Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. május 25. Pécsi esték Szőlőskert Ami azt illeti, szerencsés „vidékiek” vagyunk, a város szívéből — de még egyes perem- kerületekből is — tizenöt-húsz perc alatt gyalogosan kijuthatunk a Mecsek természetes közegébe, vagy éppen a szőlőskertek, gyümölcsösök kedves és hangulatos világába. így érhető el könnyedén a Szőlőskert vendéglő is a Buzási Ábel út merész kanyarulatánál. Friegerék villája volt ez — eredetileg fatornácos homlokzattal, hozzá hasonló több is akad a mecseki szőlőkben, pontosan e környezetbe illően — de aztán ahogy az épület szövetkezeti tulajdonba került, átalakították. 1966-ban a Pécsi ÁFÉSZ megvásárolta a villát és október első napjaiban a vendéglő — új köntösbe öltöztetve — megnyitotta kapuit. Egyedüli vendéglátó helyiség, amely saját szőlővel rendelkezik, méghozzá a helyszínen. Friegerék nagy hozzáértéssel gazdálkodtak ezen az 1300 négyszögölön. A Szőlőskert vendéglő vincellérjének, Kovács Józsefnek jóvoltából új telepítésű rizlingszilváni is szép termést hoz, de az „öregebb" és 13.5 fokos olaszrizling is jó zamatú, markáns bor, érdemes kóstolgatni. Nébel Jenő üzletvezető mondja, hogy az októberi szüretet az ÁFÉSZ központban dolgozó nők, férfiak és a Szőlőskert vendéglő kis kollektívája közösen bortyolítja le, a már ilyenkor szokásos „lélekemelő” hangulatban. Az udvaron bográcsban fő a pincepörkölt, a hordók meg lassan-lassan megtelnek musttal. Általában 15— 20 hektolitert ad ez a jó fekvésű parcella. Nem mintha elegendő lenne ez a mennyiség egy egész esztendőre. A forgalmat érzékelteni lehetne egy „Telt ház!” táblával, akár naponta is, mert a rendezvények szinte egymást követik és azon sem lehet csodálkozni, hogy már most elkelt a férőhelyek háromnegyed része az idei szilveszterre, pedig hol vagyunk még az év utolsó napjától? Ezért pótolják ki a készletet vagy harminc fajta palackozott borral, köztük olyan — eléggé ritkaság számba menő italokkal — mint az érsekhalmi olaszrizling, aztán verpeléti, vagy sáfrányosi olaszrizling, bogiári muskotály és egyebek. Ezenkívül aszu-félék, pezsgők, aztán martinik, cinza- nók, whiskyk és persze francia konyakok. És érdekes, ez az ital-döm- ping még sem billenti ki az egyensúlyt, hiszen a forgalom 50 százalékát már az ételből származó bevétel fedezi, ezt pedig kevés étterem, vagy vendéglő könyvelheti el magának. A jó konyha mindig vonzó és ez mindenképpen a két szakácsnő — Lövész Ántolné és Istók Klára — érdeme. Akár franciás, akár hagyományos magyar ételekkel mindketten nyertek már első és második helyezéseket különböző jellegű versenyeken, amit — többek között — tanúsít az étterem falán függő „aranytál” is, mint verseny-díj. Az is kuriózum, hogy végre- valahára van a pécsi szőlők mentén egy olyan vendéglő, amely saját borát is méri. De még nagyobb meglepetés az, hogy a sajátságoson baranyai, Tolna megyei sváb-étek is „előfordul” itt, még pedig a stifol- der, amelyet eredeti módon — tehát nem darált — hanem „baltázott" sertés- és kevés marhahúsból készítenek; két kisbabával, vagy két bórddal gyors mozdulatokkal aprítják a húst és ez így jó, mert nem törik- zúzódik a töltelék, masszává. De Nébel Jenőnek van receptje — a kevéssé ismert — szájmókára is, amelyet majd a télen készítenek el és nyárra beérik. A szőlőskerti kollektíva tulajdonképpen ezzel nem a „spanyol- viaszt” fedezte fel, hiszen a tájjellegű hideg és meleg ételek valamikor minden igazi vendéglőben asztalra kerültek. De, hogy e régi recepteket most realizálják és ezzel szakítanak a kényelmesebb — de annál si- várabb — szabvány-étlapokkal, tiszteletreméltó érdemük. A SZAKMUNKÁSKÉPZŐ- ISKOLÁK 1972—73. TANÉVÉNEK MUNKARENDJE A szakmunkásképző iskolák 1972—73-as tanévének munkarendjéről intézkedik a munkaügyi miniszter most megjelent utasítása. Ennek értelmében ezekben a tanintézményekben j az új tanév szeptember 1-én . ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét. Az első tanítási nap — elméleti és gyakorlati okta- 1 tásra egyaránt — szeptember | 2-a. Az elméleti oktatás szorgalmi ideje két tanítási félévre oszlik. Az első január 31-én zárul. A második félév o január 31 -ét követő első munkanapon kezdődik és — a turnusos képzést kivéve — június 8-án fejeződik be. A gyakorlati oktatás június 8-a után — a szakmunkásvizsga előtti felkészülési időt és a nyári oktatási szünetet kivéve — a hét minden munka- , napján folytatódik. A téli szünet 1972. december j 22-től 1973. január 7-ig, a ta- J vaszi pedig 1973. április 5-től . 14-ig tart. Foglalkozik az utasítás a szak- ' munkástanulók üdültetésével, s ; egyéb intézkedéseket is tártál- j máz. HOLLÓKŐ A Cserhát nyugati szélén, a hollókői vár tövében, a domboldalban, egy kanyargós út mentén kétoldalt épült Hollókő község, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy kiemelkedő néprajzi és nép- művészeti szempontból egyaránt, valóságos szabadtéri múzeum. Régi épületsora a palóc építkezési stílus remeke. — Első Somberek. Az 1971. évi megyei gazdálkodási versenyben a sombereki termelő- szövetkezeté az elsőség. A hétfői ünnepi közgyűlésen a Megyei Tanács oklevelét és a 10 ezer forint jutalmat dr. Földvári János, a Megyei Tanács elnök- helyettese adta át, dr. Majzik Jeremiás, a tsz-szövetség titkára pedig átnyújtotta a szövetség díját és emlékplakettjét. — A szocialista brigádveze- tök IV. országos tanácskozásán —, amely május 26-án kezdődik Budapesten — a MÁV Pécsi Igazgatóságának különböző munkahelyein dolgozó szodia- lista brigádokat tíz munkacsapat-vezető képviseli. — Új bolt Kásádon. A bere- mendi ÁFÉSZ mintegy félmillió forintos költséggel új vegyesboltot épít Kásádon. Az új üzlet a tervek szerint még az idén elkészül. A község főutcáján a tornácos, előreugró tetőzetű, csonka oromzatú házal; megtartották ősi formájukat. A régebbi időkben a tető szalmából készült. Érdekes jellemzőjük a hegyoldalba épített házaknak, hogy a pince bejárata az utca felel ven, s amint ez a képen is jól látható, egybeesik az út szintjével. A ház felett o meredek szikiakúpon áll o XIV—XV. században épült Hollókő vára. Az emeleti étterem nyersszínű boxai, a villanyégők fényét megfelelően tompító domborított vörösrézlapok, a mindig tiszta és ropogósra keményített asztalterítők, a fehér nylon-függönyök és a tágas, nagy ablakok a nyugalom és a tisztaság érzetét keltik az emberben. Lehet, hogy „kis ügy”-nek tűnik, de a Szőlőskert L-alakú étterme mindig levegős és friss. (Ffasonlóképpen így van ez a Tetíye vendéglőben is.) Mert sajnos a szórakozóhelyek többségénél — nem tudni mi okból — de mint valami újkori népbetegség, dívik az áporodott fülledtség: az ablakok nyithatat- lanok, vagy megközelíthetetle- nek és ha netán valahol mégis beengedik a friss levegőt, elegendő egyetlen vendég siráma, — azonnal zárnak mindent a többiek rovására. Szerencsére a hegyi vendéglőkben — a Szólőskertben is — ezt bűnnek tartják. R. F. A pécsi ifjak párválasztásának társadalmi korlátái századunk kezdetén Konfekciószabászt keresünk azonnali belépésre és varrógépműszerészt felveszünk Fizetés megegyezés szerint. „Baranya” jeligére pécsi $ollai u. hirdetőbe. „Ha azt akarják tudni, hogy léteznek-e egy város lakói között a társadalmi szerkezet által létrehozott szokások, korlátok, kasztok, figyeljék meg a házasságokat!" Az anyakönyvi dokumentumok gazdag forrást jelentenek számunkra, értékes felvilágosítást adnak Pécs lakosságának társadalmi szerkezetére vonatkozóan a XX. század kezdetén. Az anyakönyvi okmányok három csoportja közül (születési, házassági és halotti), a házassági bejegyzéseket tanulmányoztam, mert ezek tartalmazzák leghiánytalanab- bul a bennünket érdeklő adatokat. Az egyes dokumentumok lehetővé teszik a területi vándorlás megfigyelését, különös tekintettel a vidéki lakosság áramlását a város felé, valamint a generációk közötti mozgást, amelyet meghatározhatunk az egyes szakmai csoportokba tartozók származásának elemzése segítségével, valamint a fiúk előrehaladási esélyével, az apák társadalmi helyzetéhez viszonyítva. Igen lényeges társadalmi problémát képviselnek a különböző társadalmi osztályok és szakmai csoportok között fenn- I álló kapcsolatok, illetve korlá- ] tok. A következőkben azonban a probléma egy adott oldalát — a házastórs kiválasztását — vizsgálom meg, melynek szempontjai kiválóan mutatják a társadalmi osztályok zártságának mértékét. I A társadalmi korlátok meg- , hotározása a különböző társadalmi csoportoknál igen nagy nehézségekbe ütközik. Ez mindenekelőtt abból adódik, hogy a fejlett társadolmak összetolt és állandóan változó rendszerében gyakorlatilag nincsenek éles határok a különböző társadalmi rétegek között. Éppen ezért a határok elméleti meg- vonása, bár nélkülözhetetlen az I elemzés szempontjából, mindig I bizonyos fokig vitatható marad. Ai udvari fal előtt faoszlopos tornác, az őgynevezett „abtalcajjo” fut vígig, egészen az utca felőli homlokzati részig. A karvastagságú szőlőtőke levelei nyáron az egész tornácot beborítják. A házasságkötésekből eredő társadalmi változás tanulmányozásánál a férj és a feleség társadalmi és szakmai helyze- I tének viszonyából indultam ki. Vonatkozik ez az asszonyoknak arra a csoportjára is, akik szakmájukban dolgoznak, vagy meghatározott jövedelemmel rendelkeznek. Az asszonyok többsége azonban „otthon marad”. Ebben az esetben az asz- szony társadalmi helyzetét a szülők, illetve a gyámok társadalmi és szakmai helyzete határozza meg. A város uralkodó osztályát o I földbirtokosok, a jószágbérlők, kereskedők és a gyárosok al- ' kották. Leggyakoribb a külön- j böző „foglalkozású” tőkések , házassága, sok esetben egyik j fél vidéki. A házasságok több- [ sége hasonló helyzetű emberek ! között jött létre. Kivételes esetről ad számot egy pezsgőgyáros házassága egy gyógyszertá- I ros lányával, ezáltal az utóbbi kispolgári rétegből emelkedik .fel. A hivatalnokok és szabadfog- , lalkozású értelmiségiek főként I saját rétegükből, valamint a kis- ' polgárság soraiból választottak I élettársat. A magasabbrangú hivatalnokok igyekeztek a tőkések osztályából házasodni, mint például egy postafőtiszt (aki hentesmester fia) és egy borkereskedő lányának, vagy egy ez- redorvos (apja fegyintézeti főorvos) és egy füszer-bornagyke- i reskedő lányának esete. Az ala- 1 csonyabb beosztású hivatalnokok gyakran kisiparos- vagy kis- kereskedölányt választottak, aki- j nek hozománya segítette a férj karrierjét. Ritkaságszámba ment 1 a hivatalnok és munkásnő, pl. egy városi negyedmester (opja segédegyleti pénztáros) és a házvezetőnőjének házassága. 1 A kisiparosok és kiskereskedőknek több mint fele segédek nélkül dolgozott, csak egy tö- j redékének volt tőkéje tucatnyi j munkást alkalmazni. Többségük j társadalmi rétegükön beiül házasodik, kisebb részük a munkásság soraiból választott feleséget. Egyedülálló eset egy vinkovcei vegyeskiskereskedő (apja szatócs) és egy tőkés jószágbérlő lányának házassága. A városi altisztek, munkások, napszámosok mindenekelőtt olyan emberek, akik két kezük munkájából éltek, legtöbbször képesítés és szakma nélkül, gyakran írástudatlanok. Mégis egy állami hivatal altisztje, egy iparossegéd, egy kocsis, vagy egy napszámos némileg eltérő helyet foglal el a város társadalmi életében. Ezek oz eltérések nyomot hagynak a feleség kiválasztásában is. Elsősorban társadalmi csoportokon belül házasodtak, még jelentős hányaduk a kispolgárság körében talált élettórsat. Az a cipészsegéd, aki saját munkáltatóját, egy cipészmester özvegyét vette el, feltétlenül kedvező a leendő férj számára, amint egy kőművessegédnek (egy napszámos fiának) is felemelkedést jelentett egy kiskereskedő lányával kötött házassága. A társadalmi ranglétra legalsó fokán álltak a napszámosok, akiknek hóromnegyedrésze egymáskö- zötti házasodásra kényszerült. Érdekes, hogy a két szélső társadalmi csoport — a tőkések és a napszámosok — önkéntes, illetve kényszerű elzárkózásának mértéke pontosan megegyező. Az állandó jellegű munkát végző, termelési eszközzel nem rendelkező fizikai dolgozók a város lakosságának viszonylagos többségét alkották, nagyobbrészt mégsem egymás között házasodtak, tehát a legkevésbé zárt, vagyis a legkevésbé konzervatív társadalmi osztályt alkották, egyik bizonyítéka a társadalmi haladásban betöltött vezető szerepüknek Pécsett századunk kezdetén. Benkö Pétét A lejtős települést átszelő út szélén áll a XV. században épült romai katolikus templom, amelyet a XIX. század végén jelentős mértékben átalakítottak. Rendkívül hangulatos és kedves a kis templom fatornya. A harangozó itt csak a létrán közelítheti meg a ,harangkötelek Az idősebb lakosok, mindenekelőtt az asszonyok, megőrizték a népviseletet. A palóc női népviselet rendkívül festői, sok szenes hímzést alkalmaz. A ház körüli viselet már sokkal szerényebb és egyszerűbb. A képen látható asszony fehér lenvászonból készült buggyos, rövidujjú inge is ilyen házkörüli viselet. (Kép és szöveg: Boros Béla)
