Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-31 / 126. szám

DUN ANTOLI NAPLÓ 1972. május 31. Szovjet—amerikai közös közlemény A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és az Ame­rikai Egyesült Államok között étrejött közös megállapodás □ lapján Richard Nixon és fele­sége 1972. május 22-től 30-ig livatalos látogatást tett a Szov- etunióban. Az elnök kíséretében volt iA/illiam B. Rogers, külügyminisz- er, dr. Henry Kissinger, az el­nök tanácsadója, valamint több amerikai hivatalos személyiség. Nixon elnök szovjetunióbeli artózkodása idején Moszkván tívül ellátogatott Leningrádba és Kijevbe. L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió (ommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, N. V. 3odgornij, a Szovjetunió Leg- elsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, valamint R. Nixon, az Egyesült Államok elnöke kö­zött tárgyalások folytak a szov­jet—amerikai kapcsolatok és a A felek, attól a törekvéstől ezérelve, hogy szilárdabb és konstruktívabb alapokra helyez­zék a szovjet—amerikai kapcso­latokat és felismerve az egye­temes béke fennmaradásért és a nemzetközi feszültség enyhí­téséért rájuk háruló felelős­séget, elfogadták „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége és az Amerikai Egye­sült Államok kölcsönös kapcso­latainak alapelvei" című doku­mentumot, amelyet a Szovjet­unió nevében L. I. Brezsnyev és az Egyesült Államok nevében R. Nixon írt alá. Mindkét fél meggyőződése, hogy az e dokumentumban fog­lalt tételek új lehetőségeket tárnak fel a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti békés viszony és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés számára. A felek áttekintve a szovjet— amerikai kétoldalú kapcsolatok Különböző területeit egyetértet­ték abban, hogy lehetséges és kívánatos e kapcsolatok fejlesz­tése. Kifejezték azt a szilárd szándékukat, hogy az említett dokumentumban kifejtett téte­leknek megfelelően fognak el­járni. A csúcstalálkozót megelőző tárgyalásokon, illetve magán a találkozón elért haladás ered­ményeképpen számos fontos egyezményt kötöttek meg. A STRATÉGIAI FEGYVERZET KORLÁTOZÁSA A felek elsődleges figyelmet fordítottak a nukleáris háború kirobbanása veszélyének csök­kentésére. Úgy vélik, hogy a stratégiai fegyverkezési hajsza megfékezése nagy és reális hozzájárulás lesz majd ehhez az ügyhöz. A két fél nagy je­lentőséget tulajdonít a rakéta­elhárító rakétarendszerek kor­látozására vonatkozó szerződés­nek, és a hadászati támadó­fegyverek korlátozásával kap­csolatos egyes intézkedésekről aláírt ideiglenes megállapodás­nak, amelyeket most kötöttek meg. Ezek az egyezmények, ame­lyeket a moszkvai tárgyalások eredményeképpen kötöttek meg, nagy lépést jelentenek a fegy­verkezési hajsza megfékezése és végsőfokon megszüntetése irá­nyában. Ezek az eredmények konkré­tan kifejezik a feleknek azt a szándékát, hogy hozzá kívánnak járulni a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és az államok kö­zötti bizalom megerősítéséhez, valamint, hogy teljesíteni akar­ják azokat a kötelezettségeket, amelyeket a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozá­sáról szóló szerződés (6. cik­kely) hárít rájuk. A két félnek meggyőződése, hogy az említett megállapodások létrejötte gya­korlati lépés azon az úton, amely megmenti az emberiséget a nukleáris háború kirobbaná­sának veszélyétől. Ez megfelel a szovjet és az amerikai nép s egyúttal a világ minden más né­pe létérdekeinek. A felek folytatni kívánják a hadászati támadó fegyverek korlátozásával foglalkozó tár­gyalásokat. S ezeket a jóaka­rat, egymás törvényes jogainak tiszteletben tartása és az egyen­jelenlegi világhelyzet alapvető kérdéseiről. A tárgyalásokon részt vett: Szovjet részről: A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, N. Sz. Patolicsev külkereskedel­mi miniszter, V. V. Kuznyecov külügyminiszterhelyettes, A. F, Dobrinyin, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövete, A, M. Alekszandrov, az SZKP KB főtit­kárának munkatársa és G. M. Kornyijenko, a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma kollégiumának tagja. Amerikai részről: William P. Rogers külügyminiszter, Jacob D. Beam, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, dr. Henry A. Kissinger, az elnök nemzet­biztonsági főtanácsadója, Peter M. Flanigan, az elnök külpoli­tikai tanácsadója és Martin J. Hillebrand külügyi államtitkár. A tárgyalások felölelték a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések széles körét, nyíl­tak és mélyrehatóak voltak. lő biztonság elvének szellemé­ben szándékoznak lebonyolítani. A felek arról is meg vannak győződve, hogy az 1971. szep­tember 30-án, Washingtonban aláírt megállapodás a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti nukleáris háború kirob­banása veszélyének csökkenté­sét szolgáló intézkedésekről — egyaránt szolgálja nemcsak a szovjet és az amerikai nép, ha­nem az egész emberiség érde­keit is. KERESKEDELMI—GAZDASÁGI KAPCSOLATOK A felek megegyezésre jutot­tak olyan intézkedésekben, ame. lyek célja, hogy kedvezőbb fel­tételeket teremtsenek a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatok fejlesz­téséhez. A felek úgy vélik, hogy megvannak az obiektív feltéte­lek a köztük lévő gazdasági kapcsolatok színvonalának eme­léséhez. Ezeket a kapcsolatokat a köl­csönös előnyök alapján és az általánosan elfogadott nemzet­közi gyakorlatnak megfelelően kell fejleszteni. Abban a meggyőződésben, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti kereskedel­mi egyezmény megkötése eze­ket a célokat szolgálná, a két fél elhatározta, hogy a közel­jövőben befejezi az egyezmény megkötéséhez szükséges mun­kát. Mégállapodtak abban, hogy a kölcsönös kereskedelem fejlesztéséhez kívánatos hitele­ket nyújtani, továbbá rövid időn belül intézkedéseket tenni más pénzügyi és gazdasági kérdé­sek rendezésére is. Megegyez­tek továbbá, hogy a kölcsön­bérleti törlesztésekről a keres­kedelmi egyezménnyel párhuza­mosan fognak tárgyalni. A két ország közötti kereske­delmi kapcsolatok kibővítése és megkönnyítése érdekében, va­lamint konkrét intézkedések ki­dolgozása céljából a felek el­határozták, hogy közös szovjet- amerikai kereskedelmi bizottsá­got állítanak fel. E bizottság első ülését Moszkvában 1972. nyarán tartja. A felek elősegítik, hogy a két ország szervezetei és vállalatai között hatékony üzleti kapcsola­tok jöjjenek létre, és bátorítást nyúitanak hosszúlejáratú szer­ződések megkötéséhez. TENGERHAJÓZÁSI KÉRDÉSEK. INCIDENSEK ELKERÜLÉSE A NYÍLT TENGEREN A felek megállapodtak ab­ban, hogy folytatják megkez­dett tárgyalásaikat a tengerha­józásról és a kapcsolódó kér­désekről szóló egyezmények megkötése céljóból. Ügy vélik, hogy egy ilyen egyezménynek nagy jelentősége lenne a Szov­jetunió és az Egyesült Államok közötti kereskedelem kiszélesí­tésének előmozdításában. A felek megegyezésre jutot­tak azokról az intézkedésekről, amelyek, arro szolgálnak, hogy megakadályozzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadi­hajóinak incidenseit a nyílt ten­geren, továbbá a Szovjetunió és az Egyesült Államok repülőgé­peinek incidenseit a nyílt ten­ger fölötti légtérben. TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉS A felek megállapították, hogy az együttműködés, amely jelen­leg az atomenergia, az űrkuta­tás, az egészségvédelem terén és más területeken folyik, mind­két ország számára hasznos és pozitívan járul hozzá kapcsola­taik általános fejlesztéséhez. A felek egyetértettek abban, hogy a tudományos és műszaki együttműködésnek a kölcsönös előnyök és a közös célok elérését célzó együttes erőfeszítésekkel történő kiszélesítése megfelel mindkét nép érdekeinek és hoz­zájárul a két ország viszonyá­nak további javulásához. Ezzel kapcsolatban egyezmény jött létre a tudomány és technika terén történő együttműködésük­ről. Az együttműködési progra­mok meghatározása és részle­tes kidolgozása céljából életre- hívjók a tudományos és műsza­ki együttműködéssel foglalkozó szovjet—amerikai vegyesbizott­ságot. űrkutatási EGYÜTTMŰKÖDÉS A felek, figyelembe- véve azt a szerepet, amelyet a Szovjet­unió és az Egyesült Államok tölt be a világűr békés célú kutatá­sában, hangsúlyozták e téren való további együttműködésük fontosságát Avégett, hogy fo­kozzák az ember űrrepülésének biztonságát és lehetővé tegyék a jövőben közös tudományos kísérletek végrehajtását, a felek megegyeztek azoknak az eszkö­zöknek kifejlesztésében, ame­lyek lehetővé teszik a szovjet és amerikai űrhajók és űrállomá­sok összekapcsolását. A két or­szág személyzettel reoülő űrha­jóinak összekapcsolására irá­nyuló első közös kísérletet 1975- re tűzték ki. EGÉ5ZSÉGUGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS A két fél által az egészség­ügyi együttműködésről kötött megállapodás kezdetét jelenti az ismeretek gyümölcsöző cse­réjének és a közös ellenségek­kel — a betegségekkel, kórok­kal — szemben vívott együttes harcnak. A program kezdeti kutatási erőfeszítéseit az egész emberiség szempontjából fontos problémákra, mint például a rákra, a szívbetegségekre, va­lamint az emberi környezet egészségügyi vonatkozásaira összpontosítják. A felek azt ter­vezik, hogy együttműködésüket később kiszélesítik és kiterjesz­tik az egészségvédelem más kö­zös érdekű problémáira is. A felek teljes támogatásukat he­lyezték kilátásba az egészség- ügyi együttműködési program­hoz, s megállapodtak abban, hogy a két kormány továbbra is tevékenyen kiveszi részét az egészégüggyel foglalkozó nem­zetközi szervezetek munkájából. KÖRNYEZETVÉDELMI EGYÜTTMŰKÖDÉS A két fél meqállapodott ab­ban, hogy együttműködési prog­ramot indít az emberi környe­zet védelme és javítása terén. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok azt reméli, hogy közös kutatások és közös intézkedé­sek révén hozzájárul az emberi egészség számára kedvező ter­mészetes környezet megőrzésé­hez saját országában és az egész világon. A környezetvéde­lemről kötött megállapodás ér­telmében a legközelebbi jövő­ben Moszkvában konzultációt tartanak az együttműködés konkrét tennivalóiról. TUDOMÁNYOS, MŰSZAKI, KÖZOKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS CSEnc A felek hangsúlyozzák a tu­dományos, műszaki, oktatásügyi kulturális és más jellegű cseré­ről szóló, Moszkvában 1972. áp­rilis 11-én aláírt 1972—73. évi egyezmény fontosságát. Az e területeken megvalósuló csere folytatása és kibővítése egymás jobb megértéséhez vezet, és hozzájárul a két ország közötti kapcsolatok egészének javulá­sához. A felek megegyeztek abban, hogy az egyezmény által meg­határozott általános keretek kö­zött kibővítik együttműködésük területeit, és ez kifejezésre ju­tott az űrkutatásról, az egész­ségvédelemről, a környezetvé­delemről, a tudományos és mű­szaki együttműködésről kötött új megállapodásokban is. Az amerikai fél, megállapít­va, hogy az angol nyelvet szé­les körben oktatják a Szovjet­unióban, kijelentette: szándé­kában van ösztönözni az orosz nyelv tanulását az Egyesült Ál­lamokban. 2. Nemzetközi problémák EURÓPA A nemzetközi helyzetről foly­tatott eszmecsere során a felek megállapították, hogy az euró­pai feszültség enyhülésében kedvező fejlemények mentek végbe. Tudatában annak, mekkora jelentősége van a világbéke szempontjából az európai fejle­ményeknek, ahol mindkét világ­háború elkezdődött, s számon tartva azt a felelősséget és azo­kat a kötelezettségeket, ame­lyek a felekre más hatalmakkal együtt a vonatkozó egyezmé­nyek értelmében hárulnak, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok újabb erőfeszítéseket szándékozik tenni Európa fe­szültségektől, válságoktól és konfliktusoktól mentes, békés jövőjének biztosítására. A felek azt vallják, hogy tiszteletben kell tartani minden európai ál­lam területi sérthetetlenségét. Minkét fél az érdekelt álla­mok — közöttük a Szovjetunió és az Egyesült Államok — gyü­mölcsöző együttműködése jó példájának tartja az 1971. szep­tember 3-án aláírt négyoldalú egyezményt, amely a Berlin nyugati szektoraival összefüggő kérdésekre vonatkozik. A feiek véleménye szerint ennek az egyezménynek a végrehajtása — más lépésekkel együtt — to­vább javítja majd Európa hely­zetét és előmozdítja az államok között szükséges bizalom létre­jöttét. A két fél megelégedéssel fo­gadta a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-i szerződé­sét. Megállapították, hogy e szerződés tételeinek csakúgy, mint más nemrégiben megkö­tött egyezményeknek nagy je­lentőségük van az európai álla­mok közötti bizalom és együtt­működés légkörének kialakítá­sában. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kész megfelelőképpen előmozdítani az európai konti­nensen az igazi enyhülés és az európai államok közötti békés együttműködés fejlesztése irá­nyában végbemenő folyamato­kat, a területi integritás, a ha­tárok sérthetetlensége, a bel- ugyekbe való be nem avatko­zás, a szuverén egyenjogúság, a függetlenség, az erőszak a1- kalmazósáról és az azzal való fenyegetésről történő lemondás elvei alapján. A Szovjetunió és az Egyesült Államok azonos véleményt voll a tekintetben, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével kap­csolatos sokoldalú konzultációk az 1971. szeptember 3-án alá­írt egyezmény négyoldalú záró­jegyzőkönyvének aláírása után megkezdődhetnek. A két kormány egyetért ab­ban, hogy jól elő kell készíteni ezt az értekezletet, hogy konkré­tan megvizsgálhassa a bizton­ság és együttműködés gyakor­lati problémáit, és így elősegít­se azoknak az okoknak a foko­zatos kiküszöbölését, amelyek az európai feszültségez vezet­tek. Ezt az értekezletet az ér­dekelt felek által meghatáro­zott időben, de minden indo­kolatlan késedelem nélkül kell összehívni. A felek úgy vélik, hogy Euró­pában a stabilitás és a bizton­ság szavatolása céljainak meg­felelne a fegyveres erők és a fegyverzet kölcsönös csökkenté­se, mindenekelőtt Közép-Euró­Fidel Castro megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét Dr. Fidel Castro Ruz, a Ku­bai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnö­ke kedden délben a Hősök te­rén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A Hősök terét kubai, magyar és vörös zászlók díszítették, s az emlékmű két oldalán kato­nai díszőrség állt. A koszorú­zásnál jelen volt Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Budapesti pában. Bármilyen, e kérdésre vonatkozó egyezmény azonban nem szabad, hogy kárt okozzon valamely fél biztonságának. Az érdekelt államoknak, olyan gyorsan, ahogyan az gyakorla­tilag lehetséges, megállapodás­ra kell jutni az e kérdésben egy különleges fórumon tartandó tárgyalások rendjéről. KOZEL-KELET A két fél kifejtette álláspont­ját az adott kérdésről. Megerő­sítik, hogy támogatják a közel- keleti kérdésnek a Biztonsági Tanács 242. számú határozata értelmében történő békés ren­dezését. INDOKÍNA Mindegyik fél kifejtette ál­láspontját a Vietnamban foly­tatódó háborúról és az egész indokínai térség helyzetéről. A szovjet fél hangsúlyozta, hogy szolidáris azzal az igazsá­gos harccal, amelyet Vietnam, Laosz és Kambodzsa népe vív a szabadságért, a független­ségért és a társadalmi haladá­sért. A Szovjetunió, szilárdan tá­mogatva a VDK és a Dél-Viet­nami Köztársaság javaslatait, amelyek reális és konstruktív alapot szolgáltatnak a vietnami probléma rendezéséhez, állást foglal a VDK bombázásának megszüntetése, az Egyesült Ál­lamok és szövetségesei csapa­tainak Dél-Vietnamból történő teljes és feltétel nélküli kivoná­sa mellett, hogy Indokína népei minden külső beavatkozás nél­kül maguk határozhassanak sorsukról. Az amerikai fél hangsúlyozta, hogy a lehetőség szerint mi­előbb véget kell vetni a katonai konfliktusnak, és megerősítette elkötelezettségét az iránt az elv iránt, hogy Dél-Vietnam politi­kai jövőjéről magának a dél­vietnami népnek kell döntenie külső beavatkozás nélkül. Az amerikai fél kifejtette, hogy véleménye szerint az em­lített célok elérésének leggyor­sabb és leghatékonyabb útja: olyan tárgyalások, amelyek a térségben lévő valamennyi ame­rikai fogoly hazatérését ered­ményezik, továbbá az egész In- dokínára kiterjedő, nemzetközi­leg ellenőrzött tűzszünet, majd ezután a Dél-Vietnamban lévő valamennyi amerikai csapat 4 hónapon belül történő kivonása és egyúttal annak lehetővé té­tele, hogy maguk az indokínai népek oldják meg politikai kér­déseiket. Az Egyesült Államok megis­mételte, hogy kész komoly tár­gyalásokat folytatni az észak­vietnami féllel az indokínai há­ború mindenki számára igazsá­gos rendezése érdekében. A LESZERELÉS KÉRDÉSEI A felek kifejtették álláspont­jukat a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés kérdéséről. A felek megállapítják, hogy együttes, vagy párhuzamos cselekedeteik az utóbbi években sokban elő­segítették olyan szerződések ki­dolgozását és megkötését, ame­lyek korlátozzák a fegyverkezési hajszát, vagy betiltanak egye­seket a legveszélyesebb fegy­verfajták közül. Megállapítják továbbá, hogy a világ államainak túlnyomó többsége megelégedéssel fo­gadta e szerződéseket, és csat­lakozott hozzájuk. A felek lényegbevágó lesze­relési intézkedésnek tekintik a baktérium- (biológiai) fegyverek és mérgező anyagok kifejlesz­tésének, előállításának és fel­halmozásának tilalmáról, illetve Pártbizottság első titkára, Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi To- nács elnöke, Marjai József kül­ügyminiszterhelyettes, Oláh Ist­ván vezérőrnagy és Szűcs Fe­renc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettesek, Merük Vil­mos, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete, Pesti End­re vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, s a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. az ilyen fegyverek megsemmisí­téséről kötött egyezményt, amelynek Nagy-Britanniával együtt ők a letéteményesei és amelyet aláírás céljából nem­rég tettek hozzáférhetővé min­den állam számára. A Szovjet­unió és az Egyesült Államok folytatni fogja erőfeszítéseit a vegyi fegyverekre vonatkozó nemzetközi egyezmény elérése érdekében. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, abból kiindulva, hogy az egyenlőség elve alapján fi­gyelembe kell venni mindkét or­szág biztonságának érdekeit és nem szabad veszélyeztetni har­madik országok biztonságának érdekeit, továbbra is tevékenyen részt vesz azokon a tárgyaláso­kon, amelyek a fegyverkezési hajsza megfékezésére és meg­szüntetésére irányuló új intéz­kedések kidolgozását szolgál­ják. Végső céljuk a nukleáris le­szerelést is magában foglaló, szigorú nemzetközi ellenőrzés­sel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. A megfelelő időben egy le"' n'ísi világkon­ferencia össze!',.'vasa pozitív szerepet tölthet be ebben a fo­lyamatban. AZ ENSZ SZEREPÉNEK MEGERŐSÍTÉSE A felek igyekeznek fokozni az ENSZ hatékonyságát, alapok­mányának szigorú tiszteletben- tartása alapján. Az ENSZ-t esz­köznek tekintik a nemzetközi béke és biztonság fenntartásá­ban, a konfliktusok megelőzésé­ben és a nemzetközi együttmű­ködés fejlesztésében. Ennek megfelelően minden szüksége­set megtesznek, hogy támogas­sák az ENSZ-nek a béke bizto­sítására irányuló tevékenysé­gét. A felek hangsúlyozták, hogy a moszkvai tárgyalások során elért egyezmények és megálla­podások, akárcsak e tárgyalá­sok tartalma és jellege, a leg­csekélyebb mértékben sem irá­nyul mások ellen. A két fél ab­ból indul ki, hogy elismeri más érdekelt államok szerepét, fele­lősségét és előjoqait, a fennál­ló nemzetközi kötelezettségeket és egyezményeket, továbbá az ENSZ alapokmányának elveit és céljait. A felek pozitívan értékelik a legmagasabb szintű szovjet— amerikai tárgyalásokon elért eredményeket. Ezek az eredmé­nyek azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok társadalmi rendszerében, ideológiájában és politikai el­veiben fennálló eltérések elle­nére megvannak a lehetőségek arra, hogy fejlesszék a két or­szág népeinek kölcsönösen elő­nyös együttműködését a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása érdekében. A két fél kifejezte azt az óha­ját, hogy szómos megvitatott kérdésben továbbra is tartsák fenn a szoros kacsolatokat. Egyetértettek abban, hogy a kölcsönös érdeklődésre számot- tartó kérdésekről célszerűek lennének a rendszeres konzul­tációk, beleértve a csúcstalál­kozókat is. R. Nixon, az Egyesült Aíta- mok elnöke, elismerését fejezve ki azért a vendégszeretetért, amelyben részesítették a Szov­jetunióban, meghívta L. I. Brezs- nyevet, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkárát, N. V. Podqornijt, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét és A. N. Koszigint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, hogy a mindkét fél szá­mára alkalmas időpontban lá­togassanak el az Egyesült Álla­mokba. A meghívást elfogad­ták. 1. Kétoldalú kapcsolatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom