Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

T Afrikai architektúra Sárkunyhó és palota Százmilliós bagatell Hagyományos afrikai kunyhó Nigériában. Meggyorsult ütemben folyta­tódik a hagyományos afrikai társadalmak felbomlása és át­alakulása. Legkifejezőbb voná­sa ennek a nagyvárosok fej­lődése és a lakaskérdés altalá­nos válsága. Talán sehol nincs oly nagy ellentét a vidék elma­radottsága és a tengerparti nagyvárosok növekedése között, mint Afrikában. E mellett az af­rikai nagyvárosok még ma is a kolonizáció nehezen letörölhető nyomait viselik magukon. A volt gyarmatosítók üzleti, kereske­delmi és lakónegyedei élesen elkülönülnek a lakosság sze­gény rétegeinek lakónegyedei­től. Amíg az egyikben olykor pompázatos paloták, bankok, irodaházak és villák emelked­nek, a másikban, a „bennszü­lött" negyedekben a legmé­lyebb nyomorúság uralkodik. íme, néhány tény Algír, Oran és Annaba lakosságának jelen­leg 20 százaléka él úgynevezett „bádogvárosok”-ban, vagy­is hulladékokból összetákolt nyomornegyedekben. Csádban, Fort Lamy-ban a lakosság négyötöde a hagyományos ka­lyibákban lakik. Tananarive- ben a lakosság fele egyetlen helyiségből álló lakásokban la­kik. Dar es Salaamban a ház­tartások majdnem kizárólag egyetlen helyiségből állnak. Ca­sablanca arab negyedében a népsűrűség eléri a hektáron­kénti 1300 főt. Kinshasa Kongó­ban a nép nyolcvan százaléka kriminális állapotú építmények­ben lakik. Az emberek túlnyo­mó többsége afrikaszerte nél­külözi a legelemibb kényelmet és egészségügyi berendezése­ket. Az ENSZ szakértői szerint csupán a természetes szaporo­dás évi 1,5 millióval növeli a lakósszükségletet. 1,2 millió új lakás kellene a lakhatatlanná vált hajlékok helyettesítésére és megszámlálhatatlan a meg­szüntetendő, emberi életre al­kalmatlan építmény. A helyze­tet súlyosbítják a jövedelmi vi­szonyok. Afrikában az egy ke­resőre jutó jövedelem évi át­lagban a 120 dollár alatt van. Csupán 10 százaléknak van 120—230 dollár között a jöve­delme és ezt mindössze 0,7 százalék haladja meg. A különböző afrikai orszá­gokban, mindenekelőtt Algériá­ban, Tanzániában, Ghánában, Tunéziában különféle állami szubvenciók rendszerét építet­ték ki, amelyeket szövetkeze­tek, állami- és magán építő­vállalatok kapnak. Ezek városi övezetekben bérlakásokat épí­tenek, amelyeket kötelesek azok olcsó áron bérbeadni. A másik irányzat, hogy szakítanak a költséges európai építkezési módok szolgái másolásával, hi­szen az afrikai kiima lehetővé teszi a könnyűszerkezetes, egy­szerű megoldásokat. A harma­dik dolog, hogy a helyszíni anyagokra és hagyományokra támaszkodva dolgoznak ki épít­kezés eljárásokat és konstruk­ciókat. A hagyományos anya­gokat előállító ipart ugyanis az európai technológia sablo­nos másolása valósággal el­sorvasztotta, és most újjá kell éleszteni. Némely számítás sze­rint például 1945 óta az afri­kai téglagyárak és manufaktú­rák csaknem fele szüntette be működését az Afrikában álta­lában előnytelen beton konku­renciája miatt. Hatalmas lehe­tőségeket biztosítanak az er­dős-fás övezetek is. 1965-ben például 13 millió köbméter fát termeltek ki, amelyből az afri­kai fűrésztelepek mindössze 2 millió köbmétert dolgoztak fel. Napjainkban számos ENSZ szakértő és afrikai szakember foglalkozik azzal, hogy olyan típustechnológiát és architek­túra-megoldásokat dolgozzon ki, amelyek megfelelnek a he­lyi viszonyoknak és szerény, de reális megoldáshoz vezetnek. 1969-ben 1000 lakosra számol­va két lakás épült Afrikában. Viszont legkevesebb, 10 lakás lenne szükséges ahhoz, hogy csupán a természetes szaporo­dás következtében megnőtt szükséglet növekedést kiegyen­lítsék, és elkerüljék a válságot. A bankok és külföldi vállalatok ilyen házakat építenek maguk­nak a kikötőkben. ÖSSZEÁLLÍTOTT A: ROZSA LÁSZLÓ Kísérleti lakótelep Dakarban. A ComelS-jelentés számai As amerikai Cornell egyetem spe­cialistáinak egy 21 főnyi csoportja felkutatott minden hozzáférhető do­kumentumot és meghallgatott szám­talan tanút, akik Vietnam bombá­zásával kapcsolatban adatokat szol­gáltathattak. A vizsgálat eredményeit egy könyvben tették közzé, amely Légiháború Indokínában címet viseii. E könyv néhány részletét idézzük. A B-52-ESEK „Kétszáz B—52 állomásozik Indo­kínában, a többség Thaiföltíön. Azaz, a Stratégiai Parancsnokság teljes állományának fele bombázza jelen­leg Vietnam helységeit. E légi óriá­sok mindegyike egyetlen perc lefor­gása alatt képes száz darab 250 kilós /bombát kioldani. Egy hat gépből álló 'kötelék négyszeri bevetése elegendő ahhoz, hogy uqyanoiyan nagyságú területet elpusztítson, mint Hirosima. 1968-ban amikor a légiháború in­tenzitása leqnagyobb volt, havonta 20 ezer légibevetést hajtottck végre az amerikai gépek. Paradoxon, hogy Délen többet mint Északon. 1965 és 1971 között 6 millió 300 ezer tonna bomba hullott Vietnamra. Ebből 600 ezer Északra, 4 millió tonna Délre és a fennmaradó meny- nyiség a Ho Si Minh ösvényre, va­lamint kambodzsai területekre. Ehhez még 7 millió tonna lövedéket kell hozzáadni, amelvet a szárazföldi erek és hadihajók lőttek ki — majdnem áz egészet Délre. A hadügyminisz­térium értékelése szerint 1?69-ben 52 ezer civilt ö'tek meg Északon a légitámadások. Hiyatc'os je'en-ések minimálison fólmr’lió áldozatot em­lítenek, akik 1971-ig haltak meg Délen, légitámadások következtében. AZ EREDMÉNY ELMARAD És mégis — ezt erősítik meg a jelentés szerzői —, a civil la­kosság elleni támadások nem hoz­zák meg a kívánt ^-e-’mény*. Á'talá bon tiayanis az e’követett stratégiai és taktikai hibák ellensúlyozására al­Egy szerencsétlen vietnami anya, ak? az amerikai FégTerő által og^onbembázott területről menekült Saigonba félhr»Mt kicsinyével. Még ruháját sem tudta megmenteni. kalmazzák. így akarják megakadá­lyozni, hogy a vietcong a lakosság körében éljen, mint „a hal a ten­gerben”. (Hadműveleteik fedőneve is ez: „Kiszárítani a tengert, hegy megfoghassuk a halakat.") Ezért bombázzák a harci zónákat, így akarják kiváltani a vietconggal szembeni ellenséges hangulatot. Kiás esetekben már néhány vietcong sor­tűz is megtorló bombázást vált ki, anélkül, hogy előzőleg hangosbeszé­lőn erre figyelmeztetnék a lakossá­got. Számolni kell továbbá a pon­tatlanságból eredd következmények­kel is. Vélemények szerint a célzási pontatlanságból és a célok hibás azonosításából eredően, a hadianyag fele nem ott kerül felhasználásra, ahol a tényleges hadműveleti célok vannak. HATSZOR TÖBB HADIANYAG MINT AMENNYIT SZÉTROMBOLNAK A Pentagon ét a CIA «érint, a kommunista országokból érkező se­gítség hatszor nagyobb, mint ameny- nyit a légitámadások szétrombolnak. Még akkor is, ha az amerikai légi­erők fő támadási célja a közlekedési utak és vasutak, mert a vietnamiak kitűnően megszerverték az utak éz vasutak halyreállítását. Mialatt az amerikaiak 1985 éz 19*8 között 1100 gépet vesztettek, ezzel maguk tíz­szer nagyobb kárt szenvedtek, mint az általuk okozott károk. Amikor Nizon elhatározta a kikö­tők blokádját, a CIA és a hadügymi­nisztérium titkársága kétségét fejezte ki annak hatása Iránt. „Kínából ér­kező földi úton történő szállítással már elegendő hadianyagot kaphat­nak a háború folytatásához". A hasztalan bombázások csak nö­velik a háború embertelen jellegét, s felhívják a figyelmet az elkövetett háborúz bűnökre. Mert az amerikai tágiháború Dél-Vietnambon volta- kéaper. egy hosszú listája a My Lat szerű hivatalosan jóváhagyott, vagy hivatalosan letagadott bűnöknek. Három ékszer csupán. Fülbe­valók cizellált aranyból, brilli- ánsokkal. Arany nyaklánc gyé­mántkövekkel kirakva. Egy kar­kötő, körte alakba font arany­foglalatban brilliánsokkal. A bank páncélszekrénye, ahoi ezeket őrzik, kétmilliárd és nyolcszázmillió régi frank ér­tékben tartja számon. MADAME BETTENCOURT ra- gyogtatja e gyönyörűségeket. E „kavicsokért" egy munkásnak 2114 évig kellene dolgoznia, ha azokat béréből akarná megvá­sárolni. MONSIEUR BALKANY, ismert milliárdos, fiát házasította ki. Ez az úr egyebek között mesés kas­télyt birtokol a Cote d'AzurCn. Ideális keretek a nagy esküvő­höz. Ezer meghívott, akiknek egy része Párizsból, magánrepü­lőgépén érkezik. Az esküvői ebédet Párizsban készítik és külön repülővel szállítják Nizzá­ba. Gyors tempóban felépíte­nek egy külön kápolnát, ahol a szertartást megtartják. Különle­ges meglepetés: az esküvő vé­gén egy helikopter száll le az égből és a kastély úszómeden­céjének szélén rakja le az ifjú párt... Az esküvői költségeket öt­venmillió régi frankra becsülik. Az orleánsi hercegnő gálaestje a párizsi Hotel Intercontlnentálbati. Komputerek mérkőzése Bostonban, ez év őszén nagy sakkbajnokságot tartottak a Hotel Sheratonban. A mérkőzés atmosz­férája azonban nem hasonlított a rejkjavikihoz. A közönség tréfásan tapsolt, ha a jelzőtáblán egy új lé­pés megjelent. A nevetés azonban Itt nem feszélyezett senkit, mert a lépéseket telefonon mondták be. A nagy favorit neve 6400 CDC és az Északnyugati Egyetemen találha­tó. „Menedzserei": David Slate, Larry Atkin és Keith Gorlen mérnö­kök. Ellenfele a PDP-10, amely a Carnegi-Mellon egyetemen működik, és James Gillogiy professzor „me­nedzseli”. Meglepetés nem történt. A CDC és a PDP eljutottak a végjátékhoz. A PDP az ötvennegyedik lépésnél feladta. A CDC megőrizte bajnoki címét. Hatalmas gépek, kiváló progra­mozók. Miért hát mégis a résztvevők gúnyos közbeszólása? Mert a játék színvonala távolról se valami kivá­ló. Bobby Fisher, aki iFél az elektro­nikus ellenféltől, megvigasztalódott volna, ha látja a gépek által elkö­vetett hibákat, amelyek egy jó ama­tőrt is mosolyra késztettek. Pedig jó néhány évvel ezelőtt, amikor a komputerek először kezdtek hallatni magukról, sok szóbeszéd járta em­berfeletti tulajdonságukról. Hiszen a játék logikája egy szigorú mate­matikának engedelmeskedik, amely elméletileg kizárja a véletlent. Az ember nem fáradhatatlan a logiká­jában és emlékezőképességében, míg a gép igen. A feltevés tehát az volt, hogy a gép legyőzi az em­bert, még a nagymestereket is. Elméletben. Mert a gyakorlatban a specialisták hamar meggyőződhetnek a számok szigorú törvényeiről. Egy sakkparti első tíz lépésének ugyanis 170 milliárd különböző változata !»• hetséges. Egy programnak tehát# amely beállítja a komputert, fel kell kutatnia az összes lehetséges vál­tozatot, hogy közülük o gép kivá­laszthassa a legjobbat. Ehhez vi­szont több milliárd esztendőre lenn« szükség. A jelenlegi program kettő esetleg három lépést képes előre számítani, és a legjobb megoldást néhány egy­szerű kritérium alapján kiválasztani. Ez taktikai sikon hatásos, de sem­miféle stratégiát nem képes figye­lembe venni. De ml történik például egy sakk­nagymester agyában? Bizonyosan nem egy szisztematikus látomás, amely elejétől végéig vezeti a par­tit, Egy Fischer, vagy Szpaszkij ha­talmas mennyiségű megnyitási válto­zatot isme). Teljes partikat, tapasz­talatokat, szabályokat. De ők ezek­ből az ismeretekből eredeti és ha­tásos akciókat tudnak kialakítani. Mire kellene hát megtanítani • gépeket? Donald Michie professzor szerint (Edinbourghi egyetem), „le­hetőséget kell adni a gépeknek ar­ra, hogy az új ismereteket általáno­sítani tudják egy ésszerű analógia segítségével. Azt kell elérni, hogy ismereteik egy tanulási processzus­ban összegeződjenek”. A professzor egyébként éppen ilyen témájú kutatásokkal foglalko­zik. Ám az ő véleménye is az, hogy a jelenlegi gépek képtelenek áttör­ni azt a ..falat", amely elválasztja tevékenységük határait a nagymeste­rek agyának működésétől. Azaz lét­re kell hozni egy ultraintelligens gé­pet. Távol! perspektívák? Talán nem, A professzor ugyanis 1000 fontba« fogadott David Levy angol nagy­mesterrel, hogy 1978 előtt le fogja őt győzni egy komputer.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom