Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
A magyar költészet nemzetközi fórumokon Négyszáz költő Knokkeban Magyarországot Csorba Győző képviselte Makay Ida: Kérdés, éjszaka Majd megjelensz-e álmon innen is, föíderengsz-e a vagyalatti mélyből? Lesz-e erőm, hogy lényeged kivéssem a mozdulatlon-tömbű szenvedésből? Lesz-e igém, hogy szólhassak veled, vagy igy maradsz már örökre bezárva a tiltó meg a tagadószavaknak irgalmatlan-szép halott nyelvtanába? Fejem fölül, ha elforog az ég már, teremthetek-e arcodból napot, adsz-e majd törvényt, mint a barbár földnek a csillagpercre járó évszakok? Ha megidéz az óra, az utolsó, ha bűneimet már nincs hová rejtsem, leszel-e akkor kegyelem, föloldó, a legutolsó mentség magam ellen? Közhely, hogy költőnemzet vagyunk. De vajon a magyar költészetnek van-e olyan híre külföldön, amilyen jelentősnek tudjuk idehaza. Az utóbbi években a külföldi kiadások megszaporodásán túl a magyar költészet szereplése a nemzetközi költőtalálkozókon azt mutatja, hogy ha lassan is, de kilépünk a legtöbbször nyelvi korlátok okozta ismeretlenségből.’ Négy évvel ezelőtt például a rangos knokke-i költészeti biennálé nagydíját Illyés Gyula kapta. Idén ismét megrendezték ezt a kól- tótalólkozót, ahol a mai magyar lírát Csorba Győző, József Attila-díjas költő képviselte. Illyés Gyula, aki szintén meghívottja volt ennek a találkozónak, betegsége miatt nem tudott megjelenni. — Mindenekelőtt valamit Knokke- rót, erről a tengerparti belga váiosról — kezdi a beszélgetést Csorba Győző. A város a tengerpart északi részén, Hollandiához közel található, s Ostende mellett a legnagyobb tengerparti üdülőhelynek számít. Állandó lakóinak száma 10 ezer körül lehet, de június— szeptember között a szállodával teli város forgalma többszörösére emelkedik, A tenger, az Északi-tenger - a mi fogalmaink szerint hideg, augusztus végén vizének hőmérséklete 18 fok. Itt rendezik meg kétévenként a „Nemzetközi költői biennálét", amelyet húsz évvel ezelőtt három belga költő kezdeményezett. A mostani találkozó tehát jubileumi, a 10. volt, amelyre 40 országból 400 költő érkezett. A tárgyalások a Casino-ban voltak, ami a mi fogalmaink szerint a művelődési háznak felel meg. Az épület belsejét az ismert belga festő, René Magritte alkotásai díszítik, A földszinten pedig egy neves belga műgyűjtő gyűjteményét állították ki, köztük Miro festményeit is. — Kik voltak a találkozó költő-vendégei? — A bolgár költőktől japánokig szirtié a világ valamennyi országából jöttek vendégek. A franciákat olyan nevek képviselték, mint Guillevic, Robert Sabatier, Pierre Gamarra, E. Hu- meau, aki részt vett a magyar költészet francia antológiájának fordításában is. A nagy számban megjelent belgákot R. Goffin és Karel Jonckheere neve fémjelezte. Eljött Léopold Sedar Senghor, az 1970-es nagydij nyertese, Senegal köztársasági elnöke s e tisztének megfelelő fogadtatásban részesítették. — Milyen témának szentelték az idei találkozót? — Az augusztus 31.—szeptember 4. között megtartott találkozónak két fő témája volt. Az egyik - a jubileum jegyében — „A világ költészetének húsz éve", s ezt Alain Bosquet vezette be. Nemcsak az elmúlt húsz esztendő költészeti fejlődését tekintette át, hanem párhuzamot vonva a költészet és politika között, a vietnami háborúról és a holdraszállásról egyaránt szó esett. E vitapont összefoglalójában a költészet erejébe vetett hit fogalmazódott meg. A tanácskozás egyetértett abban, hogy a költészetnek nagy szerepe iesz az emberiség testvériségének, a humanizmusnak, békének megvalósításában. Tehát egy tágabb értelmű elkötelezettség csendült ki ebből az összefoglalóból. — A másik fő téma „A gyermek és a költészet" címet viselte. Lényege az volt, hogy ha nem kezdjük el idejében a gyermekeket a költészetre szoktatni, akkor a mai világ egyéb kísértései miatt (televízió stb.) ki fog esni az életükből ez a terület. A témát néhány altéma keretében vitatták meg; így a gyermek és a költészet kapcsolata, a gyermek mint alkotó, a költők gyermekekről írt művei, és a költők vallomása saját gyermekkorukról. — Mi volt a találkozó legemlékezetesebb eseménye? — Talán a nagydíjasok és az alapítók gálaestje. A nagydíjasok: Ungaretti, Saint-John Perse, Guillén, Octavio Paz, és Senghor között elhangzottak Illyés Gyula versei is. Minden költőt az anyanyelvén szólaltattak meg, így nagyszerű élmény volt ebben a nemzetközi társaságban magyar szót hallani. Az idei költészeti nagydíjos egyébként a görög Jannisz Ritszosz lett. A zsűri tagjai között, betegsége ellenére szerepelt Illyés Gyula neve is. A nagydíj egyébként 100 ezer belga frankkal jár együtt. — Miben látja a knokke-l költőtalálkozó sajátosságát és jelentőségét? — Megítélésem szerint ez a találkozó sem tér el a többitől. Egyéni színei lehetnek a rendezésnek, de minden hasonló találkozó célja az, hogy a résztvevők élményeket szerezzenek, jobban megismerhessék egymást és a vendéglátó ország költőit. Hadd utaljak itt a nálunk is megrendezett nemzetközi költészeti találkozókra. — Óriási élmény, hogy hasonló hi- vatású és érdeklődésű emberek ekkora tömegben találkozzanak, ez különleges közösségi tudatot ébreszt bennünk, rögtön van közös téma, akárhonnan jöttek. Marafkó László * * Nem sikerült az egész osztállyal találkoznom, de Eszti valóban a legszebb lány lehetett a IV. A-ban. Magas, karcsú, barnahajú, mozdulatain még inkább az iskola hatását vélem felfedezni, mint a konyháét. Osztályfőnökétől hallottam: H. Eszti még válogat — már amennyire Szigetváron válogathatnak az állásokban az érettségizett lányok. — Kellemesen telt az utolsó diák- nyár? — Unalmas volt. Olyan bejárónő féle vagyok itthon ... A kórházban szeretnék dolgozni — laboratóriumban. — S ha nem sikerül? — Remélem sikerül. Eszti nem akart tovább tanulni. Közepes tanuló, a magyar és történelem erős, a matek gyenge oldala volt. — Hogy múlnak az estéi egy felnőtt hölgynek? — Néha lemegyek a presszóba, szombaton esetleg táncolni .,. Barátnőim nincsenek, a barátnők a legnagyobb ellenségek, — Talán féltékenyek. — Ugyan mire? — Csalódást okozott ez a néhány hónap? — Nem. Akit nem vettek fel, már beletörődött, hogy dolgoznia kell... — Elmenne fizikai munkára? — Miért ne? Csak keresni tudjak. Most eleinte szeretnék öltözködni, később esetleg takarékoskodni is... * A szigetvári gimnáziumban évenként három osztály végez, Az iskola 332 tanulója közül az elmúlt tanévben 250 lány volt. Szentlőrinc—Hetvehely— Antalszállás—Babócsa-Felsőszentmár- ton határolják azt a területet — Baranya egyötöde —, amelyről a szigetvári gimnáziumba 210 gyerek jár. S csak hetvenhetén kollégisták. A IV. A-nak 19 leány s öt fiú tanulója volt. Az osztály gyenge közepes tanulmányi eredményt ért el. Három fiú jelentkezett továbbtanulásra és két lány. A szülők közül ketten a mezőgazdaságban, tizenketten az iparban dolgoznak, egy szülő állatorvos (a fiú is az szeretne lenni), egy növényvédő szakmérnök (a kislány képesítés nélküli nevelő, műszaki főiskolán felvételizett, de nem sikerült), a többiek tisztviselők. A fizikai munkás csalódból származó gyerekek tanulmányi eredménye 2,9 - az egyéb kategóriába soroltaké 3,3. * Az osztály: B. Júlia napköziotthon- vezető a falujában — kitűnő pedagógus lehetett volna, sajnos az érettségi csak közepesen sikerült, ezzel pedig nem lehet bejutni a főiskolára. B Hajni egy kis faluban a tanácson dolgozik. B. Margit gyógyszerész asszisztens, Z. Ilona szintén. ' Cs. Áginak vőlegénye van, s hát a nyár bizony tanulással múlott el. F. Éva tanul. G. Erzsi a városi tanácson kapott állást, NB l-es kosaras. S. Zsuzsa is, de neki még így sem sikerült elhelyezkednie. H. Eszti és S. Magdi még szintén nem tudtak elhelyezkedni — én nem láttam őket annyira kisasz- szonynak. igaz, elmúlt a nyár, s ma már nem ők a gimi szépei, csak egyszerűen munkát kereső lányok. M. Mariann gyógytornász szeretett volna lenni, elutasították a felvételi kérelmét: úgymond csak egészségügyi szakiskolában végzetteket vesznek fel. V. Mária egy közeli községben a tsz-irodá- ban dolgozik. H. Kati ment egyedül fizikai munkára. T, Márta öt ponttal jelentkezett a főiskolai vizsgára, s hetet szerzett hozzá. Sz. Kati a műszaki főiskolán felvételizett, most Szentlász- lón képesítés nélküli óvónő. M. Ági álmai viszont beteljesedtek: matematika-kémia szakra felvették a Tanárképző Főiskolára. •y Amíg a lányokkal beszélgettem, többször is eszembe jutott egy másik negyedik ,,A” osztály. Ahogy ők vélték: „forradalmi" gondolkodású lányok voltak, egyszerre voltak képesek megbotránkoztatni, tájékozottságukkal, bátorságukkal csodálatot, talán egy kis irigységet is ébreszteni, naivságak olykor sajnálatra, nagyképűségük pedig (joszankodásra késztette az embert. Egyikük a szabadszerelmet tartotta eszménynek. Ketten — falusi lányok — négy évig laktak együtt albérletben, számukra a szabadság, a szülői háztól való teljes elszakadás és a hosszú évekig tartó teljes függetlenség volt a cél. Több hónapig éltek ezer forintos fizetésből, dolgoztak a nyomdában, a MÁV számítóközpontjában, egyikük egy napra felment Pestre, a lőrinci fonóban próbált szerencsét, de túl zajosnak találta. Szinte sportot csináltak a filléres életből: naponta 5 forintot költöttek kosztra — 300-ért megvették a világirodalom remekei sorozatot. Egyikük ma egy nálánál 30 évvel idősebb férfi felesége, a másik egynapos házasság után elvált, most egyedül neveli gyerekét — falujában, a szülői házban. Az osztályelső magyar-orosz szakos tanár szeretett volna lenni, aztán megszökött az osztályfőnökével. Ügy hallottam, az NSZK- ban élnek. Két gyerekét neveli egy Pécs környéki faluban a szabadszerelem felszentelt papnője — mint azt magáról gyakran hangoztatta gimis korában. A „forradalmi” gondolkodásnak romjait sem vagyok képes most felfedezni bennük, ha nagyritkán találkozunk, inkább egy kis rosszul titkolt tisztelettel beszélnek arról a néhány lányról, akik hivatást választottak, s volt erejük, kitartásuk céljaikat elérni. ¥ — A IV. A. nem volt „forradalmi” osztály, de nagyon szókimondó gyeie- kek, s ha valami igazságtalanság érte őket, egyszeriben a plafonon voltak ... — A szerelem? Bari László osztályfőnökkel beszélgetek, 1966 óta tanít a szigetvári gimnáziumban, s a mostani osztályával nagyon jól megérttette magát. Harminckét esztendős — a lányok ezt mondják, egyikük sem szerelmes az osztiba, de jól kijöttek. — A szexuális élet nálunk nem okoz olyan nagy gondot, mint egy városi iskolában. Négy esztendő alatt ebben az osztályban nem volt „botrány". Ez persze nem jelenti azt, hogy nyugodtan bocsátottuk szárnyukra gyerekeinket. Sajnos, a lányok igénye, tisztelet a kivételnek, nagyon alacsony. A „menőfejek”, feltűnő külsejű és feltűnően viselkedő fiúk a favoritok. Az nem számít, hogy egy értelmes mondatot ki tud-e nyögni, hogy van-e elképzelése a világról, hogy a jövőjéről gosdosko- dik-e. A sörény és farmer a fontos... — Jó közösség volt a IV. A.? — Igen. A fiúkkal jó pajtások voltak, nagyobb összetűzések nem voltak, s nagy floncolás sem volt a lányok között. Persze a mini nálunk is hódít, s ha egyik lány levágott a szoknyájából öt centit, a másik igyekezett tízzel megrövidíteni sajátját. Az érettségi banketton szerényen voltak öltözve, nem is volt köztük olyan jómódú lány, aki divatversengésbe kényszerítette volna a többieket. — Az osztály közepes képességű, kicsit hanyag tanuló, de a fizikai munkában mindig példamutató közösség volt. Az építőtáborokban mindig elsők lettünk ... — Mégsem megy senki sem, vagy csak nagyon kevesen, fizikai munkára. — Igaz — mondja az osztályfőnök —, de hát ők nem azért jöttek gimnáziumba, hogy gyári munkások, vagy a mezőgazdaságban gyalogmunkások legyenek,,. * A negyedik „A" bizonyítványa. A zárójelben levő számok azt jelölik, hányán választották érettségi tantárgynak. Magyar 3,0, történelem 2,9, matematika 2,8, fizika 3,4 (5), biológia 4,2 (4), orosz 3,5 (2), kémia 2,9 (10). Az osztálynak^nagyon nehezen mentek a természettudományi tárgyak. A magyar és történelem közepesen, a képcsségtárgyak: testnevelés, művészettörténet egy kicsit jobban. Kiugró képességű gyerek kettő volt: S. Zsuzsa és G. Erzsébet. Mindketten az NB l-es szigetvári kosárlabdacsapat tagjai. ¥ G. Erzsikéről senki sem hinné, hogy kosaras. Nagyon ügyesnek kell lennie, hogy ilyen apró termettel a legmagasabbak sportjában is megállja a helyét. Mozdulatain látszik a sport, minden lépésének célja van, s ettől az emberben olyan érzés támad, mintha évek óta dolgozna itt a szigetvári városi tanács sportbizottságán. Szeptember 1-e óta dolgozó nő. — Elégedett? — Igen, nagyon szeretek itt lenni. — Úgy értsem, hogy ezzel élete minden célja beteljesedett? — Hát lehet, hogy meggondolom magam, s elvégzem az edzőtanfolya- mot... Erzsiké menyasszony. A ballagás napján volt az eljegyzés. Fizetése 1300 forint. Főnöke szintén elégedett Erzsiké munkájával is, és azzal is, hogy sikerült Szigetváron állást kerítenie legalább az egyik kosaras lánynak. A kisváros ugyanis alig-alig képes fenntartani a csapatot — most négy lánynak kellene megfelelő állást találni, s csak Erzsikének sikerült. — Hiába, szakma nincs, az adminisztratív állások telítve vannak, a gimnáziumból kijött lányok számára alig-alig van lehetőség ... — Erzsiké, járnak ide a lányok, osztálytársak, érdeklődni, hogyan múlnak az első napok az ÉLET-ben? — Igen, itt a földszinten munkát keresnek, aztán feljönnek hozzám is... ¥ — Nehéz nekünk itt a kisvárosi iskolákban lépést tartani a pécsi gimnáziumokkal, szakos osztályokkal. Egy pécsi gimnáziumban végzett közepes lány nálunk jeles lenne. A pesti lányok az utcán járva is megismerkednek az irodalom jelentős részével: a színház, mozi, irodalmi előadások, kiállítások plakátjain annyi információhoz jutnak a gyerekek egyetlen délután, mint esetleg itt néhány esztendő alatt. Az osztályfőnök szigetvári, még jól emlékszik, mekkora előnnyel rajtoltak az egyetemen a nagyobb városi gimnáziumban végzett tanulók. — Nálunk nincsenek meg a lehetőségek: hiányos a felszerelés, hiányoznak a szakos tanárok... Egyébként is annyi a bosszúság, hogy az ember figyelmét csak a legnagyobb erőfeszítések áfán képes az oktatásra fordítani. Most is: a kazánházunk teli vízzel, még csak elképzeléseink sincsenek, az idén hogyan fűtünk. — Az oktatásban képtelenség versenyben maradni a nagyvárosi iskolákkal, marad a nevelés: emberileg sokat faragunk a gyerekeken, amikor visszakerülnek a falvakba, vezető szerephez jutnak, bármilyen gyenge eredményt értek is el az iskolában. Nem mindegy hát, hogy milyen emberek lesznek. — Sajnos, az egészen kiváló képes- ségű gyerekek is középszerűségre kór- hoztatottak nálunk. Nincs ösztönző, nincs kivel versenyezni. Magányosan o hosszútávfutók is csak gyenge időeredményre képesek. ¥ A IV. A. egyetlen rendkívüli tárgyat választott: a gyorsírásban négyen jeles, hárman jó, ketten pedig közepes eredményt értek el. Szigetváron 1972. szeptemberében egyetlen gép- és gyorsírói állást sem hirdetnek . . . Lombosi Jenő VASÁRNAPI melléklet jjg^f; Pénteken bemutató Új lllyés-dráma Pécsett Pénteken mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház Illyés Gyula Testvérek című új Dózsa-drámáját. Az évadnyitó előadás az idén művészeti jelentőségén túlmutató társadalmi eseménynek ígérkezik. A dráma a Dózsa-évfordulóhoz kapcsolódik, bemutatása a pécsi művészeti élet országos figyelmet keltő hozzájárulása egy forradalmi hagyomány méltó ünnepléséhez. A színház vállalkozásának értékét növeli, hogy ezúttal sem csupán „előadója" a műnek, hanem megszületésének is tevékeny részese. A dráma nyomtatásban megjelent szövegét kísérő vallomásában (Kortárs, 1972/9.) Illyés Gyula meleg szavakkal méltatja a színház dramaturgjának alkotó közreműködését. „Társ az ihletettségben" - írja, s kaphat-e dramaturg és színház írótól ennél szebb elismerést? író és színház termékeny együttműködésének végső eredményét persze majd csak az előadás hitelesítheti. Annyi bizonyos, hogy a Testvérek színpadra állítása rendkívül nehéz feladat. Az író és a dramaturg talán minden eddiginél fogasabb „leckét” adott fel Nógrádi Róbert igazgató-rendezőnek, a színművészeknek és az előadás többi résztvevőjének. Ismeretes, hogy a parasztforradalom témáját 1956-ban Illyés Gyula Dózsa György címen egyszer már feldolgozta. A darabot többször bemutatták, nemrég a szegedi szabadtéri játékok műsorába is fölkerült. A mű látványos történelmi tabló, sok szereplővel, az események részletes bemutatásával, a középpontban a népi hőssé emelkedő Dózsával. Keletkezése idején időszerű, tiszta, szép eszmet sugárzott: egy elhomályosult nemzet-tudat újrafogalmazását segítette. A Testvérek merőben új oldalról közelíti a témát. A forradalom áll az eszmei középpontban, a forradalom önmaaával való vitája, a két testvér: Dózsa György és Dózsa Gergely jellemébe sűrítve a belső azonossáa és ellentmondás bonyolult dialektikáját. A Dózsa György és a Testvérek - a téma azonosságától eltekintve — alig hasonlíthatók. A történelmi kulisszák az utóbbiból teljesen eltűnnek. Külső látványosság alig marad, de annál több a gondolati mélység. Kevés mozgalmas eseményt látunk, alig van cselekvésben megnyilvánuló összeütközés, de annál alaposabb a jellemrajz, annál több a szikrázó szópárbaj. Színes történelmi tabló helyett szinte mindvégig csak két ember van a színen, a forradalmi események képeit szavaikkal kell felidézniük. A Testvérekben a szöveg megjelenítő feladatai hatalmasra növekszenek, s két szereplő vállára nehezedik az egész drámai építmény súlya. Holl István (György) és Győ- ry Emil (Gergely) alighanem eddigi pályafutásuk legnehezebb és legszebb szerepében diadalmaskodhatnak vagy bukhatnak. A bizalmat - tehetségükkel, felkészültségükkel, munkájukkal — rég kiérdemelték. A közönség könnyed, felszínes szórakozásban ezúttal bizonyára nem részesül. A Testvérek kitartó figyelmet és együttgondolkodást igényel, de nemesebb szellemi örömet kínál. A történelem végső tanulságaira, ugyanakkor mai világunkra s önmagunkra mutató súlyos kérdéseket szegez mellünknek. „Ez a dráma a mi saját önvizsgálatunk. Nemcsak elmével, hanem szívvel is” — vallja művéről az író. A Testvérek immáron a harmadik lllyés-dráma, amely Pécsett kerül először színpadra. A korábbi „pécsi” lllyés-művek, a Tiszták és a Bölcsek a Ián, emellett a tavalyi. és a most készülő új Hernádi-darab, Weöres Sándornak ugyancsak ebben az évadban színpadra kerülő pécsi tárgyú drámája — mind azt tanúsítják, hogy az utóbbi esztendőkben a pécsi színház a mai magyar dráma jelentős alkotó műhelyévé nőtt fel. Érdeklődéssel várjuk a műhely leqújabb „termékét", a Dózsa-tra- gédia bemutatóiát. Szederkényi Ervin Erettségi után A IV. A osztály
