Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-11 / 60. szám

DUNANTOLI MAPI© Mint egy ipari kémkedési história... A bőrnyújtógép karrierje Az Sdot tulajdonképpen egy két nyugatnémet kócerájból származik, s az egész valójá­ban úgy fest; mint egy ipari kémkedési história. Hírt János gyáregységvezető meséli, kint járt az egyik nyugatnémet üzlet­felüknél, aki a Pécsi Kesztyű­gyárral is szokott bérmunkában varratni. Azt mondja Hut Já­nosnak a tőkés cég képviselő­je,. hogy ő holnap elutazik az egyik vidéki bőrös üzembe, ahol bőrnyújtással kísérletez­nek. Felcsillant a gyáregység­vezető szeme, őt is érdekelné a dolog, ő is elmenne. Vendég­látója minden további nélkül beleegyezett A sok öreg gép mellett ott pillantotta aztán meg az egyik sarokban a Schődel márkájú gépet bórá­két nyújtogatott rajta egy asa- szotry... Szervezési kérdés is Végsősoron azért mégsem a véletlen szerencse iiatta ezt a történetet Tudni kell, a kesz­tyűs szakma egyik legnehezebb és legidótrablóbb munkaműve­lete — erről sokat regélhetné­nek a bütykös kezű kesztyű­szabászok — a bőrök nyújtása. Emiatt a varrodai részhez ké­pest szűk a szabászat! kapaci­tás. A Kesztyűgyár műszaki és gazdasági szakembereinek régi törekvése már, hogy megoldást találjanak egyes kézi munka­műveletek gépesítésére, s hogy elsősorban a legmunkalgénye- sebb szakmá ban, a kesztyű sza­bászatban csökkentsék a ráfor­dításokat Ennek a törekvésnek e jegyében állították az idén özembe az dsó bömyújtó gé­pet Ez a gép tulajdonképpen a bőrgyárakban régóta hasz­nálatos. Merészség, kísérletező kedv, s az utóbbi évek azon igyekezete, hogy a munkál job­ban megszervezzék és meg­könnyítsék, kellett ahhoz, hogy m bőrnyújtás nehéz, a végter­mék szempontjából egyszers­mind kényes munkaműveletét — 112 evvel Ha marii János után ■= gépesítsek. önmagában véve oz dj gép beáHítása műszaki fejlesztési kérdés, összességében azon­ban mégsem csupán erről van szó. Ha úgy közelítünk a kér­déshez; hogy meg kell szervez­ni úgy a munkát, hogy a kesz­tyűszabászoknak ne kelljen a bőröket nyújtogatniuk, akkor ez már ölelkezik a munkaszer­vezés kérdésével, hiszen, mon­dogatni szoktuk, a műszaki fej­lesztés és a munkaszervezés édestestvérek. Amikor beállítot­ták az új, a fizikai munkát megkönnyítő, termelékeny gé­pet, ez nyilvánvalóan a terme­lő embertől is más hozzáállást, más szervezést követelt. Sikerült Ismerkedjünk meg a géppel. Gulyás József igazgató: — Félmillió forintért vásárol­tuk a nyugatnémet bömyújtó gépet. Nem volt olcsó. Arra gondoltunk, ha a kísérletünk si­kerül, bőven megtérül a válla­lat pénze. Sikerült. A tapaszta­latok szerint a qép a finomabb bőrökre, a bárányra, a juhra és a sertésre riem, viszont a ke­ményebb bőrökre a kecske és o marliabőrökre nagyon alkal­mas. Januárban rátértünk az üzemszerű termelésre. Ügy ter­vezzük, az idén száz-százötven- ezer pár kesztyűnek való bőrt munkálunk meg vele. Természetesen megfordultunk o pécsi irodaház alagsorában is, itt dolgozik a gép egy pi­ciny helyiségben, két műszak­ban. A nyújtógép felpuhítja és a kellő irányba megnyújtja a kemény bőröket. (Csak kikap­csolódásként: a szabászok és a varrónők újabban indiai mar­habőrökkel is dolgoznak. Ho­gyan? és a szent tehenek?... igen, róluk van szó, meg zebu­bőrről is, sőt, újabban a pécsi kesztyűsök a két állatfaj vala­miféle kereszteződését is ta­pasztalják.} Persze, mire idáig jutottak, rengeteget gyakorla­toztak. Akadtak olyan idősza­kok, amikor teljesen kétségbe estek, a gép nyírt, vágott, „ha­rapott". De aztán minden rendbejött Ha jó az alap­anyag, akkor nincs baj, állítják az ott dolgozók . lim György, Kincsei József és Szeszán László, akik mellesleg — és ez nagyon lényeges — képzett kesztyűszabászok, tehát tisztá­ban vonnak a bőrök természe­tével. A gyenge, könnyen sza­kadó bőröket nem adják be a gépbe, a keményebb bőröket viszont, éppen, mert szabász fejjel gondolkodnak, erősebben meghúzatjálc Nem erőszakolták Mivel a kecskebőröket a sik­lósi gyáregységre profilírozták, « géppel nyújtott bőrök zöme Siklósnak jut. Meghallgattuk a siklósi szabászokat is. Tóth Já­nos szabászat! művezető, Bagoly József, Szabó János és Töttösi László szabászok egyöntetű vé­leménye szerint könnyebb a munka. A korábbi gyötrődés a kemény bőrökkel a múlté. Egyetlen, s tegyük hozzá, jogos fenntartásuk az új technológiá­val szemben, akkor tapsolnak neki, ha a keresetek nem es­nek vissza. Magától érthetődb­en ugyanis a normákon is vál­toztattak. A szabászoknak most egy-egy műszakban a korábbi­nál harminc százalékkal több kesztyűt kell kiszabniuk. Természetesen, mint minden új dolog, a bőrök géppel való nyújtásának bevezetése is bizo nyos ellenállásokba ütközött. Erre számítottak a kesztyűgyári vezetők, ezért az időre bízták, igazolja elképzeléseiket. Nem akarták ráerőszakolni a szabá­szokra az új technológiát, méginkább szerették volna el­kerülni az olyan vádakat, mintha a dolgozók bérének le­faragásával akarnának maga­sabb termelést elérni. Szó sem volt erről. Az egész önkéntes alapon kezdődött, csak aki akart, az dolgozott a géppel nyújtott bőrökkel, így mód nyílt a régi és az új teljesítmények összehasonlítására. Mindössze négyen-öten kötötték magukat, hogy ők inkább továbbra is a puha sertésbőrökkel dolgoznak Később mindenki, „beadta ö derekát”, s ma mái a napi hat- száz páros termelésnél tarta­nak a siklósi szabászok. A keresetek? A gyár vezetői szerint, akik korábban is meg­adták a bőrnek, ami a bóre. azok feltétlenül nyertek az új technológián, akik viszont ko­rábban a szabás előtt nem nyújtották ki lelkiismeretesen a bőröket, azok most veszíthet­nek rajta, őszinte meggyőző­désük, hogy a harmincszázalé­kos normaemelés reális, az új technológiában ennél még több tartalék rejlik. Bátran kell csinálni. A „lenni vagy nem lenni" Összefoglalva: a Pécsi Kesz­tyűgyárban jó húzással a kesz­tyűiparban eddig nem haszná­latos, új gépet állítottak mun­kába. A gép nehéz fizikai mun­kát küszöböl ki. Termelékeny, tehát többleteket jelent, egy szűk keresztmetszetet igyekszik feloldani. Csökkennek a ráfor­dítások, s talán ez az, ami a legfontosabb. A piac változásai időről időre feladják a nagy leckét a kesztyűsöknek. Lenni vagy nem lenni? A kesztyű leg­utóbbi nagy világválságakor egy sor nyugati kesztyűgyár tönkrement. A magas munka­bérek már „szétfeszítik” az árat. Mi is eljuthatunk egy pontra, amikor a mi kesztyűin­ket is drágállja a világ. A, kor parancsa: csökkenteni a rá­fordításokat! jobban megszer­vezni a munkát; amit lehet, gé­pesíteni. A minőségből egy jot­tányit sem engedve. Miklósvari Zoltán Csak a divatos szakmák? Neked hogy tetszett? Három gyerek három üzemben Póy Rozália a Zsolnay-gyár- ban, Keresztes Mihály a Sopia- na Gépgyárban, Will Zoltán a Panel-üzemben járt. A gyerekek félévi bizonyítványai: 3,2 — 3,6 és 4,2-re sikerültek. Szüleik munkások — középszintű mű­szaki vezetők, takarítók, techni­kusok, Rozi, Mis,- és Zoli a Ka­rikás Frigyes utcai iskola nyol­cadik osztályos tanulói — mind­hárman már döntöttek jövőjük­ről. — Neked, hogy tetszett? — A festészet nagyon tet­szett. Mind lányók és asszo­nyok dolgoztak ott, talán én is meg tudnám tanulni art a mun­kát, de art mondták inkább érettségizetteket vesznek fel. Szép volt a százéves gyárról készült film is, megmutatták a gyönyörű porcelánokat. Vé­gigvezettek az egész qyáron. — Te melyik szakmát vá­lasztottadé — Fodrász szeretnék lenni. Ha nem sikerül, akkor kesztyű­szabász. Kisebb koromban ré­gész, vagy orvos szerettem vol­na lenni. Most legjobban fod­rász. Apám is ezt akarja. — 5 neked hogy tetszeti a Sopianaban? —‘ Tetszett. Először magnó­ról meghallgattuk, hogy az esztergályosoknak, géplakato­soknak mit kell dolgozni, mit kell megtanulni mennyi min­dent tudnak a jó szakmunká­sok megcsinálni. Aztán végig­mentünk a qyáron. Marógépen, esztergán dolgoztak a munká­sok. Megmutatták, hogy műkö­dik, aztán mentünk tovább. Mindegyikből egy kicsit láttunk, éppen amíg a szerszám bele- | kapott az acélba ... — Mit láttál még? — Mást nemigen. — Mit gyártanak ott? — Mezőgazdasági gépeket, j Még negyedikes koromban kör- ! nyezet órán jártam a Sopianá- J bari, akkor zöldborsó... azt hiszem konzerváló gépeket gyártottak. Hát nem lehet na­gyon nehéz munka, csak a pon­tosság a fontos. — Mi leszel? — Autószei előliek jeleiilkez- tem, ha nem vesznek fel, me­gyek a karosszéria-lakatos szakmára. — Mennyit szeretnél keresni, ha majd lelszabadulsz? — Hát, három-négyezret. A Zsolnay-gyárban nyolcvan szakmunkástanulót képeznek. Többségük lány — a festészet­ben dolgoznak. De azért van lakatos, korongos, formázó ta­nulójuk is, bár nem annyi mint kellene. Az idén ősszel húsz festőt, hét korongost, öt gipsz- mintázót szeretnének felvenni. Az utóbbi szakmákra csak egy-két jelölt van. A Sopianában harminc for­gácsoló, hatvan lakatos tanuló dolgozik. Az őszre sem lesz be­iskolázási probléma. Az első pólyaválasztási napot 1971 de­cemberében tartották —• ak­kor méq csak egy napig nyi­tották ki a gyár kapuit a gye­rekek előtt. Az elmúlt eszten­dő decemberében már egy egész hétre. — Ön szerint eredményes volt a qyárlátogatás? Höffler Mihály, q Sopiana munkaügyi osztályának dolgo­zója válasz helyett ötlettel szol­gál. — Már a pályaválasztási hét előtt sok helyre kellene elvinni a gyerekeket. Lássanak sok szakmát, próbáljanak különb­séget tenni, próbálják tneq fel­fedezni art a munkát, mely a leg iobban érdekli őket. Most csak egy-egy helyre jut el min­den qyerek, s csak a legrit­kább esetben oda, ahol a jö­vendő szakma !át felfedezheti. —- Milyen volt a bizonyítvá­nyod Zoli? — Eléq rossz. Négyegész- kettő. Ha nem vesznek fel a Komarovba, matek tagozatra, nem is tudom mit csinálok? — Mi akarsz lenni? — Kis koromba építészmér­nök, de most bármilyen mű­szaki pályát szívesen választok. A Panelüzemben voltam. Egy fiatal mérnök elmesélte, hogy különböző méretű acélrüdakból melyiket kell a panel-elemek­be betenni. Az egész gyártási folyamatot el tudom képzelni: olvastam is róla. Egy pillanatra eszembejutott, hoqy mégiscsak jó lenne építészmérnöknek lenni . . . Elég nehéz lehet a munka ott a panel-üzemben. Igaz a gépek is segítenek, de azért biztos nehéz ... — Mit gondolsz amfcce #T keres végzed az egyetemet ki többet? Te, vagy a Misi? — Hát a Misi. öt év múlva talán utolérem. — S a panel-üzemben meny­nyit kereshetnek? — A fene tudja? Nem sokat. • Talán van statisztikai felmé­rés arról, hogy hány gyerek választja art a szakmát, melyet egy üzemlátogatás alkalmával ismer meg. Talán kedvezőbb képet mutat, mint az én tapasz­talataim. A qyerekek nagyon jé megfigyelők, megdöbbentően sokat tudtak meg a bemutatott gyárakról. Annyit azonban sem Rozi. sem Misi, sem Zoli nem látott, hogy kedvet kapjon a mór kialakult elképzelésein változtatni. Az iskolában már előbb, az ötödik osztálytól, vagy még előbb, többet kellene beszélni a szakmákról. Ne csak a divatos foglalkozások — fodrász, tv-szerelő, autószere­lő, kozmetikus kategóriában gondolkodjanak a gyerekek, mert így a sok fáradsággal megszervezett egy-egy üzemlá­togatás csak látványos szóra­kozás, jobbik esetben a qyere­kek ismereteinek kiszélesítésére szolgál — pályaválasztási szem­pontból azonban csak kis ha szonnal jár, Lombesi Jenő Az első nyugdíjas traktoros E ddig trak Az ejső nyugdíjas nyai traktoros hatvan még egyetlen traktoros sem érte meg a nyugdíjkorhatárt a gép nyergében — írtam nem­régiben a traktorosok életé­nek nehézségeiről szólva, s most itt az értesítés: Győri József, a felsószentmártoni termelőszövetkezet traktor­vezetője a zárszámadási köz­gyűléssel egyidőben nyuga­lomba vonult 1948-ban ült traktorra, s géppel dolgozik ma is, az „obsit" átvételével egyidőben ugyanis azt is be­jelentette, hogy mint nyug­díjas is dolgozni kíván. bara- éves. A felsószentmártoni főutca egyik újjáépített házában fo­gad: ez a lakás akár egy városi mérnökemberé is le­hetne. Kényelmes fotelek, legújabb típusú televízió, kék csempével burkolt kék­kádas fürdőszoba. ­Mi ülünk, Győri József a másfélórás beszélgetés egész ideje alatt áll. , — Volt olyan, nem is egy­szer, hogy tizenhat-tizennyolc órát. dolgortam; az én szer­vezetem számára a megfe­szített igénybevétel a termé­szetes. Nem tudok mit kez­deni magammal, ha nem vagyok a gépen ... • A gép — egy meglehető­sen- „fáradt" lánctalpas DT—54Tes ott áll most is a kert alatt, közvetlenül a kerítés mellett, mint a gaz­dájára váró Jó.- Győri József a semmittevéstől fél a leg­jobban, Hiába az „obsit", hajnali négykor most is fel­ébred, s- tíz- óra előtt soha­sem alszik el. Nehéz elhinni, hogy egy hatvanéves ember képes ilyen erőfeszítésre, pontosabban: szinte hilie tetlen, hogy egy ilyen idős ember szervezete még min­dig ilyen intenzitással kíván­ja a munkát. Vérnyomása 160, étvágya kitűnő. A traktorosok túlnyo­mó többsége nyolc-tíz évi munka után képtelen ráülni o gépre; az örökös rázás, a huzat és a por a legerősebb emberek egészségét is ki­kezdi. Győri József azonban csak a fejét rázza, amikor a traktoros-betegségekről kér dezzük. — Sokat dolgortam min­dig, ugyanakkor azonban mindig mértéktartó voltam az ételben, italban. Valamikor, a gépállomások idején, saj­nos elég nagy divat volt az italozás; sokan mondták ne kém is: pajtás, a szesz a mi számunkra védőital ... De önmegtartóztatónak kell len­nie az embernek, az étkezés terén is. Teli gyomorral én | sohasem ültem a nyeregbe... Gépek, emberek, soha el j nem felejthető munkák jut- l nak az eszébe. — Egy öreg Forddal kezd­tem a traktorozást — húsz ló­erős volt, petróleumos. Aztán jött a gépállomás; ahány masina, annyi fajta. Lanz- Buldogok, Fordsonok, KB 50- esek és 55-ösŐk. Alkatrész persze egyikhez se volt, ha valamelyik hordtuk, s bedöglött szét- felhasználtuk a jobbak javítására. A trakto­ros akkoriban persze még egészen mást jelentett fa­lun, mint most. Vagy nagyon szerettek bennünket, vagy gyűlöltek. Amikor bejöttem a faluba, szinte megroha­moztak a gyerekek, akkora csoda volt akkoriban egy traktor. Most meg, jöhet az isten gépe is — rá se néz­nek .. . Felsőszentmórtonban 1951- ben vagy 52-ben látták az első kombájnt. A gépi ara­tás hírére valóságos tünte­tés támad: az egész falu ki­vonult az utcára, hogy lássa azokat az istentelen gépeket, melyekkel tönkre akarják tenni a termést. — A gépállomások érdé me, hogy a falvakban ..vi­szonylag rövid idő alatt meg­szokták és megszerették a gépeket — mondja Győri József, majd a traktorok fej­lődéséről mesél. — Nagyon sok jó gép van ma már Ma gyarországon, az azonban mindent elront, hogy ahány gazdaság, annyiféle traktor. Sőt: még egy gazdaságon belül is rendkívül vegyes' a kép. Győri József a nagy, erős gépekre esküszik, melyek so­lle, sehol seni süllyednek meg, arra a kérdésre azon­ban: ön milyen gépeket venne, nem nagyon tud vá- /aszolni. Mint traktoros, a lánctalpasra esküszik, a lánctalpas minden terepen teljesíti a kötelességét, s nem teszi tönkre az embere­ket, a traktornak azonban nemcsak szántania kell. A D—4 KB-ban egyezünk meg tehát, mely nemcsak erős, de gyors és viszonylag ké­nyelmes is. — Végül is nem a márka számít — mondja —. hanem az, hogy mennyire becsülik meg az új gépet a gazdasá­gok. Ha egy Trabantot vesz valaki, akár Pestre is fel­viszi ellenőrzésre, a traktor azonban ma még nem ér ennyit... M indenről beszéltünk már, csak a pénzről nem. így visszatekintve: megérte . . .? — Mindig sokat dolgoz­tam, s többnyire megfizet­tek.- Melyik volt a legjobb hónap? — 1957-ben kukoricát kom- bájnoltam. Húsz nap alatt hatezer forintot kerestem. — És a leggyengébb? — Az tavaly lehetett — egész évben csak 25 ezer forint jött össze..,. Ez tényleg nem sok, de nem elégedetlenkedik, azt mondja az idő is rossz volt. Sérelme tulajdonképpen csak egy van: nyugdíjazták, de ő dolgozni akar, és senki sem tudja megmondani, hogy a nyugdíja érintetlenül hagyá­sa mellett mennyi ideig dol­gozhat ... Békés Sándor Hazánkban is megkezdték a polístirol habfólia gyártásét. A Fővárosi Műanyagipari Vállalat 7. sz. telepén sikeresen próbaüzemei az olasz gyártmányú automata gépsor. Különböző kor- szerű, csomagolástsehrükít! termékeket állítanak ei&

Next

/
Oldalképek
Tartalom