Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Brazília (Szövetségi köztársaság) Területe: 8 511 965 négyzet- kilométer. — (Magyarország: 93 Oou.) Lakossága: a legújaoo adatokkal 100 OüO 000. Népek: fehér 50, mulatt 26, meszlic 11, néger 11, ázsiai 1, egyéb 1 szá­zalék. Hivatalos nyelv: portugál. Természeti kincsekben gazdag. 32 féle ásványt bányásznak, közte sok a ritkafém. Nehéz- és fémipara dinamikusan fej­lődik. sokrétű a feldolgozó ipar. Nemzeti jövedelem megoszlása: mezőgazdaság 27, ipar 27 (ez több, újabb adat nincs), keres­kedelem és közlekedés 24, egyéb 24 százalék. Főváros: Brasilia 450 000 lakos. Nagyobb városai: Rio de Jcneiro 4 216 000, Sao Paulo 498 000, Porto Alegre 979 000 és még 13 város van 933 000-től 187 000- res lakossággal. Élénk, fejlődő külkereskedelmet folytat, köztük hazánk is szerepel. Peru (Köztársa ság) Területe: 1 285 215 négyzet- kilométer. Lakossága 13 586 000. Népek: kecsua 44, és ajmara indián 4, mesztic 43, kreol 8, egyéb 1 százalék. Hivatalos nyelv: spanyol. Természeti kin­csekben gazdag, de feltárásra vár. 23 féle ásványt bányász­nak, közte ritkafémeket mint a molibdént, melynek termelésé­ben világelsők, fejlődik feldol­gozó ipara, főleg könnyű és élelmiszer ágazató. A nemzeti jövedelem megoszlása: mező- gazdaság 25, ipar 38, kereske­delem és közlekedés 18, egyéb 19 százalék. Fővárosa: Lima 1 976 000 és hat jelentősebb vá­rosa van 297 ezertől 64 ezer lakóig. Tengeri halászata első a világon. Erdői gazdagok ne­mesfákban. Külföldről berende­zéseket, iparcikkeket, vegysze­rekét és textilt vásárolnak. Ecuador (Köztársaság) Területe: 270 670 négyzetkilo­méter. Lakosság: 5 585 400. Né­pek: mesztic 50, kecsua indián 35, kreol 10, néger és mulatt 5 százalék. Hivatalos nyelv: spa­nyol. Természeti kincsei: kő­olaj, arany, ezüst, só, kén, cink, réz és számos más feltárásra vár. Feldolgozó ipara főleg könnyű és élelmiszer ágazató. A nemzeti jövedelem megoszlá­sa: mezőgazdaság 37, ipar 21, kereskedelem és köztekedés\17, egyéb 25 százalék. Fővárosa: Qitó 462 863 fő lakossal, mely az egyetlen város ami az Egyen­lítő mellett fekszik. Ennél na­gyobb települése Guayaquil 680 000 fő és mégegy népesebb városa Cuenca 7Q 000 lakossal. A mezőgazdaság művelési ágai: szántó 5, erdő 73, legelő 8, egyéb 18 százalék. „Kapitalizmusunk nem ismer szégyent" Brazília nagyon nagy, nagyon szép, nagyon gazdag — ezt sugalmazza katonai rezsim kül- és belföldnek, mióta Brazília gazdaságának nö­vekedése Japán rekordját elérte. Csak a fejlődés bálványozói a lakosság négyötödét kifelejtik a számításból, mert milliók lesznek egyre szegé­nyebbek. öserdőirtás az autóúthoz A propagandahadjárat a függetlenség 150. évfordulóján, a szeptember 7-től 14-ig tartó ün­nepségek alatt érte el tetőfokát. Ehhez járult még az első császár, az államalapító Don Pedro temetése, akinek holttestét ebben az évben vit­ték haza Portugáliából. Ugyanazon a héten avatták fel Sao Paulo földalattijának első, 1,5 km hosszú szakaszát, a közlekedési miniszter jelenthette a Transamazonica autópálya 1253 km-es szakaszának elkészültét, s ebben az idő­ben közölhették, hogy Brazília lakossága elérte 0 100 millió főt Sao Paulo toronyházai Sao Paulo környéke 24 000 üzemmel Dél-Ame- rika legnagyobb ipari központja. Tavaly 500 ezer autót gyártottak, ennek is kétharmadát a VW leányvállalatánál. A Ford egy autómotorgyárat épít. Körülbelül 8,5 milliárd Ft értékben (át­számítva) egy atomerőművet építenek, noha Brazília akkora vízienergia-tartalékkal rendelke­zik, hogy az az ország energiaszükségletét 2000- ig biztosítani tudja. S a nagyhatalmi ábrándok­ban ringó katonai vezetők az atomenergia más­féle felhasználásáról is álmodnak ... Mert, sze­rintük egy államnak a „bomba” birtoklása ad nagyhatalmi jelleget, s mint mondották, nagy erőfeszítéseket tesznek saját erőből történő elő­állítására. Az ábrándozásban már ott tartanak, hogy kijelentésük szerint, mérsékelniük • kell a harmadik világgal való kapcsolataikat, mivel ők sokkal közelebb állnak Nyugat-Európa iparoso­dott országaihoz és az USA-hoz, mint a harma­dik világ „zavarodott" és „szerencsétlen" álla­maihoz. Csak ez a dölyf a braziloknak rosszul áll, mivel a szerencsétlenség inkább a sajátjuk, mint a harmadik világ bármelyik országának. Mert az ország elmaradottságát még az égig magasztalt fejlődés sem tudja eltüntetni. Sőt: a nyomor úgy nő, ahogy a gazdaság virágzik. A 100 millió brazilnak jóval több, mint a fele a nagy fellendülésből semmi részt nem kapott, s manapság milliók jóval szegényebbek, mint öt évvel ezelőtt voltak. A hivatalos adatok szerint 1970-ben a dolgozó népesség 64,5 százaléka kevesebbet, mint 100 dollárt keresett havonta, s 44,5 százaléka még az akkor hivatalos minimál­bért, az 58 dollárt sem.kapta meg. S hány millió munkanélküli van! A dolgozók 42 százaléka most 20 százalékkal kevesebb bért kap, mint a katonai hatalomátvétel előtt, 1964-ben. S minél jobban fejlődött az ipar, annál igazságtalanab- bul osztották el a termelés jövedelmét. így 1970- ben a lakosság 80 százaléka a nemzeti jöve­delem 36,3 százalékát kapta, míg 1960-ban ez a szám 45,5 százalék volt. A bérek könyörtelen csökkentése, s a jövede­lem szélsőséges elosztása: ez jellemzi az 1967 óta hivatalban lévő Antonio Delfim Netto pénz­ügyminiszter politikáját. „Kapitalizmusunk nem ismer szégyent" — így kérkedett a Sao Paulo-i egyetem egykori közgazdász-professzora. A mun­kások nem tudnak ez ellen védekezni, mivel a katonai rezsim vasököllel védi a „társadalmi békét". A sztrájkok be vannak tiltva. A gazdasági fejlődés főleg a tőkebevitelnek köszönhető, melynek 40 százaléka az USA-ból származik. A magasértékű fogyasztói cikkek ter­melése 1964—70 között évenként átlag 27,4 szá­zalékkal növekedett, ezzel szemben csak 1,8 százalékkal több élelmiszert és 0,1 százalékkal több textiliát állítottak elő. „Aranyautók egy mezítlábas népnek” így jel­lemezte a helyzetet egy szenátor. A nyomor és a szegénység óriási, így például Minas Gerais államban 1000 újszülött közül 275 hal meg az első évben. S a legjobban iparosodott körzet­ben, Sao Paulában a gyermekhalandóság 1969- ben 83,8 százalék volt. Hát ez bizony messze van a nyugat-európai országok színvonalától! S míg a felső „40 000” színes tv-t engedhetett meg magának darabonként kb. 38 000 forintért (átszámítva), addig a lakosság háromnegyedé­nek nincs tisztességes lakása. Koldus Brazíliában Északkelet-Brazíliában 1 milliárd cruzeirót fek­tettek be üzemek építésébe, de ez mindössze csak 13 000 munkahelyet jelentett, mivel a ma­gasan automatizált üzemek nem jelentenek mun­kahelyet az analfabéta lakosságnak. Most, még a Transamazonica elkészülte előtt az őserdő­borította belső országrész van soron. Ennek ki­aknázását szinte teljesen külföldi cégek végzik, vagyis a katonai rezsim kiárusítja az országot. Az U. S. Steel Company a világ feltehetően leg­nagyobb vasérclelőhelyét aknázza ki. A többi amerikai cég bauxitot, mangánt, színes- és nemesfémeket bányász ki, sőt a Georgia Pacific cég nemesfákkal üzletel. A területeket, ahol min­dig bennszülöttek és fehér telepesek éltek, a kormány most könnyű szívvel adta el a „fejlő­dés” érdekében. Nem csoda hát, hogy Casal- daliga püspök szomorúan jegyezte meg: „A ve­zetőknek vagy sosem volt lelkiismeretük, vagy már azt is eladták,” | Segítő barátokat keresünk Lima központja a jellegzetes, egyébként minden dél-amerikai városra jellemző központi térrel, kör- és sugárutakkal Dr. Augusto Zimmermann, a perui Országos Tájékoztatási Hivatal elnö­ke a közelmúltban Budapesten tar­tózkodott és hazája helyzetéről a kö­vetkezőket mondotta el. — A latin-amerikai országok kor­mányainak különbözőek a politikai és az ideológiai álláspontjai, de va­lamennyi tisztában van azzal, hogy saját érdekükben szükségük van né­zeteik összehangolására. Chile fejlő­dési folyamata pozitívan hat, amely­ben az egyik legjelentősebb annak tudata, hogy ezt az utat a chilei nép maga választotta, s elidegenít­hetetlen joga, hogy maga döntsön a sorsáról. Peru és az Egyesült Ál­lamok közötti viszályban kedvező, hogy azok a problémák, melyek ko­rábban az amerikai kőolajipari vál­lalat perui leányvállalatának kisajá­tításából adódtak a két ország kö zött, megoldódtak. A perui külpoli­tika alapelve, hogy barátokat keres­sen a világon, melyben alapfeltétel egymás szuverénitásának, független­ségének tiszteletben tartása. A perui belpolitikai helyzet fő jel­lemzője, hogy a perui nép bizalmat adott az új kormánynak és maga is csatlakozott a forradalom ügyéhez. Ma már a teljes lakosság támoga­tását magáénak mondhatja a kor­mány, amely újabb intézkedéseivel arra törekszik, hogy a perui nép po­litikai, gazdasági és kulturális érte lemben egyaránt részese legyen a hatalomnak. Peru a világ legnagyobb halexpor­tőre. Peru még 1945-ben alakította ki — kizárólag gazdasági megfontolá­sokból — azt a jelenleg is érvényes elvét és gyakorlatát, hogy a tengeri határok 200 mérföldre terjednek kj. Később a Chilével és Ecuadorral kö­tött megállapodások is megerősítő#* ték ezt a tengerjogi álláspontot. Ec azonban nem jelenti azt, hogy a pe­rui vizeken külföldi halászflották nem halászhatnak. Erre minden lehetőség adott: előzőleg azonban engedélyt kell kériniük a legközelebbi parti őr­ségtől, és természetesen megfizetni a halászati díjat. Az összeg viszony­lag alacsony. A perui őserdőkben a hazai kuta­tók rendkívül gazdag kőolaj-lelőhe­lyekre bukkantak. Eddig négy kutat fúrtak, $ valamennyi termelőképes. Peruban 42 milliárd hektárra tehető az a terület, amely számításba jön a kőolaj-felfedezés szempontjából. Ennek feltárására azonban jelenleg Perunak nincs anyagi fedezete. A perui kormány ezért szívesen kötna szerződést külföldi kőolajtársaságok­kal, amennyiben azok készek alávetni magukat a feltételeknek. Ezek közé tartozik, hogy tulajdonosi jogot nem biztosítanak, nyersolajjal fizetnek, és a finomítás a perui olajtársaságot illeti meg. Ez is Lima, de a külváros, mely kiáltó ellentétben van a modern központtal Harc a fejlődésért, függetlenségért, demokráciáért Az Ecuadori Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozata hazája helyzetéről Valasco Ibarra, Ecuador volt köztársasági elnökének bukása óta a katonatisztek egy csoport­ja Guillermo Rodriguez Lara ve­zetésével kormányoz, amely ma­gát „nemzeti és forradalmi” kor­mánynak nevezi. Több megfigye­lő a katonai kormányt ahhoz a rendszerhez hasonlítja, amelyet a katonai forradalmi mozgalom a szomszédos Peruban hozott létre. Az Ecuadori Kommunista Párt fő­titkára, Pedro Saado adott nyi­latkozatot arról, hogy az ecuado­ri kommunistáknak a jelenlegi helyzetben mi az álláspontja.- Hogyan értékeli Ecuador jelenlegi politikai helyzetét? — A február 15-én hatalomra került katonai kormány első lé­pései bizonyos pozitív magatar­tásról tettek tanúbizonyságot. Ezeket kedvezően értékeltük és követeltük, hogy megvalósítá­sukra mielőbb kerüljön sor. A kormány politikáját hazafiasnak és forradalminak lehetett minő­síteni. Visszaállította a polgári 1955- ös alkotmányt, kinyilvánította, hogy védelmezi az ország szu­verenitását és függetlenségét, szükségesnek tart egy radikális földreformot és a legsürgősebb népi követelések teljesítését. Pártunk támogatta e program fő pontjait. Például a felségvizeinket meqsértő észak-amerikai kalóz- halászhajók lefoglalását. He­lyeseltük, hogy a kormány el­utasította mindazokat a meg­torló akciókat, amelyeket az észak-amerikai kormány hirde­tett meg Ecuadorral szemben, hogy Ecuador az Amerikai Ál­lamok Szervezetében támogatta a perui és a chilei delegáció­nak a Kubával szemben alkal­mazott szankciók megszünteté­sét célzó javaslatát. Hasonló módon jártunk el, amikor a kor­mány elutasította az Eayesült Államok ajánlatát, hogy 50 mil­lió dollárt bocsát Ecuador ren­delkezésére, állami szuverenitá­sunkkal ellentétes feltételekkel, és helyeseltük a döntést, hogy fejleszti kapcsolatait a szocia­ÖSSZEÄLLITOTT A: KASZON JÓZSEF O vT^iRNÄTicrm MELLÉKLETIÉI lista országokkal. Pozitív intéz­kedésként értékeljük a kormány­nak azt a döntését, hogy álla­mi olajtársaságot alapít és az olajszállítás céljaira állami flot­tát létesít és ezzel akadályozza a külföldi behatolási kísérlete­ket. Említhetem a nemrég el­fogadott vízgazdálkodási tör­vényt, amely csapást mér a feu­dális viszonyokra. A pozitív lépéseken kívül a kormány magatartásában még sok a habozás, a következet­lenség és a kompromisszum. Nem tanúsít elég határozottsá­got a földreform végrehajtásá­ban. Nem harcol következete­sen a közszükségleti cikkekkel folytatott spekuláció ellen. Nem szerez érvényt a bérleti díjak­ról szóló törvénynek. Emiatt a bérlők kizsákmányolása - külö­nösen a népi rétegeknél — to­vábbra is erős. A kormányon belül még a reakció képviselőinek szilárd a helyzete, különösen a gazdasá­gi minisztériumokban, ahol nyíl­tan gátolják a forradalmi refor­mok kibontakozását. A fegyveres erőknél sem ala­kult ki egységes nézet a tekin­tetben, hogy végeredményben milyen úton haladjon tovább Ecuador. Ezért az Ecuadori Kommunista Párt e tények lát­tán ismételten leszögezi: támo­gatjuk a kormány valamennyi pozitív intézkedését, de fellé­pünk minden olyan jelenséggel szemben, amely a nép, az or­szág függetlensége ellen irá­nyul.- A további fejlődés távla­tai? — összefüggnek a jelenlegi helyzettel. Éleződik az osztály­harc, amely mind erőteljesebb politikai jelleget ölt. A dolgo­zók életkörülményei romlanak. Ez olyan időszakban történik, amikor minden eddiginél vilá­gosabb, hogy Ecuador mérhe­tetlen természeti kincsekkel ren­delkezik. A nép politikai öntudata gyors ütemben növekszik, mely napirendre tűzi a gyökeres for­radalmi átalakítást, amely sza­vatolná az ország felszabadítá­sát az imperializmus fennható­sága alól, a feudális erők és az oligarchák hatalmának szét­zúzását, az életkörülmények megjavítását és érvényt szerez egy független, szuverén és bé­kés külpolitikának. Ennek feli»­mérésé nemcsak a munkásosz­tályra jellemző, de mind na­gyobb mértékben a parasztság­ra, az egyetemi hallgatókra, az értelmiségiekre, a fegyveres erőkre, valamint a katolikus egyházra is. Ezzel egyidejűleg fokozódik az imperialista erők nyomása is, amelyek nem akarják felad­ni a kőolaj-kitermelésben ed­dig elért pozíciójukat, melyet a komprádor kormányoktól sze­reztek. Nagy jelentőségű osz­tályütközet kezdődött. A reak­ció minden eszközzel — bele­értve a provokációkat és a bom­lasztó manővereket is — orra tö­rekszik, hogy megakadályozza a nép győzelmét és a kor­mányt népellenes álláspontra hangolja. Ilyen körülmények kö­zött a belpolitika színpadán nyíltan fasiszta tendenciák is jelentkeznek. Mi, kommunisták úgy véljük, hogy ez a harc a dolgozó nép győzelmével vég­ződik. — Hogyan alakul az utóbbi időben az ecuadori dolgozók mozgalma? — Az ecuadori dolgozók küz­delmeinek középpontjában a munkásosztály tevékenysége áll, amely következetesen harcol sa­ját jogaiért és egyben az össz­népi érdekekért. E harcot az Ecuadori Munkásszövetség (CTE) a Szakszervezeti Világszövetség tagja vezeti, amely megalapí­tása óta a dolgozók osztálykö­veteléseit képviseli. A CTE azon­ban nem egyedül folytatja har­cát. Az ecuadori dolgozók cél­jaiért harcol a Haladó Szak- szervezetek Ecuadori Szövetsé­ge, a CEDOC is (azelőtt Ke­resztény Munkások Ecuadori Szövetsége). A CTE és a CE­DOC között szoros akcióegység bontakozott ki, amely olyan ré­tegekre is kihat, mint a tisztvi­selők, a pedagógusok, a pa­rasztok. Az egység megteremtésére Irá­nyuló erőfeszítések valamennyi területre kiterjednek, amelyek politikai téren a Hazafias Nép­front létrehozásában jutottak kifejezésre. A frontban pártunk is részt vett a Szocialista Párt­tal, a Népi Forradalmi Mozga­lommal, a Demokratikus Népi Szövetséggel és más hazafias, demokratikus szervezetekkel együtt V.' A

Next

/
Oldalképek
Tartalom