Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-18 / 67. szám
Pákolitz István; Télűző A kutya nem eszi meg a tetet Hóval tömött rojtos égi batyukat hajkurásznak fosztogatnak ostoros böjti szelek Ha Mátyás nem tömé a jeget befagyna a világ feneke Berták László: Vaskonty a fején Vaskonty a fején, korona, táncol, szivemen körbedobog. Jobb kezében a hiányaim, bal kezében harangkötél. Szemek tábortüze körül elhágy babonáz, újra ölel. Paradicsomot játszik velem, kilök, a sötétbe mutat Építek hazát nélküle, fekete fák közt megjelenik. Jobb keze tüzes karikát balja aranygyűrűt gurit Táncolok szeges bilincsben, kinevet holtig láncra kötöz. De életem példázatával országon által nyargalászik. Befogót* magam eke elé, fele terhemmel 5 szaporái. Jobbjában az ígéret földje, baljában kötél: a kezem. Zászlómat a Holdra kitűzöm, felkacag a Föld kráterein. Kontya körül a Mindenséggel táncol, szívemen körbedobog. Három és fél milliárd magam elhágy, babonáz, újra ölel. Jobb keze a kontya körül, , bal kezével harangozik. Sejtkoromban belészerettem, jobb keze nyoma homlokomon. Addig él, amig én, halála az enyém, ha bal kezét eleresztem. P odvojszkij letette a telefonkagylót és gondolataiba merült. Ez már nem az első olyan telefon- beszélgetése volt ma, amelyben Lenin táviratáról esett szó, amit a múlt éjjel kapott. A távirat hatására Podvojszkij, aki egyébként fegyelmezett volt és mindig végig tudta hallgatni beszédpartnerét, most könnyedén szakította félbe a világforradalommal kapcsolatos gondolatod özönét, amit reggel a frontparancsnokság képviselője zúdított rá. — A forradalmat nem szuronyokon exportálják — tiltakozott Podvojszkij. — A forradalmak beérnek mint a nép-" tömegek nagy mozgalmai. Nézze csak a jelenlegi Magyarországot! — Épp erről van szó! — Nem!... Pont másról von szó! A magyar munkások és parasztok maguk vették kezükbe a hatalmat, s nekünk az a kötelességünk, hogy segítsük megvédeni a fiatal tanácshatalmat. A törzskan tiszt várva várta, hogy Podvojszkij befejezze a mondatot. — A Nyugat — érett alma a világ- forradalom fájón. Útközben kell elfoglalnunk Galíciát és Bukovinát — aztán előre Közép-Európába és a Balkánra ... Ezeknél a szavaknál Podvojszkij elvesztette önuralmát. „ — Szerintem ön megfeledkezik Kol- csakról és Jugyenyicsről... A Donyec- medencében pedig Gyenyikio az úr... — Ki az a Gyenyikin a világforradalom győzelmének a színe előtt?! — jött tűzbe a törzstiszt. Erre a népbiztos ennyit mondott halkan: — Fecsegés. ■— És csípősen hozzátette: — Ráadásul buta és káros fecsegés! Miközben Podvojszkijnak ez a reggeli beszélgetés jutott eszébe, arra gondolt, hogy a törzstiszt, sajnos, nem az egyetlen ember, akit így elragadott és megkevert a baloldali frázis. Gondolataiba merülve járkált a szobában, aztán megállt az ablaknál és sokáig nézte Krescsatyikot, amit alaposan megmosdatott a ferdén hulló áprilisi zápor. Hirtelen egy pillanatra elképzelte, milyen élvezettel festette volna le ezeket a házakat, a virágzó fák zöldjét és a szélben lengő szalagok bíborvörös színét. De Ukrajna hadügyi népbiztosának nemcsak arra nincs ideje, hogy festészettel foglalkozzék, de arra sincs, hogy pihenjen. Podvojszkij lapozott a jegyzetfüzetében, aztán kinézett a fogadrnzobába. — Pereguda elvtársi önt kérem. .,. Podvojszkij őszinte érdeklődéssel nézett a komisszárra. — Maga, Sztepan Matvejevics, ugye költő ... De most térjünk át a száraz prózára. Az éjjel táviratot kaptunk Vlagyimir lljicstől... Két feladatot jelölt meg. A legfontosabb: a Donyec- medence... A másik pedig — forradalmi hidat verni Oroszország'és Magyarország között... Sok magyar van az ezredében? —- Hát vannak szép számmal. — Természetes, hogy őket különösen izgatja a magyar forradalom sorsa. Tegnap érkezett Kijevbe Kun Béla repülős küldöttje. Budapesten a helyzet nehéz. Ezért is fontos, hogy minden internacionalista megértse: ha nem verjük szét Gyenyikint és Petljurát, nemcsak hogy nem tudunk segédkezet nyújtani Magyarországnak, de egyedül is maradunk. Ez pedig a világ proletariátusával szembeni bűn lenne. Hát ez a helyzet, komisszár elvtárs ... ... Albert Pirro grófnak jó a hangulata: már néhány nap óta békében hagyja a mája. Párizsban kellőképpen méltányolták szolgálatait és ez kifejezésre jutott a „Lyon credit”-ben is. Itt Kijevben egy új munkatársa jelent meg. S mindent beszámítva Petrov vezérkari kapitány rendkívül értékes embernek bizonyulhat. Ezenkívül sikerült ■ (Részletek I. Tyelman — B. Rabicskin „A csillag St ága'1 című müvéből.) A csillag öt ága* ma a grófnak előnyösen értékesítenie az elfekvő kávéból. így a brazil konzul, Albert Pirro elégedett volt magával és dolgaival, s a „Víg özvegy" játékos motívumát fütyörészgette. Ezt az operettet először a háború előtti Budapesten hallotta, ami a számára az éttermek, a játékklubok és az éjjeli kabarék városa volt. Pirro akkor többet foglalkozott kereskedelemmel, mint politikával, de ha azt mondták volna neki, hogy körülbelül öt év múlva Budapest forradalmi főváros lesz, a gróf felnevetett volna. Nevetni most nincs kedve. A kijevi lakása falain kívül végbemenő, fenyegető események mellett ő minden Budapestről érkező tudósítás iránt érdeklődik. A grófnak ezek iránt az események iránti érdeklődése korántsem azzal a kötelességével magyarázható, hogy ő a Brazil Köztársaság konzulja Kijevben. Kormánya, amelynek szolgálatában áll, nem tanúsít különös aggodalmat az ukrán dolgokat illetően. Annál jobban érdeklik azok az Antant minisztereit és tábornokait, akik előtt Pirro gróf kijevi tevékenysége nem ismeretlen. Albert Pirro szarkasztikuson elmosolyodott. Kijevben majdnem minden utcasarkon Tanács-Magyarország megsegítéséről beszélnek. De a grófon kívül csak néhány ember tudja ebben a városban, hogy a Szlovákiában titokban toborzott szövetséges hadsereg hamarosan ráront a lázadó magyar fővárosra. Vörös Budapestnek el kell esnie. S az utolsó instrukcióban, amit Pirro gróf Párizsból kapott Kijevről is szó van, nemcsak Budapestről. ...Bancsó Lajos, akit nemrég neveztek ki szakaszvezetőnek, a felső priccsen feküdt és apró szippantásokkal szívta agyagpipáját. Meg akarta hosszabbítani az élvezetet. A kb. öt dekányi mahorkából mindössze néhány csipetnyi maradt a dohányzacskójában, A nemrég lezajlott május elseji ünnep tiszteletére a kijevi munkások delegációja ajándékokat hozott az internacionalistáknak. Bancsó szakaszának 5 csomagocska jutott. Szétosztották az emberek között. A szakaszvezető mahorkát kapott, körülbelül 20 szál gyufát, egy ceruzát meg egy noteszt. Bancsó első dolga az volt, hogy beírta a noteszba a bajtársait. Azokat a harcosokat, akikkel Budapestig is el lehet jutni! Lajos semmi másra nem tudott most gondolni. Az ellenség átkelt a Tiszán, s néhány napi járóföldre van attól a várostól, ahol Bancsó egész élete eltelt. Lehet, hogy ezekben az órákban, amikor ő a kaszárnyában pihen, már Miskolcért folyik a harc..,. De hamarosan a Tiszát is és Miskolcot is „háttérbe szorította" egy faházikó Budapest külvárosában ... Az a bizonyos, ahol Lajos otthagyta a feleségét, Máriát és a két fiát... Már talán olyan nagyok a gyerekek, mint ő... Bancsó zsebre vágta a még teljesen ki nem hűlt pipát és leugrott. ...Az asztalhoz Bancsó köré mind összejöttek a löldijei. Lajos széttárta a magyar „Vörös Újság” legfrissebb számát. „Ti, magyarok — olvasta lassan — mindannyian a szovjet Vörös Hadsereg katonái vagytok. Amikor Kolcsak, Gyenyikin és Petljura bandái ellen harcoltok, a Magyar Tanácsköztársaságért is Pál József: Visszhang veteránok kiáltására Diktatúra acél-nap-virradat szeplőtelen városfallal körülvett otthon ország milliók fészke Diktatúra nyomorgók otthon-országa nyomorgók ágya nyomorgók ruhája megművelt valóság legeslegelső acél-nap-virradat Diktatúra állati lét sírásója acél-nap-vrrradat Diktatúra nyomorgó életek orvoslója , acél-nap-virradat Diktatúra vörös rongyból vörös lobogo harcoltok. Két út áll előttünk: győzni vagy meghalni. Mi győzni fogunk!" S miután a végén megemelte a hangját, Bancsó ezt mondta: Az aláírás: „Szamuely népbiztos." Zajongni kezdtek körülötte. — Hisz ez Tibor... Bancsó, te ismered? — De még mennyire! A volt zászlóéi jparancsnokom. — Én meg Szibériában voltam vela ... Egy táborban. Mennyi idő telt el azóta ? ... — Most már hamarosan viszontlátjuk Magyarországot — szólalt meg egy borotvált fejű magyar, aki egy priccsen feküdt. — Galícián vagy Bukovinán keresztül, de minél előbb... — kapta el Vokaljuk. — A Kárpátokig állítólag együtt vezet az utunk, Petro — szólalt meg epésen a borotvált fejű. — Miért a Kárpátokig? — Mert ott van a házad. — Hát én meg, Gyula, tovább akarok menni... Budapestig. De az út nehéz lesz... Itt van előttünk Petljura is, Gyenyikin is, a román bojárok is. Egyszóval — az egész Antant... ...Az internacionalistákhoz Szamuely érkezett látogatóba. A beszélgetés már második órája tart, de a kérdéseknek se vége, se hossza. — Azt kérdezték, milyen jelvényt hordanak a magyar Vörös Hadsereg katonái... Itt van!... — Szamuely felvette az asztalról a sapkáját, feje fölé emelte és levette repülős szemüvegét. — Vörös csillag — kiáltották mindenünnen. — Olyan, mint a miénk! — Ezt a csillagot hordja mindenki — a sorkatona is, meg a Népbiztosok Tanácsának elnöke. Kun Béla elvtárs is, — emelte meg a hangját Szamuely. —* És miért van öt ága? — kérdezte valaki. — Mert a harci jelszavunk: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — válaszolta Szamuely, miközben végigfutott tekintetével a harcosokon. Régi ismerősöket látott Egyesekkel a táborban volt együtt, másokkal a volt hadifoglyok kongresszusán találkozott. Voltak olyanok is, mint például Bancsó Lajos, akikkel közös nemzetközi zászlóaljban harcolt Szamuely egy régi földgömböt vett észre a tábla melletti alacsony szekrénykén. Pereguda. miután elkapta a tekintetét, azonnal elvette onnan a földgömböt. A katonák kézről kézre adták, s a fejük felett vándorolt az Szamuely kezébe. — Csillagunk öt ága — a világ őt kontinense dolgozói egységének és szolidaritásának a szimbóluma. ... A „Fuente Obejuna" 30. előadását nézték a vörösgárdisták és a nemzetközi ezred parancsnokai. ... A szünetben a nézők többsége a helyén maradt. A teremben dübörgés hallatszott és mondatfoszlányok sok nyelven. A jobb oldali páholyban Pereguda beszélgetett Szamuely Tiborral. — Szamuely elvtárs, holnap elmegy? — Igen, hajnalban ... — Hát akkor a viszontlátásra!... — Remélem, már minálunk... Kell már valamikor találkoznunk Budapesten. Pereguda egy kis kötetet nyújtott át Tibornak. — Ez a mi kijevi megismerkedésünk emlékére. — A „Kobzos"... Ha Maga eljön Budapestre, én is adok Magának verseket. A kedvencemét ... Ady Endréét ... (Oroszból fordította: Hajzer Lajos) Hétköznapok Aranygaluska—aranykéz Az evés - az az igazi örökmozgás. Hajnalban, ugye, megindulnak a kiflik és kenyerek ezrei, tízezrei vagy milliói .. Nem, még éjszaka a tejszállítóautókkal kezdődik. Aztán, mire a város megreggelizett (vagy még reggelizik), sárgarépa és petrezselyemgyökér-hegyek emelkednek, mozgásba lendülnek a hagymaszeletelő gépek, hullik a krumpli a vízbe, csattog a húson a bárd, szitálják a lisztet az irdatlan vájdlingokba .., Pécsett naponta biztosan főznek százezer emberre, de valószínűleg többre. Ebédelni mindenki ebédel, de mind kevesebben főzik meg a maguk ebédjét. Szakácsnők és szakácsok és konyhalányok főzik az ebédet a bölcsőVASÁRNAPI melléklet déseknek, az óvodásoknak, az iskolásoknak, a nagyevő gimnazistáknak, a mégnagyobb-evő ipari tanulóknak, a mindig-éhes egyetemistáknak, az előfizetéses menüt fogyasztó éttermi vendégeknek, a kórházban fekvőknek, a soványpénztárcájú nyugdíjasoknak, az üzemekben dolgozóknak. Ebédelni mindenki ebédel, valahol, valamikor és valamit. De ha a világ titokzatos és láthatatlan összefüggéseit egy röntgengép megmutathatná, talán kiderülne, hogy egy életreszóló sértés mögött alapjában véve egy odakozmált kelkáposztafőzelék, egy hivatali veszekedés mögött egy ízetlen tészta, egy rossz döntés mögött egy megrághatatlan marhaszelet rejlik. Amíg fél nem találják a kalóriatablettát vagy az ostyában bevehető algaport, addig az emberek etetéséhez valóságos hadseregek szükségesek. S mivel a fenti kilátások szerencsére nem fenyegetnek korai megvalósulással, sokáig nem lesz mindegy, hogy milyen az a hadsereg, amely hajnalonként akcióba lendül a mindennapi ebédünkért. * Böbe néni, azaz özvegy Wéber Jánosáé, éppen húsz éve a Mecsekvi- déki Vendéglátó Vállalat dolgozója. A Volán üzemi konyháján ő az „a la carte” szakácsnő, 67 óta, mióta a konyha létezik. Előtte tizenkét évig főzött a Kazinczyban. Még korábban konyhalány volt, a Szigeti úton, az MTH-intézetben. Két kislánya miatt addig nem dolgozott, a férje katona volt, aztán hadifogoly. Amikor 1953-ban dolgozni kezdett, fizetése 540 forint volt, ebből lejött a békekölcsön és a napi 3 forintos étkezési díj. Most 1750 forint a fizetése, azaz két nappal ezelőtt 1850-re emelték. Havi 400 forintot tesz ki a százalék. Ezen felül az étkezésért nem kell fizetni, ez 1956 óta így van. A konyha 1500 emberre főz nap mint nap, részben helyben étkeznek d Volán szerelői, sofőrjei, irodistái, a „tizennégyesek", ahogy ac Autójavító alkalmazottjait hívják, részben predig több kisebb üzembe hordják az üzemi kosztot A konyha egyik részlege ezt főzi, másik részlege a választható ételeket készíti, egy harmadik részleg pedig harminc büfének süti a lángost, pogácsát, süteményt Böbe néni és egy tavaly szabadult szakács, Tóth Tibor ketten az „a la carte-részleg”. A fiú a nyolc-tízféle húsételt csinálja, Böbe néni a leveseket, köreiteket, főzelékeket, süteményeket és édességeket. Krumpli-, hagyma- és zöldség-előkészítésben segítenek a konyhalányok, egyéb dolgokban heti négy napon a tanulók is, akiket Böbe néni is oktat Négy tanulójuk van jelenleg. Mindennap 25—30 féle étel készül, s 300—340 adag. * Alig tudok ellenállói a kísértésnek, hégy teljes egészében idemásoljam azt az étlapot amely találkozásunk napján „elkészült”... Amiket Böbe néninek kellett megfőznie, sütnie, azok hadd álljanak itt mégis: szárnyas ragu-, burgonya- és zöldséges rizsleves, lencse- és zöldbabfőzelék, köretnek galuska, tarhonya, párolt rizs, burgonyapüré, sós és hasábburgonya, burgonya lángos (!). káposztasaláta, túrós metélt, burgonyás diós derelye (I), máglyarakás, fahéjas csiga, pozsonyi kifli és madártej. Aznap is fél ötkor kelt, a Lediná- tól elbuszozott a munkahelyére, fehér köpenyt, fityulát húzott. Hatkor kezdődött a szokásos munka: kikészítette az idényeit (kettő-, öt- és tízliteres lábasokat, tálakat) „kivételezte” a raktárból az étlaphoz gondosan kiszámított anyagokat, a nagy, nyolclyukú gáztűzhelyre fölkészítette a tésztáknak a vizet, főni tette a lencsét. Megdagasztotta a tésztákat, megfőzte a madártejet, a fiúnak odakészítette a hagymát, a leveseket is föltette („jobban szeretem, ha kézzel vágják fel a zöldséget, gusztusosabb”), megfőzte héjában a krumplit, átnyomta, hűlni hagyta, megvágta és cukrostejbe beáztatta a máglyarakás zsemléit, elkészítette a pozsonyi kiflit és a fahéjas csigát, berántotta a főzelékeket, jneggyúrta a krumplistésztát a lángosnak és a diós derelyének („a főnökasszony találmánya, krumplistésztából gyúrjuk, lekvárt teszünk bele, morzsa helyett dióba forgatjuk, nagyon finom"), galuákatésztát csinált, galuskát szaggatott, krumpli- pürét kevert, egyik tésztát kifőzte.
