Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
THIÉRV ÁRPÁD: Csak vasárnap ne volna.» r Á Jelenkor márciusi száma Irodalom és képzőművészet, lira és grafika érdekes és termékeny kapcsolódási lehetőségeit emeli ki a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A szám élén Ágh István „Krumpli nyomó-huszár” c. versciklusát olvashatjuk. Á ciklus alcíme: Változatok Schéner Mihály műveire. A versek a szobrász és grafikus műveinek népi humorát idézik. A szám illusztrációi bemutatják Schéner Mihály szobrait, és rajzait, melyek hangulatvilágához a versek kapcsolódnak. A márciusi Jelenkor a januári külőnszám után ismét közöl néhány Petöfi-tanuimányt Az összeállítás középpontjában Tóth Dezső, P é c z e I y László és B é e s y Tamás írása áll. A tanulmányok előadásban 1$ elhangzottak Pécsett január 26-án, a TIT Baranya megyei Szervezete és a Jelenkor Szerkesztősége által rendezett Pe- tőfi-emlékülésen. A tanulmányösszeállítás mellett műmellékleten mutatja be a folyóirat Martyn Ferenc „Petőfi olvasása közben” c. rajzsorozatának négy új lapját A folyóirat-szám harmadik Ssz- szeállítása T a k á t s Gyulához kapcsolódik. A költő verse mellett Fodor András verselemzése és L a c z k ó Andrásnak Tckáts Gyula prózai műveit elemző tanulmánya kapott helyet az összeállításban. A lírai rovatban emellett többek között Albert Zsuzsa, P á I József és Simon István költeményeit, a szépprózai írások sorában pedig C z e I e György és T h í e ry Árpád elbeszélését,valamint Várkon y I Nándor önéletrajzi művének új részletét olvashatjuk. A tanulmányok közöl figyelmet érdemel Pomogóís Béla: Déry Tibor színpada e, írása. Schéner Mihály: Sobri ÁGH ISTVÁN s Pasztcrkirályok Az a fényes pásztorcsillag három pásztor előtt ballag. Az a három pásztor nem más, Víg Pál, Nagy Pál, Víg Nagy András. Azzal a fa-koronával, azzal a kender-szakóflalf Az a három pásztorkíráty megáll, hol a cSillag megáll. Nem pipálnak, csak pihegnek, hosszú úttal dicsekednek. \ Mikor megunják az állást, három szívben lelnek szállást VASÁRNAPI MEllÉKLET Mint vasárnap délelőtt legtöbbször, most is a szemben magasodó bérházra bámult, mely hajszálra olyan volt, mint amilyenben ők laktak. Tekintete fennakadt a kosár alakú, szűk erkélyeken. Kis idő múlva, mint minden vasárnap tíz óra tájban, az ötödik emeleten megjelent egy kövérkés barna nő, szorgalmas keféivel és portörlő rongyaival. Simon nem szerette a vasárnapokat, ezen a napon mindig hiábavalónak érezte magát Úgy gondolta: azért van ez, mert kizárólag munkára született ember, aki nem tud mit kezdeni a pihenéssel, akinek ilyenkor nem ad megváltást sem a barátság, sem a jólét, sem a szerelem. Míg egyedül élt, minden szombat este ie- itta magát, a vasárnapokat átalud- ta, s a vacsoránál, a hétfő közelében már valamivel könnyebben érezte magát. így ment ez évekig. Tavalyelőtt az új beosztásához ellenőrző orvosi vizsgálatra volt szükség. A főorvos, miután mindent aláírt és lepecsételt, azt mondta: Ne vicceljen a májával, fejezze be az italozást... Simon nem ijedt meg, de tudta, hogy a vízügynél komolyan számíthatnak rá, tehát az orvost komolyan kell vennie. Sokáig töprengett, majd végül úgy határozott, hogy egy nő mindent megoldhat az életében. Egy nő oldalán véget érnek a részegségek és a rossz vasárnapok. Az italozás elmaradt, a vasárnapok azonban még üresebbek lettek. Már-már úgy tűnt: megbabonázták a vasárnapokat A felesége főzés közben leejtett valamit odaát a konyhában. Simon arra gondolt: mióta megnősült, a vasárnap már pénteken elkezdődik, amikor Jolán megkérdezi, hogy mit főzzön vasárnapié. Válaszol neki valamit, többnyire olyanokat hogy bab, krumpli meg pörkölt, mire a felesége nevetni kezd s azt hiszi, hogy tréfál. Tévedése csak vasárnap derül ki, amikor Simon elcsüggedve ül a gőzölgő tárkonyos bárányleves, a tejfeles, torma mártó sós csuka, a gombasaláta és a nyárson sült csirke elé, Jolán pedig mór nem őrangyal, mint hétfőn, vagy csütörtökön volt bánatos szárnyai mozdulatlanul lógnak alá, és csak annyit tud bizonytalanul elrebegni: Hiszen az újságjaidból olvastam ki a recepteket... A vasárnapi újságok most is ott hevertek a szőnyegen,' bele se nézett. Ügy érezte: a vasárnapi újságokat nem neki írták, a rádiót is ezért nem kapcsolta be, csak a sportközvetítések idejére, mint ahogy kedves növénytani könyvei is elárvulton, vasórnapias hangulatban pihentek a polcon. Csöngettek. Az előszoba-ajtóban « szomszéd állt — A postás ezt a mi szekrényünkbe dobta be —’ mondta, és egy kék borítékot nyújtott be. Simon bólintott, megnézte d címet a feladót aztan visszament a szobájába. Márton betűi viharban álló fákhoz hasonlítottak. „Végre a tegnapi nappal erre az évre befejeztük a munkát örülök, hogy végre kipihenhetem magamat mint egy medve, és végre nekiszabadulhatok az olvasásnak. Egy kőművesnek nyáron nincs ideje olvasni, pláne meg leveleket írogatni. Télen viszont le kel! szűkíteni az életszínvonalat Nagy vész persze, nincs. Vettem tizenöt mázsa szenet húsz kiló lisztet másfél mázsa krumplit huszonöt kiló cukrot tíz kiló zsírt, tíz kiló szalonnát húsz csomag tésztát. Az asszony a papírgyárban megkeresi az apróra valót És itt van a nyakunkon a báli szezon is. Szombatonként egy tánczenekarban tolóm-vonom a trombont Ez százhúsz egy éjszakára. Az egyik fülemre, ezt mondtam neked a nyáron, egy csöppet rest lettem. De azért még tudok fújni. Huszonhat éve csinálom. Az meg föl se tűnik a fiataloknak, hogy egy bácsi rosszul hall a zenekarbqn. A szaxofonos meg a pisz- tonos úgy hív a hátam mögött, hogy a süket trombitás, de én nem harag- szom érte...” Simon a másik házna pillantott Az ablakokból Marton arca nézett rá. A felesége átkopogott a konyhából. A katedrái üveg mögött földerengett várakozó alakja. — Levelet kaptál? — szólt át — Azt Beállt o szokásos cseml — Bejöhetek? Jolán kipirulva állt a fefví rá gozott sarokban, magával hozta q párolgó morhohús iiiqtát Körcsún. elégedetten állt sőt egy kis örömmel, mit sem sejtve orról, hogy a szemben lévő ház minden ablakából Márton néz le ró. — Szép bélyeg — pillantott a borítékra. — Letéphetem? — Tépd csak — bólintott Simon. A két ház közötti játszótérre bámult, a lefagyott sárga kavicsra, az üresen tátongó homokkutakra, a hinták hidegzöld, téli vasvázaira. Elég későre hagytam, de saos£ swsr szüksége» volna egy-két gyerekre, tűnődött íwo- gában, s a feleségére nézett, qki ártatlanul s áldozatkészen állt előtte kezében a letépett bélyeggel, mintha maga is gyermek lett volna, A nyáron meglátogatta Mártont. Jolánt a szállodában hagyta. Több mint egy órán át kereste a házat, ahol a barátja lakott. Simon egykor ismerős volt erre, részegen is gyakran idetalált, de a városrendezés felborította az alacsony, ódivatú házak rendjét. A régi utcák szétszóródva, szánalmasan hevertek a karcsú toronyházak mentén, mint a fölösleges limlomok. A gödrös telkek helyén erős betonfundamentumok vetették meg e lábukat Márton háza elhanyagoltan ékelődött be a panelházak közé, kerítés, nélkül, a verendő szárnyén kissé megbillenve, horpadt homokhegyekíői, hátrahagyott betonkeverőktől és szállítószalagoktól körülvéve. Az udvaron gazdagon nőtt a vadrepce. Keskeny csapás vezetett hátra a házfal mentén. Először az oldalszobában kereste a barátját, ahol azelőtt lakott, át- pálinkázva a téli hónapokat s er át gyűjtve a tavaszhoz, időnként magához fogadva egy elvált asszonyt, vagy egy értelmesebb malteroslányt — Hátul — mondta idegen tekintettel az első lakó. Márton száz kilójával, klottgatyá- ban dőlt a meszelt falhoz. Hatalmas, m észfoltos ökleit maga mellé engedte. — Itt egy eperfa állt — mutatott Simon az udvar közepére. — Hogyne, hogyne ... Gyakran reggeliztünk ott fenn — helyeselt Marton, majd elszomorodve hozzátette: — Elpusztult, szegény. Az udvar végében egy kiszáradt malterosládára ültek, egymás mellé. A konyhaajtót egy régi ágylepedő helyettesítette, könnyedén lengedezett a huzatban. Márton a konyhából kihozott két nagy üveg sört és felbontotta. Ittak csöndben, eltűnődve, mint a katonák egy súlyos harci feladat után, Simon végigpillantott a roskadt házon, s hirtelen l úgy tűnt neki, mintha az egykori első lakó, az öreg narancsárus nyájas mosolya felvillant volna egy pillanatra. — Vargáékkal mit lett? — kérdezte. — Kimentek a lányuk utón Kanadába. — Sok jó levest megettünk «sáluk. Márton felhorkantott — Bizony.,, Akkor még elég «oÉ nekünk egy üres leves is. Simon a melegtől és o sörtől kissé ernyedten ült o malteros ládán. A fejét a kezébe támasztotta. Visszagondolt a régi időkre, amikor a nagy- fröccshöz még túlságosan fiatalok voltak, de ittak rendületlenül, amikor minden április utolsó estéjén megtűzdelték a várost májusfákkal, erőszakosak voltak és mindig ingerültek, állandóan csavarogtak, mintha nem találták volna a helyüket, s amikor már nem bírták elviselni magukban a feszültségeket, egymásnak estek, mint az állatok. — Reggel Péter aram jól a »Tokunkba löttyintett — szólalt meg Márton halkan s lopva Simonra pillantott. — Ügy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. — Elromlik a nyár — bólintott Sírnom. - Jelezték a meteorológusok. Márton a lába előtt megfogta a sörösüveget, a nyakánál fogva megforgatta. — Az igazság az. hogy reggel szívemből örültem az esőnek — mondta — Nem szép dolog tőlem, mert mára az volt a dolgom, hogy téged várjalak, mégis kimondottan örültem az esőnek, mert így nem volt lelkifurdalásom, amiért itthon maradtam a munkából. Simon nem szólt A kénye!metiam ülésben zsibbadni kezdett a lóba. Á közelben egy aszfaltfőző nagyokat köhentett, a kátrányszag átnyomult az udvar bozótja felett. — Baj ez, Simon? — kérdezte Márton idegen hangon. Készségesnek látszott, ám a készségnek az a fajtája volt ez, amit a bűnbánót szül az emberben. — Miért volna bajt — Mert bambára hajszolom magomat Este sokszor mosdatlanu! dűlök be az ágyba. Pedig eszi a bőrömet a kosz meg az izzadtság. A rádió csak akkor szól nálunk, amikor a vekkert pontos időre kell állítani. Ha egyszer aztán van egy szabad vasárnapom, akkor meg teleszívom magamat mint egy pióca. — Minek hajtasz ennyire? Márton leeresztette a fejét eífcé sonytolanodott — Á kiosztásnál ez jutott »eke«ű, Iréogy hajtsam magamat — Törekszel valamire, Biztosa®. — Ugyan mire? — Valamit el akarsz érni. — Mi kell még nekem? A házamé*: * negyedik negyedben lebontják a fejem felül, de a telepen kapok helyette rendes lakást. Biciklivel járok munkába. Mosógép van, hűtő is. Apámnak kell a temetőbe egy rendes sírkő, azt még az ősszel »egesé málom. — Akkor mi bajod wart? — Nincs megkönnyebbülés — nyögte Márton. — Benne van a levegőbe«, hogy az ember akar valamit Tanácstalanul, mi több: aggodalmasan nézett Simonra, majd hirtelen valami elröppenni látszott mellőle. Nem lehetett tudni, hogy mi volt ez, míg észrevétlen maradt s nem mozdult fel sem tűnt hogy ott van mellette, csak most, e pillanattól kezdve, hogy hiányzott, és valósággal lemeztelenítette Mártont — Talán ez a ház — mondta csöndesen. — Mert nekem itt a legsötétebb bánat is megszépült Olyan ez a ház nekem, mintha élne. — Házélete van — bólintott Simon, s úgy tűnt előtte: reggel óta beszélgetnek s alkonyodik már. Egykori barátjára nézett, hosszan, az érzéseit palástolva, mintha sok év utón mos! pillantva meg át először, fájdalmat okozott volna neki Márton öregsége, nagy, lebarnult hasa, meíy kidomborodott a fekete klottgatyából, arcán a kimerültségről árulkodó puffadás, elől a három alsó fog hiánya. Simon még egy kétségbeesett kísérletet tett — Emlékszel a pincéríányra f — 'kérdezte. — Hogyne - mosolyodott eí Márton szelíden. — Itt lúkott a szomszédban. Az utolsó húszasodat fee iá akartad költeni. — Tényleg emlékszel?,., - csodálkozott el Simon. — Arra o vasárnapra is, amikor végre összegyűjtöttem magamban annyi bátorságot, hogy bementem hozzá?... De nekem csak tizennyolc forintom volt Kettőre lett volna még szükségem, de te nem adtál. Azt mondtad: vasárnap délben nem szabad leteperni egy nőt — Vasárnap történt volna? — mélázott el Márton. Simon visszagondolt megint a régi időkre, ahogy a negyven év körüli férfiak szokták látni tiszta és tapasztalatlan ifjúságukat, ami végül is a* élet martaléka lett, s maga előtt látta á pincérnőt is, aki sima, zárt ruhákat viselt, mint a legkomolyabb családanyák. — A Bagolyban dolgozott, emlékszel? - kérdezte Simon, — A Bagoly mór nincs meg " mondta Márton. — Lebontatták a terasszal. Simon nem tudta Igazán maga elé képzelni a Bagolyt, és ezzel véget éeé s találkozásuk. Míg gondolatban egyre gyorsabba* távolodott Mártontól, az udvartól, es eperfa helyétől, és közeledett Jolánhoz — rövid időre megállt a fogaskerekű felső végállomásánál. Ott állta mint húsz éve, Márton sötétkék ruho- jában, lelkén a súlyos bűntudattal, Add kölcsön a ruhádat, lehet, hogy « jővőm függ ettől, a nő férje nagy ember a minisztériumban, meghívtak és meg kell valahogy jelennem náluk, az ér» ruhám kész rongy és kinőttem, csak erre a napra add oda « ö'édet, kérlelte Mártont egy héttel korábban. Márton most egy fához támaszkodva várta, malterosan, komolyan. — Rendben van a jövőd? — kérdezte. Simon elvörösödött, s mintha kemény szorítósú páncélban le® wolna, csak nyögött: — Rendben. Jolánnak vissza kellett volna mennie már az edényekhez, de mint Simo« közelében oly gyakran: ha kilépett a szobából, vagy elment hazulról, mindig feltámadt benne a rossz érzés, hogy lemaradt valamiről, sőt elvesztett valamit Simonból, akit a házasság két éve alatt nemhogy fokról fokra megismert volna, de számára mind nagyobb titok lett Ragaszkodó pillantása íeí-fe(kapaszkodott Simon arcára, de újra és újra visszacsúszott Ez lett abból e Jolánból, aki gyerekkorában úgy tudta, hogy az élet biztonsága annyi, mint: jobb ma egy veréb... Aki a középiskolai íomaversenyek előtti estéken pirulva olimpiai érmekről ábrándozott akinek otthon az egész életét előre megtervezték, beleértve a balatoni telek helyét s a születendő gyerekek számát, és meg se fordult a fejében, hogy jöhet idő, amikor hiábavaló lehet at, amit csinál. Volt ebben az állapotban valami boldogító biztonság, mint télidében egy meleg kályha, mígnem feltűnt életében az első csavargó lélek, és azonnal minden elveszett Alomtöredékek maradtak csupán, fényes ruhák és estélyek, sportkirályfiak és előkelő mosolyok töredékei, de ezekre fs kevés idő jutott már — főzés, bevásárlás közben, esetleg az utcán, he meglátott valamit, ami erre vagy arra emlékeztette, és elalva* előtt a legfáradtabb percekben, de ilyenkor már csak annyi ideje maradt hogy éppen felidézhesse a múltat — Elmész? — nézett riadtan SimoroM3., — Látod. — De hát, rögtön kész az ebéd..! Simon nem válaszolt, mintha tudomást se vett volna a feleségéről, készülődni kezdett — Hova mész ebéd előtt? — káé- dezte Jolán megszeppenve. — Világgá ... Csönd lett Jolán azonban nerw sétáig bírta e csöndet Végül is íőlne- vetétt Nevetésében elbizonytalanodás és jóindulat, sőt megértés, de a legtöbb a fájdalom volt benne, mint a* arcán bujkáló megbocsátó anyás mosolyban is, Simon lement a postahivatalba, az ügyeletes ablaknál vett egy levelezőlapot tollat is kért Jolán és Márton álakja mint két malomkő szorították a lelkét Egyikben is, másikban is dühösen hibákat keresett egyre dühösebben, szerette volna, ha hibát hibára halmozva lát bennük, s hogy ez $o- hogyse sikerült nagyon nehezen viselte el. Sebesen írni kezdett: Ha ve» még abból az avas szalonnából, ha csak tíz deka Is van még belőle ... A levelet nem fejezte be, összegyűrte, a papírkosárba dobta. Gyámoltalanul ácsörgött a csillogó üvegkapu előtt, fázósan húzódott ösz- sze a hideg szélben, s azt gondolta csüggedten: Ez a Márton ideépítette a nyakamra ezeket a ronda nagy házakat, csók győzöm kerülgetni, míg egy rendes eperfára bukkanok ... Elindult, mint amikor az ember valóban világgá akar menni. Sokáig bolyongott a telep házai között. Egyszer kis lelkifurdalása támadt az ebéd miatt, de ez csak múló pillanat volt. Időnként fel-felpillantott a magas házakra, alulról nézve keskeny csíkban sorakoztak az ablakok, elveszve a kék csempék téli csillogásában, és bennük Márton mosolygott összelapított fejjek PÁL JÓZSEF: Távolságok A fénytől megbillent tsz ég "íve vízbe rogyva a vízben valaki úszsk hoi a túlsó part az innenső szakadék« ahonnan jöttem mögötte* már összeér a fal becsukódott az ajtényi nés mit testem tört most mér észrevétlen csak a színek vonulnak és a csöndet betöltik s a tenyeremből kicsorgott csönd mögött kormos szél fúj, a panefváws* fellett terén fesztiválok zászlói lobognak S napjaim kilyukasztott buszjegye és üdébb a tenyeremből kicsorgott csönd előtt már a part homokja talpam nyomát s porti homokban »feg megtalálod ta* j^sst ha jössz a homokba vésett «yomonj megtalálsz ha npm jössz-»agy nem jössz még? jöhetsz még? ha mm jössz egy ember hagyta ott a homokban nyomát s mielőtt a kövekre lépett megállt és visszanézett majd elfntM az első kőre lépett később a roppant tömegű víz feletti fény szomjasan felitta / _ I
