Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
Kende Sándor A világ legszebb szájú nője Galambos/' László: Országolás Csőrök jácintszirmaiból ringani kél a sűrű fütty. Sugár-Asszony kardja forog, pocakos köddel viv csatát. Hársfák sárga oltárain méhek miséznek mindenütt, hamvas ingébe öltözik, magasba száll a rózsaág. Magasba száll mi megmarad, mélybe forog a porladó. Fölveszi rozsdás köntösét, meghal a vas a víz alatt. Madár is mélybe költözik, tolla hullva is lobogó iszapvár nyirkos tornyain, hol országolnak bölcs halak. Míg országolnak bölcs halak s nem roskad össze békaház; zöld vásznat szőnek a habok, Vizi királynak trónusát moszat-fürtökkel díszítik, villog a sok hinárkalász: a sás széket köt boldogan, őrként virraszt, jelent a nád. űrként virraszt, jelent a nád: „Száz szitakötő érkezett. Az ágakon lombpöttyökön száz bogárhajó vesztegel.” Rándul a csönd, örvény kering, kis láthatatlan kötelek; kis láthatatlan utakon keríteni sietnek el. Keríteni sietnek el, erősödik a loccsanás, szárnyak, hős hullák fekszenek tajték-mögötti réteken. A csápmozgató szájakon kék üveggyöngy a jajdulás, tört lótuszok közt vándorol még elsüllyed a félelem. Még elsüllyed a félelem kövek égnek mellünk fölött; jeges sátrat adjon az Úr ha tikkadás talpa tipor, ha koponyánkra csipkekő, a csipkekőre vas csöpög. Parázs-lakás a homlokunk, szemünkre forró gyertya forr. Szemünkre forró gyertya forr, szikrázó csésze nyár hasad, égbe menne a füst-akác, iszákja lepkékkel tele: a zöld sugár holdról nyesett botjával végtelen halad, kristályfa hajlong tó fölött, kristály-sirály a levele. Kristály-sirály a levele: magasba száll mi megmarad. A mogyoró teknője bő, ha szúnyogot fürdetve ring. Kóbor malac nem ölt bikát, gyilkolt kivénhedt bokrokat, bimbó az ágnak nyilt sisak, virág meg lomb madárnak Ing, Virág meg lomb madárnak ing, sziklák közt gyógyító homály. Kéve-kereszt függ a Napon, Isten kötötte még oda: száguld az Úr, a tarajos lángokra felhőt boronái, hol megpihen hold-csillagot igazit gyémánt bocskora. Csőrök jácintszirmaiban álomba készül már a fütty. Pocakos köd ágaskodik. Sugár-Asszonnyal viv csatát. Hársfák nyugvó templomai kulcsokra zárva mindenütt: porlepte ingét leveti, alszik a fáradt rózsaág. B eregné érkezett megint elsőnek. Egy ekkora üzem kapujában a reggeli áradatban ilyesmit észre sem vesz senki, A blokkolóóra előtt sorbanállók legtöbbje nem is ismeri egymást. A bérelszámolás folyosója azonban meg tökéletesen néptelen, legföljebb a takarítónővel lehet összeütközni. Erzsiké nénivel, aki félnyolckor kezdi a költözködést a felmosóvödörrel a kanyarodon túlra. Vizes kötényét kicseréli és megtörli vele a homlokát meg a tarkóját. És kinéz egy percre a magas ablakból. Kihajolni természetesen nem mer, csak álldogál egy-két percig, míg helyrezökken a szívverése. Kizárólag ő jegyezte föl magában, hogy mindig Beregné érkezik elsőnek. . De ezt úgy megszokta, mint otthon az ébresztőóra csörömpölését, majd indulóban a templom harangját, aztán itt a műszakvóltás szirénáját. Elég volt egyszer Beregné arcába néznie: arról árulkodott ott minden, hogy nem stréberségből, nem a főnöki kegy hajhászása miatt jár korábban. Az arcára húzott - dehogyis húzott! — kivékonyodott és ráfeszített, átlátszó bőr, a fölöslegesen kapkodó, szögletes és hirtelen mozdulatok, ahogy jópofa spontán derűvel köszön neki vissza: — nem, az ő szemét nem tevesztheti meg! - mitől lenne jókedve egy ilyen asszonynak korán reggel? Talán attól, hogy ezen a hideg folyosón kénytelen összeütközni vele?! — A, á, á... riadt madár ez, lelkem: megijed, ha emberrel találkozik, de restelli, hogy egy ilyen vénasszony is megijeszti, hát inkább nevetni kezd hirtelen, s a nevetéstől nem is igen hallani a köszönését. Szóval: — nem stréberség. Hanem együtt indul a lelkem a férjével minden reggel. Az pedig olyan ember, hogy akkor is nyolcra megy be az iskolába, ha az első órája történetesen tízkor vagy tizenegykor kezdődik. — Ennyi az egész. Sokkal furcsább, hogy másodiknak erre a folyosóra mindig Elvira érkezik- ő csupán egy-két perccel a sziréna előtt, de biztosan előtte. Pedig hibás szegénykének az egyik lába; - isten tudja, mi a baja, de ezzel a vékonyabb lábával is, húsz méterre a villanyrendőrtől mindig a tilos jelzésen biceg át. Amikor csak a haszontalan kölykök, izgága kamaszok rohannak neki az utolsó pillanatban: ő is azokkal kockáztatja meg, az egészségesekkel, a takhyosokkal, a rossz lábávcl, mintha bizony ugyanolyan fürge lenne, mint ők, azértis! Ha netán zöldre áll a jelző: kivárja inkább a pirosat, hogy aztán szabálytalanul és futva, mégis a sziréna előtt érkezzen - ő is! Bent aztán egy félóráig már csak nézelődik, rakosgatja íróasztalán az aktákat, hogy szép rendben álljon előtte minden, s ezt-azt inkább visszapako! a fiókjába: — korán van még... majd, majd később sietünk megint. Mindenki szereti Elvirát. Beregné is szereti. Ő azonban jobban Beregnét. Ö a legboldogabb, ha ebéd előtt húsz-huszonöt perccel bekíváncsiskodik Henrik Illés, az új kultúros, és figyelmezteti őket az időre, vagyis inkább az idő múlására. Mert Zsóka, akit Zsóka-kedvesnek kell szólítani, szemüveges és mégis nagyon rendetlen, az ő asztala tájékán kell a legtöbbet takarítani reggelenként, és vagy a kesztyűjét, vagy egy könyvet, de valamit mindig ott felejt délutánt olyan pedánsnak lehetne hinni, akár egy vizsgálóbírót, mégis borzasztó egy nő! - Aztán ez a tak- nyos, csitri Piriké, aki ugyan állandóan rakódik Zsóka-kedves után, még alig látszik ki a földből, de ő is azonnal hunyorogni kezd Beregné felé, mihelyt az az új ember bekopogtat a bérelszámolásra. v ----------------------------------------------— V ASÁRNAPI melléklet Tüntetőén el is vonulnak azonnal - kezet mosni, fésülködni -, csak Elvira viselkedik finoman, körültekintőn. Tapintatosan, mintha minden magától értetődne. Nem vihorószik és nem is csodálkozik. Erzsiké néni se csodálkozik. Ezt a túl korán kopaszodó, hosszú ujiú, nyugtalan, finom új embert még nem szerette meg. Pedig megállapíthatta mór róla, hogy tulajdonképpen rendes férfi, hiszen naponta többször is betér a mosdóba — csak mindannyiszor tárva marad utána az ajtó, s látni lehet, milyen körülményesen simítja le pár szál haját, megmossa a kezét és rendbehozza a nyakkendőjét. \ Olyan, mintha mindig mindent unna. Mégis: mint aki folyton vadászik. Még alig melegedett meg itt, de a vadászszerszámairól mindenki tudott már. A hanglemezgyűjteményéröl például. Mást természetesen nem vitt haza, csak úgynevezett teljes műveket - azaz többlemezes fölvételeket, oratóriumokat, operákat, egy-egy zenei verseny győzteseinek válogatott darabjait, dobozolva, gerinces felirattal, mintha könyvtárba kerülnének. Aztán a festményei. Lehetséges, hogy egyrészüket - keretes reprodukcióban — aszerint szerezte be, Hogy mikor melyik festő életéről futott a moziban valamilyen népszerű film. Nem mondja magáról - de mások esetleg majd azt tarthatják róla, hogy ő ezeket a műveket már régesrég fölfedezte, számontartotta, igenis szerette, és nem a filmről ismerte meg. A könyveket valószínűleg kevésbé becsülte. Erről persze már nem Erzsiké néni beszélt, és nem is d mendemonda tartotta így — Beregné csupán föltételezte róla. ji^indegy, Ezen a napon Henrik Illés tíz perccel később kanyarodott dél körül a bérelszámolás folyosójára, mint máskor. S ezúttal bizony könyvet tartott a kezében. Ezt a könyvet - mint valami véres hadijelvényt - emelte a feje fölé, és külső nyugalommal, de belső fűtött- ségű indulattal lobogtatva, lázongva magyarázta késése okát, melyet egyébként senki se kért tőle számon, hiszen az idejével igazán nem itt, o bérszámfejtés íróasztalainál tartozott elszámolni; a megszokás illeme pedig talán mégse szigorúan törvényerejű és főleg nem kötelező. Ű azonban annak érezte, legalább is önmagára kötelezőnek, tehát a hölgyek üdvözlését a legrövidebbre fogva, azonnal szidni kezdte a magasba tartott könyvel, mint a legújabb sületű baj okozóját. — A Börzsöny, íme a Börzsöny! — ejtette Végre a négy íróasztal valamelyike helyett inkább egy semleges helyre, éspedig az írógéptető lapjára, — Ismerik már a Börzsöny szépségeit? Turistaút a Börzsönybe!... A kultúros feladata ugyebár ez is; szervezze meg a rendszeres turistamozgalmatl Gyönyörű nyarunk van, hosszú lesz az ősz, nekem megsúgták illetékes helyen; hajrá tehát, indulás a Börzsönybe! Hölgyeim, ha fölajánlhatnám... ide tértem be legutoljára, ha megbocsátanák nekem .,, Zsóka-kedves máris behúzta a nyakát és Piriké cinkos tekintetét kereste, aki javában hunyorgott, visszafojtott jókedve majd kipukkadt, és a zsebkendőjét keresgélve, Beregné arcót leste - de mindössze Elvira szólalt meg: — Köszönöm, én nem .., S hogy valaki véletlenül sajnálni né kezdje, vagy a gyenge lábára gondolna - gyorsan hozzátette: — Ugyanis programom vári; ne haragudjanak ... Illés helyetfoglalt, hogy akkor most már kifejti végre nézeteit erről az egész átokról. A ,,mozgalomról". A turisztikáról. — Korunk vívmánya, kérem: a szavak és a fogalmak devalvációja! — jobb lábát keresztbe vetette a bal térdére s hosszú ujjaival.zongorázni kezdett a nadrágja élén, - Például a turista. Mert ugyan ki is tulajdonképpen a turista? Hölgyeim, figyeljenek csak rám egy percre. Túra... Túrázik... Eredeti értelmében ez a szó ugyebár tájakkal, hegymászással, ismeretlen ösvények fölfedezésével, napos tisztásokkal, rőzserakással, hátizsákkal, csákánnyal, pokróccal, verítékkel és fujta- tóssal, majd patakparti mosakodással képzettársul . . . Szép. Nemde? . . . Ezzel szemben ma? Ma, kérem, a dolgozót, aki egész héten pontos rendben él, vasárnap tüstént turistának hívjuk, mihelyt vonatra ül vagy autóbuszra száll. Hétközben — csak nevessenek hölgyeim nyugodtan szóval a hét normális napjain, reggeli nadrághúzás és nyakkendőkötés közben lábasból hörpintjük ki a langyos kávét és futtában, a lépcsőn kapjuk be hozzá a kiflit, vagy a villamosról leugorva, röptiben halászunk ki a sarki árus kosarából egy fagyott lán- gost: vasárnap viszont, turistának neveztetvén, hatvannyolcon csődülve be egy kávéházba, villával-késsel szeljük a négyésféldekás sonkát meg a gi- rizdke zöldpaprikát, aztán beözönlünk egy kocka-kis trafikba és képeslapokat vásárolunk, majd fényképeket készítünk a feleségünkről, esetleg egy templomot is megnézünk kívülről, elmegyünk három műemlék-jellegű hóz előtt... ja, persze, csaknem elfelejtettem, meg kell vennünk a várost ismertető füzetet, és ha netán társasbusz indul a nevezetességek megtekintésére: fölültetjük rá az asszonyt szépen, de mi, férfiak, már csak inkább az aszfalton maradunk, jobb beülni egy huzatos sörözőbe, ulti-partnerekre vadászni, vastag töltöttkáposztát ebédelni közben ... no és este, lábat áztatva, a kád szélén elbambulva, ugyebár eszünkbejut újból, hogy: turisták voltunk, aznap igenis turisták!... Ezt már nem állhatta Piriké nevetés nélkül. Közben ugyan sikerült a zsebkendőjét előhalásznia, de ez most már teljesen fölösleges volt. Hiszen Beregné is mosolygott. És Illés is szívesen folytatta, látván, hogy mindenkinek tetszik:- Ó, természetesen a fiataloknál se sokban módosul a kép! Legföljebb annyiban, hogy ők piszkosabb nadrágba bújnak. Mondjuk, tréningruhát öltenek. A lányok pedig . ,. jaj, a lányok mit is húznak ilyenkor?... várjunk csak ... De hiszen azt önök sokkal jobban tudják, mint szerénységem!... Ugye! Nem is rosszallásból firtatnám, istenments!... Szóval: fiataljaink bizony nem ülnek városnéző buszra, hanem csapatosan szállják meg a parkok kőkerítéseit — a hangsúlyt a csapatosba helyezném! — így ténferegnek o kirakatok előtt is, és kampányban nyalják a fagylaltot két forintért. Közben a térdük meg a fejük rá-rábólint a táskarádiójuk jajdulásaira. És természetesen joguk van tornacipőben és sárga trikóban beülni az első osztályú éttermekbe. Mert fiatalok, a kincseim. De sokkal inkább azért, mert: turisták... Elvira szótlanul készülődni kezdett - elővette az ebédjegyét, az alsó fiókból előráncigálta a törülközőjét, hangtalanul kilibbent — s mire visszajött: Zsóka-kedves is fölállt, pörgölődött kicsit, mutogatta magát, majd hirtelen elhatározással, hunyorogva-kacsintva, kézenfogta Pirikét.- Megyünk ebédelni.., - csicseregte. S a csitri is bele mert kapni:- Kikérem addig a levesedet, jó, drágám? ... Csupán Elvira lépett ki szépen, megjegyzés nélkül. D eregné, hogy váratlanul maga ^ maradt o férfival — okosabbat nem talált a némaság föloldására -, meg akarta mutatni fia új fényképeit, De nem került rá sor. Mert Illés is fölállt, elment az ablakig, majd visz- szajött, s féloldalt, otthonoson az íróasztal sarkára ült. Hosszú, nyugtalan ujjai megint a térdén futkóroztak, a fejét pedig keserű lassúsággal ingatta:- Ne haragudjon, asszonyom, hogy ennyit beszéltem. És főleg, hogy ennyi szamárságot. Tudja, néha kiborul az ember... De hát pont itt. . . pont magának ... Restellem, Otthagyta az íróasztalt és megindult a szűk szobában föl-alá.- Az ember! Az ember! Az ember!- fölháborodotton a combjára csapott,- Az egyetlen úgynevezett értelmes lény!... Látja, íme, mennyire értelmes I Itt ágál magának, pont magának, ahelyett, hogy ... Eh, ez az értelem, ennyit ér, na!... Értelem! Ugyan! A természet véletlen kisiklása! De: az! Véletlenül történt, hogy azzá lett, esküszöm. Maga a természet bizony tiltakozik is ellene! Sőt: magát az embert tiltakoztatja saját értelme ellen!... Hogyan? Hát nem azok-e a legboldogabb perceink, amikor elveszítjük végre az olyan sokra tartott értelmünket: szeretkezés közben, vagy részegen, vagy a tánc őrületében, vagy akár egy futballmeccsen?!...- Nagyszerű fölsorolás! - törö'te meg Beregné a homlokát, majd szeme alatt puhán nyomogatni kezdte vékony arcbőrét. Aztán az ölébe nézett, s megigazította a szoknyáját. Nemsokára vissza- emelte tekintetét:- A sorrend véletlenül csúszott a szájára, vagy célzatos? - kezdett keresgélni a falon egy fix pontot, távolabb a férfi arcától. — Ügy értem, csak nem tartozik a sorrend is szervesen a filozófiai rendszeréhez?! Bármennyire máshová nézett is, észrevette a mozdulatlan arcon átfutó rejtélyes férfimosolyt.- De . .. Célzatos volt, bevallom, töredelmesen bevallom ... - sóhajtotta Illés. - Bámulatos, de eltalálta! Elfordult, tárt karral lépett az ablakhoz, és többször egymásután mélyen beszívta a levegőt, másodpercekig tartotta a tüdejében. Amikor visszaindult, karja szétvetve a magasban maradt. Az asszony épp fölállt közben, és így véletlenül egészen közel értek egymáshoz ... — a férfi karja még akkor is a levegőben feszült, mintha kipányvázták volna, csak a melle emelkedett zihálva, mikor dallamosan, szinte cirógatva ritmusával a levegőt, lassan, elnyújtva belesóhajtotta;- A világ legszebb szájú nője ... Beregné megrázkódott:- Jaj . . . Illés elérte az egyik kezét, olyan szorosan tartotta, hogy ki ne szabaduljon véletlenül; - nem értette, mitől ijedt meg. A szója fölé hajolt, de ő felnyúlt másik kezével a halántékához s így könnyebben fordította el az arcát.- A férjem is ezt mondta ...- Nemi Illés karja leomlott a ponyváról,- Lehetetlen ...- Egyszer... És pontosan így ... majdnem egész pontosan így ...- Rettenetes!- De ... Ezt.., Régen, ígért,.. Talán nem is éppen ezt, de így... Ezt, ezt, ezt!...- Rettenetes!... Ugye, ugrat?.,. Mert józan, és ki akar nevetni... Szinte összement. Szemlátomást vélt alacsonyabbá. Zavartan körbenézett és tanácstalanul dörzsölte a homlokát. Csak jóval később fogott bele újra:- Ilyen szép szájú nő nem létezik... Én ugyan nem láttam minden nőt o világon, de az biztos, hogy több ilyen nem létezik . . . Lám, most nem tudja, hogyan tartsa, el is akarja takarni ... Ne!... És ne harapja be, ne szívja be, kérem . Csak így... Milyen szép!... Várjon... Pedig tulajdonképp nem is a szája szép, hanem ahogyan zárja: attól a szepie, az orra vonala .., most veszem észre, hogy még a válla is!... Mint a klasszikus képek: nem hivalkodó, nem akad fönn az ember szeme, hanem minél tovább nézi, egyre szebb, egyre beszédesebb ... Az utolsó pillanatban a legjózanab- bul eltolta magától a férfit. A szava hideg is volt, izgató is:- Ugyan! Mit kezdene egymással két ilyen szomorú ember?!... Ezt nem lehetett azonnal megérteni. Illés nem árulhatta el magát, hogy fogalma sincs hirtelenében, melyik oldalra könyvelje? Nem, győzelmet maga se hitt még. Nem, nem gyerek már, nem fog egyszerre a hideg zuhany alá vagy egy pofon elé ugrani. Újra a magasba lendítette a karjót és távolabbról nézte a világ légszebb száját:- Lehetetlen . .. Sose hittem, hogy egy műszaki ember... hogyan is mondjam? . .. hogy egy műszaki ember ilyent is föl tud fedezni!...- Egyetlenegyszer... És pontosan ezt. . .- Rettenetes . .,- És még a szemem is ... Az is 6 világ legszebb , , . Ő, az a bizonyos műszaki ember, még ezt is mondta..»
