Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

Közművelő színház — élő színház KORUNKBAN a tudomány termelerővé válik és a tudo­mányok benyomulnak o közmű- \ velődésbe, szinte forradalmasít­va a korábbi leszűkítettebb ér­telmezésű, operatív feladatokra kárhoztatott „népművelést". Ma az olyan, egykor zártkörű, tudo­mányos intézmények, mint pl. a múzeum és a levéltár, kitárják kapuikat, keresik közművelődé­si feladataikat: tömegeket szer­vező és váró közművelődési in­tézmények lesznek. De közeled­ni kell egymáshoz a közoktatás­nak és a közművelődésnek is: sürgetővé válik a permanensen művelt ember eszménye, az is­kolában és azon kívül — a gyermekkortól a haláláig. Hogy találják meg helyüket e folyamatban, illetve e struk­túrában a művészeti intézmé­nyek? A közművelődés leszűkítettebb korszakában alapvető termino­lógiai vita volt arról, hogy ezek az intézmények — így minde­nekelőtt a színház — részeik-e magának a népművelésnek, vagy másféle kategóriát képvi­selnek. A közművelődés modern értelmezése szerint egyértelmű, hogy ezen intézmények részei a közművelődés állandóan áradó lüktető, ható folyamatának. Az urbanizáció jelenlegi fokán és a szocialista művelődés tuda­tos célrendszerében elmúlott az arisztokratikusan működő művé­szeti intézmények kora. És ez nem a színvonal csökkenését, hanem éppen a demokratikus művészet igazi diadalát jelenti: a tömegek átgondolt nevelésé­nek, szórakoztatásának igazi vállalását. Nyer, és csak nyer­het vele a hivatásos művészet, művészeti intézmény — jelen esetben a színművészet és a színház — is, hiszen legjobb eredeti forrásaira lel rá: a be­fogadó, értő közönségre; a színházbajáró és a színház mű­vészeire a társadalom elisme­résével tekintő közönségre: a színház, tehát élő, közművelő színházzá válik. Mi teszi a színházat élő szín­házzá? A színház elsődleges felada­ta volt és továbbra ez marad: a jó előadások produkálása. Olyan előadásoké, amelyek iz­galmasan és érdekesen valla­nak az emberiség, illetve ma­gyarságunk múltjáról és jele­néről. Úgy érzem, hogy a Pécsi Nemzeti Színház az utóbbi két évben többségében megfelel ennek az elvárásnak — elsősor­ban a magyar drámaírók meg­nyerésével. Segíti ennek az élő színháznak a kialakítását a többtagozatúságból eredő előny (a prózai és balett együttes mellé éppen a közelmúltban so­rakozott fel igen biztatóan az operaegyüttes is). A másik nagy vonzóerő maga a társulat: hiszen a színházban a közönséget elsősorban a sie- retett színész hívja be. A Pécsi Nemzeti Színház társulata meg­lehetősen egységes, színvonalas jártékstílust valósított meg az elmúlt évadban. Művészeink színházi produkciókon kívül (amelyek közül egy-egy jelentős alakítás sokáig bennünk él) szá­mos előadói esttel, stúdióprog­rammal is jelentkeztek a Kama­raszínházban, a művelődési há­zakban, a felsőoktatási intéz­ményekben és így tovább. Eb­ben az évadban sikerült felújí­tani a városi művelődési köz­pontban a Felolvasó színház új formáját; tervszerűbbé vált a . Jelenkor íróinak bemutatása is. — ÜGY VÉLEM, hogy ezek­nek a stúdióvállalkozásoknak a sorát —, amelyek új színt adnak a művészi arculatnak és szemé­lyes kontaktust eredményeznek előadó és közönség között — folytatni kellene. És szeretnénk, ha a színház művészei a jövő­ben odaillő, speciális műsorok­kal jelentkeznének a város in­tim szabadtéri helyszínein (Tety- tye, turista udvar stb.). E meg­állapítás nemcsak a prózai szí­nészekre vonatkozik. A pécsi nagy- és kiesegyüttesekben ör­vendetesen szerepelnek a szín­ház zenészei. Az operatársulat szólistáit is várnánk, hogy ária és dalestekkel lépjenek pódium­ra a város közművelődésében. Fel kell oldani bizonyos szín­házi izolációt is. Művészeinknek keresniök kell a más művészeti ágak képviselőivel való kapcso­latot — koncerteken, kiállítás nyitásokon, irodalmi esteken stb. E személyes kontaktus — az élő színház vonatkozásában — elengedhetetlen egy város kulturális életében, még akkor is, ha művészeink egy része (ép­pen a vezető gárda), valóban igen leterhelt. A színháznak azonban — s elsősorban egy vidéki nagy vá­rosban — nemcsak jó színé­szekkel megoldott izgalmas elő­adásokat kell produkálnia, ha­nem színházi életet is. Az élő színház ügye^azon áll vagy bu­kik, hogy a színház és a köz- művelődés összefogásával meg­valósul-e a megfelelő körű és színvonalú közönségbázis bizto­sítása. Az országos átlaghoz hason­lóan Pécsett is meglehetősen szűk az állandó színházbajáró réteg — és elsősorban sajnos a munkásságra jellemző ez a megállapítás. A mai 7500—7600 bérlettulajdonos szilárd bázist jelent, de még nem pedagógiai felelősséggel kiépített és bőví­tendő közönségbázist, amelyen minden színház működésének alapulnia kell, ha igényt tart a közművelő, élő színház meg­nevezésre. Meg kell újítani a közönségszervezési módszere­ket, ha nemcsak az egyébként szükséges anyagi biztonságot kívánjuk biztosítani, hanem fi­gyelni akarunk a közönségto­borzás mellett a közönség be­folyásolására, nevelésére is. A színházbajárók számát az újtí­pusú közönségnevelés mellett a rétegbérletek (egyetemi, ifjúsá­gi, nyugdíjas, zenei stb.) meg­hirdetésével, a közönségszerve­zők megfelelőbb tájékoztatásá­val (műsor, egyes színészi pro­dukciók stb.) és o szocialista brigádok megkeresésével (kul­turális vállalások) növelhetjük. Helyeseljük azokat a terveket, amelyek egy végzett népművelő közönségszervezői beállítására vonatkoznak és azokra a fel­mérési próbálkozásokra, amely­nek keretében szociológiai szin­ten lehetne szembenézni a vá­ros néhány nagyüzemében a dolgozók színházi elvárásaival. A jó bornak is kell cégér, a jó színháznak is kell jó propa­ganda: sajtó, rádió, tv, szemé­lyes találkozások. AZ ÉRTŐ közönségnevelés le­hetőségei is kirajzolódnak már városunkban. Az 1973-as mun­katervi évben a Pécsi Nemzeti Színház és a közművelődési szervek tervezik egy új színház- barátok körének létrehozását. Ajánlatos lenne, hogy a szín­házművészet problematikája, de az egyes színházi produkciók irodalmi és színházi elemzése is belekerüljön a TIT és műve­lődési otthonok ismeretterjesztő tematikáiba. Harmónikusabbó kell tenni az együttműködést az egységes színházművészet két ága — a hivatásos és műkedvelő — terü­let között. Műkedvelő csoport­jaink tagjai potenciális szín­házbajáró közönséget jelente­nek és a színházbajárás termé­szetes propagálói. Csoportjaink színvonalas előadásokat pro­dukáltak eddig is, és sikerrel vettek részt a különböző mű­kedvelő fesztiválokon. Örülünk, hogy ez évben Pécsett rendez­hetjük meg — hivatásos és ön­tevékeny összefogással — az Úttörő Színjátszók I. Országos Találkozóját. Helyeseljük azokat az elképzeléseket, hogy a szín­ház rendezői patronálják a jö­vőben a kiemelt művészeti cso­portokat. Szép terv az is, hogy a színház lehetőséget adna rangos műkedvelő csoportoknak arra, hogy legjobb műsoraikat stúdióelőadásként mutassák be a Kamaraszínházban. A színházak közművelődési szerepe végezetül a közművelő­dési és oktatási szervekkel és intézményekkel (tanács, KISZ, SZMT, iskolaigazgatók, szakfel­ügyelők, művelődési otthon igaz­gatók, egyetemek) kiépített kap­csolatokon múlik. S ebben kü­lön kiemelem az iskolákat, hi­szen iskolásaink alkotják a jövő közönségét. Színházunk gyer- mekszínhózának nagy érdemei vannak e területen. így válik, így válhat a Pécsi Nemzeti Színház (s minden vi­déki színház) művészi eredmé­nyei mellett az egységes műve­lődés igazi részévé: közművelő színházzá, élő színházzá! Yárady Géza népművelési csoportvezető Erdős János kiállítása ÉVFORDULÓ Tarr Imre Erdős János kiállítása a Tech­nika Háza nagytermében meg­lepetést okozott. A pécsi közön­ség két évvel ezelőtt láthatta munkáit a TIT Bartók klubban, mesefiguráit és illusztrációit, képzeletbeli városok és tájak motívumaiból összeállított fest­ményeit. Az akkori művek közül néhány ezen a kiállításon is szerepel, de érezhetően csak az. emlékeztetés hangsúlyával, az elmúlt két év folyamán kialakí­tott új világ bevezetéseként. Az áttekinthető, hatásos és elegáns rendezés, az anyag egységessége, a fénysor, a fe­kete háttérből kiemelkedő fehé- ren-fehér képek sorozata olyan atmoszférát teremt, amely az újdonság erejével lepi meg a belépőt. De ennek az új világ­nak hitelét nem csak az önma­gukban is élvezhető, értelmez­hető vizuális erényei adják meg, hanem az előzményekkel meg­lévő szoros kapcsolat, „az egye­nesági leszól mazottság" ténye is. A 1968—69-ben készült mese­figura metszetek lírai-érzelmes jellegét témaválasztásuk adta meg, miközben a formai kivite­lezésre hárult a szigorú szer- kesztettség igényének érzékel­tetése. A „Múlt", a „Falak”, az „Auróra” című festmények is a téma, a színek, és az ornamen­tika líraisógát kívánták egyez­tetni a racionális képszerkezet fegyelmével. Érzelem és értelem, sponta­neitás és következetes szigorú­ság eredményes összehangolá­sa sokaknak — köztük valószí­nűleg Erdős Jánosnak is — em­beri problémája. A most kiállí­tott fehér képek legfőbb ered­ménye, hogy ezt az összhangot és képzőművészeti eszközökkel történő kifejezését az előzmé­nyeknél sokkal magasabb szin­ten oldották meg. A Lahti Kamarakórus hétfői nagysikerű hangversenye után csütörtökön este ismét kitűnő finn kórusnak tapsolhatott a pécsi közönség. A Zenélő Ud­varok sorozat újabb színhelye, a Hotel Turist zárt, jó akuszti­kájú, szépen rendbehozott négy­szögű udvara rendkívül hangu­latos és ideális környezetet biz­tosított a Jyvöskylö-i Sirkat fér­fikar szerepléséhez, mely a pé­csi Bartók Béla kórus nagysike­rű Jyvöskylö-i koncertjének vi­szonzása volt. Az 1899-ben alakult együttes egyike Közép-Finnorszóg legje­lentősebb kórusainak. Tagjai sokféle foglalkozásúak, találha­tó köztük pedagógus, mérnök, technikus, erdész, néhány or­vos, de valamenayiök közös vo­nósa a jó énekhong, a közös dalolás szeretete. Az utánpót­lással sincs problémájuk, a fia­talok szívesen jelentkeznek a híres kórusba, hiszen a hazai A terem közepén ívelő öböl­ben kiállított 10 fehér kép tel­jesen mellőzi az „irodalmias” témát, hogy a tartalmat kifejező vizulási eszközök viselkedését szinte kipreparálva tanulmányoz- hasa alkotójuk utón most vala­mennyi elmélyültebb látogató. A farkasfogas vonalornamen­tika —, amely az eddigiekben minden szabad kompozíciós fol­tot ellepett — megzabolázva, egy-egy kör kiemelt területén éli aprólékos nyüzsgő életét, körülötte a nagyvonalú keret­felületek áttekinthető és nyu­godt térviszonylatokat teremte- nek. 0 Sok mellékesnek bizonyuló kelléket, vonalat, színt tudott elhagyni Erdős János, és a meg­tartottak szívós kiismerése je­lentős eredményhez vezette: legújabb festményei és kitűnő nyomatsorzata a tartalom köz­vetlen, vizuális érzékeltetésének erényével telítődtek. A feszített- ség állapotát képes sugározni a símé” nagy felületen kellően elhelyezett mángorlófa motí­vum; a spontán lendület* sodró hatását indukálja a nézőben az fellépéseken kívül külföldi ven­dégszerepléseken is gyakran résztvesznek. Nemrég koncertez­tek Norvégiában, Svédország­ban, Dániában, és ők képvisel­ték a finn amatőr kórusokat a Luzernban megtartott nemzet­közi találkozón. Magyarorszá­gon most járnak először. Pécsi műsorukban is érződött á kórus nemzetközi szereplése­ken edzett nagyszerű biztonsá­ga, felszabadult, kulturált ének­lése, a szólamok kiegyenlített­sége és zengő hangzása. Ez­úttal régebbi és kortárs finn szerzők műveinek hiteles tolmá­csolásával szereztek a hallga­tóságnak kellemes estét, bár a kórus repertoárja ennél sokkal gazdagabb. Nemrég Cherubini Requiemjének előadására vál­lalkoztak, és karnagyuk, a ki­tűnő Einari Kropsu révén gyak­ran és szívesen énekelnek híres operakórusokat Is. Kropsu ka irókózott háló ívelése; a földi gravitáción túllépő ember tér­élményét érzékelteti a többszö­rös burokban lüktető korong. A választott szín: a fehér tar­talmi jellege is kétségtelenné válik a sorozatos alkalmazás­ban. ünnepélyességet, emelke­dett légkört áraszt, ugyanakkor őrzi a köznapok semlegességét is. A domborműves irókázás a spontaneitás és a szerkesztett- ség kettősségét képes összeöt­vözni. A tiszta, nett felületekkel együtthatásban az ipari forma- tervezés világát egyesíti a kéz­művesség eleven szabálytalan­ságával. Ezzel a kiállítással Erdős Já­nos kibújt a „fiatal-művész- skatulyájából”. Olyan igényes szintre lépett, amelyen a „ho­gyan tovább" kérdése igen iz­galmas — elsősorban a megol­dást nyújtó művész számára. Igényessége, következetessége, eddigi eredményei biztosíthat­ják számára a folyamatos ér­deklődést és bizalmat. Csenkey Éva rabban a helsinki opera korre­petitora volt és ott szerzett is­mereteit most Jyvöskylö zenei életének színesítésével gyümöl­csözted. Irányításával tíz operát mutatott be a Jyvöskylö-i opera­együttes, az idei tavaszon Mo­zart: Szöktetés a szerájból c. operája szerepelt a műsoron. Kropsu a férfikórus karnagya­ként is igényességről, kitűnő di­rigensi készségről tett tanúsá­got. Alkalmunk volt megismerni az együttes két kitűnő szólistá jót: Antti Köhönent, aki oda­haza Sarastrot énekelte, vala mint Aulis Tuimalat. A hangverseny végén a kö­zönség hosszan és melegen ün­nepelte a Jyvöskylö-i férfikart és azzal távozott a Hotel Turist ud­varáról, hogy ez a varázslatos szépségű hely remek környeze­tet biztosít a Zenélő Udvarok további koncertjeihez, —nt— Ma van harmincöt éve annak, hogy a spanyolországi Huesca- ban, a fronton hősi halált halt a m jnkásmozgalom harcosa, a magyar Vörös, Hadsereg egy­kori katonája: Tót Imre. A Me­csek oldalán fölfelé kanyargó Nyíl utca egyik földszintes pa­rasztházában. Pécsett született 72 évvel ezelőtt, 1900. novem­ber 25-én. Apja bérkocsifuva­rozásból élt, ami nagy gondot jelentett a négy gyermek eltar­tása szempontjából. Tarr Imrében a közösségi szel­lem és a másokon való segítés tnár gyermekkorában alakult ki. Játszótársai éppen ezért szeret­ték a csendes, szerény, minden­kinek jótakaró gyermeket. A világháborúban édesapját a harctérre vitték és az alig 15 éves Tarr Imrére hárult a csa­ládfenntartás nagy gondja. Fé­lig még gyerek, de a nyomorú­ság már kiparancsolja az élet­be.,, Előbb a postánál, majd a vasútnál próbált elhelyezkedni. Végül az üszógi állomáson, mint vasutas kapott beosztást. Ké­sőbb azután innen került a pé­csi főállomásra szertárosnak. Szabadidejét önképzésre hasz­nálta fel. Szorgalmasan olvas­gatott és elméleti, politikai is­mereteit a Munkásotthonban egészítette ki. Osztályöntudata egyre sűrűb­ben nyilvánult meg tetteiben. A naptár 1919. március 21 -ét mutatott, amikor megalakult az első Magyar Tanácsköztársaság. Tarr Imre ekkor búcsút intett a Mecsek alján elterülő város­nak: Pécsnek és Budapestre ment. Ott bekapcsolódott az if­júmunkás mozgalomba, majd önként jelentkezett a magyar Vörös Hadseregbe. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után, Tarr Imre vissza­tért szülővárosába: Pécsre. Ez­úttal itt kapcsolódott be az ifjú­munkás mozgalomba. Munka­társa lett a „Munkás" című kommunista lap szerkesztőségé­nek. 1920-ban pedig a Szocia­lista Ifjúmunkás Szövetség Ba­ranya megyei Szervezete titká­rává választotta. 1921 május el­sején, a nemzetközi munkásmoz­galom legszebb ünnepén, ő szervezte a Tettyére induló mun­kásmenetet. 1922-ben letartóztatták, majd a vallatások és kínzások hosszú során kellett keresztülesnie. Há­rom hét múlva azután Buda­pestre szállították, ahol mun­kásmozgalmi tevékenysége mi­att 2 évre ítélték. Amikor kisza­badult, a győri bíróság perújra­felvételt rendelt el ellene és újabb elfogatási parancsot adott ki. Bátorsága és lelemé­nyessége azonban még a rá­csok mögött sem hagyta cser­ben. „Inkább a harcban halok meg, de mégegyszer a kezük közé nem kerülök! Légy jó és becsületes, vigyázz apópkra!” — ezekkel a szavakkal búcsú­zott el 1924-ben húgától. Tarr Imre Bécsbe emigrált, majd a Szajna-parti városba: Párizsba került, ahol annak ide­jén már jól szervezett magyar emigrációs csoport működött. Mi sem természetesebb, mint­hogy ő is tagja lett ennek a csoportnak, de tevékenységére hamarosan felfigyelt a francia rendőrség is. Belgiumba tolon« colták, majd visszatérése után a Párizsban megjelenő „Szabad Szó” című magyar nyelvű lap szerkesztőbizottságának lett a tagja. A nemzetközi munkás- mozgalom érdekében kifejtett tevékenységének elismeréséül pedig 1930-ban a Kommunisták Pártja magyar nyelvű osztályá­nak vezetőségébe választották. Amikor 1936 februárjában ki­tört a spanyol polgárháború és szabadságharc, frontra utazása előtt így nyilatkozott: „A spa­nyol szabadságharc rendkívül fontps, mert ha megnyerjük, Európa balra fordul, ha elve­szítjük világháború lesz. Ezért semmilyen áldozat nem sok.” Eleinte mint közlegény har­colt a spanyol fronton, majd az önálló magyar zászlóalj politi­kai megbízottja lett. Hevesi Ákossal, a Rákosi zászlóalj pa­rancsnokával együtt, a zászlóalj élén vezette a rohamot, amikor 35 évvel ezelőtt. 1937. június 11-én Huescánál, egyszerre te­rítette le őket a fasiszták gyil­kos golyója. Pusztai József Zenei krónika A Jyväskylä-i Sirkat férfikar hangversenye é

Next

/
Oldalképek
Tartalom