt a költözködés nagy munkájának előkészületeiben. Az Országos Széchenyi Könyv­tár új otthona ugyanis a Buda­vári Palota nyugati, krisztina­városi épületében lesz. W Áprilisi pécsi esték Két premier k prítisban két premiert ** rendez a Pécsi Nem­zeti Színház. Gorkij Ellensé­gek című drámáját Dobai Vilmos állítja színpadra, ez a darab a munkásosztály és kizsókmányolói közötti ellen­tétről, vérről, halálról, bör­tönről szól. A bemutatót áp­rilis 6-án tartják meg. Fé­nyes Márta pedig Molnár— Zerkovitz Doktor úr című ze­nés vígjátékét rendezi. A darab női főszerepét Péter Gizi alakítja, oki ezzel a sze­reppel ünnepli 25 éves szí­nészi jubileumát. A bemu­tató időpontja: április 20. FILMEK A mozikban a következő filmeket láthatjuk: Látszó­lag ok nélkül — színes fran­cia bűnügyi film. A boszor kánymester - nyugatnémet krimi. A svéd asszony — a fiatal szovjet államot érő katonai intervenció idejében játszódik — szovjet—svéd film. Brutus akció — lengyel alkotás 1946 nyaráról. A legnagyobb érdeklődésre azonban a Kincskereső kis— ködmön című színes magyar film tarthat számot. Elsősor­ban azért, mert Móra Fe­renc ismert, remek ifjúsági regénye elevenedik meg e filmkockákon, a főszerepben két volt pécsi színésszel: Meggyesi Máriával és Hou- mann Péterrel. Ebben a hó­napban mutatják még be A fogoly ítéletre vár című olasz, És az isten megterem- té a kávéházi énekesnőt cí­mű jugoszláv, valamint A gátlástalanság lovagja című angol filmet. RENDEZVÉNYEK Az országos pedagógus kórushangverseny április 7- én kezdődik, á másik ápri­lisi pécsi országos rendez­vény: A magyar nyelv hete — 1973, A programja 9-én kezdődik és 14-én zárul Közben 12-én a Kazinczy ki­ejtési verseny veszi kezdetét. A Kisgalérióban április 9- én nyílik Dénesi Ödön Ybl- díjas városrendező-építész kiállítása. Április 13-án pe­dig a Mecseki Fotóklubban rendezik meg Walter Engel osztrák fotóművésznek, a vi­lághírű bécsi Rendőrsport Klub fotószekciója tagjának tárlatát. Április 19-én o Jó­zsef Attila Művelődési Ház­ban Kemény Éva és Sós László plakátkiállítása nyílik meg. HANGVERSENYEI Az Országos Filharmónia április 30-án rendezi meg Lamberto Gardelli vezényle­tével a Pécsi Filharmonikus Zenekar új hangversenyét, amelyen Domatella Failoni és Lantos István működik közre. Halász Béla orgona­estje pedig 18-án lesz Lász­ló Margit közreműködésével, Antal György vezényletével. Az Országos Rendező Iroda 24-én szervezi meg Koós Já­nos és az Express-együttes koncertjét. Végül egy újdon­ság: Szegváry Menyhért, a Pécsi Nemzeti Színház fiatal színművésze, aki az Ország­utak iskolája című darab­ban Petőfit alakítja, április 5-én a Pécsi Tanárképző Főiskolán mutatja be önálló Petőfi-estjét. László Ilon*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom