Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

A kicsi székely város, amelynek gimnáziumát nyolc esztendeig jártam, nem volt messze rzülötte falumtól. Pontosan tizenkét kilométerre. Néha azonban mégis messzinek tűnt, különösen karácsony és húsvét táján. Olyankor ugyanis, szünidőre eresztvén minket, gvalogosan kellett mennem és jönnöm. Karácsonykor a farkas-kedvelő havas úton s húsvétkor a gazdag sárban.

A nyári nagy szünidőre azonban mindig szekérrel vittek haza.

Hanem a szekerezésnek s más uras dolognak hamar vége lett, mert otthon türelmetlenül leselkedett reám a mezei munka. Abban pedig úgy kellett részt vennem, mintha télen által nem diák lettem volna, hanem akkor is falusi gazdának készülő iegényke.

Hót dolgoztam is jó reménységgel, gondolván, hogy majd évek múltával cmúgyls a fejem fog felül kerekedni. Midőn azonban a negyedik osztályt éppen végeztem volna, igen megcsalt a jó reménység. Uqvanis azon a nyáron ütött ki az első nagy naború, amely a mezei munkát vastagabban rótta rám, mint ahogy gondolni lehetett volna. Igenvastagon, mert hiszen a férfiakat harminckettőig mind elvitték s azokat, nekünk zsenge és öregebb maradéknak, mind pótolni kellett.

Valójában akkor tanultam meg, tizenöt éves karral és derékkal, a kaszálás munkáiét, amiben aztán mester is lettem hamarosan. Jó hírem úgy béjárta a falut, hogy a nyár dereka felé már nemcsak a rokonok isteriked- tek nekem, nogy segítsem meg őket a kaszálásban,' hanem ideqenek is kezdettek jövÖgetni, jó pénzt ígérvén. Bölcsen a kérelmet meghallgattam ilyenkor, de a szóval nem siettem, hadd nőiön a jó hírem abban a nagy várakozásban is. Végtére s rendesen aztán kedves anyám tekintett reánt, szólván:- Nem érsz reá, ugy-é, fiam?

— Biza nem — feleltem oly szórna-, rán, mintha a szívem meg akart volna szakadni.

De bezzeg, ha Hadnagy Lőrinc bácsi jött, akkor másképpen feleltem.

Ugyanis Lőrinc bácsi nagyon von- zalmas vidámságot hordott s úgy tudott szólani hozzám, hogy a szava hátáról röpködni tudott a képzeletem. S bármiről ha beszélt, nem a megfosztott valósáqot mondta csupán, hanem o virággal az illatot s a tűzzel a meleget is ki tudta mondani.

Vagyis a valót igazzá tette.

S mert eme természete miatt igen szerettem az öreget, véle szívesen mentem kaszálni. Őrzöm is, szinte mint a költeményeket, azokat a •üqyező napokat, amikor együtt vágtuk ketten a rendet.

Az egyik napot különösen.

Ámbár az a nap is úgy ment belé a délbe, mint jóformán a többi. Vágtuk reggel a harmatos füvet, miközben muzsikáltak a szárnyas bogarak; majd a harmat elillanása után is csak vágtuk, a lebegő pillangók között. Az

E héten, 20-án volt Tamási Áron születésének 75 évfordulója.

vasárnapi rryvt

MEltl-KLET

öreg helyett egy-egy vén kánya szólott néha s helyettem harkály rikkantott, miközben két fa között hidat repült.

Hanem délben, megnézvén Lőrinc bácsi a nap állását, jelentősen így szólt:- Hasra áll a nap, hécskám!

Hát kiválasztott az öreg egy terebélyes tölgyfát s annak az árnyékába húzódtunk, hogy elköltsük ott a délebédet. Amíq ettünk is, a kánya és apróbb madarak szolgáltatták a szót, de aztán a legvégén megszólalt mégis Lőrinc bácsi.- S hát aztán, iskola után rr.i akarnál lenni? - kérdezte.- Az még messze van — feleltem neki.

Tamási Áron:- Messze, messze — folytatta az öreg -, de ha már nagy költséggel tanul a diák, idejében kell ezen gondolkozni.

Ott a hűvös árnyékban gondolkoztam is egyideig, de mivel semmire sem jutottam magamban, végül így szólaltam mecf:- Hát mi legyek; Lőrinc bácsi?- Bátor s becsületes ember! - mondta az öreg,

Tetszett nekem, hogy bátor legyek és becsületes, ámbár igen általánosnak tűnt a szó. S amellett csábosnak is, mint a felhő, amely elúszik, bárhogy meg is fogia a szem. Mert lám, úszik ez is, amit az öreg mondott; hiába fogom az eszemmel, mert széj- jelárad a világba és az égre terjed.- Jó-jó - mondottam neki —, de milyen a bátor ember?- Olyan, hogy jóban-rosszban ember tud maradni — felelte az öreg.- S ki a becsületes? - folytattam.- Aki életének utolsó órája rzerint él!

Hallván ezt a két bölcs választ, az eszemmel igaznak és a 'elkemmel szépnek éreztem. Emlékembe véstem tehát, hogy kit lehet bátornak és becsületesnek tekinteni, majd így szóltam :- S a foglalkozás mindegy?- Nem egészen - felelte Lőrinc bácsi. aztán meleg mosolygással nézett reám és így folytatta: - Ifjúnak tanácsot adni nagy dolog, de mivel csakugyan meg is kell élni valamiből, mondanék neked valamit. Vagyis nem azt mondom, hogy legyél pap, aki némelyek szerint könnyebben bejut a mennyek országába, mint a világi ember. Azt se mondom, hogy gyógyító orvos légy, aki sokat enyhít a szenvedéseken; sem azt, hogy légy tör- vénvbíró, aki igazságot oszt. Hanem inkább legyél olyan ember, aki pap, orvos és bíró eqyazon személyben. Vagyis légy költő!

Ahogy ezt kimondta a vénember, egyszerre olyan izgalom áradott belém, hogy hevertemből felültem rögtön. Nem is lehet csodálni, hogy eny- nyire parázslottam, mert hiszen addigeié sohasem hallottam a faluban, hogy valakinek a költői foglalkozást ajánlotta volna bárki.- S milyen a költő? — kérdeztem.- Olyan, mint Petőfi! - felelte az öreg.

De valahogy úgy mondta ezt, mintha csakugyan tudta volna, hogy Petőfi valójában, milyen volt. Mintha látta volna s beszélt is volna véle; sőt mintha virágos és harmatos füvet is kaszált volna véle, mint velem is.- Hát ismerte talán? — nyitottam nagyobbra a szememet.

Akár ha szerelmes kérdezte volna a páriától, hogy szeretsz-é, úgy válaszolt az öreg, mondván:- Ismertem, igen!

Pillantottam ámuldozva néhányat mert abban a hitben voltam, hogy a falunak minden dolgát tudom; de lám, azt sem hallottam még soha, hogy Hadnagy Lőrinc bácsi ismerte vol ia Petőfi Sándort,- Látta ?l — kérdeztem.

Az öreg a messzeségbe nézett, majd sóhajtott egyet, mint aki messze-mesz- sze száll. Olyan messzire, ahol a valóság és a képzelet már eggyé Is válnak. Aztán hanyatt ereszkedett a lekaszált fű tövén, és a két tenyerét a feje alá tette. S miközben csillámló szemkkel a tölgyfa lombjai között pillangózott, így folytatta a szót.- Negyvenkilencben, mikor sírt a haza, hát én elszöktem hazulról, hogy megyek katonának. Java nyár volt éppen, de pezsaettek az emberek is; s mint a futkosó szél, dalok jártak he- gyeken-völgyeken.- Hány esztendős volt akkor? - kérdeztem.

De már meg is bántam, hoqy beleszóltam a beszédbe, mert az öreg felém rezzentette a szemét s hirtelen megrovással csak annyit mondott, hogy az anyakönyvet otthon íelejtetta,- S aztán hogy volt? - igyekeztem tovább.- Ügy volt, hogy kérdezősködvén szorgosan, hamar megtudtam, miszerint Bem fővezér Segesvár tájékán van. No, elindultam én is arrafelé s helybe érkezvén, oda is eresztettek engem a nagy vezér színe elé, oki el is rendelte mindjárt, hogy ott harcolhassak, ahol legiobban nekem kedvem tartja. Mivel pedig én oz első vonalba kívánkoztam, hát más önkéntesekkel eqyütt oda haladéktalanul kimentem. Vagyis a fejéregyházi határba, mert ott húzódott az első vonal az országúton keresztül. Én annak a tájéknak a dombos részére kerültem, ahol termőföldek és kaszálók feküdtek. No, őrködve ott táboroztunk, tisztek és legények mind együtt. Hanem az énekszó és nagyobb mozgolódás tilos volt, nehogy az ellenség, a-ne'yik igen közel volt, neszünket vegye. Hát

m| nem is mozgolódtunk, hanem Inkább o nagyranőtt törökbúzával ta- kartattuk magunkat. Csupán egy ember volt közöttünk, aki sohasem tudott megülni a helyén, hanem ide ment s s majd oda ment. Még a lovát is ott hagyta, jól megkötve a hátunk me- gett, a piros lovát. Különben sovány és csontos ifjú volt, s valamely oknál fogva nem egészen katonának öltözve, mert példának okáért a kardja sem volt ott az oldalán. Hacsak ránéztem, nekem olyannak tetszett örökké, mint egy parázs, akit folyton fú a szél.

Nekem a szívem már igen dobogott.- Az volt Petőfi, ugy-é?I — kérdeztem.

Lőrinc bácsi nem is felelt, hanem tovább költötte a valót, folytatván tovább a szót:- Néha egy-két sor verset mondott, s néha nagyot nevetett S tudván is már, hogy kicsoda, folyton szemmel tartottam, csakhogy láthassam őt S csakugyan, mintha ma is látnám: ott ült egy ,vén körtefa alatt, nekivetve a hátát az öreg fának. Irt valamit sebtiben a táskáján s közben-közben lobogó szemmel gondolkozott. S ahogy ott ült a vén fa tövén, hát egyszer a szembeniévé jegenyefán megszólalt egy madár. De olyan szépen szólott, mintha a föld bánatával az ég örömébe akart volna indulni. S ohogy hallgattuk azt a madarat, hát egyszer a költő, mintha a dal egészen megbabonázta volna őt, felállt a fa tövéről s úgy nézett fel ámulattal a jegenyefára. Ezt látván, mi is közelebb húzódtunk, hogy lássuk azt a csodás madarat; s amikor megláttuk, még jobban ámu^ortunk rajta, mert annak a madárnak piros volt a szíve tája, fehér a szárnya és zöld a lóba. S nézvén nagy ámulattal a csodát, egyszer a költő felkiáltott, szólván; „Szabadságunk madara!"

Itt egy kicsit elhallgatott az öreg Lőrinc bácsi, majd így folytatta;- így kiáltván a költő, lassan megindult, hogy felmenjen a fára, mert meg akarta fogni a csodás madarat. De ahogy feljebb s feljebb ment a jegenyefán, az ellenség észrevehette, mert az egész ármádia megindult felénk. S nekünk parancs hangozván, hoqy húzódjunk alkalmasabb hadállásba rögvest, valaki felkiáltott a költőnek is a jegenyefára, hogy jön az ellenség! Hanem a költő csak apinyit felelt vissza, hogy „pököm az ellenségre!"

Ennyit mondván, hirtelen felült Lőrinc bácsi és reám tekintett.- S aztán mi lett Petőfivel? - kérdeztem.- Gondolom, onnét elrepült - mondta az öreg.

S abban a pillantásban a tölgyfáról lehullott egy makk és pontot tett a földre.

"i* 1

\

DALOS MADAR

Bárdosi Németh Dános:

Uj ^

epilógus

A tekintélyes életművet magg mi* gött tűdé« idős, Pécsett élő lírikus* nak, Bárdosi Németh Jánosnak a közelmúltban jelent meg Fehér pille című verseskötete. A költö újabb verseit hétfőn este a Doktor Sándor Művelődési Központban 19 órai kezdettel tartandó szerzői estjén hallhatják olvasói Labancz Bori, Sólyom Kati és ifjú Kőmives Sándor előadásában. A Művelődésügyi Osztály, a Doktor Sándor Művelődési Központ, a Magyar írók Szövetsége és a Jelenkor Szerkesztőbizottsága által rendezett szerzői esten Bánky József zongoraművész is közreműködik. Bevezetőt mond: dr. Paku Imre író, a Látóhatár cimű irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztője.

Nem csatákra születtem, anyám azért szült engem, hogy álmodozzam, nézzem, a felhőket az égen.

Nekem a világ nem több, mint amit úgy öröklök egyik percből a másba, könnyedén, nem csatázva.

Hogy mégis megfizettem ami van a szívemben, mert nyoma nem veszett el a messze szálló perccel.

Felfogtam, ami kellett, féltem a villám mellett, vad árban nem próbáltam szállni a vitorlámmal.

Dalomban annyi rím von, amennyi könnyet sírtam, búban, vagy örömömben, amíg a csúcsra jöttem.

Dicséret nem kell érte, megérte, meg nem érte, enyém a vágy, az álom, a többit sose bánom.

Pálma, vagy pénz nem Izgat, duzzadjon csak a gazdag, méhest a domb-hajlatban, egykor tán ezt akartam.

Ma már a dongók, méhek, szivemben döngicsélnek, zümmög a világ-kaptár, többet hát hogyan kapnál?

Csatákra nem születtem, anyám azért szült engem, hogy a felhőket nézzem a messze szálló égen.

Leonyid Lenes:

Lelki megrázkódtatás

Egy bizonyos Pjotr Sztyepánovies Zsurava- lin, oki emberbaráti érzelmeit soha nem rejtegette, az egyik napon rendkívül izgatottan, feldúlt lelkiállapotban érkezett haza a munkából. Finom, sápadt arcán piros fo*tOk ütköztek ki és megrendültén panaszolta feleségének, aki éppen az asztalt terítette:

— Szerafima. az imént nagy lelki meqráz- kódtatást éltem át. Még most is borzongok tőle. Adjál valami nyugtatóti

— Vegyél be valeriánát. Most hoztam I

— Nem, nemi Remélem, van itthon egy kis vodka? lnnék egy pohárkával.

Szerafima elégedetlenül vonogatta húsos vállát és kiment az éléskamrába, Zsuravel'n pedig idegesen fel s alá járkált a szobában, miközben ezt hajtogatta:

— Gazemberi . . . Ah, micsoda gazember!

Aztán leült, a villával beleturkált a káposztasalátába, de az érzelmi ziláltságtól egy szálat sem tudott felszúrni. Türelmetlenül az asztalra dobta az üresen csillogó evőeszközt.

— Felháborító! Gondold csak el, milyen felháborítói

— De hát mondd már, miről van szó?

— Mindjárt, csak adj még egy pohárkával, hogy teljesen megnyugodjak.

— Nem adok! Beszé'j, ne játsz az idegeimmel I

— Tudod, ahogy jöttem hazafelé — kezdte el végre Zsuravelln —, bementem abba az üzletbe, amelyik itt van a mi utcánkban, a sarkon. Venni akartam egy kis heringet, nagyon ráéheztem valami sósra. Beállók a sorba a halosztályon, és ott, a szemem láttára játszódott le ez a vérlázité jelenet. Az egyik eladónő gorombán kiabálni kezdett egy öregasszonnyal. Én természetesen az öregasszony mellé álltam és akkor az a hárpia nekem rontott és „nyamvadt ürgének" nevezett. Követeltem a panaszkönyyet, de nem adták ide . . , Nem baj, majd megmutatom én neki, hogy ki vagyok, megtanítom kesztyűbe dudálni ezt a nöszemélyt . . . megkapj a tőlem a magáét... a nyamvadt ürgétől . . .

— Várj csoki — állította meg a főijét Szerafima. — Melyik kiszolgálónövel rúgtad ösz- sze a port? Azzal a sovány, pirospozsgással?

— Igen, olyan verespofájú! Sikerült megtudnom a nevét, fel rs írtam ... Itt van, tessék — Tatjána Naumova!

— Hiszen ez az én Tatjánám! — mondta Szerafima.

— A tied? Miért a tied?

— Mert ismerem és ő is " ismer engem. Mindig előre köszön: „Jónapot, Szerafima Ignatyevna!" Bármilyen szívességet megtesz nekem . , . friss halat ad, épphogy meghozták . Meg ilyeneket. . . Persze, én Is . • • szólok neki, mikor valami egy-két rubeltól olcsóbb lesz . . . Éppen vele kellett összeveszned ! Nem tudtál valamelyik másik kiszolgálóval I

— De hiszen nem egy másik, hanem 8 maga ordítozott arra a szegény öregasszonyra! Lám, mint kiderül, még korrupt isi Nagy- gyón jól Ezt az indokot sem hagyom ki . . . sőt kiélezem I

— Mit akarsz tenni?

— Levelet írok az újságnak! — mondta határozottan Zsuravelin. — A másolatot pedig elküldöm a népi ellenőröknek. Az ilyeneket, mint a te Tányád, ki kell seprűzni a szovjet kereskedelemből. A hideg futkos a hátamon, ha eszembe jut, hogy hogyan ordítozott orra a szerencsétlen öregasszonyra .. . Adj még egy pohórkával, Szerafima I

— Nem adok! Tisztáznunk kell, miért kiabált Tatjána arra a vénasszonyra, rla az uz asszony olyan volt, mint a te anyád . . ,

— Megkérlek, ne bántsd az anyámat! — kiabálta durva indulattal Zsuravelin és öklével az asztalra csapott. Szerafima erőlte- tett színpadiassággal felnevetett és így szólt:

— Mit használ neked ez a lévé'? Semmit! Tanyko megússza egy szidással, de a mi viszonyunk örökre megromlik vele.

— Hiszen nem tudja, hogy én a férjed vagyok I

— Előbb-utőbb kibújik a szög a zsákból I Aláírod a levelet? Alá I Elkezdődik a nyomozás. Egyszer említettem Tányának, hogy a férjem a színháznál dolgozik. Még belépőt is szereztem neki Vologyán keresztül.

— Hányszor mondtam már neked, hogy a tudtom nélkül ne fordulj Vologyáhozl

Szerafima Ignatyevna az ajkát biggyesztette és elfordult. Aztán így szólt.

— Petrusa, nagyon kérlek ... ne írj levelet. Nem kell elkeseríteni egy szegény lánytl

— Ez nem egy szegény lány, ez egy miniszoknyás bandita! Feltétlenül megíromI Közösségi lelkiismeretem erre kényszerít.

— Miféle lelkiismeret oz ilyen!? Tönkretenni egy kedves nőt! — ez neked közösségi lelkiismeret? . . .

Zsuravelin felkelt a székről és haiározot- tan kijelentette: „A levelet még ma msg- irom, azonnali" Bement a szobájába, az ajtót fülsiketítőén bevágta. Leült az íróasztal mellé, papírt vett elő, bemártotta a tollat és írni kezdte az újság szerkesztőségének szánt levelet. Irt egy darabig, elolvasta — nem tetszett neki. Széttépte, beledobta a papírkosárba és hozzáfogott egy másik levélhez. Félig megírta, végigfutott rajta — ez sem tetszett I A gyomra korogni kezdett az éhségtől, a fejéből kisiklottak a gondolatok, mint a kígyók.

„Lehet, hogy mégis igaza van Szerafimá- nak? Van valami ostoba, donkihótei az ilyen levelekben. Vigye el az ördög ezt a 'lányátI Végül is nem Ő az első, és, sajnos, nem is az utolsó! Ki kell békülnöm Szeráf imával . . .

Annál is inkább, mert már rettenetesen éhes vagyok, és később menni a konyhába, megteríteni, elmosogatni — ez nem jó dolog "

Felkelt, kinyitotta az ajtót. ,

— Szerafima! — hívta a feleségét.

Néma csend. Zsuravelin hangja halk volt, mint a nád zúgása csendes szélben.

— Szerafimácska lelkem!

Az ebédlőben megjelent Szerafima Ignatyevna — a szemét lesütötte, a kezét összefonta a háta megett — az egész nő csupa béke, megbocsátás volt.

— Béküljünk ki, Szerafimocska I — mondta gyöngéden Zsuravelin és megcsókolta az asszony pufók arcát. — Nem írok level et I Mondd meg annak a hárpiának, hogy nem szabad egy ilyen öregasszonnyal igy kiabálni, ordítozni.

—■ Nem, nem, Petrusa, írsz levelet! — mondta Szerafima Ignatyevna, viszonozva a férje csókját. — Már papírra is vetettem, csak át kell javítanod és alá kell írnod.

Zsuravelin elvette a feleségétől a papírlapot és olvasni kezdte;

— „Tánya Naumova . . . rendes, becsületes dolgozó . . . tisztelettudó a vásárlókkal . . . Minek ez, Szerafima?

— Petrusenyka, értsd meg ... ez a vén- asszony, biztosan rájön magától is, iogy mit kell tennie, (r majd levelet. Ellensúlyoznunk, enyhítenünk kell a vádjait. Érted már?

Szerafima Ignatyevna szemei oly rimánko- dóak voltak, hogy Zsuravelin fogta a tollát és aláírta a levelet.

Farkasétvággyal látott neki a vacsorának.

Kovács Sándor fordítása