Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

Mikkamakka nagy rikoltozásra ébredt. Majd beszakadt a dobhártyája. Nem csoda, mert éppen az ő fülébe rikoltoztak. Hárman is. Nevezetesen Bruckn*r Szigfrid, a kiérdemesült oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl és Vacska- mati.

— Te meg Ma minti lesztek a döntőbírók - üvöltötte éppen Bruckner Szigfrid.

Mikkamakka először is befogta a fülét.

— Miféle döntőbíró? — kérdezte akkor.

De nem vette le a kezét a füléről, mert

amazok hárman egyszerre kezdtek kiabálni. Sőt, odajött Nagy Zoárd is, a lépkedő fenyőfa, s nem sokkal később Ló Sze- rofln, a kék paripa. Most már öten üvöltöztek.

— Entölern megszakadhattok az ordibá- lásban - mondta Mikkamakka -, addig úgysem veszem le a kezem a fülemről, amíg nem kezdtek csendesen és egyenként beszélni.

Aromát választották szószólónak, Mik- ka mokka levette a füléről a kezét.

— Arról van szó, kérlekszépen, hogy Bruckner Szigfrid azt állítja, ő itt a legnagyobb költő — kezdte Aromo —, és bármelyikünknél szebb verset tud kitalálni. Egyszóval henceg ,..

— Méghogy én hencegekI Igenis...

Mikkamakka újra befogta a fülét.

Mindenki Bruckner Szigfridnek támadt

— Hadd mondja végig Aromo.

Az oroszlán elhallgatott

— Elhatároztuk hát - folytatta Aromo —, hogy költői versenyt rendezünk. Mindenki költ egy verset és a végén te meg Ma- minti a kicsi, zöld tündér eldöntitek, hogy melyik kapja az első díjat.

— Természetesen az én versem - mondta magabiztosan Bruckner Szigfrid, de megint lehurrogták.

— Jól van mondta Mikkamakka -, ezen ne múljon.

Fölült a tisztás szélén egy emelvényre Maminti mellé.

— Ki akar versenyezni? - kérdezte.

Mindenki fölemelte a kezét, még Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót Dömdödöm is. Valamennyien papírt és ceruzát ragadtak és vadul nekiláttak. Csak úgy sistergett o sok ceruza.

Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el o verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.

A múltkor Mikkamakkával Fát vágni mentünk az erdőre,

De olyan szerencsétlenül dőlt A la, hogy Dömdödöm alószorult

Huhu, fiúfütty, lengettek, rengettek, fö- työrésztek, fityerésztek a többiek.

— Ez nem vers, kikérem magamnak — dühöngött Bruckner Szigfrid.

— Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers - méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.

Mikkamakka ráncolta a homlokát.

— Hát bizony - mondta aztán -, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.

— Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos —, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva és minden sor nagybetűvel kezdődik. Akkor miért nem vers?

Mikkamakka elgondolkozott, vakarta o feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:

— Csak!

Es lássuk be, igaza volt.

Rögtön színre is lépett a második versenyző. Maga Bruckner Szigfrid,

Pózba vágta magát, az égre emelte tekintetét és nekikezdett:

He/, mi a kő, tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent.

— Állj - mondta Mikkamakka -, ezt nem te irtod.

— Hát kicsoda — háborgott Bruckner Szigfrid —, ki az ördög írta volna, itt van, nézd meg a papírt, nem az én írásom ez!?

— Jó, jó - vágott közbe Mikkamakka -, de ezt mór régen megírta Petőfi Sándor, Mi meg abban állapodtunk meg, ha jól emlékszem, hogy mindenki a saját versét adja elő.

— Ügy van! — helyeseltek a többiek.

— Ki az a Petőfi Sándor? - kiabált Bruckner Szigfrid. — Sohase hallottam a nevét.

— Elég szégyen - mondta Maminti -, de a verset akkor is.ó irtó. Légy szíves saját költeményt előadni.

— Na jó, — mondta Bruckner Szigfrid. Tudok én mást is. Idesüssetek.

Póz, arc az ég felé. Nekikezdett.

Hel, kend, tyúkanyó, mi a kő,

Itt bent lakik a szobában.

I- Hohó - hadonászott - Aromo -, ugyanazt mondod kitekerve. És ráadásul rím sincs benne.- Rímnek kell benne lenni? — kérdezte Bruckner Szigfrid Mikkamakkát.- Hát nem árt - mondta az -, de ne az Anyám tyúkját mondjad. Akárhogy forgatod, úgyis ráismerünk.- Na jó — mondta újra Bruckner Szigfrid •*, akkor nem az Anyám tyúkját mondom.

Elkezdte: Apám tyúkja, írta Bruckner Szigfrid.

Hej, tyúkapó, mi a kő, itt bent Lakik a szobában kend,- Megölni, lelőni, szétvágni, elzavarni, kirúgni, szétfűrészelni! - dühöngtek a többiek.- így nem lehet szavalni - háborgott Bruckner Szigfrid.- Bizony nem - mondta Mikkamakka.- Jobb is, ha abbahagyod. Itt csalással nem élsz meg. Halljuk a következőt!

Bruckner Szigfrid elsompolygott onnan s Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa ugrott a helyére. Szavalt, csak úgy zengett.

Legszebb állat az anakonda,

De nem tudja ezt ama kondo,

Ha ráterelnék ama kondát, Széttiporná az anakondát.- Ugyan, miféle vers ez! - mondta szemrehányóan Aromo. - Ilyen erővel azt is mondhattad volna:

Legszebb állat az onoménes

De nem tudja ezt ama ménes,

Ha ráterelnék ama ménest, Széttiporná az anaménest.

A többiek tapsoltak, tetszett nekik Aromo gúnyolódása. Sőt, hogy köszörüljön a költőtudományán esett csorbán, Bruckner Szigfrid is megszólalt:- Vagy azt is mondhattad volna:

Legszebb állat az anocsorda,

De nem tudja ezt ama csorda Ha ráterelnék ama csordát, Széttiporná az anacsordát.

Nagy Zoárd tobozai vöröslöttek o méregtől.- Es azt nem mondanád meg, mi a

csudát jelent az az anocsorda meg ana- ménes? ,- Ugyanazt, amit az anakonda - kiabált közbe Vacskamati —, azaz semmit!- Az anakonda igenis egy állat - bizonygatta Nagy Zoárd.- Ki ismeri? - tette föl o kérdést Mikkamakka.- Senki - zúgták a többiek.- Nem ér! - hadonászott Nagy Zoárd.- Tessék megnézni a természettudományi- kislexikonban. Ha nincs benne, vágjanak föl tűzifának.

Nosza, nekiestek, lapozták, csakúgy sistergett.- Hányadik betű az ábécében az a?- kérdezte Vacskamati.- Hátulról vagy elölről számítva? - érdeklődött Aromo, de akkor mór Nagy Zoárd diadallal felkiáltott.- Itt van, az ötvenkilencedik oldalon.- És olvasta „Anakonda (Eunectus muri- nus): (állat) Tíz métert is elérő, dél-amerikai óriáskígyó. Áldozatát körülgyűrűzi és összeroppantja."- Hót legyen neked ez a legszebb állat - mormogta Aromo, de mit volt mit tenni, el kellett fogadni Nagy Zoárd versét, mert íme kiderült, van anakonda nevű állat.- Jöhet a következő - intett Mikko- makka.

Ló Szerafln méltóságteljesen fölállt, középre ballagott, meghajtotta magát.

Ha elpusztul a tulok,

Szarvából lesz a tülök,

De ha én elpüsztülök,

Belőlem nem lesz tulok.- Hát az biztos - kiabálták a többiek -, mert már most egy nagy tulok vagy.- Méghogy elpüsztülök — vihogott Bruckner Szigfrid -, ki hallott ilyet! Elpüsztülök a rühügéstől.- Csend! - kiáltott Mikkamakka, - Ki következik?- Én - mondta Vacskamati, - Egy egészen rövid verset írtam,- Halljuk.

Szerda ablakában Csütörtök ül Es ordít Csütörtökül

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:- Miért csütörtökül ordfft- Mert csütörtök - mondta Vacskamati -, ha péntek lenne, péntekül ordítana.- Idegen nyelveket nem tud? - akadékoskodott Bruckner Szigfrid.- Nem — mondta Vacskamati -, ez egy műveletlen csütörtök.

Mikkamakka megrázta az elnöki csengőt.- Elég - mondta. - Halljuk Aromát!

Aromo fölényes mosollyal sétált a tisztás közepére. Rázendített:

bálömböki bag u fan balámbökö big a lun- Nem ér - ordított közbe Bruckner

Szigfrid -, egy hangot se értek belőle. Arról nem volt szó, hogy hottentottául is lehet verset írni:- Eszed tokját hottentotta - háborgott Aromo —, ez igenis magyarul van!- Akkor én megeszem a fülem - mondta Brúckner Szigfrid.- Már sózhatod is — felelte Aromo.- Hadd mondja végig — próbált rendet teremteni Mikkamokka.

Aromo újra belefogott

bálömböki bag u lan balámbökö big a lun bulambákö bőg i lan balumbaká bőg ö fin bilambuka bág ő főn

bőllmbaku bag á főn

bölömbika bug a fán- Ez semmi -z mondta Ló Szeráfi n -,

így egy gyerek is tud verset csinálni, ha ugyan ez egyáltalán vers.- Igenis, vers! - jelentette ki Mikkamakka, akinek úgy látszik tetszett ez a bálömböki. — S ha azt hiszed, hogy olyan könnyű ilyet írni, rajta, bizonyítsd be. írj egyet I- Nem is kell leírnom — mondta Ló Szerafin, kapásból is elmondom.

és már mondta is:

kómirelS kőtyuai kamórile kütyőul kumaróli ketyüöl kőmuraló kityeül kümőrula kótyiel kemürőlu katyóil kimerülő kutyáéi- Jó, jó, de ennek semmi értelme sincs. Mi az, hogy kimerülő kutyaól? - szólt Aromo. — Kimerülhet egy zseblámpaelem vagy esetleg egy hegymászó, de egy kutyaól!- Esetleg elfárad - vetette körbe Vacskamati miért ne fáradhatna el egy kutya ól?- Vagy a kutya nagyon nyomta belülről - kelt Bruckner Szigfrid is Ló Szerafin védelmére.- Rendben - mondta Aromo —, de a módszer, ahogy a verset írtam, mégis az én találmányom.- Ez igaz - hagyták helybe a többiek.- Találmánynak nem rossz — epéske- dett Nagy Zoárd —, csak versnek.

Mikkamakka megint csengetett.- Halljuk az utolsó versenyzőt

Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudta, hogy csak annyit tud mondani: dömdödöm.

így szavalt:

Dömdödöm dömdödöm Dömdö dömdö dömdödöm- Nem ér! — rikoltozott Bruekner Szigfrid. - Akkor én meg azt mondom, hogy

Prampapam parampapam Prampa prampa prampapam- Nono - mondta Mikkamakka -, csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse.- Miért, mit jelent?- Art, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.- Engem is? - kérdezte gyanakodva Bruekner Szigfrid.- Persze, téged név szerint is megemlített — mondta Mikkamakka,- Éljen Dömdödöm — kiáltott Bruekner Szigfrid —, adjuk neki az első díjat!- Adjuk! — kiabálták a többiek.

Mikkamakka és Maminti egy babérkoszorút helyezett Dömdödöm fejére.- Te győztél - mondták neki.- Majd kölcsönadhatod a krumpli- főzelékembe — veregette meg a győztes vállát Bruekner Szigfrid.

Dömdödöm meg boldogan elindult az erdő felé és fennhangon dúdolgatto a győztes verset:

Dömdödöm, dömdödöm Dömdö dömdö dömdödöm

A JELENKOR

július-augusztusi száma

Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi, tanulmány- és kritikai anyaggal jelent meg a pécsi folyóirat hagyományosan összevont, kettős nyári száma.

A szám élén Simon István: A csata végén c. Dózsa-ver sét olvashatjuk. A lírai rovatban emellett többek között Fodor András, Galambos: László, Keresztury Dezső, Pécsi Gabriella, Takács Imre és Takáts Gyula jelentkezik új költeményeivel.

Bertha Bulcsu interjúsorozatában ezúttal a Fodor Andrással folytatott beszélgetést közli a folyóirat. A szépprózai írások sorában figyelmet érdemel Dallos Sándor, Horgas Bála, László Anna, Lázár Ervin, Mészöly Miklós és Pál Rita elbeszélése, valamint Kolozsvári Grandpi- erre Emil és Thiery Árpád regényrészlete.

Ebben a számban kezdi e1 a Jelenkor Várkonyi Nándor Pergő évek c. önéletrajzi művének folytatásos közlését.

A tanulmány-rovatban Tüskés Tibor készülő Kodolá- nyi-könyvének részletét, Po- mogáts Bélának a próza író

derékhad művészetét elem- ző írását és Bajomi Lázár Endre Francia krónikáját olvashatjuk. Érdeklődésre tarthat Számot Fülep Lajos Babushoz szóló leveleinek gyűjteménye Gál István közlésé ben. A kritikák közül kiemelkedik Csűrös Miklós írása Takács Imre új kötetéről.

A művészeti rovatban többek között a Galimberti házaspár festészetéről, valamint a budapesti, a pécsi és a kaposvári színház évadjáról közöl írásokat a folyóirat.

A szám illusztrációs anyagát Diskay Lenke ex-librisei- bői, Varga Hajdú István grafikáiból és a Galimberti házaspár műveinek reprodukcióiból állította össze a szerkesztőség.

*

összeállításunkban bemutatjuk Simon István Dózsa- versét, Bertha Bulcsu Fodor András-interjújának részletét, Lázár Ervin mese-elbeszélését, Várkonyi Nándor önéletrajzi írásának bevezető részét. valamint Diskay Lenke és Varga Hajdú István grafikáit.

GAIAMBOSI LÁSZLÓ :

@jll liujpú rí) an rózsát fr

Boldogok a beteljesülés ölébe sietök, a tejfehér-ágyékú örömre tapadók.

Nem,látják a megsemmisülés pallóit hanyatlani ösvényük elé.

Arcukra virág hullámzik a Napból, lobogók selyme.

Szobrot csodálnak hajnali aranyból.

Isznak az örök győzelemre.

Ebredejtek! Nyit a nyárfa.

Öltözzetek suhogásba!

Szirtek közt is mályva nő.

Csillagporban rózsatő.

Szeressétek a jácintkék-szemü, bánatra-tipró szerelmet Piros csizmáját patkoljátok, hogy közöttünk járjon.

Megdicsőülés Jézusai, szamár helyett vár benneteket barkázott-fejű paripa; ügessetek át muzsikálva

e csupa pajzs, csupa kard, esupa lándzsahegy világon,

Kavarog az érett búza.

Angyal lép az égi kútba, galambröptü gyertyaláng.

Ezüst zápor zuhogj ránk!

Harangoznak,

föidalolnak.

Rozmaringgal megszórt úton nász-dobokkal lovagolnak.

Vőlegény, a kalapot pántlikázva megkapod.

Peng a kasza. Sip a nád.

Ringatják a nyoszolyát.

Erdő csavarodik. Szélnek szél fut, tova szád Bölcső lombosodik. Csipke magasodik. Akácvirág villogással női a babák foga már.

Sugár híján metsző éj van.

Csapda kong a szakadékban.

Vándor lámpa! Bérctető!

Árnyék mögül bújj elő!

Csengő csöng az almafán, Gyöngyöt ve! az aranykapu, jutalom is érje.

Öltözz hódító Gyönyör szirmokkal-teli ércbe!

Míg a lányok gyászt temetnek,

Holdba hajlik Kristálytornya, pára növeszt falakat.

Kökagylóban kőbárányko virrasztja a halakat.

Páva fut a völgybe le.

Páva fut a hegyre föl.

Bong a világ, tündököl.

Boldogok a beteljesülés ölébe sietök, a tejfehér-ágyékú örömre tapadók.

Nem látják a megsemmisülés pallóit hanyatlani ösvényük elé,

Arcukro virág hullámzik a Napból, lobogók selyme.

Szobrot csodálnak hajnali aranyból.

Isznak az örök győzelemre.

Lázár Ervin:

^ ■■ I I •• I ■■ I ■* I »* I««

Domdo, domdo, domdodom