Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-18 / 67. szám
Novotny Gergely: Huszonöt év Az országutak iskolája JFkít esztendeig voltam isteniül, emberiül elhagyott földönfutó; hat esztendeig volt két sötét árnyékom: a nyomor és a lelki fájdalom . ., tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig.” (Petőfi: Üti levelek) Ezt a földönfutó, fiatal Petőfit állítja elénk Novotny Gergely színműve, melyet a forradalmi évfordulók ünnepére adott elő a pécsi színház. Néhány kiváló tanulmány épp a közelmúltban tárta fel meggyőző-részletesen, hogy ezek az évek milyen jelentőségű érlelői voltak o forrdalmi költőnek. A szerző érdekes, a tárgyhoz kitűnően illő, költői drámaszerkezetben mutatja be a jólismert eseményeket Ezt a drámatípust az erkölcsi küzdelmek ábrázolására mindig szívesen alkalmazza az irodalom. Rendszerint — itt is — két életformát, magatartást, világszemléletet szembesít elvekben és ítéletekben, nem direkt cselekvésekben. A kicsinyesek, önző kaparintok, maradiak, álbarátok, riadozó jólelkek és a szellemlények egyike sokféle formában képviseli a megalkuvás, a szolgalelkű tespedés világát; a másik oldalt a fiatal költő, aki ezek ellen lázad egyelőre önmagában, de társadalmi igényekkel. Ennek a drámaépítésnek állandó velejárója a fokozott jelképi- ség, helyzetek és szereplők többnyire szimbolikus értékűek. A rendező jól értékel, mikor a személyükben különböző, funkciójuk szerint hasonló szereplőket azonos színészekkel játszatja. Sok többletjelentés, helyénvaló általánosítás forrása lehet ez a sajátosság, még többé lehetne, ha két vonatkozásban tisztázottabb tartalmakra utalna. Elsőül a szellemlányokban. Nagyjából úgy értelmezhetők, hogy egyikük a jó, a segítő, másikuk a gonosz, az akadályozó. Mégis, tartalmaik gyakran összekeverednek, ók maguk egyértően enyelegnek (külalaki egyformaságuktól megerősítve!), pedig valódi funkciójuk az lehetne, hogy harcoljanak egymással a nagyratörő ifjú emberért; már ti. a „leikéért”, a szelleméért (csak nem ezekben a ruhákban és ezzel a Puck-hagyomány- ból örökölt tündértánccal). Szerepük így meghatározhatatlan: nem valódi részesei a történésnek, csak kísérik; nem narrátorai; de nem is a hős belső világának kivetülései. Leginkább kórusnak foghatók fel, ám akkor is zavar szövegeik összekuszálódása és merőben önkényes mitológiai származásuk. — A másik pont, ahol bizonyos eszmei tisztázással sok pozitívumhoz jutott volna a darab, — a pozitív oldal, a Petófi-magatartás tartalma. Ezt a fiatalos lázadás sztereotipiái, a kitartás és nemalkuvás pusztán akarati tényei szükségképpen megszállottságszínezettel hordozzák;, a célok és feladatok gazdagabb érzelmi és értelmi konkréciói tehetnék mélyebbé és pontosabbá jelenését Nem a sokat emlegetett „feladatok" tételes megfogalmazását hiányoljuk, ám annak a tisztánlátó valóságértésnek, kifejezés- és változtatás-igénynek a mélyebb megjelenítését, ami az „auf Caesar, \ out nihil" célkitűzését a vakmerésen túl zseniálisan reálissá tette. Hisz Petőfi lázadásában ez nem mellőzhető motívumlényeg. A két életszintet a darab — igen helyesen — Petőfi szempontjából mutatja, de a „saját" oldal tú| általános tartalmai következtében az ellenoldal életteljesebben hat. An nál inkább, mert az életrajzi jelene lekben Novotny — ha nem is mély igazságé, de — mutatós zsáneralako kát teremt és kitűnő helyzeteket (pl. a kaszámyabeli, o pápai diáktanyán való, a színész-jelenetben). A vándorlás-részletekben' sok nyelvi szépség, impresszionista képgazdagság érvényesül még akkor is, ha a szellem-kísérők funkciózavarai a figyelmet megosztják. Értéke a darabnak, hogy a fiatal Petőfi kálváriáját irodalomtörténeti leckéből átélhető, átérthető életfolyamattá eleveníti; egy költői és politikai lángelme szárnyabontó küzdelméből hiteles emberi, erkölcsi példát általánosít a mai ifjúságnak. * * A színház együttese „fiatal“ előadást csinált; a tulajdonképpen végtelenül keserű történetet átszőtték a jókedv, meg az élesen bíráló jellemzés színeivel. Sik Ferenc frissen pergeti a jeleneteket, üde - mégis gyilkos — humorral. Csak a szellem lányok mibenlétét, színpadi rendeltetését nem tisztázta ő sem, és ez fárasztja a történet haladását. Minden érzelgést elkerülve bontja ki a fiatal költő sötét életszakaszát megjelölő „nyomor” és „lelki fájdalom" támadásait, meg az ő portalan hősiessé gét. Biztosan egyensúlyozza az előadást a reális játék és a költői átélés szintjei között. A fiatal Szegváry Menyhért jószerint most, Petőfiként mutatkozhatott be valódi színészi feladatban Pécsett — rendkívül előnyösen. Ideális fiatal Petőfi. Egyszerre bájos ás félelmes tisztaságú embert tud ábrázolni. A vidámság és o szenvedés akár együttes kifejezésére hiteles eszközei vannak; a nagy szenvedély pillanataiban belülről még nem izzott föl. Szellemkísérőinek problematikus- sága talajtalanná tette Sólyom Kati és Marsek Gabi alakítását; a valamivel tisztább karakterű rosszlélekként Sólyom Kati volt meggyőzőbb, felsza- badultabb. Az epizódszereplők sorából Takáts Gyulát ki kell emelni: minden jelenetében hiánytalan alakítást nyújt, Őrmestere egészen kiváló. Ez az epizód az előadás egyik fénypontja. Nagyon élvezetes és jellemző volt Bősze György és Fülöp Mihály kettőse mint pápai diákok és színészek megelevenítői. Takács Margit és Fa- ludy László minden igyekezetük ellenére sajnálatos szereposztási tévedésnek estek áldozatul. — A szellemes díszletmegoldás — útmenti hófogók szolgálnak gyorsan változó térosztó elemekként — egyszerre stílustalálat és technikai bravúr (Pintye Gusztáv ötlete). A színház jól választott, mikor az ünnepély-hagyományok konvencióitól eltérve Az országutak iskoláját mutatta be a márciusi ünnep, a Petőfi- ünnep fiatal közönségének. Futaky Hajna mm ..... -....«méMHÍ másikat kiszedte a sütőből, föltette a zsírt a hasábburgonyának és a Petőfi rostélyoshoz készülő burgonyás lán- gosnak . . . És mire tizenegy óra lett, most is, mint mindig, készen állt az ebéd. Böbe néni nagy asztala és nyolclyukú gáztűzhelye, ez az egész birodalom, ami mindenki más számára komplett zűrzavarnak tűnt volna, katonás rendben kiontotta magából a fogásokat. A máglyarakás könnyű és illatos volt, a sütemények gusztusosak, a madártej édes és hűs, a levesek jóízűek. („Hja, húszévi gyakorlat van óm mögötte", mosolygott a konyha- főnöknő.) Böbe néni mehet kenyeret szeletelni, salátát adagolni, előkészülni o 12 előtt kezdődő rohamra. Három órán át tart az ostrom, amely olyan mint egy sáskajárás: mindent lelegelnek . .. A szerelők jól ismerik Böbe nénit, legtöbben névről is. Az aranygaluskáit, a keltkalácsait, a derelyéit, a gombócait, a csokikrémeit. . . („Szoktam nekik egy kis krémet kenem!, összespórolok egy kis tojásíe-. hérjét, géppel habnak verem, ráteszem, hogy gusztusosabb legyen ...") * Böbe néni hatvanéves, öt éve nyugdíjba mehetett volna, de nem ment. Nem is szívesen engednék. Nem dúskálnak szakácsnőkben, az utánpótlás se valami bíztató. Egyik lányának családjával lakik, délután mindig az iskola elé megy elsős iker-unokáiért. Mártika jó kislány, de Csabi nagyon eleven. Tegnap madzagon húzta maga után az iskolatáskát, mint valami kutyát... — Mit szokott ebédelni, Böbe néni? — Hát alig valamit Ha csók egyszer is megkóstolok minden ételt, már jóllaktam. Inkább iszom egy kis tejet, eszem egy almát... — Otthon főz? — Inkább néha sütni szoktam. Főleg fánkot A kislány úgy tudja mondani: „azt én uugy imáádom!” — Ha újra kezdhetné... — Most már tudom, hogy újra csak ezt csinálnám. Szeretem ezt a munkát. Lehet, hogy nevetséges, de néha alig várom c hétfő reggelt... — Nem fájlalja a lábát? — Fájlalom néha, de az mat ax öregségtől van. Olykor a derekam is... — Nem nagyon fárasztó ez a munka? Nem rossz még mindig minden nap hajnalban kelni? — Nem rossz, mert úgyis fölébrednék. Én nagyon rossz alvó vagyok. Este a tévé mellett, néha szundikálok egy kicsit, de amúgy... — Szórakozás? — Ugyan, az én koromban móri Tévét nézek, ha tetszik. Ez a film, ez a „Nyár", milyen nyár is? az, az: hosszú, forró nyár, bz szép volt, nem? A gyerekekkel sétálni, az való már csak nekem. Valamikor nagyon szerettem táncolni, de azt meg nem nagyon tehettem, nem volt hozzá módom ... Más világ volt. — Ha nyerne a lottón egy csomó pénzt, mit tenne? — Odaadnám a gyerekeknek. * Az jutott eszembe, hogy Bőbe néni és az ő ezer meg ezer sorstársa azért tudja olyan szépen-szorgosan elvégezni a napi munkáját még hatvanéves korában is, mert mindazt a kedvet és melegséget, amit az el nem táncolt táncok beléje fojtottak beledagasztja az aranygaluskába .,. Hallatna Erzsébet Péter Gizi színészi jubileuma A történet és a helyszín jellemző a iegpécsibb színészre, hiszen már az első, afféle „pályaindító" sztori így alakult: Péter Giziké négyéves kislányt elvitte az anyukája moziba, egyszerűen azért, mert nem volt, akire hagyja. A vásznon kiglancolt broadway- sztárok táncoltak, Giziké elégedetten hintázott a felhajtható széken, aztán úgy hanyatt talált esni, meg a fejét beverni, hogy ott kellett hagyni az előadást Ordított végig a Csillag utcán — az egyik legjellegzetesebb, leg- pécsibb utcán - hogy csak úgy zengett a Ledina. De amitől „pályaindító" lett ez a történet, az a többször ismételt egyik mondata meg a rá adott válasz: — Én olyan akarok lenni, mint azok a táncoló nénik! S a válasz: — Jól van, hallgass már, olyan leszel ! Csak minden mamakivánság ennyire teljesedjék, amennyire bevált ez a Csillag utcai ígéret. * Részlet egy, a negyvenes évek elejéről származó enyhén sárgult röpcéduláról : „Meghívó a Dunagőzhajózási Villamostelepi Atlétikai Club fiú önképzőkörének estjére... A műsor külön érdekességére és a közönség szórakoztatására Péter Giziké, a budapesti női balettakadémia 11 éves, tehetséges növendéke pompás táncszámokat mutat be. Belépődíj 60 fillér. Tánc éjjel 2 óráig. Zenét a DVAC tánczenp- kara szolgáltatja ... „Továbbá kölni- _víz és selyemáru-reklámok ... Péter Gizi művésznő: — Ne nevessen, de a pesti operaházi balettis kólában azt mondták, hogy egy olyan sovány és csúf kislányt a világért fel nem vesznek, mint én voltam akkor, mert szerintük soha az életben nem leszek szép. Broda Rezső szólótáncos vett a pártfogásába, aki azt mondta anyámnak, hogy ne higgyen a bizottságnak. Aztán felvett a magán balettiskolájába és ti- zennégyéves korban már egyiptomi szerződéssel a kezemben, diplomás táncos voltam és vendégszerepeltem is itt-ott. De háború volt, Egyiptomba nem mehettem. A lokálok is lassan megszűntek és dr. Székely György, aki akkor a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója volt, javasolta: iratkozzak be az Országos Egyesületi Színészképzőbe — operettszínészi képzés akkor nem volt a főiskolán — és majd én leszek Pécsett a szubrett. Korengedéllyel, tizennégy évesen mentem oda és 1947- ben „szubrett” minősítésű oklevelet szereztem, tizenhét éves koromban. * Tablóképek 1947-ből a végzett színészekről, főiskolásokról. Köztük sok ismert énekes és színész, még több, aki ma már ismeretlen. Valamennyi négy évvel idősebb a korengedélyes Péter Gizinél. Németh Marika, Jovicz- ky József, a híres Wagner-énekes, Pá- dua Ildikó, Inke László, Dévay Kamilla, a ma neves, kecskeméti tragika. Alattuk egy olyan szövegrész, amely, minden induló művészt megfélemlíthet: „Harminchét fiatal tehetség. Valamennyien bíznak és hisznek. Indulnak ... öt év múlva hány lesz belőlük, aki halálos csömörrel és kiábrándultsággal érzi, hogy zsákutcába jutott... * Színházi időszámítás szerint huszonötödik évadja, hogy készült ez a tabló. Ez alatt Péter Gizjről fizikai súlyra is kilónyi sajtóterméket írtak össze, a legkülönbözőbb műfajokban. A hírék, tudósítások, riportok, portrék és kritikák között szinte nincs elmarasztaló. Egységesen dicsérő a tartalmuk, nemegyszer elfogódottan és lelkesen magasztaló. Ami feltűnő bennük, az a táncosnő Péter Gizi. Nemcsak egészen fiatal korából, hanem minden korszakából származnak olyan kritikák, írások, amelyek elsősorban táncművészeiét emelik ki. Amikor 1947- ben, a színházak államosításakor oda- küldték az egyik igazgatóhoz, hogy jelentkezzék nála szubrettnek, az önmagát megadva odaSzólt neki: — No, kislány, hadd lássam, meddig tudód feldobni a lábadat. Aztán a direktor úr szeme gúvádoz- hatott a meglepetéstől, a reumás nyaka is rándult egyet, ahogy a közvetlenül előtte álló Péter Gizi feldobta a lábát a nyakába, az szinte lerepült. A direktor megtörőlte a homlokát. Ivóit egy konyakot és azt mondta; — Miért nem jött előbb, persze, nyilván maga lesz a szubrett. Ilyet még nem láttam! Akkor még nem tudta, hogy az egyesületi színiskola előtt ez a pécsi kislány négy évig tanult és oklevelet szerzett a balettiskolában is. Legutoljára meg akkor aratott nagy meglepetést, dörgő tapsot, amikor most, 1973-ban a Víg özvegy betétszámában megcsinálta a „spárgát". * Állomások: Szolnok—Kecskemét— Győr—Debrecen—Pécs-Szolnok-Pécs. Szerepek: Hermina Shakespeare Szentivánéji álom-jában, Rozika az Úri-muriban, a Liliomfi Mariskája, Do- rina a Moliére remekében a Tartuffe- ben, egy nagyszerű alakítás: Örkény István Macskajátékának félelmetes, fuldokló Csermlényi Bruckner Adaiai- da-ja — közben az egész magyar operettrepertoár. A legtöbbször: Sztázi a Csárdáskirálynőben. Filmek: A Tenkes kapitányának Juliska szakácsnőjétől Rényi Tamás négy filmjén át a most készülő Sándor Pál film, a „Régi idők focija” egyik főszerepéig, több mint két tucat sajátos karakteralakítás, leggyakrabban Garas Dezső partnereként. * Szubrett volt, tehát illett szerelmesnek lenni bele. A színház egyik benn. fentese meséli, hogy annak idején a Nagy Lajos Gimnázium diákotthonában aszerint rangsorolták egymást a gimnazisták, hogy ki hányadik sorból látta már Péter Gizit táncolni. A szerelmes levelek, randira hívó üzenetek száma valószínűleg végtelen. Csak nevet rajtuk: — Egy szerelmem van: a színház! * Pécs. Imádja, de nem beszél róla. Még 1954-ben és 55-ben hívták, két évig egyfolytában, a Fővárosi Operettszínházba. Nem ment, mert itt sokkal többrétű szerepköre volt és szerette a várost Pedig itt a közönség nem csak a gyérebb tapssal jelezhet egy-egy hangulattalan pillanatot, hanem ezer ismerős teheti neki szóvá utcán, presszóban, mindenütt. De nem menne el innét semmiért sem. * Imád nevetni. Képes két napig sím! egy rossznak tűnő szerep miatt. Világa a jókedv, mindene a hangulat. Színésznő. Amikor most januárban a Víg özvegy betétszámában bejelentették a nevét, olyan dörgő taps tört ki. hogy két művésztársa sírva fakadt a nézőtéren. Huszonöt év jutalma. Péter Gizi azt mondja, bármennyire is szeretné, az ilyen jutalmat nem lehet eléggé megköszönni. Talán a színpadon, igazi, remek játékkal. Földessy Dénes DIlPBBW 7
