Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
A könyv Alapokmánya Ä bbati a meggyőződésben, hogy a köny- v«k az ismeretek megőrzésének fontos •szkőzei a világ számára. Abban a tudatban, Hogy a könyvek sze- fepét a nyomtatott szó legszélesebb körű felhasználását szorgalmazó irányelvekkel lehet megerősíteni Figyelembe véve, hogy az UNESCO köz- «yűlése az 1972. évet nemzetközi könyvévvé nyilvánította, a „Könyvet mindenkinek'* jelszóval, a Könyvkereskedők Szövetségének Nemzetközi Közössége, a Szerzők és Zeneszerzők Társulatának Nemzetközi Szövetsége, a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (FID), a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA), a Fordítók Nemzetközi Szervezete, a m Nemzetközi PEN Klub, a Kiadók Nemzetközi Szervezete egyhangúan elfogadta a Könyv Alapokmányát és felszólított minden érdekeltet, hogy csatlakozzék az alapokmány elfogadóihoz és valósítsa meg alap- •ivott M Mindenkinek joga van az olvasáshoz A társadalomnak kötelessége, hogy az olvasás lehetőségét mindenki számára biztosítsa. A világ népességének óriási többsége nem tud olvasni, s a kormányok kötelessége ezen segíteni és az analfabetizmust megszüntetni. Az olvasáskészség kialakításához és fenntartásához szükséges nyomtatott anyagok előállítását is biztosítani kell. Minden segítséget meg kell adni a könyvvel kapcsolatos szakmák működéséhez. A könyvkiadók és -terjesztők kötelessége, hogy a könyvek as olvasó társadalom egészének változó igényeit kielégítsék, 2.* Biztosítani kell az oktatáshoz szükséges könyveket Korunk az oktatás forradalmi változását hozta. Az oktatási rendszerek fejlesztéséhez szükséges tankönyveket körültekintő tervezéssel kell biztosítani, mert az oktatást szolgáló könyvek tartalma, minősége, a világ valmeny- nyi országában állandó javításra szorul. 3. 4 A társadalomnak speciális feladata, hogy megfelelő feltételeket teremtsen az írók alkotó munkájának kibontakoztatásához Az emberi jogokról szóló egyetemes deklaráció szerint „minden embernek joga van azon erkölcsi és anyagi érdekeinek megvédésére, amelyek öt irodalmi, művészeti tevékenysége alapján megilletik”. Ezt a védelmet a fordítókra is ki kellene terjeszteni, akiknek munkája a nyelvi határok áthidalásával szélesíti a látókört, s így fontos kapcsolatot teremt a szerzők és az olvasók széles köre között. Minden országnak joga van kulturális egyéniségét kinyilvánítani, s ezzel a civilizáció szükséges sokféleségét megőrizni. Ennek megfelelően támogatni kell a szerzőket alkotó munkájukban, s fordítás útján kell gondoskodni a különböző nyelvek irodalmának közkinccsé tételéről. 4.* A nemzeti fejlődéshez egészséges kiodói tevékenységre van szükség Világunkban a könyvkiadás területén éles különbségek vannak, s számos országban hiányoznak a szükséges olvasási anyagok, ezért mindenütt fonta* ■ nemzeti könyvkiadás fejlesztésének megtervezése. Nemzeti kezdeményezésekre és nemzetközi együttműködésre egyaránt szükség van a kívánó tos infrastruktúrák létrehozása érdekében. A kiadói tevékenység fejlesztése az oktatási és gazdasági-társadalmi tervezés integrációját is föltételezi, s a könyvkiadás különféle ágainak és szakmai szervezeteinek messzemenő együttműködését. Végül szükség van hosszúlejáratú, alacsony kamatú nemzeti, bilaterális és multilaterális pénzügyi ellátásra is. A kiadás fejlesztéséhez, o könyvek előállításához megfelelő berendezésekre van szükség A kormányoknak olyan gazdasági irányvonalat kell kialakítani, amely biztosítja a könyvkiadás megfelelő ellátását, felszerelését és fejlesztését, beleértve a papírt, a Könyvet mindenki kezébe! Az Alapokmány nem egyes népek felé, hanem ai egész világra kiterjedően rögzíti az alapelveket, épp ezért átfogó és nem speciális gondolatokat tartalmaz. Kimondja az olvasáshoz való logot, s e jog rögzítése vált tulajdonképpen ez egész könyvév eszmekörének tengelyévé. Az Alapokmány szövegét átgondolva úgy tűnhet, nekünk nem mond újat, hisz a kul- túrforradalom és a tudásterjesztés nálunk megvalósult fokán nincs probléma e téren. De talán mégis. Jóllehet sokat olvasunk, tanulunk, de mi sem vagyunk mentesek attól a veszélytől, hogy az élet rohanó tempója, o rádió, a televízió éppen a kultúrembert vonják el a rendszeres olvasástól. Meg kell keresni és találni a módját, hogy küldjünk ezen állapot ellen, mert ha nem tesszük, az ún. műveltség hovatovább csak a filozop- ter lelkek sajátos lesz és széles tömegek tudásvilága megreked a szakmai ismereteknél ■ . . BORSY KAROLY nyomdai és kötészeti gépeket )s. Az olcsó és vonzó olvasási anyagok előállítását a nemzeti források maximális felhasználásával és a szükséges felszerelések importjának könnyítésével kell elősegíteni. Nyomatékos figyelmet kel szentelni az orális nyelvek átírásának fejlesztésére. A könyvek előállításában érdekelt valamennyi szerv a tervezésben is és a megvalósításban is a maximális lehetőségeket tartsák szem előtt. M A könyvkereskedelem szolgáltatásai a kiadók és az olvasók legjobb kapcsolatát biztosítják , A könyvkereskedelem kulturális és nevelési feladatai az olvasási szokások megjavítását célzó erőfeszítések legfontosabbjai közé tartoznak. A könyvkereskedelemnek biztosítania kell az olvasóközönség megfelelő színvonalú és mennyiségű könyvvel való ellátását. Ebben fontos szerepük lehet a kedvezményes postai díjszabásnak és más hasonló fizetési könnyítéseknek. M A könyvtárak a tájékoztatás és ismeretközlés nemzeti Forrásai, amelyek a tudomány és művészet birtokba vételét szolgálják KSzponti helyet foglalnak al a kSnyvkultúra terjesztésében, a könyvtárak, s gyakran a leghatékonyabb eszközei annak, hogy a nyomtatott szó az olvasóhoz jusson. Közszolgáltatásként elősegítik az olvasást« s így az egyéni boldogulást, az egész életen át tartó művelődést. A könyvtári szolgáltatásoknak összhangban kell lenniök minden nép szükségleteivel és lehetőségeivel. Nemcsak a városoknak, hanem a vidéki területeknek is szükségük van szakképzett személyzettel és megfelelő költségvetéssel működő könyvtárakra. Könyvtárak kellenek a felsőfokú képzés és a tudományos felkészülés megvalósításához is. A nemzeti könyvtári hálózatok fejlesztésével minden olvasó hozzájuthat a könyvekhez. 8.* A dokumentáció c könyvek publicitását növeli azzal, hogy feltárja és megőrzi a fontos információkat A tudományos, műszaki és más szakköny- vek megfelelő dokumentációs szolgáltatásokkal teljes értékűek A kormányok segítségével a lehető legteljesebb mértékben ki kell fejleszteni ezeket a szolgáltatásokat. A tájékoztatási anyagok lehető legnagyobb mértékben való hozzáférhetősége érdekében intézkedéseket kell tenni a lehető legszabadabb nemzetközi kölcsönzés megteremtésére. Az országon belüli könyvellátás mellett igen fontos a szabad nemzetközi könyvforgalom megszervezese, amely a nemzetközi megértésnek is eszköze Az egyetemes fejlődésben való részvételhez létfontosságú a könyvek akadálytalan áramlásának biztosítása. Az UNESCO-megegyezések és más nemzetközi szerződések széleskörű alkalmazásával ki kell küszöbölni a különböző adókat és vámtarifákat, biztosítani kell a könyvek vásárlásához, illetve előállításához szükséges valutát, s a minimumra kell csökkenteni a belső adókat és a könyvkereskedésre vonatkozó egyéb megszorításokat 10. 4 A könyvek a nemzetközH megértést és a békés együttműködést szolgálják „Mióta a háborúk gondolata megszületett ez emberek agyában, állandó gond, hogy a béke védelmét is meg kell alkotni” — mondja az UNESCO alkotmánya. A könyvek a béke megvédésének egyik legkomolyabb eszközét jelentik, mivel hatalmas szerepük van a barátság és kölcsönös megértés intellektuális légkörének megteremtésében. Minden érdekeltnek kötelessége, hogy a könyvek segítségével hozzájáruljon az egyéni és társadalmi haladáshoz, a nemzetközi megértéshez és békéhez. Jóváhagyta Brüsszelben 1971. október 23- án A NEMZETKÖZI KONYYÍV SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA A Margitsziget hársfái környezetében ott áll fehér márvány mellszobra, naponta százan, meg százan mennek el mellette, Arany János öregségét leginkább az „Oszikék" versciklusából ismerjük, amelynek legtöbb versét a sziget fái alatt írta. A költő korán megöregedett, de szelleme friss maradt haláláig. Különösen sokat szenvedett fejfájás miatt. Gyakran olyan té- bolyító erővel üldözte a fejfájás, hogy képtelen volt minden szellemi munkára. Fülzúgása is mindjobban kínozta, annyira, hogy szin te elvesztette hallóképességét. Ezek a testi bajok, amelyekhez járult oz erős köhögésingerrel járó tüdőhurutja. szinte emberkerü- lóvé tették idős korában. Állandó fejfájásának lehet tulajdonítani azt, hogy sok munkáját befejezetlenül hagyta az utókorra. Igaz, hogy ebben nagy szerepet játszott nehéz küzdelme is a mindennapi kenyérért, amelyért mindenkor sokat kellett dolgoznia. Tulajdonképpen csak estéivel rendelkezett szabadon, akkor alkotta költeményeit is. Anyagi helyzetében csak akkor következett be kedvező változás, amikor barátai Budapestre hívták és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lett. De akkor is visszautasította azt a tervet, hogy nemzeti ajándékot fogadjon el, sőt puritánságában annyira ment, hogy betegsége alatt fizetését sem vette fel az Akadémiától, mert „nem dolgozott érte”. Erre nyugdíjazni akarták. Vay Miklós kereste fel lakásán és szinte erőszakkal rá akarták tukmálni az őt joggal megillető összeget, de ö következetesen ragaszkodott ahhoz az elhatározásához, hogy munka nélkül egy fillért sem fogad el. Pedig lassan már közeledett oz az idő, amikor képtelen volt minden munkára, A Margitszigetre húzódott visszo és ott éldegélte le csöndesen napjait. Tes te észrevétlenül őrlődött, töpörödött össze, súlyos betegségek, májbaj, epekövek kínozták, látása any- nyira meggyengült, hogy az írásról, olvasásról is le kellett mondania. De hogy szellemi renyheség össze ne törje a lelkét, memóriáját tette próbára, költő két idézgetett, idegen nyelvű költőket és magyarokat, s ha valahol megakadt, nem engedte meg, hogy bárki kisegítse, hanem napokon át gyötörte magát, hogy az elfelejtett sorokat visszaidézze. Még egy gondúzője volt öreg 'napjainak: a gitár. Ezen a hangszeren még ifjú korában megtanult játszani, öreg napjaiban gondúző szórakozást nyújtott neki ez a hangszer, amelyen több új nótát is szerzett. Naponkénti margitszigeti sétáját, amíg tehette, nem engedte el. Rajongója volt a természetnek, ahová az emberek vásári zsivaja elől menekült. Költészetének számos szép alkotása született a természetben, s éppen a Margitsziget öreg iái alatt. 1 gTTüJfi f Nászai Csilla rajza Erdélytől — Új-Zélandig Kovács Apollónia aflg tfz éve él Magyarországon. Neve ez alatt a rövid idő alatt fogalommá vált. Kicsit fátyolos, érdekes színű hangjával, egyéni előadásmódjával rangot teremtett egy műfajnak, a cigánydalok- nak. Lemezeit jól ismerik az egész világon. Egy Maros-Tordo megyei kis faluban, Nyárádremetén nevelkedett, édesapja bányász volt. Népdalokat már kislány korában is nagy-nagy lelkesedéssel énekelt. Egy nyári szünidőben, melyet kolozsvári rokonainál töltött, rokona felfigyelt hangjára, szólt is édesapjának, hogy taníttatni kellene. Édesapja azt válaszolta, ő becsülettel felnevelte gyerekeit, aki többre akarja vinni közülük, bróbálja meg egyedül. Apollónia nagyon akart énekelni, megpróbálta. Felment Pestre, tanulni. Két évig tanult egy ének- mesternőnél, akinél az éneklés technikáján túl megismerkedett a magyarnóták rejtett szépségeivel, azok művészi tolmácsolásával. Egy alkalommal a rádió „Mikrofonpróba" címen hangversenyt rendezett a Zeneakadémián: új rádiószereplésre alkalmas hangokat kerestek. Ezen a hangversenyen elnyerte a közönség díját. Azon a napon, amikor elindult a rádióba, hogy élete első felvételét elkészítsék vele, az utcákon tankok álltak. Kitört a háború, azonnal hazautazott családjához. A háború után beiratkozott a kolozsvári színiiskolába, ahol folytatta énektanulmányait is. Egyik vizsgaelö- adása után szerződtette egy utazó színtársulat, velük járta a falvakat és településeket, majd a Nagyváradi Állami Színház szerződtette; annak tagja volt tizennégy éven keresztül. Félállásban a romániai Filharmónia Dan- kó Pista népizenekarával hangversenyezett azokon a napokon, melyeken nem játszott. Erdélyi, főként csíki népdalokat énekelt. Egyik ilyen szereplés utón meghívták egy cigánytelepülés lakói. Énekeltek, táncoltak tiszteletére. Először akkor figyelt fel ennek a különös muzsikának a varázsára. A cigánydalokat, csakúgy, mint a nége rek dalait, két alapvető tulajdonság jellemzi: mélységekből felszakadó szomorúság és féktelen ritmus. Ahogy visszaemlékezik arra az estére, az ragadta meg legjobban, ahogy a cigányok 1 ösztönösen, kórusban kezdenek énekelni. Valaki elkezd egy dőlt, egy másik azonnal csatlakozik és „hozza" a bőgő ritmusát, egy harmadik tercel hozzá — pillanatok alatt egy egész zenekart képesek megszólaltatni. Néhány dalt ott megtanult tőlük és legközelebbi fellépése után ráadásnak elénekelte. Fantasztikus sikere volt. Attól kezdve rendszeresen énekelt műsora végén cigánydalokat. 1961-ben véglegesen Magyarországra költözött. Az ezt megelőző években a nyári szünidő alatt gyakran jött meglátogatni itt élő testvérét. Egyik látogatását az alábbi történet előzte meg: Nagyváradon, színházi előadás után egy társaságban hallgatták a magyar rádiót, amikor megszólalt a bemondó: „...műsorunk következő részében Kovács Apollónia énekel." Ugyancsak elcsodálkozott, hiszen a Magyar Rádió vele nem készített felvételt. Legközelebbi alkalommal, amikor Pestre jött, „ment a hangja után”, a rádió népzenei osztályára. Ott megtudta, hogy Grabócz Miklós, a népzenei osztály vezetője, erdélyi útja alkalmából hozott néhány felvételt, azok között volt Kovács Apollóniáé is. örültek, hogy jelentkezett, készítettek vele néhány felvételt, és az megismétlődött néhány éven át minden nyáron. Az első évek Magyarországon nagyon nehezek voltak. Bár nem volt állás nélkül — rádió- és lemezfelvételeket készítettek vele és vidékre járt fellépni — a színházat, úgy érezte, nem pótolhatja semmi. A nézőtér csendjét, a színházban megszokott rendet zajos, füstös vendéglők, nemegyszer konyhai „öltözők” váltották fel. A siker, a közönség szeretete átsegítette ezeken a nehéz éveken. A Filharmónia is próbált segítségére lenni. Néhány személyes kamaradarab főszerepét osztották rá, ezzel az előadással jártak vidékre. Két és fél órán keresztül színpadon volt, ám előadás után a közönség addig nem ment el, amíg nem énekelt néhány cigánydalt. Akkor mór látta, hogy nincs más út, tőle a közönség ezt várja, ezt kell csinálnia. A színházat mélyen elrejtette emlékei közé, teljes hittel, energiával ezt a műfajt vállalta élethivatásául. Kovács Apollónia egyedülálló népszerűségének látszólag egyszerű zenei magyarázata van. Előadói stílusában román népzenei elemek keverednek a magyar népzene jellegzetes hagyományaival. Számunkra idegen zenei hangsúlyok, ritmusváltások, nem utolsósorban tökéletes énekkultúrája teszi különleges élménnyé fellépéseit. Ahogyan magyarnótákot vagy cigánydalokat énekel, az nemcsak újszerű, de egyben utánozhatatlan is, mert a művész egyéni gazdagságából, többlettudósából fakad. Az elmúlt évek során bejórto úgyszólván az egész világot. Lemezei ismeretében mindenütt örömmel, szeretettel várták. A cígánydalkultúra izgalmas, mindenütt a világon megértik. Gyökerei a múltból, mélyről erednek, ezért kitép- hetetlenek, ezért nem lehet múló divatjelenségnek tekinteni sikerét. Felszín alatt lappangó ősi művészet az, melyet Kovács Apollónia méltó helyé- re, pódiumra segített. László Mono VASÁRNAPI MI tiE K l I T A i Arany estéje
