Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
Akik sosem látják, kit kell megölniök... Ez év márciusa előtt a VII, amerikai flottának csupán tizenkét nagyobb egysége tartózkodott a vietnami partok mentén. Két repülőgép-anyahajó és tíz torpedóromboló. Mo hatvanöt is meghaladja számuk. Többségük Quang Tri és a 17. szélességi fok közötti partsávval szemben vonult fel, mintegy láncot alkotva, öt cirkáló és harminc torpedóromboló mintegy hét tengeri mérföldre manőverez a vietnami partoktól, és az amerikai „tanácsadók" tájékoztatása alapján részesítik állandó tűztámogatásban a dél-vietnami kormánycsapatokat. Ezeknek a hadihajóknak a feladatuk, hogy állandó bombázásokkal és ágyúzással feltartóztassák a felszabadító erőket, és megakadályozzák őket abban, hogy elfoglalják Hűét, a régi, császári fővárost. E vonal mögött, mintegy hatvan tengeri mérföldre helyezkednek el a repülőgép-anyahajók, fedélzetükön hatvan-hatvan katapultálható vadászbombázó, amelyek egymást váltva röpülnek a vietnami városok, falvak fölé, és szórják le gyilkos rakományukat. Az amerikai hadsereg katonái között mindennapos dolog a háború iránt tanúsított közöny. Még inkább így van ez a VII. flotta egységeivel. E tengerészek a Fülöp-szigeti bázisokról és Okinaváról jönnek, s túf- nyomó többségük soha nem száll partra Vietnamban, csupán egy keskeny földcsík a horizonton, ami számukra a hadszínteret jelképezi. A Times tudósítója, aki engedélyt kapott, hogy meglátogasson egy ilyen repülőgép-anyahaját, szemléletesen írja le a háborúnak, a közömbös és gépies gyilkolásnak azt a módját, amelyet o „ tengerészpilóták és tüzérek folytatnak. ,,Amikor megérkeztem a Con- stelation-ra — a világ legnagyobb hagyományos meghajtású hadihajójára —, mindjárt kaptam egy tájékoztató csomagot, amely tartalmazta a kapitány és feleségének fényképét, nevüket, a hajó főbb technikai adatait. Ezekből megtudható volt például, hogy a fedélzeten működik egy gép, amely órán: ként ezer adag sültkolbászt képes elkészíteni. A brosúra a hajót egyszerűen „A szabadságot szolgáló erőd”-nek nevezi... Ezzel szemben a Constelation inkább ,,A félrevezetés erődje" képét mutatja, ötezer emberrel, a fedélzetén szűk köröket ír le a Tonkini-öbölben. Felszálló pályáján állandóan tucatnyi gép vár. hogy katapultálják az üres ég felé, mások a turbináikat melegítik. Többszáz ember. Jövő panoráma flz űrkutatás földi hasznai Alaszka északi részén van egy kis település. Neve alig ismert, Chalkitsik-nek hívják. De még egy ilyen kis településen is működik bábaasszony, jobban mondva szülésznő. Legutóbb azonban súlyos esete akadt: egy született vérzékenységben szenvedő nőnél kellett segítenie a csecsemő világra hozatalában. A eset még klinikai körülmények között is nehéz, nemhogy a sarki tél körülményeivel súlyosbított kis településen. Távbeszélő összeköttetés a kontinens betelepült részével nincs, út nem létezik, összeállította Rózsa László VASÁRN MELIÉKI riTiTn akik ezeket a gépeket kiszolgálják, körülöttük foglalatoskodnak. Némelyik közülük hatalmas szakállt visel, és mindnyájan élénkszínű ingben vannak, mindegyik a speciális csoportjának megfelelően. A mályvaszínű, zöld, piros sisakok, ingek olyan látványt adnak, mintha egy delíriumos futballcsapat sürögne a starthely közelében. Mellettük rádió-telefonnal felszerelt fejhallgatós emberek kézikocsikkal szállítják a kétszázötven kilós bombákat, a napalmot és üzemanyagtartályokat a hatalmas rovarok gyanánt várakozó gépekhez, amelyek már szétnyitott szárnyakkal várják a támadás pillanatát... A leszállópályát körülvevő hangárok fölött ott van a kapitány magányachtja: ezek az emberek nem érzik magukat se veszélyben, se háborúban. Senki közülük nem látta még Vietnamot és nem beszélt soha egy vietnamival. Ilyen körülmények között logikus lenne, hogy ezeket az embereket valamilyen ahtikommunista hisztéria tartsa uralma alatt. A közömbösség azonban tökéletes. Csupán a pilóták tanúsítanak valamilyen furcsa védekező magatartást, amikor a „munkájuk”-ról beszélnek. Az admirális kék tapé- tájú szalonjába csoportosulva annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy „az újságírók hazudnak”, amikor leírják a vietnami háborút. Ugyanakkor ők, felröppenve úszó erődjükről hatezer méter magasságba, „nem tudják, hogy miért harcolnak". A pilótákban furcsán keveredik a hivatásuk iránti érdeklődés és munkájuk hasznossága feletti kétkedés. A kaliforniai David Garcia például azt mondja, hogy ő „az amerikai külpolitikát támogatja”, „De egyszer, amikor majd hazatérek, tükörbe kell néznem. A történelem majd ítélni fog.” A brosúra kijelenti, hogy a Constellation, a maga tévéké szülékéivel, rádióállomásává áruházaival és mozijaival, föd rósz-szalonjaivol egy úszó vá ros, amely fák és lányok kivé telével mindent megad lakói nak. De a brosúra hallgat ar ról, amit nem tudnak megadni a célok ét a realitás érzetét Nagyon kevés szól amellett hogy ezek az emberek a Con stellation fedélzetén maguk is elhinnék, hogy hajójuk a „béke és demokrácia kiküldöttje”. A bingot az öregek kedvelik... A játékasztal ralijai Kezdő drámaíróknak, akik témát keresnek, kitűnő ötlet felkeresni Londonban a Gamblers Anonymus klubot. Nem ártatlan polójótékosok, nem is golfozók jönnek össze falai között, hanem a szerencsejátékok megrögzöttjei. Egy újságíró, akit a klub meghívott egyik szeánszára, a következőket írja róluk. „Felkapaszkodtunk egy rozsdás vaslépcsőkorláton, s egy komoran megvilágított terembe érkeztünk. A nagy asztalnál egy fiatal, szakállas férfi elnökölt. Megnyitotta az ülést, és felolvasta a klub programját. A fiatal elnök először Pétért szólította. Peter negyvenes, kellemes fizikumú férfi, egy repülőtiszt eleganciájával. Bátran tekint ránk, de amit elmond, nem valami kedves történet. Húsz éves korában kezdett játszani. Árva volt, szülei rá hagyták vagyonukat Egy esztendő alatt mindent elúsztatott a szerencsejátékokon. Egy bank alkalmazottja volt. Eleinte kisebb összegeket csent el, aztán nagyobbakat, végül egész tekintélyes summát. Minden a lovakra ment — „for the horses”. A végén lebukott, s háromévi börtönnel úszta meg. Amikor kiszabadult, folytatta. Megismerkedett egy koros hölggyel és „kölcsönöket” kért. „Kölcsönöket” — a lovakra. Végül lopott... Peter mintegy másfél órán át folytatja, és mi síri csendben hallgatjuk. A folytatás: börtön, majd újabb börtön. Egyik alkalommal a büntető szervek szociális szolgálata beszélt neki a G. A,-ról, a megrögzött játékosok klubjáról. „És íme most itt vagyok, kérem, fogadjanak be maguk közé" — fejezi be történetét. David a következő, aki mór öngyilkosságot is megkísérelt Fejét lehajtva beszél, láthatóan feszélyezett. Csakúgy, mint Péternek, neki is ez az első „terápiája”. Bingó játékos öregek Egy üzlete volt a Withecha- pel-en, amely jól ment mindaddig, amíg nem kezdte látogatni a West End kaszinóit Ekkor el kellett adni az üzletet, $ a pénz hamarosan elúszott a kaszinói asztalokon. Egy taxisofőr lányának kezdett udvarolni, aki összeszedte minden pénzét, egy lakást vásárolt neki. A sofőr pénze azonban hamarosan elúszott a „betting shops”- okban, a bukméker irodákban. Azután a lopás és szélhámosság következett. Börtön, újabb szélhámosságok és újabb börtön. Amikor a szeánsz végén elhagytam a termet, a lépcsőházban egy ember karolt belém, akit megjegyeztem mögamnak eleganciája miatt. „Tudja, én orvos vagyok" — mondotta. „Van közöttünk például egy plasztikai sebész. Három-négyszáz fontot is kap egy műtétért. De ő is játékos. Van aztán egy pop. Ami engem illet, nyolc éve nem nyúltam kártyához.” „De hiszen akkor ön meggyógyult” - mondottam. „Nem, egy megrögzött játékos soha nem gyógyul meg. Ez az, amiért én eljövök ide minden pénteken...” Sikerül-e a Pieta orra? Műkincs-restaurátor körökben nagy izgalommal figyelik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Vatikán műhelyeiben tesznek, hogy eredeti állapotába állítsák vissza Michelangelo Pieta szobrának Mária-alakját. Mint ismeretes, a páratlan szépségű szobrot egy ausztráljába disszidált magyar, bizonyos Tóth László, kalapáccsal összetörte - valószínűleg elme- zavarában. A Pieta, amely négyszázhatvanhárom év viszontagságával dacolt, már az óceánt is megjárta: 1964-ben egy kiállításra vitték. Miután tartottak attól, hogy egy esetleges haiótörésben megsemmisülne a felbecsülhetetlen értékű műkincs, gipszlenyomatot készítettek róla. Ennek a gipszlenyomatnak köszönhető, hogy a restaurátorok bíznak a szobor helyreállításában. A lenyomat lehetővé teszi, hogy a legkényesebb töréshelyen, az orr- részen is sikerül eltüntetni a rombolás nyomait. Gondosan összegyűjtötték az ötven darabból álló szilánkokat, s egy márványpúderből készült masszával töltik ki a hajszálnyi hézagokat. A helyreállításon jelenleg huszonnyolc híres szakértő dolgozik, s a munkák előreláthatóan egy évig tartanak. Félnek azonban attól, hogy nem képesek az orr-rész eredeti színeit visz- szaadni. A szobor balszerencsés históriájához tartozik, hogy a A Mária-fej a merénylet előtt és után. a légi összeköttetés pedig az időjárás szeszélyeitől függ. Az asszony és csecsemője mégis megmenekültek, hála a mesterséges hold biztosította lehetőségeknek. A kettős mentésbe bekapcsolódott ugyanis a Goddard Space Flight Center űrhajózási központ, aki a kritikus éjszakán egy távközlő műholdat léptetett életbe. Ennek segítségével dr. Michael Carrol az .alaszkai kerületi orvosi központból pontos direktívákkal látta el a szülésznőt az egyébként halálos kimenetelű vérzés megállításában. Egy másik példa. 1973-tól kezdve Indiában megkezdődik az egységes nemzeti oktatási és nevelési program — műhold közvetítette televíziós adások segítségével. A több mint háromszáz népcsoportot magá- bafoglaló India számára életbevágó az egységes nyelvű oktatás, a korszerű agronómiái eljárások elterjesztése, a közegészségügyi felvilágosítás, a családtervezés, a tanár- és tanító képzés, az ipari szakmákra való képzés és a kézműves szakmák elterjesztése. Ehhez azonban egységes televíziós hálózati rendszer megteremtése szükséges, amelynek költségei — ha ez nem mesterséges hold segítségével történik — elviselhetetlenek egy olyan hatalmas méretű országnak, mint India. Ma még a világon mindenütt általános izgalommal jár az országos lapok gyors eljuttatása rendeltetési helyükre. A Pravdát például nem lehetne vonaton szállítani, mert amikorra az rendeltetési helyére érne, egy hét is beletelne, például Távol-Keleten. Repülőgépen se igen lehet, az újság- kötegek súlya miatt Ezért a központi nyomdában leöntött matricákat szállítja a repülőgép különböző központokba, teletyp gépek szedik és nyomják az újságot az ország minden pontján egyazon Időpont ban, A jövő azonban még ennél 1$ korszerűbb megoldásokat tartogat. A technikusok már olyan televíziós készülékeken törik a fejüket, amely házhoz szállítja az újságot, vagyis egy újságszerű papírra fénymásolatot csinál az eredetiről. Ez az elgondolás azonban nemcsak az újságkézbesítést forradalmasítja, hanem beláthatatlan lehetőséget rejt magában az igazgatás és adminisztráció „privatizálására". Az ügyek „házhoz" mennek — beleértve a teletyp útján küldött magánleveleket is. Ha sikerül standardizálni az ilyen készüléket, akkor az embernek otthonából módja van vizuális és audio tív összeköttetésbe lépni bárkivel. A látóösszeköttetés egyenesen három dimmenziós formában történhet és a quad- riphon hang teljes életbűség- gél szólal meg. Mi az ami ezt a sokszáz milliós tömeges összeköttetést lehetővé teszi? A lehetőséget a nukleáris laser felhasználása adja meg. Hiszen csupán egyetlen lasercsatorna egyazon időben millió televíziós közvetítést tud átadni többezer televíziós csatornának, és milliárdnyi telefonbeszélgetést közvetíteni. Csupán az űrben, Földünktől 23 ezer kilométerre kell létrehozni egy hatalmas elosztó és közvetítő központot. Nemrég járt nálunk a Nobel- díjas magyar Gábor Dénes, aki megalapozta a holográfia tudományát. A holografus három dimenziós képet tud előállítani, s az ember úgy látja az ábrázoltakat, mintha egy nyitott ablakon keresztül nézné. Ez azonban nemcsak trükkös televíziós közvetítéseket enged meg. Elvileg lehetőség van arra, hogy egy speciális űrhajó segítségével a szomszéd bolygókat három dimmenzió- ban figyeljük meg, még mielőtt azokra ember szállna le. Átnyergelés az autóról a repülőre? Négynek könnyebb kifizetni az első gépet..; merénylet előtti napokban terveztek egy piexiüveg védőBui- kot eléje helyezni. A Pieta elleni őrült merénylet után most a világ nagy múzeumaiban mindenütt védelmi rendszabályokat dolgoznak ki a műkincsek megóvására. Nyugat-Európo már Amerika nyomába eredt a magánrepülőgépek használatában. Az NSZK-ban 3263 magánrepülő- gép szeli a légiutakat, Angliában 2473, Olaszországban 1119, s az élen a franciák haladnak, 5217 üzleti, vagy turisztikai célokat szolgáló géppel. A privát repülőgép tehát megkezdte ugyanazt a szédítő fejlődés útját, mint a húszas- harmincas években a gépkocsi. — Mi lesz hát a jövő? Hamarosan megnyílik Can- nes-ban a magángépek Szalonja, s úgy tartják, most már szóba kerül mindaz, ami a magánrepülés infrastruktúrájának kiépítéséhez kell, tehát légi szerviz-állomások, légi-hotelek, éttermek. Sőt, az Alpokban már meq is kezdték oz első légimotelek felavatását. Új repülőgépeket venni egyelőre még a gazdagok kiváltsága, sőt a nagyon gazdagoké. Azonban máris megfigyelhető, hogy a használt gépek ára gyorsan megy lefelé. Például a DR— 300-as kétüléses gép, amely 925 kilométer távolságra repülhet leszállás nélkül, új áron 79 ezer frankba kerül, alkalmi áron azonban 46 ezerért kapható. A Rallye Club típust (3— 4 ülőhely, 800 kilométer hatótávolság), 78 ezerért adják, alkalmi ára viszont 39 ezer frank. A Cessna—150 kétüléses, amely 1165 kilométeres távolságot hidal át, ugyancsak 79 ezerért kapható új korában, használtan pedig 36 ezer egy 67-es modell. Ezek még olyan árak, hogy viszonylag kevesek részére elérhetők. A repülőgépet azonban nem lehet még olyan intenzitással kihasználni, mint az autót, s ezért gyakori, hogy három-négy ember társul egy vételre, s — különösen üzleti célokra — így kifizetődő. A társas tuljadon és használat leszorítja az üzemköltségeket is. A sportgépek általában óránként 22—44 liter benzint fogyasztanak, s évi biztosítási díjuk a vételár 10 százalékát teszi ki. E számítási kulcs alapján egy négy tulajdonos által fenntartott gép, évi 300 repülőórát számolva, utas-kilométerenként kevesebbe kerül, mint egy közepes gépkocsi. Az ilyen derűlátás azonban mindenesetre kissé elfogult. Végül is a tömeges automobilizmus kifejlődéséhez is negyedszázad kellett. 1 Á É fl
