Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
V Nincsenek jellemző betegségek Á sorozó orvos szemével Megméretett és könnyűnek találtatott — Árulkodnak a teszt-lapok Hiányzik a rendszeres testedzés Az okos, sőt gondolkodó gépek korát éljük — mindez azonban nem jelenti azt, hogy kisebb feladatok várnak az emberekre. A testi, idegi és szellemi igénybevétel az élet minden területén fokozódik, s ez alól a hadsereq sem kivétel. Sőt! A modern élet által támasztott követelmények talán a legkoncentráltabban itt jelentkeznek, s ez nemcsak azt jelenti, hogy a felkészítés színvonalát kell örökösen emelni, de azt is, hogy már a kiválasztás, az alkalmassági vizsgálatok időszakában sem lehetünk felületesek. illetve szentimentálisak. Milyeneknek látja hát a sorozóorvos a fiatalokat? A kérdést már csak azért is érdemes alaposan körüljárni, mert a katona a termelésből jön, s oda i* megy vissza ... EGYRE MAGASABBAK A Megyei Kiegészítő Parancsnokság munkatársai immár több mint két évtizede pontosan regisztrálnak minden olyan adatot, mely az egymást követő nemzedékeket jellemzi. Az adatok ezreiből kirajzolódnak a legjellemzőbb változások. Az illetékes szakmai vezetők ezek közül elsőként a ♦estmagasság növekedését említik. A 150 centiméter körüli magasság gyakorlatilag megszűnt, egy-egy sorványban legfeljebb kettőhárom ilyen magasságú fiatal akad. Azt lehetne mondani, hogy eggyel mindenki magasabb osztályba lépett, s különösen sokan kerültek be az optimális — 170—175 centiméteres — kategóriába. De észrevehetően évről évre többen vannak a kimondottan magas fiatalemberek is. Tíz évvel ezelőtt még komoly gondot okozott a díszelgő alakulatok utánpótlásának biztosítása, ahol a 180 centiméter körüli magasság az egyik alapkövetelmény. Most az a gond, hogy milyen alakulathoz kerüljenek a 185 centiméternél is magasabbak. A magasság beleszól a fegyvernemekhez való irányítás kérdésébe, bár ez csak egy tényező a sok közül. A páncélos csapotok, s ez magától értetődő, szerelik az alacsonyabb katonákat, de miután lassan megszűnik a klasszikus értelemben vett lövész-katona, sót ma mór o gépkocsizé lövész is ritka, ugrásszerűén megnőtt az alacsonyabb újoncok iránt az igény. A mai lövész ugyanis tulajdonképpen páncélos. A páncélos szállító harcjárművek mérete és magassága behatárolja a katonák magasságát, vagy legalábbis olyan feltételeket teremt, melyek közepette az alacsony, de rendkívül kitartó és mozgékony katonák érvényesülnek jobban. Nem no- gyon alkalmasak a kimondottan magas fiúk az ejtőernyős szdl- gplatra, s természetesen nem erény a magasság a felderí- tóknél sem. CSÖKKENT A TESTSÚLY Persze a magasság nem a legdöntőbb tényező az alkalmasság kérdésében. Az adatokból az is kiderül, hogy a magasság növekedésével egyidó- ben csökken a sorköteles fiatalok testsúlya, s ez már olyan változás, amely gondot okoz. A katonai előírások szigorúak és előrelátóak. A fiatal katonára váró testi megpróbáltatások a rakéták és gépek korszakában is jelentősek, ez pedig azt jelenti, hogy egy minimális erőállapotot nemcsak a hadsereg, de a fiatalok érdekében is meg kell követelni. Nos, oz erőállapottal gyakran baj van. A vi- szönylag nagy magassághoz nem járul a megfelelő testsúly. A katonai egészségügyi szolgálat pontosan kidolgoztq a testsúly és a testmagasság optimális arányszámait, s ezt a sorozóorvosok komolyan veszik. Persze, ha valaki túl sovány ez önmagában még nem felmentési ok. A mérleg után alapos vizsgálat következik. Akinél nem találnak betegséget, az kap egy kis időt, nagyon gyakran ugyanis mindössze a hosszúra nyúlt kamaszkor hatásairól van szó. A 18 évesek egy jelentős része — mindenekelőtt a közép- és szakmunkásképző iskolát végzettek —, hallatlan ismeret- anyaggal rendelkezik, ugyanakkor a testi fejlődés és sokszor a lelki, illetve gondolkodásbeli fejlettséq tekintetében is még gyerekek. A sorozóorvos ilyenkor a behívás egy-két évvel való elhalasztását javasolja. A vizsgálat, természetesen, általános jellegű, s az esetleges rejtett szervi bajokat is igyekszik feltárni. Dr. Telkes József főorvos egy azok közül, akik előtt évről évre százak és ezrek vonulnak el, $ így talán mindenkinél pontosabb képe van e 18—23 év közötti fiúk egészségügyi helyzetéről. — Kezdjük a legfontosabbal: elyon betegség, amelyre azt mondhatnám: jellemző — már jóideje nincs. A tbc már az 1960-as években is csak szórványosan fordult elő, ma pedig gyakorlatilaq nincs. Sokat javult a fogászati helyzet — különösen azokra vonatkozik ez, akik középiskolába jártak. Az iskolafogászot meghozta a maga eredményét, ez most már biztos. Ugyanezt kell elmondani szemészeti vonatkozásban is. A szemüvegesek aránya tizedszázalékot tesz ki. FALU ÉS VAROS... A kiegészítő tiszt és a katona- orvos egy kicsit persze szociológus is. Akarva-akaratlanul is észre kell venni ugyanis azokat a különbségeket, melyeket az életformakülönbségek determinálnak. A falusi fiatalok többsége testileq erősebb, ugyanakkor számos vonatkozásban hátrányban van. Több a rossz fogú, a rossz testtartású, a bőrbetegségben szenvedő. A falusi, illetve a korán munkába állt fiúk egy részére jellemző az aránytalan testi fejlődés. Erős karok, gyenge lábak. Van differenciáltság az ügyesség, egyensúlyérzék, gyorsaság vonatkozásában is. Az igazi vízválasztó ózonéban már jóideje nem a városi, vagy falusi lét. Az iskola lépett perdöntő tényezővé: kis túlzással azt is mondhatnánk, a sorozó orvos előtt álló meztelen fiatal testén ott van az iskolai bizonyítványa is Pontosabban: az iskola bizonyítványa. A gimnáziumot végzettek között több az arányos, kisportolt testű fiú. Igaz, itt vannak a legszélsőségesebb jelenségek is: a vérszegények, betegesen törékenyek. A szakmunkásképzők többnyire erős, szívós fiúkat bocsátanak ki —- az azonban látszik, hogy csak kevés helyen van tornaterem, illetve igényes testnevelés . .. Az egészségügyi helyzetfelmérés tehát eljuttat a szociológiáig. A Pécsi Honvéd Kórház idegosztályának munkacsoportja évek óta teszt-lapos vizsgálatokat végez a sorköteles fiatalok körében. E vizsgálatok célja kezdetben kizárólag az volt, hogy .kiszűrjék azokat, akik a mai, modern haditechnika kezelésére alkalmatlanok. A szellemi fogyatékosok száma természetesen nem jelentős, esetleges behívásuk, nem megfelelő helyen való alkalmazásuk azonban rendkívüli következményekkel járhat. A teszt-lapos vizsgálatokat később szélesebb körben kiterjesztették, s ma már ott tartanak, hogy több mint 65 ezer ember adatai állnak a kutatócsoport rendelkezésére. ISKOLA ÉS GYERMEKKOR A pszichológiai tesztvizsgálatok a pszichés tempó, a viselkedés, a fogalomkincs, a különböző, szokatlan szituációkhoz való alkalmazkodás témaköreit kutatják egyebek mellett. A katonai idegorvos, illetve pszichológus számára a fiataloknak az a csoportja a legérdekesebb, mely valahol a fogyatékosok és! a teljes értékűek között helyezkedik az értelmi skálán. Ez a réteg, sajnos nem kicsi. Aki beteg — annak a sorsa egyértelműen orvosi téma, de a teszt-vizsgálatok által kiszűrt viszonylag nagy tömeq csak elenyésző része beteg, illetve értelmi fogyatékos születésétől fogva. Dr. Zol na i Klára, a Honvéd Kórház munkacsoportjának egyik tagja a témával kapcsolatos tanulmányában azt hangsúlyozza, hogy a többség a «normális” kategória alsó szférájához tartozik. Mi jellemzi ezeket a fiatalokat? É deklődé- sük csekély, befolyásolhatók, előbb cselekszenek, mint gondolkodnak, magasabb célokat nem tűznek maguk elé, nehezen alkalmazkodnak, túlzottan sér- tődékenyek, teljesítőképességük kicsiny. Azokat a sorköteleseket, akik a normaértékeket nem érik el, külön is megvizsgálják a szakorvosok. E vizsgálatok célja egyebek mellett annok felderítése, mi áll az alacsony értelmi szint, illetve teljesítőképesség hátterében? A kapott kép nagyon is elgondolkodtató. Az érintettek túlnyomó többsége ugyanis nem végezte el az általános iskolát, érzelmileg és értelmileg sivár környezetben nőtt fel, illetve rendszeresen iszik. IJESZTŐ PASSZIVITÁS Kovács Eszter, aki ugyancsak a Honvéd Kórház munkacsoport, jónak tagja, az 1971-es szűrés által kiemeltek adatait és körülményeit elemzi. Megállapítja: a nagyszámú megkérdezett között egyetlen egy sem akadt, aki azt vallotta volna, hogy nem fogyaszt szeszes italt. A. többség, mint legfőbb szórakozást említi a kocsmázást. Vizsgálták az anyagi hefyze- tet, illetve a lakásviszonyokat is. Kiderült: ezek a fiatalok sincsenek hátrányosabb anyagi helyzetben, mint a velük egykorú egészségesek. Többségének órája van, televízió van a lakásban, soknak von motor-' kerékpárja, s nem egynek autója is- S mégis: olyan is akadt közöttük, aki — bár von órája — nem tudta berajzolni a tesztlápon, hogy állnak a mutatók fél háromkor ... A szinte teljes passzivitás jellemzi tehát ezt a réteget, úgy fogad be mindent, hogy annak alig van hatása rá. Szociális érzelmek nélkül élni, nem tudni azt, mit jelent a munka- és hazaszeretet — ez ijesztő a számunkra, ók azonban határozottan jól érzik magukat szűkös és szegényes világukban. Nem nagy tömegről van szó, a tapasztalatok mellett mégsem lehet elmenni közömbösen — ez a legfőbb mondanivalója e munkacsoport jelentéseinek és tanulmányainak. S méq valami; az, hogy milyen lesz egy ember, túlnyomórészt a gyerekkorban dől el — mondjuk 15 éves korig, minden szülő, pedagógus és közösség alapvető érdeke és kötelessége tehát, hogy a gyerekek ebben a sorsdöntő korban ne csak az anyagi jólétet, hanem a szellemi és érzelmi gazdagságot is megkapják. Békés Sándor Tisztelet — kérdőjellel A kérdőjelet néhány felháborodott kétkedő rajzolta a „tisztelet" szó mellé vastag vörös ceruzával, néhány felkiáltójellel is nyo- matékosítva. A szóba nforgó fogalom ezúttal a hagyományaink iránti tisztelet, a megemlékezés tiszteletteljessége, a. múlttal szemben érzett hódolat. t Napjainkban ezt kérdőjer leznék meg sokan, akik máshoz vannak szokva. Az a korosabb asszony például, akinek háborgását volt szerencsém hallani, amikor a nemrégiben vetített Petőfi '73 című filmet láttuk. Az az asszony őszinte hevülettel tiltakozott a sötétben és gyakori cöccö- géseivel nyilvánította ki teljes egyet nem értését. Mivel szemben? Azzal szemben, hogy hosszúhajú mai fiatalok „eljátsszák” 1848-at, hogy Petőfit, Vasvárit, Kossuthot és Jókait egy-egy „mai fiatal" személyesíti meg, de nem azzal az átszellemült lelkesedéssel, amely hajdan a diákegyleti színielőadásokat jellemezte. Nem, hanem szándékosan valami érdes távolságtartással, nem-azonosulással, inkább valami „tudományos” érdeklődéssel, hideg fejjel, mindenütt a párhuzamok és ellentétek pontos határait kutatva a jelen és a múlt között a jelenségek magyarázatára, rugóira, törvényszerűségeire is kíváncsian. Miért? Egyszerű: mert bár a dolgok, a múltbeli események is objektívak, nem lehet őket elvonatkortntni azoktól, okik felidézik, akik értelmezik, akik „tisztelik" őket Másként tiszteli ugyanazt a kort, személyt vagy eseményt az egyik, és másként a másik ember. A tisztelet jellegét mértékét őszinteségét, formáját nagymértékben meghatározza a világ, amelyben az emlékezők élnek. A tisztelet lehet öncélú, sőt olyanformán öncélú, hogy egyben ei is vágja a valóságos tisztelet útját Tisztelet a tiszteletért Emlékezés az emlékezésért Taps « topsért Az a tisztelet amely csak a külsőségeket követeli meg, formális tisztelet Az a tisztelet amely megtűri, sőt kívánja az ünnepélyeskedést, a bevált szólamokat az bigott tisztelet A formális és bigott tisztelet mindig önmagába« hordja a szemforgatás, oz álszent és hamis tisztelet veszélyét Es persze az üresség veszélyét Mindenki emlékezhet ünnepi gyűlésekre, műsorokra, megemlékezésekre, emlékbeszédekre, amelyek elszálltak, mint egy sóhaj, még annál is kevesebb nyomot hagyva. Mindenki emlékezhet formulákra, amelyeket adott alkalmakkor mindig elmondtak, de amelyeknek valóságos tartalmával nem sokat törődtünk. Félő volt, milyen lesz egy Petőfi-év, mennyi üresjárat mennyi frázispufogtatás, mennyi semmitmondás és hamis áhítat telíti majd. A hagyománytisztelet hagyománya sajnos megköveteli, hogy lobogjanak a nemzetiszínű pántlikák, harsogjanak az üresen csengő, de feddhetetlen szólamok. És — nem ez történt. Hallottunk okos, szívből jövő beszédeket. Színészeink megkísérelték az igazi, az élő Petőfit feltámasztani, s nem a torokszakadtából kiabáló versmondással jelezni nem-évülő nagyságát Petőfi, az ember, a politikus, a költő úgy sétált közénk, úgy szólt a tartalomtól fénylő, egyszerű szavakkal, mintha végre megszabadult volna minden sallangtól. Minden olyan sallangtól, „mit rákentek a századok", amit a hamis és formális tisztelet ráaggatott. „Kerestük” Petőfit szembenéztünk azzal is, hogy ebben a hazában nem mindenkiben a valódi Petőfi él. hanem sokakban csak a név, pontosan azon a tartalom nélküli módon, amelyet a formális hagyomány- tisztelet megkíván. Keresték Petőfit azok is, akik megpróbálták kitapogatni, mennyire ismerí őt a mai ifjúság, mennyire azonosul a 48-as forradalommal. Az „adózzunk tisztelettel a régieknek" formulája helyett olyan emlékezés-sorozat indult el, amely a valóságra kíváncsi, az emlékezést nem önmagáért rendezi, hanem a tanulságokért Mert a múltnak csak akkor van értelme, ha eredményei megvannak a jelenben is. Az emlékezésnek pedig akkor, ha nem hagyja érintetlenül az emlékezőt S ez a fajta hagyománytisztelet az őszinteséget feltételezi. Az őszinteség pedig nem mindig jeteník meg ünnepélyes leplekben. Néha érdes, néha furcsa, néha kritikával terhes. Nem mindig követi — s többnyire nem követi — a megszokott utakat A szép fiatal arcok, lobogó hajak, pompás kokárdák, szép jelszavak, mosoly és felhőtlenség közelebbről nézve komorabb, súlyosabb, ellentmondásosabb is volt Az igazság nem mindig olyan gyönyörű, nem mindig egynemű, s legkevésbé hasonlít a Rózsaszínű naplementékre. S ezt megtanulni — bizonyára nem könnyű. De hogy egyszer el kellett kezdeni az őszinteséget ezen a téren is — az bizonyos. H. e. Ötszáz pécsi kisdiák előtt Áz év legszebb napjaiban Ifjúsági koncert, a terem zsúfolva általános iskolásokkal. A Filharmónia bérleti sorozatában — évente négy alkalommal — a legnevesebb magyar előadóművészek állnak pódiumra, hogy emlékezetes, megragadó zenei élményekkel egyengessék a jövő koncertlátogatóinak útját — az igazi muzsika felé. A napokban négy előadóművész pécs-baranyai körműsorát több mint négyezer kisdiák hallgatta meg, * A rokonszenves művészházaspár — Szabó Csilla zongoraművész és Kocsis Albert hegedűművész — két hatalmas, külföld rendszámú túrakocsin érkezik a Liszt-terem elé, társaik: Lehoczki Éva koloralura-énekes- nő és Fasang Árpád zenetörténész kíséretében. Vasárnap reggel, negyed 9. Pontosan 15 percük van a felkészülésre, a „ráhangolódásra". Szabó Csilla, számos hazai és nemzetközi verseny győztese egyik legtöbbet foglalkoztatott művészünk itthon . is, külföldön is. Kocsis Albert pedig évek óta Kölnben él, a Rajnai Kamara- zenekar művészeti vezetője. Gyakran hazalátogat — „az év legszebb napjaiban és heteiben" — hogy budapesti és vidéki koncertjein teljesítse itthoni szerződéseit is. Most egy ilyen alkalommal találkoztunk vele, ezúttal ifjúsági hangversenyen. Kocsis Albert előző napon 250 siklósi diáknak játszott:-' egy héttel azelőtt pedig egy 3500 személyes madridi koncertteremben. Előtte Japánban s a legutóbbi években Európa és crz USA közel 30 országában, több alkalommal is. — Szabó Csilla külön turnézik. Sokszor épp a világ másik sarkában, mint ahol én ... Az itthoni találkozások mellett a legnagyobb boldogság — elképzelheti — ha valahová eqyütt kaphatunk szerződést. Ilyen hely az idén hosszabb időre a Szovjetunió és Japán — mondja Kocsis Albert itt, a Liszt-terem- ben, a művészbejáró egyik sarkában, egy fellépés előtti cigaretta közben. — ön most qyerekeknek játszik. Mit jelent ez világjárás közben, milyen érzés a muzsikával jobbára először találkozó diákok elé állni a pódiumon? — Talán nem is hiszi, menynyire kiegészíti egymást a kettő. Itt nemcsak „kiállunk" muzsikálni, de valóban személyesen találkozunk a kezdő hangversenylátogatókkal. Itt közben szót is váltunk egymással. Ök kérdeznek, vagy mi kérdezünk tőlük, tehát beszélgetünk is néhány percet a művek kört: a felhangzó muzsikáról, az én külföldi élményeimről, merre jártam, „mikor volt először lámpalázam?”... Közvetlenek, nyílt- szívűek — hálás, jó közönség — ezek a gyerekek. Egy hónapja Csillával Rómában egy háromezres teremben játszottam. Azok az impressziók itt kamatozhatnak é* fordítva: crz élmény. amit ezek a gyerekek befogadnak, az bennünket Is gazdagít ... — Itthon is népszerűek Bernstein televíziós ismeretterjesztő koncertjei, önnek van összehasonlítási alapja: milyennek találja a hasonló itthoni törekvéseket — a világban? — Jól állunk, világviszonylatban is az első között Nyilvánvalóan mindenütt igyekeznek a fiatalokat közelebb hozni a muzsikához. Nyugaton mintha nagyobb súlyt helyeznének az aktív muzsikálásra. Mj viszont a zene tömeges megszerettetésére törekszünk elsősorban — magas színvonalon. Talán a Szovjetunióban és Japánban állhat ez hasonló fokon .. Ná lünk kétségtelenül sokat segít iskoláinkban a zeneoktatás ka dófyi rendszere. És rendkívül jelentős üt a pedagógus személye, szerepe is. — Ebben mit tapasztalt? — Utoljára 7 esztendeje jártunk Baranyában. Akkor úgy tapasztaltam, sokhelyütt jelen vannak a pedagógusok is sőt, akadt, aki előre felkészítette a gyerekeit. Ezt nem mindenütt teszik meg... De sok múlik azon is: mi hogyan „tálaljuk" a muzsikát. És ha elértük, hogy az előadott mű legalább fölkeltse az érdeklődést, akkor már nem volt hiábavaló ... Az ügyelő színpadra hívja a művészt. Vasárnap reggel, fél 9. ötszáz pécsi kisdiák tekintete szegeződik rá, amikor a hegedűjét álla alá szorítja. A fölcsendülő Corelli-mű variációi kristályos fényekkel ragyognak az áhítatos csendben. Wallinger Endre \
