Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-15 / 94. szám

Az amerikai energiaválság és a közel-keleti olaj Árucsere 500 millió rubel értékben A csehszlovák—magyar kereskedelmi kapcsolatokról Folyékony arany — rugalmas politika Mint kiváló katonai szakértő, Moshe Dajan izraeli hadügy­miniszter mindig igen gyorsan fel tudta mérni, milyen mérvű az országa biztonságát fenye­gető veszély. Jeruzsálemben egy gyűlésen tartott beszéde után kertelés nélkül megkérdezték tőle, hogy a világviszonylatban jelentkező energiaválság es Amerika növekvő olajigénye egy napon Izrael olajban gazdag ellenségeinek karjába kergeti az Egyesült Államokat. Dajont azonban nem könnyű zavarba hozni: „Túlságosan nagyra tar­tom Amerikát ahhoz, hogy úgy véljem, az a tény, hogy egyes arab uralkodóknak olajuk van, befolyásolná külpolitikáját” — hangzott a száraz válasz. Ennek ellenére a vietnami háború végének közeledtével az Egyesült Államok figyelme egy­re inkább a Közel-Kelet felé fordul. Washington politikai tervezőit egyre inkább nyugta­lanítja a kérdés: tekintve, hogy az Egyesült Államokban foko­zódik a nyersolaj iránti keres­let, a nem kommunista tarta­lékok nagyobb része pedig az észak-afrikai arab államok és a Perzsa-öböl álamainak terü­letén lelhető fel, vajon nem kényszerül e rá végül is Ame­rika arra, hogy kesztyűsebb kéz­zel bánjon az arabokkal, bele­értve azt is, hogy az arab—iz­raeli konfliktus rendezését Tel Avivnak kedvezőtlen feltételek alapján kényszerítik ki. Ezt a lehetőséget sem szabad figyel­men kívül hagyni — állapította meg az amerikai külügyminisz­térium egyik vezető tisztviselő­je. Az Egyesült Államok közel- keleti politikájának ilyen drasz­tikus változására egyelőre nőm kell számítani. Az arab olaj­termelő országok potenciális kilátásai azonban valóban fi­gyelemreméltók. „Ha semmi sem változik — jegyezte meg Walter Levy, egy New*Yorkban tevékenykedő olajszakértő — 1980-ra az Egyesült Államok olajimportjának 55 százalékát a Közel-Keletről lesz kénytelen be­szerezni, Nyugat-Európa és Ja­pán pedig legalább 75—80 szá- | zalékban szorul erre a térség­re.” A piac alakulása gyakor­latilag túltelítettséget fog okoz­ni az arab országokban a ke­mény valuta tartalékokat illető­en, hiszen egyedül Szaúd-Ará- bia 30 milliárd dollár értékű arannyal és kemény valutával rendelkezne 1973-ban. (Meg­említjük, hogy az Egyesült Állo­moknak ma mindössze 13 mil­liárd tartaléka van.) És Líbia, amelynek lakossága alig 2 mil­lió, már ma 3 milliárd dollárnyi tartalékot mondhat magáénak. Ezek a kilátások máris arra késztették Henry Kissingert és ^munkatársait, hogy hosszú tá­von is áttekintsék az energia- válságot és annak kihatásait az Egyesült Államok külpolitikájá­ra. Az arab olaj-arzenálban’•ej­lő potenciális veszélyek való­ban megérdemlik a józan mér­legelést. A legnyugtalanitóbbak a jövőben fenyegető olajbcj- kottok. Távolabbi, de tényleges lidércnyomást jelent, hogy az arabok esetleg merő rosszin­dulatból átfogó szent háborút indítanak a dollár ellen és ke­ményvaluta tartalékaikat a nem­zetközi pénzpiacra dobják. Ez a lehetőség ideges vállvonoga- tásokra készteti az Egyesült Ál­lamok néhány arab szakértő­jét. „Egyelőre még túlságosan el vannak foglalva más dol­gokkal — sóhajtott egy beirúti amerikai diplomata. — De így is olyan érzés ez, mintha egy kézigránáttal játszadozó ötéves gyermekkel lennénk egy szabó­ba zárva.” Az arab olajtermelő orszá­gok mindmáig a gazdasági frontra korlátozták tevékenysé­güket, és azt követelték a nyu­gati olajtársaságoktól, hogy biztosítsanak számukra az ed­diginél előnyösebb „részvételi lehetőséget”. Ezek sikerrel jár­tak, és ez arra enged követ­keztetni, hogy az arabok ha­sonló taktikával próbálkoznak majd politikai fronton is. Kad­hafi líbiai elnök máris 90 mil­lió dollárt ajánlott fel Csádnak, annak a kampánynak a kere­tében, amelynek célja, hogy az arab országok elhódítsák fekete Afrikát Izraeltől. Az ara­bok egymásközötti versengése és önérdekközpontúsóga azon­ban eddig megakadályozta, hogy teljes mértékben ki tud­ják használni az olaj nyújtotta lehetőségeket. Az arab védel­mi tanács legutóbbi kairói ülé­sén az iraki külügyminiszter például javasolta, hogy tíz évre függesszék fel a teljes arab olajexportot és így kény­szerítsék az Egyesült Államokat és a többi nyugati országot, szorítsák rá Izraelt az arabok számára kedvező rendezésre. Szaúd-Arábia küldöttsége azon­ban az ülések bojkottjával fe­nyegetőzött arra az eseti e, ha - a fenti javaslatot nem teszik félre. Ez megtörtént „Lényegé­ben az az érdekünk, hogy sem­mit se tegyünk a közel-keleti válság megoldásáért A meg­osztottság gyakorlatilag az Egyesült Államok érdekeit szol­gálja” — mondotta egy amerikái hivatalos személyiség. A közel-keleti olajtermelő or­szágok fenyegetésével jzemben a megoldást Iránban (a sah az Egyesült Államok kipróbált barátja) és Szaúd-Arábiában kell keresnünk. Ez utóbbi olaj­készletei a világ össztartaléká- nak 30 százalékát teszik ki. Szaúd-Arábia együttműködése nélkül az arab olajszankciók a Nyugattal szemben nem járhat­nak sikerrel. Amerika és Szaúd- Arábia kapcsolatai pillanatnyi­lag több, mint szívélyesek. Fej­szól király egyik fia hamaroscn Washingtonba látogat és Nixon elnök minden bizonnyal mele­gen fogadja. Az arab politika zűrzavaros világában azonban Szaúd-Arábia barátsága is mu- landónak bizonyulhat. „Fejszál WASHINGTONI TUDÓSÍTÁS A minap párbeszéd zajlott le egy késő esti tv-műsorban, amelyben az ABC „összeeresz­tette” Nixon beszédeinek egyik íróját, Agnew volt sajtótitká.át a Washington Post főszerkesz­tőjével, valamint egyik munka­társával. Az utóbbiak közismer­ten vörös posztónak számítanak a Njxon-kormányzat szemében. A másfélórás vita a kormány­zat és a sajtó viszonyáról szóit. Az alábbi nagyon jellemző esz­mecsere megértéséhez tudni kell, hogy tavaly kisebbfajta botrány kerekedett abból, hogy a CBS tv-hálózat riporterét az FBI heteken át „megfigyelte”, utána nyomozott, majd a dolog kipattanásakor a kormány az­zal védekezett: magas állami állást akart kínálni a riporter­nek, ahhoz kellett „ellenőrizni” az előéletét... Nos, az ABC minapi vitájában szóba kerül­tek a kormány „sérelmei”: ki mindenki „elfogult" a Fehér Házzal szemben az amerikai sajtóban. A Nixon-kormányzat a „kommentárok egyensúlyát" akarja megteremteni, magya­rán a túlzott bírálókat móresre tanítani. S egy ilyen bíráló az említett CBS-riporter, Daniel Schorr. Róla közölte a követ­kezőket Buchanan, az elnöki beszéd író: „Daniel Schorr személyes el­lenszenvvel viseltetik a mai kor­mányzat iránt, és én azt hiszem az utálat szó sem túlzás. . Persze, ehhez joga van. Joga van a képernyőn is szerepelnie. Joga van nézeteit kifejtenie. Am ha a CBS éppen Daniel Schorrt bízza meg a Nixon-kor- mány szociálpolitikájának meg­magyarázásával 20 millió néző számára, az szerintem tipikus esete az elfogultságnak." A vita egyik résztvevője erre meglepődve kérdezte meg, va­jon miért kínált állást a kor­mány valakinek, akiről a Fehér Házban ez a vélemény? Buchanan válasza ijesztő gon­dolkodási mélységeket tárt fel: Kissinger a közel-keleti olaj és az USA közel-keleti politikájának kapcsolatával foglalkozik nem fog örökké élni, ha pedig a Közel-Keletről származó oioj- behozatalunk egyedül egy idős baráton múlik, attól tartok, po­zíciónk nem nevezhető túlsá­gosan biztonságosnak" - je­gyezte meg egy amerikai dip­lomata. Pillanatnyilag sem izraeli, sem amerikai diplomatáknak nincsenek álmatlan éjszakáik emiatt. Vannak, azonban jelek, amelyek azt mutatják, hogy a Nixon-kormányzat kezd élénk érdeklődést mutatni a problé­ma iránt. A külügyminisztérium egyik szakértője segít elkészí­teni Nixon elnök üzenetét az energiaválságról, amelyben hangsúlyozni fogja, hogy az Egyesült Államoknak új olaj­forrásokat kell találnia, illetve más energia-hordozókra kell átváltania. Ez megfelelne Izrael érdekeinek. Dajan hidegvérű- sége ellenére egy izraeli szak­értő nem titkolta, hogy „Izrael kíváncsian várja, mit kíván Nixon tenni e problémával kapcsolat­ban”. „Ha egyszer itt van egy fickó, aki estéről estére elveri az em­beren a port, meglehet, hogy azt mondod magadnak, miért ne ajánljunk fel ennek a bo­hócnak egy állást és adjunk neki egy vaskos fizetési boríté­kot, miáltal megszabadulunk tőle, s más kerül a helyére a képernyőn?... Természetesen aligha volt va­laki Washingtonban, aki elhit­te a nyomozás hivatalos ma­gyarázatát, a mesét a kormány­állásról; mindenki élt a gyanú­perrel, hogy a hatóságok „fe­kete pontot” kerestek a bíráló riporter múltjában. Buchanan körmönfont magyarázata azon­ban egyszerre feltárja a gon­dolkodási stílust, és azt is, hogy a Nixon-adminisztráció képte­len elviselni azokat a bírálato­kat, amelyeket — a polgári de­mokrácia óvatos játékszabá­lyait messzemenően megtartva és az amerikai ízlésközépszerű­séget figyelembe véve — a ve­zető sajtószervek, főleg a té­vék különben eléggé csínján adagolnak. A Buchanan-féle magyarázkodás arra vall: a je­lenlegi amerikai kormányzat ellenségének tekinti azokat, akik — ugyanazon osztályala­pon bár — bírálják egyik-má­sik lépését. A kormány sajtófőnöke, Her­bert Klein mondotta a minap, amikor azt tudakolták tőle, mi­ért „felejtette el” Nixon elnök a választási kampány során je­lezni, hogy meg akarja kurtíta­ni a szociális költségvetést? Naiv kérdés — mondta erre buchanani cinizmussal Klein. - Az ember nem vet fel szükség­telen kérdéseket egy választá­si kampányban .. . Szóval egy létfontosságú kérdés „szükség­telen", viszont, aki megkérdő­jelezi a kormányzat szociálpoli­tikáját, az „elfogult bohóc"! S ebből megérthető, hogy Nixon és Agnew környezetének sorozatos sajtóellenes kifakadá- sai milyen szemléletből követ­keznek. S hogy a „kommentá­rok és híranyagok egyensúlyát” követelő kormányzat, (amely titkolózásával eleve rókénysze­Csehszlovákia jelenleg Ma­gyarország harmadik legna­gyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság után, a magyarok pedig Csehszlová­kia kereskedelmi üzletfelei kö­zött az ötödik helyet foglalják el. 1971-ben Csehszlovákia és Magyarország több mint 400 millió rubel értékű árut cserélt. 1972-ben a kölcsönös kereske­delmi forgalom nagyjából 10 százalékkal nőtt. 1972 őszén Budapesten árucsere és fize­tési megegyezést írtak alá Csehszlovákia és Magyarország között az 1973. évre. E meg­egyezés alapján az idei árucse­re-forgalom túlhaladja a hosz- szútávú szerződésben előírt for­galmat, s eléri az 500 millió rubel értéket. Magyarország Csehszlovákiá­nak egyebek között bauxitot, alumíniumoxidot, alumíniumot, húst, hústermékeket, bort, kon- zerveket és különböző mezőgaz­dasági termékeket szállít. A csehszlovák kivitelben fokozott hangsúlyt kap a tüzelőanyag, villanyenergia, hengerelt fémek, vegyi fémek, vegyi anyagok, fa és papíripari áruk, komló és sör szállítása. A 26 éves Louis Beam, aki Vietnamból kitüntetéssel tért haza, a televízió előtt, bal­oldali háborúellenes tüntetők láttán jött rá arra, hogy „a csa­ta még nincs megnyerve". Tár­sakat keresve ismerkedett meg a texasi Ku-Klux-Klan nagysár­kányával, Frank Converse-vel, ríti a sajtót a „feltáró” munká­ra) valójában a maga hírszol­gálati előnyét még meg is akar­ja tetézni a bírálatok elfojtá­sával. Hiszen Schorrnak ugyan „joga van a képernyőhöz”, (és Hickel bírálatát „sem bánja” az elnök), de, ha a CBS ép­pen Schorral taglaltatja a kor­mány szociálpolitikáját, az — elfogultság (és a miniszter is repült, persze). Közismert, hogy az amerikdi tévék a hirdetésekből élnek, vagyis a 'hirdetők aszerint fizet­nek, hányán néznek egy mű­sort. Nyilvánvaló tehát, hogy a nagy társaságok a tömegízlést messzemenően figyelembe ve­szik. De lám, még ezek az íz­lésbeli és — az amerikai poli­tikai érettség adott állapotá­ból származó — politikai fékek sem elegendőek; a Nixon-kor­mányzat tovóbbbi kötőíékeket óhajt a sajtóra rakni. Termé­szetesen a kormány javára el­fogultnak lenni — bocsánatos bűn a Fehér Ház számára ... A két ország közötti árucsere terjedelmének kiszélesítésében döntő szerep jut a gépipari ter­mékeknek. A magyar kivitelben emelkedik a szerszámgép, az erős- és gyengeáramú elektro­technika, a finommechanikai műszerek és termékek, mező­gazdasági gépek és vasúti sze­mélykocsik száma. A magyar export jelentős részét a komp­lett berendezések szállításai al­kotják — már 1971-ben meg­kezdődött a konzervgyárak, gép­műhelyek, mélyhűtőházak, szer­viz-állomások és iparcsarnokok kivitele — ezeket a két ország építőipari vállalatai közösen építik fel. Magyarország Csehszlovákiá­ból importálja teljes szerszám­gép behozatalának 16 százalé­kát. traktor és személyautó behozatalának 9 százalékát, kő­szén behozatalának 25 százalé­kát és koksz, valamint magne­zit behozatalának 12 százalé­kát. A Magyarországra irányufó csehszlovák kivitelben hosszú idő után ismét szerepelnek a komplett berendezések és beru­házási jellegű objektumok. Ezek közé tartoznak a Dunai Hőerő­művek számára szállított nagy­az ő hatására ismerte fel, hogy a Klan a legjobb hely számára. Ma a szervezet egyik tisztje. Néhány héttel ezelőtt különle­ges feladatot kapott: összekö­tő ember lett a kanadai fotó­riporter, Ron Laytner számára, akinek megengedték, hogy a szervezet embereit éjszakai út­jaikra elkísérje. Ellenszolgálta­tásként csak azt kérték, hogy adjon át a világnak egy üzene­tet Eszerint Amerika első­számú ellenségei nem a nége­rek, hanem a kommunisták. Ez annál inkább meglepő, hiszen nemzedékek óta a leg- elkeseredettebb harcot folytat­ták négerek és négerbarátok ellen. A szervezetet 1866-ban, röviddel a polgárháború befe­méretű kazánok, az Ózdi Vas­művek rekonstrukciójához szük­séges nagyméretű berendezé­sek, (ipari kazánok stb. — me­lyek teljes értéke 70 millió ru­bel. Jelentős még a vasúti te­herkocsik, cementgyári berende­zések, szerszámgépek, könnyű­ipari, mezőgazdasági, építőipa­ri és útépítési gépek, gyenge­áramú elektrotechnikai gyárt­mányok és különböző szállító­eszközök magyarországi export­ja. A KGST tervei alapján tör­ténő szakosítás is egyre na­gyobb szerepet játszik a cseh­szlovák—magyar árucserében. Becslések szerint a két állam közötti kölcsönös árucsere 1972- ben már egyötödét jelentette azoknak a termékeknek, ame­lyek szállítását a gyártás szako­sítása alapján irányították. (Sok esetben nem csupán kétoldali csehszlovák—magyar, hanem többoldalú szakosításról van szó a KGST keretein belül.) Ide so­rolhatjuk a gumi-iparban, ,o- vábbá a rádióizotóp és gyógy­szeráru szállításokban való együttműködést, vagy például az üvegipari munkamegosztást. (PRAGOPRESS) jezése után alapították déli földbirtokosok, akik a négerek felszabadítása ellen voltak. Neve bizonytalan eredetű, csak utolsó tagja, a klán vagy clan ismert: régi kelta szó, amelyet főleg Skóciában nemzetség, nagycsalád megjelölésére hasz­náltak. A Ku-Klux-Klan tagjai terrorizálták a négereket, há­zakat gyújtottak fel, kínoztak, öltek. 1924-ben már négymil- lióan voltak, akik már nemcsak négerek, hanem katolikusok, zsidók és más „idegenek” ellen harcoltak. Később történetük összefonódik az amerikai fasisz. fákéval, s csak a második vi- lágháború után lettek csende­sebbek. A Legfelsőbb Szövetségi Bí­róság ítéletére, miszerint a dé­li államokban az iskolák faji elkülönítettsége alkotmányelle­nes, 1954-ben ismét elkezdtek szervezkedni, s újult dühvei vetették magukat a négerekre. Számlájukra írható egy templom elleni bombatámadás 1963- ban, amelynél 4 néger kislány halt meg, vagy három polgár­jogi harcos meggyilkolása 1964- ben. Ma körülbelül százezer tagja van, minden államból —, legalábbis Bean szerint. De még ha túloz is, kétségtelen, hogy az utóbbi időben a tagok száma és a szervezet tekinté­lye emelkedett. így a houstoni klánhoz „egész sor rendőr és a seriff iroda tisztviselője” tar­tozik. (Der Spiegel) Az oldalt szerkesztette: KÄSZON JÓZSEF VASÄRNAl>i"||fj,Ä Mmmer EELM Avar János — Magamra maradtam, én vagyok az utolsó ember Észak-lror- szágban és elfelejtettem, hogy katolikus vagyok-e vagy protes­táns ... (International Herald Tribune) (NEWSWEK) Állami állás egy „bohócnak?" Ellenség a kommunista néger Ku-Klux-Klan: új jelszóval Robert Shelton varázsló a Ku-Klux-Klan vezetője és Converse, aki mellékesen fegyverkereskedéssel foglalkozik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom