Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-22 / 197. szám

f?72. augusztus 22. DUNANTŰLI NAPI© A termelés húsz százalékát exportáljuk Magyar borok Dacolva vízzel, tűzzel a világpiacon Gondolom, kevés ember van, aki ne tudná, a magyar borok a világ számos országába el­jutnak, a borexportban igen régi hagyományokra tekinthe­tünk vissza, s hogy ez az export évről évre nő. Mindezek — mondhatni — közszájon forgó té­nyek, s egy kicsit néha talán túl is becsüljük e téren elért eredményeinket. Nem mintha azok nem lennének valóban fi­gyelemre méltóak — de lehetné­nek jobbak is. A jó bor Nézzük először is a számo­kat: Magyarország összes bor­termelésének mintegy 20 száza­léka kerül exportra, ez a meny- nyiség a világ borexportjának 4 százaléka. A magyar borokat a világ 68 országában vásárolják. A legnagyobb vevő a Szovjet­unió, utána sorrendben az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország következik. Ez a négy ország ve­szi át az exportált magyar bo­rok 82 százalékát. A fennmara­dó 18 százalék a legkülönbö­zőbb tőkés országok között osz­lik meg; ezek közül a legtöbbet az NSZK vásárolja. Jelentősebb mennyiséget vesz át Svájc, Ausztria, Svédország, Finnor­szág, Anglia; a több mint 50 egyéb országba kisebb mennyi­ségeket szállítunk. Rövidesen megindul a termelés — Ez volt a mi szép fejté­sünk. Nem is volt rossz. Feb­ruár óta dolgoztunk itt, aztán tizenhetedikén jött a vízbetörés, harminc méter hosszan bete­mette az alapvágatot szénnel, iszappal. Azóta háromharma­dos telepítésben takarítjuk a vágatot, tisztítjuk, a guritót — mondja Ncgypái Jenő, vasas­bányai csillés. A mecseki bányászok hozzá­szoktak a metánhoz, a tűzve­szélyhez, de vízbetörésre nem­igen volt még példa; s főleg Vasason, öt napja, hogy reg- j gél nyolc óra ötven perckor az l-es szint 3. déli fejtésében el- szabadult a pokol, magával ra- | gadva mindent, ami a víz és szén útjába került: az alapvá- j gátról kihajtott 3 gurítóból teljes pásztaszélességben tört ró az I emberekre a váratlan veszély. Az alapvágat perceken belül, majd teljes magasságban fel­telt szénnel, iszappal, a lezú­duló szén elöntötte a kisméretű zsompokat. A munkahelyen harmincegyen dolgoztak. Se­gélykiáltások hallatszottak, a fejlámpák vibrálva pásztázták a még szabad teret, mely egyre kevesebb lett: talán, ha hat ember nem volt közvetlenül a veszélyzónában Csodával ha­táros módon menekültek meg az emberek. Sokan közülük még ma sem tudják, hogy jöttek ki. De valljanak erről ők maguk, akik átélték a történteket. — A fejtés alsó kijáratában előtüzést végeztem a homlokon — emlékszik Orosz János vájár. — Mély morajlást hallottam és nagy lökést éreztem, ami pztán nekinyomott a falnak, Az ak­nász tőlem vagy fél méterre állt, de mire körülnéztem, sem­mit sem láttam, mert már jött is a víz a készlettel együtt. — Janikám, itt halunk meg! — kiáltotta munkatársam. — Ta­A számok, adatok, valóban kedvező képet adnak, s különö­sen kedvező a kép, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a je­lenlegi export a háború előtti­nek a sokszorosa. A jelentős ex­portot mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy a sajátságos magyar éghojlati és talajviszo­nyok következtében borainknak számos olyan tulajdonságuk, ízük, zamutuk van, ami kedvelt- té teszi a külföldi kereskedők es fogyasztók körében. De bármi­lyen fyrcsán hangzik is, ezek a tula'donsáaok egyúttal bizo.nyos mértékig fékezik is a borexport - különösen a gazdaságos bor­export - növelését. A cél természetesen az, hogy a lényegesen gazdaságosabb palackos borexport mennyiségét és arányát tovább növeljük. Amikor a borexporttal foglalko­zó Monimpex Külkereskedelmi Vállalatnál megkérdeztem, hogy mi szükséges ehhez, némi meg- lepetésemie nem a várt választ kaptam. Nem azt mondták, hogy „ilyen, olyan, amolyan be­ruházás, de hát ugye most kor­látozottak a beruházási lehető­ségek stb." Ehelyett azt vála­szolták, hogy a valóban szüksé­ges beruházások megvalósultak, vagy megvalósulóban vannak, viszont van egy jó néhány olyan bosszantó fogyatékosság, ami különösebb beruházás nélkül is megszüntethető lenne. íme ezek­ből egy csokorravaló: Vegyszeres gyomirtás a hagyományos ültetésű szőlőben Megtakarítás: 1110 forint Arról van ugyanis szó, hogy ■ nálunk a szőlő- és bortermelés mondhatni évszázados hagyó- i mányai nemigen, vagy csak ke­vés helyen változtak. Hazánk­ban még mindig az a „jó bor”, aminek magas az alkoholtartal­ma, sötétsárga, vagy sárgásbar- | na a színe es a cukortartalma I minimális. A külföldi piacokon viszont egészen mások az igé- j nyék: alacsony szeszfokú,, vi- i szonylag magas cukortartalmú ! borokat keresnek, amelyek szí­ne a víz-zöldtől a sárgás-zöldig j terjed. A mi boraink kiváló tu- j !a:donságai tehát még önma- ; gukban nem elegendők ahhoz, I hogy jól eladhassák őket kül­földön. Sok problémát okoz, hogy a palackok magassága nem egy­forma. Ez gondot jelent a cso­magolásnál, de már a töltés­nél is, hiszen az üvegekben a töltés magassága is különböző, ami részben romlósveszélyt je­lent, részben pedig a vevőben a becsapottság érzését keltheti. Eddig nem sikerült elérni, hogy az üvegek parofadugói megfe­lelő minőségűek legyenek. A minőségi boroknál mindenütt előírás a aarafaduqó alkalma­zása, de annak olyannak kell lennie, hoqy nem díjbirkózók is könnyűszerrel kihúzhassák. Nem vonzóak, nem mutatósak a cím­kéink, pedig — különösen az ön- kiszolgá'ó boltokban — ennek nagy jelentősége van. A „iónak“ is kell cégér Bosszantó fogyatékosságok A hangsúly azon van, hogy j „jól”, vagyis jó áron, gazdasá- j gosan. Exportboraink nagyobb része (jelenleg 60 százaléka) ma még úgynevezett hordós borként kerül külföldre, ezt vagy { magyar megjelöléssel palackoz- j zák odakint, vagy a kinti elő- j írásoknak megfelelő arányban hígítják, keverik saját boraik­hoz. Azt hiszem, nem szorul kü­lönösebb magyarázatra, hogy az ilymódon eladott borért lé­nyegesen alacsonyabb árat le­het kaoni, mint a fogyasztók ízlését, igényeit közvetlenül ki­elégítő, palackozva értékesített borért. Az árkülönbség jelentős: a palackozott bor ára átlago­san csaknem a kétszerese a hordós borénak. A palackos bor exportjának növelésére sok erőfeszítés tör­tént az utóbbi években. Főleg az állami gazdaságokban, de sok szövetkezetben is kezd tért hódítani a külföldi igényeket kielégítő borkezelés és tárolás, korszerű palackozó üzemek lé­tesültek sok helyen. Ezek az erőfeszítések eredményesek vol­tak: az 1968. évi palackosbor­export mennyisége 1971-re a kétszeresére nőit. aránya a teljes borexporton belül 30 százalék­ról 40 százalékra emelkedett Egy ízléses, az áru eredetét kihangsúlyozó, megfelelő szö- veoqel ellátott címke szinte sa­ját maqa eladja az árut. (Több mint tíz évvel ezelőtt az NSZK- ban és Svájcban közvélemény­kutatást végeztek és mintegy 10 ezer fogyasztót megkérdeztek, milyen szempontok vezetik a palackos bor vásárlásánál. A megkérdezettek 48 százaléká­nak válasza az volt, hogy a széo külsővel rendelkező pa­lackbort részesíti előnyben a vá­sárlásnál — amennyiben nem valamely ismert márkát kíván vásárolni. Azóta pedig az önki­szolgálás rendszere még na- avobb mértékben elterjedt...) Végül pedig a palackok csoma­golása: kartonjaink, kevés kivé­teltől eltekintve, nem szépek, nemigen vehetik fel a versenyt a külföldi versenytársak szép fe­hérszínű, színesnyomású kar­tonjaival. De ez talán még a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy nem elég tartósak, nem bírják a hosszú szállítást, a többszöri átrakást, emellett túl­méretezettek, s ez is jelentősen növeli a szállítási költségeket. Nem ünneprontás akart lenni ez a cikk, hiszen a borexport­ban valóban jelentős eredmé­nyekkel büszkélkedhetünk, s re­méljük, hogy a mostani nemzet­közi borversenyen is szép he­lyezéseket érnek el boraink. A tanulságok megszívlelésével pe­dig sikerül ezt az exportágaza­tot még eredményesebbé, gaz­daságosabbá tenni. 5z M. A vegyszeres gyomirtástól kis- j termelő szőlősgazdáink többsé- í ge még éppen úgy idegenke­dik, mint a harmincas évek pa­rasztsága a műtrágyázástól. Ag- i gódik, nem árt-e a szőlőnek, a | fiatal oltásoknak és pótlások­nak. Pediq hovatovább a sző­lők gyomirtásának ez az egyet­len járható útja. Magam is a kételkedők közé tartoztam mindaddig, mig annak alaptalanságáról meg nem győződtem, és most már több éven át szerzett tapasztalataim az alábbiakban foglalhatom össze. A szaktudomány a szőlőre je­lenleg kétféle vegyi gyomirtó- szert javasol: az AREStN-t, á szőlő nyitása után, rügyfakadás előtt kell vízben oldva kiperme­tezni a talajra. Utána talajmű­velést végezni nem szabad. Az úgynevezett totális gyomirtósze­rek sorából a GRAMOXONE folyadékot ajánlják. Az Aresin próbálkozásaim so­rán két okból nem vált be. Vagy sok a tavaszi csapadék, akkor a talajfelszínen levő hatóanyag koncentrációja annyira lecsök­ken, hogy csupán hetekig ha­tásos, a szőlő júniusra elgazo­sodik. Vagy kevés az eső, ak­kor viszont a sarjadó gyommal együtt a kibúvó pótlásokat és oltásokat is károsítja. Ezzel szemben a Gramoxone hatásosnak és gazdaságosnak bizonyult. Minden zöld növényi részt elpusztít. Gyorsan elszá­rít ja az egyszikű fűféléket, de különösen a széles levelű, két­szikű gyomokat. A talajjal érint­kezve hatástalanná válik, így a gyökérzeten keresztül nem kö­vetkezik be vegyszerfelvétel. Nem károsítja a barna kérget sem, ezért a gyomirtást egészen a tőkenyakig el lehet végezni. A vegyszernek nem szabad a szőlőleveleket és zöldfürtöket ér­nie, ezért a szaktanácsok a per­metezőgépre elszóródás men­tességet biztosító úgynevezett Polijet szórófej alkalmazását ja­vasolják. Tapasztalatom szerint ez mégsem biztonságos, mert már kisebb széljárás esetében, kü­lönösen, ha a gyom már ma­gasabb, alig kerülhető el a szó­ródás a levelekre és fürtökre. Több kísérlet után egyszerű Vermorel permetező rugós fran­cia szórófején olyan méretű és súlyú védőtölcsért alkalmazok, amellyel biztonsággal nagyobb szélben is el lehet végezni a gyomirtást. A védőtölcsért némi barká­csoló készséggel bárki otthon is olcsón elkészítheti. A konyhák­ban a tűzhely fölé szokásos fal­védő, vagy más hasonló vé­konyságú könnyű alumíniumle. | mezből ollóval 15 centiméter I sugarú körlapot vágunk. Ezt a ! sugár irányában középig be­metszve, 16 centiméter átmérő­jű tölcsérré formáljuk, majd a felesleges lemezanyagot levág va, három kis szegeccsel rög zítjük. A kúp csúcsából akkora darabot metszünk le, hogy a szórófej sapkája éppen a kör- nyílásba férjen. Ekkor horganyzott bádogle­mezből 2x11 centiméter mé­retű csíkot vágunk, és öt he­lyen arányosan vékonyan átfúr­juk. A szórófej és tölcsér helyes állásának megfelelően a csíkot behajlítva, három kis szegecs­csel a tölcsér oldalára rögzít­jük. A lemez szabadon maradt két lyukán át rézdróttal a töl­csért az ábra szerint a szóró­fejre erősítjük, ahonnan bármi­kor könnyen leszerelhető, A rög­zítőcsíkkal szembeni oldalon is a tölcsért két helyen átszúrjuk, és átfűzött rézdróttal még így is a szórófejhez jól odarögzít­jük. Ezzel a parányi ügyeskedés­sel olyan eszköz biztokába ju­tottunk, amellyel a vegyszert a tőkék tövébe is teljes bizton­sággal fújhatjuk, ahol éppen sok gyom is rejtőzik. Amennyi­ben gépünknek csak egyszerű szórófeje van, úgy a tölcsér két oldalán alkalmazunk eay-egy csíkot, és azokkal rögzítjük a permetező csőhöz. A gyomirtás előkészítése és menete szerint a gépet meg­töltjük vízzel. A nehezebben irtható gyomok miatt a mag­boltokban beszerezhető nedve­sítőszerek egyikéből, SANDO- VIT vagy NONIL-ból két gyű­szűnyit a vízbe öntünk. Az ugyancsak, magboltokban félli­teres edényben kapható Gra­moxone gyomirtószerből egy decilitert adunk hozzá, majd bottal jól összekeverjük. Az utóbbiból kevesebbet nem ta­nácsos bemérni, mert a hatás­fok nem lesz megnyugtató. Permetezéskor a szórótölcsért néhány ceniméternyire függőle­gesen a gyom felett tartjuk. Egy kanna, amennyiben a szó­rósapka nyílása elég szűk, mintegy 30 négyszögöl terüle­ten levő gyom nedvesítésére elegendő, és . a munkaidő a megtöltéssel együtt számítva mintegy 25 perc. A permetezés­sel a sorokban nem az egyéb­ként szokásos hosszirányban. hanem keresztirányban hala­dunk. A munka kényelmesebb és eredményesebb lesz, mert a gyomok zömben nem a bakhá­ton, hanem a tőkesorban virul­nak, így jobban hozzáférhetők. Gyomirtáskor a permet nem ködszerűen, hanem lemosás- szerűen érje a leveleket. A leg­több gyom — például a por­csin, tyúkhúr, disznóparéj, acat — szinte órák alatt elszárad, és abban az évben többnyire nem is hajt ki. Egy 600 négyszögöl nagyságú szőlő kézikapálása mintegy hét munkanapot vesz igénybe, ami­nek jelenlegi munkabére 600 forint. Ezzel szemben a fenti szőlőt akár több napos részle­tekben összesen nyolc órában magunk is lepermetezhetjük. A Gramoxone ára félliteres edé­nyekben 57,50 forint. Egyszeri művelethez 2 liter szükséges, amelynek értéke 230 forint. A felhasznált nedvesítő anyag szinte elenyésző. Minthogy egy gyomirtás ha­tása az újrapermetezésig kb. megegyezik egy kapáláséval, három nyári műveletet számít­va a megtakarítás 1110 forint. Környei Vilmos Lezárták a Rózsa Ferenc utcát Július 24-re, majd 31-re ter­vezett útlezárást augusztus 22- re sikerül megvalósítani. A pé­csi felüljáró építésének indítá­sa miatt már egy hónappal ez­előtt el kellett volna terelni a forgalmat a Rózsa Ferenc ut­cából, hogy a területet birtok­ba vehessék a teljes közmű­felújítást végző vállalatok és a felüljáró első műtárgyait készí­tő Hídépítő Vállalat. A forga­lomelterelés akadálya az volt, hogy a Légszeszgyár utcai so­rompónál nem volt gyalogos- aluljáró. Ez most már elkészült, tegnap pedig a VILAT1 szak­emberei is megkezdték a Lég- szeszgyár utca és o Rákóczi út 1 találkozásánál lévő közlekedési jelzőlámpáknak a megváltozott forgalmi rendnek megfelelő át­programozását. így az utolsó akadály is elhárul az elől, hogy j a már hetekkel ezelőtt elhelye- i zett KRESZ-táblák „életbelépje­nek”. A Rózsa Ferenc utcát tehát ma lezárják mindennemű for­galom elől, a betorkolló utcák mind zsákutcák lesznek, s a tá­volsági autóbuszok is ezután a Somogyi Béla utcán át közle­kednek. A Rózsa Ferenc utca forgalmát a felüljáró építésé­nek befejezéséig a Légszesz- i gyár utca veszi át pogatvo sikerült feljutnom e acéltám bilincsére. Az jutó eszembe, hógy talán a du: zasztó jött ránk. Vegünk vai gondoljam. Átviliant az agyc mon: gyerünk a hátsó gurító át az alapvágatra! Az őre pászta felé menekültem. Ugrc közben bevághattam a könyi kömet a tómba, leértünk, - Jaj, ne hagyjanak itt! — kic balta valaki. — Berta Dezs csillés volt: csak a feje Iá szott ki az iszapból, a kaparc végtagnál szorult meg. Elakac a lámpájánál fogva. — Eresz ki a szíjadat. Nem számít, h szakad 'a ruha — mondtan Kihúztam őt. A TH-osztóra mt nekültünk negyedmagammc aztán egyszer csak az utat e zárta a szén. Mennyi idő te el? Nem tudom. Megjelent eg fejlámpa, aztán sorban a töt bi: a mentők. Átvették az irc nyitást. Kijutottunk. Aztán csa ültem a felszínen és nézter magam elé ... Kőhegyi Csaba, csillés: — Mészáros Márton, vájár t< lefonált a bányamentőkért. Se kot mondok, ha tíz percre r jöttek. Hét társunkat vitt el mentő. Egyiknek bordatörési másnak fej-, karzúzódása vol Orosz Jánosnak eltört a ke nyöke, Szerencsénk volt. A üzemi mentőrajnak köszönhet minden, meg annak, hogy el állt a víz. — Nyolc ötvenkor riasztotta bennünket — mondja Asztalo Ferenc, harmadvezető aknás: Ő vezette a mentést. — Az ól lomás előtt álló mikrobuszbí éppen rakodtak. Mondom ■ sofőrnek — emberéletről vai szó. Farkas György, a Város Rendelőintézet gépkocsiveze tője szó nélkül indított: háror perc alatt a helyszínen voltán Senke lános, Schum Józse Benke István vájárokkal és Szu botity Tibor lakatossal, az üze mi raj tagjaival. Elindítottuk < szivattyút. Percenként ezer lite vizet nyomott a felszínre, még is alig győzte: akkor még < fejtés teljes szelvényében foly a víz. Hogy mennyi víz jött.lp* Nem tudjuk megbecsülni., most is csordogál a guriton Vagy kétszázötven csillére vált szénnel telt meg az alapvágat Amikor február elején meg- indult ez a fejtés, nem volt víz- veszély. Július 27-én a fejté: alsó osztóvágatán jelentkezel először a víz. Nem volt számot­tevő mennyiség. Az üzem mű­szaki dolgozói kutatták az ere­detét. Előkeresték a régi térké­peket, hátha egy öreg fejtés az okozója: nem találtak ilyet A kimosott üregen át bebújtak. Nem volt nagyobb egy asztal­lapnál. Elhagyott harántvágal volt. Ki tudja mikori? A rej­tély most megoldódott, a víz ebből a régi vágatból jött. A következő hetekben felderítik c vánatot, hogy az esetleges to­vábbi vízbetöréseket megaka­dályozzák. Tegnap reggel, amikor kiér­tem Vasasra, a fürdőkezelő így fogadott: — Rosszkor jött. Tűz van! Aztán a főmérnöki irodáit Gergő Györgytől a következő­ket tudtam meg: — Felettünk víz, alattunk tűz... Tegnap reggel fél ötkor a tűzőr bányajárás közben füst­szagot érzett, az l-es szint V. északi keresztváqattól északra eső 11/7-es fejtésben. Tűz ütött ki, s ez mintegy százharminc méteres frontfejtésben veszé­lyeztet, ahol vagy nyolc méter vastagságú szénvagyon van. Csörnyei Géza és Vörös István aknászok 0,05 százalékos szén- monoxidot mértek. Mire a fej­tést bejárták, a CO már 0,2 százalékra emelkedett: riasztot­ták a mentőket. Az acéltámok- kal biztosított fejtéseket loka­lizálni kellett a tűztől. Ezt a munkát már meg is kezdtük. Egyébként már előzőleq is szó- dáztuk az omladékot, mert az ittenP szén a körlet legnagyobb gyulladékonyságú szenei közé tartozik. A vágatokban az om­ladékot körülfólióztuk, s a há­rom különböző vágatban felál­lított habgenerátorral tömör habot képezve, megszüntettük a légáramlást, így a fejtés nem kan levegőt. A tüzet „megfog­tuk”. Az öt napja történt vízbetö­réses fejtésben '-ádiatéan a hét közepén megindul a termelés. Salamon Gyula Y

Next

/
Oldalképek
Tartalom