Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)
1973-04-22 / 101. szám
5 ms. ípi-ms 22. DUNANTOLI. NAPLÓ. Takács Gyula elvtárs, a * Baranya megyei Tanács elnökhelyettese, ai MSZMP Baranya megyei Bizottságának politikai akadémiáján 1973. április 18-án „A Baranyában élő nemzetiségiek helyzete, a nemzetiségi kérdés megyénkben” címmel tartott előadást. Az alabbi cikk az előadás főbb részeit foglalja össze. Minden olyan állam számára, amelynek területén többfele nemzetiség él, szükségszerű feladat a nemzetiségi kérdés megoldása. A nemzetiségi politika szerves részét alkotja az általános politikának. Magyarországon a Kommunista Párt megalakulásától kezdve feladatának tekintette a nemzetiségi kérdés marxista-leninista elvek alapján történő megoldását. A fel- szabadulás után a Magyar Népköztársaság bonyolult nemzetiségi helyzetet örökölt. A Magyar Kommunista Párt ilyen körülmények között is helyesen jelölte ki 1944 novemberében Szegeden közzétett programnyilatkozatában a nemzetiségi politika fő irányvonalát: ,,Az országban élő nemzetiségek számára a párt — a teljes polgári egyenjogúság biztosítása mellett — haladó nemzetiségi kultúrájuk szabad fejlesztéséért és Nemzetiségi politika Baranyában r c nriográfiai viszonyok, sajátosságok Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon a nemzetiségi lakosság száma az összlakosság 1,5 százaléka, a nemzetiségi szövetségek becslése szerint pedig 4,5 százalék. Ebből kb. 50 százalék német, 25 százalék szlovák, 20 százalék délszláv, 5 százalék román nemzetiségű. Baranya megyében az 1970. évi népszámlálás szerint 23 334 nemzetiségi lakos él. Létszámában legnagyobb a német, (14 179 fő. 3,3 százalék) és a délszláv (8374 fö, 2 százalék) nemzetiség. A németek a mohácsi, a pécsi, a sásdi járásban és Mohács városban, a délszlávok a pécsi, a siklósi járásban és Mohács városban élnek nagyobb számban. Pécsett mind-' két nemzetiség megtalálha'ó. Általában inkább a 40 éven télüli lakosság ■ vallja magát német, illetve délszláv anyanyelvűnek. 1972-ben megvizsgáltunk 30 községet a megyében, ahol nagyobb számban élnek nemzetiségiek. E reprezentatív felmérés azt mutatta, hogy e községeknek a lakossága 10 év alatt ugyanúgy 1,8 százalékkal csökkent, mint a megye lakossága Pécs nélkül. Viszont Pécsett a német és a délszláv nemzetiségű népesség 847 főről (0,2 százalék) 1327 főre (0,9 százalék) emelkedett A nemzetiség! hovatartozás megállapítására a népszámlálások alkalmával mindig törekedtek, de a többféle módon feltett kérdések — anyanyelve, milyen nyelven beszél, milyen nemzetiségűnek vallja magát — nem tudták biztosítani a nemzetiségek tényleges számának megállapítását, mert a bevallást különböző tényezők mindig befolyásolták. Mivel az érdekeltek bevallása alapján a nemzetiségek számát és megoszlását reálisan megállapítani nem lehet, más módszert kerestünk. A Megyei Párt Végrehajtó Bizottság határozatának megfelelően a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a Baranyában élő nemzetiségek demográfiai vizsgálatát határozta el. A vizsgálat szervezője dr. Hoóz István egyetemi tanár. A vizsgálat alapjául az 1970. évi népszámlálás adatai szolgálnak, amelyek a Központi Statisztikai Hivatalban rendelkezésre állnak. A munka megindult és még 1973-ban befejeződik. Új adat- felvétel nem történik. A nemzetiséghez való tartozás megállapításának alapja a származás és a nyelvismeret. Ezt a helybeli viszonyokat jól ismerő személyek segítségével állapítják meg. Ennek alapján kiemelik a népszámlálási adatlapokat és ezt követi a feldolgozás. Ezzel a módszerrel dolgozta fel korábban dr. Hoóz István a pécsi járás nemzetiségeinek demográfiai viszonyait, az 1960-as népszámlálás adatai alapján. Ennek eredményeként állapította meg, hogy amíg a népszámlálás adatai szerint 1960-ban a pécsi járás területén 1487 német és 3512 délszláv lakos vallotta magát nemzetiséginek, a származást és a nyelvismeretet figyelembe vevő felmérés alapján 5090 német és 3927 délszláv nemzetiségi lakos van a pécsi járásban. A nemzetiségi politika gyakorlatában figyelembe kell venni azokat a sajátosságokat, amelyek hazánk és megyénk nemzetiségi viszonyait jellemzik. Ilyenek: a kis lélekszám, a települési szórtság (legtöbbször vegyes lakosságú településeken), a nyelvjárással való tagoltság (elszigeteltség egymástól és nemzetük irodalmi nyelvétől), a viszonylag gyenge nemzetiségi tudat, a nemzetiségi értelmiség kis száma. A jelzett sajátosságokból adódik nemzetiségi politikánk néhány sajátos vonása: a) Nemzetiségi politikánk nem lehet a lakosság számának függvénye, hanem annak internacionalista politikánk elvein kell alapulnia. A nemzetiségi politika jelentőségét nem a lélekszám, hanem politikánk alapvető érdekei határozzák meg. b) Nemcsak a népszámlálás során magukat anyanyelvűeknek vallók igényeit kell figyelembe vennünk, hanem a tényleges szükségleteket, c) Nemcsak a kinyilvánított nemzetiségi igények megvalósítására kell szorítkoznunk, hanem figyelembe kell vennünk azokat a szélesebb társadalmi szükségleteket, amelyeknek kielégítése csak a nemzetiségi politiko és kulturális munka keretében lehetséges. miatt nincs lehetőség külög nemzetiségi vólas/.tási körzetek kialakítására sem. Gondoskodunk azonban arról, hogy nemzetiségi lakossáq minden fórumon képviselethez jusson: az országgyűlésben, a területi és a helyi tanácsokban, a politikai és a társadalmi szervezetek vezető testületéiben. Baranyában a megyei tanácstagok 8 százaléka nemzetiségi, a helyi tanácsokban pedig általában a létszámnak megfelelően kaptak képviseletet. (Pl. Mohács város 28,3 százalék, mohácsi járás 37 százalék, sásdi járás 8,5 százalék.) Az^elmúlt ciklusban 3880 helyi "tanácstag közül 861 volt nemzetiségi (22 százalék). (535 német és 326 délszláv.) Az 1973. április 15-j választásokon növekedett a helyi tanácsokban a német és délszláv nemzetiségű tanácstagok száma. A megyében 60 olyan község van, ahol a Népfront Bizottság elnöke német vagy délszláv nemzetiségű. Az elmúlt ciklusban a megyei tanács művelődés- és szociálpolitikai bizottságán belül nemzetiségi albizottság működött. Az albizottság aktív volt, igen eredményesen élt javaslattevő és véleményező szerepével, Az új megyei tanácsnak azt fogjuk javasolni, hogy önálló nemzetiségi bizottságot hozzon létre. A nemzetiségi kérdés ugyanis szélesebb területet ölel fel mint a művelődés s a bizottságnak így jobb lehetősége lesz több ágazatot átfogó tevékenységet kifejteni. Önálló bizottságként közvetlen kapcsolata lesz a tanáccsal és a végrehajtó bizottsággal és ez lehetővé teszi, hogy jobban érvényesülhessen véleményező, javaslattevő, ellenőrző, koordináló funkciója. Megyénk nemzetiségi lakossága általában részt vesz a politikai és társadalmi életben, a párttagok aránya a járási átlagoknak megfelelő, részt vesznek a falugyűléseken, a társadalmi munkában, a szocialista brigádmozgalomban. Állam- életünk és a szocialista demokratizmus fejlődése kedvezően hat a nemzetiségi jogok érvényesülésére is. Pl. a tanácsok önállóságának növekedése lehetővé teszi, hogy a helyi ügyeket elsősorban helyben intézzék, A döntések, hatáskörök közelebb kerültek a lakossághoz. Ez növeli a nemzetiségi lakossáq lehetőségeit saját területe fejlesztésében, sorsa és ügyei intézésében. Tanúj lehetünk napjainkban, hogy a szocialista demokratizmus fejlődése kedvezően hat a szocialista nemzetiségi politikai fejlődésére, a nemzetiségiek közéleti aktivitására. A politikai és nemzetiségi tudat erősödésével még jobban kitöltbetők majd a szocialista demokrácia fejlődése által nyújtott keretek. Nemzetiségi politikánk lényeges eleme a nemzetiségek gazdasági egyenjogúságának biztosítása. Mivel a nemzetiségi lakosság nem zárt tömbökben él, az egyes nemzetiségeknek nincs az ország, iletve a megye egész lakosságától eltérő önálló gazdasági érdeke, hanem csak részérdeke. A szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista fejlődése gazdasági viszonyaikat megyénk egész lakosságáéval eqyütt formálja. A megvizsgált 30 község adatai alapján azt állapíthattuk meg, hogy a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonalának emelkedése a megyei átlaghoz hasonló, a szocialista iparosítás következtében sokon találnak helyet az iparban, építőiparban, bányászatban, közlekedésben, A 30 község kommunális, kereskedelmi, kulturális és egészségügyi ellátottság tekintetében hasonló színvonalon van az azonos nagyságrendű és településföldrajzi viszonyok között lévő magyar lakosságú községekkel. Mindezek mellett szükséges, hogy területfejlesztési terveink kialakításában külön is figyelmet fordítsunk olyan elmarbdt területek fejlesztésére, ahol a magyar lakoSsáqgal együtt nemzetiségiek is élnek. Nemzetiségi művelődés A nemzetiségi müvelődéspoti- tikátian is figyelembe kell vennünk a nemzetiségiek sajátos helyzetét. A nemzetiségi oktatás az egységes állami oktatási rendszer szerves része. Nevelési oktatási céljai azonosak a megfelelő típusú .iskolákéval. Sajátos céljuk és feladatuk azonban a nemzetiségi irodalmi nyelv minél magasabb szintű megtanítása, hogy a nemzetiségi lakosok képesek legyenek általános műveltségüket anyanyelvükön is fejleszteni és megismerni nemzeti kultúrájukat Az általános iskolában kétféle típus van: az egyik a nemzetiségi tanítási nyelvű iskola, ahol a tárgyak felét anyanyelven, a másik felét magyarul tanulják, a másik a nyelvoktató iskola, ahol a tanítási nyelv magyar, de az anyaAyelvet heti 3—4 órában tanulják. Az iskolák többsége ebbe a típusba tartozik. Kísérletek folynak, egyéb megoldásokra is, Baranya megyében 13 nemzetiségi óvoda, 73 nyelvoktató és 1 szerb-hor- vát anyanyelvű általános iskola működik. A pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban a német nemzetiségek számára német nyelvű osztály van. A Tanárképző Főiskolán német és délszláv szakos tanárképzés folyik. Az anyanyelvű oktató-nevelő munkában lassú fejlődés tapasztalható. Színvonalasabbá vált a nevelők továbbképzése, különösen eredményesek az NDK-beli és a jugoszláviai nyelvtanfolyamok. Az utóbbi időben egyre több segítséget kérünk és kapunk a nemzetiségi oktatás színvonalának emeléséhez az NDK-tól és Jugoszláviától. A javulás ellenére sem teljesen megoldott a szaktanárellátás, az általános iskolák anyanyelvi szemléltető eszközökkel való ellátása. Az urba- nizálódás miatt megszűnő kisiskolák tanulóit csak diákotthonba lehet nemzetiségi nyelvoktatásban részesíteni. Ezért Bolyban német nemzetiségi általános iskolai d'ákotthont létesítünk, Pécsett bővítjük a délszláv áltolános iskolai diákotthont, s új elhelyezést kap a pécsi délszláv általános iskola. Kívánatos, hogy nemzetiségeink nyelvét — amely egyben a szomszédos baráti népek nyelve is —, minél több fiatol sajá titso el, mert a növekvő gazdasági és kulturális kapcsolataink igénylik az. ilyen nyelvtudású embert. Ezért egy pécsi és a mohácsi gimnáziumban a szerb-horvót nyelv második idegen nyelvként való bevezetését szorgalmazzuk. A nemréq lezajlott megyei nemzetiségi konferenciák tapasztalatai is arra utalnak, hogy a nemzetiségi művelődési életben elsősorban az anyanyelvű oktatás feltételeinek s eredményeinek javítására kell erőinket összpontosítani. A nemzetiség? művelődéspolitika kiterjed a közművelődés területére is. Baranyában 46 öntevékeny nemzetiségi művészeti csoport működik, többségük művészi színvonala a megye élvonalához tartozik. 7 helyen nemzetiségi klub is dolgozik. 1969 óta 25 nemzetiségi községben korszerűsítettek vagy építettek művelődési otthont, klubkönyvtárat. Az utóbbi években a nemzetiségi közművelődés kiszélesedett, fejlődik az énekkultúra, a nyelvművelés, az irodalmi színpadi mozgalom, a nemzetiségi néprajzi anyagok gyűjtése, a honismereti tevékenység, a krónikairás, a könyvtárhálózat, stb. A nemzetiségi közművelődés sajátos feladata egyrészt a hazai nemzetiségi kultúra ápolása, másrészt az adott nemzetiség szocialista nemzeti kultúrájának megismertetése és elsajátíttatása. A nemzetiségi kulturális munkában elsősorban a nép- művészeti hagyományok ápolásában vannak szép eredmények. A jövőben olyan közművelődési formák fejlesztésére kell a fő figyelmet fordítani, omelyek az anyanyelvi kultúra erősödését segítik és a szomszédos országok történetének, művészetének, ielenlegi életének megismeréséhez. vezetnek. Ilyenek a versmondás, a színjátszás, nemzetiségi klubok, külföldi utazások, kulturális cserekapcsolatok, tömegközlő eszközök nemzetiségi műsorainqk feldolgozó-, sa, anyanyelvi irodalmi és filmkörök stb. Az anyagi és szellemi erők kihasználása érdekében, célszerű a megyék közötti együttműködést is jobban kialakítani. A nemzetiséai területeken működő tiszteletdíjas, yagy főfoglalkozású _ közmű • velódési dolgozóktól fokozatoToiitikai és gazdasági egyenjogúság Az 1972. évi módosított alkotmány 61. § (3) bekezdése kinyilvánítja a nemzetiségiek egyenjogúságát s az onyanyelvi művelődés jogát. ,,A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, oz anyanyelv használatát, azanyo- nyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását ” Ez a fogalmazás abban különbözik a korábbi, 1949-es alkotmány erre vonatkozó 49. §-ától, hogy iobban kiemeli az anyanyelv általános használatát, valamint nemcsak az oktatás és a kultúra áoo'ásánck lehetőségé re utal, hanem az anyanyelven való oktatás, a saját, kultúra megőrzésének és ápolásának biztosítására helyezi a hangsúlyt. Külön nemzetiségi törvényünk nincs, de törvényeink egész sora tartalmaz utalásokat az alkotmányban biztosított jogok érvényesítésére. így a tanácstörvény, az oktatási törvény, a Munka Törvénykönyve, a polgári törvénykönyv/ a büntető törvénykönyv, az eljárási törvények. A nemzetiségiek politikai egyenjogúságának kérdését vizsgálva a sajátos települési viszonyaik miatt irreális dolog lenne a nemzeti önrendelkezés vagy az autonómia problémáját felvetni. A hazánkban honos területi képviseleti rendszer körülményei között a nemzetiségi lakosság szórványtelepülései son meg kell kívánni, hogy ismerjék az adott nemzetiség kultúráját és nyelvét. Baranyában tervezik a pécsi német és a mohácsi délszláv báziskönyvtár továbbfejlesztését, anyanyelvi filmnapok és filmhetek folyamatos rendezését, tervbe vették a Pécsi Rádió nemzetiség? műsoridejének bővítését. A Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat a magyarországi nemzetiségi nyelven írók műveiből külön szám kiadását tervezi. Hunyadi József író megyei ösztöndíjjal Grádeczi Horváth Stancsis Márk szigetvári várkapitányról történelmi regényt ír. A megyei művelődés- ügyi osztályon a nemzetiségi közművelődési ügyek összefogására szakreferens beállítását tervezik stb. Nyelvhasználat — nemzetiségi tudat A nyelvhasználatban sajátos adottság a tájnyelvi tagozódás, valamint az, hogy a magyarországi nemzetiségiek általában ismerik a magyar nyelvet. (1960-ban hazánkban 23 ezer ember (0,2 százalék) nem tudott magyarul.) Ilyen körülmények között a feladat kettős: egyrészt elsajátítani a nemzetiségi irodalmi nyelvet, és ezzel biztosítani a nemzetiségi művelődés korszerű alapjait, másrészt megtanulni a magyar nVelvet, mert ez az adott földrajzi és települési viszonyok között az egyéni boldogulás és a munkavállalás elengedhetetlen eszköze. A megoldás tehát a mi viszonyaink között a kétnyelvűség. Ennek nem szükség- szerű következménye az asszimilálódós, hiszen nemzetiségi lakosságunk döntő többsége ma is kétnyelvű. Baranyában a legtöbb nemzetiségi községben a tanácsi vezetők és oz apparátus dolgozói értik oz ott élő nemzetiség nyelvét, a jövőben azonban a kiválasztásnál még inkább érvényesíteni kell a párt politikai bizottságának erre vonatkozó határozatát. Újabban a tanácsok intézkedéseket tesznek kétnyelvű feliratok elhelyezésére, vannak olyan kezdeményezések is, hogy kétnyelvűek legyenek a közlekedési táblák, boltok stb. feliratai. Megkezdődött az utcák, közterek, intézmények elnevezése nemzetiségi származású történelmi személyiségekről, a szomszéd népek hazánk történelmével kapcsolatban álló nagyjairól. Több községben a családi és társadalmi ünnepeket is- nemzetiségi jelleggel szervezik, de még bátortalanok a nemzetiségi utónevek adósában és használatában. Több helyen vontatottan halad a kétnyelvű táblák elhelyezése is, pedig ezt a megyei párt V. B. határozata értelmében 1975-ig minden érdekelt községben el kell készíteni. A mai magyarországi nemzetiségek úgy kerültek annak idején a magyar többségű környezetbe, hogy — az akkori társadalom fejlettségi szintjének megfelelően — nem volt önálló nemzeti tudatuk s ez többnyire a továbbiakban sem alakult ki. Nálunk inkább a nemzetiséghez való tartozás hagyományának van szerepe, bár pl. a magyar- országi németségnél többnyire nemzetiségi tudattal fs számolhatunk. Sajátos probléma az is, hogy o nemzetiségi értelmiségiek nem szívesen mennek vissza a falusi, nemzetiségi környezetbe, nem szívesen vállalnak missziót, hanem városi, magyar környezetben helyezkednek el. A felszabadulás óta szép szómmal értelmiségivé vált nemzetiségi fiatalok nagy része így elveszett nemzetisége számára. A Politikai Bizottság 1968. évi határozata ezért mondja ki: „erkölcsi és anyagi ösztönzéssel el kell érni, hogy a nemzetiségi értelmiségi káderek lehetőleg anyanyelvűknek megfelelő területén nyerjenek elhelyezést”. Fontos lenne e kérdésben előbbre jutnunk, ehhez nagy segítséget adhatnak a nemzetiségi szövetségek is. Nemzetiségi politikánkban fontos elvi és gyakorlati kérdés, hogy világosan megkülönböztessük az integrációt az asszimilációtól. Az integráció az magyar hazafiság, közösségvóllalós és érdekazanosulás a szocializmust építő magyar néppel anélkül, hogy feladnák nemzetiségi voltukat, nyelvüket és kultúrájukat. Az integráció érdeke a nemzetiségieknek, mert az országhoz köti őket születésük, származásuk, tájkultúrájuk, foglalkozásuk, gazdasági érdekük, a szocialista társadalmi viszonyokhoz való ragaszkodásuk. Az integráció ellentéte o politikai szeparatizmus, a társadalmi politikai mozgalmaktól való visszahúzódás, vagy a gazdasági elkülönülés nem kívánatos jelensége, amely ártana a szocialista nemzeti egységnek, a nemzetiségiek testvéri együttműködésének. Az asszimiláció o többségi népbe való beolvadás, a nemzetiséghez való tartozás tudatának fokozatos, majd teljes feladása. Ez lehet természetes és mesterséges. Természetes asz- szimiláció a szocializmus időszakában is van a szocialista iparosítás, a zárt falusi közösségek felbomlása, az urbanizáció következtében. Ezzel egyidejűleg azonban a szocialista nemzetiségi politika eredményeként felvirógzik a nemzetiségi lét, a nyelv és a kultúra. A természetes asszimilációt tudomásul kel! vennünk, de minden lehetőséget meg kell adnunk a nemzetiségieknek nemzetiségi jellegük megőrzésére, fejlesztésére. Az asszimiláció nem érdeke államunknak. A nemzetiségi szövetségek A nemzetiségi lakosság fontos szervei a nemzetiségi szövetségek. Ezek a nem magyar nemzetiségű magyar állampolgárok alkotmányos jogait és érdekeit képviselő önálló társadalmi szervezetek, amelyek politikai és kulturális tevékenységet fejtenek ki. Politikai tevékenységüket a Hazafias Népfront keretében valósítják meg. A szövetségek révén a nemzetiségi lakosságnak kollektive is lehetősége van sajátos jogai gyakorlására, érdekei érvényesítésére. A szövetségek alapvető feladata, hogy segítsék a nemzetiségi állampolgárok részvételét a szocialista építésben, az anyanyelv használatában és tanulásában, valamint saját kultúrájuk ápolásában. Feladatuk mélyíteni a barátságot és együttműködést o magyarok és az országban élő különböző nemzetiségek között, valamint segíteni a barátságot és együttműködést Magyarország és o szocialista országok népei között. A nemzetiségi szövetségeknek nincsenek helyi szerveik. Kapcsolatban vannak a helyi kulturális csoportjaikkal, s a Népfront útján jelen vannak mindenütt. A szövetségeknek szoros kapcsolata van a tanácsokkal, hiszen a nemzetiségek jogait főként a tanácsok juttatják érvényre. Növelheti e munka hatékonyságát a tanácsok és a szövetségek közvetlen és terv szerű együttműködése, A Baranya megyei Tanács V. B. ezt felismerve 1972-ben együttmükö- i dési megállapodást kötött a délszláv és o német nemzetiségi szövetséggel. A szövetségek kezdetben mint kulturális szervek működtek, később merült fel az igény, hogy aktívabbá váljanak a politikai és társadalmi élet minden területén. A politikai tevékenység lehetőséget nyújt a szövetségeknek arra, hogy tevékenységüket o nemzetiségi lét egész területén kifejtsék. A nemzetiségi politika megvalósítóinak jórészt maguknak a nemzetiségieknek és szövetségeiknek kell lenniök. Nekik kell jórészt megtölteni tartalommal azokat a kereteket, amelyeket az állami és társadalmi szervek biztosítanak. Baranya megyében a párt és állami szervek rendszeresen figyelemmel kísérik a nemzetiségi politika alakulását, szervezik végrehajtását. Az utóbbi idők kiemelkedő eseménye volt a Megyei Párt Végrehajtó Bizottság e témával foglalkozó 1972. áprilisi ülése. Az ott hozott határozatok hosszabb időre megjelölték a feladótokat. Ennek állami úton történő maradéktalan végrehajtása céljából 1974-ben a megyei tanácsülés is napirendjére veszi a nemzetiségi kérdést. A fentebb említett demográfiai felmérés a témának eddigieknél alaposabb és mélyebb vizsgálatát teszi majd lehetővé és ez újabb lé pés lesz a pórt nemzetiségi po litiká jónak megvalósítása*’utjem Baranya ben, ( politikaí szervezkedésük teljes szabadságáért, a szomszéd országokban élő anyanemzeteikkel való kultúrcsere és érintkezés szabadságáért száll síkra." A párt politikája a fordulat éve után a magyar állam politikájává lett. Ez a politika marxista —leninista elveken alapult, megvalósítása azonban nem veit mindig következetes és torziósoktól mentes. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1958-ban újra foglalkozott a kérdéssel, és ekkor jelölte meg nemzetiségi politikánk máig érvényes alapvető elveit és feladatait. Nemzetiségi politikánk elméletének és gyakorlatának fejlődését kedvezőtlenül befolyásolta, hogy a negyvenes évek végétől — a nemzetiségtörténeti kutatást kivéve — szinte teljesen megszűnt a nemzetiségi problémák elméleti kutatása. Ez a hatvanas évek közepén újra indult. Ekkor a párt Társadalom- tudományi Intézete kutatási témái közé iktatta a nemzetiségi kérdés és politika vizsgálatát. Ez időtől az elvi kérdések, módszerek kimunkálása megélénkült.
