Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. augusztus 9. Jogi tanácsadó Nagy József édesanyjával la­kik együtt, szóba került, hogy lakásáról fia javára lemona. Kérdése: Ez esetben kell-e kü­lön lakáshasználatbavételi dijat fizetni, vagy csak azt kell meg­téríteni, amit édesanyja részére már megállapítottak? A 2,1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 10. § (2) bekezdésé­ben a következőket tartalmaz­za: „A lakáshasználatbavételi díjból még hátralékos összeget — a korábbi bérlőt megillető feltételek szerint - az köteles megfizetni, aki a lakásbérleti jogviszonyt a bérlő halála után, illetőleg lemondás alapján la­káshasználatbavételi díj-fizetési .kötelezettség nélkül folytatja." A lakásbérleti jogviszonyról történő lemondással kapcsolói­ban az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet a 86. §-ábon az alábbiakat írja elő: A bérlő a lakásbérleti jogviszonyról a vállalati bérlakás és a szolgá­lati lakás kivételével - a házas­társa, egyenesági rokona, örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermeke, örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülője, to­vábbá a vele legalább hat hó­nap óta állandó jelleggel együttlakó testvére és élettársa javára lemondhat. A bérlő a lakásbérleti jogvi­szonyról lemondhat; a) állami lakás esetén a la­kással rendelkező szerv, b) nem állami lakás eseté­ben pedig a bérbeadó javára. A lemondáshoz a kedvezme- nyezett elfogadó nyilatkozata szükséges. Állami lakás esetében a la­kással rendelkező szerv javára szóló lemondást — ha jogsza- szabály másként nem rendelke­zik — köteles elfogadni. A la­kásbérleti jogviszonyról érvé­nyesen csak írásban lehet lemondani, akkor ha a) a lemondáshoz az, aki — megüresedés esetén — a la­kásra igényt tarthat vagy annak bérlőjét kijelölheti, továbbá — tartási szerződés esetében — az eltartó, valamint' b) a fentiekben leírtakon alapuló lemondáshoz tanácsi bérlakás esetében a lakásügyi hatóság, nem állami lakás ese­tében pedig a bérbeadó hozzájárult. O. J.-né özvegyi nyugdíjét kap, jelenleg <67,— Ft összegben. Ré­szére eredetileg 409,— forintot állapítottak meg. Kérdése- He­lyesen kapta-e az emeléseket, és a jogszabályok milyen továb­bi emelésre adnak módot. özvegyi nyugdíját az érvé­nyes rendelkezéseknek és eme­léseknek megfelelően helyes összegben kapja. Az 1/1970. (II. 15.) SZOT Sza­bályzat 7. §-a értelmében 1970. évi március hó 1. napjától havi 40 forinttal kell kiegészíteni a 6. §-ban megjelölt rendelke­zések alapján 1959. január 1-e és 1968. december 31 -e közötti időben megállapított özvegyi és szülői nyugdíjakat, valamint árvaellátásokat. E rendelkezés alapján özve­gyi nyugdíját 1970. március 1. napjától havi 449 forint összeg­ben kellett megállapítani és fi­zetni. Majd 1971. január 1. pap­jától kezdődően életbelépett az évi 2-2 százalékos emelésre vo­natkozó 45/1970. (XI. 4.) Korm. sz. rendelet. Ennek alapján 1971. január 1-től özvegyi nyug­díja 458,— Ft-ra, majd 1972. ja­nuár 1. napjától 467,— Ft-ra emelkedett. Az ismertetett rendelkezések értelmében nyugdíját helyes összegben emelték fel, és fize­tik. Tudomásunk szerint, jelen­leg további emelésre nincs le­hetőség. Természetes, hogy a 45 1970. (XI, 4.) Korm. sz. rendelet értel­mében január 1. napjától ismét emelkedik 2 százalékkal özvegyi nyugdíja. Szerkesztői üzenetek Szabó J. Mohács: A tsz he­lyesen járt el, szerintünk is a föld a tsz-t illeti. B. Imre, Komló: Nyugdíjidejét helyesen számolták ki. Ha ezzel nem ért egyet, bírósághoz for­dulhat. P. T.-né, Pécs: Idős korára és alacsony nyugdíjára való hivat­kozással adómérséklést kérhet a tanács pénzügyi osztályán. | A SZERKESZTŐSE© Illik H/tm-LA lA/hnD íilltlIfAlilíi. / iV v í 'Sl/jiAJj KJ ú Rossz emlékű országjárás Nem azért fogtam tollat, í hogy azt az élményt írjam meg, amiben a 60 résztvevővel együtt részesültem, hanem azért, hogy az országjárás tanulságaira fel­hívjam a szocialista brigádok figyelmét, akik a jövőben ha­sonlót kívánnak szervezni. Te­szem ezt először azért, mert az ilyen utazásokat igen jónak és hasznosnak tartom a brigádkol­lektíva kialakítása szempontjá­ból. másodszor mert a brigád egész évi takarékossággal össze­gyűjtött pénzét használta fel — 23 000 forintot — és harmad-, szór. mert úgy láttam, hogy a pécsi IBUSZ és a 12-es Autó­közlekedési Vállalat nem adta meg azt, amit a brigád jogosan elvárhatott volna a pénzéért. Érthetetlen számomra az IBUSZ-nak az az intézkedése, hogy egy brigádra miért kény- szerített két IBUSZ vezetőt, ami csak a költséget emelte, de nem a színvonalasabb tájékoztatást. Az igaz, hogy a kezdőnek is kell a gyakorlat, de ha már kettő kell belőle, a brigád jogosan elvárhatta volna, hogy az egyik olyan legyen, aki a program­A Fodrászipari Vállalat 8. sz. ! üzemegységében alakult szocia­lista brigád felajánlásaiban többek között szerepel az is, Hogy az Állami Nevelőotthon gyermekei közül patronáltat vá­lasztanak, akinek fejlődését szemmel tartják. Ez év tavaszán elvállalták né­hány gyermek nyaraltatását, s ennek érdekében kapcsolatot teremtettek Nagy Gyulóné csányoszrói vöröskeresztes meg­bízottal. Vele együtt megszer- j veztek egy aktívaülést, ahol 12 család vállalta egy-egy állami gondozott hathetes nyaraltatá­sát. Az akció sikeresen véget ért. Gyermekeink lebarnulva, kitű­nő erőben, a nevelőszülőkkel szembeni őszinte gyermeki sze­retettől áthatva hazaérkeztek. A követésre méltó kezdemé­nyezésért ezúton mondok köszö­netét a szervezőknek és o 12 csányoszrói vendéglátónak: Nagy Gyula, Dudás József, nak megfelelően a helyszínre i viszi a csóportot és nem Pilis- szentkereszten veszi észre, hogy nem Visegrádon van. A 12-es AKÖV már a helyi közlekedésből is kivont, régi, el­avult, kényelmetlen, még a bá­nyabeli munkahelyek zaját is felülmúló, de a benzinszagot folyamatosan biztosító buszokat adott a több mint 600 kilomé­teres útra. Nyílt bírálattal kívánom elő­segíteni, hogy ilyen és hasonló esetek ne legyenek akadályozói a szocialista brigádok igen hasznos kezdeményezéseinek, mert még az IBUSZ-tól és AKÖV-től is el lehet várni, hogy a tudásuk gyarapítását kívánó embereke* e’’hez kulturáltabban segítse hozzá. Végül megköszönöm a bri­gád valamennyi tagjának, hogy meahívásukkal lehetővé tették számomra az eddig ismeretlen Duna-kanyar szépségeinek és történelmi nevezetességeinek megtekintését. Fábián Béla Vállalati SZB Közgazd. Biz. vezetője Palotai Sándor, Lösz István, So­mogyi József, Pankotai Gábor, Szilovics Imre, Bőgős János, Pankotai Ferenc, Nóránt László, Szarka Bertalanná, Varga Lász­ló családjának. Szilágyi János, a Pécsi Állami Nevelőotthon igazgatója Nyugodt éjszakák Köszönet mindazoknak a szer­veknek és vállalatnak, akik hosz- szú évek után elköltöztették a Tejipari Szállítási Vállalat gép- kocsiparkját. Ez a vállalat, főleg éjszakai hangos mozgásával könyörtelenül bánt el a pihe­nésre vágyó Gyümölcs utca, Szi­geti út és Lotz Károly utca la­kóival. Azóta közlekedési szem­pontból is csökkent a baleset- veszély. Csibi Pál Szigeti út 56. I Maries közös csszfciOj-ssai? A Dunántúli Napló februái 16-i számában a fenti címmel cikk jelent meg, (eredetileg persze kérdőjel nélkül) amely a meszesi óvoda súlyos gondjai­ról adott számot. A kérdőjelet most fél év múltával mi tettük’ a végére, s úgy erezzük, nem indokolatlanul. Ugyanis azóta még a reménye is szertefoszlott a. közös összefogásra buzdító javaslat megvalósításának. Em­lékeztetőül csak annyit e javas­latról, vagy inkább ajánlatról, hogy a Városi Tanács tervosz­tálya, annakidején a fenti cél­ra felajánlotta egy viszonylag jó állapotban lévő épület teljes anyagá^ ha a meszesi KlSZ-fia- talok elvállalják a bontását is. Nos, mindebből legfeljebb csak arra futotta volna, hogy régi épülethez hozzáragasszunk egy helyiséget, ami némiképpen enyhítette volna a zsúfoltságot. Azonban sokkal súlyosabb ennél a problémánk, mert a régi épü­let is maholnap felmondja a szolgálatot. Ennek bizonyítására talán nem is kell megismétel­nünk a februári újságcikkben felsorolt súlyos hiányosságokat, azóta újabbak jelentkeztek. Hogy csak néhányat említ­sünk, a vízvezetékek tönkre­mentek, a WC-ket sorra javí­tani kellene, — ha ez egyálta­lán megéri, — mert esőzések idején a szennyvízcsatorna vize feltör az óvoda pincéjébe, ami nemcsak elviselhetetlen bűz, ha­nem a fertőzésveszély miatt is tarthatatlan már. A? északi be­járaton történő szellőztetés pe­dig többször is visszatérő tö­meges szemkötőhártya gyulla­dást eredményezett, amelyben városszerte a mi óvodánk „ve­zet". A kisebb javításokat a szülői munkaközösség elvégzi ugyan, — mint legutóbb a cserépkály­hák javítását is, — de a bajok egyre szaporodnak, súlyosbod­nak. Olyannyira, hogy itt már mit sem segít a fentebb már említett toldozaatás-foldozga- tás. Ezért kérjük most mór nyilvánosan is a KÖJÁL és az illetékes tanácsi szervek mielőb­bi vizsgálatát és sea'tsér,ét. 18 aláírás nyomában Á türe.'cmnek is van határa... Leveleink Tulajdonképpen a Dunántúli Napló július 30-i számában megjelent: „Elet o bérházbon" eimü riport ösztökélt bennünket arra, hogy megírjuk o bér­házi élet egyik olyan változatát is, amelyet o fenti címmel lehet csak megközelítően kifejezni. A pécsi Tolbuhin u. 65—67. és o Keller J. u. 3. számú bérházak által határolt térről, illetve az itt naponta megismétlődő kamasz-invázióról van szó, ami hovatovább elviselhetetlen­né teszi az életünket. Hogy csak né­hány példát említsünk, ez ablakaink alatt rendezik meg délutánonként a fülsiketítő zajjal jóró kismotor-verse- I nyeiket, de a futballmérkőzéseiket is, amihez a bérházaink homlokzata szolgáltatja a ,,tréningfalat”. Pedig ezen a térségen eredetileg gyermek- j homokozó volt, ahonnan az említett okok miatt már rég elmenekültek a kisgyermekes anyák. Ugyanis néhány esetben gyermeket és felnőttet is el- ! ütöttek itt a zabo'átlan motorosok. Többszöri reklamálásunkra a ható- j ságok elhelyeztek ugyan néhány ti­lalmi táblát, de mi lett a sorsuk? ; Letördelték lecsavarták a helyükről és felrakták a fák lombjai közé. Eleinte úgy • segítettünk magunkon, hogy többen összefogtunk és elzavar­tuk őket a térről, de néhány perc i múlva újra visszaszállingóztak és kez­dődött minden élőiről. Bányászok vagyunk, pihenésre, nyu­galomra van szükségünk a nehéz munka után. Ezért kérjük önöket, hogy szemé’yesen is ayőződienek meg az általunk leírtak hírességéről. Bí­zunk abban, hoay személyes tapasz­taltaik nyilvános feltárása, nagyobb szigorra serkenti o szülőket és nyu­galmunk felett őrködő hatóságokat is. Tizennégy aláírás Ami art illeti, jól működhe­tett a Tolbuhin úti tízentúliak „radarberendezése”, mert egyet­len teremtett lelket nem láttunk közülük a panaszos levélben oly pontosan megelölt térség­ben. Pedig a kivételesen szép esőden- délután szinte kínálta | az alkalmat a csínytevésre. S e - helyett mit láttunk? Gyerek­kel sétálgató kismamákat, kerti pádon ultizgató nyugdíjasokat, | vagyis homlokeavenesen az el­lenkezőjét a levélben foglaltak- | nak. De o? első benyomás rend­szerint csalóka, amiről hama­rosan meggyőződhettünk, ami­kor jobban körülnéztünk. Kezd- : jük talán a szinte valószínűdé- nül megcsonkított díszbokrok­kal, a megtépázott fákkal, az ülőkéjüktől megfosztott kertipa­dokkal, az agyontaposott egy­kori virágágyásokkal, o valami­kor gyepszőnyegnek nevezett, s ma már ennek a nyomait is alig őrző gyepfoltokkal, s e szomo­rú „leltárt" egészítsük ki még o Tolbuhin út felőli bérházzal, mely a naponta megismétlődő futballcsaták erőszakos nyomait viseli a homlokzatán. S ha már a helyszínen vagyunk, hallgas­suk meg élőszóban is a levélből kimaradt panaszokat. Bódis Géza nyugdíjas bá­nyász: - Engem már elmond­tak vén szamárnak, és minden­nek, de még aqyonveréssel is fenyegettek, amikor rájuk szól­tam a zajongásért, a kártevé­sért. S amikor felháborodásom­ban mindezekért a szülőket tet­tem felelőssé, egyikük azzal a javaslattal mutatott ajtót, hogy aludjak éjjel, ha délután nincs nyugtom a gyerekektől ... Patak Györgyné: — Én ugyan kívül vagyok a veszélyes zónán, mert a 69-es szám alatt lakunk, de tavasz óta így is már har­madszor törték be az ablako­mat a célt tévesztett labdájuk­kal. Igaz, hogy mindannyiszor megfizette a biztosító, de a vé­gén már ők is sokallták. És mit tehetek ellenük? Ha szólok - mert szóvá tettem egyszer-két- szer -, bizony én sem kaptam sokkal különb választ a gyere­kektől. mint a Bódis bácsi . . . Papes János: - Amikor ide­költöztem, szinte első dolgom volt, hogy a szomszéd házak példájára én is virágágyást csináljak, díszbokrokat ültessek i a ház előtt. Aztán éveken át még drótsövénnyel is óvtam, védtem a gyerekektől, és néz­zék mi lett belőle . . . Sgánecz Jánosné: — Sajnos az én lakásom oldalát szemel­ték ki „tréningfalnak" a gyere­kek, de már ott tartok, hogy nem is merek szólni nekik, mert nem akarok úgy járni, mint a szomszédaim. Meg aztán némi­képpen meg is értem őket, mert kell a mozgás, meg a velejáró zajongás is, hiszen azért gyere­kek. Talán ha volna egy játszó­tér, ami megfelelne az ilyen ka- maszkorúaknak, akkor talán bé­kén hagynák a környékünket. . . Radocsai János: - Ha csak a játszótéren múlana, hát az is van, és nem is messze, talán 200 méternyire innen. Még fut- ballkapuk is vannak rajta. Én mór mondtam a fiúknak szép szóval is, hogy ett tobzódjanak, de kinevettek és azt válaszol­ták, hogy tobzódjon o bácsi, ha kedve tartja. Nem lehet velük bírni . . . Természetesen olyan vélemé­nyek Is elhangzottak, amelyek egyértelműen csak a szülőket hibáztatják közömbösségükért, erélytelenségükért, amellyel úgy­mond, maguk adnak táptalajt az esetenként már-már garáz­daságszámba menő „játszado­zásokért”. Ezért, ho bizonyos fenntartással, de egyet kell ér­tenünk még az olyan javaslat­tal is, ami szerint célravezetőbb lenne, ha a nemtörődöm szülő­ket esetenként felelősségre von­nák a hatóságok. De hót volt már példa erre, és látszólag nem is eredmény- te'enül. A hangadók, a köteke­dők, ideig-óráig nyugton ma­radtak ugyan, de a lakótársi, a Konzervált gumi?! Július 18-án a Bem utcai koniervboltban vettem két üveg szalontödőt, amelyet a Budapesti Konzervgyár készített. A felbontóin után döbbenten tapasztaltam, hogy 13 és 27 centiméter hosszú, kb. 8x8-as méretű piros és fekete szinti gumidarabok vannak benne. Előszói azt gondoltam két kisebb fajta kígyó Elképzelhető milyen vélemény alakult ki bennem a Budapesti Konzervgyárról. Az élelmiszeriparban dolgozók hogyan végezhetnek ilyen felelőtlen, lelkiismeretlen munkát? Vagy csak az a lényeg, hogy ne legyen tömeges ételmérgezés? A higiénia ott nem ismert fogalom? Gondolom sokezer ember nevében emelem fel szavamat, amikor e felháborító ügyet a nyilvá­nosság elé tárom. Tárgyi bizonyítókként az üveg tartalmának a fele még megvan és egy bontatlan üveg is. Szeretném, ho felelősségre vonnák azt« aki a mulasztást elkövette. Sólyom Jenő Pécs, Nagy Jenő u. 30. Utasgondok A budai autóbuszvégállomá­son érthetően nagy a forgalom, hiszen sokan szeretnének a nagy melegben a szabadba, a strandra menni. Hogy ki-ki a meqfelelő járatot megkapja, 25 —35 percet kell várakoznia. És az egész állomáson csak két pad van a többszáz utas szá­mára. Persze egyszer-egyszer „csak" 50 körüli a várakozók száma, de sok idősebb személy, sőt kisgyermekes mamák is van­nak a várakozók "között, tehát * I nagyon indokolt lenne, hogy az illetékes vállalat gondoskodjon megfelelő számú pádról. A másik kérésem, hogy he­lyezzenek a várócsarnokba egy szeméttartót. Mert igaz, hogy az induló jelzőoszlopokra fel­szereltek egyet, de az kint van és annyi fáradságot már nem vesznek az utasok, hogy a sze­metet kivigyék. Borbás Gedeon lakóbizottsági tag. Az illetékesek a „HIRDETÉS FONÁKSÁGOKKAL” Andrássy Gyuláné levelében sérelmezte, hogy az újmecsek- aliai I. sz. Lakásszövetkezet Ja- I vító-Karbantartó Részlege lakó­j jószomszédi viszony tartós és I súlyos csorbát szenvedett. Ezért csatlakozunk inkább : Radocsai János javaslatához, amelyet ugyan illetlen hangon i visszautasított az egyik kamasz, de lássuk be, hogy nem egé­szen alaptalanul. Ugyanis az említett ,,játszóteret” magunk is megszemléltük, és különö­sebb hozzáértés nélkül is el­mondhatjuk róla, hogy nem csoda, ha elkerülik a fiatalok. Az egyébként tágas, és erede­tileg is erre a célra használt te­rületet hatalmas gaz borítja, ami persze nem jelenti azt, hogy kaszálás után azonmód birtokba vehető. Noha nem tudjuk — mert nem láttuk —, hogy mit rejteget a gaz, de a térség bizonyára rászorulna né­mi rendezésre, talajegyengetés- re, és talon az sem igényelne komolyabb anyagi ráfordítást, ha a motorozó kedvű fiatalok­nak ugyanitt salakos körpályát biztosítanának. Véleményünk szerint mindössze annyi kellene hozzá, hogy a salakot és a fu­vart a kerületi tanácsi hivatal, a szükséges társadalmi munkát pedig a környékbeli szülők és fiatalok vállalnák magukra. Né­hány napos munka az egész, és a vakáció végéig még bőven volna ideiük a ,,fölös energiáik" levezetésére is. És ami a leglényegesebb, ez­zel egyúttal visszakapnák nyu­galmukat az említett házak la­kói, köztük a legfiatalabb és meglehetősen népes korosztály is, akik ismét birtokukba ve­hetnék az eredetileg nekik szánt homokozókat. Csak egy kis szer- 1 vezés, vagy inkább megértés | dolga az egész ... P. Gy sán meszelési munkát nem vál­lalt, megrendelése ellenére. Panaszával kapcsolatban a kö­vetkezőket állapítottuk meg: A panaszos a munka meg­rendelését telefonon kérte, s így fordulhatott elő, hogy a felvevő dolgozó azt sajnálatosan festés­nek értette, vagy a megrendelő esetleg festésnek jelentette be. Ezt utólag megállapítani nem tudjuk. Dolgozóink a megjelölt na­pon festésre jelentek meg. Ek­kor derült ki, hogy a megren­delő nem festést, hanem mesze­lést kér. Ekkor dolgozóink tájé­koztatták, hoqy oltott mésszel nem rendelkeznek, csak mész- hidráttal. Ennek minőségét ga­rantálni nem tudják, mivel me­szelés után porlik és fog. Ekkor megállapodtak, hogy 2 hét múl­va a megrendelő új időt mond és akkor oltott mésszel elvégzik a meszelést. Megjegyezni kívánjuk, hogy a javító-karbantartó részleg ez év­ben több száz négyzetméter meszelési munkát végzett, s je­lenleg is végez, ahol azt meg­rendelik. Áraink a lakásszövet­kezeti tagok részére igen ked- vezőek. Kívánságra, a munka* díj összegétől függően 3 havi részletfizetési kedvezményt is nyújtunk. A panasszal kapcsolatban et­től függetlenül az alábbi intéz­kedést tettük: 1. A jövőben telefonon meg­rendelést nem engedünk felven­ni. 2. Amennyiben a panaszos szabadság kivétele miatt kárt szenvedett, meqfelelő igazolá­sok esetében (keresetigazolás stb.) azt megtérítjük. 3. A pa­naszostól elnézést kértünk az okozott kellemetlenségért. Nemes Lajos, az újmecsekaljai !. sz. Lakásszövetke­zet Javító-Karbantartó Részlegének vezetője. „Egy nyugdíjas" jeligére üzen­jük, hogy egy szülő sem köteles keresettel rendelkező gyermekét eltartani és annak — gyerme­keivel együtt — lakást adni. Természetes, hogy a családi pótlékot a gyermekekre kell for- dírani és nem szórakozásra el­költeni. Fele’thetetlen nyaralás volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom