Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
Dél-amerikai Buenos Aires Peronra várva A Boeing 727-es repülőgép, Európa partjaitól egyetlen leszállással tette meg a többezer kilométeres utat Buenos Aire- sig, Argentina fővárosáig. Helyi idő szerint, délelőtt tíz órakor landolt a gép Argentina fővárosában. Minthogy a tízezer méteres magasságból a gép nagy sebességgel szállt alá, a panoráma megcsodálására kevés idő jutott. Dél-Amerika hétmilliós metropolisa csak egy rövid pillanatra tűnt fel. A nyugati kontinens hogyan fogadott? Mindig felfokozott várakozással jár az érkezés egy ismeretlen országba, $ az izgalom még nagyobb, ha nem csupán egy országról, hanem addig még nem látott kontinensről van szó. A dél-amerikai nyár utolsó erejét adta ki, a hőmérő higanyszála Buenos Airesben már o reggeli órákban is huszonöt fok fölé emelkedett. Az első meglepő benyomást egy szem- fülés fényképész váltotta ki, aki valamennyi érkezőt, „megörökített” és negyedóra múlva — miközben az utsok átestek az egészségügyi ellenőrzésen — már árulta is a kész képeket. A Santiago de Chilébe vivő gép indulásáig még néhány óra volt. A repülőtéri szálloda felé indultam. A szálloda liftese, hatvan év körüli ember büszkén mutatta a környéket, a viszonylag modern épületeket, a szálloda melletti jólétet bizonyító uszodát. „Mindez még Peron idején készült” — mondja, majd hozzáteszi: „ha a hadsereg 1955-ben nem kergette volna el az elnököt, ma egész Argentina ilyen lenne”. Jólértesülten egyet kacsint, „lehet, hogy jövőre visszatér spanyolországi száműzetéséből Peron. A hadsereg Ígéretet tett, hogy márciusSantiago: ban választások lesznek. Én biztos, hogy rá szavazok" Szavait megerősítve kimutat az ablakon: „Látja azt a csoportot?” Körülbelül kétszáz, elsősorban fiatalokból álló csoport gyűlt közben össze a repülőtéren, hatalmas táblákat, transzparenseket tartanak. „Most indul Madridba Frondizi, volt elnök. A választások előtt valamennyi leszerepelt politikusunk Peron kegyeiért gazsulál". Mit is lehet hozzátenni a liftes reményteli szavaihoz? Kívülállóként kezdjem magyarázni ennek az argentin „bennszülöttnek”, hogy az ötvenes évek Argentínája sem volt paradicsom, s a sajátos diktatúra sem tudott hosszabb távon megoldást kínálni a fejlődésben kissé elmaradt ország gazdasági-társadalmi problémáira. Argentínában 1966, óta a hadsereg van a hatalmon. A feszültségeket a tisztikaron belüli pucs- csokkal próbálták levezetni, így először Ongania maid Leving- son elnök menesztésére került sor. A szociális és gazdasági ellentmondások azonban tovább növekedtek, egyre gyakrabban bénítják meg az ország életét az általános sztrájkok, diáktüntetések. Kinn tartózkodásomkor robbant az egyik gerilla-szervezet bombája: elrabolták Sal- lustrot, az argentínai Fiat-művek főnökét. Már itthon érkezett a hír Sallustro kivégzéséről. Ebben a helyzetben jelenthet-e megoldást Peron visszatérése? A belső monológot mór az étterem pincére szakítja félbe. Marhahúst kérek, s ő csodálkoz- kozva kérdezi: „Uram, nem tudja, hogy ma hústalan nap von Argentinéban? ...” Pedig a pampák országa éppen marhahús kivitelével vált híressé. Sajátos forradalom Vasárnap délután érkeztem Santiagóba, Chile fővárosába. Az európai számára amúgyis szokatlan meleg délután négy óra felé érte el csúcspontját. A többezer kilométeren húzódó keskeny dél-amerikai ország fővárosa száztíz kilométerre van a Csendes-óceántól, a hárommillió lakosú Santiagót az ölelő karként körbefogó hegyek, az Andok láncai elzárják az enyhítő áramlatok elől. A szálloda, ahol tíz napot töltöttem, a város központjában, az üzleti negyedben van. A centrum semmiben sem tér el a -nyugat-európai nagyvárosok képétől, tíz-tizenkét emeletes épületek, reklámok, áruházak és kis boltok ‘ kirakatai váltogatják egymást A vasárnapi ucakép Santiagóban >s csendes. Aki tehette, Vina del Mar, vagy Valparaiso világhírű tengerparti üdülőhelyein keresett menedéket a meleg elöl. A főváros szegényebb rétegei pedig, akiknek nincs anyagi lehetőségük a hosszabb kirándulásra, a parkokban vagy a San Cristobal dombon, Santiqgó „Gellért-he- gyén” töltötték el a délutáni órákat. Szinnyei-Merse „Majális” című képe elevenedik meg, s az európai látogató pironkodva nézi a domboldalon csókoló- zó párokat. Estére viszont benépesednek a központ szűk utcái, a hömpölygő, mindig vidám tömeg a cukrászdák zsúfolt hangulata, a mozik előtt várakozó, farmerekbe, tarka virágos ingekbe, pulóverekbe öltözött fiatalok sokasága adja meg a város latinos ízét. A központból kisebb séta vezet el a „barrio alto”-hoz, a főváros polgári lakónegyedéhez. Itt kertes, földszintes, vagy egyeme'etes családi házak váltogatják egymást, s a bejáratoknál nem ritka, hogy tű ez a harc. Az utcai gyümölcs- árusok, újságos bódék, kávézók hangulata bizonyára nem sokat változott a korábbi évekhez képest. A forgalmas képbe azonban estefelé szokatlan zajok vegyülnek: kisebb-nagyoüb felvonuló csoportok tüntetnek valamelyik gyár vagy iroda előtt, követelik a termelést szabotáló igazgató leváltásé':, az üzem államosítását. A jobboldal is kivonul az utcára, s a „magántulajdon szentségére' hivatkozva próbálja megszervezni az ellentábort. Sajátos forrada'om megy végbe Chilében, ezt a látogató előbb.utóbb megérzi és meg is érti. A második világháború óta eltelt időszak forradalmi kísérletei utón most nyílt e'őször lehetőség arra, hogy egy kormány a választók akaratából kezdjen hozzá az elmaradott Lima: társadalmi és gazdasági szerkezet megváltoztatásához DélAmerikóban. Az első este a szállodában a chilei lapokat böngésztem. Az ellenzéki sajtó raffinált módon támadja Allen- de kormányát, vádaskodik, s légből kapott hírekkel kívánják beőlyásolni a lakosság hangulatát. Ezzel a taktikával szemben a kormánynak mindent el keil követnie, hogy leleplezze a reakciós manővereket, s az alkotmányos keretek között mozgósítsa a tömegeket. Kiválasztom o Naciont, a népi egység kormányának lapját. Az első oldalon Allende beszédét ismerteti a lap a nyári önkéntes ifjúsági építő tábor nagygyűléséről. Chile a fiatalok országo, s a fiataloknak kell a legtöbbet tenniök azért, hogy o jobboldal reakciós támadásaival szemben a baloldali program sikerre vezessen — mondja az elnök. több amerikai luxusautó h parkol. Ha valaki csak ezen a több kilométeren húzódó részen tesz sétát, feltétlenül hamis képet formál a chilei életszínvonalról. Bár Chile a fejlettebb dél-amerikai államokhoz sorolható, a nyomor sajnos itt is természetes tartozéka a valóságnak. 1970 szeptemberében, amikor az ország lakosai a választó urnákhoz járultak, a többség éppen arra adta voksát, hogy megszűnjenek ezek a társadalmi különbségek. Azóta a hét baloldali párt tömörüléséből alakult, Salvador Allende vezette Népi Egység nehéz harcot vív a barrio alto nagytőkéseivel, a nemzeti burzsoáziával összefonódó külföldi, elsősorban észak-amerikai monopóliumokkal. A santiagói hétköznapok talán nem is érzékeltetik eléggé, hogy valójában mekkora mérePeruba érkezve a látogató lépten-nyomon az egykori inka birodalom nyomait keresi. Sajnos a viszonylag rövid idő miatt nem volt alkalmam ellátogatni Cuzcoba Az inkák székhelye Limától, o fővárostól több száz kilométerre fekszik. Szerencsére Peru fővárosában is van lehetőség, négy évszázad távlatából, visszapillantani a birodalom kulturális ereklyéire. A limai múzeumok az inka népművészet egyedülálló kincsestárát őrizték meg, s szinte mór nyomasztó a főváros templomainak aranygazdagsága. A ma indiánjairól — Peru lakosságának több mint a fele — a fővárosban eltöltött egy hét alapján csupán felszínes képet alkothat a látogató. Kis részük: a népművészeti tárgyak, c ponchók, ezüst réz, vagy arany ékszerek árusításával busás haszonra tesz szert. A főváros alkalmat nyújt e sajátos kereskedelem felvirágoztatására. Az adás-vevés nagy része nem az áruházakban vagy a butikokban folyik, Hanem az utcán, a járdán. A mozgóárusoknál minden kapható, dallamos mondatokkal kínálják a napszemüveget a pulóvert vagy a fogkrémet. Az indiánok nagy része azonban nem ren- delkezik még ilyen bizonytalan munkaalkalommal sem, Lima nyomornegyedei, a birdedtté vált „barriadák” az Európából érkezőt meglepetésként érik, még ha fel is készült a képre. Lima az alacsony házak városa, s ez teljesen érthető a gyakori földrengések miatt. A városképből kirí a néhány ma gas, modern épület tömör, kevés ablakos vasbeton szerkezeteivel. A város egyébként ugyanazt a szabályosságot mutatja, amely Dél-Amerika valamennyi metropolisára jellemző. Az utcákat szinte mértani pontossággal szakaszokra osztották, s így viszonylag könynyű megtalálni a keresett házat. A társadalmi különbségek Peruban is nagyok, a főváros tengerparti kerületei, Miraflo- res, vagy San Isidro nemcsak építészetileg, hanem anyagilag is a gazdagságot és a jólétet képviselik. Ugyanakkor a Limát keresztbe szelő folyónak, a Rimáénak a jobb partján a hegyoldalon egymás mellé préselö- dött kő- és szalmakunyhókban tízezrek élnek. Három és fél esztendeje jelentős változás álit be az ország életében, a hadsereg ragadta kezébe az irányítást és haladó politikát kezdeményezett. Nagyméretű földreform, az észak-amerikai olajvállalat államosítása, a munkásság fokozatos részvétele o vállalatok irányításában — ezek a perui kormány törekvéseinek lő jellemzői. Politikai kommentátorok számos cikkben elemezték már, hogy miért éppen a hadsereg játszhatott pozitív szerepet Peruban, A magyar nyelven is kiadott Vargas Lloso író könyve „A Város és a kutyák” fontos adalékot szolgáltat ennek megértéséhez. A kadett- iskolában játszódó történet világít rá arra, hogy tulajdonképpen csak a tiszti pálya az, amely felemelkedést biztosított a középrétegek és a szegényebb családok gyermekeinek. Velasco Alvarado kormánya az eddig eltelt időszakban beváltotta a haladó erők reményeit. A perui hadsereg új példát állított a dél-amerikai kontinensen belpolitikai intézkedéseivel és az Egyesült Államoktól való függőség csökkentésével. Az eddig eltelt idő természetesen nem lehetett elegendő; évtizedekre van szükség ahhoz, hogy Peru behozza évszázados elmaradását. Velasco Alvarado kormánya mindenesetre megindult azon az úton, hogy Miraflores vagy San Isidro ne csupán a kiváltságosak kerülete legyen. v:: Limai utcakép-in ül*« Ecuador: Az alacsony házak városa Az út kezdetén Az Andok országaiban tett látogatásom utolsó állomása Ecuador vol. A dél-amerikai kontinensen kirajzolódó haladó változások, így a baloldal Népi Egység politikája Chilében, vagy a perui katonatisztek népi, az ország érdekeit figyelembe vevő irányvonala éreztetik hatásukat a hatmillió lakosú Ecuadorban is. A kis állam évek óta következetesen védelmezi jogait part menti felségvizein az Egyesült Államokkal szemben. Ez a bátor kiállás egyértelmű támogatásra talált a kontinensen. Ecuador földrajzi szempontból „különleges" ország' hiszen, nevét is onnan kapta, hogy az Egyenlítő (latinul: Equator) mentén fekszik. A kis ország három elkülöníthető részre tagolódik: a part menti sávra, ahol a gazdasági élet koncentrálódik: az Andok négy-ötezer météres hegyvonulatára és végül az Amazonas- fennsíkra. E két utóbbi részen szinte változatlanul' fennmaradtak a törzsi viszonyok. Ez a földrajzi, természeti változatosság egyedülálló élményt jelentett a megérkezés pillanatától kezdve. Quito, a főváros talán DetAmeriko leghangulatosabb helysége. A repülőgép ablakából szinte kis „gyöngyszemnek” tűnt a 2700 méter magasan fekvő város, amelyet hegycsúcsok fogtak közre. Miközben már ki lehetett venni az apró, színes házacskákat, a távolban még látszott a Cotopaxi hóval fedett hegycsúcsa. Quito magas fekvésének köszönheti kellemes, egyáltalán nem egyenlítői éghajlatát. A 700 ezer lakosú főváros ódon hangulatot árasztó házai, a hegyoldalakra kapaszkodó szűk utcák és o spanyol hódítást idéző templomok sajátos hangulatot kölcsönöznek. Quitonak, amely sokkal inkább megőrizte a múltat, mint Santiago vagy Lima, mégha az észak-amerikai életforma egy szűk társadalmi rétegben erősen érezteti is hatását. WtrTWM Quitóban a látogató hiába keresi az ipar nyomait. Bizonyára a magas fekvés és a Csendes-óceántól való távolság miatt a főváros csak adminisztratív központ, minisztériumok, hivatalok, bankok székhelye. A repülőút másfél óráig tart Quitóból Guayaquilba, Ecuador gazdasági központjába, amely egyben a legjelentősebb csendes-óceáni kikötő is, A Guayas folyó torkolatánál fekvő város viszonylag gyors ütemben terebélyesedik, s a lakosság száma lassan megközelíti az egymilliót. Az ország életében továbbra b a mezőgazdaság a döntő: a banán, a kávé és a kakaó exportja. Néhány éve a nyugati társaságok olajra bukkantak. A szakemberek már új El- dorádóról beszélnek, szerény becslések szerint is néhány év múlvo megduplázódhat Ecuador nemzeti jövedelme A kontinens egyik legelmaradottabb országa így megindulhat a felemelkedés útján. Guayaquilben erről beszélgettem néhány ecuadori kommunistával. Társalgásunk fő témája a februári katonai hatalomátvétel volt. Beszélgető partnereim kedvező fordulatként értékelték a Rodriguez Lara tábornok által irányított változást. Mint mondották, az észak-amerikai érdekekkel ösz- szefonódó polgári pártoktól nem lehetett haladó intézkedéseket várni. Most a hadsereg céltudatos politikájával Ecuador is felzárkózhat a kontinensen kirajzolódó átalakulási folyamathoz. Dél-amerikai kőrútom alkalmával Chilében, Peruban és Ecuadorban jártam A három ország ugyan sok szempontból eltérő vonásokat mutat, jelentős a fejlettségi szintkülönbség is, mégis fontosabb az, ami bennük közös. Felismerték, hogy az elmaradottság felszámolása érdekében gyökeres változásokra van szükség. Chilében és Peruban a földreformmal már sikerült megtörni a helyi reakció egyik fő erejét, most hasonló lépésekre készül Ecuador is. Mindhárom ország határozottan fellép a gazdasági függetlenség megteremtéséért, az Egyesült Államok befolyásának csökkentéséért. A meglátogatott három ország példája bizonyítja, hogy Dél- Amerika napjainkban forrongó állapotban van. A harc még nem dőlt el, az imperialista és reakciós erők még az említett országokban Is viszonylag jelentős pozíciókat tartanak kezükben. Az évszázad végére előreláthatólag 7Ő0 millióra növekszik Latin.Amerika lakossága, A jövő generációjának sorsa jelentős mértékben attól függ, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtti kubai forradalmat követően a santiagói munkások, a limai és ecuadori hala-' dó erők mennyire egységesen lépnek fel az elavult társadalmi-gazdasági szerkezet megváltoztatása érdekében. A limai Plaza de Armas, a Fegyver tér, az elnöki palotával, amely századokkal ezelőtt még a spanyol alkírály rezidenciája volt Lovas Qtö*«
