Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-22 / 71. szám
4 1973. március 24. DUNÄNT01I NAPLÓ Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás a 3, oldalról) Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szakosítás, a kooperáció fejlesztésére, a lehetősé gek jobb kihasználására. Rövidesen sor kerül Prágában a KGST 27. ülésszakára. A magyar küldöttség azzal a szándékkal utazik e tanácskozásra, hogy mind tevékenyebben járuljon hozzá az integrációs program további végrehajtásához. Kuba belépése a KGST-be, a Finnországgal megkezdett tárgyalások valamint más országok érdeklődése bizonyítja, hogy növekszik a KGST-nek, mint szervezetnek súlya, szerepe és jelentősége a nemzetközi gazdasági életben. Az elmúlt években a nem szocialista országokkal folyia- tott külkereskedelemben is jelentős eredményeket értünk el. A forgalom számottevően bővült, fejlődtek kooperációs kapcsolataink. A tőkésországok nemzetközi pénzügyi válságá- j nak hatásai alapjában véve közvetlenül nem érintenek bennünket, de figyelemmel kell lenni az események alakulására. Az államközi kapcsolatok javulását azonban gátolja a I diszkriminációs politika, amely ! az egyes tőkés országok és országcsoportok részéről még mindig megnyilvánul. Ez a kü- | lönböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének és együttműködésének akadálya. A kölcsönös előnyöknek és érdekeknek megfelelően tovább növeljük gazdasági kap csőlátóinkat a fejlődő országokkal. A negyedik ötéves terv előttünk álló időszakában a nemzetközi gazdasági kapcsolatok további nagyarányú bővülésével számolunk. Arra törekszünk, hogy jobban kihasználjuk a nemzetközi gazdasági szervezetek működésében rejlő lehetőségeket. Export termékeink gazdasági, műszaki színvonalától, minőségétől függ. mennyire tudjuk bővíteni forgalmunkat az elkövetkező években. Hazánknak a világpiacon becsülete, súlya és hitele van. Arra kell törekedni, hogy nemzetközi kötelezettségeinknek továbbra is maradéktalanul tegyünk eleget és ezzel még nagyobb megbecsülést vívjunk ki magunknak. Tartsuk adott szavunkat, teljesítsük vállalásainPolitikánk alaptétele Tisztelt Képviselő Elvtársak! Politikánk, gazdaságpolitikánk alaptétele, hogy gazdálkodásunk eredményességével egyidejűleg emelkedjék népünk életszínvonala. Gazdasági údí- tőmunkánk célja és értelme, hogy a lakosság szükségleteit egyre jobban elégítsük ki, szabad, boldog életet, jó munka- és életkörülményeket biztosítsunk a szocializmust építő ember számára. Az ötéves terv első két évében az átlagkeresetek 9,4 százalékkal nőttek. A reálbér 4,3 %-kal, a reáljövedelem pedig 8 százalékkal nőtt. A fogyasztói árszínvonal tervezett 3,6 százalékos növekedése ellenére 1973-ban a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 2—2,5 százalékkal növekszik 1972-höz viszonyítva. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ágazatok és vállalatok bérfeszültségeinek feloldására kormányunk intézkedéseket tett. Két esztendő alatt több mint egymilliárd forintot fordítottunk e célra. Ez jelentősen enyhítette azt az eltérést, amely elsősorban az ipari nagyvállalatok hátrányára volt tapasztalható. A költségvetési szervek dolgozói közül emeltük az egészségügyi, oktatási, igazságügyi dolgozók, egyes kulturális intézmények alkalmazottainak fizetését. A negyedik ötéves tervben számításba vett szociálpolitikai intézkedések közül sor került a három- és többgyermekes családok családi pótlékának emelésére. Ebben az évben az állami költségvetésből gondoskodtunk a kórházak, a szociális otthonok, az oktatási és gyermekintézmények étkezési normáinak felemeléséről. Részben a reálbérek növekedésének meggyorsítására, részben a bérarányok indokolt változtatása céljából határozta el a párt és a kormány az ipari és építőipari munkások március 1-én életbelépett központi béremelését. Az intézkedés több mint egymillió 300 ezer dolgozóra terjed ki, s 1973-ban tíz hónap alatt mintegy 2,3 milliárd forinttal növeli a munkások jövedelmét. A rendelkezésre álló pénzügyi keretek elosztásánál előnyben részesültek a nőket nagyobb arányban foglalkoztató iparágak és vállalatok, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozók, valamint azok a területek, amelyeken nagyobb arányban dolgoznak több műszakos, vagy folytonos munkarendben. A jelenlegi béremelés, mint ismeretes, csak az állami ipar és az építőipar fizikai munkásaira és művezetőire terjedt ki. Ez természetesen vitát és nemtetszést váltott ki az állami ipar más munkaköreiben foglalkoztatottak között és a népgazdaság más szektoraiban alkalmazott dolgozóknál. Ügy gon- do'err. ">en ke'! Ihosszan bizonygatnom, hogy a párt és a kormány vezetői ugyanúgy megbecsülik a műszaki, az adminisztratív munkakörben, valamint a gazdaság más területein tevékenykedők munkáját, mint azokét, akik jelenleg béremelésben részesültek. Most azonban ezt kellett tennünk, mert itt maradtak el a bérek másokhoz viszonyítva, és ez már alapvető politikai kérdésként jelentkezett. A bérezési rendszer rugalmasabbá tétele érdekében több intézkedést léptettünk életbe. A szénbányászatban és a villa- mosenergia-iparban a sajátos- , Ságokat jobban figyelembe vé- < ve, megszüntettük, hogy a bé- írek közvetlenül a nyereség ala- ,l kulásától függjenek. Az élelmiszeripar négy ágában, a vasútnál, a helyi közlekedésben, valamint az állami gazdaságoknál és erdőgazdaságokban már évek óta folytatott bértömeg- gazdálkodási módszert kiterjesztettük 16 ipari, építőipari vállalatra, illetve szövetkezetre, hogy még sokrétűbb tapasztalatokat szerezzünk. Elősegítjük, hogy azok a vállalatok, amelyek az üzem- és munkaszervezés segítségével létszámtartalékaikat feltárják és átcsoportosítják, anyagilag is érezzék annak előnyeit. Az illetékes állami szervek a Szakszervezetek Országos Tanácsával együttműködve a bértarifa-rendszer kiegészítéseként kidolgozzák a szakmai bérek országos táblázatát. Ennek az lesz a feladata, hogy az eddiginél jobban irányítsa és befolyásolja a vállalatok bérezési gyakorlatát, elősegítse, hogy az azonos munkát végző munkások azonos skálájú alapbért kapjanak a népgazdaság valamennyi ágazatában és szektorában. A negyedik ötéves terv időszakában folytatjuk a munkaidő általános csökkentését. 1972. második felében a tervező és szervező intézetekben, beruházó vállalatoknál és ipari kutatóintézeteknél vezettük be a csökkentett munkaidőt, 1973. június elsejével sor kerül az államigazgatósban dolgozók munkaidő-csökkentésére is. A kormány még ez évben kidolgozza és jóváhagyja a további területeken történő munkaidőcsökkentés alapelveit, feltételeit és ütemezését. A nyugdíjasok helyzetét javította és egyben munkaerőgondjaink enyhítését szolgálta a munkában maradásra ösztönző nyugdíjrendszer 1972. januárjától történt bevezetése, valamint a nyugdíj melletti munka- vállalás időtartamának bővítése. A korábbi nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugdíjak színvonala jelentősen elmarad a jelenleg megállapított nyugdíjak összegétől. Arra törekszünk, hogy a különböző időpontban nyugalomba vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődjék. Az elmúlt két évben emelkedett a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások ösz- szege is. E juttatások a dolgozók évi jövedelmének mintegy 24 százalékát jelentik. Költség- vetésünk jelentős hányadát forI dítjuk évente az egészségügyi, j oktatási, kulturális szolgáltatá- | sok biztosítására, az üdültetésre. Népgazdasági tervünk fontos célkitűzése a lakosság áruellátásának biztosítása. A negyedik ötéves tervidőszakot megelőzően a fogyasztási cikkek viszonylag széles körében voltak ellátási hiányosságok. Az elmúlt két évben nagymértékben javult a helyzet. A belkereskedelem a lakossáq és a közületek keresletét nagyobb ellátási zavarok nélkül kielégítette. A ' fogyasztási cikkekből bőséges választék áll a vásárlók rendelkezésére. Említésre méltó, hogy hosz- szabb ideje zavar mutatkozik a lakosság ellátásában a tőkehús mennyiségében, helyesebben fajtánkénti megoszlásában. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az 1973. évi húsmeny- nyiséq az üzletekben nem kevesebb, hanem több, mint a múlt évi megfelelő ellátást biztosító mennyiséq volt. Megoszlásában azonban a sajátos magyar fogyasztási igényeknek — a már említett okok következtében — kevésbé felel meg. Az elmúlt évi 80 százalékos sertéshús-arányf nem tudtuk tartani. Kérem .'a lakosság megértését, legalább néhány hónapra! Egyébként a marhahús is hús, a baromfi is az, halat is többet tudunk adni, mint amennyit jelenleg fogyasztanak. A húsfogyasztás évről évre emelkedik. 1972-ben 61 kilogramm volt, a folyó évre 63 kilogrammot vettünk tervbe, az ötéves terv utolsó évében pedig 65 kilogrammal számolunk. Gazdasági életünk fejlesztésében különleges szerepet tölt be az árrendszer. Fontos szabályozója mind a termelésnek, mind a fogyasztás alakításának. Ez a kérdés a közvélemény érdeklődésének homlokterében áll, ezért politikai hatása is jelentős. Az árpolitika megmagyarázása, árrendszerünk széleskörű megértése folyamatos feladat. A termelői árrendszerünk jelenlegi fogyatékossága főképpen az, hogy az elvonások és támogatások révén elfedi a termelés gazdaságosságában lévő különbségeket. A hatékonyabban dolgozó vállalatok emiatt nem jutnak munkájuk minőségével arányos többlet- jövedelemhez. Ugyanakkor a kevésbé gazdaságosan dolgozó üzemekben is lehet látszólag nyereséggel qazdálkodni. Ezért termelői árrendszerünket tovább kell fejleszteni. Az utóbbi időben a kelleténél kevesebb szó esik az önköltség csökkentéséről, pedig a jövedelmező, gazdaságos termelésnek, az árak csökkenthető- ségének ez változatlanul egyik fontos eleme. A qazdasági vezetőknek sokkal nagyobb figyelmet kell' fordítaniok erre. Az árstabilitás biztosítására és a szigorúbb árellenőrzésre a kormány széleskörű intézkedési tervet dolgozott ki. Ennek egy része az indokolatlan áremelések megelőzését hivatott biztosítani: Így Januárban felemeltük az égetett szeszesitalok és a dohányféleségek fogyasztói árát. A tej- és tejtermékek fogyasztói áremelésével egyidejűleg a többletkiadások részbeni ellentételezéséül növeltük a nyugdíjak, a családi pótlékok, ayermekgondozási segély és az ösztöndíjak összegét, Március 1-től csökkentettük egyes ruházati termékek árát. Méq az idén további árcsökkentésre kerül sor olyan termékfajtákból, amelyekből megfelelő árualapot tudunk biztosítani. Nagyobb és a lakosság széles körét érintő életszínvonal-politikánkkal összhangban álló intézkedésekre, mint például a hús áremelésére, ennek ellentételezéséül az iparcikkek, elsősorban a textiláruk tömegét átfogó árleszállításra csak a következő ötéves tervben kerülhet sor. 1967 óta sokszor elmondottuk, de újra megismétlem: végső soron az a célunk, hogy értékarányos fogyasztói árrendszert alakítsunk ki. Jelenleg évente közel 20 milliárd forintot fordítunk költségvetésből ártámogatásra. Hozzávetőleg például bevezetjük a megrendelőket és a szállítókat egyaránt kötelező szerződéses termelői árak alkalmazását, kiterjesztettük az árváltozások bejelentési kötelezettségét. Az árellenőrzés szélesítése és szigorítása minden qazdálkodó szerv feladata. A kormányzat, az Országos Anyaq és Arhivatal köteles a minisztériumi és tanácsi árhatóságok munkáját jobban összehangolni, a visszaélések, az indokolatlan áremelések megakadályozására tett intézkedéseket ellenőrizni. Szükséges azokban az üzemekben is korszerű kalkulációs módszereket kialakítani, ahol ezt eddig elhanyagolták, vagy nem követelték meg. A termelői árak ellenőrzése, az indokolatlan áremelés elhárítása és meggátlása enélkül lehetetlen. A termelői árakkal kapcsolatban igen fontos feladat, melyet rövid időn belül el kell végezni, hogy a tisztességtelen haszon lényegét pontosan meghatározva, értelmezését egyértelművé tegyük. A lakosságot, mint fogyasztót, természetesen elsősorban a fogyasztói árak alakulása érdekli. A lakosság egyben termelő is a mi rendszerünkben. Ebben a minőségében érdekelt a termelői árak alakulásában is. Azt hogy az adott üzemben, például emelkednek a termelői árak, könnyen megérti az ott dolgozó ember és másoknak is meg tudja magyarázni a nyersanyag-árak emelkedésével, a nekik bedolgozó, velük kooperáló üzemek áremelésével, a világpiaci árak alakulásával. Élénken, sőt sokszor nagyon élesen reagálnak azonban arra, ha a fogyasztói árak és azok színvonala emelkedik. Pediq a kettő egymással szorosan összefügg. A fogyasztói árszínvonal 1968 —1972 között, négy év alatt 7.6 százalékkal nőtt, a múlt évben 3 százalékkal, ez évben 3.6 százalékkal, tehát nagyobb mértékben, mint az előző négy évben. Az árak egyébként — saját munkánk hiányosságai mellett — alapvetően a világpiaci árak közismerten gyors “vrlkedése következtében növekszenek qyorsabban, mint az előző években. Áraink a külső piacok áremelkedését az import révén — központi intézkedések hatására csak késleltetetten és erősen korlátozottan — de bizonyos mértékiq követték. Ez a következőkben sem lehet másképp. Számolni kell azzal, hogy o tőkés importból származó, nem alapvető fogyasztási cikkek áremelkedése a ’Mi fogyasztói árakban is kifejezésre juthat és ez a szocialista külkereskedelmi árak esetenkénti emelkedésénél néha szintén elkerülhetetlen. Arra kell törekednünk, hogy a tervezett fogyasztói árszínvonalat mindenképpen megtartsuk, az emelkedés azt semmiképpen ne haladja meg. Az ehhez szükséges ártámogatás céljára a költségvetésben tartalékot képeztünk. A tartalékot csak rendkívüli gondossággal és körültekintéssel lehet felhasználni. ugyanennyi a költségvetési többletbevétel, az átlagosnál nagyobb forgalmi adón keresztül a ruházati cikkek zöménél és más ipari termékeknél. Hat évvel ezelőtt azt váltottuk, hogy ennek rendezésére két-három ötéves tervidőszak szükséges. Most ugyanazt mondjuk. Nehezebbnek mutatkozik a végrehajtás, mint gondoltuk, A továbbiakban a lakosság életkörülményeit befolyásoló tényezők közül az egyik legfontosabbal, a lakáshelyzet alakulásával kívánok foglalkozni. Ismeretes, hogy a párt és a kormány 1960-ban 15 éves lakásfejlesztési tervet dolgozott ki, amely 1975-ig egymillió lakás felépítését tűzte ki célul. Lakásépítési terveinket teljesítettük. A családi házak építése gyorsabban növekszik, mint eredetileg számítottuk, viszont az állami telepszerű lakások építése némi késéssel fut fel a tervezett színvonalra. Az eddig eltelt 12 év alatt 774 000 lakást építettünk, ebből az utóbbi két évben mintegy 165 000-et. A még hiányzó 226 000 lakás felépítése a hátTeljesífettük lakásépítési terveinket ralévő három év alatt megvalósítható. Az elmúlt évek jelentős erőfeszítései ellenére a lakáshiány — különösen a fővárosban és néhány kiemelt városban — méq mindig társadalmunk legégetőbb problémái közé tartozik. Az 1971-ben végrehajtott lakásreform igazságosabbá tette a lakáselosztást, kiegyenlítettebbé a lakással kapcsolatos teherviselést, kedvezőbb feltételeket teremtett a lakásépítés növeléséhez, a lakások karbantartásához. A munkáscsaládok lakásigényének kielégítésére különösen nagy figyelmet fordítunk. Ezzel összhangban az eddiginél következetesebben érvényesül az a fontos követelmény, hogy a lakásépítési kedvezmények — különösképpen az állami támogatás — elsősorban a munkások, a bérből és fizetésből élők. a nagyvárosok és munkáslakta települések lakás- helyzetének megjavítását segítsék. Az 1973-tól érvényben lévő új rendelkezések a jövedelmi és szociális viszonyokkal arányos, társadalmilag igazságosabb teherviselést tesznek lehetővé, kedvezőbben állapítják meg a kamat és kölcsön visszafizetésének feltételeit. A lakosságnak az is egyik gondja, hogyan jut el leggyorsabban és lehetőleg kulturált körülmények között a munkahelyére, vagy bármilyen más úticéljához. Az elmúlt két évben sokat fejlődött hazánkban a közlekedés, elsősorban a tömegközlekedés. A vasútvonalakon nőtt a villamos és a Diesel-vontatás aránya. Korszerűsödött a közúti hálózat. Sokat foglalkoztunk a főváros tömegközlekedési gondjainak enyhítésével. Ezt segítette megoldani a keletnyugati metróvonal építésének befejezése és a forgalom megindítása o vonal teljes hosszán. Meggyorsítottuk az észak-déli metróvonal építését, 1976 végéig üzembe helyezzük a Nagyvárad tér—Deák téri szakaszt. Természetesen más tömegközlekedési eszközök fejlesztésére is nagy gondot fordítunk. Rátérve az egészségügy helyzetére, engedjék meg, hogy idézzem az 1972 áprilisában megalkotott egészségügyi törvényt, mely kimondja: az egészségügy állami feladat, s egyben az egész társadalom ügye. Ennek alapján gyakorlatilag az ország egész lakossága betegségi biztosításban és ingyenes orvosi ellátásban részesül. A legutóbbi hónapokban népünk egészségvédelme érdekében megvizsgáltuk a népélelmezés helyzetét és meghatároztuk a tennivalókat. Elemeztük az iskolaegészségügy, az iskolás fiatalok testi-szellemi fejlődésének helyzetét. Gyorsan nő a nyugdíjasok száma A felnövekvő nemzedék, a szocialista Magyarország jövendő lakossága iránti mélységes felelősségtől áthatva biztosítanunk kell, hogy a népszaporulat kedvezőbben alakuljon. A korábban meghozott intézkedéseink hatására 1967-től kezdődően valamelyest emelkedett is a népszaporulat, de ez a folyamat megállt és az elmúlt évben 14.7 ezrelék volt a születési arányszám. Sokan, sok helyről, több vonatkozásban indokoltan felhívják a figyelmünket orra, hogy ez az arány még mindiq nem megfelelő, nemzetközi összehasonlításban is kedvezőtlen. Gyors ütemben nő a nyugdíjasok száma, 1960-ban az összlakosság 6.4 százaléka, 1972-ben pedig 14.8 százaléka volt nyugdíjas. A lakosság elöregedésének jele, hogy a nyugdíjasok száma megközelíti az ipari munkások teljes létszámát. Hosszabb távon mind kevesebben lépnek a munkaképes korú nemzedék sorába. Csökken az anya tiszteletreméltó szerepére, az egészséges, új élet világra hozására képes nők száma és aránya. Demográfusaink szerint, ha a jelenlegi népszaporodás változatlan marad, 20—30 év múlva társadalmunknak már nemcsak a kor- összetétele módosul erőteljesen, hanem a lakosság létszáma is csökken. A tudatos családtervezést továbbra is népesedéspolitikánk alapjának tekintjük. Nem akarunk olyan megszigorításokat bevezetni, amilyenek korábban érvényben voltak. Azt az elvet valljuk, hogy a nők szabadon választhassanak, akarnak-e, illetve hány qyermeket akarnak. Tudjuk, hogy a közszellemen és a közfelfogáson is változtatni kell. A szocialista társadalom minden téren azoknak ad előnyt, megbecsülést, akik a társadalom jövőjének alakításáért felelősséget éreznek, és annak érdekében gondokat is vállalnak magukra. Ezt az elvet következetesen és határozottan mindent megelőzve érvényesíteni kell a népesedés- politika kérdéseiben is. Nem szabad eltűrnünk, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek a szülő nők és a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő asz- szonyok. Ehhez az üzemi párt- és szakszervezetek segítségét kérjük. Emellett azonban egy sor kormányzati Intézkedésre is szükség van. A tudomány és az orvosi gyakorlat egyaránt megállapította: a terhesség többszöri erőszakos megszakítása nemcsak a nők egészségét veszélyezteti, hanem rendkívül károsan befolyásolja a később születő gyermekek fejlődését is. Kötelességünk, hogy az anyák és a nők egészségét sokkal jobban megvédjük, mindent meq kell tennünk annak érdekében, hogy az új nemzedék erős és egészséges legyen. Tisztelt Országgyűlés! Az államélet fejlesztését szolgálja a két éve hatályba lépett tanácstörvény. A törvény végrehajtásának tapasztalatait a Minisztertanács nemrégiben megtárgyalva megállapította, hogy a törvény bevált. Erősödött a tanácsok népképviseleti jellege, tevékenységük aktívabb lett. Nőtt a tanácstestületek elhatározó és ellenőrző szerepe. Jól képviselik a lakosság érdekeit, hatékonyabbá vált együttműködésük a nem tanácsi szervekkel. Ez különösen a lakás- és a gyermekintézmények, a kommunális létesítmények fejlesztésénél volt eredményes. Növekedett a tanácstagok felelősségérzete is. A törvény egyik célkitűzése az államigazgatás tökéletesítése és szocialista jellegének erősítése. Ezt fejezte ki a munkamegosztás átalakítása az államigazgatási szervezeten belül. Lényegében befejeződött a tanácsi feladat- és hatáskörök felülvizsgálata. Eddigi tapasztalataink kedvezőek. A most működő, 1971 tavaszán megválasztott tanácsok megbízatása néhány hét múlva lejár. A Népköztársasáq Elnöki Tanácsa április 15-re tűzte ki a tanácstagok általános választását. A választás mindiq jelentős belpolitikai esemény, amely valójában országos méretekben folytatott beszélgetés a lakossággal. Jó alkalom ez politikánk, a közvetlen és a távolabbi célkitűzéseink, lehetőségeink ismertetésére, ugyanakkor az or. szág népe véleményének, javaslatainak megismerése is. A választást előkészítő politikai munkában van miről beszélnünk. Ismertessük magabiztosan az elmúlt két év során elért eredményeinket, amelyekre valamennyien büszkék lehetünk. Közeledik a nagyüzemek államosításának negyedszázados évfordulója, amely jó alkalom arra, hogy végig gondoljuk a munkásosztály vezetésével elért qazdasági, társadalmi eredményeinket. Méltassuk a párt X. kongresszusának határozatai, a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása, a negyedik ötéves terv, az 1973-as évre szóló népgazdasági és tanácsi tervek végrehajtását, továbbá a tanácstörvény megvalósítását. Ezek mellett a figyelmet elsősorban a helyi tennivalókra célszerű irányítani. Hosszú idő után első ízben válik el az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása. A választások időbeni elkülönítésétől —- többek között — azt várjuk, hoqy növeli a helyi tanácsválasztások jelentőségét, a képviselőválasztások során pedig fokozottabb (Folytatás az 5, oldalon)
