Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-07 / 56. szám

1973. március 7, DUN ANTOLI NAPLÓ 3 Felnőttek az iskolapadban 1. Negyvenegyezer — a kétmillióból „...arra alá Baranyába" Kettős rekviem Fodor András új verseskötetéről Huszonhét évvel ezelőtt, 1946- ban alapvető oktatásügyi célkitűzés lett: az általá­nos iskola mind a nyolc osztá­lyát minden gyereknek e| kell végeznie. Ma, 1973-ban két­millió körül van azoknak a száma, akik a tanköteles koron túl vannak, s nem végezték el. Ebből Pécsett — a város 116 ezer állandó lakosából — 1970- ben 41 ezer ember — 35 szá­zalék tartozik a 2 millió közé. A 41 ezerből 29 ezer csak a hat osztályt fejezte be. « Pótolgatunk tehát. . . Pécsett, esténként egy-kétszáz felnőtt ballag a Jókai utcába, a Dol­gozók Általános Iskolájába. — Egy-kétszáz a 29 ezerből. Ez az iskola így, az egész •árosra kiterjedő joggal 1962- ben alakult. Az első években, 1967-ig 30—40 év között válta­kozott a tanulók átlagéletkora, magasabb is volt a létszám, jobb a tanulmányi eredmény, igaz, valamivel kisebb a tcn- anyag. Utána az átlagkor le­szállt 16—30 év közé, a létszám kissé csökkent és a tanulmányi eredmény szempontjából két részre oszlik az iskola: a 15— 25 év közöttiek gyengébben, a 25—30 közöttiek jobban, ered­ményesebben tanulnak. Az első időszakban 1967-ig azok jár­tak ide, akiknek a beosztásá­hoz, — nem egyszer vezetői beosztáshoz — elengedhetet­Pályázati felhívás A dr. Hajdú Gyula-alapítvány előírásainak megfelelően Pé­csett ez évben is megrendezik a helyes és szép magyar be­széd versenyét; a felsőoktatási intézmények hallgatói, valamint a pécsi és baranyai középis­kolák III. és IV. osztályos ta­nulói részére. A versenypályázat követelmé­nyei : Egy kötelező és egy sza- badonválasztott szöveq kifejező, értelemszerű felolvasása. Köte­lező: Fekete István ifjúsági Petőfi-életrajzának egy részlete. A szabadonválasztott szöveg 15 —20 sornyi részlet eqy tanul­mányból vagy esszéből. Jelentkezni lehet 1973. április 1-iq a Doktor Sándor Művelő­dési Központban, személyesen. A verseny 1973. április 25-én, 15 órakor kezdődik. A szaba­donválasztott szöveqet négy gé­pelt példányban kell a verseny­zőknek magukkal hozniok. A pályadíjak: I. díj: 500; II. díj 300; III. díj 200 forint. A rendező szervek, a Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya és a 'TDoktor Sándor Művelő­dési Központ vezetői kérik a felsőoktatási intézmények és középiskolák illetékes tanárait, KISZ-szervezeteit, hogy ennek a felhívásnak az ismertetésével, népszerűsítésével segítsék a pályázat sikerét. Minden más felvilágosításért a Doktor Sándor Művelődési Központhoz lehet fordulni. Ma, március 7-én, szerdán este háromnegyed 7 órakor nyitják meg a Liszt hangver­senyterem előcsarnokában a Kodály Z. és Pécs-Baranya c. emlékkiállítást. A megnyitóbe­szédet Antal György, a Zene- művészeti Főiskola Pécsi Tanár­képző Intézetének igazgatója mondja el. A kiállítás fejezetei átfogó képet kívánnak nyújtani Kodály Zoltán zenei és zene- pedagógiai úttörő munkássá­gából, különös tekintettel Pécs­hez fűződő több évtizedes kapcsolataira. Este 7 órakor Kodály-emlék- hangverseny lesz. Műsorában Pécs város meghívott ifjúsági és felnőtt kórusai, névszerint: a Petőfi utcai és a Székely Bér­ién volt legalább az általános iskola nyolc osztályának elvég­zése, avagy szakmát akartak ta­nulni. Ma nincs ilyen egységes ok, helyette sokszínű okrend­szer indokolja ennek a néhány száznak az igyekezetét. Még annyit: az iskola viszonylag jó elhelyezésű, hat tagú, elég régi tantestülettel, Czukor Antal igaz gatása alatt dolgozik. V Marton Lajosné. Szép, kor­talan arcú asszony Magyar- sarlósról. — Édesanyám súlyos beteg lett, amikor hetedikes voltam. Hosszú ideig szanatóriumban kezelték, kishúgomat állami gondozásba kellett volna ad­nunk, apám sírt, így hát én reggelente elmentem az iskolá­ba a leckét megtudni, aztán siettem haza otthoni munkát végezni, húgomat őrizni, ellát­ni. A hetediket azért befejez­tem. De anyám nem gyógyult meg, végleg kimaradtam, az idő eljárt... Most a Hőerőműben dolgozom, takarítok és a nyol­cadikat elvégzem. Nem köny- nyű, hetenként kétszer hajnal­ban jövök Pécsre dolgozni és az iskola miatt fél tízkor érek haza. — A bizonyítvány? — Csak egy négyesem volt, a többi jeles. * Czukor Antal igazgató ilyen­kor márciusban már elég nyu­godt. Mindig az első két hó­nap nehéz. Azt mondja: — Akkor még sokan inga­doznak, ezért-azért. Nagyon- nagyon vigyázni kell, hogy mi­nél kevesebben maradjanak ki. így is jelentősen csökken a lét­szám a tanév elején. Aki há­rom hónapig kitart, abban ál­talában bízhatunk, — Ki tehet legtöbbet a ta­nulók kitartásáért? Postás fiatalok. Szinte vala­mennyien ismerik egymást. So­kan dolgoznak közülük azonos, vagy egymáshoz közeleső mun­kahelyen. összeforrott, egy­mást segítő közösség kialakí­tásához a közös munkahely mellett azonban valami más is kell. Különösen a fiataloknál. A kiszisták itt is — mint oly sok helyen másutt — próbálgatták a gondolatot: megteremteni az ifjúsági klubot. Igaz, még nincs megfelelő helyiség — mondták —, de Pécsett az épületek nagy része alatt masszív pin­cék húzódnak. Csakúgy, mint a Pécsi Postaigazgatóság Zrí­nyi Miklós utcai épülete alatt. Segített a vállalat, jöttek dol­gozni a fiatalok — s átalakult a hajdani szenespince. 1970. december 12-én autómodell bemutatóval nyitott a klub. De tálán úti Általános Iskola egye­sített énekkara Forray Gézáné és Rozgonyi Miklósné; a Má­tyás király úti Általános Iskola énekkara Pálvölgyi Józsefné; a Janus Pannonius Gimnázium kamarakórusa Ivasivka Mátyás; a Művészeti Szakközépiskola leánykara Vönöczky Endréné; az Építők Madrigálkórusa Jan- dó Jenő; a Tanárképző Főisko­la vegyeskara Tilla-i Aurél; a Volán Bartók Béla Férfikara Ligeti Andor valamint a Pécsi Nevelők Háza Kamarakóruso Tillai Aurél vagy Dobos László vezénylésével Kodály műveiből énekel. A műsor végén az össz- kar Ligeti Andor vezényletével adja elő Kodály—Berzsenyi Magyarokhoz című kórusművét — Mióta egészen fiatalok is vannak, szülői értekezleteket is tartunk. A legtöbbet a munka­hely tehet, a közvetlen főnök, például brigádvezető, aztán a KISZ. A munkatársak előtti si­kerélmény ugyanis a legna­gyobb hajtóerő. De sajnos, évente megkérdezem, hogy hány tanulónak segít a KISZ szerve­zete, és d százegynéhány fia­talból most is csak nyolc mond­ta, hogy: igen segít. De ez a nyolc nagyon örült és rendesen tanul is. * Jónás János tizenhat éves pé­csi fiú tavaly az Olimpiában nem tudott belekapcsolódni egy vitába. Valami fizikai kérdésről volt szó, elrestellte magát és most már hetedikes ebben az iskolában. Barna haj, lember- zsek, beismerő szavak: — Nem szerettem az oroszt, hetedikben elvágtak, pótvizs- gázni nem mentem, dolgozni jelentkeztem . . Hát így történt. Most az Olimpia-beli történet hatására, meg hát egyébként is, beiratkoztam. — Miért maradnak ki any- nyian? — Sokan nem gondolják meg, hogy itt is tanulni kell. Aztán van aki este elmegy az utolsó órákról, mert valami jó műsor van a tv-ben . . . Szóval ki ezért, ki azért. Szerintem akaraterő kérdése. * Este tanulni, felnőtt fejjel, gyerekekkel, munkaidő után. Az igazi megoldás az lenne, ha sikerülne elérni, hogy min­denki tizennégy vagy legalább tizenhat éves születésnapja előtt befejezné az általános is­kolát. De addig is pótolgatni kell az elmaradt éveket. Köz­érdek is, magánérdek is. Földessy Dénes (Folytatjuk) mi itt a legfontosabb feladat? Csizy László, fiatal villamos mérnök, a klub vezetője sze­rint: — Tevékenységünket elsősoi ban az ifjúsági klub üzemi jel­lege határozza meg. Nemcsak azt szeretnénk elérni, hogy a vállalat fiataljai helyiséget talál­janak a szabadidő eltöltésére. Szakmai, kulturális és politikai látókörüket akarják bővíteni, a közösségi élet igazabb voltát szeretnénk számukra bebizo­nyítani. A szakmai előadásokon kívül az egyik legeredményesebbnek mutatkozó vállalkozásuk a nyelvtanfolyamok megszervezé­se volt. A programok nagyon sokrétűek. Tavaly százhúsz ren­dezvényük volt, a látogatottság általában 30—40 körül mozgott, egy-egy előadáson. Lantos Fe­renc művészettörténeti előadá­saival, egy-egy festő műveit illusztráló filmvetítésekkel tu­dott érdeklődéssel teli légkört teremteni. Hasonlóan sikeresek volnak Ivasivka Mátyás előadá­sai a dzsessz és a beat mu­zsika történetéről. A siker pál­mája a sporttalálkozóké. Ta­valy járt itt Bálint Árpád autó- versenyző, a Pécsi Vízügy Sportegyesületének versenyzői pedig íjászbemutatóval lepték meg a hallgatóságot. Ehhez fűződik, hogy az ijászkodásnak leglelkesebb képviselője azóta I Angyal Ottó. Ö és a klub má­sik tagja, Szalai Ica is verseny- j szerűen űzi az érdekes, ritka | sportágat. Angyal Ottó egyéb­ként a sporttalálkozók szerve­zője. Meghívására ez év ápri­lisában vendégül látják a haj­dani „aranycsapat” híres ka­pusát, Grosics Gyulát és Sze­pesi György is ígéretet tett, hogy ellátogat hozzájuk. A klubnapló azonban mást is el­árul. Sokat kirándulnak közö­sen, az utazások élményét a közösen elkészített filmek őrzik. Véleményt cserélnek, vitatkoz­A mű teljes címe: Kettős rek­viem Fülep Lajos és Colin Ma­son emlékére. Annak a Fülep Lajosnak az emlékére, akit a hazai modern, tudományos szellem úttörője- ként; a művészettörténet és mű­vészetfilozófia egyik legnagyobb magyar géniuszaként tisztelünk; aki a tizenkilences ellenforra­dalom óta református lelkész­ként, itt, nem messze a Mecsek- csúcs tövében, Zengővárkony- ban élt, működött, alkotott. Aki - mint Domokos Mátyás irodalomtörténész jellemezte —: „Kényszerűségből, de gőggel vállalt remete-magányában is rendre magához vonzotta a ma­gyar szellemi élet legérzéke­nyebbjeit .. .” Ugyancsak Do­mokos írta róla, hogy egész munkásságában kérlelhetetlen szigorúsággal választotta szét az igazi művészi értéket a pro­vincializmustól és a kozmopoli- tizmustól. így vált Fülep Lajos művészetfilozófiája az igazi ma­gyar értékek felfedezőjévé és hirdetőjévé, s mindenfajta mű­vészetnek álcázott, vagy más­fajta métely kérlelhetetlen kriti­kusává. „Nagyon magasról, történel­mi távlatból szemlélte a művé­szet és a magyarság életét, de nem volt doktriner szobatudós, mint a görögség filozófusai, mélyen benne élt népe életé­ben, a pusztuló baranyai falu lelkipásztoraként épp úgy, mint akadémikusként, élete utolsó évtizedében, a Széher úton sé­tálgatva tanítványaival . .." Lukács György Fülep Lajost kérte fel a filozófia és a szel­lemtörténet első magyar folyó­iratának társszerkesztőjéül. Po­litikai küldetésének igazi irányát felismerve őhozzá fordult Baj- csy-Zsilinszky Endre; tőle kap ösztönzést 1933 júliusában lly- lyés Gyula az országos vissz­hangot vető Pusztulás megírá­sához. Egy évvel később Né­meth László és Gulyás Pál is őbenne keresi a népi írók meg­induló folyóiratának, a Válasz­nak. Gyakran filmekről is. Pél­dául az Eper és vér című ame­rikai film vetítése kapcsán a nyugati diákmozgalmak okait, céljait elemezték. Sok hazai és külföldi vendéggel találkoztak klubjukban. Tavaly több mint tíz ifjúsági klub küldötteivel tanácskoztak a tartalmasabb klubélet megteremtéséről. Járt náluk dr. Csanády György, köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter, és jártak szovjet, lengyel fiatalok, sőt kubai újságírók is. Jól felszerelt klub. Kis kony­hahelyiség is akad, ahol alkal­manként finom falatokkal lepi meg a tagokat az önkéntes „klubszakács". Fölszerelésük büszkesége a rádió, lemezját­szó, magnetofon mellett a — ma még ritkaságnak tekinthető — színes televízió. * Tagjaik száma 85, Többen másutt dolgoznak. Például ba­rátnője unszolására jött ide egyszer Suvák Éva, az Oltet- vénytervező és Szaporítóanyag­forgalmazó Vállalat admi­nisztrátora. S ma már az egyik alapítótag, Szűcs Laci meny­asszonya. Májusban lesz az es­küvőjük. S miért szeret Éva a klubba járni? — Szép környezetben egy­másnak segítő közösség alakult itt ki... * Két év — amióta fennáll ez a közösség — nem nagy idő. Számukra mégis mérföldnyi ugrást jelentett ez az időszak. Az elmúlt héten másodszor nyerték el a „kiváló ifjúsági klub" címet. A kitüntetés egyik indoka kiváló politikai munká­juk volt. S ami még ennél is nagyobb örömet és elismerést jelent: hamarosan az „Arany­koszorús” címet is átvehetik. Munkájuk tehát többszörösen kamatozik. Riechel Éva nak a szellemi támaszát. Pé­csett az egyetemen az ő tanít­ványa Weöres Sándor, aki húsz évvel később Fülepnek ajánlja addigi életműve foglalatát, a Hallgatás tornyát... „ ... Az „ébredő magyarok" idején, a háború alatt, vagy a háború után, baljós idők előérzetében, az Eötvös-kollégium végnapjai­ban, s nehéz években később is hányán, hányféle szorongással fordulnak Fülep Lajoshoz „némi bátorításért a távolabbi jövő iránt”: annak éppen a költő Fodor András lehetne a meg­mondhatója, aki 1947-től Fülep haláláig a legközelebb állt hozzá, mert választott apját sze­rette és tisztelte benne...” — olvashattuk az Élet és Irodalom 1972. február 5-i számában Do­mokos Mátyás cikkében. És ki volt Colin Mason? Vidéki munkáscsaládból szár­mazó angol fiatalember — a későbbi neves zeneesztéta — aki 1945 őszén részese, hallgatója volt egy magyar vonatkozású londoni hangversenynek. Jelen volt azon a koncerten, ahol a szeptember 25-én elhunyt Bar­tók emlékére előadták hat vo­nósnégyesét. Colin Mason ak­kor és hirtelen rádöbbent, hogy Bartók a kor legnagyobb zene­szerzője, — s elhatározta, hogy a kedvéért megtanul magyarul, ösztöndíjat kért — és kapott — a budapesti Zeneakadémiára. A negyvenes évek végén itt ta­nult másfél esztendeig. Haza­utazva a Manchester Gardian, a Spectator és több más lap, fo­lyóirat zenekritikusaként, majd a Tempo szerkesztőjeként két évtizeden át a bartóki életmű és a modern magyar zenemű­vészet leghívebb külföldi ter­jesztője, kutatója volt. Colin Mason és Fodor András az Eötvös-kollégiumban lettek egy­más testvéri barátja, ott talál­tak atyai pártfogót a baranyai magányból a kollégium tutorá­vá meghívott Fülep Lajosban. Róluk szól, hármójuk mélysé­ges, elszakíthatatlanul őrökszép emberi kapcsolatának állít em­léket a Kettős rekviem. * A huszonkét tagú vers-ciklus bevezető költeménye a Látoga­tás tanítványi hangján e „...fü­vekkel, fákkal társalkodó ag­gastyán” alakját, meditativ lé­nyét villantja fel, „kampós bot­jára dőlve, . .. lombkoronák lépcsős teátrumában ...” A má­sik bevezető vers az Egy barát­ságra Colin Masoné. Innen szerkezetileg a ciklus további darabjai a költő közelmúltban tett angliai, írországi utazásá­nak, találkozásainak élményvi­lágából fakadnak. Egy őszi uta­zás képei. A Játék a felködlő baráti együttlét emlékét, üde pasztellszíneit, eleven impresz- szióit idézi meg. A további met­szőén kritikus hangú versek Anglia, London, Írország, a mai Nyugat „izgága” meztelenségé­nek, „műtoprongyainak”, „örök- Babylonjának” képeit pergetik elénk. Annak a világnak az impressziói ezek ...........ahol a csavargók is csak hazudják a boldogtalanságot”. Találkozá­sok a jóléti társadalmi életfor­mával, művészetének elidege­nítő megjelenési formáival, alakjaival, emberi figuráival. (Hová lett a zene?; Woodstock; Tárlat; Dylan Thomas az eleve­nek közt; Amikor én kiáltok.) Majd a két barát emlékezése következik az Eötvös-kollégium- beli évekre; a távoli, Duna menti világra, — ahol egy csa­ládnak érezték egymást — és a „családfőre”, kire „...az ősi föld minden tudása rávall” .. . Nem sejtve, hogy ez a családfő már nem a kórházi ágyon fek­szik, már halott napok, hetek óta. (Beszélgetés.) Itt idézi meg Mason nosztalgikus visszapil­lantásait Fülep alakjára „húr szónkét év reflektorán át” és az öreg professzor szavait: Olvastam a kis angol cikkét a vonósnégyesekről . . . Hát, mondhatom, remek! Nem gondoltam, hogy így értse egy angol Bartókot" — ... és hogy megtanulta ezt a tatár nyelvet!" Az emlékképek során tragikus árnyat vetít az elmúlás nyo­I masztó előérzete. Az ezredik este úgy idézi meg az idő és tér két végtelene közt felmaga­sodó, emlék és gondolat külön­féle dimenzióiban egyszerre élő Fülep' Lajos alakját, ahogy ta­nítványai egy szeptemberi es­tén utolszor láthatták. A mély tónusú, az elmúlás folyamatát sejtető képek (Aheny High Cross) filozofikus gondolatsor­ban oldódnak (Világ vége), a felelősség fájdalmas, mélyen emberi kérdéseivel: „Valamikor kezünktől formálódtak a dolgok Tudtuk a Iák, füvek nevét, a madarak szavát. Egymás hitéből istent választottunk az embereknek. És mi történt a beszédes földdel? Hová vesztettük el testvéreinket? Számot kell adni róla! Számot kell adni róla!" Az emberiség sorsáért való mély, szívbemarkoló aggodalom hangja zendül a ciklus követ­kező versében is. (Hajsza.) Bal­sejtelmes londoni képek ideges lüktetése válaszol rá három egyenlő négysoros kérdéseivel: mit hoz a reggel? A gyászhír utolsó londoni napján éri a költőt. S rá néhány hónapra itthon a másik is, Co­liné. Közben végső fájdalmas búcsúként leltárt készít a Pro­fesszor budai otthonáról (Gaz­dátlan ház), amelyben: „Hol­napra szerteoszlik / a tárgyak szövedéke, // Csak kint a ház alatt a kert / frissen kaszált zöld hajlata mentén / jár föl-aló / egy ifjú / aggastyán, karját ösz- szefonva hátul, / jár föl-aló / piros- / eleven arccal, ernyedet- lenüli, / jár föl-alá oz én időm­ben, mindörökké." A ciklus belső képi világa, eleven színekben ragyogó táj­festése, emberábrázolásának mélysége és gondolatiságának megkapó humánuma — a há­rom ember szép, tiszta barátsá­gának tartópillérén — míves egységben tárul elénk e kötet lapjairól. ♦ A véletlen kivételes művészi élménnyel ajándékozott meg, amikor a múlt év januárjában az egyik budapesti népfront­klubban részese lehettem a Ket­tős rekviem ősbemutatójának. Zártkörű esten Sinkovits Imre és Gombos Katalin megrázó erejű oratórikus tolmácsolásában hangzott el az akkor még kézira­tos vers-ciklus. Az est bevezető részében a mecseki rengeteg erdők illatát megidéző furulyaszó és zongora- muzsika, Kodály és Bartók egy- egy műve csendült fel. A sorsszerű véletlen különös játéka folytán a szünetben — mielőtt elkezdték volna a mű előadását — kialudt a villany. Hosszú ideig sötétben ült a kö­zönség. Gyertyák kerültek elő, s így a sercegő fények közt el­mondott „kettős rekviem” külö­nös módon hitelessé, szuggesz- tíwé vált. Ilyen verses gyász- szertartást megrendezni sem le­hetett volna jobban. A hallga­tóság csöndes áhítattal figyelte az egymást váltó előadást, de egy ponton, „Az ezredik este" végén, éppen ott, ahol Sinkovits autentikus ízzel idézte az or­mánsági nótát: „...úgy, ahogy arra alá Baranyába, / »Esett a hó, éngöm bélepött«" — föl­csattant a taps ... Fodor Andrásnak ez oz új műve akkor is — éreztük — nem egyszerűen szerzői est volt, ha­nem egy életmű summázata is. Ahogyan a rövid köszöntőben elhangzott: „ Olyan műről van szó, mely hidakat ver más mű­vek, műfajok és olyan személyi­ségek közé, akiknek már sajnos csak az emlékét idézhetjük ..." Wallinger Endre HAGYOMÁNYOS pincérbál A NÁDOR ÉTTEREMBEN 1973. március 19-én este 21 órától. Asztalfoglalás az üzletvezetőnél. Telefon: 11-477/4. Kodály-hangverseny és emlékkiállítás Egy a kiválók között Postás ifjúsági klub

Next

/
Oldalképek
Tartalom