Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

1973. február 11. OUNANTOLI NAPLÓ Kilátások 1973-ra (3.) Mit viszünk a vilá Ez igen! Olyan hosszú a vi­lágpiacra termelő baranyai vál­lalatok és szövetkezetek sora, hogy alig látni a végét Már két terjedelmes beszámolót kö­zöltünk bőreink és kesztyűink, cipőink és konfekcióink idei exportjáról, s mégsem értünk a könnyűipar végére. Hol van­nak akkor még a gépek és műszerek, a márványok es por­celánok, a termények és az ál­latok, a faipari termékek és m konzervek?! Most amolyan „vegyes felvágottat" nyújtunk át olvasóinknak. Most ülnek székre a japánok Nemrég htunk orrát, hogy a Pécsi Faipari Szövetkezet szál­lítja az amerikai Manhattan Center szállodaipari tröszt Brüsszelben épülő luxusszállo­dájának berendezéseit önma­gában is sokatmondó tény, de ez csak egy a szövetkezet szá­mos külföldi üzletei közül. Az idén az ARTFX-en keresztül ter­melésük egyharmadát, 30—35 millió forint értékű stílbútort szállítanak a nyugat-európai tőkés piacokra. Ez körülbelül félmillió dollár, lényegesen több mint a tavalyi exportbevétel, s még több is lehet, amennyiben az újonnan beállítandó gépek ei tőlük várt termelékenységet eyújtják. Új piacuk a francia, «hová barokk stílusú bútorokat szállítanak. Honnan ez a nagy kereslet • stílbútorok iránt? Klemen? László elnök nemrég fordult meg a párizsi bűtorkiállításon, őzt mondja, több mint ötven­ezer kiállító vett részt és a ri- állított bútorok kilencven szá­zaléka stílbútor volt. Nagy a kereslet, de nagy a verseny is. A távlatok? Sokat ígérnek. El­képesztő igényekkel jelentkezik Ázsia. Japánnak úgyszólván eines fa és bútoripara, a ja- IPÓnok viszont: fel akarnak emel­kedni a térdeplő ülésből, pár­nák helyett széken szeretnének tini. Mármost, ha meggondol­juk, nálunk egy-egy főre több tucatnyi szék jut. amiben per­sze benne vannak azok a szé­kek is, amelyeket a hivatalok­ban, a mozikban, a kávéházak­ban elfoglalunk, nos, mindez jelzi a hallatlan nagy piaci le­hetőségeket. Szövőgépek állnak Hirden Két másik gyárunknak, a bu­dapesti Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi és siklósi gyáregységeinek is van export­ja. A mohácsiak a tavalyi 7 millióval szemben az idén 9 : millió forint értékben több mint j 30 ezer széket és 550 gyermek­ágyat szállítanak a nyugat- i európai piacokra, Svédország 1 ba, Hollandiába, Belgiumba és | az NSZK-ba. Ez'a 9 millió évi j termelési értéküknek 10—1? százaléka. Ugyanennyi az ex- j porthányad Siklóson is. Tavaly 660 ezer forint, az idén már 2,2 millió forint értékben szállíta­nak konyhai székeket és bár­székeket, elsősorban Hollandiá­ba, továbbá Angliába. Mohács és Siklós ugyanazt mondhatja el, mint a pécsi szövetkezet. A Kenderipari Vállalat hird; üzeme nyers ponyvát gyárt, ezt Szegeden készítik ki, majd a Szovjetunióba exportálják. A nagyvállalat évről évre növeli kivitelét, annál is inkább, mivel a vállalat gépeket vásárolt kül­földön, meg kell termelni a gépekért kiadott rubeleket és dollárokat A hirdi üzem 1968- ban még esak 440 ezer, tavaly már másfélmillió négyzetméter í nyers ponyvát adott át további i feldolgozásra Szegednek, s az idén is ennyit terveztek. Lehet- j ne több, de nincs elegendő , munkáskéz, szövőgépek állnak Hirden. Pedig az utóbbi évek­ben szépen emelkedett a mun­kásnők bére, s az idén tavasz- szal több nyereségrészesedést fizetnek ki, mint barmikor. Ne csak sződd a selymet Nemrég a televízió híradójá­ban is bemutatkozott a mohá­csi TEMAFORG. A vállalat mi­után tavaly visszaesett a pap­lanok Iránti kereslet hálózsá­kok varrására tért rá. Ebből tavaly a Fővárosi Ruhaipari Vállalattal kooperációban öt­venezer darabot szállított a Szovjetunióba és egy tírezres tételt Lengyelországba. Bár nincsenek még kötéseik, az idei évben előreláthatólag 50 ezer hálózsákot varrnak a Szov­jetuniónak, és szó von némi tőkés exportról is. Ezenkívül évente 200- 250 vagonnyi szín­re válogatott textilhulladékot . géptisztító rongyot és kárpito­zásra használt tömővattát szál­lítanak külföldre, ez utóbbit a francia Renault gépkocsigyár­nak. Nagyon hasznos tevékeny­ség ez, hulladékból dollárt ki­hozni. A vállalat fejlesztéseket is tervez, új gépekről, új tech­nológiai sorokról van szó. A Mohácsi Selyemgyár nyolc­vanmilliós termelésének 65—70 százalékát küldi exportra. Ezek nyers termékek: matlaszéfélesé- gek, tisztaselyem szövetek. Üj termékük az üvegszövet, ezt pél­dául nagy mennyiségben hasz­nálják a prágai metró építésé­nél. Érdekes a mohácsi nyers szövetek útja. A külföldi vevő. piacra? mondjuk valamelyik NSZK-beli cég megvásárolja tőlünk, kiké­szíti és megvarratja, majd kész­termékként adja tovább, leg­többször az afrikai fejlődő or­szágoknak. Persze megkeresi rajta a magáét. Nem lehetne ugyanezt idehaza megcsinálni? Tehát: ne csak sződd a selymet magyar, hanem varrjad is. De igen, a magyar selyemiparnak is az a törekvése, hogy kész­termékeket vigyünk a világpiac­ra. 1975-ig olyan fejlesztéseket vettek tervbe, hogy a nyers szövetek kivitele a minimálisra csökkenjen. Miktösvári Zoltán Magyar élelmiszerhetek az NSZK-ban Az előző évek kedvező ta­pasztalatai alapján a Hung- expo ezúttal harmadszor szer­vezte meg az NSZK-beli magyar élelmiszerheteket, amelyeknek megnyitására február 15-én ke­rül sor. A Hungarofruct, a Monimpex és Terimpex export konzerveiből, valamint italok­ból, édességekből, készételek­ből az NSZK hatvanhét váro­sában összesen 100 Hertie- és | Bilka-áruház mutat be magyar élelmiszerkirakatokat, élelmi­szerosztályán pedig árusítja e termékeket, Frankfurtban, Kölnben, Ham­burgban, Stuttgartban és Mün­chenben gazdag trófeabemuta­tóval hívja fel a Mavad a láto­gatók figyelmét a magyarorszá­gi vadászati lehetőségekre. Nyomdaipari rekonstrukció — 1973-ban A negyedik ötéves terv idő­szakában körülbelül 2,8 milliárd forintot fordítanak a hazai nyomdák korszerűsítésére, új gépek beszerzésére. 1973-ban már lényeges kapacitásbővülés is várható, részben nagyobb szabású rekonstrukciók, rész­ben a meglevő üzemekben végrehajtott gépcserék ered­ményeként. Jelenleg az országban 38 nagy nyomdavállalat működik. Az iparra a budapesti koncent­ráltság a jellemző, amit új vi­déki üzemek létrehozásával, a régebbiek korszerűsítésével pró­bálnak ellensúlyozni. Máris so­kat tettek azért, hogy fejlődje­nek a megyeszékhelyek, ijeari központok, vidéki nagyvárosok nyomdái. Debrecen mellett az újabb feljesztések nyomán Törzstenyészet Babarcon Bajortarka egyedül itt az országban Kiszáradt a talaj megkezdődött az öatözési idény A tét ezúttal is szűkmarkúan mérte a csapadékot a mező­gazdaságnak, Szeptember ele­jétől január végéig az ország nagyrészében a sok évi átlag­nál 25—50 százalékkal keve­sebb csapadék hullott. A Dunántúlon 70—150 milli­méter a hiány, ami tulajdon­képpen azt jelenti, mintha más­fél—három hónapig egy csepp eső, hó sem esett volna. Az Alföldön ezekben a hónapok­ban viszonylag kisebb, 60—90 milliméter a csapadékhiány, de az előző időszakról jóval több tartozás halmozódott fel, A meteorológiai jelentések szerint ugyanis 1970 második félévé­től úgyszólván megszakítás nél­kül minden hónapban, tehát immár 30 hónapja a sok évi átlagnál kevesebb csapadékot kap a mezőgazdaság. A csapadékpótlós mérséklő­désének egyenes következmé­nye, hogy csökken a talajvíz szintje is. A csapadék évek óta tartó | szélsőséges eloszlása arra int, hogy a korábbinál jobban ki kell használni az öntözési lehe­tőségeket, meg kell hosszabbí­tani . az idényt, tehát nemcsak a nyárra kell koncentrálni az öntözést, hanem gondoskodni a koratavaszi elő- és az őszi tározó öntözésről is. Az Országos Vízügyi Fíivatal vízhasznosítási osztályának in­tézkedésére a vízügyi igazgató­ságok és a regionális vízgaz dálkodási vállalatok hozzáfog­tak az öntöző főművek üzembe­helyezéséhez, s néhány napon belül a Tiszán is felállítanak több nagy úszó vízkivételi mű­vet. Az öntözési idény tehát már megkezdődött, s az or­szág vízgazdálkodási szervei folyamatosan gondoskodnak e munka kiterjesztéséhez szüksé­ges vízről. Aki ma eredeti Bajortarkát akar látni é hazában, annak most a babarci Béke Tsz-be kell mennie. Már rég nincsenek ka­ranténban, ott állnak szép né­gyes sorban az új istállóban a tsz szajki szakosított telepén. A telep vadonatúj és teljesen zárt — decemberben adták át és ja­nuárban kezdődött a beköltöz- tetés — ahova nem könnyű be­jutni. A kapun még a Tejipari Vállalat tejszállító autóit sem engedik be. Csak megállnak, kívül a kerítés mellett egy kis házikó előtt — nem nagyobb, mint egy mérlegház. Ebben van a tejcsap, amit reggelenként, ha beáll a tankautó megnyitnak. A babarciak igen ötletesen meg­hosszabbították a zárt tejveze­téket és a hatalmas hűtőkádak­ból a föld alatt vezették ki az utcai tejcsapig. Szigorú portás, fertőtlenítő­szer, fehér köpeny és mindenek­előtt belépési engedély, amit bizonyos esetekben — például járványkor — csak a szövetke­zet elnöke adhat meg. De, aki mindezen túl van, az összes tor­túrán átesett és ott áll a ha­talmas, ipari csarnoknak is be­illő áthajtás istálló ajtajában, s van egy kis szeme is a jószág­hoz, az elgyönyörködik és meg­érti, miért is hozta be a magyar állam épp ezt a német-bajor marhát, miért is adott ki a ba­barc! tsz annyi pénzt ezekért az import tehenekért. Egyformák, mint százötven egyforma tojás, olyan egyformák, hogyha az em­ber a sor elején megáll csak egy tehenet lát, mert a többi pontosan akkora. Szeretnénk, ha egyszer a mi magyartarkánk is ilyen homogén lenne nagyság­ra, színre, termelésre. Varga János főállattenyésztő kedvencei. Mert vannak itt más fajták is. Osztráktarka például, ami Bobarcon egy kicsit csaló­dást okozott, igényes, nem bírja úgy az itteni viszonyokat. Van magyartarka természetesen és egy-két vörös és fekete lapály­marha — ezek már itt születtek — mint áruló jel, hogy ilyen vér is csörgedezik a bajortarká­ban. A társaság eléggé nemzet­közi — a tsz-nek 425 tehene lesz az év végén, ha teljesen feltölti a telepét, de a favorit a bajortarka. Mindegyik fajtá­nál Jobb a termelésben — van­nak 4 ezer literes első laktációs egyedei is szép szómmal —, tej­zsírban, sőt hús minőségben. Eleinte tartottak tőle, hogy a bajor hízóbikák exportképesség­ben elmaradnak a húsminőség­ben verhetetlennek tartott ma­gyartarka mögött. Nem így tör­tént. A kitűnő vágási eredmé­nyek és minősítések, a magas kiviteli arány azt igazolja, hogy a fajta e tekintetben is verseny- képes. Itt náluk azonban nem a húsexport a döntő szempont. Babarc törzstenyésztő gazdaság, olyan fontos tenyészbázis, ahol a bajőrtarka marhát Magyaroi szögön egyedül és — pillanat­nyilag — kizárólagosan tartják fenn tiszta vértsen. A fajta leg­kiválóbb egyedeit — az utódel- lenőrzött tenyészbikákat— inne- szállítják el az ország kijelölt mesterséges termékenyítő állo­másaira. Mikor négy faluban volt még szétszórva a babarc! tehénállo- mottf/,, amikor még régi, az ura­dalmaktól örökölt munkamód­szerekkel — nehéz fizikai mun­ka, kezdés hajnali háromkoi, egész napos lekötöttség stb. — termelték itt a tejet, akkor is tudtak 4 ezer literes üzemi át­lagot produkálni. Tavaly ugyan 3500 literre esett vissza az át­laguk, de ez a nagy létszámfel­duzzasztással, a sok fiatal egyed h beállításával és ezzel az egész átállással megmagyarázható. Most azonban itt a kitűnő fajta, itt az új szakosított telep. Mire számítanak? A kérdésre a főállattenyésztő válaszol, mondván, hogy a 4 ezer litergs telepátlagot — most már természetesen egy sokkal nagyobb állománnyal — 1975-re érik el újra. Majd rög­tön qzt is hozzáteszi, hogy ez­zel persze még mindig nem használják majd ki az értékes állomány potenciális tejtermelő képességét. Ezekben az álla­tokban genetikailag ennél sok­kal több van. De miért nem rea­lizálódik ez a többlet? A tartási körülmények miatt — mondják. Tehenenként évi 1000 liter tej veszendőbe megy most is. Ebből 500 litert visz el a rossz takarmányozás, a másik 500 litert pedig a fejőgép. Igen a fejőgép. az ELFA, ami még nem automatikus. Ami egy te­hénnél évi ezer liter kiesés az 425 tehénnél már majd félmillió liter. Forintban kifejezve pedig olyan nagy összeg amennyiért már érdemes — főként most a tej áremelése után — megja­vítani a takarmányozást is, meg a fejőgépet is. Az utóbbit sok­kal egyszerűbb, még az idén vásárolnak — 650 ezer forintért kapható — egy MIELE gyártmá­nyú automatát, amely bármely fejőrendszerbe, így az ELFÁ-ba is beépíthető. A takarmányozás már nehe­zebb ügy, de nem megoldhatat­lan. Céljuk mielőbb elérni a 4— 5000 liter körüli átlagot, mert a tej nagy érték lett, érdemes sokat termelni. A szövetkezet 20 millió fo­rintért építette fel szakosított telepét, és 10 millió forintért vásárolt import állatokat. Áldo­zott és áldoz még ma is a tech­nológiai korszerűsítésre, az ál­latgondozók munkakörülményei­nek emberibbé tételére. Mert, ha ezt nem teszik meg ma, hol­nap már ők sem kapnak a tehe­nek mellé embereket. Szociális épület, öltöző, zuhanyozó, étte­rem épült a telepen. A negyven telepi dolgozót négy különböző községből kell naponta a telep­re behozni, majd onnan haza­szállítani. Most egy mikrobusz? vásárolnak külön erre a célra, amely háztól házig szállít. Ba­barcon becsülete, rangja van az állatgondozónak. Vége az uradalmi munkastí­lusnak is. A tejházban négy ha­talmas hűtőkád tárolja a tejet. Nem kell már reggel háromkor elkezdeni a munkát attól retteg­ve, hogy nem végeznek ötig, mikor berobog a tejipar szállító kocsija. Ehhez többé nem iga­zítanak munkarendet. Most ak­kor jön, amikor akar, s ha a sofőr megnyitja az utcai tejcsa­pot, hűtött tejet vihet magával. A reggeli munkakezdést 6 órára teszik át és váltják egy­mást az emberek. Az új fejő- automaták beállításával nagy idegmunkától kímélik meg a fejőszakmunkásokat, nem kell folyton a lámpajelzést figyel­niük, nem kell kapkodniok, nyu­godt tempóban dolgozhatnak, mégis egy ember 35—40 tehe­net tud kifejni. Csak ezzel az egy tényezővel az automata be­állításával 30 százalékkal nő a tehenészetben a munkaintenzi­tás. Az áttérés forradalmi jelentő­ségű. Babarcon helyesen ismer­ték fel és átgondoltan oldják meg sorra a teendőket, törzste­nyésztő gazdasághoz méltó szín­vonalon. Céljuk minél több te­jet, minél gazdaságosabban és minél kedvezőbb munkakörül­mények között előállítani, s mi­nél több értékes tenyészállatot adni az országnak. Egy-két év múlva, ha végleg beáll ez a nagy törzstehenészet, szívesen térünk majd vissza ide, hogy — amit mar ma is sok minden je­lez —- elmondhassuk, méltó helyre került ez a nagyon sokat tudó, jó fajta, a Bajortarka, — Rné — offset-nyomásra térhettek őt • kecskeméti Petőfi Nyomdában és Veszprémben is színesebb, szebb kiadásban jelennek meg a helyi napilapok. Ugyancsak a napilap és a színes mélynyomású folyóirat­gyártás fejlesztésére Budapes­ten új üzemcsarnokot épít az Athenaeum. A Zrínyi Nyomda a múlt esztendőben átmeneti jellegű új csarnokot hozott lét­re, itt a külföldről már beérke­zett gépek munkába állításá­val az idén háromezer tonna többletkapacitás jelentkezik. A Zrínyi Nyomda rekonstrukciójá­nak másik lépcsőjében, tavasz- szal Csepelen látnak hozzá te­rület-előkészítéshez. A megvalósulás kezdetéhez érkezett nyomdaiparunk fejlesz­tésének egyik legérdekesebb és legfontosabb programpontja, a nyomdatermékek átfutási idejűé­nek meggyorsítását szolgáló elektronikus számítógépes fény­szedőközpont ügye is. Ez azt jelenti, hogy hazánkban telje­sen újszerű nyomdai szöveg- szedési technikát és technoló­giát honosítanak meg. A köz­pont létrehozásában hét nyom­davállalat vesz részt, amelyek képviselői a napokban^ kapják kézhez aláírásra a társasági szerződést. Az új központ ré­szére beérkezett gépek egyelő­re a kecskeméti Petőfi Nyom­dában dolgoznak. A húsz vidéki tanácsi nyom­dában — elsősorban a helyi sajtóigények kielégítésére - új üzemcsarnokok épülnek, új _ ro­tációs gépek állnak munkába. Űj nyomdaüzemet hoztak létre Kecskeméten és Balassagyar­maton, ahol már meg is kez­dődött a termelés: befejezés­hez közeledik Zalaegerszeg és Szekszárd nyomdájának fejlesz­tése, hozzáláttak a rekonstruk­cióhoz Szolnokon, Kaposváron és Nyíregyházán; megrendelték az új gépeket a pécsiek is, építkeznek a Békés megyei Nyomda Vállalatnál, s előké­születben van a szombathelyi nyomda rekonstrukciója. Egyez­tető tárgyalásokat kezdtek ^ o szegedi, a győri, a veszprémi nyomdák fejlesztésének még nyitott kérdéseiről. A terveknek megfelelően fon- mólódnak a fővárosi nyomdák vidéki telephelyei is. A Globus Nyomdáé például már el is ké­szült Rétságon, ahol az Idén már kétezer tonna doboz nyom­dai előállítása oldható meg. A Közlekedési Nyomda pásztói telepén megkezdődött az éofl- kezés, amivel előreláthatólag 1974 első felében készülnek eL i ; NÉPDALVERSENY MOHÁCSON A jeles mohácsi népdalgyűj­tő, Schneider Lajos emlékére az idei évben második alkalommal rendezik meg Pécs-Baranya ál- talónos iskolás tanulóinak nép­daléneklő versenyét A versenyt Mohácson, március 3-án, a bu­sójárás programjában tartják meg. A zsűri elnöke Vass Lajos zeneszerző, tagjai Olsvai Imre népzenekutató és a megye nép­zenei szakemberei. A versenyre február 15-ig le­het jelentkezni a Mohácsi vá­rosi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályán. Belső részlet az egyik új istállóból irb lános felvételi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom