Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
T972. április 30. DUN ANTOLI NAPLÓ Kétszázezer megawatt A vezénylőteremben a műszerek szinte mozdulatlanok. A Mohács—Baja irányában kimenő 120 kV-os vezetékben alig van „forgalom”, a Komló—Kaposvár vezetéken viszont éppen teljes a terhelés. Kicsit ismét röstelkedem a fizika óra miatt. Húsz év előtt történt a gimnáziumban: fogalmam sem volt, hogyan lesz a szénből villamos- energia. Melyik szénből lesz áram? — próbálkozott valamit kicsiholni belőlem Keiner tanár i^r — a jó, vagy a rossz szénből? Természetesen a leg- jobb-ból! A vezénylőterem ablakából az újhegyi palahányóra látni — a távolból aprónak tűnő' dömperek kapaszkodnak az oldalán. Elhordják a hegyet. Ide, az erőműbe. Eltüzelik! Dehogy a legjobb szénből lesz a villa- mosenergía! Robi bácsi, nagyon megérdemeltem akkor az 1-est. Délelőtt 10 óra. Zuhog az eső. Mossa a szabadtéri állomás ezernyi 2-3 méteres porcelán szigetelőjét, a szerelvényeket. Az elmúlt évben — mondják az itteniek - ujjnyi vastagon lepett itt mindent a pernye. A „három százméteres” most szelíden pipál, átlátok a füstön, jól működnek a pernye- leválasztók. ...a pernyét azt tudjuk az erőműről! Hogy hány tonnát terített naponta szét a szél. De már évek óta kifelejtjük az erőmű munkásait a szilveszteri és karácsonyi riportokból. Panaszolják nagyon. Pedig ők mindig dolgoznak ilyenkor. Éppúgy, mint máskor. Csak akkor csodálkoznánk rájuk, ha az éjféli lámpaoltás után egyszer végleg sötétben maradnánk. Ha kimaradna a 200 ezer megawatt! 1959 karácsony este óta — akkor indították az első turbinákat — egyfolytában áramot szolgáltat a pécsi hőerőmű. Azóta több mint 100 megawattal nőtt a teljesítménye, s egészen pontosan Pécs- 215 ezer megawatt villamosenergiával táplálja az országos hálózatot. Egész Dél-Dunántúl villamosenergja igénye körülbelül éppen ennyi. A villamos- energián kívül még 11 800 lakásnak megfelelő objektumot látnak el hőenergiával. S mindezt 60 százaléknyi hamutartalmú, sehol másutt el nem tüzelhető hulladékszenekből állítják elő. Négyemeletnyf kazán előtt állok. A kémlelőnyíláson ót a vakító fehéren izzó tűz világít. A kazán négy sarkán derék- vastagságú csöveken fúvatják a szénport, mely még a tűz- térben lebegve elég. A kazán előtt műszerfal, előtte ül a gépész. Ilyenkor nyugodt mindenki, amikor a kazángépészek nem rohangásznak. A gőzhőmérséklet 520 fok — kazánnyomás 80 atmoszféra. 60 tonna gőzt őriznek a tűzteret körülvevő csövek. Máté József 27 éve vigyázza a kazánok füzét. — Hát régebben azért más volt, az öreg erőműben az is előfordult, hogy olajos szenet kellett a kazánba lapátolni. Itt csak a műszerekre ügyelünk. Megszólal egy duda! Máté József az egyik kapcsolón fordít - leállt az adagoló, azt indította újra. — Ennyi az egész. Régen négyen voltunk egy kazánnál, külön volt a szénmalomban gépész, külön a kazánnál, aztán csak rohangásztunk, meg veszekedtünk. Most az automatika intéz itt mindent, én meg két kazánra is ügyelek. A kazánház legalább 200 méter, magassága 50 méter is lehet. Valamikor ezüstszürke lehetett itt minden, most mór inkább fekete. Sustorognak a vezetékek, a gépteremből zúgás hallik ót, néha felbőg egy duda. A műszerfalakon szocialista brigád oklevelek, jelvények: „TŰZ”, ADY ENDRE, JÓZSEF ATTILA brigádok. Horváth János főgépészt a négyes kazán előtt találom. A Mátra vidéki erőműből jött ide, 13 esztendeje. — Melyik a korszerűbb? — A mátrai. Igaz itt tágasabb, de hát ezeket a kazánokat nálunk próbálták először ki — régebben nem lehetett ám a kazánokban ilyen szemetet eltüzelni, mint ezekben. Robbanás? Az volt. Azt hiszem három Tíz éve a megyei élvonalban A lippói Béke Őre Tsz: Kiváló Szövatkezeti Gazdaság Esti felvétel a Hőerőműről vagy négy esetben. Szerencsére nagyobb baj nem történt. Borsodban egyszer kivágta a kazán falát is. Három életbe került. Hát úgy történik a robbanás, hogy a forrcső eltörik és a gőz a tűztérbe kerül.- Néha a városban is hallani a robbanásszerű sustorgást ...- Az más. Ha az országos hálózatban valami hiba van, le kell állítani a turbináinkat, ilyenkor aztán kiengedjük a gőzt - 60 tonnát. A két új, szovjet kazán 200 tonna gőzt termel óránként. Ezek már a legkorszerűbb elrendezésűek. Mindegyik kazán egy-egy 50 megawattos turbinát táplál. A kazánok előtt nincs műszerfal — egy hangszigetelt szobából irányítják a blokkot. A kazán, turbina és a generátor itt egységes blokkot alkot. A két kazán jóval magasabb, mint a többi. Hatemeletes ház. Az előtérben lift közlekedik. A műszerszobában százszámra vannak a kapcsolók, műszerek.- Melyikre keil a legjobban ügyelnit Petre Gyula 21 éve a szántóföldet cserélte fel az áramgyárral. Jó néhány esztendőt lehúzott még az öreg Centrálban, melyről most nem kevés nosztalgiával beszél. Hiába, #az emlékezés megszépít mindent- A gőznyomásra, hőfokra, vákuumra, vízre - mondja. Látom két kiváló dolgozó kitüntetése is van - gondolom, jó! ügyel valamennyi műszerre. Átmegyünk a gépterembe. Itt már csak azt tudom meg, amit látok, akkora robajjal forognak a turbinák, hogy egymás szavát kiáltva sem halljuk. Az óriási gépek rezgését egész testemben érzem. Itt lesz hát a szénből a villamosenergia. A nagy nyomású gőz a kék köpenybe burkolt turbinákban veszti erejét, de közben percenként 3000- es fordulattal mozgásba hozza a generátorokat Pécsi Hőerőmű. Csupa nagy szám. Délelőtt 10 óra. Ezekben a percekben 163 megawatt villamosenergiát táplálnak az országos hálózatba. A gépteremben 50 tonnás daru mozog. Több mint 1100 munkás dolgozik az erőműben. Három 120 és nyolc 35 kV-os távvezeték megy ki az erőműből. 439 törzsgárdista, 9 kormány-, 43 miniszteri, és 440 kiváló dolgozó kitüntetett jön be mindennap a főkapun, mely fölött felirat hirdeti: a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával kitüntetett vállalat Esteledik, a vezénylőteremben a műszerek mutatói megmozdulnak — a terhelés közeledik a kétszázezer megawatt felé. Lombosi Jenő Erb János Osztatlan örömet igen, de különösebb meglepetést nem okozott az a hír sem Lippón, sem pedig Baranyában, hogy a Béke Őre Tsz elnyerte, méghozzá országos elsőként nyerte el kategóriájában a Miniszter- | tanács vándorzászlóját, és a Kiváló Szövetkezeti Gazdaság címet. És még a riválisokban sem merült fel egyetlen percre sem a gondolat, hogy a cím nem a legjobb helyre került. I Ez a szövetkezet nemcsak azért I közismert a megyében, mert i egyik legrégibb tsz-ünk —, az elsők között alakult 1948 augusztusában s még 1956 vihara sem tudta megrendíteni — különösen az elmúlt tíz évben tették ismertté Lippót a kiváló, s nem egy esetben az „utolérhetetlen” termelési eredményei, amelyekre oda kellett figyelni, és el is kellett ismerni. Több tucat oklevél borítja már az egyébként igen szerény — Lippónak még nincs modern székháza, ha csinosítják is, de 20 évé ugyanabban a parasztházban intézik a tsz ügyeit — elnöki iroda falát. A megye és a járás igazán nem fukarkodott az elismeréssel, de az országos siker lassan akart beérni. Lippó volt éveken át az örök várományos, minden évben a győzelem esélyével nevezett be az országos termelési versenybe, ott volt mindig az elsők között, s nyílt titok, hogy 1969-ben pusztán egy technikai értékelési hiba ütötte el az országos elsőségtől. Most azonban nem lehetett vitás, hogy a 3 ezer holdas tsz- ek kategóriájában, a 34,431 pontszám volt az országban a legmagasabb és ezt 1971. évi gazdálkodási eredményeivel a Lippói Béke Őre Tsz szerezte meg. Tegyük hozzá, ebben a magas elismerésben nem egy év munkája fejeződik ki, s mivel büszkék vagyunk és joggal, hisz Baranya egész mezőgazdaságának jóhírét öregbíti, Lalán nem hangzik túlzásnak, ha azt mondjuk; Lippó évek óta kiváló szövetkezet, szorgalmas tagsága, és stabil vezetése — Szépen élsz, Gyula bácsi! A főmérnök A főmérnöknek nyugtalan ólma volt. Azt álmodta, visszament a Spineth Kesztyűgyárba és munkát kért. Az öreg Spineth ott szabott a többi szabász között. Ez az álom időről időre visszatér. Pedig hol vannak már azok a Márton utcai évek! Amikor az irodaházba belép, elfelejti az álmot. Indul a józan reggel. A főmérnök bebújik fehér köpenyébe. Leül, kihúzza íróasztala fiókját, maga elé teszi a piros fedelű vastag füzetet. Ebben minden megtalálható, amit a Kesztyűgyár termeléséről tudni kell. A legfontosabb mutatók. Évek óta vezeti. Ez a biztonsága. Minden reggel ezzel kezdi és ezzel zárja a napot Ma minden rendben van. Kipillant az irodaház ötödik emeleti sarokszobájának ablakán. A Tettye házai látszanak. Háztetők, csodálatos összevisszaságban. „Ezt is le kellene már egyszer festeni. Nagyon elhanyagoltam a festést. Majd talán most, nyugdíjban. Újra festeni fogok”. Elhessegeti a gondolatot, rágyújt és belemélyed o kockás füzetbe, összefüggéseket keres. Mindent átgondol és megnyugszik. Aztán nyúl a telefonkagylóért Biscup Gyula, a Pécsi Kesztyűgyár főmérnöke május végén nyugdíjba megy. Negyvenhat esztendőt húzott le a szakmában, ebből kereken negyvenet a Kesztyűgyárban. A negyvenhat esztendő filmtekercsének bevezető képsorai így peregnek. — Ezerkilencszázhuszonhat- bon jelentkeztem inasnak a Spineth Kesztyűgyárban — emlékezik Biscup Gyula, miközben rágyújt, s útban van a napi negyven cigaretta felé. — Spineth akkoriban vált meg a Turultól és önálló céget alapított. Kis műhelye a Márton utcában volt. Valami negyvenen dolgoztak benne, én voltam az első szabász tanulója. Inasévek, 1926-tól 30-ig. Ezekben az években tanulta meg a szakma minden csínját- binját. A kilincstisztitástól és az udvartakarítástól egészen az olyan kényes munkáig, mint a bőrök halzsír zsirozása. Akkor mindent maguk csináltak, a bőröket is maguk készítették ki. Meszeztek, csereztek, festettek. Vagyis a szcbászat mellett kitanulta a tímár szakmát is. De ki gondolta volna, hogy a lengyel származású reszelővágó segéd fia kesztyűs lesz? Lengyelhon szülötte édesapja és édesanyja, a pécsi Sveitzer család lánya, korán meghaltak. Nagyszülei, nyugdíjas fő- mozdonyvezető nagyapja nevelte. A festészethez volt hajlama, aztán órás akart lenni, később kényképész. Szabász lett, s ha kellene, ma sem jön-■ ne zavarba a szabász asztalnál. Ha újra kellene kezdeni, természetesen ugyanígy kezdené. — Harmincháromban otthagytam Spinethet — meséli Biscup Gyula. — A fizetés miatt jöttem el. Soha nem kaptunk fizetést, az előlegekből éltünk. Karácsonykor már egy csomó pénzem bent volt. Rúnát szerettem volna venni és kértem a pénzemet. Küldözgettek jobbra-balra, az üzletbe, onnan meg a műhelybe. Spi- nethéknek ott volt az üzletük a Kossuth utcában, ahol most a cukorka szaküzlet van. Ott reggel azt mondták, jöjjek este, este meg, hogy jöjjek reggel. Feldühödtem. Nem fogok futkározni, könyörögni. Különben semmi bajom nem lett volna velük. Hamerlinél kapott munkát, hetibéres divatszabász lett. Bizalommal fogadták, mert valahogyan megtudták, amíg Spínethéknél dolgozott, hogy modellrajzolással is foglalkozik. A fiatal segéd mintakesztyűket szabott és tervezett. Ez akkoriban nagy szó volt. A Ha- merli Kesztyűgyár már európai méretekben is tekintélyes volt. Évi 250—300 ezer pár kesztyűt varrtak, s megkezdődött az export. Biscup Gyula, a tervező és mintaszabász, aki inas éveiben képes volt szombat délután és vasárnaponként is dolgozni, este pedig tanult, s végig jelesen tette le tanonciskolái vizsgáit, gyorsan ment előre. Amikor egy év múlva Dergács Károly üzemvezető nyugdíjba ment, Biscup Gyulát máról holnapra kinevezték üzemvezetőnek. Huszonkét éves volt. 1945 — újabb mérföldkő. Hamerliék elmenekülnek. Sokáig egyedül jár be a gyárba. Később visszajön a tulajdonos, de már küszöbön áll az államosítás. A gyárban lassan visz- szaáll a rend és elkövetkezik 1948. — Amikor államosítani jöttek, azt mondtam magamban, hál’ istennek. Át tudtam érezni, hogy ennek így kell lennie. Átálltam, nem féltem az új rendtől — mondja Biscup Gyula, majd élete legkeservesebb perceire emlékszik. Mivel Hamerlinél vezető volt, a revíziók során kizárták a szoc. dem. pártból. Megrendült, de nem tört le. Mint párton kívüli, magáénak érezte az új rendszert. Szegénynek született, közéjük tartozónak érezte magát. Szívósan dolgozott tovább. 1950-től újból műszaki vezető, 1951-től pedig főmérnök. A mai napig. Illetve május végéig. — Szeretem a finom, precíz munkát — mondja vezetői hitvallásáról. — Ebből magam akartam példát mutatni. Nemcsak dirigálni kell tudni, de személyes példát is mutatni. Nem tudok úgy elmenni a gyárból, hogy fiókomban valami elintézetlen marad. Eddig csak a munkáról esett szó. Pedig Biscup Gyulának családja, gyerekei, unokái vannak. Körükben is csak a munkájára gondol? — A vezető munkahelyén csakis a munkájának éljen. De tudjon kikapcsolódni is. Hosz- szú a nyolc óra, ki kell tölteni értelmes munkával. De utána kapcsolódjon ki az ember. Én a teljes életre törekszem. Mindenből egy kicsi szépet. A munka mellett szeretem az életet, meglátom benne a szépet. A főmérnök érzékenyen kíséri a világ folyását, sajtó nélkül nem tudna élni. Évekkel ezelőtt sokat olvasott. Főleg útleírásokat, Indiáról, a rejtelmes Tibetről. Az ilyen könyveket nagyon szereti. Este televízió. Vasárnap focimeccs. A legszebbek a nyarak. Mindig kivette szabadságát. Lellén kis társasüdülője van, két héten ót tökéletesen kikapcsolódik és felfrissül. — Vágyai? Kívánságai? — Semmi kívánságom nincsen, az élet mindent megadott. Egészséget persze kívánhatok. — Szóval boldog. — Igen. A legfőbb boldogságomat az adja, hogy a Kesztyűgyár mivé fejlődött, mit ért el európci és világviszonylatban is. Büszke vagyok, hogy részese lehettem ennek a munkának. Megint visszakanyarodtunk a munkához. Ennek így kell lennie. A főmérnök szobájában vagyunk, és itt csak a munkáról szabad beszélni. Bizony, ha eljönnek a búcsú percei, utána sem a kikapcsolódás órái következnek, A főmérnökre a nyugdíj után is számít a Kesztyűgyár. Teljes életet élhet. Az ismerős pedig nem fogalmaz majd múlt időben, hogy: „éltél". Az az ismerős, aki egyszer megjegyezte Biscup főmérnöknek, hogy: — Milyen szépen élsz, Gyula bácsi! Miklósvári Zoltán 17 éve nem volt elnökvóltozá* ebben a szövetkezetben —* mely fel tudott nőni a kétségtelenül kitűnő termőhelyi adottságaihoz, tette azzá. Nagyon jók ott a földek, mondják az emberek, ha egy lippói termésrekordot szárnyia kap a hír. Valóban, a megye legértékesebb mezőgazdasági területe ez, 22 aranykoronás földek, amelyek nem okozhatnak nagy csalódást egyetlen évben sem. Ám a dolog mégsem ilyen egyszerű, nagy utat kellett bejárniok az országos elsőségig. Annakidején a kollektivizálás őskorában, gazdasági cselédek alakítottak itt szövetkezetét, minden felszerelés nélkül, s annyira nem tudtak megbirkózni a földdel, hogy 2000 holdat át kellett ad- niok a szomszédos állami gazdaságnak. Ma, hiányzik ez a föld, csonka területen gazdálkodik a Béke Őre Tsz, és alig több, mint 3 ezer holdon kell megélnie négy falu, Lippó, Ivándárda, Sárok és Bezedek lakosságának. Mert messze van innen az ipar. Klasszikus mezőgazdasági vidék, és a tsz is csak mezőgazdasággal foglalkozik, de azzal igen magas színvonalon. Növénytermesztési hozamaik igen magasak, és évente egyenletesen emelkedőek, bú- j zából tavaly érték el a rekor- ■ dot, 25,7 mázsát üzemi átlag- ‘ ban — az öt évvel ezelőtti s szintjük 18,8 mázsa volt, — ku- I koricából három éve már 35 í mázsás, vagy e körüli termést takarítanak be, cukorrépából még egyetlen évben sem termeltek 200 mázsánál keveseb- i bet. • Fő erősségük mégis az ál- lattenyésztés, ezen belül is a j hústermelés. Két alapvető cikk- : re, a pecsenyecsirkére és a hízómarhára specializálódtak, évente 140 vagon baromfihúst és mintegy 400 hízott marhát értékesítenek a közösből, az állattenyésztési árbevétele megközelíti a 30 millió forintot, ehhez jön még a háztáji állattartásból származó —amit ugyancsak a tsz lát el takarmánnyal — 14 milliós árbevétel. A tsz nem tart sertést, a háztájiból viszont évente több mint 3 ezer hízott sertést, 200 hízómarhát, 2 millió tojást és 140—150 mázsa nyúlhúst érté-, kesítenek. A megye egyik legt intenzívebb hústermelő gazda- sága ez, s ez kifejeződik a versenyben kapott magas pont- számokban is. Lippó a földből él — nem folytat ipari termelést, nagyon kevés ágazattal foglalkozik, de ezekkel nagyon korszerűen. Növénytermelése gépesített, már a cukorrépát is 100 százalékban géppel művelik, 8 darab egyenként 20 ezer férőhelyes baromfi kombinátjában iparszerű a termelés, évi egymillió darabos a broiler kibo- csójtás. Marhahizlalása kötetlen tartásos és igen intenzív. Itt a jó eredményt nem kismértékben a szakosodás javára írják, bár nem titkolják, hogy máris vannak bizonyos foglalkoztatási gondjaik. Áz 530 tag megélhetése azonban átlagon felüli színvonalú, az egy tízórás munkanap értéke 141 forint, a tavalyi 86 forintos munkaegységérték mögött — Lippón még munkaegységben számoljak — 32 ezer forinton felüli éves átlagjövedelem húzódik meg. Az 51,3 millió forintos — halmozatlan — termelési érték mellett a bruttó jövedelem 21,1 millió volt. A tsz vagyoni helyzete erős, a közös vagyon 86,2 százaléka tehermentes tiszta vagyon formájában áll rendelkezésükre. Pénzügyi helyzetük szilárd, három éve már bankhitel felvétele nélkül gazdálkodnak. Alapjaik szilá-dak, az idei évet több, mint 7 millió forintos biztonsági alappal kezdték. A tagok szociális ellátottsága magas, átlagos életkoruk 38 év, tehát a megye legöregebb és mégis egyik legfiatalabb tsz-e. Kiragadni csak a legjellemzőbbet lehet, de megfelelni egy országos versenyben ennél sokkal több követelménynek kellett méghozzá maximálisan, mert a mezőny igon erős volt. A Kiváló címet ma nehezebb megszerezni, mint tegnap volt, s holnap még nehezebb lesz. Minden okunk megvan remélni, hogy Lippónak újra sikerülni fog! Rónaszéki Ferencné
