Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

1972. április 30. DUNANlUil NAPLÓ „Felnevelem őket becsületben, tisztességben** Az átadásnak nem lesznek akadályai Tizennégyen ülnek asztalhoz Metró a déli vasútnál A zt hallottam, hogy a Bolyi Állami Gazda­ság sátorhelyi üzemegységé­ben él egy tizenegygyerme­kes család. Ezt meg kell néz­ni. Hogyan lehet ennyi gyer­meket felnevelni és - miből? Nem volt illúzióm, hogy mi­lyen helyzetet találok náluk. Elképzeltem hogyan nézhet ki a lakás, a gyerekek — mert lehet-e rendet teremte­ni ott, ahol tizenegy gyer­mek járja a konyhát, a szo­bát ... Többször is csalódtam. Sátorhely központja földszin­tes, hosszú épületekből áll — • egy-egy házban négy-öt család lakik. Az épületek előtti kis ker­tekben virágzanak az orgonák — piros, sárga tulipánok sora — dúslombú fák. — Rugós! Ferencéket keresi? Ott laknak, abban a hosszú épületben — mondja egy idős ember és mutat a sok egyfor­ma hosszú épületek egyikére. Mély lélegzetet veszek, aztán bekopogok hozzájuk. Középter­metű, feketehajú asszony nyit ajtót, karján kisgyermek.' Csak éppen köszönni van időm, már­is négy-öt gyerek vesz körül és kíváncsi tekintetekkel szemlélik az idegent. Az előszobából nyí­ló szobába invitálnak, miután megmondom, hogy látogatóba jöttem. Csalódtam, amikor a szobába léptem. Modern kom­binált bútor, rekamiék, fotelok, szőnyegek — szép cserépkályha, televízió az egyik sarokban. Tisztaság, rend, — Azt mondják, hogy tizen­egy gyermekük van, — Tizenkettő! — mondja az asszony, miközben karján — mint később megtudom - a leg­kisebbel leül a fotelbe, — Hogy hívják a gyerekeket? — Sorrendben akarom elmon­dani, nehogy kihagyjak egyet is — mondja mosolyogva és ridi- küljéből előveszi a személyazo­nossági igazolványt, abból ol­vassa: — Teréz született 1954- ben, Ferenc 55-ben, Gyula 57- ben, Péter 58-ban, János 59- ben, Mária 60-ban, László 62- ben, Ilona 64-ben, Edit 65-ben, Zoltán 67-ben, István 68-ban és ez a Józsika, aki itt van e ka­romban, 71-ben. (Amikor írom ezeket a soro­kat, kétszer is ellenőrzőm a jegyzetfüzetembe írtakat, ne­hogy kifelejtsek egy gyereket. Igen, tizenkettő, nyolc fiú és négy lány.) — Itthon van mind - mondja. Illetve Tériké és Feri most már dolgoznak az állattenyésztés­ben, a növénytermelésben. Együtt a család, csak a munkában lévő apa hiányzik — Egészségesek? — Mint a makk, hála Isten. — Hogyan lehet ekkora csa­ládot ellátni? — Lehet. Felnevelem őket be­csületben, tisztességben. Előzőén érdeklődtem felőlük, azt mondták: nyugodt, csendes asszony, van türelme a gyere­kekhez. Mindezt igazolva lá­tom abból is, hbgy az ölében tartott Józsika míg mi beszél­getünk, jő játéknak tartja egy kis kulcsot többször a szőnyeg­re dobni. Az anya ahányszor a kisfiú ledobja a kulcsot, annyi­szor lehajol és ismét a kezébe adja ... Józsika pedig jókat ka- carászik egy-egy jólsikerült do­bás után ... Hirtelenjében nem tudom ösz- szeszámolní, hogy mennyi gye­rek jár körülöttünk — mégis aránylag csend van. Valameny- nyi nagyobbacska lány és fiú egy-egy kisebbet tort a karjá­ban és igy sétálnak a lakásban. — Szeretitek az öcsikét, a hu- glcát? — Igen — felelnek kórusban. Szemükben életkedv, vidámság. Az anyának bizony van mun­kája elég. Férje a gazdaság te­henészetében dolgozik — reggel fél háromkor kel, nyolcig dol­gozik, aztán délután fél három­tól este nyolcig ismét. Ellátni a férjet, aztán az iskolába induló gyerekeket — heten járnak ál­talános iskolába... Aztán a bevásárlás, főzés. Négy gyerek a napköziben étkezik, de így is hatliteres lábosban főz levest -, háromnegyed kiló zsír fogy na­ponta, liszt is másfél kiló — az­tán az illetményföldön is van tennivaló, hét sertést nevelnek, A BEREMENDI CEMENTMO GÉPÉSZETI SZERELÉSÉHEZ FELVESZÜNK hegesztő, lakatos szakmunkásokat és segéd­munkásokat Kiemelt bérezés, különélési pótlék, utazási költségtérítést Napi háromszori étkezés, I. osztályú szállást biz- -nk, Minden szombat szabad. Jelentkezés Gép és Felvonószerelő Vállalat Kirendeltségén. Harkány, Baranya Szállá. Kedden déltől csütörtök délig, van vagy nyolcvan baromfi... — Meg harminc nyuszka! — szól közbe az egyik kisfiú. A zöldséget, burgonyát meg- termi a háztáji — de így is el­költ havonta ezerötszáz forint körül csak kenyérre, lisztre, cu­korra, zsírra . .. Naponta tizen­négyen ülnek asztalhoz. Egy­szerre nem is férnek, két „tur­nusban” ebédelnek, vacsoráz­nak ... — Nagyon be kell osztanom a keresetet, hogy jusson koszt­ra, ruhára, mert itt mindenből tucatnyi kell egyszerre - mond­ja. A férjjel nem találkoztam - dolgozott. De tudakozódtam fe­lőle: „Rendes, jó dolgos em­ber”, „A tehenészetben végzett szorgos munkájáért rendszere­sen kap jutalmat”, „Tizenhárom éve dolgozik a gazdaságban, lehet rá számítani”, „Nem iszá­kos, szereti a családját” - kap­tam a válaszokat. Érdeklődtem: mennyit keres Rugási Ferenc? Az állami gaz­daság központjában kapott adatok szerint 1971-ben 57 ezer forint bért fizettek ki részére — ezen kívül közel 9000 forint ré­szesedést — tíz gyerek után kap családi pótlékot, évente jó 30 ezer forintot, aztán a háztáji főid amit hoz.,. Mintegy 90- 95 ezer forint jövedelme volt az elmúlt évben. A gazdaság szak- szervezeti bizottsága és a nő­bizottság is segíti a családot. Évente 1500—2000 forint körüli segélyben részesítik — az isko­lai évad elején az iskolás gye­rekek 7 melegítőt, 7 pár cipőt, 7 csomag iskolai felszerelést — kaptak, karácsonyra 7 pár csiz­mát ... A nyári szünetben a kiskorú gyermekek az üzemi konyhán étkeznek — a gazda­ság a térítési díjnak csak a fe­lét kéri tőlük. Kedvezményes áron kapják a tejet is. „A Ru­gási családnak a segélyeket nyugodtan adjuk oda készpénz­ben is, mert tudjuk: arra fordít­ják, amire kell”. — De nézze meg a többi he­lyiségeinket is - mondja az asz- szony. Két szoba, konyha, előszoba a lakás. A konyhában a szo­kásos konyhai bútorok, az asz­talon egy lábasban halomnyi fánk, mielőtt jöttem, akkor kezd­te sütni. — Hány fánkot süt? — Nem tudom, vagy hatvan darabot talán . .. ahogy sütöm, úgy fogy ... Van palackos gáztűzhely is - az előszobában mosógép. A másik szoba is szépen berende­zett — ágyak, asztalok — össze­sen nyolc ágy van. Amerre megyünk, kísérnek bennünket a gyerekek. — Mi leszel, ha megnősz? — kérdem az egyik gesztenyebar­na hajú, nagyobbacska gyerek­től. — Még nem tudom — vála­szolja. — Én csikós leszek I - mondja a másik. — Anya, lejött a cipőm talpa — szól az egyik kisfiú. A mama ingatja a fejét, de nyugodtan mondja: — Mert mindig fociztok, ki győz benneteket cipővel? Nincs harag, szidás a szavai­ban — inkább csendes, értő be­letörődés abba, hogy a gyerek mindig csintalan. A ház előtti kertben hosszú köteleken ruhák száradnak, lengenek a szélben, mint egy neorealista olasz filmben. A párhuzamosan futó kötelek hossza van vagy húsz méter összesen. — Minden második nap mo­sok — mondja az asszony. Egész idő alatt karjában a Józsika ... A férj negyven éves, az asz- szony még innen a negyvenen... Lakodalomra készülnek — nemsokára férjhez megy Tériké, a legnagyobb lány. — Rendesen kiházasítom, a hét hízó közül kettő a lakoda­lomra lesz ... Beszélgetésünk egész ideje alatt panaszt nem hallottam tő­le, mindössze annyit: „Időn­ként fáj egy kicsit a szívem", örül gyermekeinek, „felnevelem őket becsületben, tisztesség­ben”. Amikor odaérkeztem, szemer­kélt az eső, borús idő volt. Most amikor eljövök, már kéklik az ég, a gyerekek kirajzanak a la­kásból és fogócskát kezdenek nagy vidáman játszani. Garay Ferenc Több emeletnyi mély üregek, nagyméretű pallók, betonido­mok, daruk, billenőkocsik és hangyaszorgalommal dolgozó munkások uralják Budán azt a területet, amelyen nem olyan rég még pécsiek vágtak át, hogy a Pestről érkező villamo­sokról leszállva jegyet vegye­nek maguknak az impozáns nagycsarnokban a vonatokhoz. Most a nagycsarnok is megté­pázva, félig szétverve néz szem­be a Vérmezővel, arra várva, hogy alapterületét négyszeresé­re növeljék és végre kialakul­jon körülötte ismét a rend, megépítsék alatta a kelet—nyu­gati metróvonal Déli pályaud­vari végállomását. A metró építkezései nem lát­ványosak. Az alagutak, akár­csak a bányavágatok, mélyen a föld alatt, úgy alakulnak ki, hogy megnyitásukig alig látja őket valaki a szakembereken kívül. Ritkán adódik olyan te­rület, mint például a Baross tér, vagy most a Déli pályaudvar, ahol az érdeklődők szemeláttá- ra végzik munkájukat az épí­tők. A Déli pályaudvarnál tu­lajdonképpen Pécs és Baranya pesti kapuja épül. 1972. de­cember 22-től itt lesz érdemes leszállniuk a városközpont felé igyekvőknek, mert innen jutnak leggyorsabban, legrövidebb idő alatt úticéljukhoz. Olyannyira „kapunk" lesz a déli vasúti metró végállomás, hogy alig- alig lesz más jármű, amivel in­nen Budáról Pestre könnyűszer­rel átjuthatnánk. Megváltozik a felszíni közlekedés rendje: módosítják a villamosok útvo­nalát, s máris biztos, hogy a „pécsiek autóbuszai”, a 19-es és a 39-es nem fognak átjárni Pestre ... A Déli pályaudvarnál épülő metró végállomásnál körülbelül akkora süllyesztett, nyitott köz­lekedő teret alakítanak ki, amekkorát a Baross téren ad­tak át a forgalomnak. A végál­lomást aluljárókon át közelíthe­tik meg az utasok a Vérmező, illetve az Alkotás utca oldalá­ról. Az alsó térben a tér északi oldalán üzleteket helyeznek el az úttest szintje alatt. A távlati fejlesztés terv sze­rint az egész Déli pályaudvar átépül. Az új állomás a jelen­legi közelében, a Feszty Árpád utca felőli oldalon épül meg, szomszédságában hatalmas, le­pényszerű nagyáruházzal és két toronylakóházzál, Idővel a kelenföldi állomást is korszerű­sítik. Ekkor különös jelentőséget kap a pécsiek számára a met­ró, mert minden vonat csak a Déli pályaudvaron áll meg. A várostervezők gondoltak az autósokra is. Az egyre fokozódó gépkocsiforgalomban nehezen képzelhető el a gyors közleke­dés. A kevésbé gyakorlott és helyi ismeretekkel nem rendel­kezők már most is helyesen te­szik, ha az elővárosokban te­szik le járművüket és tömegköz­lekedési eszközökön igyekeznek megközelíteni úticéljukat. A vá­rostervezők úgy vélik, hogy a Pécsről érkezők és általában a metró gyors járatait kedvelők szívesen parkíroznak a Déli pá­lyaudvar környékén. Az Alkotás utca lényeges kiszélesítésével, amelyen már dolgoznak és a környékén nagy befogadóképes­ségű parkírozók építésével igye­keznek az autósok számára megfelelő környezetet teremte­ni. December 22-én fut majd ke­resztül az első utasokkal teli szerelvény a Duna alatt, be­kapcsolva a forgalomba a mpr kész Kossuth Lajos téri, Bat­thyány téri és a Moszkva téri állomásokat is. A Metró Válla­lat Hungária körúti központjá­ban erősítik, hogy az átadás­nak nem lesznek műszaki aka­dályai. A metró dolgozói a kelet- nyugati vonal megépítésével nem maradnak munka nélkül, mert máris folyik az észak-déli vonal kialakítása. Hat munka­helyen dolgoznak az építők. Az észak—déli vonal — amely Új­pestet Kispesttel köti össze — első szakasza a Deák tér és a Nagyvárad tér között négy év múlva üzembe helyezhető. Több ponton épülnek már a szellőző és szállítóaknák és folyik a fel­színi kapcsolatok kialakítása. Ezek közül az egyik a már át­adott Ferenc körúti aluljáró, ami az észak—déli vonal egyik metró állomásának felső kijá­rata lesz. A következő nagy fel­adat, a Calvin tér rendezése. A metró jelenlegi vonalán, a Deák tér és az Örs vezér tér között 11,2 perc a menetidő. A Déli pályaudvar és az Örs ve­zér tér tíz kilométeres szaka­szán 25 perc alatt repítik végig utasaikat a szerelvények. A metrót naponta átlagosan 240 ezer utas használja. Az új földalatti közlekedésről őzt tartják, hogy pontos, mert me­netrendszerűsége meghaladja a 99 százalékot, gyors, mert a tényleges utazási sebesség 34 kilométer óránként, kényelmes, mert az átlagos féróhelykihasz- nálás 34 százalék (a három ko­csiból álló szerelvény 534 utast képes egyszerre elszállítani), biztonságos, mert forgalmi utasbaleset eddig nem foruit elő és végül: sűrűn közlekedő, mert csúcsidőben 2,5 percen­ként követik egymást a vona­tok. A főváros tervei szerint a metró folyamatosan épül. mind­addig, amíg a teljes hálózat elkészül és átveszi a tömegköz­lekedés fő terhét. Évtizedekre szóló program ez. Harsány! Márta Metróépítkezés a Défi pályaudvarnál «Metró” Pálmai István felvétele & \ II

Next

/
Oldalképek
Tartalom