Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Hagyomány és haladás egységéi- demonstrálni Budapesti művészeti hetek *5 Interjú Fodor Lajos igazgatóval Galambosi Lászlói Gyász Hányszor álltam a magyarhertelendi temetőben Gergely tanító úr sírja előtt. A fenyőfa alatt szomorkodó vaskerítés rozsdásan ölelte Krisztus mohába merevedett lábát. Díszei, nagy nyúlfiilek, hallgatták a sírtól sírig járók olvasócsörgését, a fekete szoknyák bogaratrebbentő suhogását. Szegény Gergely úr, felesége és gyermekei nélkül osztotta szét ruháját a sunyin támadó férgek közt. . Száz év óta figyelte szomszédai koporsóroppanását, a közelébe temetett babák szivárványcsontjának pattogását, a cserebogarak tavaszi fényretörését, a fülemülék rozmaringsűrü tollának zizegését. Míg koponyáján süvített a túlvilági szél, gyönyörködött a harangok körmenetre-parancsoló zúgásában. Haragos volt az Úr. Házában tűz futkosott. Golyó vijjogott versenyt a penészes-tüdejü orgonával. Nappal vasszekeréről káromkodott és gyilkolt, éjjel szántóföldek csutalángjánál melegedett a háború. A katonák öltek és temettek. Az asszonyok sírtak. A férfiak mélyebbre ásták a lövészárkot, hogy sir is lehessen. A gyermekek bekötötték a sebesült madarakat, hogy a föltámadás ünnepén keringhessenek a zászlók fölött. Gyermekkor, forgó gyöngyházeresz, de messze röptettél apám temetésre járásaitól. Hogy énekelt mesterdalnokokkal vetélkedő hangján, sirkőmellű kántor. Fekete könyve, bronznehéz koporsódisz, sohasem remegett kezében, csak szivében rázkódtak hangtalanul a gyász fehér ágai. Boldogtalan apám. Gergely mester késői utóda a halottbúcsúztatásban, nem ölelhetlek többé. Fekszel a pécsi temetőben gyertyaszarvak, vázakoponyák, koszorúszemmel hunyorgó virágdomb alatt. Roskadnak körülötted koporsót cipelő hátak, mindenszentek mécsét vigyázó térdek. Leszáll majd melléd anyám is, a hófehér hajú sirató, a bizonytalan szivdobogású, hogy elmondja üzenetünket. A sárgaorrú lámpa némán függ fölöttem. A város végén halottait számolja a temető. A fenyőfa alatt szomorkodó vaskerítés rozsdásan öleli Krisztus mohába merevedett lábát. Pécs megyei Város Tanácsa Művelődésügyi Osztálya a Doktor Sándor Művelődési Központ, a Magyar írók Szövetsége Dél-Dunántúli Csoportja és a Jelenkor szerkesztő bizottsága rendezésében ma este 19 órai kezdettel tartják meg a Pécsett élő, Galambosi László költő szerzői estjét a Doktor Sándor Művelődési Központban. A műveket a Pécsi Nemzeti Színház művészei: Kézdy György, Sólyom Kati és ríj. Kómíves Sándor adják elő. Közreműködik a Mecsek Fúvósötös. Tálcán Dezső ex libris* A budapesti művészeti hetek prog­ramját minden eddiginél rangosabb, választékosabb koncertek, bemutatók, kiállítások és népzenei műsorok sorá­ból szőtték egybe. Budapest ünnepel. Az ország művelődésének centruma, a magyar szellemi élet nagy alkotó­műhelye a magyar kultúra régi és mai értékeit ünnepli. Ennek tartalmi és for­mai sajátosságairól kértünk interjút a rendezvények városmajori „főhadiszál­lásán” Fodor Lojostól, a budapesti művészeti hetek igazgatójátóL — Mindenekelőtt: kérjük, mondja el. mikor éi hogyan lett; hogyan alakult ki • budapesti művészeti hetek évente visszatérő programjai — Kezdetben volt a budapesti ze­nei hetek, a zenei versenyekkel A többi művészeti ág 1966-tól kezdett felsorakozni a muzsika mellé. Ez most o hetedik budapesti művészeti hetek. Mint ismert, a főváros művészeti élete rendkívül intenzív. Világjáró művészek (Mahler, Failoni, Klemperer stb.) min­dig szívesen keresték fel. Ugyanakkor 8udapest is számos nagy művészt ne­velt a világnak... Kulturális közvéle­ményünk és a gyarapodó idegenfor­galom azonban mind többet kívánt. Mindenekelőtt oz ünnepi esemény- sorozat időszerű és tudatos eszmei alaf>gondolatát sürgette. Mindez talál­kozott az UNESCO törekvéseivel is: éténkebb szellemi kapcsolatokat te­remteni a világ országai között. — Az Idén mér valóban világosan kö- rtU ható roll eszmei koncepciót tökről a program. El milyen törekvések eredmé­nyei — Magyarország Immár „feszfiváf- erszág”: Nyírbátortól Keszthelyig, Sop­rontól Gyuláig. Fölvetődött: milyen le­gyen Budapest fesztiválja? Nyilván ne olyan, mint a többiek, de a korábbi véletlenszerű amorf műsorkoncepció­nál mindenképpen több legyen. Ez ' irányvonalat, eszmei magot, karaktert kíván. A nagy európai fesztiválhelyek (Bayreuth, Verona, Salzburg, Dubrov­nik stb.) mind valamilyen zenei műfaj vagy életmű otthonai; a hazai ünnepi események hasonlóképpen. Budapest nem akart megmaradni egyetlen élet­mű tradícióinál, hanem az egész város — az egész ország — szellemi életé­nek mozgását kívánja reprezentálni. Olymódon, hogy a közreműködő zene­karok, társulatok, együttesek, alkotók egy közös téma köré csoportosulva szólalnak meg. Ma már valóságos kompozíció ez a program, ahol az egyes műsorszámok szorosan kapcso­lódnak egymáshoz. Tartalmában: egy nép. egy város kultúrájára nemcsak az jellemző, amit saját magából, saját anyagából kialakít, hanem az is, amit idegemből elfogad. Budapest kultúrá­ját számos idegen hatás gazdagította. S voltaképpen ez történt a művészeti hetek programjában is. Fölvette ben­ne mindazt, amit eszmei alapja, ízlése, válogató szándéka befogadott, amit általában is o korszellem asszimilál­ni hajlandó Budapesten. Kodállyal szólva: omi itt, - tehát a meghatá­rozott koncepcióban — „kor és idő" próbáját kiállja. Ezek a program álta­lános szempontjai. — Közelebbről szemlélve: ezáltal, e mostani programot Kodály és a nép­művészet, illetve o néphagyományok és a mai módom művek összhangja jellemzi. Ra csupán két és fél óra erejéig is, de kedves „ráadást” kaptunk hétfőn ötven forintunkért. Három jó műsort. A komoly zene kedvelői nemcsak fül-, de szemtanúi is lehettek Yehudi Menuhin nagyszerű Erkel Színház-beli hangversenyének. Az ínyenceknek, gondolom, főként a ritkán hallható Bartók I. hegedűverseny szerzett gyö­nyörűséget. A televízió — az ünnepi alkalomnak megfelelően — nem tö­rekedett semmiféle rendezői vagy ope­ratőri bravúrra, megelégedett a sze­rény és tárgyilagos közvetítéssel. Jól sikerült A kerámia mestere cí­men Gorka G&fáról készített rövid Bizonyos arányok szerint Mlyen szem- pontok határozták meg ezeket az arányo­kat a műsorszerkezetben? — Aragon mondja: „Elvetem a ha­gyomány és haladás vitáját.” Mi is ezt mondjuk a szerkezeti arányok kiala­kításánál. A tradíciókba beépült kor­szerű művészetet tartjuk irányadónak. Ahogyan az idei műsorfüzet köszöntő­jében is olvasható: „A budapesti mű­vészeti hetek programja Kodály Zoltán életét és munkásságát idézi, születé­sének 90. évfordulóján. Az ó életműve és alkotó törekvései köré épült e prog­ram minden részlete. Mélyre nyúltunk a hagyományok évezredeket felölelő kincsestárába, hogy gazdagítsuk mai élő valóságunkat áltaruk. És keressük korunk hiteles művészi ábrázolását, a művészet életfolyamatának örök meg­újulását. A kettő — ahogyan azt Ko­dály munkássága cáfolhatatlanul tük­rözi — izorosan, elválaszthatatlanul összefügg." Ez a kincsestár, azaz Bu­dapest tradíciói — voltaképpen a ma­gyar nép, a magyar nemzet tradíciói. Speciális budapesti hagyományokról nem beszélhetünk, hiszen a főváros o vidék értékeit minden korban magá­hoz szívta. Van ugyan egy különleges „urbánus” vonulata, pl. a nyugatosok, Bródy, Molnár, Krúdy és mások az iro­dalomban, de a zenében már ilyenről nem beszélhetünk. Budapest ebben jórészt a vidék értékeiből lett nagy- gyá. Ami itt most új és örvendetes: a művészeti hetek eszmei koncepciója az idén lett valóság először. Koráb­ban is fémjelezte a rendezvénysoroza­tot egy-egy név vagy évforduló (pl. Bartók). Ám a népművészet, a nép­hagyományok — és ezek korszerű megjelenése a rendezvényekben, s o karaktert adó friss művészeti ágakban (rádió, televízió, film) — most először jelentkezik ilyen tudatos igénnyel. » Várhatóm: megmarad később is m m alapkoncepciót — Várhatóan igen. A hagyomány és haladás egységét igyekszünk demonst­rálni ezután is. Jövőre a három város (Pest, Buda, Óbuda) egyesülése je­gyében; 1974-ben pedig az ifjúság és a művészet lesz o középponti téma. Fiatal művészek, alkotók és interpre­tálok részvételével: fiataloknak, fiata­lokról száló alkotásokkal. 1975 a fel- szabadulás jubileumi éve. Azt az utób­bi 30 évet tükrözi majd akkor a mű­vészeti hetek programja is, amely a létében önálló magyar szellemiség és művészeti élet alig száz esztendejében különös fontosságú szakasz. — Feltűnöm nép a művészeti hetek emblémája. Hogyan lett budapesti szim­bólum — a páva? — Kissé elkoptatott már a „forra­dalmi” jelző. Mégis ennek oz útját, az adott történelmi szituációban a for­radalmi hagyományokat kívánja jel­képezni ez a budapesti páva. Azaz átfogóan, egyszerre a több ezer éves népi kultúra, a forradalmi hagyomá­nyok, és a magyar zene XX. századi megújulását. Tervezője „Filó”, vagyis teljes nevén Mihályfi Ernőné grafikus­művész, aki minden évben más variá­ciót készít a mi páva jelképünk témá­jára. — Ai idén ranges külföldi együttesek, előadók, alkotások hosszú sora szerepel a programban. Vidékről pedig: szegedi zenekar, o veszprémi színház, e Pécsi Balett, a Pécsi Nemzeti Színház, továbbá portréfilm, Némely képzőművészünk időnként elég homályos „ars poeticá­ja” után üdítő volt hallani, az idős mester egyszerű, érzékletes és hiteles vallomását. Az ügyesen rendezett film hangulatos, hű portrét rajzolt Gorka Gézáról és kerámia-művészetéről. Ki­tűnően símúlt a filmhez Rácz Aladár cimbalom-muzsikája. A forgatókönyv- író Torday Aliz méltán idézte a Rádió és Televízió Újságban Gorka Gézának Rácz Aladár művészetéről szóló írását, amelyben a teljes élet igényét és a rögtönző-képességet, a „gyönyörű és könnyed munkát" dicséri — vonzalmá­val önmagát is jellemezve. meghívott folklóregyüttesek vendégszerep­lése színezi a program teljes egészét. Részvételüket milyen szempontok döntöt­ték el, illetve határozzák meg? — Valóban sok a külföldi vendég- művész, vendégegyüttes és igen örven­detes, jó színfolt a vidék jelenléte. Az előbbiek közül színvonalban nehéz lenne differenciálni, hiszen a belgrádi Atelje színház nyugodtan a Royal Shakespeare Company-val egy lapon említhető. Kellemes meglepetés volt a prágai színház, a moszkvai szimfo­nikus zenekar és hosszan sorolhat­nánk: a folklór együttesek: a kubai, a chilei, a komi, az indiai folklór táncegyüttes vendégszereplése. Vala­mennyit azzal jellemezhetem, a kon­certekre, a bemutatókra Is gondolva, hogy négen ünnepekhez kötődtek a hasonló események, az udvari koncer­tek, bemutatók stb. AZ az ünnepek művészete volt Mo a művészet ünne­peit, ünnepi emelkedettségét akarjuk megteremteni. Ami a vidéket illeti: számunkra különös öröm, hogy itt vannak a veszprémi, pécsi, szegedi együttesek, • nem beszélve a program amatőr résztvevőiről, a hagyomány­őrző falusi együttesekről. — Erid kapcsolatban: olvasom, hogy 4M szereplá lépett ssinpadra tájaink tiszta forrású népművészetével. (Köztük szerepelt nagy sikerrel a dunaszekcsői lánycsoport, és több mohácsi népművész is.) Hogyan fogadta itt az estélyiruhás közönség ezt az eredeti folklórműsort? — Kevesek híján senki nem bízott benne. A „Röpülj páva” után kinek keli? — mondták. Fergeteges sikert arattak! Három héttel a műsor előtt már minden jegy elfogyott, ók, ezek a falusi együttesek valami olyat hoz­tak, amit és ahogyan profi táncos, ha belefeszül se nyújthat. És nemcsak az idősebb táncosok, énekesek ... Látta volna pl. a kalocsai fiatalokat! Ezek a hosszú hajú „beates” gyerekek nem­csak divatéinak — a hagyományt is képesek ájoofni, őrizni — Másfelől a Pécsi Balett külön is szóra érdemes. Táblás házak előtt, átütő sikerrel szerepeltek és méltán. Műsorukon Stravinszkij Le Sacre-je és Bartók „Zenéje" itt Pesten felújítás, de mégis több annál. Eck újrafogal­mazása mélyebb tartalmú, mint annak idején az operaházi bemutató volt A három fellépést meleghangú kritikák méltatták. A Magyar Hírlap szerint például: „... az idő a pécsi koreog­ráfust igazolta. Mindkét műve a ma­gyar balettművészet maradandó alko­tásának bizonyult, és szervesen bele­illik a Pécsi Balett repertoárjába." De ezen kívül is: a kilenc napos folklór- fesztivál alatt, ha netán valaki a nép­hagyományok romantikus dédelgetésé- ben merült volna el, itt a Pécsi Balet­től egy jó kis persziflázs-zuhanyt kap­hatott — ellensúlyozásként (Magyar babák.) — Még annyit: művészetünk, kultú­ránk egész, egységes. A jövőben is szaporítani szeretnénk a lehetősége­ket amelyek az egész ország kultu­rális életére ablakot nyitnak — fejezte be a Dunántúli Naplónak adott inter­jút Fodor Lajos, a budapesti művé­szeti hetek igazgatója. W.L A rendkívüli adásnap harmadik mű­soraként a Házasságtörés című tévé­filmet láthattuk. A film Móricz Zsig- mond elbeszélése alapján készült, ez az elbeszélés azonban Móricz kevésbé jelentős művei közé tartozik. Maga az író sem vette fel összegyűjtött művei­nek kiadásába. A műsor alkotói azzal a becsületes szándékkal és elképzeléssel nyúltak az elbeszéléshez, hogy noha az jelenték­telen, mégis tartalmaznia kell vala­mi fontosat az író — a nagy író — gondolataiból. Ha nagy gondolatot nem is találtak, az igaz, hogy az el­beszélés a jelentősebb Móricz-művek- ben is megjelenő dzsentri-rétegből vá­lasztja „hősét", pontosabbán a kis- hivatalnokká zsugorodott dzsentrit ra­gadja meg. Az is igaz, hogy a jellem­nek és a történetnek főként groteszk hqngjaiban, a komikumot és tragiku­mot keverő váltásaiban — a mai em­ber számára is van mondanivalója. Az már kétségesebb viszont, amit Szántó Erika dramaturg így fogalmaz, o műsor készítői nevében: .Meggyő­ződésünkké vált, hogy ez a .periféri­kus’ írás éppúgy magába zárja a nagy író legfájdalmasabb, legkeményebb felismeréseit, mint az egész életmű..." Nem, ez egyáltalán nem valószínű. A Házasságtörés nem éppúgy zárja magába Móricz nagy műveiben ábrá­zolt felismeréseit, hanem azoknál rész­legesebben, kevésbé általános érvény­nyel és sokkal szerényebb művészi színvonalon. S ezen sem a televízióra alkalmazó Zsámboki Zoltán, sem az említett dramaturg, sem Nemere László rendező, sem Bornyi Gyula ope­ratőr, sem a kitűnő színművészek nem tudtok gyökeresen változtatni. A tévé­film feltétlenül jobb volt, mint egy esetleg mai témájú rossz tévéfilm, de gyengébb, mint amilyent a jelentő­sebb Móricz-írások alapján lehet — s nem egy elkészült film tanúsága szerint valóban lehetett — készíteni. A legnagyobb baj alighanem az, hogy a jellem és a cselekmény ebben a műben nem alkot olyan tökéletes. egyértelmű eszemiséget surgárzó össz­hangot, mint a hasonló témájú nagy Móricz-művekben. A főhős magánéleti konfliktusa nem képes teljes egészé­ben kifejezni a társadalmi típus jel­lemzőit. Ezért hiába játszik kitűnően Tahi-Tóth László, Almási Éva, Gyön­gy össy Katalin és a többiek, és hiába a tragikum és a komikum „keveredé­se”, a groteszkség ezúttal nem válik igazán leleplező és megvilágító hatá­súvá, legfeljebb megfejthetetlen el­lentmondásokat eredményez. Tiszteletre méltó, szép feladata le­het a televíziónak, hogy nagy írók méltatlanul elfeledett vagy kevésbé jelentős alkotásait is „leporolja”, fel­csillogtassa. méltó helyére állítsa. A Házasságtörés esetében azonban ér­zésünk szerint Móricz Zsigmondnok volt igaza . .. SZ. E. RENDKÍVÜLI ADÁSNAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom