Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-22 / 71. szám

1973. március 22. __________________ DUNÁNTOll NAPIÖ __________________________________________________ M egkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az f. oldalról.) ben változatlan, ugyanakkor vá­laszt ad az élet által felvetett problémákra. Politikánkat szüntelenül to­vábbfejlesztjük, mind jobb, kö­vetkezetesebb megvalósítására törekszünk. A Központi Bizottság 1972 novemberében mindannyiunk számára világosan megjelölte a politikai, gazdasági, kulturális fejlődés további tennivalóit, rá­mutatva azokra a Helyenként je­lentkező, az egészséges fejlő­dést akadályozó feszültségekre, amelyek megszüntetésén mun­kálkodnunk kell. Jóllehet, a köz­readott állásfoglalás számottevő része a fejlődést akadályozó, nehezítő tényezőkkel foglalkozik, egészében és alapvető tartalmá­ban optimista, jobb és színvo­nalasabb munkára felhívó és ösztönző dokumentum. Olyan, amely a fejlődést gátló ténye­zők őszinte feltárásával is a jövő felé mutat. A múlt év decemberében a | Minisztertanács intézkedési ter- ! I vet hagyott jóvá a Központi Bi- i zottság határozatával kapcsoló- ! tos állami feladatokról. Ezt önök, képviselő elvtársak jól is­merik, mivel előzetesen, a be­számoló téziseivel, valamint a I gazdasági élet és a lakosság életkörülményeinek alakulásáról készített statisztikai kimutatások­kal együtt megküldtük. Részle­tekbe menően felsoroltuk a fo­lyamatba tett, a közeljövőben és a később esedékes tennivaló­kat. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt hatá­rozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a ! határozatot megelőző hónapok j során nem a hiányosságok pusz­ta összegyűjtésével készült az ál- j lami irányításban a Központi Bi- zottság novemberi ülésére, ha- j nem aktív és folyamatos cselek- i véssél. A viták sorón előkészü- i leteket tettünk, változatokat dől- j goztunk ki a várható feladatok j végrehajtására. Hövelfiik a termelékenységet Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fő irány­vonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes nö­velése és ennek révén olyan üte­mű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság élet- színvonalának rendszeres nö­velését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának továb­bi javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyara­pítását. Ehhez nem elegendő a ter­melés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fe­jeződik ki a hatékonyságban. Társadalmi termelésünk haté­konysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemével nem lehetünk elégedettek. Figyelem­be véve a munkaerőhelyzetün­ket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasági élő­munka termelékenysége a meg­előző időszaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelkedett. De még sok a tennivaló, külö­nösen a beruházott vagyonnal, az álló- és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ez­zel növelhetjük tartósan a mun­ka társadalmi termelékenységét. A korábbi évek elmaradását még korántsem sikerült behoz­ni, a munka termelékenységét tekintve, a szocialista országok sorában középen foglalunk he­lyet. A legfejlettebb kapitalista országokhoz képest pedig 10— 15 éves elmaradásunk van. A termelékenység további növelé­sére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex mó­don, a .technika megújításával, a munka- és üzemszervezés ja­vításával, a vezetés színvonalá­nak emelésével és jobb munka- fegyelemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfontosabb feladatának a beruházási mun­ka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására javu­lás következett be. A beruházá­sok egészségtelenül gyors üte­me mérséklődött, az 1972. évi beruházások az előző évihez képest összehasonlítható áron számítva 2 százalékkal csök­kentek. Továbbra sem meg­nyugtató a befejezetlen beru­házások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a be­ruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a több­letköltségek, a befejezési ha­táridőknél késések mutatkoz­nak, elsősorban ezen okok kö­vetkeztében a befejezetlen be­ruházások száma, aránya még mindig igen magas. A termelési célokat szolgáló építkezések tervezésével kap­csolatban a beruházási tevé­kenység növekedésének mér­séklése miatt helyenként kihasz­nálatlan építőipari kapacitások keletkeztek. Ez átmenetileg el­kerülhetetlen. Az idén ez a ki­használatlanság már csökken. Az építőiparnak sokoldalúan fel kell készülnie arra, hogy a későbbi időszakban ismét na­gyobb feladatokat kell megol­dania. A szocialista országokkal 1970-1971-ben kialakult külke­reskedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkés országokkal lebonyolított forgalmunkban pedig a tervezettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk kelet­kezett. Ez a kedvező változás [ szorosan összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen be- j lül a külkereskedelmi egyensúly I megszilárdítására vonatkozó - [ intézkedésekkel. 1971-ben a tervezettnél job­ban nőtt az állami költségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő ár­emelkedésekből, részben a be­ruházási többletköltségekből és ( a nem kielégítő gazdaságos­sággal működő vállalatok ter­vezettnél alacsonyabb befizeté­séből, vagy támogatásának nö­vekedéséből adódott. Ezen vál­toztatnunk kellett és változtat­tunk is, s az elmúlt évet a ter­vezett 3,2 milliárddal szemben 2,6—2,7 milliárd forintos költ­ségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jóvá­hagyott 1973-as költségvetési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell venni azonban, hogy rnind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tavalyinál. A hi­ány további csökkentéséi segí­teni kell ésszerű takarékosság­gal is. A költségvetési egyensúly tel­jes megteremtése még további évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet tervszerű fejlesztése. Ésszerűen és törvé­nyes úton — tehát nem indo­kolatlan áremelésekkel — fo­kozni kell a vállalati jövedel­mezőséget, a költségvetési be­vétel növelését. A biztonságos államháztartás megfelelő tarta­lékok képzését kívánja meg Ezek célja, hogy a népgazda­sági szempontból legfontosabb feladatok megvalósításának menet közben felmerülő esetle­ges többletköltségeit, illetve az előre be nem tervezhető kiadá­sokat ebből fedezzük. A tarta­lékok célszerű felhasználása nagyfokú fegyelmezettséget, szigorú mérlegelést követel meg. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy a tarta­lékokkal megfelelően gazdál­kodjunk. Az egyensúlyi helyzet áttekin­tése után a gazdaságos terme­lés fejlesztésének néhány idő­szerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha valamelyest sike­rült visszaszorítani a gazdaság­talan termelést, még korántsem értünk el kielégítő eredménye­ket. Gazdasági ösztönzőkkel, J szükség esetén a központi be- j avatkozás eszközeivel is gyor­sítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének kö­vetkezetes érvényesítése mel­lett he veszítsük szem elől a po­litikai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fon­tosságát. Az embereknek a szocializ­musért, hazájukért, üzemükért, szövetkezetükért érzett felelős­ségére az eddiginél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés és az embereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nyere­ségrészesedés vagy egyéb ösz­tönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésének kulcskérdése, hogy a térmelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban fo­kozatosan olymódon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb ter­melőágazatok gyorsabban fej­lődjenek, a gazdaságtalan ter­melés pedig visszaszoruljon. Az ipar kedvező irányú szer­kezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növe­kedési ütemet lényegesen meg­haladó fejlesztése. így például az 1971-es és 1972-es tényszá- mok, valamint az 1973-as terv alapján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 szá­zalékos növekedésén belül a kőolaifeldoloozás 27 százalék­kal, a földqáztermelés 29 szá­zalékkal, a timfö'doyártás 59 százalékkal, a műtrágyaterme­lés 29 százalékkal, a cement­termelés 23 százalékkal emel­kedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz viszonyí­tott fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli avártmány- összetételt is vizsgáljuk — -a kí­vánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyártmánvszerkezet korszerűsítésére irányuló munka gyorsítása érdekében széleskö­rű összefogásra van szükség. M;nd az irányító szerveknél, mind a vállalatoknál az eddi­ginél több kezdeményezésre, nagyobb határozottságra és kö­vetkezetességre számítunk. A vállalatok munkájának cél­szerű fejlődését a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság ál­lásfoglalása alapján a közel­múltban határozatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vál­lalat — tevékenységének meg­különböztetett figyelemmel kí­séréséről. Ezek a vállalatok ál­lítják elő egész ipari termelé­sünk mintegy 55 százalékát, s az ipari export kétharmadát. Itt összpontosul az iparban fog­lalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt való­sulnak meg a központi fejlesz­tési programok, s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész iparágat képvisel — meghatározó jelen­tőségük van a társadalom, a gazdaság fejlődésére. A megfigyelt vállalatok vál­tozatlanul az általánosan érvé­nyes gazdaságirányítási rend­szer keretei között működnek. Az általános tervezési és szabá­lyozási előírások rájuk is egy­értelműen vonatkoznak. A kije­lölés önmagában nem jelent jogcímet valamiféle kivételes elbánásra, költségvetési és hi­telezési juttatásokra, mentesí­tésekre, engedményekre. Az a célunk, hogy a gazda­ságirányító szervek rendszere­sen és folyamatosan informá­ciókat kapjanak e vállalatok működéséről, gazdasági hely­zetéről, termelési, fejlesztési és üzletpolitikájáról, segítsék a vállalatok hatékony működését, a népgazdasági érdekek érvé­nyesülését. Az általánostól eltérő mód­szereket fogunk alkalmazni az egyenként több ezer dolgozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszervezésére, korszerűsítésé­re, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szük­séges anyagi eszközök kizáró­lag saját erőből nem biztosít­hatók. A Minisztertanács hatá­rozata alapján a Gazdasági Bi­zottság kijelölte az érintett vál­lalatokat. Ezek a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Be­ton- és Vasbetonipari Művek. A változás végrehajtása nem könnyű és nem gyorsan meg­oldható feladat. Ezeknél a vál­lalatoknál az állóeszközök egy részének kicserélésétől, a mun­kaerők átképzésétől, átcsopor­tosításától kezdve a termelési feltételek átalakításáig, új tech­nológia bevezetéséig, új termé­kek újszerű termelési módsze­rekkel történő előállításáig sok mindenre szükség van. Közpon­ti segítséget és helyi erőfeszíté­seket egyaránt igénylő, fokoza­tosan megoldható feladatokról van szó. R lakást halvan százalékában gáz! használnak Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! A népgazdaság termelési szerkezetének átalakításában jelentős szerepet töltenek be a központi fejlesztési programok, amelyek több gazdasági ága­zat, igen sok üzem egybe­hangolt tevékenységét követelik meg. E programok kedvező ha­tása már a IV. ötéves tervidő­szakban jelentkezik. Az alapjai­ban eredményes folyamatnak ezúttal csupán néhány proble­matikus oldalára kívánom a fi­gyelmet ráirányítani. Hisz ezek megoldása közös feladat, s eb­ben is szükséges az egységes szemlélet. Energiagazdálkodá­si koncepciónk szerint gyors ütemű a szénhidrogének előre­törése és csökken a szénfel­használás aránya. Nagy köny- nyítést jelent a lakosságnak, hogy a háztartások jelentős ré­szében korszerű fűtőanyagot használnak, Már mintegy más­fél millió olajkályhát működtet­nek és a háztartások 60 száza­lékában gázt használnak. Ez kétségtelenül nagyon örvende­tes jelenség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhaszná­lás átállításában hibák is tör­téntek, elsősorban az ipari üze­mekben túlságosan előre sza­ladtak, a széntüzelést ott is ab­bahagyták, ahol az ma még nem megengedhető, s a tech­nológiai folyamat nem feltétle­nül teszi szükségessé. A nép- gazdasági érdekeket mellőző átállással most felesleges ki­adásokat, beruházási feszültsé­geket, ellátási gondokat okoz­nak, olyan, a dolgozó emberek ezreit érintő szénbányászati problémákat, amelyeknek meg­oldása gyakran kormányzati döntést, közbelépést tesz szük­ségessé. Energiahelyzetünk nem köny- nyű, még az épülő és a továb­biakban tervezett jelentős ka­pacitású atomerőművek építése után is nagyon megfontolt ta­karékos gazdálkodást követel. Sok milliárd forint értékű be­ruházás szükséges a növekvő energiaigények kielégítéséhez, mind a hazai energiaforrások kihasználásához, mind az elke- j rülhetetlen import biztosításá­hoz. A jó irányt sem tehet meg- I ' alapozatlan gyorsasággal kö­vetni, körültekintőbben kell el- i járni az energiagazdálkodás­ban. Előfordulhat, hogy a ter­melés területén ott, ahol a szénhidrogének felhasználásá­ban előreszaladtak, vissza kell állítani a széntüzelést. Eredeti elhatározásunknak megfelelően elsősorban a lakosság gáz és fűtőolaj igényeinek kielégítését valamint a petrolkémiai ágazat gyors fejlesztését biztosítjuk, ezt követően kerülhet csak sor a belföldi adottságokat és a lehetséges importot is figyelem­be véve az ipar fűtőanyag­szükségleteinek kielégítésére szénhidrogénekből. Alumfniumprogramunk, össz­hangban beruházási politikánk­kal, valamelyest mérsékeltebb ütemben, mintegy kétéves elto­lódással valósul meg. Ennek el­lenére alumíniumiparunk fej­lesztése összhangban van a magyar—szovjet timföld-alurní- nium egyezménnyel, amely a szocialista nemzetközi munka- megosztás nagyszerű példája. A program végrehajtása során timföldtermelésünk már eddig is több mint kétszeresére, alu­mínium félkészgyártmány ter­melésünk pedig több mint két és félszeresére emelkedett. Ter­veink szerint folytatjuk a bauxit­bányászat bővítését és célsze­rűnek látszik gyorsítani az új timföldgyári beruházást. A közúti járműgyártás fejlesz­tésének központi programját alapvetően teljesítjük. A terve­zett beruházások elmaradása miatt átmenetileg a kívánatos­nál szélesebb körű, gyakran kevésbé gazdaságos kooperá­cióra van szükség. A közúti járműgyártás köz­ponti fejlesztési programjának megvalósításába erőteljesen bekapcsoljuk a Csepel Autó­gyárat és a Vörös Csillag Trak­torgyárat is. Ez az említett üze­mekben hozzájárul a korsze­rűbb gyártmányszerkezet kiala­kításához és egyben segítséget jelent a kiemelt kormányprog­ram gazdaságosabb megvaló­sításához. Jelentős változások történtek a mezőgazdaságban, átalakult a termelés szerkezete. Gyöke'e- sen megváltoztattuk a termelés feltételeit. Számottevően javí­tottuk az anyagi, műszaki ellá­tottságot, nagyarányú gépesí­tést hajtottunk végre. A műtrá­gyaellátás jelentős fokozásával erőfeszítéseket tettünk a talaj erő utánpótlására, nagy gon­dot fordítottunk a vízgazdálko­dás kiterjesztésére. Újszerű szervezeti formákat hoztunk lét­re, amelyekben a gazdaságok egyesíthetik erőforrásaikat, ter­melési tapasztalataikat, és egy­re inkább iparszerű módszerek­kel oldják meg feladataikat. A következő években tovább­ra is fontos feladatunk a me­i zőgazdaság intenzív fejlesztése, a hatékonyság javítása. Eddigi eredményes munkánk bizonyíté­ka, hogy 1971-ben a mezőgaz- í dasági termelés 9 százalékkal, ! 1972-ben pedig újabb 5 száza­lékkal nőtt. A szántóföldi növények ösz- szes termelése - különösen ga­bonafélékből — jelentősen ma­gasabb a tervezettnél, míg a j kertészeti ágak, a szőlő- és r gyülmöcstermelés elmaradnak a ! számítottól. A gabona-problé­ma után megoldottuk a korsze- ! rű kukoricatermelés egyáltalán I nem könnyű gondjait is. Miami Tervbizottság A tervezettnél valamelyest [ gyorsabb ütemű az állotté- ! nyésztés növekedése. A túltelje­sítést elsősorban a sertés- és I a baromfitartás örvendetes fej- j lődése teszi lehetővé. A számí- | tottnál kedvezőbb sertéshelyzet I a lakosság húsfogyasztásának az előirányzottnál gyorsabb nö­velését biztosítja. Nagyon fon­tos feladatunk az elért színvo­nal tartása, az állatállomány­ban elterjedt száj- és köröm­fájás okozta károk és gondok felszámolása. A kormány bizto­sította annak feltételeit, hogy a termelés minél hamarabb újra elérje a tervezett szintet. Az élelmiszeripar egyik fontos fel­adata a vágó- és feldolgozó kapacitásnak a sertéstenyész­téssel összehangolt bővítése. A szarvasmarhatenyésztés ál­talános fellendítését szolgáló intézkedések hatására, amelyek együtt járnak a jövedelmezőség j igen jelentős javulásával is, arra ] számíthatunk, hogy növekedni fog a szarvasmarhaállomány, számottevően javulnak majd a hozamok és a belső ellátás ja­vítása mellett az export növe­lésének feltételei és kedvezőb­bé válnak. A következő években megol­dandó feladatok sem kisebbek azoknál, amelyeket a mezőgaz­daságban már eddig végrehaj­tottunk. A korszerű szocialista nagyüzemi termelés kialakítá­sában és az egyre fejlettebb módszerek alkalmazásában szerzett termelési tapasztalatok bizonyossá teszik, hogy a nö­vénytermesztésben megoldjuk a cukorrépa-, a dohány-, a zöld­ségtermelés problémáit, továb­bá a modern nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés, a hús- és tejtermelés hoszabb idősza­kot igénybe vevő feladatait. A kormány minderre kidol­gozta munkaprogramját. Meggyőződésünk, hogy az erők összpontosításával, a nép­gazdaság érdekeit szem eiőtt tartó érdekképviseletek segítsé­gével elérjük, hogy a termelési ingadozások tovább csökkenje­nek és hosszú távon is biz­tonságosan és egyenletesen emelkedjék a mezőgazdasági termelés. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalom épí­tésében fontos helyet foglal el a tudományos alkotó munka. A távlati tudományos terv tudo­mánypolitikai céljaink megvaíó- sításának alapját jelenti. A rendelkezésre álló anyagi lehe­tőségek keretei között minden eszközzel és módon segítjük hazánkban a tudományos és a műszaki fejlődés 'kibontakoz’a- tását, a jelentősebb külföldi vívmányok hazai hasznosításá­nak meggyorsítását. A vezetésben, a tervezésben egyre inkább alkalmazzuk a korszerű módszereket. Ezek azonban csak akkor érvényesül­hetnek teljesen, ha megfelelő termelési feltétel és gyakorlat alakul ki. Meg kell becsülnünk azokat a vezetőket, akik ebben a szellemben felelősségteljesen dolgoznak. Emellett azonban gondot kell fordítanunk arra, hogy az államigazgatás és a gazdasági élet vezető posztjain a természetes cserélődés folya­matában fennakadások ne le­gyenek. Minden szinten tovább kell fejlesztenünk tervezői munkán­kat. Különösképpen elő kell se­gíteni a tervező szervek közöt­ti együttműködést, javítanunk kell a végrehajtás ellenőrzését. A kormányzati munka fontos ré­sze az ágazati irányító tevé­kenység sokoldalú továbbfej­lesztése. Amellett, hogy az ágazat irányítóinak nagyobb felelősséget kell vállalniok az összkormányzati tevékenységért, nagyobb aktivitásra van szük­ség a termelés gazdaságossá­gának javításában, a korszerű termelési struktúra kialakításá­ban és fejlesztésében, az ár­képzés javításában, az árellen­őrzésben, a külkereskedelmi te­vékenység összhangjának biz­tosításában. Sokkal több segít­séget kell nyújtani a vállgjatpk szervezési munkájának javítá­sához. Minden szinten javítani kell az ágazati és funkcionális szervezetek együttműködését. Megkezdtük az előkészülete­ket az Állami Tervbizottság lét­rehozására, mely a Miniszter- tanács szerveként dolgozik majd. E bizottság alapvető fel­adata lesz, hogy jobban ösz- szehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörű szer­vek tervező munkáját. A nép- gazdasági tervek kidolgozásá­ban, a gazdasági szabályozók fejlesztésében, valamint a ter­vek végrehajtásának ellenőrzé­sében e bizottság javaslatai bi­zonyosan nagy segítséget ad­nak a kormányzat számára. Miközben folyamatosan dol­gozunk távlati népgazdasági tervünkön, máris megkezdtük az 1976-tól kezdődő ötéves ter­vünk kimunkálását. A kormány még a múlt év őszén úgy ha­tározott, hogy az ötödik ötéves terv két szakaszban készüljön el. Az elsőben a tervkoncepció, a másodikban pedig a végle­ges terv kerül kidolgozásra, a KGST keretében történő egyez­tetés alapján. Nemzetközi tevékenységünk A szocialista építés törvényei­nek általánosított tapasztalatai­ra támaszkodva, sajátosságaink­nak megfelelő gazdaságirányí­tási rendszert alkalmazunk, azt a szükségleteknek megfelelően fejlesztjük. A felelős vezető szer­vek határozottságával és egy­ben rugalmasságával párosulva ez járulhat hozzá ahhoz, hogy népgazdaságunkban tovább javuljon a tervszerűség, mun­kánk minden területen hatéxo- nyabb legyen. A gazdaságirá­nyítási rendszer sajátos eszkö­zeivel elősegíti terveink meg­valósítását és társadalmi hatá­sai is kedvezőek. Nemzetközi gazdasági tevé­kenységünk szorosan összefügg hazánk fejlődésével, gazdasági életünk alakulásával. Gyors ütemben növekedtek nemzetkö­zi gazdasági kapcsolataink. Népgazdaságunk fejlődését a nemzetközi munkamegosztásba való széleskörű bekapcsolódás­sal is elősegítjük. Az áruforgalom mintegy két­harmadát a szocialista orszá­gokkal, ezen belül összes kül­kereskedelmi forgalmunk több mint egyharmadát a Szovjet­unióval bonyolítjuk le. A szo­cialista országok közötti külke­reskedelem dinamikus bővülé­séhez nagymértékben hozzájá­rult, hogy az elmúlt években a szocialista gazdasági integrá­ció alapján a vállalatok is egy­re aktívabban kezdeményezik a nemzetközi együttműködés kü­lönböző formáinak alkalmazá­sát. A szocialista országokkal va­ló kapcsolataink továbbfejlesz­tésének céljait a KGST-orszá- gok integrációs programjának soron következő feladatai hatá­rozzák meg. Különösen fontos­nak tartjuk a KGST-togállamok ötéves népgazdaságfejlesztési terveinek egyeztetését és a fej­lesztés fő területeinek mind jobb összehangolását (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom