Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
Hagyomány és haladás egységéi- demonstrálni Budapesti művészeti hetek *5 Interjú Fodor Lajos igazgatóval Galambosi Lászlói Gyász Hányszor álltam a magyarhertelendi temetőben Gergely tanító úr sírja előtt. A fenyőfa alatt szomorkodó vaskerítés rozsdásan ölelte Krisztus mohába merevedett lábát. Díszei, nagy nyúlfiilek, hallgatták a sírtól sírig járók olvasócsörgését, a fekete szoknyák bogaratrebbentő suhogását. Szegény Gergely úr, felesége és gyermekei nélkül osztotta szét ruháját a sunyin támadó férgek közt. . Száz év óta figyelte szomszédai koporsóroppanását, a közelébe temetett babák szivárványcsontjának pattogását, a cserebogarak tavaszi fényretörését, a fülemülék rozmaringsűrü tollának zizegését. Míg koponyáján süvített a túlvilági szél, gyönyörködött a harangok körmenetre-parancsoló zúgásában. Haragos volt az Úr. Házában tűz futkosott. Golyó vijjogott versenyt a penészes-tüdejü orgonával. Nappal vasszekeréről káromkodott és gyilkolt, éjjel szántóföldek csutalángjánál melegedett a háború. A katonák öltek és temettek. Az asszonyok sírtak. A férfiak mélyebbre ásták a lövészárkot, hogy sir is lehessen. A gyermekek bekötötték a sebesült madarakat, hogy a föltámadás ünnepén keringhessenek a zászlók fölött. Gyermekkor, forgó gyöngyházeresz, de messze röptettél apám temetésre járásaitól. Hogy énekelt mesterdalnokokkal vetélkedő hangján, sirkőmellű kántor. Fekete könyve, bronznehéz koporsódisz, sohasem remegett kezében, csak szivében rázkódtak hangtalanul a gyász fehér ágai. Boldogtalan apám. Gergely mester késői utóda a halottbúcsúztatásban, nem ölelhetlek többé. Fekszel a pécsi temetőben gyertyaszarvak, vázakoponyák, koszorúszemmel hunyorgó virágdomb alatt. Roskadnak körülötted koporsót cipelő hátak, mindenszentek mécsét vigyázó térdek. Leszáll majd melléd anyám is, a hófehér hajú sirató, a bizonytalan szivdobogású, hogy elmondja üzenetünket. A sárgaorrú lámpa némán függ fölöttem. A város végén halottait számolja a temető. A fenyőfa alatt szomorkodó vaskerítés rozsdásan öleli Krisztus mohába merevedett lábát. Pécs megyei Város Tanácsa Művelődésügyi Osztálya a Doktor Sándor Művelődési Központ, a Magyar írók Szövetsége Dél-Dunántúli Csoportja és a Jelenkor szerkesztő bizottsága rendezésében ma este 19 órai kezdettel tartják meg a Pécsett élő, Galambosi László költő szerzői estjét a Doktor Sándor Művelődési Központban. A műveket a Pécsi Nemzeti Színház művészei: Kézdy György, Sólyom Kati és ríj. Kómíves Sándor adják elő. Közreműködik a Mecsek Fúvósötös. Tálcán Dezső ex libris* A budapesti művészeti hetek programját minden eddiginél rangosabb, választékosabb koncertek, bemutatók, kiállítások és népzenei műsorok sorából szőtték egybe. Budapest ünnepel. Az ország művelődésének centruma, a magyar szellemi élet nagy alkotóműhelye a magyar kultúra régi és mai értékeit ünnepli. Ennek tartalmi és formai sajátosságairól kértünk interjút a rendezvények városmajori „főhadiszállásán” Fodor Lojostól, a budapesti művészeti hetek igazgatójátóL — Mindenekelőtt: kérjük, mondja el. mikor éi hogyan lett; hogyan alakult ki • budapesti művészeti hetek évente visszatérő programjai — Kezdetben volt a budapesti zenei hetek, a zenei versenyekkel A többi művészeti ág 1966-tól kezdett felsorakozni a muzsika mellé. Ez most o hetedik budapesti művészeti hetek. Mint ismert, a főváros művészeti élete rendkívül intenzív. Világjáró művészek (Mahler, Failoni, Klemperer stb.) mindig szívesen keresték fel. Ugyanakkor 8udapest is számos nagy művészt nevelt a világnak... Kulturális közvéleményünk és a gyarapodó idegenforgalom azonban mind többet kívánt. Mindenekelőtt oz ünnepi esemény- sorozat időszerű és tudatos eszmei alaf>gondolatát sürgette. Mindez találkozott az UNESCO törekvéseivel is: éténkebb szellemi kapcsolatokat teremteni a világ országai között. — Az Idén mér valóban világosan kö- rtU ható roll eszmei koncepciót tökről a program. El milyen törekvések eredményei — Magyarország Immár „feszfiváf- erszág”: Nyírbátortól Keszthelyig, Soprontól Gyuláig. Fölvetődött: milyen legyen Budapest fesztiválja? Nyilván ne olyan, mint a többiek, de a korábbi véletlenszerű amorf műsorkoncepciónál mindenképpen több legyen. Ez ' irányvonalat, eszmei magot, karaktert kíván. A nagy európai fesztiválhelyek (Bayreuth, Verona, Salzburg, Dubrovnik stb.) mind valamilyen zenei műfaj vagy életmű otthonai; a hazai ünnepi események hasonlóképpen. Budapest nem akart megmaradni egyetlen életmű tradícióinál, hanem az egész város — az egész ország — szellemi életének mozgását kívánja reprezentálni. Olymódon, hogy a közreműködő zenekarok, társulatok, együttesek, alkotók egy közös téma köré csoportosulva szólalnak meg. Ma már valóságos kompozíció ez a program, ahol az egyes műsorszámok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Tartalmában: egy nép. egy város kultúrájára nemcsak az jellemző, amit saját magából, saját anyagából kialakít, hanem az is, amit idegemből elfogad. Budapest kultúráját számos idegen hatás gazdagította. S voltaképpen ez történt a művészeti hetek programjában is. Fölvette benne mindazt, amit eszmei alapja, ízlése, válogató szándéka befogadott, amit általában is o korszellem asszimilálni hajlandó Budapesten. Kodállyal szólva: omi itt, - tehát a meghatározott koncepcióban — „kor és idő" próbáját kiállja. Ezek a program általános szempontjai. — Közelebbről szemlélve: ezáltal, e mostani programot Kodály és a népművészet, illetve o néphagyományok és a mai módom művek összhangja jellemzi. Ra csupán két és fél óra erejéig is, de kedves „ráadást” kaptunk hétfőn ötven forintunkért. Három jó műsort. A komoly zene kedvelői nemcsak fül-, de szemtanúi is lehettek Yehudi Menuhin nagyszerű Erkel Színház-beli hangversenyének. Az ínyenceknek, gondolom, főként a ritkán hallható Bartók I. hegedűverseny szerzett gyönyörűséget. A televízió — az ünnepi alkalomnak megfelelően — nem törekedett semmiféle rendezői vagy operatőri bravúrra, megelégedett a szerény és tárgyilagos közvetítéssel. Jól sikerült A kerámia mestere címen Gorka G&fáról készített rövid Bizonyos arányok szerint Mlyen szem- pontok határozták meg ezeket az arányokat a műsorszerkezetben? — Aragon mondja: „Elvetem a hagyomány és haladás vitáját.” Mi is ezt mondjuk a szerkezeti arányok kialakításánál. A tradíciókba beépült korszerű művészetet tartjuk irányadónak. Ahogyan az idei műsorfüzet köszöntőjében is olvasható: „A budapesti művészeti hetek programja Kodály Zoltán életét és munkásságát idézi, születésének 90. évfordulóján. Az ó életműve és alkotó törekvései köré épült e program minden részlete. Mélyre nyúltunk a hagyományok évezredeket felölelő kincsestárába, hogy gazdagítsuk mai élő valóságunkat áltaruk. És keressük korunk hiteles művészi ábrázolását, a művészet életfolyamatának örök megújulását. A kettő — ahogyan azt Kodály munkássága cáfolhatatlanul tükrözi — izorosan, elválaszthatatlanul összefügg." Ez a kincsestár, azaz Budapest tradíciói — voltaképpen a magyar nép, a magyar nemzet tradíciói. Speciális budapesti hagyományokról nem beszélhetünk, hiszen a főváros o vidék értékeit minden korban magához szívta. Van ugyan egy különleges „urbánus” vonulata, pl. a nyugatosok, Bródy, Molnár, Krúdy és mások az irodalomban, de a zenében már ilyenről nem beszélhetünk. Budapest ebben jórészt a vidék értékeiből lett nagy- gyá. Ami itt most új és örvendetes: a művészeti hetek eszmei koncepciója az idén lett valóság először. Korábban is fémjelezte a rendezvénysorozatot egy-egy név vagy évforduló (pl. Bartók). Ám a népművészet, a néphagyományok — és ezek korszerű megjelenése a rendezvényekben, s o karaktert adó friss művészeti ágakban (rádió, televízió, film) — most először jelentkezik ilyen tudatos igénnyel. » Várhatóm: megmarad később is m m alapkoncepciót — Várhatóan igen. A hagyomány és haladás egységét igyekszünk demonstrálni ezután is. Jövőre a három város (Pest, Buda, Óbuda) egyesülése jegyében; 1974-ben pedig az ifjúság és a művészet lesz o középponti téma. Fiatal művészek, alkotók és interpretálok részvételével: fiataloknak, fiatalokról száló alkotásokkal. 1975 a fel- szabadulás jubileumi éve. Azt az utóbbi 30 évet tükrözi majd akkor a művészeti hetek programja is, amely a létében önálló magyar szellemiség és művészeti élet alig száz esztendejében különös fontosságú szakasz. — Feltűnöm nép a művészeti hetek emblémája. Hogyan lett budapesti szimbólum — a páva? — Kissé elkoptatott már a „forradalmi” jelző. Mégis ennek oz útját, az adott történelmi szituációban a forradalmi hagyományokat kívánja jelképezni ez a budapesti páva. Azaz átfogóan, egyszerre a több ezer éves népi kultúra, a forradalmi hagyományok, és a magyar zene XX. századi megújulását. Tervezője „Filó”, vagyis teljes nevén Mihályfi Ernőné grafikusművész, aki minden évben más variációt készít a mi páva jelképünk témájára. — Ai idén ranges külföldi együttesek, előadók, alkotások hosszú sora szerepel a programban. Vidékről pedig: szegedi zenekar, o veszprémi színház, e Pécsi Balett, a Pécsi Nemzeti Színház, továbbá portréfilm, Némely képzőművészünk időnként elég homályos „ars poeticája” után üdítő volt hallani, az idős mester egyszerű, érzékletes és hiteles vallomását. Az ügyesen rendezett film hangulatos, hű portrét rajzolt Gorka Gézáról és kerámia-művészetéről. Kitűnően símúlt a filmhez Rácz Aladár cimbalom-muzsikája. A forgatókönyv- író Torday Aliz méltán idézte a Rádió és Televízió Újságban Gorka Gézának Rácz Aladár művészetéről szóló írását, amelyben a teljes élet igényét és a rögtönző-képességet, a „gyönyörű és könnyed munkát" dicséri — vonzalmával önmagát is jellemezve. meghívott folklóregyüttesek vendégszereplése színezi a program teljes egészét. Részvételüket milyen szempontok döntötték el, illetve határozzák meg? — Valóban sok a külföldi vendég- művész, vendégegyüttes és igen örvendetes, jó színfolt a vidék jelenléte. Az előbbiek közül színvonalban nehéz lenne differenciálni, hiszen a belgrádi Atelje színház nyugodtan a Royal Shakespeare Company-val egy lapon említhető. Kellemes meglepetés volt a prágai színház, a moszkvai szimfonikus zenekar és hosszan sorolhatnánk: a folklór együttesek: a kubai, a chilei, a komi, az indiai folklór táncegyüttes vendégszereplése. Valamennyit azzal jellemezhetem, a koncertekre, a bemutatókra Is gondolva, hogy négen ünnepekhez kötődtek a hasonló események, az udvari koncertek, bemutatók stb. AZ az ünnepek művészete volt Mo a művészet ünnepeit, ünnepi emelkedettségét akarjuk megteremteni. Ami a vidéket illeti: számunkra különös öröm, hogy itt vannak a veszprémi, pécsi, szegedi együttesek, • nem beszélve a program amatőr résztvevőiről, a hagyományőrző falusi együttesekről. — Erid kapcsolatban: olvasom, hogy 4M szereplá lépett ssinpadra tájaink tiszta forrású népművészetével. (Köztük szerepelt nagy sikerrel a dunaszekcsői lánycsoport, és több mohácsi népművész is.) Hogyan fogadta itt az estélyiruhás közönség ezt az eredeti folklórműsort? — Kevesek híján senki nem bízott benne. A „Röpülj páva” után kinek keli? — mondták. Fergeteges sikert arattak! Három héttel a műsor előtt már minden jegy elfogyott, ók, ezek a falusi együttesek valami olyat hoztak, amit és ahogyan profi táncos, ha belefeszül se nyújthat. És nemcsak az idősebb táncosok, énekesek ... Látta volna pl. a kalocsai fiatalokat! Ezek a hosszú hajú „beates” gyerekek nemcsak divatéinak — a hagyományt is képesek ájoofni, őrizni — Másfelől a Pécsi Balett külön is szóra érdemes. Táblás házak előtt, átütő sikerrel szerepeltek és méltán. Műsorukon Stravinszkij Le Sacre-je és Bartók „Zenéje" itt Pesten felújítás, de mégis több annál. Eck újrafogalmazása mélyebb tartalmú, mint annak idején az operaházi bemutató volt A három fellépést meleghangú kritikák méltatták. A Magyar Hírlap szerint például: „... az idő a pécsi koreográfust igazolta. Mindkét műve a magyar balettművészet maradandó alkotásának bizonyult, és szervesen beleillik a Pécsi Balett repertoárjába." De ezen kívül is: a kilenc napos folklór- fesztivál alatt, ha netán valaki a néphagyományok romantikus dédelgetésé- ben merült volna el, itt a Pécsi Balettől egy jó kis persziflázs-zuhanyt kaphatott — ellensúlyozásként (Magyar babák.) — Még annyit: művészetünk, kultúránk egész, egységes. A jövőben is szaporítani szeretnénk a lehetőségeket amelyek az egész ország kulturális életére ablakot nyitnak — fejezte be a Dunántúli Naplónak adott interjút Fodor Lajos, a budapesti művészeti hetek igazgatója. W.L A rendkívüli adásnap harmadik műsoraként a Házasságtörés című tévéfilmet láthattuk. A film Móricz Zsig- mond elbeszélése alapján készült, ez az elbeszélés azonban Móricz kevésbé jelentős művei közé tartozik. Maga az író sem vette fel összegyűjtött műveinek kiadásába. A műsor alkotói azzal a becsületes szándékkal és elképzeléssel nyúltak az elbeszéléshez, hogy noha az jelentéktelen, mégis tartalmaznia kell valami fontosat az író — a nagy író — gondolataiból. Ha nagy gondolatot nem is találtak, az igaz, hogy az elbeszélés a jelentősebb Móricz-művek- ben is megjelenő dzsentri-rétegből választja „hősét", pontosabbán a kis- hivatalnokká zsugorodott dzsentrit ragadja meg. Az is igaz, hogy a jellemnek és a történetnek főként groteszk hqngjaiban, a komikumot és tragikumot keverő váltásaiban — a mai ember számára is van mondanivalója. Az már kétségesebb viszont, amit Szántó Erika dramaturg így fogalmaz, o műsor készítői nevében: .Meggyőződésünkké vált, hogy ez a .periférikus’ írás éppúgy magába zárja a nagy író legfájdalmasabb, legkeményebb felismeréseit, mint az egész életmű..." Nem, ez egyáltalán nem valószínű. A Házasságtörés nem éppúgy zárja magába Móricz nagy műveiben ábrázolt felismeréseit, hanem azoknál részlegesebben, kevésbé általános érvénynyel és sokkal szerényebb művészi színvonalon. S ezen sem a televízióra alkalmazó Zsámboki Zoltán, sem az említett dramaturg, sem Nemere László rendező, sem Bornyi Gyula operatőr, sem a kitűnő színművészek nem tudtok gyökeresen változtatni. A tévéfilm feltétlenül jobb volt, mint egy esetleg mai témájú rossz tévéfilm, de gyengébb, mint amilyent a jelentősebb Móricz-írások alapján lehet — s nem egy elkészült film tanúsága szerint valóban lehetett — készíteni. A legnagyobb baj alighanem az, hogy a jellem és a cselekmény ebben a műben nem alkot olyan tökéletes. egyértelmű eszemiséget surgárzó összhangot, mint a hasonló témájú nagy Móricz-művekben. A főhős magánéleti konfliktusa nem képes teljes egészében kifejezni a társadalmi típus jellemzőit. Ezért hiába játszik kitűnően Tahi-Tóth László, Almási Éva, Gyöngy össy Katalin és a többiek, és hiába a tragikum és a komikum „keveredése”, a groteszkség ezúttal nem válik igazán leleplező és megvilágító hatásúvá, legfeljebb megfejthetetlen ellentmondásokat eredményez. Tiszteletre méltó, szép feladata lehet a televíziónak, hogy nagy írók méltatlanul elfeledett vagy kevésbé jelentős alkotásait is „leporolja”, felcsillogtassa. méltó helyére állítsa. A Házasságtörés esetében azonban érzésünk szerint Móricz Zsigmondnok volt igaza . .. SZ. E. RENDKÍVÜLI ADÁSNAP