Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
Turizmus — szállás nélkül Ünnepi Hetek 4 lehetőség és a valóság &Ai ifjúsági turixmust és a fiata* lók szervezett üdültetését tovább kell fejleszteni. Ennek érdekében olyan üdülési, turisztikai létesítményeket és szolgáltatásokat kell létrehozni, amelyek megíeleinek a fiatalok anyagi lehetőségeinek. Az iskolaépületeket, a kollégiumi és a diákotthoni szálláshelyeket a tanulmányi szünetek alatt elsősorban az ifjúság, különösen a tanuló* ifjúság turizmusa és üdültetése cél* jára kell igénybe venni, illetőleg arra alkalmassá tenni.” (A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány 1013/1971. (X. 2.) számú határozatából.) A két fiatalember jókora hátizsákot vonszolva benyomakodik a szűk ajtón. A teremőrtől megkérdik, hová tehetnék, amíg nézik a tárlatot. „Lecuccolnak", jegyet' váltanak, azután belemerülnek a Modern grafika, 1972 képeibe. Egyik-másik előtt hosszan szemlélődnek, olykor váltanak néhány szót, suttogva vitatkoznak. Öltözetük lezser: farmer, szandál, pulóver. Egyikük hosszabb, a másikuk rövidebb hajú. Alkatilag erős, kisportolt, napbarnított srácok. A budapesti Leöwey Gimnáziumban érettségiztek, most országot járnak. Stoppal, vonattal, ahogyan sikerül. Hogy Pécs milyen? Nagyon klassz, csak éjjel kicsit sok az igazoltatás ... Á, nem, nagyon udvariasak voltak. Azt javasolták, ne nagyon csatangoljunk, húzódjunk meg reggelig az állomáson. — Végül is hol aludtak? — Pakson borsót fejtettünk egy üzemben, ott megaludhattunk. Itt, Pécsett eleinte az utcákat róttuk, végül is az Eszperantó parkban éjszakáztunk, öten-hatan — mind „átutazó” diákok. Jól elbeszélgettünk, kellemes langyos éjszaka volt és kevés szúnyog. A turistaszálláson? Ugyan, ha netán így, hét végén hely akadna is, az legalább 30—40 forint. Akkor mit eszünk holnap? Nem, ez nem megy. Ma este megalszunk a kaposvári elágazásnál, azután tovább is lesz majd valahogy Tavaly is így „országjártunk”. Vagy tud jobbat? Mondom, hogy ifjúsági törvény meg kormányhatározat van a turizmus segítésére. Tudtommal bizonyos kollégiumokat, kempingeket nyárra a diákoknak, az ifjúsági turizmusra tartanak fenn. Szelíden, elnézően mosolyogtok rám. Egy óra múlva a sétatéri kioszk előtt láttam őket. Egy árnyékos pádon ülve malomkeréknyi zsíroskenyeret ebédeltek. Déli háromnegyed 1-kor, forró júliusi vasárnapon. A határozatok A kép, a padokon éjszakázó, napokon át „hidegkaján” élő diákturisták esete tipikus. Műemléki, idegenforgalmi városokban, a Balaton-partján, vagy bárhol elég megkérdeznünk pl. az állomások perionján, két- három főnyi kisebb csoportban — egyénileg túrázó, kiránduló — fiatalokat: hogyan szolgált az éjszakai nyugodalmuk? . . . Ök persze nem csinálnak „ügyet" belőle. Hiszen izgalma, romantikája ennek is van. De azért tömeges méretekben, Balaton- parton stb. mégsincs rendjén ígyA rendőrség igazoltatja őket, s végtére is okkal kifogásolhatja, amiért nem gondoskodtak maguknak éjszakai szállásról. Igen, de hol?... Az ésszerű válasz az lenne, hogy nyilván kollégiumokban, amelyek többsége nyáron üres. Pécsett a több, mint kétezer közép- és általános iskolai diákotthoni férőhely nagyobb része egész nyáron kihasználatlan. Az ifjúsági törvény és annak végrehajtását szolgáló — az ifjúsági turizmus fejlesztéséről hozott — két kormányhatározat 1043/1971 és 2025/1972 nyarán az Expressz táboraiban húszezer középiskolás és ugyancsak húszezer főiskolás, egyetemista, illetve pályakezdő fiatal kedvezményes üdülését, kempingezését teszi lehetővé. A fiatalok kijelölt vendéglátóipari helyeken mintegy 200 000 kedvezményes (7,50 forintot érő) étkezési utalványt válthatnak be. A beutalóval (Express táborba) utazó fiatalok 50 százalékos vasúti kedvezményben részesülnek. Mindez nagyszerű intézkedés. Azonban hány és hány tízezer kispénzű fiatal túrázik egyénileg: veszi nyakába a világot egyszál farmerban, hátizsákban? Elvileg róluk is gondoskodik egy rendelet. Ez év tavaszán jelent meg — kissé megkésve — a művelődés- ügyi miniszter 122/1972. (M. K, 11,) MM. számú utasítása az ifjúság szervezett turizmusának elősegítéséről. Ez az okirat bizonyos oktatási intézmények szálláshelyeinek az ifjúsági turizmus céljaira való igénybevételéről intézkedik. A miniszteri utasítás I. sz. mellékletében annak a 43 budapesti és vidéki diákotthonnak és kollégiumnak; M. sz. mellékletében annak a 32 hasonló intézménynek az címjegyzékét is közti, amelyeket az Expressznek, illetve egyéb idegenforgalmi vállalatoknak az ifjúsági turizmus céljaira kell átengedni a tanulmányi szünetekben. (Ezekben az intézményekben 12—15 forintot kérhetnek a fiataloktól szállásdíjként egy éjszakára.) Mindezt a művelődésügyi miniszter az illetékes szaktárcákkal, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, az egészségügyi, a pénzügyi és a munkaügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza. Utasítása a közzététel napján, 1972. május 19-én lépett hatályba. A fenti két országos jegyzékben Pécsett a Jogtudományi Kar kollégiuma (Rákóczi út 52.), illetve az Orvostudományi Egyetem 48-as téri kollégiuma és a Tanárképző Főiskola diákotthona szerepel. Tájékozódásul még annyit, hogy az e jegyzékben nem szereplő diákotthonok esetében is természetszerűen érvényes a 2025/1971. Korm. sz. határozatnak áz az előírása, hogy a kollégiumokat, diákotthonokat a szünidőben elsősorban az ifjúsági turizmus céljaira kell igénybe venni. Kijelölt kollégiumok jogász kollégium, Pécs; a villanyrendőr-sarkon. A kapualjban nyolc-tíz most érettségizettel találkoztam. Felvételizők, egy-egy éjszakára 5,50-ért. A meglehetősen kopott, elavult épületben akkor is, ma is időnként kopácsolás, belső munkálatok zaja perel az utca hangzavarával. Veér Gábor, a kollégium igazgatója elmondja: általános festést, parkettcsiszolást végeznek az intézet 106 — egyenként 3—4 ágyas szobájában egész nyáron. A munkálatokat még májusban megkezdték. Akkor ketten dolgoztak, most éppen négyen szorgoskodnak itt a pécsi építő ktsz-től. Ám lehet, hogy holnap elve- zénylik őket máshová és akkor egy ideig semmi . . . Nyáron a már korábban kialakult megállapodások szerint, általában fél kapacitással működik a kollégium. Először a felvételizőknek, majd tíz-tizenkét főnyi csoportokban üzemi gyakorlatos fiataloknak, illetve szakszervezeti csereüdültetés formájában társintézmények oktatóinak és családjuknak adnak szállást nyáron. Ez utóbbi napi 3 forint mindössze személyenként. De van, aki látva az állapotokat, másnap visszautazik. A személyzet fele szabadságon, fele dolgozik nyáron is. Nem nagy lelkesedéssel, hiszen sem ösztönzésük, sem plusz-keresetük nincs ebben az időszakban. Az Exp- ressztő! egyébként jártak itt, s egy-két alkalmi csoport ügyében meg is egyeztek. A Tanárképző Főiskola kollégiuma július 10-ig rendeltetésszerűen működött, üzemi gyakorlatos hallgatók, felvételizők, levelező hallgatók, továbbképző tanfolyamosok szálláshelye volt. Az új kollégiumban július közepétől augusztus 20-ig — immár tízéves gyakorlat szerint — különböző társintézmények oktatói részére családos csereüdültetés folyik. Az Expressztől itt is jártak szállás ügyben, de hely hiányában nem tudtak adni. (Ezzel kapcsolatban a miniszteri utasítás is jelzi, hogy rendelkezései a nyári kihasználásra korábban megkötött szerződések hatályát nem érintik.) Bolla Ferenc, a főigazgatói hivatal vezetője kérésemre elmondta, hogy a jövőt illetően a főiskolai kollégium további nyári felhasználósának módjáról most kialakult álláspontjuk még nincs. A főigazgatói tanács javaslata alapján a főigazgató dönt majd róla. Szerelem és egyebek... Szerelem, házasságban és házasságon kívül — ezt az örök nyári (és más évszakbeli) témát „járták körül” a közelmúlt filmjei. A legszínvonalasabbnak a múlt szombaton, éjszakai előadásban bemutatott Fellini-film, a Cabiria éjszakái bizonyult. Ha a film egy Fellini-sorozatot nyitott, sajnáljuk, hogy elmaradt a sokat szidott bevezető. A bevezetők elvi ellenségeinek véleményét tiszteletben kell tartani, a televíziónak azonban tudnia kell, hogy a bevezetőkre — rendezői életművek áttekintésekor — szükség van. Ebből a szempontból az ellenzők mégoly hangos tiltakozását is figyelmen kívül lehet hagyni, és semmi esetre nem szabad a közvélemény rangjára emelni. Még akkor sem, ha esetleg a statikai többség erre az álláspontra helyezkednék ,. . A vasárnapi Gyilkos vagy áldozat? alighanem csak a főszereplő Sophia Loren és Anthony Perkins ürügyén lépett elő főműsorrá. Rajtuk kívül más jó nem is volt a filmben, sem a sztori, sem a rendezés nem hasonlítható a Fellini-filméhez. Ar elviselhetetlen házasság belső feszültségének ábrázolása szinte a sokkhatásig fokozódott a keddi Pirandello-darab film- változatában. A Gyilkos vagy áldozat? is. a hfúrókban is — más-más megközelítésben ugyan — közel áll a pszichológiai krimihez, ahogy ezt a szellemes meghatározást az utóbbi filmmel kapcsolatban a műsorfüzet is használta. A két, egymásra rímelő, komor hangulatú film idegfeszültségét a szerdai Fracasse kapitány tökéletesen feloldotta. Itt aztán nem volt nyomasztó lelki gyötrelem, csak a minden szörnyűséget legyőző, a legképtelenebb helyzeteket is feloldó, mindent elsöprő, romantikus szerelem. A főműsorként, szinte sorozatban sugárzott szerelem és házasságprobléma ezzel boldog, kissé giccses véget ért, * Az „örök" téma azonban ezzel egyáltalán nem merült ki a televízióban. Hiszen már harmadik hete fut vasárnap esti altatóként a Casanova kontra Kékszakái/ című magyar bábfilmsorozat, Gyengén indult, aztán úgy is folytatódott. Az ötlet — Casanova és Kékszakáll „ösz- szeugrasztása” — nem rossz, a kivitelezés azonban elég vérszegény és szellemtelen. Főként a szöveg, amely sehogysem találja meg a hangot a humor és az irónia, a klasszicizálás és a modernizálás között. A bábok ellen nem lehet különösebb kifogás, ők megtesznek mindent, amit megtehetnek . . . Tervezésük, megformálásuk jól sikerült, mozgatásuk is illúziót keltő és leleplező egyszersmind, s van sajátos hangulatuk, stílusuk . . . # Valószínű, hogy ez a nyári szerelmi film-túltengés egyszeriben eltűnik, vagy legalábbis jelentéktelenné törpül majd a Táncdalfesztivál közelgő népünnepély-sorozat mögött. Erre készül most az ország színe-java, sőt mire e sorok megjelennek, már túlesünk az első élvezeten... Sz- 6, Orvostudományi Egyetem, dr. Antal Ernő, a Rektori Hivatal titkára: — Ilyen rendelkezésről nem tudunk. Az egészségügyi miniszter kellene utasítást adjon a kollégiumok nyári felhasználásával kapcsolatban. A 48-as téri kollégium felújítás alatt áll, az új 400 személyes kollégiumban pedig nyár folyamán is ott lakik 200 szigorló és sók nyári gya- korlatos hallgató. Ezenkívül a külföldi hallgatók elhelyezése miatt is szükség van erre az épületre, nyáron is. De folytak bizonyos tárgyalások idegenforgalmi ügyben szervekkel, vállalatokkal. Ha az egyetem vezetősége úgy dönt, akkor a jövő nyáron előfordulhat, hogy bizonyos időtartamra átadjuk idegenforgalmi célokra a Nádornak vagy o Baranya megyei Vendégátó Vállalatnak . . . (Következik: Mit mondanak az illetékesek?) Wallinger Endre Sopron varázsa A tűztorony Vajon az idén hányán és hányadszor fedezik fel Sopront? Mert úgy tűnik, véglegesen sohasem sikerül felfedezni. A hirtelen zordra fordult időjárás sem zavarta meg a felfedezők kíváncsiságát Sőt, a Balaton fagyoskodó vendégei konvojokban indultak Sopronba. És hiába cibálta a szél a kis kocsmák zöldkoszorús fonott szalmakeresztes cégéreit, a felfedezők járták az utcákat, a százados sikátorokat ÉVSZÁZADOK MUNKÁJA Vannak közömbös városok, ahol az utast nem ragadja meg semmi. Legfeljebb nyújtózik egyet és tovább megy. Sopronban nem lehet nem megállni. Miért? A hangulat, az atmoszféra, a város lebilincselő bája marasztalja az embert. Persze, mindez nemcsak a természet adománya. Vannak rideg városok szép természeti környezetben is. Itt a természeti adottságokat az emberi munka tette teljessé, varázslatossá. Évszázadok munkája fekszik itt a falakban. Emberöltőkön át alakult ki a belváros mai, ékszerdobozra emlékeztető arculata, ahol nem lehet tíz lépésnyit sem megtenni, hogy ne állna meg egy ragyogó műemlék előtt az ember. A város történelme szinte szokványos. Csaknem valameny- nyi ősi városunké így kezdődik . , , Illírek, kelták, rómaiak, népvándorlás, azután a 9—11 században kialakul a magyar város és a megye első ispánja SUPRUN neve után Sopron-nak nevezik (Az a sokáig fennállt nézet, hogy az Ödenburg elnevezés Sopronra vonatkozik, megdőlt. A Sopron elnevezés kimutathatóan 240 évvel megelőzte az 1270-es évektől felbukkanó Ödenburg nevet.) 1277-ben lépett a tárnoki városok sorában és rangban, gazdagságban, hírében szinte folyamatosan emelkedett egyre feljebb. 1379-ben már kétezer lakást említ az első soproni telekkönyv. 1525-ben római II. Lajos már királyi leiratban tiltja meg a mai Patikahóz lebontását. A XVII. században már négy országgyűlésnek is otthont ad a város. 1604-ben Tudós Társaságot alapítanak. Ugyanekkor Európaszerte híres bort termelnek a városkörnyéki szőlőkertekben. A mai városkép — a történelmi belvárosé — a tűzvészek nyomán alakult ki. 1676-ban a középkori belváros szinte teljesen elpusztult. Még a harangok is elolvadtak, a tűztorony — a város jelképe — is megsemmisült. Az 1681-es országgyűlés azonban nagylendületű újjáépítést indított el. Ekkor született meg a jellegzetes soproni barokk-építészet, aminek alkotásait jó 150 év múlva igyekeztek „megtisztítani” és sok középkori házat alakítottak át romantikus ízlés szerint. Ezeket napjainkban tisztítják meg ismét a rájuk aggatott sallangoktól és a műemlékvédelemtől nyerik vissza eredeti szépségüket, ÉLŐ HAGYOMAFIYOK A város különleges helyet foglal el a magyar kulturális élet történetében is. A XV. században már orgona szólt csaknem valamennyi soproni templomban. 1615-ben Lackner Kristóf polgármester iskoladrámájában már zene- és táncszámok is szerepeltek. 1775-ben már Haydn- hangversényt hallgatnak a város polgárai. 1795-ben a Kőszínházban Mozart Varázsfuvoláját mutatják be. 1820-ban Liszt Ferenc első hangversenyét a régi kaszinóban adta. Az 1829-ben alapított zeneiskolában tanult Goldmark Károly. Az ifjabb Strauss János három évig a színház karnagya volt, Dorfmeister István festőművész az egész Dunántúlon ismert lett freskóiról. Színpadán Déryné és Szentpéteri arattak sikereket, iskolái sok ismert művészt, gondolkodót és politikust neveltek. Szinte érezhetően és meg- foghatóan élnek ezek a hagyományok a mai Sopronban, Az évente megrendezett ünnepi hetek művészeti programjaiban, természetesen, de a sima hétköznapokban is. És bizonyára ez a fontosabb. Most három héten át rangos hangversenyeknek, színházi és balett-előadásoknak otthont nyújtani és mindezt még remek sportműsorokká! kiegészíteni — szervezés kérdése. De egy egész várost mindenki számára otthonossá és meghitté tenni sokkal nehezebb. Ez már nem csupán szervezés, ez már életforma kérdése, A fertőrákos! kőfejtő hatalmas sziklacsarnokában berendezett színházteremben Odipusz király jelent meg a nézők előtt, A hely és az előadás együttes varázsa felejthetetlen élmény. De a város varázsa ennél több, IDE VISSZA KELL IONN1 A Capitolium borozóban svéd turisták, valóságos szabadegyetemi előadást hallhattak a csapostól a fröccsökről. Mi a ki* — mi a nagy fröccs, mi a hosz- szúlépés? Melyik bortól a legjobb, miért és miért nem. Hozzászólni is lehetett, mert a csapos egyúttal tolmács is volt és vitavezető is, és a keze is járt, és nem volt mérges és ingerült. A svédek határozottan jól érezték magukat — mindenkivel együtt. Más. A tűztoronynál most építik újjá a néhai toronyőrök házát. Betonból. Nem hamisítani, rekonstruálni akarják a régit Itt egy kőműves mutat meg mindent egy magyar házaspárnak. Szakszerűen mindent megma- gyará zva. Harmadosztályú kis kocsma. Nevesincs. A cégére zöldkoszorú, mint a többi kis kocsmáé, fehér és piros zászlócska jelzi, hogy vörös bor és fehér bor is kapható. Parányi helyiség, az asztalokon tarka, tiszta terítő. A pincér udvarias, gyors. Az árak olcsók, a vendéget szívesen kijáratig kikísérik, majdhogy nem elbúcsúztatják ... Akár egy l, osztályú étteremben (már ahol ez még divat...). Utca. Olvastam, hogy Stockholmban minden éjjel felmossák az utcákat. Olyanok lehetnek mint a soproni utcák. Mindenütt felhívás: vigyázzunk a város tisztaságára! És vigyáznak is rá, nem látni a megszokott utcai szemetet. A szél nem hurcol cigaretta végeket, papírfoszlányokat és egyebet. És így van a belvárosban, így a Lővé- rekben, a szanatóriumokhoz vezető körúton, így a Fenyves szállónál lévő autóbusz végállomásnál. Szóval mindenütt, előnytelen lenne az összehasonlítás mondjuk a pécsi Széchenyi térrel, netán a Kossuth térrel. Külföldiek. Sokan vannak. Főként osztrákok, de nem kevés a svéd, nyugatnémet, NDK-beli, lengyel, csehszlovák és érdekes: a belga turisták száma. Mit csinálnak? Azt hiszem envszerűen jól érzik magukat. Persze megnézik a látnivalókat is. De kár lenne mindent a látnivalókra fogni. Sok városban, ahol több a látnivaló mint Sopronban, a külföldiek hada mégis elidőzik itt, Akárcsak a belföldi, aki idejön a várossal ismerkedni. Lehet, hogy nem is csinál mást, mint elüldögél egy kis kocsma boltívei alatt, de mégis úay érzi, hoay ide még vissza kell jönnie. És kell-e ennél több egy városnak ahhoz, hogy igaz barátokat szerezzen , , . Kuruei Pá! VASARNA MELlÉKie Az Ikva-patalr a Festő-közben