Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

I Az elátkozott lány szobra Az eltört korsó A Karl-Marx-Stadt-i Városi Színház előadása Ki hinné, aki nem ismeri, hogy ez az aprótermetű asz- szony — szigorú, de roppant fi­gyelmes arccal — nagy művész, kiváló szobrász. A lexikon meg leginkább hiteles, érzékeny portréit emlegeti, de azóta töb­bek között nagy önálló kiállítá­sa volt a Műcsarnokban. Mun- kácsy-díjas, s ezidén április 4- én a Magyar Népköztársaság Érdemes művésze lett. A pécsi Kisplasztikái Biennále díjnyer­tese, néhány művét a Janus Pannonius Múzeum őrzi. Lakásában higgadt ízlés, ké­nyelem és egyszerűség kevere­dik az izgatottabb élettempó jeleivel. Egy föllógatott görbe kard-féle, egy előkészített vetí­tőgép. Félbetördelt, szipkából szívott cigaretták. Műterme is itt van, a budai lakás egyik felében. Férjéé, V,It Tiboré, a szintén kiváló szob­rászé, másutt. Megjegyzem, mintegy udvariasság gyanánt, hogy szép dolog egy művészhá- zaspárnál ennyi női „előjog”. Schaár Erzsébet teker egvet a szipkán és hümmög. Volta­képp magam is hümmögnék, mert Vitt Tibor a beremendi ce­mentgyárhoz készít nagy beton- plasztikát, amiről vele is szeret­tem volna beszélni. Vitt Tibor azonban nem várt meg, elro­bogott valahová. De a műter­mében sincs. Ki nem mondott kérdéseimre Schaár Erzsébet kedélyes gesz­tussal felel. Az előszobában ál­lunk, amelynek üvegfala a kert­re nyílik. A párkányon szobrok, többek között egy sorozat szék. összeboruló, feldőlt, megbil­lent székek. Schaár Erzsébet ezekre mutat és azt mondja bölcs derűvel: — Egy házasság története . . . A műteremben azoknak a szobroknak a testvérei, amelye­ket a kiállításon is annyira megcsodáltam. Finom női ar­cok és kezek, a szépség és tö­kéletesség himnuszai, merev tes­tekbe falazva, falak közé, ajtók közé, ablakok közé zarva. Egy csukottszemű fej és két kéz emelkedik ki a megformált süllyedésből az egyik szobron - ennek elkészült változata ép­pen most szerepel a párizsi bí- ennálén. Ojabb szobrain a tük­rök térhatását, „trükkjeit" pró­bálgatja tovább. Az alumínium­háló előtt álló kis alak túlvilá- gian megsokszorozódik-távolo- dik a mögé tett tükörtől. S eze­ken a tükrökön nem látszik, hogy tükrök, csak a tér fantasz­tikus növekedése, különös ha­tása látszik. Schaár Erzsébet mohácsi Bar- tók-portréja után most ugyan­csak Mohácsra Petőfi-emlék- táblát tervez. És a lényeg: a márévári szobor. Aminek ötletét az adta, hogy Schaár Erzsébet „befalazott" lány-szobrai han­gulatban, jellegben nogyon il­lenek a történelmi vár újjávará­zsolt falaihoz, a márévári le­gendához. Hogyan is szól a legenda? Móré vitézről, szép ifjú felese­géről és a szemközti vár urá­ról, Miklós vitézről. A leány- gyermekről, aki ártatlanul szen­ved még ma is az átoktól, amellyel anyja halálakor sújtot­ta. A leányról, aki előbb csak tízévenként, most, mivel a — vár előtti bükkfa magjából lett — fa ágából faragott bölcsőben ringatott gyermek hetedik uno­kája nem tudta megszabadítani az átoktól, már csak százéven­ként egyetlen éjszakán mehet ki a sötét romok közül a nap­világra . .. — Akkor hallottam a legen­dát, amikor fölfelé mentünk Máré vára felé — meséli Schaár Erzsébet -. s akkor lát­tam ezt a gyönyörű környeze­tet is először. Maga a legenda nagyon megkapott, közel éli hozzám, ma is érvényesnek tar­tom a tanulságát, hogy helyte­len cselekedetek következmé­nyei hetediziglen, hatványozód- va megmaradnak ... Az egész környezet, az első benyomás nagyon megfogott. Jött ott egy kulcsos asszony, aki bevezetett minket, szinte úgy képzeltem: ő is, mintha félne, mintha retteg­ve nézne át a szembeniévé csúcsra, a hajdani másik vár fe­lé ... Ezért .határoztam el, hogy filmet is készítek erről. A filmet valahogy úgy kép­zeli Schaár Erzsébet, hogy a le­genda hangulatát fejezné ki — s nem a történetet játszana el —, s ugyanakkor szép képekben számolna be Máré váráról és a környező tájról. Egy szép lány és egy szép ló járnák be a te­ret, a bezártságot is érzékeltet­ve. Közben a szobor is látszik majd, s vagy elhangzik, vagy feliratoson jelenik meg a L;- genda eredeti szövege. A vár falához kerülő szobor alumíniumból és bronzból ké­szül. — Bár magam nem faragok kőből, idén is ellátogatok a siklósi szobrásztelepre. Izgat Beremend is, szeretném valame­lyik szobromat nagyban, ce­mentből megvalósítani. Érdekel­nek az új anyagok, az üveg, a műanyag, a beton. A szobrá­szat ma nem nélkülözheti ezt a fajta mecenatúrát, hacsak nem akar megmaradni a kis mére­teknél. Jó kapcsolatom van a fehérvári könnyűfémművel, a fűzfői nitrokémióval, ahonnan hibás plexidarabokat kapok. Az üveg persze jobb lenne, mint a plexi. Szebb, keményebb, iga­zibb, a kék távolabbinak látszik üvegből, és így tovább. A márévári szobrot már ön- tik. Talán nem ez lesz az egye­düli nagyobb szobra Schaár Erzsébetnek Baranyában . . . Hadarna Erzsébet Szép és különleges élmény­ben volt részük mindazoknak, akik május 24-én, szerdán este jelen lehettek a meszesi József Attila Művelődési Házban a Kari Marx Stadt-i Városi Szín­ház előadásán. A hazánkban vendégszereplő társulat Hein­rich von Kleist „Az eltört korsó” című vígjátékát adta elő német nyelven. A szépszámú közönség soraiban jelen voltak a Pécsi Tanárképző Főiskola német sza­kos hallgatói is; számukra külö­nösen érdekes volt, hogy kiváló művészek előadásában, színpa­don láthatták a német iroda­lom egyik legjobb és számukra tanulmányaikból is jól ismert vígjátékot. Nem a rangsorolás, csupán a kiemelő elismerés szándékával kell megemlítenünk a darab eleven lendületét mindvégig biztosító Charlotte Hoffmann (Rull Márta asszony), Christel Leuner (Rull Éva) és Wolfgang Sörgel (Adóm, falusi bíró) ala­kítását, de hasonló elismerés jár az együttes valamennyi tag­jának azért az átélt, magasfo­kú művészi játékért, amely közel két órán keresztül, megszakítás nélkül le tudta kötni a közön­ség figyelmét és jó rendezés­ben, jó játékkal tudta tolmá­csolni ennek a közel 170 év­vel ezelőtt írt vígjátéknak min­den értékét. Heinrich von Kleist (1777— 1811) nem tartozik a német iro­dalom teljes művű költői közé; alig múlt el 34 éves, amikor önkezével vetett véget fiatal életének. Már 15 éves korában a katonai pályát választotta élethivatásául, majd 22 évesen búcsút mondott a porosz had­seregnek és rövid ideig mate­matikai és filozófiai tanulmá­nyokat folytatott. Hazai és kül­földi utazásai érlelték rendkívül rövid idő alatt kiforrott költővé. Nyugtalan alaptermészete es erőteljes érzelmi élete gátolta abban, hogy megállapodott egyéniséggé kristályosodjék. Nehezen találta meg helyét ko­ra társadalmában és képtelen volt arra is, hogy egyértelmű kritikai álláspontot foglaljon el annak mélyen gyökerező visz- szásságaival szemben. Nagyfo­kú magánya rányomja bélyegét egész költői életművére: drá­máira, elbeszéléseire és egyéb alkotásaira. Csupán egyetlen művében, „Az eltörött korsó" című vígjátékában sikerült sza­kítania tragikus magányosságá­ból és a korabeli német élet visszásságainak mély látásából eredő, borús életszemléletével. A költő négy évig, 1802-től 1806-ig dolgozott ezen a mű­vén, amelyben a komikum esz­közeivel kíméletlenül leplezi le kora német társadalmának szo­ciális ellentmondásait és köz­életi visszásságait. Lessing „Minna von Barnhelm"-je után és Hauptmann „Biberpelz” cí­mű vígjátékát megelőzve, Kleist hagyta ránk a német irodalom három legjobb vígjátékának egyikét. A cselekmény — az analitikus drámatechnika kiváló példája­ként — tizenhárom jelenetben tárja a néző elé, egy kis hollan­diai faluban lezajló bírósági tárgyalás megjelenítése során, a mű cselekményét. Márta asz- szony azzal a panasszal járul a falu bírája elé, hogy előző napon valaki házukban járt és eltörte a család tulajdonában lévő értékes, szépmívű korsót. A bíró makacs, ravasz mester­kedései és törvénysértően bru­tális megnyilatkozásai sem tud­ják megakadályozni azt, hogy fény derüljön az igazságra: maga Adóm bíró volt a tettes, oki előző este behatolt Éva szo­bájába, hogy a maga számára kierőszakolja a szemrevaló lány hajlandóságát A kiválóan megrajzolt és élet­re keltett figurák, a már emlí­tetteken kívül Brigitte asszony (Waltraut Maester) és Ruprecht, a parasztlegény (Andreas Schmidt-Schaller) alakjai, tel­jesen korhűvé és átütő művészi sikerűvé avatták az előadást Külön öröm Pécs irodalom- kedvelő közönségének, hogy mindazok, akik jelen voltak ez előadáson, „eredetiben" élvez­hették a zseniális költő, Hein­rich von Kleist, nagyszerű víg­játékát egy avatott társulat elő­adásában. Irodalmi, színházi és nyelvi kultúránk javára szolgál­na, ha gyakrabban láthatnánk városunkban hasonló értékű, idegen nyelvű vendégszereplést Siptár Ernő PAKOÜTZ ISTVÁN: GYERMEKVERSEK Zenélő . udvarok A „Zenéld udvarok" újszerű kon­certsorozata új pécsi együttes bemu­tatkozásához nyújt ihlető környeze­tet. A Pécsi Barokk Együttesről van szó, melynek megalakulásához nyil­ván az adott ösztönzést, hogy vi­lágszerte reneszánszát éli a barokk muzsika kultusza. Örvendetes módon az utóbbi másfél-két évtizedben Pé­csett a barokk zene ápolása együtt fejlődött a zenei élet kiteljesedésé­vel, hiszen ezekben ax évekbe** szó­laltak meg városunkban a nagy ba­rokk mesterek legnagyobb alkotásai a Händel oratóriumoktól a Bach Passiókig, a kantátáktól a H-moll miséig a Pécsi Filharmonikus Zene­kar és a Liszt Ferenc Kórus tolmá­csolásában. Ezen országos figyelmet felkeltő eredmények után mi szükség van egy sajátosan barokk együttes létrehozására? Antal György, az együttes megalokitója és karnagya így válaszolt: — E korszak kimerithetetlenül gaz­dag irodalmat hagyott ránk. S ha egy együttes, zenekar, énekkar vagy szólista megtanult -és bemutatott egy barokk müvet, mindig az a nem ló érzés fogta el, hogy alig látszott biz­tosítottnak az előadott müvei való új­bóli találkozás. Pedig nagyszerű do­log megismerni és ügynökkor megis­mertetni a nagy mesterek remekmű­veit. Jogos az az óhaj, hogy ebből a zenéből sohasem elég, hiszen Bach kantátáinak száma több mint kétszáz, s közülük alig néhány szólalt meg eddig Pécsett. Händel nagy oratóriu­maiból is csak néhányat tudtunk fel« idézni, s annak ellenére, hogy Pé­csett hangzott el Magyarországon először két remekbeszabott világi oratóriuma, mégis van még jónéhány Höndel-kantáta —■ nem is beszélve a szólókantátákról —, amelyek előadás­ra várnak. Telemann szinte ismeret­len, pedig egyenrangú kortársa volt Bachnak és Höndelnek. Mindezek a mesterek mennyi művet alkottak ze­nekarok, szólisták számára! Pécsett minden adottság megvan ahhoz, hogy vállalkozó, lelkes muzsikusok össze­fogásából új kultusz szülessék, mely« nek keretében együtt kötik csokorba a kantáta, az oratórium, a zenekari muzsika és a hangszeres-szóló irodal­mát. Ezt a célt szolgálja munkájával a Pécsi Barokk Együttes. — Milyen létszámú az együttes? —• 20—24 tagú zenekarában a Ze­neművészeti Főiskola Pécsi Tagoza­tának művésztanárai és legjobb hall­gatói dolgoznak együtt, akik egy­szerre tagjai és szólistái is az együt­tesnek. 32 tagú énekkara arra vállal­kozik, hogy a szebbnél-szebb kantá­ták előadásával tárja fel ennek a ze­nei világnak eddig még városunkban meg nem idézett szépségeit. Legjobb énekes szólistáink is lehetőséget kap­nak az együttes munkájában való részvételre. — Milyen műsorral és mikor mu­tatkozik be a Barokk Együttes? — A hangversenyévad végének zsú­folt programja nem alkalmas repre­zentatív bemutatkozó hangverseny rendezésére, de az együttes mór dol­gozik és június 14-én, a Reneszánsz Kőtárban lép első oikalommal a pé­csi közönség elé. A műsoron Händel Vízizenéje, valamint három Bach-mű szerepel: A-dur oboaverseny Kircsi László közreműködésével, a H-moll szvit, melynek fuvolaszólamát Barth István játssza és a Lobet den Herrn — motetta. —- nt — Zenei krónika Idényzáró zenekari hangverseny VALÓJÁBAN helyesebb, ha a Tavaszi-bérlet befejező esemé­nyéről szólunk, hiszen megszű­nőben van Pécsett a hangver­senyélet szezonjellege, idén végre a „holtszezonban" is megfelelő választékhoz, igaz élményhez jut zenét szerető kö­zönségünk. Mint ahogy élményben, vá­lasztékban is bőségesen volt részünk! Valóságos zenekari fesztivál zajlott le városunkban. Nem egészen három hét alatt négy különböző zenekar lépett Pécsett pódiumra, sorrendben utolsóként a PÉCSI FILHARMO­NIKUS ZENEKAR. Közönség es szakemberek részére egyaránt izgalmas volt végigkövetni az együttesek nemes vetélkedését. És bár nem célunk a mérlegre állított teljesítmények összeha- sonlítgatása, örömmel le kell szögeznünk, hogy az önként adódó összehasonlítás egyálta­lán és egyértelműen nem ked­vezőtlen o mieink számára. Tudva azt, hogy a budapesti MAV-szimfónikusok, a miskolci és győri testvér-együttesek sorá­ban a pécsi a legfiatalabb függetlenített zenekar. Nemcsak élvezetes, de hasznos is volt le­mérni, hogy a megközelítően hasonló feltételek között dol­gozó együttesek mire képesek. BREITNER TAMÁS vezényle­tével az évad talán legjobb tel­jesítményét nyújtották vasárnapi és hétfői hangversenyeiken a Pécsi Filharmonikusok. Mintha a szokottnál is nagyobb gond, alaposabb felkészülés előzte volna meg e hangversenyeket! Amit különben nem csupán a „konkurrencia” indokol, hanem a merész műsor, a művek ne­hézsége s. Balassa Sándor: Cantata „Y" c. kompozíciója két éve készült. „Kantátámban szép zene meg­írására törekedtem, stiláris és technikai eszközökben az egy­szerű és természetes kifejezés vezetett ...” — idézzük a szerző szavait. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy napjainkban egy fiatal zeneszerző a tisztán ze­nei szépség és harmónia meg­valósítására vállalkozzék!. A hallott zenéről — természetesen — megoszlanak a vélemények, a két előadás közönségsikere is merőben eltérő volt. A mi véleményünk szerint a boldogságot, kitárulkozást jel­képező Y-kantáta sem oldja meg a kortárs-zene alapvető problémáját: minden más, el­lentétes érzelem és tartalom ki­fejezésére sokkalta inkább meg­találja az odavaló eszközöket, semmint a zenei szépség újbóli megfogalmazására. Balassa Sándor művei is jelentősebbnek tűnnek, amikor a borzalom, a pusztulás ábrázolására vállal­kozik . . . Karmester, zenekar és különösen a szólót éneklő SZIK- LAY ERIKA nagyon sokat tettek a mű szépségeinek érvényre jut­tatásáért. Ilyen hittel és gondos vállalással kell előadni a mo­dern zenét! Érzékenyen és szug- gesztíven dúdolta-dalolta, szin­te improvizálta az igen nehéz dallamvonalat Sziklay Erika, fel­felcsillantva a szövegül szol­gáló szóhalmaz zeneiségét. Liszt Haláltánc-a, egy kora- középkori szekvencia-dallam, a Dies irae dallamára írt variáció­sorozat, rég nem szerepelt a pécsi hangversenyek műsorán. BÁNKY JÓZSEF előadásában hallottuk e nagy elmélyültséget és magasfokú technikai felké­szültséget igénylő versenyművet. Az immár másfél évtizede Pé­csett élő zongoraművész nagy érdemeket szerzett , hangver- senyéletünkben: ezúttal a tizen­ötödik (!) versenyművet hallhat­tuk az ő előadásában, Liszt A- dur és Esz-dur zongoraverse­nyei után a Haláltánc előadá­sával teljes képet nyújtott Liszt versenyműveiről és saját elő­adói erényeiről egyaránt. A mű szerkesztésbe!! tagoltsága ez előadásban elkerülte a részek­re szétesés veszélyét. Az archai­záló részek tetszettek leginkább Bánky József játékában, bár az igazán romantikus elemek sem sikkadtak el a zenekar és a szólista versengésében. A Ha­láltánc súlya, a mű hallatlan in­dulati töltése, elemi ereje job­ban érvényesült a Liszt-terem kedvezőbb akkusztikai viszonyai között. A kétszeres felfedezés erejé­vel hatott Bartók I. Hegedűvel - senye GYERMAN ISTVÁN elő­adásában. Bartók e fiatalkori olkotását nem szánta nyilvános­ság elé. Első tételét „Ideális" címen átmentette a Két portré­ba, de a második részt feledni hagyta. Gyermán István és Bre- itner Tamás pálcája nyomán nagy kedvvel és jól játszó zene­kar érdeme, hogy sikerült a port lefújni ez elfeledettnek hitt mű­ről. Élettel és ötletben gazdag­nak mutatta ez előadás az el­feledett tételt. Közönségünk végleg meggyőződhetett, hogy Gyermán István a magyar he­gedűművészek legelső sorába tartozik, szenvedélyes hegedű­hangja rendkívül kifejező — em­lékezzünk a nyitótétel indításai­ra és végkicsengésére —, játéka kiegyensúlyozott és teljesen megoldott, előadói tehetsége révén a mű minden pillanatá­ban érdekes és vonzó a hallga­tó számára. Újabb Bartók-mű, a Csodá­latos mandarin-szvit képezte a szép műsor csúcspontját. A kar­mesteri és egyben a zenekeri muzsikálás aktivitásának szintje ugrásszerűen emelkedett e nagy becsvággyal előkészített és ját­szott darab előadásában. Jó lenne a zenekarnak ezt a „for­máját" megőrizni a jövőben! Nem mintha nem lettek vol­na játékukban zavaró momen­tumok, de örömmel hallgat­tuk pl. a másodikhegedű- vagy a brácsaszólam egy-egy igen nehéz, de magabiztosan, szé­pen megoldott állását. Külön ki kell emelnünk az elsőklarinétos Palánc Tamás remeklését: bra­vúros, gyönyörű szólóival szín­padszerű közelségbe hozta a lány csábítgatását De a többi karakterisztikus figura, a csa­vargók, az öregúr, a diák és a mandarin megjelenítése, a nagyvárosi miliő felvázolása, a lány tánca, a „többlépcsős" hajsza, mind-mind sikeres volt és ez elsősorban BREITNER TA­MÁS színpadi érzékét és jó ze- zekari fantáziáját dicséri. „Ez izgatóbb, mint a legjobb beat!" — hallottuk a közönség soraiból. Valóban, ez a félév­századdal ezelőtt keletkezett bartóki remekmű izgalmasan korszerű, hatása lenyűgöző, ma­gával ragadó. Színes, lendüle­tes előadása nemcsak egy gaz­dag évad méltó lezárása, de egyben biztatás is az új műso­rok megválasztása és színvona­la iránt. Szesztay Zsolt SZAPPANBUBORÉK Szili szálon szalmaszálon hétszín gömböket pipálok Narancs sárga vörös kék indigó zöld ibolya leheletnyi buborék billeg bolyogva Szili szálon szalmaszálon hátszín gömböket pipálok Narancs sárga vörös kék indigó zöld ibolya színes szappanbuborék száll ideoda Szivárványszín buborék ujjam hegyén bujdokol Tüsszent egyet s nincs sehol PITYPANG Sárga rézgomb zöld kabáton: kivirit a pitypang hét határon; ha elvirul a virága, megmarad a bóbitája: abba rejti el a magot, de a szellő nem hagyja ott; rá-ráfúj a bóbitára, és a pitypang ezer magja ejtőernyőn száll a nagyvilágba,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom