Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

A világ, ahogy haladunk a 2000 felé Vissza a természethez Vészkiáltás vagy rémisztgetés? tennuluüe Az első meghökkentő, odato­ltat az úgynevezett Római Club tette közzé, ezt követte 'Sicco Mansholtnak, a Közös Piac me­zőgazdasági bizottsága elnöké­nek levele, amelyben kijelentet­te. hogy a világ a katasztrófa felé halad, s a kétezredik éven túl mind közelebb kerül hozzá, mert teljesen felborul az egyen­súly a rendelkezésére álló élel­miszerek és nyersanyagok, va­lamint a népesség száma között. Mi több, elpusztul az ember természetes biológiai környeze­te is, mert az ipari növekedés a nyersanyagok ésszerűtlen ki­zsákmányolását eredményezi. Ez ma egyik legvitatottabb kérdés a nyugati sajtóban. A nagy lapok és képes magazinok oldalakat és folytatásokat szen­telnek a kérdésnek. Tudósok és szakemberek százai nyilatkoz­nak, s a Római Club és Mans­holt levele óta pedig úgy teszik fel a kérdést: „Lehet-e folytat­ni, vagy le kell állítani a világ ipari növekedését?" A haladó és a marxista tudósok azonban nem értenek egyet a kérdés ilyen feltevésével: a fejlődést se fékezni, se megátlitani new szükséges és nem is lehet, ha­nem ésszerű, és felelős társa­dalmakat kell létrehozni, ame­lyek ésszerűen és felelősen tud­nak gazdálkodni az anyagi ja­vakkal és nem pusztítják el az emberi környezetet. Az úgynevezett Római Club voltaképpen azokból a szakem­berekből áll, akik a Massachu­setts Institute Technology, ame­rikai intézet megbízásából prog- nózíst készítettek a 2000. év vár­ható állapotairól. A csoport számítógépek segítségével ké­szítette el kalkulációit, amelyet az említett Sicco Mansholt megerősített, s követeli a fej­lődés mesterséges megállítását, amely — szerinte -r- a hanyat­lás és válság állapotába jut­tatja a világot. Mansholt vész­kiáltása azonban vegyes fogad­tatásra talált még a burzsoá Európában is, ahol a nyomorú­ság évezredei túl közel vannak ahhoz, hogy ilyen felhívás el­hangozzék. Nem is szólván a világ túlnyomó nagy többségét kitevő gyengén fejlett országok népeiről, akik még a korszerű fogyasztás kapujáig se értek el. Az alábbiakban ismertetjük a Római Club kutatásainak na­gyon is vitatható fő következte­téseit : 1. A DEMOGRÁFIÁI ROBBANÁS A világ lakossága évi 2 szá­zalékkal növekszik, s az átlag­életkor emelkedik: ma 53 év. A gyermekhalandóság csökken. Ennek megfelelően tehát 2000- ben 7 milliárd ember él majd a Földön! Vagyis a Föld lakossá­gának megduplázódása 30 év alolt megy végbe, de ebben éppen a gyengén fejlett orszá­gok népességnövekedése domi­nói. 2. NEM LESZ ELÉG MEGMŰVELHETŐ FOLD A művelhető földterület vé­ges: valamivel több 3 milliárd hektárnál. Még akkor is, ha a „zöld forradalom” megdupláz­za, vagy megnégyszerezi a ter­melést, elégtelen lesz ahhoz, hogy harminc év múlva 7 mil­liárd embert eltartson. A mű­velhető földterületet nem lehet kiterjeszteni, sőt, a városok nö­vekedése következtében a csök­kenés elkerülhetetlen. Jelenleg egy ember táplálásához. 0,4 hektár föld szükséges, ám az emberi szükségletek is növek­vőben vannak. Ha a termelés négyszerezésével számolunk, ak­kor a szükség 2050 tájékán már érezhetővé válik. 3. AZ ENERGIAFORRÁSOK ÉS ELSŐDLEGES NYERSANYAGOK KIMERÜLÉSE Hippomobil? „Cheval - Voyage 8. rue de Milan, Paris". „Grouppe Che­val — Voyage 28 - Bocamaria - Berrien Gare." Csak a megfelelő hirdetése­ket kell böngészni, akaü be­lőle elég. Most már lehet bérel­ni hippomobilt — és egyre töb­ben bérelnek. A mánia Írországból terjedt át a kontinensre, s ezen a nyáron csupán Franciaország­ban több mint száz hippomobil, azaz lóvontatású campingkocsi rótta az utakat. Százhúsz ló­erős Mercedes vontatta lakó­kocsival járni - az ma már nem eredeti. Egylovas lakóko­csival — az igen! Egyelőre nem olcsó kirándulás. Á bérleti díj főszezonban 820 frank heten­ként, de ebben már benne van az abrak is. Már kinyomtatták a hippomobilokhoz szolgáló használati utasításokat is, A kőolaj és a fémek kimerü­lésének időpontja a 2000 körüli esztendők lesznek. Még akkor is, ha a tartalékok ötszörösre növekednek az új kutatások kö­vetkeztében, a kiaknázási ütem növekedése miatt 30 évig ele­gendőek. 4. A LÉGKOR ELSZENNYEZŐDÉSE Az oxigén máris eltűnt a Baiti- tenger vizeiből. Húsz esztendő alatt a levegőből kicsapódó ólomszármazék megduplázó­dott Grönland jéghegyein. Eze­ket az Egyesült Államokban fu­tó gépkocsik köpték a levegő­be. Még az éghajlati tényezőket is fenyegeti a légszennyeződés. Végül, a Római Club számí­tásai egy apokaliptikus jövő­képet festenek. A négy felso­rolt tényező 2000 és 2050 között éri el a válsággörbe tetőfokát. Hozzáteszik, hogy a nyersanya­gok fokozatos kimerülése követ­keztében egyre költségesebb lesz a nyersanyagok kitermelé­se. A légszennyeződés elleni vé­dekezés költségei is egyre elvi­selhetetlenebbé válnak. Ilyen és hasonló tényezők hatására az emberi tevékenyséq ésszerű vol­ta is kétségessé válik, mert ha­tékonysága egyre csökken. Habban Íme egy könnyűbúvár, aki az el­szennyeződött tengeröböl hab­jaiból bukkan felszínre. A habo­kat itt szó szerint kell érteni. „Az erény visszatérése” Az utolsó tigrisek A Római Club, Mansholt és mások „tudományos pesszimiz­musa" voltaképpen csak táplál­ja a kiúttalanság érzését és el­tereli a figyelmet a főkérdésről:, o válság társadalmi jellegéről. E zavart világ különös áldoza­tai azok a fiatalok, akik azt hi­szik, hátat fordíthatnak annak Sa társadalomnak, amelyben él- ’nek, és amelytől megcsömörlöt- tek. Valahol a Pireneusokban az I e'haqyott földeket eqy ilyen kis diákkommuna foglalta el. Primi­tív eszközökkel földet művel- I nek, kecskéket tenyésztenek. A képen látható „főnöküket” azon- I loan a realitás éizék se hagyta el, mert könyvet irt a „boldog I ságvadószat"-ról. A honoróriu­ÖSSZEALLITOTTA: RÓZSA LÁSZLÓ mot természetesen nem utasí­totta vissza. Az ember halálra ítélte a nagyvadakat. amelyek sorra pusztulnak ki Afrika és Ázsia szavannáiról és erdőségeiből. Közöttük vannak a macskafajto ragadozók legszebbjei, a tigri­sek. Hogyan lehetne mégis meg­menteni a természet gyönyörű alkotásait az ioarosodás és ci­vilizáció folyamatában? Svájcban, a Lehmann tó partján egy hatalmas fehér házban van a World Wildlife I und Mondial, a nemzetközi természetvédelmi alapítvány. Innen próbálják összehangol­ni a vadak megmentéséért foly­tatott erőfeszítéseket. A szer­vezet számításai szerint negy­ven évvel ezelőtt még 42 ezer ligris élt Indiában. Ma nincs több, mint 1800 darab. Csu­pán egy generóciónyi idő fo­lyamán 40 ezer tigrist lelőttek, csapdába ejtettek, vagy meg­mérgeztek. A tigris már eltűnt Eali szigetéről, Szumátráról, Já­váról és Afganisztánból. Szá­muk Szibériában és Kínában is megfogyatkozott. Vietnamban mintegy 1600—2000 tigrist fe­nyegetnek nap mint nap a B— 52-es bombázók és a lombta- lanító vegyszerek. Iránban a fő­úri vadászatokból nem került ki élve több, mint három-négy példány. Habár a tigrisvadá­szat majd mindenütt tilos, bő­rük mégis kereskedelmi forga­lomban van. Az USA bari 1970-ben 133 ezer ocelot-bőrl és 9837 jaguárbört vámoltak el. A dolog fonákja: minél job­ban tiltják a nagy macskafaj- tók vadászatát, bőrük annál kelendőbb, s annál inkább csá­bítja az orvvadászokat és zúcj- kereskedöket. amelyekben ilyesmi található: „Adjon az állatnak naponta háromszor zabot, mindig itatás után, és akkor amikor az nincs túlságosan felhevülve. Miután a kocsival megállt, szúrjon le egy karót és kösse ki hozzá a lovat, de úgy, hogy elegendő szabadságot adjon számára a mozgáshoz, hogy az lefeküd­hessen, vagy friss füvet lege­lésszen . . ." A szegényemberek szekere most a gazdagok divatja lett, a természethez való „nagy vísz- szatérés"-ben. A Mattei-rejtély filmje Francesco Rosi cannes-i nagydíjas műve Rosi filmjében egyebek között arra vállalkozott, hogy fényt de­rítsen Enrico Matteinek, az olasz földgáz- és petróleumipar titok­zatos alakjának halálára. Mat­ter valóban nem mindennapi fi­gura volt, mert az olasz kőolaj­ipar kiépítésével együtt félelme­tes hatalmakkal húzott ujjat, amelyek „kormányokat emelnek fel és buktatnak meg, zendülé­sekért, államcsínyekért és me­rényletekért felelősek, egyszóval — a világ egyensúlyát rendezik". Ez az olasz üzletember elég merész és nagyvonalú volt ah­hoz, hogy az ütközők közé áll­jon. A „hét nővér", vagy inkább a hét óriás — az ESSO, a BP. a Stanco, Shell, Mobil Oil, Gulf és a Texaco — területére hatolt és új elosztást követelt. Az angol- amerikai pozíciók Közel-Kelet újjáéledésével amúgy is meg­gyengültek és veszélyeztetetté váltak. Ebben a helyzetben az olajcézárok mindent elkövettek Mattéi eltávolítása érdekében. Halállal fenyegették és merény­leteket készítettek elő ellene. Mattéi elképzelésének az felelt meg, hogy a harmadik világ is egyre önállóbban kapcsolódjon be a világpiaci tevékenységbe és tartalékaik kiaknázásába. 1962. október 27-én saját re­pülőgépén hagyta el Szicíliát. Indulása előtt egy hamis néver» jelentkező csenáőrszózados és egy szerelő vizsgálta felül a gé­pet. Mattéi már nem ért földet: Milánó pellett, a bascapi re­pülőtéren, leszállás előtt lezu­hant. Gyilkosság volt? Rosi így fe­lel: Nem fontos, hogy a CIA, a Maffia, vagy a francia Htkos- szolgálat volt-e az ügy mögött. Ha ez egyszer megmenekül, ak. kor is pusztulnia kellett volna előbb-utóbb. Túlságosan terhé­re volt ezeknek az uraknak. Rosi filmjének erénye, hogy ‘ Mattéiból nem csinál sem „a szegények hősét", sem „magá­nos lovagot", vagy a „harmadik világ barátját", hanem inkább a modern kapitalistát rajzolja meg, aki realista okokból kény­telen a függetlenedő harmadik világgal együttműködni, s mint ilyen, kortársainál hamarabb felismeri a korszak politikai­társadalmi összefüggéseit, I 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom