Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

OT2. Július 9. DUNANTOLI NAPLÓ A jó munka elismerése Alapítólevél 14 baranyai tőrzstenyésztő gazdaságnak Baranya az ország tenyészbankja — hallani gyakran a meg­állapítást, mégiscsak igen ritkán esik szó a megyében folyó na­gyon magas színvonalú tenyésztői munkáról. Ilyen alkalmul most az ünnepség szolgált, amelyet a minap tartottak Pécsett, a Me­gyei Tanács dísztermében, ahol a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter által adományozott alapitó leveleket átnyújtották 14 baranyai törzstenyésztő gazdaság vezetőjének. Az első törzstenyésztő nagy­üzemek Baranyában 1952-ben Jöttek létre. A két évtizedben a megye igen sok értékes te­nyészállatot adott az ország­nak. A mesterséges terméke­nyítésbe a megye szarvasmar­haállományának több. mint 96 százaléka van már bevonva, a tehénállomány 86 százaléka pe­dig ellenőrzött A vágómarha- értékesítés export aránya Bara­nyában 15 százalékkal maga­sabb az országos átlagnál. Nem kis részük van ebben a törzstenyésztő üzemeknek, ame­lyek termelési mutatói már most meghaladják azt a szintet, amit az árutermelő üzemekben csak az ötéves terv végére tűztünk ki célul. A tejtermelésük egy tehénre számítva átlag 400— 500 literrel magasabb. A leg­magasabb szintet tavaly a som- bereki Béke Őre Tsz és a Szent­lőrinci Tangazdaság produkál­ta egyaránt 3700 literen felüli eredménnyel, ami mintegy 1000 literrel haladja meg a tsz-ek és állami gazdaságok megyei átlagát A megyében folyó tenyész­tői munkát az Állattenyésztési Felügyelőség irányítja, a pécsi Mesterséges Termékenyítő Fő­állomás segítségével. A minisz­ter által adományozott alapító levelek magas számában — kevés megyében található eny- nyi törzstenyészet — az ő jó munkájuk is kifejeződik. Az or­szágos fajta-, tenyésztéspoliti- kóhoz igazodó genetikai célo­kat az Állattenyésztési Felügye­lőségen fogalmazzák meg és a hazai, valamint az importált tenyészanyag szakértő kivá­lasztásával, a törzstenyészetek­ben folyó utódellenőrzési mun­ka irányításával előmozdítják megvalósulásukat. Az osztrák és bajortarka növendékbikák utódellenőrzését a sásdi járás termelőszövetkezeteiben végzik. Két ilyen utódellenőrzési ciklus zárult most le, hús-tej és tej­hús típusokban, és folyik az apaállatok tesztelése. Csak azok az apaállatok vonhatók be ma már a mesterséges ter­mékenyítésbe — egy-egy ilyen állatnak 20—30 000 utóda szü­letik élete folyamán —, ame­lyek utódaik termelését gene­tikailag javítani tudták. Mióta a sperma mélyhütését Pécsett is bevezették múlt év augusz­tusában, nem gond már annak tárolása, akár több évre is. Amelyik tenyészállat utódaiban igazolja a várakozást, s való­ban javítja termelésüket — az el­ső ciklustól számított három éven belül kerül erre a tesztre sor, eközben nem származnak az állattól utódok, de a sper­máját tárolják —, attól aztán egy éven belül akár 6—7000 utód is születhet mesterséges termékenyítéssel. A rontó hatá­sú tenyészbikát viszont nem vonják be a tenyésztésbe, mély­hűtött spermáját pedig meg­semmisítik. Az utóbbi években előnyös változásokon ment ót a megye szarvasmarhaállománya. Egyre több a fedett, sötétebb színű hegyi tarka o tsz-ekben — kül­ső formák, gépi fejhetőség, belső tulajdonságok és terme­lési színvonal tekintetében egy­aránt. Mindez a célszerűen irá­nyított genetikai munka, a mes­terséges termékenyítés és a törzstenyésztő üzemek, a bara­nyai üzemi állattenyésztők jó munkájának köszönhető. Bár a tehén létszám 4 ezerrel keve­sebb a megyében a tíz év előt­tinél, ma mégis 10 százalékkal több vágómarhát, 74 százalék­kal több tejet vásárolnak fel, mint akkor. Genetikailag egy­re jobb az állomány, s így a törzstenyésztő gazdaságok elé kitűzött célok is magasabbak. Termelésben például a jelen­legi 3000—3700 kilogrammos szintet 1975-re 4000—4200 kilo­grammra kívánják emelni. En­nek genetikai háttere megvan, s a szakosított telepek beépí­tésével — 31 ilyen modem te­lep épül a megyében — az üzemi feltétele is biztosítottnak látszik. Ezeket a telepeket a törzstenyészeteknek kell ellátni- ok jó tenyészanyaggal. Az alapító levél, amelyet most első ízben adományoztak Magyarországon a legjobb nagyüzemi tenyészeteknek, nemcsak kitüntető címet, de kötelezettséget is jelent mind­azoknak az üzemeknek, ame­lyek megkapták. Hétfőn Pécsett dr. Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyettese kilenc termelőszövetkezet és négy ál­lami gazdaság vezetőjének nyújtotta ót a miniszter nevé­ben az oklevelet Szarvasmar­ha törzstenyésztő gazdaságala­pító levelet kapott a Bolyi Ál­lami Gazdaság, a Szentiőrinci Tangazdaság, a sombereki, a babarci, a bolyi, a majsi, a szabadszentkirályi és a nagy- hajmási tsz, utóbbi három még csak jelölt gazdaság. Sertés- törzstenyésztő gazdasággá nyil­vánították a Szentlőrinci Tan­gazdaságot és a kaposszekcsői termelőszövetkezetet. Juhtörzs- tenyésztő gazdaság lett a Szentegáti Állami Gazdaság. A hidegvérű lótenyésztésben elért eredményeiért alapító levelet kapott a Görösgali, a Szent­egáti Állami Gazdaság és a rózsafai termelőszövetkezet. Vé­gül magyar félvér törzstenyé­szetté nyilvánították a sportló előállításában kitűnt és szép sikereket elért, siklósi Magyar —Bolgár Testvériség Tsz tenyé­szetét. Bányászfiatalok utaztak a Szovjetmiéka Tegnap reggel Klepah Ott- márnak, a Mecseki Szénbányák Vállalat KISZ bizottsága titká­rának vezetésével negyvenkét főből álló csoport indult pa­norámabusszal a Szovjetunió­ba, hogy egy hetet töltsön Lvovban és Cservonográdban. A bányászfiatalok között vannak a Csertetői Emléktúra idei, első helyezést elért csa­patának tagjai: Duthweiler János és Bába Gyula. Velük utazott lapunk munkatársa Miklósvári Zoltán, valamint Dóri István, a munkásőrség zászlóalj parancsnoka, Mérei József és Pallós Attila az em­léktúrák lelkes szervezői, továb­bá Varga László, akit a vál­lalati pártbizottság jutalmazott meg eddig végzett pártmun­kájáért. : & A Szolnoki Tisza menti Vegyiművek Kénsavgyára megkezdte o próbaüzemelést. Az új üzemrészben évi 200 000 tonna kénsavat fognak majd előállítani. Wízlépcsőka Közös tervek a folyó hasznosítására A Duna vízrendszerének víz­gyűjtő területe 800 ezer négyzet, kilométer, ezen belül a Dráváé és a Muráé 40 ezer négyzet- kilométer. E vízgyűjtő-területen három ország — Jugoszlávia, Ausztria és hazánk — gazdál­kodik. Hogyan lehel a jövőben hasznosítani a két folyót? Mi­lyen közös fejlesztési programot szükséges kidolgozni a Dráva vízgyűjtőjére? — Erről tanács­kozott egyebek között Harkány­ban a Magyar—Jugoszláv Víz­ügyi Albizottság. A szombaton végétért tárgyaláson a jugoszláv delegáció Jung Fránjo, a Hor- vát Szocialista Köztársaság víz­ügyi titkárságának tanácsosa, a magyar delegációt pedig Szászhelyi Pál, az Országos Víz­ügyi Beruházó Vállalat vezér- igazgatója vezette. A három­Doxa nélkül A tenyérnyi Doxa közel egy évszá­zadon át a mozdonyvezetői mester­ség címere volt. Akinek a zubbony­zsebén ott lógott a Doxa ezüst lánca, az más ember volt, több, mint má­sok. Tomoia Ferenc pontosan húsz éve mozdonyvezető. Nézzük a Doxát, mon­dom, ő meg azt mondja: azt a gyerekek­től kellene kérni. Az isten tudja, hogy történt, de egyszer csak azt vettem ész­re, hogy az ő játékszerükké lett. Itt, a motoron nem kell a Doxa, azt meg, hogy ki milyen ember, már régóta nem az ezüstlánc vastagsága mutatja ... Az MDa 3015-ös motorvonat vezető­fülkéjében beszélgetünk, alig néhány perccel azután, hogy a 6737-es vonat hazaérkezett Beremendről. Tomoia Ferenc elnézést kér: még néhány perc, aztán váltótársa átveszi a gépet, s mi mehe­tünk nyugodtabb helyre beszélgetni. Hár­man dolgoznak ezzel a géppel: az egyik mozdonyvezető jön, a másik megy — alig több mint egy év alatt 120 ezer kilomé­tert futott a masina, komolyabb javításra azonban még nem volt szükség. A ha­talmas panoráma ablak előtt egy 275-ös gőzgép szottyog, s mintha csak egy lát­hatatlan rendező intézkedett volna így, pontosan úgy áll meg, hogy belátunk a vezetőállásra. Két, már-már felismerhe- tetlenségig kormos ember, lapát, tűzko- paró, olajos kócok a kéz és arc letörlésé­hez, s egy kormos vizeskanna az ivóvíz­nek. Tomoia Ferenc azonnal megérzi, mire gondolhatok: — Amíg csinálta az ember, nem is érez­te át, hogy mindez milyen kegyetlen. 1961-ben, amikor elvittek a motorvezetői tanfolyamra, egyáltalán nem lelkesedtem. Visszajöttem, s eszembe se volt elhagyni a jó öreg 424-est. Talán még ma is együtt járnánk, ha nem helyezik át Dunaújvá­rosba .. . S most meg azt mondom: akit egyszer átjárt a gázolajszag, az már többet nem ül vissza a gőzösre. Beletelepszem a párnázott vezetői székbe. Mint egy repülő ülése. Három sorban műszerek, balra kivilágított üveg­lap alatt a menetrend. A műszerfal kö­zepén egy hatalmas piros szem. — Az ember lába egy pedálon nyug­szik, amit ötvenöt másodpercenként lá­gyan meg kell nyomni. Ha ez elmarad, kigyullad a piros lámpa. Éberségellenőr­zőnek mondják ezt a szerkezetet, az a célja, hogy egy percre se engedje el­lankadni a figyelmet. Ha ég a lámpa, s mégse kapcsol az ember, megszólal a vészjelződuda, s ha még mindig semmi, az automatika bekapcsolja a fékeket. .. Az MDa díselmozdonyt a nagyközön­ség Piroska néven ismeri. A hat piros kocsiból álló szerelvények pár hét alatt ismertté és népszerűvé lettek az utazó- közönség körében, de vajon hogy véle­kedik róluk a mozdonyvezető? — Egy év után is csak azt mondhatom, amit az első héten. Ezzel tényleg öröm a munka. Ami baj van, arról nem a gép tehet. E így röpke ellenőrzés a géptérben. Mintha egy hajó gyomrában len­nénk: az ezüstszínű motoróriás lá­gyan duruzsol, s a külső világ csak a kajütablakokra emlékeztető kis kerek ablakocskákon néz be hozzánk. Nyolc­száz lóerő remegteti alattunk a vaspad­lót: megfelelő úton százkilométeres se­bességgel száguldhat ez a vonat. Egy újabb ajtó, s ezzel a mozdony agyához értünk: beépített szekrénykék sokasága ellenőrzőlámpák, biztosítékok, színes ve­zetékek százaival. Bármi rendellenesség történik is, az illetékes lámpa azonnal jelez. Itt van az automatikus fék és se­bességváltó idegközpontja is, ezen a gé­pen ugyanis nem kell sebességet válta­ni. A mozdonyvezető egy kis karral to­vábbítja akaratát az automatikák felé, melyek egy bizonyos sebesség elérese után a pályaviszonyokat is figyelembe- véve váltanak sebességet. Az automatika egyébként mindenre emlékszik. Ami az úton történik, ellenőrző szalagra kerül, de őriz néhány kuriózu­mot is ez a memória.- Eddig például 335 milliót fordult a motor — mondja Tomoia Ferenc váltó­társa, aki, még mi körbejártuk a gépet, már át is vette azt. Tomoia Ferenc lekászálódik a gépről: a mozdonyvezető egy kicsit olyan, mint a tengerész, elbizonytalanodik, ha lelép a vaspallóról. Komótosan átballag a síne­ken, s miközben jobbra-balra köszönget, azt mondja: — Több mint húsz éve utazok, de ami­kor beáll a gép a fűtőház elé, valami mindig szorítani kezdi a torkomat. Még ki se nyílik az ajtó, a kollégák már kia­bálnak, köszönnek, viccelődnek — egy­szóval az ember érzi: hazaérkezett. Az ember pénzből él, de nem pénzért dolgozik. Ha egy reggel arra ébrednék, hogy attól kezdve senki sem vár, senki sem kér, senki sem követel tőlünk sem­mit - minden értelmét vesztené. — Itt lakom a fűtőházzal szemben, a Mártírok útján, a vasúti bérházban. Va­laki azt mondta múltkor: bolond vagy te, ott könnyen elérnek. .. Igaz, gyak­ran jönnek, de ebben is van valami jó. Ha így, megérkezés után, nem tudják megmondani, mikor lesz a következő út, egy félnap után már topogok otthon. Nem is olyan régen még gyakori volt a 320— 350 órás hónap, s mégis megesett, hogy a vezénylőtisztnél este összefutottam olyan kollégával, akivel reggel együtt tet­tük le a munkát. Az ember nem tud ott­hon tétlenkedni, ha érzi, hoqy szükséa lenne rá. A: mozdonyvezető eqy órával indulás előtt már a fűtőhózban van. Pa- , rancskönyv, gépátvétel, üzem- és fékpróba. Aztán kihúz a vonat a fűtőházból. Ez itt a legtermészetesebb dolog, öt-tízpercenként megy vagy érke­zik. minimum egy gép, s mégis mindig akad valaki, aki megáll eqy percre a munkával. Ha mozdonyvezető az illető, a kollegájának int, ha lakatos vagy szerelő, akkor a gépet nézi. Jó utat ember, jó utat gép .. .! Békés Sándor napos tárgyalás eredményeiről Szászhelyi Pál tájékoztatta mun­katársunkat. — A magyar—jugoszláv víz­gazdálkodási bizottság ülésére októberben kerül sor. A két or­szág legmagasabb vízügyi fó­ruma előtt, most a harkányi tár­gyaláson számos kérdést vitat­tunk meg és tisztáztunk jugosz­láv partnereinkkel, (gy többek között foglalkoztunk a vízmér­legkészítés módszerével, a Drá­va vízienergiájának hasznosítá­sával, a határfolyó vízgyűjtőjé­nek fejlesztésével, árvízvédelmi kérdésekkel, vízminőség védelmi feladatokkal. — Készül-e közös terv a Drá­va vízgyűjtőjének hasznosítá­sára? — A tárgyaláson a közös fej­lesztési program készítéséhez ki­dolgoztuk a tematikát. Ez a terv eltér a korábbiaktól. Már úgy­nevezett komplex tervről kell be­szélni, amely igazodik a folyó természetéhez, számol a lehető­ségekkel és az adottságokkal, foglalkozik a Dráva árvízvédel­mi, belvizrendezési, folyamsza­bályozási, vízhasznosítási, hajó­zási és vízminőségvédelmi kér­désekkel, a feladatok tervszerű és együttes megoldásával. A ké­szülő fejlesztési program segít­ségével mindkét ország tájéko­zódhat arról, hogy népgazdasá­gaik fejlődéséből származó víz­gazdálkodási igényeiket mikép­pen lehet biztosítani. — Mr a jelentősége a közös vízmérleg készítésnek. — A közös módszer alapján készülő vízmérleg felbecsülhe­tetlen értékű információval szol­gál majd. A 15 éves távlati nép- gazdasági tervezésben foglal­takból következtetni lehet, az ipari, mezőgazdasági és lakos­sági vízigények várható alaku­lására. Az új módszerrel készülő vízmérleg számszerűleg tartal­mazza majd 1985-ig a várható magyar és jugoszláv vízigénye­ket külön-külön és együttesen is. Az új vízmérleg készítésénél már figyelembe vesszük Ausztria várható vízigényét is. — A jugoszlávok és az oszt­rákok már építettek vízlépcső­ket a Dráván. A folyó magyar szakaszán erre nem kerül sor? — A Dráva vízienergiája hasznosításának terve ez év vé­gére elkészül. A tervezési mun­kát közösen végzik a magyar és jugoszláv szakemberek. Az el­képzelések szerint a Barcstól Eszékig húzódó Dráva-szakaszon három vízlépcsőt iktatunk be. A Dráva Sdála feletti részére ju­goszláv mérnökök készítenek vízhasznosítási tanulmánytervet, melyben mi is érdekeltek le­szünk. A tervezett v'zierőművek- nek az ország déli része villa­mosenergia ellátásában, min­den bizonnyal jelentős szerepük lesz. — A készülő tervek megvaló­sításában a Dél-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóságra milyen lei­adatok hárulnak? — A már megkezdődött drá­vai közös magyar—jugoszláv folyamszabályozási munkák ma­gyar „kivitelezője” a Dél-du- nántúlj Vízügyi Igazgatóság. A jövőben is ők végzik ezt a fon­tos feladatot, természetesen a vízlépcsők építésénél is ott lesz­nek. Mécs László Fonodái «inkára felveszünk fonó szakmunkásnőket és 16 évet betöltött nőket betanuiénah Betanulási idő 1 hónap. Bérezés a betanulási időre 1200,— forint. Betanulási idő után jó kereseti lehetőség. Kéthetenként szabad szombat Vidéki dolgozók részére szállást és ágyneműt biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk. Cím: PAMUTTEXTILMÜVEK FONÓGYÁRA BUDAPEST XI., BOCSKAI U. 90 SZÁM. Munkaügyi osztály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom